Kérdések-válaszok
Kislányom 9 hónapos, egy-két hete kezdődött , hogy hihetetlen pánik sírásba, hisztibe kezd ha nem lát illetve nem vagyok mellette, előfordul az is, hogy már akkor is sírni kezd ha nem veszem a karomba. Gyakorlatilag szinte az alváson kívül nem lehet magára hagyni. Ideig óráig (percekig) el van másokkal is (nagymama) de hamar rájön, hogy nem én vagyok vele és már nyújtja a karját. Férjem azt mondja, amivel nem értek egyet, hogy hagyjuk sírni majd megunja, úgy gondolja túl "anyás" lesz, és ez a túlzott ragaszkodás a későbbiekben fog gondot okozni. Egy két gyenge próbálkozást megejtettem, de természetesen addig sírt (fél óra) amíg be nem mentem hozzá. Az igaz, hogy nagyon megnehezíti a mindennapokat, de nem tudom és az az igazság, hogy nem is akarom sírni hagyni. Egyébként a lányom még mindig igényli a szopizást, minden étkezés után, alvás előtt, sőt még éjjel is!
Tudom, hogy ilyen problémára nincs orvosság, de mégis azt kérdezném, hogy ez olyasfajta életkori sajátosság, amely majd valamelyest enyhül, vagy kezdjem a férjemet kétségbe ejteni, hogy ez így marad még egy darabig.
Válasz
Az, amit Ön tapasztal a lányánál, nem ismeretlen a gyermeklélektanban. A kicsiknél 7-9 hónapos kor körül kialakul egy meghatározott személyhez fűződő kötelék, amelyet a pszichológiában kötődésnek neveznek.
Mint a csecsemőkorban szinte minden, a kötődés kialakulása is összefügg a mozgásfejlődéssel. A 8 hónap körüli gyermek egyre inkább képessé válik az önálló helyváltoztatásra, kúszik-mászik, igyekszik elérni a környezetében lévő dolgokat. Ennek a motivációját a kíváncsiság adja, szeretne minél több dolgot megismerni a környezetében. A gyermeket körülvevő világ azonban félelmetes is egyben, mert ismeretlen. A gyermekben ez a kettősség munkál folyamatosan: megismerni a világot ugyanakkor ott a félelem is az ismeretlentől. Ezt a félelmet az anya jelenléte tudja csökkenteni, mert vele már kialakult egy stabil, biztonságot jelentő kapcsolat. Életének 8-9 hónapja alatt a kicsi megtanulta, hogy bármilyen szükséglete is legyen, az anyára számíthat - ha éhes vagy szomjas, ha tele a pelus vagy ha egyszerűen csak a testi közelségre vágyik az anyjára számíthat. Így aztán a világ felfedezésekor jelentkező félelmének csökkentésekor is az anyját hívja. Jogos észrevétel, hogy mitől fél a lakásban, amikor egész eddigi életében ott élt, a kevés kivételtől, amikor sétálni vitték? Nem szabad elfelejteni, hogy a csecsemő ahogy mozogni tanul - hasra fordul, mászik, feláll, leül majd jár, mindig új és új szempontból látja az őt körülvevő világot, ami így egy kicsit mindig más-más képet mutat, ami bizonytalanságot - félelmet - kelthet a kicsiben. Vannak olyan gyerekek, akikben az ismeretlen nagyobb félelmet kelt, vannak akik kíváncsibbak a világra, s ez a kíváncsiságuk legyőzi egy darabig a félelmüket, Ezért vannak sírósabb és vannak kevésbé sírós gyerekek. Az elsők is tele vannak kíváncsisággal, de ők jobban igénylik az anya megnyugtató közelségét a felfedező útjaikon, így őket nehezebb magukra hagyni.
Ebben az időben megjelenik az idegenektől való félelem is, ami úgy mutatkozik meg, hogy a gyerek sírni kezd, ha nem az anyja veszi fel, vagy esetleg ha más megy oda hozzá. A gyerek számára, mint írtam az anya a biztonság, így ha hívja - sír - az anyára vár. Amikor nem az anya jelenik meg, a csecsemő csalódik a várakozásában, ennek a csalódásnak a megnyilvánulása a még nagyobb sírás. Akkor is sírva fakadhat a kicsi, ha csak odamegy hozzá egy ritkán látott személy. Ekkor is a csalódás az oka a sírásnak. (Ezt a magyarázatot egy R Spitz nevű kutató dolgozta ki)
Végig az anyáról írtam, mert nálunk az anya gondozza a csecsemőt. A kötődés - vagyis az első bizalomteli, biztonságot nyújtó kapcsolat - ami a későbbiekben mintája lesz az összes többi kapcsolatnak, általában az anyához fűzi a kicsit, hisz az anyja szoptatta, ő gondozza. A kötődés kialakulása tehát nélkülözhetetlen, ezért nem kell aggódnia, inkább nyugodjon meg, hiszen a lánya sírása azt jelzi, hogy az Önhöz fűződő stabil kapcsolat kialakult. Ahogy nő a lánya, ahogy egyre jobban megismeri a világot, úgy csökken majd a félelme, nő a biztonsága, egyre kevesebbet követeli majd az anyját.
Mivel más ok nem derült ki a leveléből, ezért azt javaslom, ne hagyja sokat sírni a kicsit, bármilyen nehézzé is válik így a munkája. Úgy is vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet azonnal odamenni, vagy azonnal felvenni a kicsit, így a sírás kikerülhetetlen. Ez nem baj, a gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy a szükségleteit késleltetni kell, de a "trenírozást" nem javaslom. A férjét nyugtassa meg, néhány hónap múlva kinövi a lánya ezt a korszakát is.
Sok türelmet és kitartást kívánok!
Izsó Ildikó
A kérdések és válaszok egy részét a rovatban közzé tesszük.
Kislányom 9 hónapos, egy-két hete kezdődött , hogy hihetetlen pánik sírásba, hisztibe kezd ha nem lát illetve nem vagyok mellette, előfordul az is, hogy már akkor is sírni kezd ha nem veszem a karomba. Gyakorlatilag szinte az alváson kívül nem lehet magára hagyni. Ideig óráig (percekig) el van másokkal is (nagymama) de hamar rájön, hogy nem én vagyok vele és már nyújtja a karját. Férjem azt mondja, amivel nem értek egyet, hogy hagyjuk sírni majd megunja, úgy gondolja túl "anyás" lesz, és ez a túlzott ragaszkodás a későbbiekben fog gondot okozni. Egy két gyenge próbálkozást megejtettem, de természetesen addig sírt (fél óra) amíg be nem mentem hozzá. Az igaz, hogy nagyon megnehezíti a mindennapokat, de nem tudom és az az igazság, hogy nem is akarom sírni hagyni. Egyébként a lányom még mindig igényli a szopizást, minden étkezés után, alvás előtt, sőt még éjjel is!
Tudom, hogy ilyen problémára nincs orvosság, de mégis azt kérdezném, hogy ez olyasfajta életkori sajátosság, amely majd valamelyest enyhül, vagy kezdjem a férjemet kétségbe ejteni, hogy ez így marad még egy darabig.
Tudom, hogy ilyen problémára nincs orvosság, de mégis azt kérdezném, hogy ez olyasfajta életkori sajátosság, amely majd valamelyest enyhül, vagy kezdjem a férjemet kétségbe ejteni, hogy ez így marad még egy darabig.
Válasz
Az, amit Ön tapasztal a lányánál, nem ismeretlen a gyermeklélektanban. A kicsiknél 7-9 hónapos kor körül kialakul egy meghatározott személyhez fűződő kötelék, amelyet a pszichológiában kötődésnek neveznek.
Mint a csecsemőkorban szinte minden, a kötődés kialakulása is összefügg a mozgásfejlődéssel. A 8 hónap körüli gyermek egyre inkább képessé válik az önálló helyváltoztatásra, kúszik-mászik, igyekszik elérni a környezetében lévő dolgokat. Ennek a motivációját a kíváncsiság adja, szeretne minél több dolgot megismerni a környezetében. A gyermeket körülvevő világ azonban félelmetes is egyben, mert ismeretlen. A gyermekben ez a kettősség munkál folyamatosan: megismerni a világot ugyanakkor ott a félelem is az ismeretlentől. Ezt a félelmet az anya jelenléte tudja csökkenteni, mert vele már kialakult egy stabil, biztonságot jelentő kapcsolat. Életének 8-9 hónapja alatt a kicsi megtanulta, hogy bármilyen szükséglete is legyen, az anyára számíthat - ha éhes vagy szomjas, ha tele a pelus vagy ha egyszerűen csak a testi közelségre vágyik az anyjára számíthat. Így aztán a világ felfedezésekor jelentkező félelmének csökkentésekor is az anyját hívja. Jogos észrevétel, hogy mitől fél a lakásban, amikor egész eddigi életében ott élt, a kevés kivételtől, amikor sétálni vitték? Nem szabad elfelejteni, hogy a csecsemő ahogy mozogni tanul - hasra fordul, mászik, feláll, leül majd jár, mindig új és új szempontból látja az őt körülvevő világot, ami így egy kicsit mindig más-más képet mutat, ami bizonytalanságot - félelmet - kelthet a kicsiben. Vannak olyan gyerekek, akikben az ismeretlen nagyobb félelmet kelt, vannak akik kíváncsibbak a világra, s ez a kíváncsiságuk legyőzi egy darabig a félelmüket, Ezért vannak sírósabb és vannak kevésbé sírós gyerekek. Az elsők is tele vannak kíváncsisággal, de ők jobban igénylik az anya megnyugtató közelségét a felfedező útjaikon, így őket nehezebb magukra hagyni.
Ebben az időben megjelenik az idegenektől való félelem is, ami úgy mutatkozik meg, hogy a gyerek sírni kezd, ha nem az anyja veszi fel, vagy esetleg ha más megy oda hozzá. A gyerek számára, mint írtam az anya a biztonság, így ha hívja - sír - az anyára vár. Amikor nem az anya jelenik meg, a csecsemő csalódik a várakozásában, ennek a csalódásnak a megnyilvánulása a még nagyobb sírás. Akkor is sírva fakadhat a kicsi, ha csak odamegy hozzá egy ritkán látott személy. Ekkor is a csalódás az oka a sírásnak. (Ezt a magyarázatot egy R Spitz nevű kutató dolgozta ki)
Végig az anyáról írtam, mert nálunk az anya gondozza a csecsemőt. A kötődés - vagyis az első bizalomteli, biztonságot nyújtó kapcsolat - ami a későbbiekben mintája lesz az összes többi kapcsolatnak, általában az anyához fűzi a kicsit, hisz az anyja szoptatta, ő gondozza. A kötődés kialakulása tehát nélkülözhetetlen, ezért nem kell aggódnia, inkább nyugodjon meg, hiszen a lánya sírása azt jelzi, hogy az Önhöz fűződő stabil kapcsolat kialakult. Ahogy nő a lánya, ahogy egyre jobban megismeri a világot, úgy csökken majd a félelme, nő a biztonsága, egyre kevesebbet követeli majd az anyját.
Mivel más ok nem derült ki a leveléből, ezért azt javaslom, ne hagyja sokat sírni a kicsit, bármilyen nehézzé is válik így a munkája. Úgy is vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet azonnal odamenni, vagy azonnal felvenni a kicsit, így a sírás kikerülhetetlen. Ez nem baj, a gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy a szükségleteit késleltetni kell, de a "trenírozást" nem javaslom. A férjét nyugtassa meg, néhány hónap múlva kinövi a lánya ezt a korszakát is.
Sok türelmet és kitartást kívánok!
Izsó Ildikó
