Sziasztok!
Azt hiszem, a negatív példák sorát a végtelenségig folytathatnánk.
Az az igazság, hogy az orvosok képzésében csak nagyon érintõlegesen foglalkoznak a csecsemõtáplálással és ezen belül a szoptatással. Nem tudom, a jelenlegi orvostanhallgatók mibõl tanulnak, de a kb. 14 évvel ezelõtt használt gyermekgyógyászat tankönyvben mindösszesen 12 oldal foglalkozik a csecsemõtáplálással, és ebben már benne van a mesterséges táplálás, a különbözõ (akkor forgalomban lévõ) tápszerek leírása, az elválasztás, a szoptatási nehézségek tárgyalása (képzelhetitek milyen részletes!) stb. A szoptatásról szóló rész tömény hülyeség, egyszerûen használhatatlan!
Beszéltem végzõs védõnõhallgatóval is, õ azt mondta, hogy a tananyagban elég keveset foglalkoznak a szoptatással, a védõnõ ismeretei és a szoptatáshoz való hozzáállása azon múlik, hogy ahol gyakorlaton volt, ott hogyan álltak hozzá a szoptatáshoz, ott mit látott, mit mondtak neki.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a begyöpösödött, tévtanokat hirdetõ védõnõk gyakorlatilag átörökítik "ismereteiket" az új generációba!
Nyilvánvaló, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberekkel kellene elsõsorban megismertetni a helyes információkat, hiszen, ha õk végre tisztában lennének ezekkel, és probléma esetén is hathatós segítséget tudnának nyújtani, akkor a Ligára (talán) már nem is lenne semmi szükség.
Ez azonban nem olyan egyszerû. Nem minden ember ismeri be olyan könnyedén, hogy "bocs, tévedtem, nem voltak helytállóak az ismereteim, amit eddig tudtam, és mondtam a mamáknak, az nem volt jó".
Nálunk '97-ben volt egy háromnapos képzés a környékbeli gyermekorvosok és védõnõk számára, amire a védõnõnk engem is meghívott. dr.Ádám Borbála, dr. Sarlai Katalin, Odor Andrea voltak többek között az elõadók. Alkalmam volt hallani, hogy a jelenlévõ orvosok közül nem egy milyen szkeptikus sõt cinikus megjegyzéseket tett az elhangzottakkal kapcsolatban.
Nagyon jó, ha elõadásokat tartunk, és fontos, hogy a helyes információk eljussanak az eü. személyzethez is, de az õ fogadókészségük legalább annyira fontos.
Talán érdemes lenne az új nemzedéket megcélozni, úgy értem az orvostanhallgatókat, védõnõhallgatókat stb., mert nekik még nincsenek elõítéleteik, és fontos lenne, hogy ne azok tanítsák õket, akik maguk sincsenek a megfelelõ ismeretek birtokában.
Csak azért, hogy nehogy valaki azt higgye, az a hobbynk, hogy szabadidõnkben az orvosokat szapuljuk, hadd álljon itt egy pozitív példa:
1993-ban költöztünk Érdre. Ekkor született a harmadik gyermekünk. Az elsõ kettõt a régi "hagyományok" szerint szoptattam: órát nézve, és jó korán bevezetve a fõzelékeket. Az akkori gyermekorvosunk háromhetes kortól javasolta a gyümölcslé adását, és azt mondta, adjak rántott húst a négyhónapos kislányomnak. Látva a tendenciát, hogy mindent egyre korábban javasolnak bevezetésre, a férjemmel még poénkodtunk is: "a következõ gyerekünknek a szülészorvos fogja a kezébe nyomni a sült csirkecombot."
Hála Istennek nem ez történt, mert egyre növekvõ családunknak egyre nagyobb lett a helyigénye, így kiköltöztünk Érdre.
Új gyermekorvosunk - Dr. Veres Judit - és a vele együtt dolgozó három védõnõ maximálisan szoptatáspárti volt (és ma is az). Ez nemcsak azt jelenti, hogy elvben az anyatejet tartották a legjobbnak, hanem azt is, hogy gyakorlati segítséget és támogatást adtak, és valóban nem javasoltak semmiféle hozzátáplálást hathónapos korig, csak igény szerinti szoptatást. A gyermekorvosunk nyomta a kezembe az elsõ LLL füzetet, és ez nagyon fontos volt abban, hogy megtanuljam, mi az az igény szerinti szoptatás, hogyan lehet az anyatej mennyiségét növelni stb. Nélküle ma sehol sem lennénk (így viszont már a harmadik gyermekemet szoptatom a Liga elvei szerint).
Ez az orvos és a védõnõk mindent megtettek (és tesznek ma is), hogy a szoptatást népszerûsítsék: ünnepséget szerveztek a Szoptatás Világnapjára, ahol megajándékozták a szoptató és a tejadó mamákat, elõadásokat szerveztek - egy ilyenen ismerkedtem meg Dr. Sarlai Katalinnal, aki segített, hogy a Ligával személyesen is kapcsolatba kerüljek. Késõbb rendszeres baba-mama csoportot indítottak, jelenleg pedig teljes mellszélességgel (és a jelenlétükkel is) támogatják a februárban indult LLL-csoportot.
A doktornõ rendszeresen tart elõadásokat különbözõ orvos-konferenciákon, ahol elmondja az 1990 óta (akkor volt náluk a szemléletváltás) szerzett szoptatással kapcsolatos tapasztalatait (pl. hogyan nõtt a szoptatási arány a praxisában, hogyan befolyásolja ez a gyerekek megbetegedéseit, a támogató anyacsoportok fontosságáról stb.)
Egyszóval vannak jó példák, és van remény
Bocs, ha hosszú voltam.
Judit
