Sziasztok!
Elolvastam
amit irogattatok tegnap illetve ma. (Kvasszeva,
Potyka,)
Linocs, gondolom visszaolvasásod során tapasztaltad, hogy
régebben gyakrabban jelentkeztem. Az, hogy kevesebbet írok, de olvaslak
benneteket, ez annak köszönhető amit én átéltem az
előző 8-9 hónapban.
Nem tudom, honnan kezdjem.
Talán a keresztelővel, én
végigbőgtem olyan gyönyörűen beszélt a pap. Igaz Tündérmanó?
Idézem szavait:
„Ők akkor fogantak
amikor a legnagyobb szükségünk volt rá.”
Hát ez igaz, utolsó percben
jött össze Alexa. Mind a ketten nagyon szerettük volna, sőt a férjem már 2 éve
nyúzott, hogy legyen kistesó. Mivel megszünt az
álláshelyem ezért úgy gondoltam , hogy jöhet. Majd
mikor terhes lettem, megint kezdte mondogatni, amit már régen is megtett az
előző két gyereknél. „Hová tesszük, miből fogjuk felnevelni, kicsi a lakás,
tele vagyunk hitellel.” Ezer gond volt a nyakamon, munkát kerestem terhesen
(Biztos van aki emlékszik rá.)
Így már talán csak én örültem
a picurnak, meg talán a gyerekek, ha egyáltalán ők akkor felfogták, hogy ki lakik odabent. (Most már
tudják.) (A férjem csak belül örült, kimutatni nem tudta, csak éjszaka simizte a pocimat.)
Mivel egyetemre is jártam
ezért nagyon sokat ültem esténként a gép előtt. Néhányan biztosan emlékeztek,
hogy a drága uram ezt nem bírta és párszor lecsapta a biztosítékot. Hál
istennek soha se szállt el semmi. (Nem volt egy álom gyerekkora, szülei
elváltak édesanyja nevelte. Munka mellett állandóan tanult, és ezt a gyerekei
nem preferálták. Mindig félre voltak dobva, kaja semmi, csak pénz kirakva az
asztalra, aki reggel hamarabb kelt azé volt.)
Sajnos a férjem ezek után úgy
látja, ha valaki tanul akkor a gyerekei le vannak sz@rva. Valamint nem csak az időt
veszem el tőlük, hanem a pénzt is, hiszen ha valaki tanulni akar
akkor azért fizetni kell. Hát ez nálam nem így van, aki tudja
én viszem hozom őket mindenhova, szép ruhákba járatom, igaz egy kicsit
elevenek, de talán ezt szeretem bennük a legjobban. Mások
mint a többi gyerek.
Visszatérve, szóval elég
sokat veszekedtünk az utóbbi időbe. Mind a ketten kakasok vagyunk, más a
véleményünk és mind a ketten nehezen engedünk. Ráadásul, hogy a férjem néha bekattan , attól függetlenül nagyon jó szívű, nagyon jó fej
ember, imádja a gyerekeit és ők is rajonganak érte. „Szeretem”
Előszőr 12 hetesen jött nekem, hogy miért már nem tudom mert kitöröltem az agyamból. (Nagyon sírtam napokig,
lehet, hogy igaza volt lehet, hogy nem, nem tudom.)
Karácsonykor mindenkivel
összevesztem, pót anyósommal, anyámmal, férjemmel.
Életemben nem volt ilyen rossz karácsonyom mint a
2007-es. Napokig sírtam, sőt a gyerekek is, és ez kihatással lett a fiamra és a
lányomra. (Az iskolába is problémák voltak vele.)
Talán innen kezdődött minden.
Szóval a férjem bevállalt a két ünnep közé egy nagy munkát. (Amit május végén
fizettek ki!) Természetesen karácsony előtt beruházott, így alig maradt
pénzünk, majd ezt a kicsit is odaadta az öccsének, hogy vegyen belőle motort.
Hol ott 2 héttel előtte megmondta neki, hogy nem tud neki suskát adni, mert
nincs.)
Így pénz nélkül karácsony
előtt, gyerekeknek se ajándék, se kaja, se karácsonyfa és had ne soroljam. Ti
pedig írtátok a topikban, hogy miket vetettek és, hogy hogy
készültök. (Végül a férjem mindent vett dec. 24-én, de nagyon össze vesztem, vele meg a családjával.) Édesanyámmal való
összeveszés egy másik téma, az most nem fontos.
A lakásunkat is elkezdte
felújítani, amit én fejeztem be. Festettem, bútort tologattam, takarítottam úgy,
hogy már meg kellett volna szülnöm.(Festéket vásároltam, amit haza cipeltem,
természetesen 2 gyerekkel, iskolatáskával stb.) Közben a fiam is korházba
került. Hogy mi miatt, íme:
Utolsó húzása a férjemnek
március 13-án történt, akkor nem a biztosítékot vágta le, hanem kitépte az egér
kábelét a gépből.
14-én elmentem a gyerekekkel vásárolni a tesco-ba, hiszen
másnap 15-én minden zárva lett volna, (és ott tudok venni egeret is). Szóval
még ebben sem volt abban az időben partner. Bementünk az OBI-ba
mert függönyt akartam venni, akkor történt a baleset. Szóval, én vittem a
Marcit minden nap a kórházba, volt hogy éjszaka
kellett mennünk, és én ültem az ágya mellett amikor befektették 41-42 hetes
terhesen, közben lakást újítottam festettem éjszakánként és CTG-re
jártam. Ő beteg kézzel lázasan levitte focizni, biciklizni, hogy nincs ennek a
gyereknek semmi baja. Közben pedig nagy baj volt!
A másik dolog
ami nagyon bánt. Volt egy nagyon jó barátnőm, akivel megszakadt a kapcsolatunk
a férjem miatt. Elvállalta a lakásának a felújítását a barátságunk miatt. Na ezt kár volt. Dunakeszire kijárni, úgy hogy tele vagyunk
problémával gonddal. Mivel én nem adtam neki oda a félretett pénzemet, ezért
megint bántott. Majd az 1 hetes felújítás 1 hónapig tartott és otthagyta őket.
Szóval mindkettőnk fejébe teljes zűrzavar volt, nem tudtuk, hogy épp mi a
legfontosabb. Az én terhességem a gyerek baja, a lakás vagy épp a munka. VAGY
TALÁN A HIGGATSÁG, BÉKESSÉG, SZERETET? Így a
barátságnak vége lett, vagy nem tudom, hogy kérjek
bocsánatot vagy mit kell ilyenkor tenni???????????. Egy életre megtanultam, ismerősnek soha de soha többet nem megy el
dolgozni!!!!!!!!!!!!!!!
Alexa születése sem volt
egyszerű, mármint nem a szülés, hanem ami akkor történt körülöttünk. Talán
ezért nem volt kedvem megírni a szülés történetet, mert hiába volt a szülés
gyönyörű, ha belül e lelkem mélyén nagyon fáj valami. ( Már megint sírok! Baszamegdeézékenyvagyok!)
Szóval nagyon sokszor
megfordult a fejembe, hogy elválok, mert én ezt nem bírom tovább. De valami
mindig erőt ad, hogy túl lépjek a problémákon, és megpróbáljak
változatni a saját életemen. Hát a férjemen nem tudok azt nagyon
elcsesztem 10 év együttélés alatt. Ez egy nagyon rossz periódus volt az
életemben. „Egyszer fent egyszer lent.” Most megpróbálok erőt venni magamon és rendbetenni a házasságom. Hiszen van három gyönyörű
gyerekem, akiket még fel kell nevelni.
A szexuális kapcsolatunk is
egyenlő a nagy nullával. Akkor voltunk együtt amikor
Alexa fogant. Ennek több oka is van.
2. Illetve van egy
problémánk, és ha az ki jön, akkor nekem gyógyszert kell szednem, ami nem túl
jó terhesség alatt.
Most ugyan ez a helyzet, hogy
szoptatok, és ha kijön rajtam, akkor gyógyszer, amit nem akarok, így is szülés
után kijött és 2,5 hétig antibiotikumot kellett szednem.
Nem tudom, hogyan közeledjek
annyira elhidegültünk egymástól. Ma jön értünk és megyünk haz.
Tegnap megint nem egyezett a véleményünk a Marci miatt. Mit tegyek?
Úgy vitte el Miskolcról, hogy
nem tudtam, hogy a Balcsira megy, már csak másnap az apósoméktól.
Vasárnap mennie kell táborba. A ruháit ki kéne mosni stb. és nem akarja
hazahozni. Én nem tudom, nála van a kocsi. Mit tegyek? Bujjak
mellé és mondjam, hogy minden a legnagyobb rendben? Kifizettük a tábort és ne
menjenek a gyerekek, mert az após szabin van?
Hogy próbáljam rendbetenni a házasságunkat, ha mindig van valami amin összekapunk.
Bocsi, hogy így kiteregettem
a szennyest, de el kellett most már mondanom valakinek. Ne sajnáljatok, mert
annyira nem borzalmas, és nem kell a kérdéseimre válaszolni, csak, hogy
tudjátok senkinek sem egyszerű az élete, nem a „rózsaszín felhők között élünk”
ahogy a Jim írta, hanem a földön. Ja, és a Szilárd szerinetm a világ egyik legjobb apukája. Az oviban is így
tartották nyílván a gyerekek. Imádja a gyerekeit, főleg a kis ALEXÁT.