|
Kérdés:
Arra lennék kíváncsi, hogy
1. a gyerekek lelkileg könnyen viselik-e a mûtéteket.
Arra gondolok, hogy ma már a kisgyerekek is látnak Vészhelyzetet
és hasonló filmeket, vagyis látják, hogy milyen brutális dolog tud lenni egy mûtét
és velük is ezt fogják csinálni.
2. Könnyen viselik-e a mûtétet (általában)
fizikailag, tehát pl. egy vakbélmûtét után ki van hamarabb jól, egy egészséges
felnõtt vagy egy gyerek.
3. A mûtéti hegek nem okoznak-e kellemetlenséget
és milyen mértékût, hisz a gyerekek még nõnek a mûtét után.
|
|
Válasz:
1. Nagyon változó az, hogy melyik gyermeket mennyire viseli
meg nemcsak maga a mûtét, de az egész kórházi tartózkodás.
Valóban más ez már ma, amikor sokkal több mindennel vannak tisztában a
gyermekek, mint régebben, hiszen rengeteg információt szereznek a TV-bõl
illetve a társaiktól. Ma már az óvódások is "Vészhelyzetet"
játszanak, anélkül, hogy tudnák mit jelentenek az ott történõ
dolgok.
Nagyon nagy a szülõk felelõssége, hogy mit
engednek nézni a gyermekeiknek, de ezen túlmenõen abban is, hogy a rájuk
zúduló információt hogyan segítenek nekik feldolgozni.
Vannak gyermekek akiket egy egészen egyszerû vizsgálathoz (hallgatózás, kopogtatás) - amelyik az ég világon semmilyen
fájdalommal, de még kellemetlenséggel sem jár - sem lehet leültetni,
levetkõztetni, olyan "hisztit" csapnak.
Ugyanakkor vannak olyan gyermekek már a 3-4 évesek között is, akik teljesen
"felszabadultan", komoly félelem nélkül jönnek a kórházba és mindent meg
lehet beszélni velük. Mindez alapvetõen azon múlik, hogy a szülõk
hogyan készítik fel õket. Csak példaként említek néhány dolgot:
Biztos félni fog az a gyerek, akinek azt mondják egy oltás
kapcsán, hogy nem fog fájni és utána azt tapasztalja, hogy igenis fájt.
Biztos félni fog az a gyermek is, akit a szülõ otthon a
"doktor bácsival" riogat.
A gyermekeken végzett mûtétek esetében természetesen
igyekszünk a legkevesebb kellemetlenséget, fájdalmat okozni. Ennek része,
hogy a szülõ a mûtõben töltött idõn kívül
állandóan gyermeke mellett lehet.
A mûtét elõtt elõkészítést kapnak szájon
át vagy kúp formájában, amelytõl kábulttá válnak kicsit és így kerülnek be
a mûtõbe, ahol az altatóorvosok elõször maszkkal elaltatják
õket
és csak utána történnek a mûtéthez elengedhetetlen beavatkozások (vénaszúrás
stb.)
A mûtét után különbözõ fájdalomcsillapító
eljárásokkal biztosítjuk, hogy a gyermekeknek a lehetõ legkevesebb fájdalma
legyen.
2. A gyermekek minden mûtétet sokkal könnyebben
elviselnek, mint a felnõttek. A legnagyobb mûtétek után is sokszor néhány
nappal felkelnek, sétálnak, mennek haza.
3. Régebben sokkal kisebb gondot fordítottak az orvosok a mûtétek
utáni hegekre. Ez érthetõ, hiszen korábban az volt az
eredmény, ha meggyógyult a beteg. Ma már a javuló mûtéti technikák,
eszközök, altatási módszerek következtében a legtöbb mûtét
esetében ugrásszerûen megjavultak az eredmények és így elõtérbe
kerültek más szempontok is. Ennek eredményeként fejlesztették ki a különbözõ
ún. minimálisan invazív technikákat, melyek sokkal kisebb mûtéti
feltárások útján, esetleg kis lyukakon keresztül oldják
meg a beavatkozást. Így sokkal kisebb a mûtéti megterhelés,
hiszen a test épségét (hasfal, mellkasfal) nem bontja meg a mûtét.
Sokkal kisebb a mûtét utáni fájdalom is és a kozmetikai eredmények is
lényegesen szebbek.
A fentiek gyermekekre is igazak. Bár a gyermeksebészek általában
nagyon szép, vonalas hegekkel dolgoznak, de a kezdetben kicsiny
hegek idõvel a gyermekkel együtt nõnek. Így az újszülöttkorban
3 cm-es heg felnõttkorra akár 10 cm-es lehet. Mindezek ellenére a
gyermeksebészet területén még nem következett be az az áttörés a minimálisan
invazív sebészet irányába, amely a felnõttsebészetben már bekövetkezett.
Magyarországon is azonban már egy-két helyen használják az
ún. "lyuksebészetet" ill. egyéb eljárásokat, melyekkel
szinte látható hegek nélkül lehet sok esetben operálni.
Dr. Kálmán Attila gyermeksebész
|
