|
Kedves Magdolna!
Az elsõ modatából feltételezem, hogy bármit írok, az nem lesz megfelelõõ válasz.
Tehát rövid leszek. A választ persze ön is megírta saját levelében: a sikertelenség oka a betegség (is). A HELLP szindróma, a koraszülöttség, a méhben maradt szövetdarabkák, a lelki testi kimerültség együtt, valamint az, hogy (feltételezem) a babának már a kórházban cumisüveggel adták a tápszert egyenként is elég lenne a szoptatási nehézségekhez, amelyek a tej elapadásához vezetnek.
Nem adok most egyenként mindenre jó tanácsokat, csak annyit teszek hozzá: ha elismert szakma lenne ma Magyarországon a szoptatási tanácsadás, és jól felkészült szakemberek teljes munkaidõben azzal foglalkoznának, hogy a kismama mellett állva (nem telefonvégrõl vagy e-mailen) segítséget nyújtanának, ha a
kórházak többségében nem begyepesedett fejû orvosok és képzetlen asszisztencia mûködne (tisztelet a kivételnek), akkor sem önnek, sem a barátnõi felének nem kellene tápszerrel etetni a kisbabáját (ami - egyben úgy látszik egyetértünk - kényelmetlen).
Amúgy nekem mind a négy gyerekemnél komoly szoptatási problémáim voltak a mellgyulladástól a szülés utáni depresszióval együtt járó oxitocin reflex elégtelenségig, de több napos szopási sztrájkot is produkált a kislányom, amibe én akartam belepusztulni, néhányszor olyan sebek voltak a mellemen, amire
ránézni sem lehetett. Ennek én így utólag mind örülök, mert nagyon is jól tudom milyen mélységes fájdalmat, és rémes lelkiállapotot tud okozni mindez egy szoptatni akaró anyának, és azt is tudom, hogy néha egy jó szó is csodát tehet.
Amúgy gratulálok gyermekéhez, és kívánom, hogy a következõ babával ne kelljen a poklok bugyrait végigjárnia.
Üdvözlettel. Szõdy Judit
2001.12.20
|
