Kérdések-válaszok
Én a hirtelen jelentkező megijedéssel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Kislányunk 20 hónapos, nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Kb. 2-3 hete jelentkezett nála, hogy minden zajtól megijed, ami "hátulról" jön, tehát nem látja az okozóját. De megijed a nagyon szeretett kutyától, nagyszülőtől, ha hirtelen látja vagy hallja meg, de annyira, hogy ilyenkor sikítani kezd és fel kell gyorsan venni.
Kb. 2 hónapja, hogy elesett, a fejét ütötte be egy rövid eszméletvesztéssel járt ez az esés, ezért 2 napig kórházban volt / velem együtt/ megfigyelésen. Azt szeretném kérdezni, hogy normális dolog-e ez a hirtelen megijedés, lehet-e összefüggés az esés és e között, valamint, hogy forduljak-e orvoshoz.
Válasz
Valószínűleg egy hátulról hirtelen jövő erős zaj váltotta ki ezt az állapotot. Nem valószínű, hogy a fejsérülés következménye lenne, főleg, hogy a megfigyelés negatív eredménnyel zárult. Mint egy másik válaszomban is leírtam, ezt az élményt most a kórházi tartózkodás rossz élménye is erősítheti, tartósabb teheti. A következő hetekben, hónapokban óvják őt a hirtelen és ismeretlen ingerektől, zajoktól. Ha mégis megijedne, vegyék fel, öleljék meg, próbálják őt megérteni, még véletlenül se mondják neki, hogy ez butaság, hogy nem szabad sikítani, megijedni. Ezzel még fokozhatják a szorongást. Addig vigasztalják, amíg megnyugszik. Ha a környezet nyugodt, biztonságos, ez az állapot fokozatosan megszűnik. Ha ez nem sikerül, gyermekpszichológus tanácsát kérjék.
Dr. Gömöri Ágnes
Kb. 2 hónapja, hogy elesett, a fejét ütötte be egy rövid eszméletvesztéssel járt ez az esés, ezért 2 napig kórházban volt / velem együtt/ megfigyelésen. Azt szeretném kérdezni, hogy normális dolog-e ez a hirtelen megijedés, lehet-e összefüggés az esés és e között, valamint, hogy forduljak-e orvoshoz.
Válasz
Valószínűleg egy hátulról hirtelen jövő erős zaj váltotta ki ezt az állapotot. Nem valószínű, hogy a fejsérülés következménye lenne, főleg, hogy a megfigyelés negatív eredménnyel zárult. Mint egy másik válaszomban is leírtam, ezt az élményt most a kórházi tartózkodás rossz élménye is erősítheti, tartósabb teheti. A következő hetekben, hónapokban óvják őt a hirtelen és ismeretlen ingerektől, zajoktól. Ha mégis megijedne, vegyék fel, öleljék meg, próbálják őt megérteni, még véletlenül se mondják neki, hogy ez butaság, hogy nem szabad sikítani, megijedni. Ezzel még fokozhatják a szorongást. Addig vigasztalják, amíg megnyugszik. Ha a környezet nyugodt, biztonságos, ez az állapot fokozatosan megszűnik. Ha ez nem sikerül, gyermekpszichológus tanácsát kérjék.
Dr. Gömöri Ágnes