Kérdések-válaszok
A problémám kicsit "eső után köpönyeg"- jellegű, hiszen már 18 hetes terhes vagyok a 2. gyermekünkkel, ennek ellenére folyamatosan úgy érzem, tapasztalom másoknál, hogy nagy hibát követünk el, nagyon kiszúrunk a kislányommal, amiért közel 3 éves korára testvére lesz. Kérdésem, hogyan lehetne a legkisebb traumát okozni neki ezzel, és hogyan győzzem meg magam, hogy ha nem is rövid távon, de így lesz jó mindannyiunknak, és nem hoztunk hibás döntést, amikor úgy döntöttünk, még egy gyereket vállalunk?
Válasz
Azt hiszem nincs igazán "ideális" korkülönbség a testvérek között. A kicsivel az a baj, hogy erős riválisai lesznek egymásnak egy darabig, ez a nagyobb korkülönbség esetén is fennállhat, ráadásul ott kisebb az esély arra, hogy egy idő után "összenőnek", barátai lesznek egymásnak. Amit én lényegesnek tartok, hogy se Önnek, se a férjének ne legyen lelkiismeret furdalása a megszületendő kicsi miatt. A nagyobb testvér ugyanis megérzi ezt, ami az Ő későbbi nevelésében nem lesz jó hatású. Bármikor is vállalnák a második gyereket, mindenképpen "kiszúrnának" a nagyobbal, hiszen az addig egyedül élvezett szülői figyelmen osztoznia kell majd valakivel.
Próbálja egy másik oldalról megközelíteni a kérdést: hogyan lehet a legjobban megoldani a várható helyzeteket, hogyan lehet a legoptimálisabb helyzetet teremteni a kicsi és a nagy számára is. Ne engedje, hogy a lelkiismerete furdalás eluralkodjon Ön felett, mert ezzel tehetetlenségre kárhoztatja magát, ez pedig egyik gyereknek sem lesz jó. Olvasson szakirodalmat, beszélgessen a testvéreket nevelő szülőkkel. Hallgassa meg a problémákat - tudja mire számíthat-, de kérdezze meg a megoldásokat is, hogy ötleteket gyűjthessen.
S még valami: nagyon fontosnak tartom az egészséges önbizalmat és a pozitív önértékelést egy szülő részéről. A gyermek felé irányuló kommunikációban ugyanis benne van az, hogy a szülőnek mi a véleménye önmagáról, s arról, mi az elképzelése a helyzet megoldásának sikerességéről. Ha azt közvetíti a nagyobb gyerek felé: "bocsáss meg nekem a testvéred miatt", akkor minden nevelési helyzetből "vesztesen" kerülnek ki.
Mi három gyermeket nevelünk, 22 hónap és 3 év van az egymás után következő gyerekek között. Nekem is nagy lelkiismeret furdalásom volt, amikor megszületett a második fiam, úgyhogy teljesen meg tudom érteni a levelében leírtakat. Ne aggódjon olyan dolog miatt, amin már úgysem tud változtatni, inkább készüljön fel! Beszélgessen a lányával a kicsiről, erre ráér majd a 7-8. Hónapban, menjenek együtt vásárolni, nézegessenek képeket arról, amikor a "nagylány" volt apró. Egyszóval örüljön az újabb babának, s ezt az örömét ossza meg a lányával is!
Izsó Ildikó
A problémám kicsit "eső után köpönyeg"- jellegű, hiszen már 18 hetes terhes vagyok a 2. gyermekünkkel, ennek ellenére folyamatosan úgy érzem, tapasztalom másoknál, hogy nagy hibát követünk el, nagyon kiszúrunk a kislányommal, amiért közel 3 éves korára testvére lesz. Kérdésem, hogyan lehetne a legkisebb traumát okozni neki ezzel, és hogyan győzzem meg magam, hogy ha nem is rövid távon, de így lesz jó mindannyiunknak, és nem hoztunk hibás döntést, amikor úgy döntöttünk, még egy gyereket vállalunk?
Válasz
Azt hiszem nincs igazán "ideális" korkülönbség a testvérek között. A kicsivel az a baj, hogy erős riválisai lesznek egymásnak egy darabig, ez a nagyobb korkülönbség esetén is fennállhat, ráadásul ott kisebb az esély arra, hogy egy idő után "összenőnek", barátai lesznek egymásnak. Amit én lényegesnek tartok, hogy se Önnek, se a férjének ne legyen lelkiismeret furdalása a megszületendő kicsi miatt. A nagyobb testvér ugyanis megérzi ezt, ami az Ő későbbi nevelésében nem lesz jó hatású. Bármikor is vállalnák a második gyereket, mindenképpen "kiszúrnának" a nagyobbal, hiszen az addig egyedül élvezett szülői figyelmen osztoznia kell majd valakivel.
Próbálja egy másik oldalról megközelíteni a kérdést: hogyan lehet a legjobban megoldani a várható helyzeteket, hogyan lehet a legoptimálisabb helyzetet teremteni a kicsi és a nagy számára is. Ne engedje, hogy a lelkiismerete furdalás eluralkodjon Ön felett, mert ezzel tehetetlenségre kárhoztatja magát, ez pedig egyik gyereknek sem lesz jó. Olvasson szakirodalmat, beszélgessen a testvéreket nevelő szülőkkel. Hallgassa meg a problémákat - tudja mire számíthat-, de kérdezze meg a megoldásokat is, hogy ötleteket gyűjthessen.
S még valami: nagyon fontosnak tartom az egészséges önbizalmat és a pozitív önértékelést egy szülő részéről. A gyermek felé irányuló kommunikációban ugyanis benne van az, hogy a szülőnek mi a véleménye önmagáról, s arról, mi az elképzelése a helyzet megoldásának sikerességéről. Ha azt közvetíti a nagyobb gyerek felé: "bocsáss meg nekem a testvéred miatt", akkor minden nevelési helyzetből "vesztesen" kerülnek ki.
Mi három gyermeket nevelünk, 22 hónap és 3 év van az egymás után következő gyerekek között. Nekem is nagy lelkiismeret furdalásom volt, amikor megszületett a második fiam, úgyhogy teljesen meg tudom érteni a levelében leírtakat. Ne aggódjon olyan dolog miatt, amin már úgysem tud változtatni, inkább készüljön fel! Beszélgessen a lányával a kicsiről, erre ráér majd a 7-8. Hónapban, menjenek együtt vásárolni, nézegessenek képeket arról, amikor a "nagylány" volt apró. Egyszóval örüljön az újabb babának, s ezt az örömét ossza meg a lányával is!
Izsó Ildikó
