Gyermekpszichiátria

A lelki beteg gyerekek száma sajnos világszerte nő, a náluk kialakuló pszichiátriai, pszichológiai kórok ellátása az egészségügy súlyos terhe lesz. Napjainkban a „problémás” gyereket nevelő család számára minden lehetőség adott, hogy gyermekpszichiáter, pszichológus szakember segítségével találják meg gondjaikra a megoldást. 

Mivel foglalkozik a gyermekpszichiátria?

Feladata a 0-18 évesek lelki egészségének megőrzése, fejlesztése, a kialakult pszichés eredetű kórképek diagnosztizálása, gyógyítása, rehabilitációja – az adott egyén életkori sajátosságai alapján. Határterületi szakma, szorosan együttműködik a családdal, társszakmákkal. A szakember egyéni és családi kórtörténetet vesz fel, megfigyeli a pácienst, teljesítményt, személyiséget mérő, kérdőíves tesztekkel feltárja, majd leírja a pszichés állapotot: a magatartás, a személyiség adott zavarát. Elbeszélget a szülőkkel, tanáccsal, megnyugtató magyarázatokkal látja el őket.

A különféle félelmek a gyerekkor minden szakaszát jellemzik (lányoknál gyakrabban). Veleszületett a hangos zajra, váratlan mozgásra jelentkező félelem – ezt látva tehát nincs ok aggodalomra. Azt is megtapasztalja a szülő, a baba, az óvodás fél az állatoktól, fájdalomtól, a rossz álmoktól, sötéttől, a negatív karakterektől (pl. rabló). Később kialakul a megszégyenüléstől való félelem. Iskolások a kortársi elutasítástól, a meg nem feleléstől tartanak. Serdülőknél megjelenik a háborúhoz, halálhoz, a nemi szerephez kötődő félelem, s csökkenhet a testi sérüléstől, kíntól, állatoktól való. Ha a természetes félelem túlzott mértékűre nő, kóros szorongássá, esetleg fóbiává válik. A fóbia (görögül félelem) állandó, túlzott, ok nélküli rettegés egy adott helyzettől, tárgytól. Az emberek 15%-a (kétszer annyi nő, mint férfi) lesz élete során fóbiás. Gyakori a kínos helyzet lehetőségétől, társaságtól, szerepléstől, a nyilvánosság előtti beszédtől, sőt étkezéstől való félelem. A szociális fóbiák miatt az érintett nem tud megfelelni a társadalmi elvárásoknak.

Egyes szülőknek ismerős az iskolába járás elutasítása (az iskolafóbia előfordulása 1-8%), hátterében a kudarc, megszégyenülés mellett szeparációs szorongás állhat. Az iskolai beilleszkedést nehezítheti a szociális kapcsolatteremtés zavara – ilyen a reaktív kötődési zavar, amikor a környezettel való interakciót elutasítja a gyerek, a gondoskodásra agresszióval válaszol.

Növelheti nehézségeit, ha szokatlan betegség: pl. „Tic” gyötri – amit önkéntelen, ismétlődő, gyors, nem ritmusos (sztereotíp) mozgás, hangadás jellemez. A pislogás, fej-, nyak-, vállrángatás, grimasz, ugrálás, dobbantás, más személy mozdulatának imitálása, krákogás, torokköszörülés, szipogás, vakkantás, szavak ismételgetése alvás közben szünetelhet, egy időre elnyomható, ám stressz hatására fokozódik. (A fiúk 1-13, a lányok 1-11%-a érintett.)

A gyerek kapcsolatteremtését nehezíti, ha beszéd-, nyelvi fejlődési zavarral küszködik (l. dadogás). Ilyenkor megbomlik a légzés, hangképzés, az artikuláció összehangoltsága – oka egy késve kiadott agyi parancs miatt fellépő izomgörcs. A problémát neurózis, trauma, baleset, nevelési hiba együtt, külön-külön is kiválthatja. Az óvodások 25, az általános iskolások 10-12%-a beszédhibás, az érintettek 2-3%-a együtt él e zavarral felnőttkorban is – holott segíthetne a jól képzett logopédus szakember. Éneklés és suttogás alatt viszont sosem fordul elő a gyakran más beszédhibával (pöszeség, később hadarás) is társuló dadogás.

Súlyos gondot jelent a hiperaktivitás, a figyelemzavar. A szülő, a közösség korán felfigyel a túlmozgásra, de a baj elmélyülése az iskolás időszakra esik, ekkor fordulnak orvoshoz. Az ilyen gyerek a feladatot nem érti, nem képes folyamatosan figyelni. Nem tudja idejét beosztani, viselkedése következményeit a jövőre vetíteni. Ezzel együtt több dologban korának megfelelően érett, ügyes, így a szülő értetlenül áll a gyerek dolgaival szemben – szakember segítsége nélkül nem is találja a megfelelő „kezelési”, nevelési módszert.

A gyerekek egy része testvére születésekor kerül érzelmileg nehéz helyzetbe, mert a kisebbet riválisának érzi, azt hiszi, elvesztette szülei szeretetét. Az állapot akkor lesz kóros, ha a testvérféltékenység hónapok múlva is erős, megzavarva a gyermek viselkedését, kapcsolatait.

Tudjuk: empatikus, gyermekszerető orvosokat igényel a gyermekpszichiátria területe (is).

A Rendelőben elérhető a pszichológus, a pszichiáter, aki feltérképezi a problémás gyerek személyiségének ép intellektuális, emocionális sajátosságait. A pszichometria és a projektív vizsgálat során leírja a különböző lélektani (és biológiai) sérüléseket, eltéréseket, megállapítja a korrekcióhoz szükséges terápiát.

A nagy tapasztalattal rendelkező empatikus szakember, miután sikeresen megnyerte a gyerek bizalmát, hatékony segítséget nyújt a nevelési nehézségek megoldásában, vagy ha arra van szükség, a kriminális viselkedési formák feltárásában. Módszerei - alkalmassági vizsgálatok formájában - az egészségesek optimális szociális beilleszkedését és a személyiség kiteljesülését is szolgálják.