Kérdések-válaszok
Kisfiam 6 és fél...
Mostanában sokat hisztizik, ez tényleg az, mert nincs könnycsepp, és mindig belém kapaszkodik!
Eddig nem jártam sehova dolgozni, de most elkezdtem 2 napot egy héten! Lehet, hogy ez is hisztissé teszi? A Családon belül vigyáznak Rá, amikor én nem vagyok vele és néha a Papa! Szóval ez szerintem nem nagy változás neki!
Szereti az embereket is ! Lehet, hogy érzi, hogy elmegyek pedig mindig elmondom neki, hogy most elmegyek és jövök 6 óra múlva vissza! Szóval nem csapom be! Okozhat Neki ez belső félemet??????, hogy én otthon hagyom valaki mással!
Válasz
6 hónapos gyermeke számára már valóban okozhat félelmet, hogy Ön elmegy. A "hisztizés" tiltakozás részéről az elválás ellen. Önnek nem hosszú a kétszer 6 óra, neki azonban az idő - és az Ön magyarázata - még nem érthető fogalmak. A kicsi csak azt tudja, hogy Ön elmegy és nem lesz vele.
Nagyon sok kutató megfigyelte, hogy 6-8 hónapos korban átalakul a csecsemők világhoz és a gondozójukhoz való viszonya is: megjelenik egy kötődésnek nevezett viselkedési mintázat. Nagyon sokféle magyarázat született, hogy miért alakul ki és hogyan jön létre a kötődés- Abban minden kutató egyetért, hogy létezik, és a megjelenése a jó anya-gyerek kapcsolat mutatója. Vagyis a "hisztizés", ami tehát nem is hiszti azt jelzi, hogy gyermeke tiltakozik a számára érzelmi-fizikai biztonságot adó anya távolléte ellen. A kötődés megjelenése, kialakulása az alapja a további érzelmi fejlődésnek, így a megjelenése szükségszerű a fejlődés folyamatában.
Mit tehet Ön? Gondolom dolgoznia kell, különben nem vállalt volna munkát. A helyzet tehát adott, meg kell próbálni megtalálni a lehető legoptimálisabb megoldást. Először is próbálja megérteni a kicsit, neki még minden elválás véglegesnek tűnik, ezért is tiltakozik olyan hevesen. Próbálja meg minél részletesebben tudósítani a "pótmamákat" a kicsi napirendjéről, mert az biztonságot jelent számára, ha a környezete és a fontosabb napirendi pontok nem változnak. Emellett meséljen minél többet a kicsiről ugyanis, mivel még nem tud beszélni, másfajta jelzésekkel fejezi ki, ha valamire szüksége van. Ezt a rá vigyázóknak is ismerniük kell, hogy megfelelően tudják a szükségleteit kielégíteni. Jó lenne, ha a "pótmamák" állandóak lennének, vagyis mindig ugyanaz a személy vigyázna a kicsire. Emellett a "pótmama" találjon ki valamit, ami csak hozzá kötődik (pl. séta a parkban, autózás, stb.) , valami olyan dolog legyen, amit a fia szívesen vesz, ami szórakozás a számára. S végül nagyon fontos, hogy biztos érzelmi hátteret adjon az is, aki vigyáz a fiára, vagyis a kicsi minden jelzésére megfelelően reagáljanak. Ahogy nő a fia, lassan megtanulja, hogy Ön mindig visszajön hozzá, megszokja a "pótmamát" is, kevesebb lesz a probléma.
Fontos tehát, hogy lehetőleg olyan - állandó - személy helyettesítse Önt, akivel a fia szintén ki tud alakítani egy érzelmi kapcsolatot, így az elválások egyre kevésbé viselik majd meg.
Izsó Ildikó