Kérdések-válaszok
Kislányom október 20-án volt 3 éves. Szobatiszta rá 2 napra lett, szinte egyik pillanatról a másikra. A pisilés nagyon megbízhatóan ment kakilni kicsit nehezebben tudott, mert megszokta az állva, pelenkába történő kakilást. Végre aztán pár nap múlva rászánta magát és sikerült neki azóta már többször is. Tegnap azonban se pisilni, se kakilni nem volt hajlandó (már két napja nem kakilt) pedig láttam rajta hogy kell neki. Mostanra azonban már pisilni sem hajlandó se bilibe, se WC-be sehová! Egyszerűen visszatartja. Mondtuk neki, hogy beteg lesz, fájni fog a hasa, semmi sem használ. Háttérinformációként elmondom, hogy van egy kisöccse, 7,5 hónapos, szeptembertől bölcsibe jár. Szeret járni, jól érzi magát, imádja a benti kis WC-t. Reggelente ugyan mondogatja, hogy "ma nem megyünk bölcsibe", de miután mondom neki, hogy vár bent téged a sok kis pajtásod és az Emőke néni, akkor már nincsen semmi probléma. A reggeli elválás is simán megy, puszit ad és már megy is játszani. Beszéltem a gondozónőkkel is, hogy jól érzi-e magát, van-e étvágya, de minden rendben van. Nem tudom mi bánthatja. Mostanában kezdte azt is mondogatni, "hogy nem fogok bepisilni, nem fogok bepisilni". Lehet, hogy a bepisiléstől fél? Soha nem bántottam érte. Csak azt mondtam hogy legközelebb jobban figyeljen.
Válasz
Amikor elolvastam a levelét, az jutott eszembe, hogy a bölcsiben nem érte-e a lányát baleset, vagyis nem pisilt-e be? Megtörténhet, hogy a bölcsődében a bepisilésre gondozónők úgy reagáltak, hogy az érzékenyen érintette a lányát. Ezekkel a "nevelési akciókkal" az a baj, hogy ha rákérdez, valószínű, hogy nem is emlékeznek a gondozónők arra, hogyan reagáltak, mit mondtak. Nem azért, mert nem akarnak emlékezni, hanem mert nem is tulajdonítanak neki jelentőséget, ezért "kiesik" az emlékezetükből. Megtörtént már egy, az Önökéhez igen hasonló eset: a kislány négy éves volt, szobatiszta, nyugodt, kedves, érdeklődő, érzékeny kislány. Egyszer, minden átmenet nélkül nem ment WC-re, aminek a vége természetesen a bepisilés lett. A szülők tanácstalanul álltak a helyzet előtt, míg egyszer a kislány kibökte, hogy az óvónéni nem engedte meg neki, hogy nyitva hagyja az ajtót az óvodai fürdőszobában, így inkább nem ment WC-re. Kiderült, hogy az óvónő a huzat miatt kérte az ajtó becsukását, de ez a kislánynál másként "csapódott le", tiltásként. Amikor sikerült a helyzetet tisztázni, egy-két nap alatt rendeződtek a dolgok. Ez a történet jutott eszembe, amikor a levél elején az esetleges bölcsis balesetre kérdeztem. Próbáljon beszélgetni a lányával, hátha kiderül mi is okozta ezt a problémát. Beszélgethet a bölcsis gondozónőkkel is, hátha nekik is eszükbe jut valami, amivel segíteni lehetne a lányának. A gyermeki gondolkodás néha irracionálisnak tűnik egy felnőtt számára, időnként egészen másként értelmezik a helyzeteket, mint egy felnőtt. Ez a természetes, de sajnos megnehezítheti a problémák kiderítését. Remélem ez Önöknél gyorsabban megy majd.
Izsó Ildikó
Kislányom október 20-án volt 3 éves. Szobatiszta rá 2 napra lett, szinte egyik pillanatról a másikra. A pisilés nagyon megbízhatóan ment kakilni kicsit nehezebben tudott, mert megszokta az állva, pelenkába történő kakilást. Végre aztán pár nap múlva rászánta magát és sikerült neki azóta már többször is. Tegnap azonban se pisilni, se kakilni nem volt hajlandó (már két napja nem kakilt) pedig láttam rajta hogy kell neki. Mostanra azonban már pisilni sem hajlandó se bilibe, se WC-be sehová! Egyszerűen visszatartja. Mondtuk neki, hogy beteg lesz, fájni fog a hasa, semmi sem használ. Háttérinformációként elmondom, hogy van egy kisöccse, 7,5 hónapos, szeptembertől bölcsibe jár. Szeret járni, jól érzi magát, imádja a benti kis WC-t. Reggelente ugyan mondogatja, hogy "ma nem megyünk bölcsibe", de miután mondom neki, hogy vár bent téged a sok kis pajtásod és az Emőke néni, akkor már nincsen semmi probléma. A reggeli elválás is simán megy, puszit ad és már megy is játszani. Beszéltem a gondozónőkkel is, hogy jól érzi-e magát, van-e étvágya, de minden rendben van. Nem tudom mi bánthatja. Mostanában kezdte azt is mondogatni, "hogy nem fogok bepisilni, nem fogok bepisilni". Lehet, hogy a bepisiléstől fél? Soha nem bántottam érte. Csak azt mondtam hogy legközelebb jobban figyeljen.
Válasz
Amikor elolvastam a levelét, az jutott eszembe, hogy a bölcsiben nem érte-e a lányát baleset, vagyis nem pisilt-e be? Megtörténhet, hogy a bölcsődében a bepisilésre gondozónők úgy reagáltak, hogy az érzékenyen érintette a lányát. Ezekkel a "nevelési akciókkal" az a baj, hogy ha rákérdez, valószínű, hogy nem is emlékeznek a gondozónők arra, hogyan reagáltak, mit mondtak. Nem azért, mert nem akarnak emlékezni, hanem mert nem is tulajdonítanak neki jelentőséget, ezért "kiesik" az emlékezetükből. Megtörtént már egy, az Önökéhez igen hasonló eset: a kislány négy éves volt, szobatiszta, nyugodt, kedves, érdeklődő, érzékeny kislány. Egyszer, minden átmenet nélkül nem ment WC-re, aminek a vége természetesen a bepisilés lett. A szülők tanácstalanul álltak a helyzet előtt, míg egyszer a kislány kibökte, hogy az óvónéni nem engedte meg neki, hogy nyitva hagyja az ajtót az óvodai fürdőszobában, így inkább nem ment WC-re. Kiderült, hogy az óvónő a huzat miatt kérte az ajtó becsukását, de ez a kislánynál másként "csapódott le", tiltásként. Amikor sikerült a helyzetet tisztázni, egy-két nap alatt rendeződtek a dolgok. Ez a történet jutott eszembe, amikor a levél elején az esetleges bölcsis balesetre kérdeztem. Próbáljon beszélgetni a lányával, hátha kiderül mi is okozta ezt a problémát. Beszélgethet a bölcsis gondozónőkkel is, hátha nekik is eszükbe jut valami, amivel segíteni lehetne a lányának. A gyermeki gondolkodás néha irracionálisnak tűnik egy felnőtt számára, időnként egészen másként értelmezik a helyzeteket, mint egy felnőtt. Ez a természetes, de sajnos megnehezítheti a problémák kiderítését. Remélem ez Önöknél gyorsabban megy majd.
Izsó Ildikó
