A kisfiam 22 hónapos...

Megértem Önt, hogy nagyon elfárad az örökös veszekedésbe! Egy ilyen kisgyerek, mint a fia, viselkedésének alakulásában szerepe van a temperamentumnak is, de legalább akkora vagy még nagyobb része van a környezetből érkező visszajelzéseknek. Ahhoz, hogy tenni tudjon valamit figyelje meg, milyen események váltják ki a legnagyobb ellenállást, s mikor sikerül egyezségre jutni a fiával? Jó lenne tudni azt is, hogy Ön milyen mértékben enged csak azért, hogy "béke" legyen? Bár nagyon rövid a levele, nekem azaz érzésem, hogy a fia viselkedésének alakulásában szerepet játszik az Ön következetlensége is. Gyakran előfordul, hogy a szülő megtilt dolgokat, ami tiltakozást vált ki a gyerekből. Ha valamilyen ok miatt, pl. fáradtság, a szülő enged, akkor megerősíti (azt is írhatnám, hogy szándéka ellenére megjutalmazza) a gyerek tiltakozó viselkedését, hiszen a tiltakozása sikeres volt, elérte, amit akart. Legközelebb aztán újra megpróbálkozik, s rövid időn belül már minden szülői tiltásra azonnal a bevált módszerhez nyúl. A másik gyakran előforduló szülői magatartás, a túlzottan sok tiltás. Ennek oka szintén lehet a fáradtság vagy a túlzott óvás, féltés is. Mivel a gyerek nagyon sok tiltással, "nem szabad"-dal találkozik, ez belőle is tiltakozást vált ki, hiszen sosem tudja saját akaratát érvényesíteni. 
A levele alapján nem tudom eldönteni, hogy Önöknél valójában melyik ok fordulhat elő nagyobb gyakorisággal, ezért javasoltam a megfigyelést. Mindegyik oknál más-más viselkedés a javasolt. Az első esetben a következetesebb nevelés, a másodikban a tiltások mérséklése. Persze valószínű, hogy a két módszert kombinálni kell a sikerhez.
Izsó Ildikó