Kérdések-válaszok
Kislányom eddig(3ik éve már) minden évben más csoportba járt oviba- első évben mi vittük át egy másik-új oviba, gondolván, hogy évvesztesként nem éri akkora trauma majd, hiszen még 3 év óvoda következett-de azzal nem számoltunk-hogy ott pedig következő évben a korcsoportok miatt hatodmagával megint csoportot kell váltania. Akkor igyekeztünk azon lenni, hogy legalább a 2 kis barátnőjével maradjon együtt (egyik a mostani óvónéni kislánya) -úgy is lett. Ez azt eredményezte, hogy ezek hárman mindig együtt játszanak, és nem nyitnak a többiek felé -ezt maga az óvónéni mondta. A három lány között, az enyém az arany középút (nem csak azért mert az enyém!), az óvónéni kislánya második gyerek otthon-és nagyon magabiztos belevaló gyermek (érthető okokból), testileg is jobban fejlett és többnyire dominálja a másik kettőt, határozott, erőszakos véleménye van mindenről, parancsolgat, szekálja a másik kettőt (bár az óvónéni azt mondja, ő ezt nem látja sosem, de mi szülők így halljuk vissza a saját gyerekünktől), az enyém meg nem mer ellenszegülni-ellentmondani neki, fél, hogy akkor nem lesz a barátja többet(!) A harmadik kislány fél évvel idősebb ugyan mint a másik kettő, de testileg kicsit kisebb és vékonyabb még az enyémnél is, de ő is nagyon értelmes, és önálló, egyke (nem sokáig már) de sokkal puhányabb, gyakran sír, kényeskedik, válogat. Mi jóban vagyunk mind a 2 családdal (a gyerekek által jöttünk össze). A gyerekek hetente egyszer délután is összejárnak, vagy egyiknél, vagy másiknál... Nem tudom az ilyen óvodáskori barátságokba mennyire szólhat bele a szülő és kell-e egyáltalán, de ezek hárman nagyon összetartanak, még ha az óvónéni kislánya állandóan szekálja is a másik kettőt (a másik családtól tudom, hogy nem csak az enyémet, de másokat is a csoportból) Én hiába mondogatom nekik, hogy ne bántsák egymást, az enyémnek, hogy ne törődjön vele, ne vegye fel és inkább másokkal is játszódjon...semmi sem változik. (Különben jól eljátszanak egymással, azt hiszem, de a 3ik kislány már sokszor lemorzsolódik róluk, pedig az ő szülei nagyon nem szeretnék ezt, és mi sem). Vajon jót tesz-e az én gyerekem önbizalmának az, hogy egy ilyen magabiztos vezető egyéniségű kislánnyal barátkozik, aki ráadásul állandóan szekálja, vajon ki tud-e bontakozni annak árnyékában? Nem-e lenne jobb lassan leépíteni ezt a barátságot? (Még ha Ő személy szerint nagyon is ragaszkodik hozzá). Vajon nem-e okoz ez a "kettős" baráti kapcsolat is feldolgozatlan szorongásokat a kislányban? Hogy tudnánk ezt feloldani benne? Vagy csak túl nagy jelentőséget tulajdonítok a dolgoknak?
Válasz
Nem tudom mi az oka, de nagyon nem szerencsés, ha a szülő más szerepben is vállalja a saját gyerekével való foglalkozást, tehát az óvónője vagy a tanítója, tanára. Általános tapasztalat, hogy nem tesz jót sem a gyereknek, sem a szülővel való kapcsolatának. Itt nem volt más megoldás?
Egy hármas csoport egyébként nem a legszerencsésebb, mert jellemző rá a kettő az egy ellenében szerveződés. Az, hogy kik a "kettő" és ki az "egy", gyakran változik, de a szembenállás jellemző. Erről egyébként Ön is ír a levelében, amikor a 3. kislány kiszorulásáról ír. Az Ön lányánál okozhat szorongást a barátság elvesztésétől való félelem is, az, hogy mindenképpen meg akar felelni annak a kislánynak, aki irányítja Őt. Ez az irányító szerepe egyébként adott, hiszen egy tekintélyszemély áll mögötte, az anyukája. Az anya jelenléte minden helyzetben érződik a gyerek számára, s ez jókora magabiztossággal látja el. Egy jó képességű gyerek számára a nem megfelelő foglalkozás csak "szenvedés", talán a lányának lehetne valamilyen plusz időtöltést is kitalálni, tornát, rajzot, bármi jó, ami érdekli, s ami persze megoldható. Minden olyan foglalkozás, ahol a gyerek jól érzi magát, ahol teljesíteni tud, egyben a meglévő szorongását is oldja, s jót tesz az énképének is. Fontos, hogy ne erőltessék a gyereket!
Izsó Ildikó
Kislányom eddig(3ik éve már) minden évben más csoportba járt oviba- első évben mi vittük át egy másik-új oviba, gondolván, hogy évvesztesként nem éri akkora trauma majd, hiszen még 3 év óvoda következett-de azzal nem számoltunk-hogy ott pedig következő évben a korcsoportok miatt hatodmagával megint csoportot kell váltania. Akkor igyekeztünk azon lenni, hogy legalább a 2 kis barátnőjével maradjon együtt (egyik a mostani óvónéni kislánya) -úgy is lett. Ez azt eredményezte, hogy ezek hárman mindig együtt játszanak, és nem nyitnak a többiek felé -ezt maga az óvónéni mondta. A három lány között, az enyém az arany középút (nem csak azért mert az enyém!), az óvónéni kislánya második gyerek otthon-és nagyon magabiztos belevaló gyermek (érthető okokból), testileg is jobban fejlett és többnyire dominálja a másik kettőt, határozott, erőszakos véleménye van mindenről, parancsolgat, szekálja a másik kettőt (bár az óvónéni azt mondja, ő ezt nem látja sosem, de mi szülők így halljuk vissza a saját gyerekünktől), az enyém meg nem mer ellenszegülni-ellentmondani neki, fél, hogy akkor nem lesz a barátja többet(!) A harmadik kislány fél évvel idősebb ugyan mint a másik kettő, de testileg kicsit kisebb és vékonyabb még az enyémnél is, de ő is nagyon értelmes, és önálló, egyke (nem sokáig már) de sokkal puhányabb, gyakran sír, kényeskedik, válogat. Mi jóban vagyunk mind a 2 családdal (a gyerekek által jöttünk össze). A gyerekek hetente egyszer délután is összejárnak, vagy egyiknél, vagy másiknál... Nem tudom az ilyen óvodáskori barátságokba mennyire szólhat bele a szülő és kell-e egyáltalán, de ezek hárman nagyon összetartanak, még ha az óvónéni kislánya állandóan szekálja is a másik kettőt (a másik családtól tudom, hogy nem csak az enyémet, de másokat is a csoportból) Én hiába mondogatom nekik, hogy ne bántsák egymást, az enyémnek, hogy ne törődjön vele, ne vegye fel és inkább másokkal is játszódjon...semmi sem változik. (Különben jól eljátszanak egymással, azt hiszem, de a 3ik kislány már sokszor lemorzsolódik róluk, pedig az ő szülei nagyon nem szeretnék ezt, és mi sem). Vajon jót tesz-e az én gyerekem önbizalmának az, hogy egy ilyen magabiztos vezető egyéniségű kislánnyal barátkozik, aki ráadásul állandóan szekálja, vajon ki tud-e bontakozni annak árnyékában? Nem-e lenne jobb lassan leépíteni ezt a barátságot? (Még ha Ő személy szerint nagyon is ragaszkodik hozzá). Vajon nem-e okoz ez a "kettős" baráti kapcsolat is feldolgozatlan szorongásokat a kislányban? Hogy tudnánk ezt feloldani benne? Vagy csak túl nagy jelentőséget tulajdonítok a dolgoknak?
Válasz
Nem tudom mi az oka, de nagyon nem szerencsés, ha a szülő más szerepben is vállalja a saját gyerekével való foglalkozást, tehát az óvónője vagy a tanítója, tanára. Általános tapasztalat, hogy nem tesz jót sem a gyereknek, sem a szülővel való kapcsolatának. Itt nem volt más megoldás?
Egy hármas csoport egyébként nem a legszerencsésebb, mert jellemző rá a kettő az egy ellenében szerveződés. Az, hogy kik a "kettő" és ki az "egy", gyakran változik, de a szembenállás jellemző. Erről egyébként Ön is ír a levelében, amikor a 3. kislány kiszorulásáról ír. Az Ön lányánál okozhat szorongást a barátság elvesztésétől való félelem is, az, hogy mindenképpen meg akar felelni annak a kislánynak, aki irányítja Őt. Ez az irányító szerepe egyébként adott, hiszen egy tekintélyszemély áll mögötte, az anyukája. Az anya jelenléte minden helyzetben érződik a gyerek számára, s ez jókora magabiztossággal látja el. Egy jó képességű gyerek számára a nem megfelelő foglalkozás csak "szenvedés", talán a lányának lehetne valamilyen plusz időtöltést is kitalálni, tornát, rajzot, bármi jó, ami érdekli, s ami persze megoldható. Minden olyan foglalkozás, ahol a gyerek jól érzi magát, ahol teljesíteni tud, egyben a meglévő szorongását is oldja, s jót tesz az énképének is. Fontos, hogy ne erőltessék a gyereket!
Izsó Ildikó
