Kérdések-válaszok
Kislányom 33 hónapos, és egyenlőre csak próbálkozom szobatisztaságra szoktatni. Egy hónapja próbálkozom (bár mikor két éves elmúlt, megpróbáltam a szoktatást elkezdeni, de nagyon nagy ellenállást mutatott, egyszerűen nem akart se a wc-re, se a bilire ülni, úgy hogy abbahagytuk a dolgot), kisebb-nagyobb eredménnyel.
Szól, ha kell pisilnie, kakilnia, viszont egy órán keresztül járunk a wc-re öt percenként, mire sikerül is neki. Valami miatt talán szorong? Nagyon ragaszkodik a pelenkához, nagyon örül neki, ha felveheti, mindig azt nézi, milyen figurák vannak rajta.
Sajnos a férjem egyáltalán nem segít abban, hogy minél előbb szobatiszta legyen a lányom. Többször előtte megjegyezte, hogy nem helyesli, hogy itthon pelenka nélkül van, mivel bepisilhet, kakilhat a szőnyegre. Kijelentette, hogy sehova sem hajlandó vele menni pelenka nélkül, pedig már előtte többször voltunk a játszótéren anélkül (persze a férjem nem volt velünk). Igaz, egyszer történt baleset, de hát még csak tanulja, hogy erre is oda kell figyelnie.
Most úgy érzem, hogy két emberrel hadakozom: a lányommal (bár sosem erőltettem a dolgot, mindig türelmes vagyok vele), és a férjemmel (miért nem bízik meg a lányában?).
Hogyan lehet így szobatisztaságra szoktatni egy gyereket? Már lassan 3 éves, nem siettem el a dolgot, már csak a férjem miatt sem, mivel nem akartam vele vitatkozni. Az ő álláspontja, hogy majd teljesen magától rá fog szokni a wc használatára, semmit sem kell tenni, ha kéri a pelust, rá kell adni.
Nem tudom, lehet hogy neki van igaza?
Egyenlőre úgy döntöttem, hogy megint ráadom a pelust, mivel nem tudok a lányommal szemben következetes lenni (hétvégén pelust hordott az apja miatt, hétköznap pedig nem, mivel nem volt akkor otthon az apja), és miníg megemlítem, hogy örülnék, ha a wc-be pisilni, kakilna, szeretném, ha szólna.
Kérem, adjanak tanácsot, hogyan tovább, talán majd magától egyszer szobatiszta lesz?
Válasz
Sajnos addig, amíg Ön és a férje nem egyeznek meg a szobatisztaságra szoktatás kérdésében nem hiszem, hogy látványos eredményt érhetne el, bármilyen okosan is próbálkozik.
A szakirodalomban 4-5 éves korig kitolódott a szobatisztaság ideje, van azonban néhány kényszerítő körülmény, ami miatt előbb kell megkezdeni a szoktatást. Ezek közül az első, az óvoda, ahova csak a nappalra megbízhatóan szobatiszta gyerekeket veszik fel. Ez önöknél nem időszerű? (nem írt erről).
A férje gondolatmenetével egyetértek addig, hogy meg kell várni amíg a gyerek testileg-lelkileg éretté válik a szobatisztasága. Ha kellően hosszú ideig várnának, talán ez magától is bekövetkezne bár én még sosem halottam arról, hogy egyszer csak a gyerek közli, mától nem kell a pelenka, úgy döntött szobatiszta lesz. Ahhoz, hogy a gyerek szobatisztává váljon amellett, hogy neki is akarnia kell - szükség van a környezet elvárására is. A gyerekek alapvetően szeretnének megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak, s ez nem csak a szobatisztaságra igaz. Ha egy gyerek sokszor azt hallja, hogy "ne mássz fel a mászókára, mert leesel", akkor - mivel ez az elvárás, bármilyen furcsán is hangzik - előbb-utóbb leesik. Leesik a többi gyerek is, eleinte ugyanannyiszor, csakhogy az a gyerek, amelyiknek azt mondják "ne mássz fel, mert újra leesel", újra le fog esni, s nem azért, mert ügyetlenebb, hanem mert felé ezt az elvárást közvetítették a felnőttek.
Ugyanez a helyzet a szobatisztasággal is. Ha a lánya nem érzi az apa bizalmát és elvárását a szobatisztasággal kapcsolatban, nem is megy majd neki. Azt túlzásnak gondolom, hogy egyszer csak magától lesz szobatiszta, mivel ez egy folyamat, amit tanulni kell (az ürítés szabályozását, a visszatartást, a testi jelzések felismerését). Az érett, kiegyensúlyozott gyerek, aki bizalmat kap a felnőttektől, egy-két hét alatt megbízhatóan szobatiszta lesz nappalra, kis és nagydolgot illetően egyaránt (ebben biztos vagyok, most asszisztáltam végig harmadszor a folyamatot).
Tehát beszélje meg a férjével, aztán kerüljön le nappalra a pelenka a lányról, végleg. Bízzák rá a dolgot, legyen számára elérhető a bili, most nyáron még sok ruha sem kell, le is tudja tolni a bugyit, így annyiszor mehet a bilire, ahányszor szükségét látja. A szobatisztaságot ugyanúgy meg kell tanulni, mint a beszédet vagy a késsel-villával való evést. Ebben a folyamatban a pozitív szülői hozzáállás, a bíztatás sokat segíthet.
Izsó Ildikó
Kislányom 33 hónapos, és egyenlőre csak próbálkozom szobatisztaságra szoktatni. Egy hónapja próbálkozom (bár mikor két éves elmúlt, megpróbáltam a szoktatást elkezdeni, de nagyon nagy ellenállást mutatott, egyszerűen nem akart se a wc-re, se a bilire ülni, úgy hogy abbahagytuk a dolgot), kisebb-nagyobb eredménnyel.
Szól, ha kell pisilnie, kakilnia, viszont egy órán keresztül járunk a wc-re öt percenként, mire sikerül is neki. Valami miatt talán szorong? Nagyon ragaszkodik a pelenkához, nagyon örül neki, ha felveheti, mindig azt nézi, milyen figurák vannak rajta.
Sajnos a férjem egyáltalán nem segít abban, hogy minél előbb szobatiszta legyen a lányom. Többször előtte megjegyezte, hogy nem helyesli, hogy itthon pelenka nélkül van, mivel bepisilhet, kakilhat a szőnyegre. Kijelentette, hogy sehova sem hajlandó vele menni pelenka nélkül, pedig már előtte többször voltunk a játszótéren anélkül (persze a férjem nem volt velünk). Igaz, egyszer történt baleset, de hát még csak tanulja, hogy erre is oda kell figyelnie.
Most úgy érzem, hogy két emberrel hadakozom: a lányommal (bár sosem erőltettem a dolgot, mindig türelmes vagyok vele), és a férjemmel (miért nem bízik meg a lányában?).
Hogyan lehet így szobatisztaságra szoktatni egy gyereket? Már lassan 3 éves, nem siettem el a dolgot, már csak a férjem miatt sem, mivel nem akartam vele vitatkozni. Az ő álláspontja, hogy majd teljesen magától rá fog szokni a wc használatára, semmit sem kell tenni, ha kéri a pelust, rá kell adni.
Nem tudom, lehet hogy neki van igaza?
Egyenlőre úgy döntöttem, hogy megint ráadom a pelust, mivel nem tudok a lányommal szemben következetes lenni (hétvégén pelust hordott az apja miatt, hétköznap pedig nem, mivel nem volt akkor otthon az apja), és miníg megemlítem, hogy örülnék, ha a wc-be pisilni, kakilna, szeretném, ha szólna.
Kérem, adjanak tanácsot, hogyan tovább, talán majd magától egyszer szobatiszta lesz?
Szól, ha kell pisilnie, kakilnia, viszont egy órán keresztül járunk a wc-re öt percenként, mire sikerül is neki. Valami miatt talán szorong? Nagyon ragaszkodik a pelenkához, nagyon örül neki, ha felveheti, mindig azt nézi, milyen figurák vannak rajta.
Sajnos a férjem egyáltalán nem segít abban, hogy minél előbb szobatiszta legyen a lányom. Többször előtte megjegyezte, hogy nem helyesli, hogy itthon pelenka nélkül van, mivel bepisilhet, kakilhat a szőnyegre. Kijelentette, hogy sehova sem hajlandó vele menni pelenka nélkül, pedig már előtte többször voltunk a játszótéren anélkül (persze a férjem nem volt velünk). Igaz, egyszer történt baleset, de hát még csak tanulja, hogy erre is oda kell figyelnie.
Most úgy érzem, hogy két emberrel hadakozom: a lányommal (bár sosem erőltettem a dolgot, mindig türelmes vagyok vele), és a férjemmel (miért nem bízik meg a lányában?).
Hogyan lehet így szobatisztaságra szoktatni egy gyereket? Már lassan 3 éves, nem siettem el a dolgot, már csak a férjem miatt sem, mivel nem akartam vele vitatkozni. Az ő álláspontja, hogy majd teljesen magától rá fog szokni a wc használatára, semmit sem kell tenni, ha kéri a pelust, rá kell adni.
Nem tudom, lehet hogy neki van igaza?
Egyenlőre úgy döntöttem, hogy megint ráadom a pelust, mivel nem tudok a lányommal szemben következetes lenni (hétvégén pelust hordott az apja miatt, hétköznap pedig nem, mivel nem volt akkor otthon az apja), és miníg megemlítem, hogy örülnék, ha a wc-be pisilni, kakilna, szeretném, ha szólna.
Kérem, adjanak tanácsot, hogyan tovább, talán majd magától egyszer szobatiszta lesz?
Válasz
Sajnos addig, amíg Ön és a férje nem egyeznek meg a szobatisztaságra szoktatás kérdésében nem hiszem, hogy látványos eredményt érhetne el, bármilyen okosan is próbálkozik.
A szakirodalomban 4-5 éves korig kitolódott a szobatisztaság ideje, van azonban néhány kényszerítő körülmény, ami miatt előbb kell megkezdeni a szoktatást. Ezek közül az első, az óvoda, ahova csak a nappalra megbízhatóan szobatiszta gyerekeket veszik fel. Ez önöknél nem időszerű? (nem írt erről).
A férje gondolatmenetével egyetértek addig, hogy meg kell várni amíg a gyerek testileg-lelkileg éretté válik a szobatisztasága. Ha kellően hosszú ideig várnának, talán ez magától is bekövetkezne bár én még sosem halottam arról, hogy egyszer csak a gyerek közli, mától nem kell a pelenka, úgy döntött szobatiszta lesz. Ahhoz, hogy a gyerek szobatisztává váljon amellett, hogy neki is akarnia kell - szükség van a környezet elvárására is. A gyerekek alapvetően szeretnének megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak, s ez nem csak a szobatisztaságra igaz. Ha egy gyerek sokszor azt hallja, hogy "ne mássz fel a mászókára, mert leesel", akkor - mivel ez az elvárás, bármilyen furcsán is hangzik - előbb-utóbb leesik. Leesik a többi gyerek is, eleinte ugyanannyiszor, csakhogy az a gyerek, amelyiknek azt mondják "ne mássz fel, mert újra leesel", újra le fog esni, s nem azért, mert ügyetlenebb, hanem mert felé ezt az elvárást közvetítették a felnőttek.
Ugyanez a helyzet a szobatisztasággal is. Ha a lánya nem érzi az apa bizalmát és elvárását a szobatisztasággal kapcsolatban, nem is megy majd neki. Azt túlzásnak gondolom, hogy egyszer csak magától lesz szobatiszta, mivel ez egy folyamat, amit tanulni kell (az ürítés szabályozását, a visszatartást, a testi jelzések felismerését). Az érett, kiegyensúlyozott gyerek, aki bizalmat kap a felnőttektől, egy-két hét alatt megbízhatóan szobatiszta lesz nappalra, kis és nagydolgot illetően egyaránt (ebben biztos vagyok, most asszisztáltam végig harmadszor a folyamatot).
Tehát beszélje meg a férjével, aztán kerüljön le nappalra a pelenka a lányról, végleg. Bízzák rá a dolgot, legyen számára elérhető a bili, most nyáron még sok ruha sem kell, le is tudja tolni a bugyit, így annyiszor mehet a bilire, ahányszor szükségét látja. A szobatisztaságot ugyanúgy meg kell tanulni, mint a beszédet vagy a késsel-villával való evést. Ebben a folyamatban a pozitív szülői hozzáállás, a bíztatás sokat segíthet.
Izsó Ildikó
