Kérdések-válaszok

Kislányom 1 éves. Az...

Kislányom 1 éves. Az étvágya hullámzó, hol jobban, hol kevésbé eszik. Nem erőltetem, elfogadom az akaratát. A problémát az okozza, hogy nem hajlandó egy helyben maradni, folyton csak menne, szaladna. Az etetőszékből, akármilyen szorosan kötöm be, kimászik. Az ölembe ültetve 3-5 percig nyugton marad és eszik, aztán lecsúszik a földre. Ha nem hagyom, hátraveti magát és sír. Most ott tartunk, hogy leülök a konyhakőre, így ő "beszorul" egy kisebb területre, és úgy etetem, miközben ő fiókokat huzigál és ki-be pakol. Tudom, hogy asztalnál kellene ennie, de nem merem erőltetni, nem akarom elvenni az étvágyát. Eddig nem mertem kipróbálni azt sem, hogy ha nem marad az asztalnál, akkor ne egyen. Úgy gondoltam, túl kicsi még ehhez... Félek viszont, hogy így egyre inkább "elkanászosodik", és az étkezés elveszti az igazi értelmét. Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Válasz

A problémád nem számít egyedi ritkaságnak, az apróknak bizony sokszor nehezükre esik -akár csak az evés kedvéért is! - nyugton megülni és "magára hagyni" azt a nagyon érdekes felfedezésre váró világot. Én mégis azt mondom (harmadik gyerekemmel gyakorló anyukaként!), hogy a gyerek életét bizonyos szabályok között kell terelni és napirendbe (ha nem is percnyi pontosba) igazítani. Az evést nem lehet felcserélni, kipótolni, párhuzamosan csinálni a játékkal. Az evés az evésről szól, még akkor is, ha az a kisgyerek még csak egy éves. Pontosan ilyenkor kell nagyon következetesen a sarkadra állni, és elkezdeni megértetni a kislánnyal, hogy amíg eszik, addig az asztalnál kell ülni. Ha már nem akar enni, akkor elmehet, de akkor nem kap többet. Ne félj, nem fog éhen veszni! Ha állandóan rohangálsz utána, és szinte észrevétlenül teszed a szájába a falatokat, akkor soha nem lesz majd éhes, Te pedig egy idő után kétségbe esel és rossz evőnek titulálod a gyereket. Ez aztán kialakít egy ördögi kört, a gyerek annyit lesz szekírozva egy idő után, hogy már valóban utál majd enni, és így tovább. A dolog végére ilyenkor kell pontot tenni, még ha sokszor kicsit szadizásnak tűnik is. Egyen öt percig, de azt nyugodtan, ülve, nem játék közben. Ha megunta, akkor menjen játszani, de akkor nem jöhet vissza két percenként egy-egy falatért.
Inkább teremts alkalmat többszöri evésre, ha úgy érzed, hogy egyszerre nem eszik eleget, de semmiképp se ülj le a földre mellé és ne etesd játék közben! Ez a lehető legrosszabb dolog, amit tehetsz vele. És ne törj meg, ha hisztivel akarja érvényesíteni az akaratát később. Mutass neki jó példát, igyekezz úgy igazítani a saját étkezéseiteket, hogy lásson benneteket evés közben. Hogy lehetőleg ne a TV előtt ülve vacsorázzatok, vagy mosogatás közben kapd be a reggelidet, hanem vele együtt, az asztalnál ülve, közben mással nem foglalkozva (pl. nem újságot olvasva!). Ezek nagyon fontos dolgok, mert a kisgyerek első sorban utánzással tanul és első sorban a szüleitől. És az sem kizárt, hogy egy egyéves kanalat kapjon a kezébe (az én középső lányom pl. egy éves kora óta szabotálja az etetést, azóta csak egyedül hajlandó!)! Jól fel kell szerelni előkével, és az sem baj, ha jut a ruhára is! Csak így tanulják meg! És így hátha érdekesebb is lesz az egész! Meg a sikerélmények, a dicséret is nagyon sokat nyomnak a latban!
Tehát: következetesség, kitartás, engedés és elismerő szavak - és meglesz az eredmény!
Makai Kinga