Kérdések-válaszok
Egy régóta kínzó...
Mikor férjemet megismertem és egyből tudtam, hogy ő az én társam, 4 gyermekről ábrándoztam. A terhességem, a szülésem szép volt, de valahogy nem számítottam arra, ami utána jött. Egyszer sem gondoltam bele abba a várandósság alatt, hogy ez mennyire kimerítő tud lenni... Szinte szülésem óta nyomaszt a kérdés, kell-e tesó és ha igen, mikor? Gyomorösszeszorítva gondolok a kérdésre, mert nekem marhára nagy idegi megterhelés... Persze mindenkinek, de otthonról sajnos hoztam egy nagyadag "látottan tanult" idegbajt, ami miatt az anyukámat sosem szerettem és sosem bíztam benne. (Ma sem.)
Házasságkötésünket megelőzően elhatároztam, hogy többé nincs ablakkitörés, tányérföldhözcsapdosás és férjkiakasztás stb. Muszáj volt, hiszen egy család nem működhet elmeosztályszerűen. Mikor Emilivel terhes lettem végleg kikapcsoltam az otthonról hozott dilit. Most hogy itt van velünk nagyon ügyelek a nyugalmamra és türelmes vagyok vele és megkövetelem magamtól mindezt, hiszen az ő érdekében ez fontos. Nem örökíthetem át rá azt, amit otthon láttam!
Alkalmasint úgy érzem, többtonnás súlyt tartok a fejem fölött, ami hamarosan leesik... Ezidáig minden rendben ment és fog is - rajtam múlik!De ha jön a tesó, vajon hogyan birkózom majd meg ezzel a súllyal? Vagy ez normális, hogy így érzek? Mikor célszerű a következőt vállalni? Hány év az ideális korkülönbség? Milyenek az egykék? Mi lesz, ha később fejemhez vágja, hogy önző vagyok és azért nem szültem neki tesót?
Válasz
Elsősorban azt javaslom, hogy vegyél egy Susanna Forward: Mérgező szülők c. könyvet, és rágd át magad rajta. Nagyon sokat meg fogsz érteni magadról és az érzéseidről, és egy csomó csapdát elkerülhetsz általa. Ezen kívül azt gondolom, hogy neked kifejezetten jót tenne, ha találnál egy pszichológust, mert iszonyú terhet viselsz a válladon. Ezt le kéne tenned, hogy ne szorongj folyamatosan amiatt, hogy mikor robban a bomba, mikor veszíted el az uralmat az eldugott, megfékezett "dili" felett. Tehát itt alapvetően nem a testvér a kérdés, hanem az, hogy te rendbejöjjél, legalább valamennyire. A testvérről annyit, hogy az nagyon jó dolog. Nem azt mondom, hogy három kell belőle, de azért egy nem árt. De csak akkor, ha te is bírod. Nincs ideális korkülönbség, mert mindegyik változatra mondhatjuk azt, hogy pont rosszkor jött. Az valószínű, hogy, ha öt évnél több van köztük, már nem nagyon fogják megtalálni egymással a hangot. Nálunk a két széle között tíz év van, ők is nagyon bírják egymást, de ez mégsem igazi testvérkapcsolat: nagyon eltérőek már az igényeik, az érdeklődésük.
Sződy Judit
