|
Kérdés:
Kislányunk 7
hónapos, 6 hetes kora óta, ahogy a nagy könyvben is megvan írva,
az éjszakát átaludta, 4-5 óra körül evett, majd 7-8 óráig
aludt tovább. Ez a mesébe illõ tulajdonsága csak 3 hónapos
koráig tartott. Attól kezdve, nem tudjuk, hogy mi lehetett az
oka, de az elalvást hangos, hosszantartó sírás elõzte meg.
Eleinte csak este, majd a nappali alvások sem mentek simán. A
Spock-könyv, illetve anyukám tanácsát is követve, nem vettük
fel, néhány napig be sem mentünk hozzá (csak annyira hogy ne
vegyen észre, megnéztük, hogy nem szorult-e be valamije
valahova, stb.). A sírással csak nem hagyott fel, és ellentétben
a szaklapokban és -könyvekben feltüntetett 20-30 perc sírás
helyett nálunk valóban órás-másfél órás nyûglõdésrõl
volt szó. Aztán próbáltuk megnyugtatni, de csak szóval,
fejsimogatással, és semmiképp nem vettük föl, nem
ringattuk. A sírással töltött idõ nem csökkent ennek hatására
sem. Láthatóan nagyon álmos, dörzsölgeti a szemét, szopja
az ujját, de közben torkaszakadtából ordít. Aztán mint említettem,
nemcsak az esti elalvásokkal volt gond. Jöttek a nappali
nemalvások, ettõl este csak még fáradtabb volt, és azt
gondoltuk, hogy akkor majd könnyebben megy az esti alvás, de
ellenkezõleg. Ha lehet, még tovább bírta a sírást. Idõnként
sikerült nappal aludnia, fõleg sétálás közben a levegõn,
de a lakásban most is képtelen hang nélkül elaludni. Kezdtünk
idegileg kikészülni már, hogy napközben is, este is órákat
sír mire elalszik. Aztán jött a ringatás, és most is itt
tartunk. Így elalszik 10-15 percen belül, óvatosan leteszem
az ágyába. Két hete azonban arra szokott rá, hogy miután
aludt félórát, felébred, és megint kezdõdik minden elölrõl,
csak épp már elringatni sem lehet. Minden erejével tiltakozik
az alvás ellen, aztán éjfél körül sikerül álomba
ringatni, általában addig még egy étkezést is közbe kell
iktatni. Pedagógus lévén odafigyelek, hogy tartalmasan teljen
a napja: játszás, mondókák, séta, hancúrozás.
Mi nem akarunk odáig eljutni, hogy a kislányunk velünk
aludjon, bár azt az elvünket is fel kellett adni, hogy nem
vesszük ki az ágyból.
Mit tanácsol, hogy lehetne leszoktatni arról, hogy az elalvási
ceremóniájához ez a hosszú és kitartó sírás ne tartozzon
hozzá, és mi lehet az oka annak, hogy mostanában felébred
egy rövidke alvás után?
|
|
Válasz:
Nagyon nehéz azt pontosan megmondani, hogy mitõl
változik meg egy kisbaba alvása, alvási szokása. Elképzelhetõ,
hogy megváltozott a napirendje, a táplálása, de az is könnyen
meglehet, hogy az idegrendszeri fejlõdéssel van kapcsolatban
ez a változás. A 3.-4. hónap körül veszi át ugyanis az
agykéreg a kéreg alatti területektõl az alvás szabályozásának
funkcióját, így ekkortól lesz részben hasonló a kisbabák
alvása a felnõtti alvási mintához. Akármi is okozta a baba
viselkedésének megváltozását, nem valószínû, hogy az
okok ismerete egyben azt is megmondja, hogy mi a szülõk teendõje.
Ahogy leírta a kislány elalvását, abból úgy tûnik nekem,
hogy amiatt nem tud elaludni, mert nagyon fáradtra sírja, ébreszti
magát a baba.
A csecsemõk, de a nagyobb gyerekek is csak akkor tudnak könnyen
elaludni, ha fáradtak, álmosak, de nem túlzottan feszültek,
ha nincsenek "túlpörögve". Mivel a kislányuk nem
tud gyorsan elaludni, így a hosszas sírás annyira feszültté,
zaklatottá teszi, hogy talán emiatt nem tud elaludni. Az alvás
környékén tapasztalható ujjszopás is azért nem eredményes,
mert annyira zaklatott a kicsi, hogy nem veszi észre a szájában
lévõ kellemes, megnyugtatására kiválóan alkalmas ujjacskát.
Azt gondolom tehát, hogy el kellene valahogyan érni, hogy
viszonylag gyorsan aludjon el a baba, ne tudja magát "felhúzni".
Nem tudom, próbálták-e már, nekem jó tapasztalataim voltak
evvel kapcsolatban, és mások is megerõsítették azt, hogy dúdolással,
halk énekléssel, dünnyögéssel és egy kis hát, fej simogatással
együtt sok kisbaba könnyen el tud aludni. Ehhez nem kell
kivenni az ágyból, nem kell karban ringatni, mégis hatékony
lehet. (Kivenni a kiságyból valóban csak akkor szükséges,
ha valami nagyobb baj van, pl. beteg a kisbaba, hiszen gyorsan
elalszik ugyan a ringatásra, de az ugyanakkor annyira kellemes
inger, hogy ezért hamarosan érdemes is újra felébredni.)
Talán még egy szempont fontos lehet! Bízzon benne, hogy a
kislány hamarosan megtanulja elaltatni magát, és Ön ebben
tudja majd segíteni. Az elalvás ugyanis a kisbaba feladata, a
szülõ csak segítheti ebben. Ha bízik mindkettõjükben, és
a saját belsõ megérzéseire, ötleteire támaszkodik a babával
kapcsolatban, akkor bizonyára hamarosan megtanulja a baba
elaltatni önmagát, és ez Önöknek is nagy örömet fog
jelenteni.
Dr. Kõrössy Judit
|
|
