|
Válasz:
A dackorszak a fejlõdés
velejárója, bár a megjelenésének csak a pszichológusok örülnek,
a szülõk kevésbé, mert az addigi többé-kevésbé felhõtlen
szülõ - gyerek kapcsolatban megjelennek az elsõ komoly
konfliktusok. Egy kétéves gyerek már sok mindent meg tud
tenni önállóan, s ráébred akaratának hatalmára is. Nagyon
jó az anyai megérzése, valóban nem helyes, ha "zsarolással"
próbálja meg rávenni a lányát olyan dolgok elvégzésére,
amit meg kell tenni. Még kevésbé jó ez a módszer, ha nem
tartja be a kilátásba helyezett büntetést vagyis, ha nem következetes.
Ezért nagyon meg kell gondolni, hogy a szülõ mivel fenyegetõzik,
mert ha nem következetes a büntetés betartatásában - mert
közben rájön, hogy esetleg túl szigorú volt - akkor éppen
az ellenkezést erõsíti meg: a gyerek gyorsan rájön, hogy
nem kell szót fogadnia, úgysem lesz komoly következménye.
Ilyenkor mindig azt javaslom, hogy a szülõk próbálják eldönteni,
hogy melyek a legfontosabb dolgok, amiben nem lehet apelláta
ilyen pl, a kézmosás, az idõben való peluscsere, a járdádról
való kiszaladás, a lefekvési idõ betartása, stb. Ezekben ne
engedjen, legyen következetes, vagyis ezeket a dolgokat, akár
van cirkusz, akár nincs, meg kell tenni. Általában jó, ha a
tervezett hazamenetel elõtt, vagy pl. a peluscsere elõtt, stb.
5-10 perccel elmondja a lányának, hogy lassan pelust kell cserélni/indulunk
haza, fejezd be amit elkezdtél, amikor visszajövök/elolvasom
az oldalt kicserélem a pelenkádat/elindulunk haza. Így a
gyerek tudja mi következik, fel tud rá készülni és
befejezheti azt, amit épp csinált. Még így sem lesz problémamentes
az indulás vagy a peluscsere, de talán könnyebb lesz.
Általában is érvényes, ha azt szeretné elérni, hogy a
gyerek valami olyasmibe fogjon, amit meg kell tennie, vagy
egyszerûen csak meg kell szakítania, amivel épp foglalkozott,
jó ha elõbb engedi befejezni azt, amit épp csinált. Az egyik
legkellemetlenebb dolog, ha az embert megszakítják egy cselekvéssorban,
s valami másba kell belefognia, mielõtt még az elõzõ
dologgal végzett volna. Ezt egy felnõtt könnyebben elviseli,
a gyerekek nehezebben birkóznak meg vele.
Izsó Ildikó
2002.04.30
|
