|
Kérdés:
A
kérdésem az 5 és fél éves kisfiammal kapcsolatos. Két
gyermekem van , a már említett fiam és egy 3 éves kislányom.
A fiammal a terhességet nagyon nehezen viseltem , már az elejétõl
fogva különbözõ egészségügyi problémáim jelentkeztek ,
amelyek kihatottak a lelkiállapotomra is. A szülés után egy
nagyon mozgékony babát ismerhettünk meg , aki nagyon sok éjszakát
végigsírt , (annak ellenére , hogy bõségesen volt tejem és
nagyon sokat foglalkoztunk vele) és ez a nyugtalansága azóta
is megmaradt. A testvér érkezése még plusz rátett a dologra
, nagyon megviselte az az egy hét elszakadás ,( mivel rettentõen
anyás)annak ellenére , hogy a testvérét nagyon várta és
nagyon ragaszkodott hozzá. Elsõ idõkben szinte semmilyen jelét
nem mutatta a féltékenységnek, mostanában viszont egyre
gyakrabban. Férjemmel együtt igyekszünk azon , hogy mindkettõvel
egyformán bánjunk és foglalkozzunk. A legnagyobb problémát
viszont az jelenti , hogy a fiam egyre kezelhetetlenebbé válik
és nem tudom mi lehet ennek az oka. Az utóbbi idõben úgy
kifordul önmagából , hogy szinte rá sem ismerek. Próbálkoztunk
mindenféle fenyítési módszerrel , de igazából nem sok
eredménnyel. A fiam egyre dacosabb, szemtelenebb lesz. És
mindemellett még azt vettük észre , hogy amikor a viselkedésével
"kikészíti " az egész családot akkor megnyugszik
és pálfordulatot vesz , mindent elkövet hogy a kedvünkbe járjon.
A kérdésem az lenne , hogy ilyenkor mi a teendõ? Hogyan tudnánk
segíteni neki, hogy túljusson a dührohamain és ismét béke
és nyugalom uralkodhasson a családunkban?
|
|
Válasz:
A
testvérféltékenység sok esetben megkeseríti a családok életét.
Tapasztalatom szerint ritka, hogy elõbb utóbb ne jelentkezne a
nagyobb testvér részérõl a kisebb felé irányuló féltékenység.
Nem mindig jó megoldás, hogy megpróbálnak egyformán
foglalkozni a két gyerekkel, próbáljanak inkább a gyerekek
igénye szerint játszani velük vagy olvasni nekik. Gyakran beválik,
hogy nemcsak családi programokat szerveznek, hanem vannak fiús
és lányos programok, ahova az apa a fiával, az anya a lányával
megy el (pl, Hadtörténeti Múzeum, Természettudományi Múzeum,
horgászás, focimeccs, mint fiús programok). Jó hatású, ha
egyszer egy héten olyan idõpontot jelölnek ki, ami csak a
nagyobb gyereké, amikor nem kell osztozkodnia a kisebb testvérével
az anyán. Ezek az idõpontok legyenek sérthetetlenek, sose
maradjanak el, ne változzanak, s a gyerek számára kedves tevékenységet
végezzenek együtt. A lényeg, hogy ebben a sérthetetlen idõpontban
csak neki álljon rendelkezésére az anya. A gyerek választhatja
meg a tevékenységet, ami lehet a mesélés, de lehet az ölben
ülés is. Azt javasolnám, hogy másfél-2 órát próbáljanak
hetente szabaddá tenni, amikor a kislánnyal más foglalkozik.
Ez elég hosszú idõ arra is, hogy elmenjenek a nagyobb
gyerekkel sétálni vagy megnézzenek egy mozit.
Ami nem sok sikert hoz, az a büntetés. A tapasztalat azt
mutatja, hogy a büntetésbõl az idõ múlásával egyre
nagyobb "mennyiség" kell, hogy a kívánt hatást elérhessük,
egy idõ után pedig teljesen hatástalan lesz.
Sajnos ennél konkrétabb javaslatot nem tudok adni, mindenképpen
személyes találkozásra lenne szükség, ezért javaslom Önnek,
hogy keressék fel a Nevelési Tanácsadót, ahol személyes találkozás
után konkrét javaslatokat is kaphatnak.
Izsó Ildikó
2002.12.08
|
|
