Kérdések-válaszok

A problémám az, hogy...

A problémám az, hogy a lányom nem ül rá az óvodai kisvécére. Még nem töltötte be a 3. évét, de szeptembertől jár oviba. Szobatiszta 2,5 éves korában lett teljesen, nappal és éjszaka sem kellett pelus. Otthon nagyvécére szokott, szűkítővel semmi gond nincs, de a nélkül nem ül rá. Arra gondoltam, beviszek egy bilit az oviba, de az óvónők ellenkeztek. Soha nem esett bele a vécébe.
De van még egy problémánk, hogy a kádba sem ül be fürdésnél. Nem tudom mit csináljak, így be sem veszik be az oviba, mert problémás.

Válasz

Azt a gyereket, akinek az édesanyja otthon volt vele 3 évig, általában megviseli az óvoda elkezdése. Az elválás ellenei tiltakozásnak számtalan módját tudják megtalálni a kicsik, ilyen az elváláskori nagy sírás, a nem alvás az óvodában, vagy a nem evés is, esetleg a szobatisztasággal kapcsolatos visszaesések. Fontos, hogy el tudjuk választani az elválás miatti reakciókat azoktól, amelyeknek valós alapjuk lehet/van. Egy, még nem egészen hároméves kicsinek a sikeres beszoktatás ellenére is lehetnek problémái, mert egészen máshogy ért meg dolgokat, mint egy négyéves, nagyon könnyen félreérthet szavakat, mozdulatokat, amelyek egy felnőtt vagy egy nagyobb 4-6 éves számára egyértelműek.
Jó lenne, ha beszélgetni tudna az óvónőkkel, ők hogyan látják a helyzetet, nekik mi a javaslatuk. A levelét olvasva nekem úgy tűnik, hogy az óvónők nem éppen megértők és türelmesek. Ennek a problémának a megoldása ugyanis javarészt rajtuk múlik, mivel ők vannak a kislánnyal. Egy biztos, hogy csak a türelem segíthet, erőltetni nem célszerű a dolgot. Közben az jutott eszembe, hogy a nagy WC-re való szűkítőt sem engedik bevinni az óvónők? Ez talán áthidaló megoldás lehetne addig, míg elfogadja a lánya az új helyzetet.
A másik kérdés: mi lehet az oka, hogy a kislány nem ül bele a kádba? Őszinte leszek, nem tudom, mivel nagyon sok ok előfordulhat: onnan kezdve, hogy egyszer megcsúszott, egészen addig, hogy egyszer melegebb volt a víz. A gyerekek viselkedésének okait nagyon nehéz felderíteni, mivel csak rájuk jellemző, a felnőttekétől teljesen eltérő a gondolkodásuk. Általában hosszas foglalkozások után derül ki, hogy egy-egy viselkedést vajon milyen élmény okozhatott. Ismét csak azt tudom javasolni, hogy ne erőltessék a kádat, ha máshogy - zuhanyozással, vagy kiskáddal - megoldható a dolog. Egyszer, ha jobban ráérnek, csapjanak egy közös fürdést, üljön be a nagykádba Ön vagy a férje a kislánnyal. Ezt általában nagyon élvezik a kicsik, lehet pancsolni, nagyokat nevetni. Persze ezt is csak úgy, hogy nem erőltetik az ügyet.
A gyereknél jelentkező, a felnőttek számára nem kívánatos viselkedéseknél általában igaz, hogy a megengedőbb módszer hatásosabb. A türelmetlenség, a dolgok erőltetése hozhat átmeneti eredményt, de hosszabb távon mindig visszaüt, újabb problémák jelentkeznek.
Megértem helyzetének nehézségét, de nem lehet pontos receptet adni arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni. Ami biztos segít: érezze a lánya, hogy a problémák ellenére Ön nem esik kétségbe, nem veszíti el a türelmét vele szemben, hanem mellette, a lánya mellett áll, ha kell mindenkivel szemben. Ez azért is fontos, mert az óvodába kerülés amúgy is megrázta a kislányt, ezért fokozottabban fontos számára, hogy érezze és tapasztalja a feltétlen anyai elfogadást.

Izsó Ildikó