A kisfiam 5000 grammal született. A családban nem volt előzménye a nagy súlynak. Egészséges terhességem volt, nem ettem semmilyen vitamint. Most három hónapos és 7500 grammot nyom. Nem kövér egyáltalán, ezt a doktor nénink is megerősítette. Odáig jutottunk, hogy három órát alig bír ki 220-240 grammnyi táplálékkal. Sajnos, kénytelen voltam pótlást adni neki, mert egy teljes hét gyakori mellre tétel után sem lett több az anyatej, állandóan visított a szoptatás után (nem volt beteg). A napi étkezések kb. 1/4-ét vagy ha nagyon ideges vagyok, 1/3-át pótolom. Most már ha 2 és fél órát kihúzunk 200 grammon felüli mennyiséggel, akkor örülök. Nem szeretném, ha kitágulna a gyomra. A védőnőnk azt mondta, hogy max. 200 gramm, és szigorúan várjam ki a négy órát, különben tönkremegy az emésztőrendszere (akár anyatejjel, akár pótlással). Mindezt 6 hónapos koráig tegyem, majd megszokja... Józan ésszel végiggondolva, nem alkalmaztam ezt a kínzásnak tűnő megoldást. Egyébként napközben nagyon aktív a fiúcska, összesen kb. 2-3 órát alszik, a többiben játszik, és állandóan mozog. Ha "éheztetem", és kivárok, utána úgy eszik, hogy 5-6-szor félrenyel, vagy visszajön a táplálék nagy része a mohósága miatt. Az orvosunk szerint, mivel nagy iramban nő (57 centivel született, most 70 centi), hamarabb el kellene kezdeni a szilárdabb táplálást, ha úgy érzem, nyűglődünk csak a szigorúskodással: óránkét mégsem kellene ennie. Így sehova sem tudunk elmenni, én pedig talán bele is őrülök a vegyes táplálás elkezdéséig.