|
Kérdés:
Szeretnénk
tudni, hogy a 10 és fél hónapos kisfiunkat hogyan tudnánk
leszoktatni az éjszakai felébredésrõl.
A kicsit este 8 óra körül szoktuk fürdetni, utána megissza
a tápszerét, majd nemsokára lefektetjük. Viszonylag hamar
elalszik, persze úgy, hogy én (az édesapa) mellette vagyok,
és az elején többnyire fogja a kezemet.
Miután elaludt kb. 12-1-ig elég mélyen alszik, aztán jön
egy 2-3 órás periódus, amikor többször is felébred,
ilyenkor egybõl fel akar állni - hálózsákban alszik - de még
így is sikerül neki. Egy szobában alszunk vele, és ilyenkor
vagy én vagy a feleségem odaül az ágya mellé, és megfogjuk
a kezét, vagy visszaadjuk a cumiját. Ez rosszabb esetben akár
10-szer is megismétlõdik az éjszaka közepén. Végül
visszaalszik rendesen és csak fél 6 - 6 körül ébred fel,
amikor megkapja a reggeli tápszer adagját. Utána még szokott
aludni 2 órát, igaz azt már a mi ágyunkban (kicsi ágyában
nem aludna).
Megpróbáltuk, hogy ne foglalkozzunk vele amikor felébred, de
szívtépõ hangon sírt, ordított, késõbb már fuldokolt, és
öklendezett a sírástól, egyszerûen nem tudtuk hagyni tovább.
Mit tegyünk?
|
|
Válasz:
Alvásproblémával,
alvászavarral gyakran lehet találkozni azokban a családokban,
ahol csecsemõt vagy kisgyereket nevelnek. Nagyon sok esetben szépen
fejlõdõ, kiegyensúlyozott, vidám kicsi mellett fáradt,
kimerült, szülõket lehet látni. A kisgyerekek, csecsemõk
20-30%-ánál jelentkeznek alvásproblémák, amit a környezetet
is nagyon megviselik, hisz a kicsi éjszakai felébredése
mindig megzavarja a felnõttek pihenését is.
A csecsemõ és a felnõtt alvásideje, alvásritmusa alapvetõen
eltérõ, a hasonló mintázat csak serdülõkorra alakul ki. A
teljesen egészséges újszülött napi 17-18 órát alszik, ez
az alvásmennyiség egy éves korra csökken 14-15 órára. Erre
az idõre már kétszer annyit alszik a kicsi éjszaka, mint
nappal. A délutáni alvásigény csak iskoláskorra szûnik meg
teljesen.
Minden embernél kétféle alapvetõ alvásfázist lehet megkülönböztetni,
ez a gyors szemmozgásos, álmodással járó REM fázis és a
nemREM fázis. Mindkét alvásfázisra szüksége van a csecsemõnek
is és a felnõttnek is. Az újszülött alvásidejének 50%-át
REM-ben alussza, míg a felnõtt csak 20-25%-át. Ez azért
fontos, mert a REM fázisból mindig vannak -felnõtteknél
is- átmeneti, rövid felébredési, vagy ahhoz nagyon közeli
periódusok, amibõl normál állapotban szinte mindig
visszaalszunk újra. A csecsemõknél, kisgyerekeknél itt
szokott a probléma lenni, amikor az elsõ hosszabb alvásciklus
után nem tudnak önmaguktól visszaaludni. Ez az aktívabb éber
szakasz általában már a szülõk éjszakájának kellõs közepén
van. Az önmagunktól való elalvás képessége nem velünk született,
hanem tanult folyamat. Ezt a folyamatot az értelmi fejlõdés,
a személyiségjegyek (temperamentumbeli sajátosságok) és a
szülõi magatartás nagymértében befolyásolják. Az újszülött
még nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy elõsegítse az
elalvását. Szerencsés esetben megtalálja az ujját és
egyfajta önnyugtatással megtanul önmagától elaludni. A
csecsemõ és a nagyobb gyerek is, vágyik a szülõi közelségre
ezért, ha éjszaka az átmeneti felébredési szakaszában nem
találja maga mellett a szüleit, követeli a jelenlétét.
Fokozottan így van, ha nem egyedül, hanem a szülõ jelenlétében
aludt el. Ezekben az esetekben a szülõk könnyen hajlanak
olyan megoldások választására, ami a könnyebb újbóli
elalvást eredményezik: cumit, innivalót adnak a kicsinek,
maguk mellé veszik, ringatják. A gyerekek pedig nem butusok,
csak kicsik, így aztán hamar "rátanulnak" a jóra, s legközelebb
is felébrednek. A másik megoldás sem tökéletes, a
"hagyjuk sírni, majd elalszik" alapállás, mivel így a
kicsi fejében a kisággyal és az alvással a rossz élmények
kapcsolódnak össze, (nem jött az anya/apa, nem kapott
megnyugtatást, stb.) Gyakran elõfordul, hogy hosszas "sírástréning"
után rövidesen már lefektetni sem lehet majd az ágyába a
kicsit.
Mit tehetnek Önök? Azt javasolnám, hogy lassan próbálják rávenni
a kicsit aludjon el egyedül. Fontos, hogy ne egyik napról a másikra
vezessék be az új rendet, mert akkor a rossz élményre "tanítják
rá". Itt be lehet vetni a szülõi találékonyságot, bár
nem lesz könnyû dolguk, ugyanis minden kicsi nagyon
ragaszkodik a már megszerzett kedvezményeihez. Amikor majd
egyedül alszik el, akkor lehet folytatni a tréninget, s az éjszakai
felébredéseknél halkan megnyugtatva újra segíteni az elalvását.
Az a baj, hogy ez egy hosszú folyamat, amit egy betegség, egy
átmeneti hasfájás, vagy egyéb, a fejlõdéssel együtt járó
tényezõ könnyen megzavarhat. S akkor még nem írtam a
csecsemõk temperamentumbeli különbségérõl. A lassúbb átállítási
terápia mellett segíthet az alvásidõ kitolása is, aminek
szintén fokozatosan kell történnie. Nem 8 órakor, hanem
½ 9-9-kor fektetik le a kicsit, remélhetõleg majd
ennyivel késõbb ébred fel hajnalban is. Van még egy megoldás,
ez pedig a szoba átrendezése oly módon, hogy a szülõknek ne
kellejen felkelni, elég legyen csak benyúlni a rácson és
megfogni a kicsi kezét, így megnyugtatva. Lehet, hogy talán
ez lenne a legcélravezetõbb.
Remélem nem vettem túlzottan igénybe az idejüket a válaszommal,
és találnak használható ötletet is. Nagyon megértem a
problémát, a három gyerekünkkel mi is megküzdöttünk az éjszakai
ébredésekkel. Mindhárom esetben más-más megoldás volt az
eredményes, így sajnos receptet nem lehet/ nem tudok adni, pláne
így messzirõl. Mindenesetre remélem, hogy sikerül legalább
részben biztosítani az éjszakai nyugalmukat.
Izsó
Ildikó
2001.10.26
|
