Új privát üzeneted érkezett!

Beszti!
Kép Én is Ranschburgozom mostanában -
a Szeretet erkölcs autonómia c. könyvében
is találkozhat az olvasó hasonlókkal, a
Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban c. könyvében pedig világosan kifejti, hogy akkor szopizzon a csemete, amikor csak kér (akár éjjel is), szó van az ősbizalomról, a gyerek jelzéseinek értéséről és az azokra adott reakcióink fontosságáról...stb.

Nem szeretném az egész könyvet bemásolni ide, mindenki számára elérhető, bárcsak mindenki el is érné!! Kép

Tragikus egyébként, - és ez most NEM PONT IDE VÁG, CSAK MÁR RÉGÓTA RÁGÓDOM EZEN - hogy egy idősödő lélekbúvár doktorbácsi jobban érti és érzi, hogy hogyan kell egy csecsemővel bánni, hogyan kell szoptatni, mint száz gyerekorvos és védőnő...Na, ezért most biztosan letámadtok. TUDOM, hogy ő hivatalból foglalkozik ilyesmivel és hogy sok év kísérleti tapasztalatot 'gyúrt össze' a könyveiben - de hihetetlen, hogy a helyes elveket ő hangoztatja, ha egy védőnőt kérdezel, akkor pedig csupa betanult butasággal találkozol, ahelyett, hogy az ösztönére hallgatna a NŐ! (Tisztelet és hódolat azon védőnőknek, akik magukban felfedezték és becsülik a NŐT és akik erre bíztatják a kétségbeesett anyákat is a szoptatással kapcsolatban)

Na, ez szokásos romantikus kirohanás volt, semmi értelme - de amikor Ranschburgot olvasok és lépten-nyomon így kiáltok fel:
"Na, hát ez pofon egyszerű!"
vagy: "Hát persze, hiszen ez csak ennyi!" - akkor végképp elszomorít, hogy mit küzdenek még mindig sokan, hogy 100 anyából 50-et visszarángassanak a 'megfelelő' útra, helyrehozva a védőnő/gyerekorvos/kórházi személyzet/mások tanácsa/Suttogó/stb. hatásokat.

Pfúúúúúú...



Valahogy én is úgy érzem egyébként, hogy vagy bölcsi, vagy szopi - legalábbis bölcsibe adással korlátozódik az igény szerinti szopi...például nem tudom, mi van, ha megijed, vagy olyan hatás éri, hogy ugrana a cicire és én ugye nem vagyok ott...Na jó, ez már a Matska-féle új topicba való.

Kép
szipola
 
 


Sziasztok!

Szerintem nagyon brutál, ahogyan a bölcsiről nyilatkoztok. Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy muszáj ilyen megoldást találni.
Az tény, hogy nem szopis gyermeknek való hely, hacsak nem csak elalváskori szopit bonyolít a ded este, mást sem.
Érdekelt, hogy mi a helyzet az anyatejjel, ha már 5 hónapos kortól vállalják a babákat. Állami bölcsödébe sajnos még lefejt anyatejet sem lehet vinni, hogy azt egye a gyerek, hanem tápszert kevernek neki. Sajnos ilyen szigorúak a higiéniai követelmények, hogy a száraz tápszert behozhatod, az anyatejet nem. Ez nekem már akkor rossz volt hallani, pedig még a komfortszopiról szó sem esett.
Az egyetlen gyermek, akit ott láttam és ilyen kicsi volt, lelkesen ette a kenyeret a főzelékekkel, és minden egyebet az anyuka kérésére Kép

De azt azért ne gondoljátok, hogy minden gyermek 3 éves koráig szopizni fog! A nagyobbik fiam 14-15 hónaposan spontán (második baba útban volt) hagyta abba. Ettől éppen nyugodtan mehetett bölcsibe. Kép
Egyébként a Kismama magazinnak érdemes lehet olvasói levelet írni a kifogásokkal, ugyanis a negatív véleményeket is beleteszik az újságba.

A múltkor senki nem válaszolt a kérdésemre (még a tali után tettem fel majd közvetlenül), csak nem diszkrimináltok negatívan??? Kép

Snoopy

KépKép
snoopy
 
 


Szia Snoopy!

Egyáltalán nem érzem brutálnak, mindenki véleményt nyílvánít, ki így, ki úgy teszi.
Matska mindig vehemensen nyilatkozik, őt ilyennek szeretjük, van a forró kása kerülgető típus, őt meg olyannak. Kész. Senki nem eszik meg senkit. Beszélgetünk.
Kép

Máris van közös nevező; a bölcsi nem szopis gyereknek való hely. Ezt a nagy általánosítást itt leszögezhetjük. Ez már jó, mert ennyi vélemény között is akad közös szál. Kép

Én attól rettentem meg, ahogy írtam is, hogy sarokban sírni egyedül...de ezt már lerágtuk.

A kérdésed az volt, ha jól emléxem, hogy volt-e valaki baba-mama klubon - nos, ha az Aktív Szülés féle klubra gondolsz, szerintem nem. Virág tervezte, de végül ő sem ment. Ha nem erre gondoltál, bocs, félreértettem.


Jó éjszakát!
Kép
szipola
 
 

 
 

"...például nem tudom, mi van, ha megijed, vagy olyan hatás éri, hogy ugrana a cicire és én ugye nem vagyok ott."

Hát épp ez az! Átlag esetben 1 éves kor előtt nem kerülnek bölcsibe a gyerekek. Tényleg nagyon ritka az, hogy egy család annyira megszoruljon, hogy még ennél is kisebb babát adjanak be. Egy 1-1,5-2 éves gyerek pedig még, ha szopizik is, sztem ne ugorjon cicire azért, mert akármilyen hatás éri. Megnyugtató, biztonságot nyújtó közegre van szüksége, valakire, aki nyugodt hangon lehiggasztja, ha gondja van, de ehhez nem kell cici.
Ez kb. olyan, mint a dohányosoknál. Ahogy felidegesítik magukat, rögtön rágyújtanak.
Emberi lények vagyunk az első perctől kezdve, kell őket annyira partnernak tekinteni, hogy azzal is meg tudjuk őket nyugtatni, ha magunkhoz emeljük, simogatjuk, a fülébe "duruzsolunk", megkaphatja a kedvenc tárgyát, de ne kondicionálódjon az, hogy, ha gond van, akkor csak rácuppanok anyámra, és minden OK.
rjuli
 
 


Sziasztok! Nem akartam beleszólni, aztán most mégis. Mi az ellenpélda vagyunk Kép A fiam 27 hónapig szopizott igény szerint, ennek ellenére 19 hónapos korától bölcsibe járt. Ebből soha semmi gond nem volt!!! Azért egy ilyen nagy gyerek jó esetben nem lóg már egész nap a cicin(rossz esetben, pl amikor beteg, akkor igen, de akkor úgyis otthon maradt Kép), ezer más dolog jobban érdekli. Másrészt meg, bár az enyém tipikusan olyan volt, aki cicire ugrott, ha gondja akadt, ha nem voltam ott, akkor megoldotta máshogy a problémáit. A sarokban asszem sose sírt (nem tudok róla), a gondozónők kedvesek és törődők voltak. Ez a szadi hozzáállás nem jellemző manapság már a bölcsikben. Ja, és amikor érte mentem, mindig szopiztunk egyet az előcsarnokban, mert erre szüksége volt. Senki nem szólt bele. A beszoktatás hamar ment, és nagyon szerette a bölcsit, máig összejárunk a kis barátaival. (A fiam most 4 éves.) Eleinte csak 2-3 órát volt ott egyébként.
Azért azt megkérdezném, kedves határozott elveket (és sohákat) valló leányzók, hogy pl mit tettetek volna az én helyemben: határidőre be kellett adnom az egyetemen a PhD dolgozatomat, és mivel a fiam többemberes baba volt, nem haladtam vele. Ha nem adom be, elvész 8 évi munkám. Ennek ellenére azt mondtam, hogy ha nem megy a bölcsi, nem fogom erőltetni, mert a gyerekem lelke fontosabb. De a vártnál sokkal jobban is ment, és a lelke emiatt jóval kevésbé sérült, mintha az anyja végképp idegbeteg lett volna, amiért nem készül el az a fránya dolgozat.
Bocsánat, amiért túl hosszú és személyes lett, de ez az általánosítás és stílus, ahogyan nyilatkoztok, rendkívül rosszul esett.
Klára
klara
 
 


Rjuli!
De kell cici.
De cuppanjon, ha gond van.
HOL a megnyugtató, biztonságos közeg, HA AZ ANYJA NINCS OTT???

"Egy 1-1,5-2 éves gyerek pedig még, ha szopizik is, sztem ne ugorjon cicire azért, mert akármilyen hatás éri." --- MIÉRT????????? Kép

Hogy mered eldönteni helyette, hogy mivel nyugtatja meg magát???????????????????????? He???????? Ha szopizni van kedve és akár 5 éves, akkor szopizzon, amikor csak szeretne!!!

"Emberi lények vagyunk az első perctől kezdve..."
??? Kép

Fúúúú, most nálam is elszakadt a cérna.
1.2.3.4.5.6.7.8.9.10 - számoltam.

Dühösen megyek aludni, vagy befalom mind a 350 g pudingot. Kép Inkább a puding.
szipola
 
 


rjuli,
miért ne cuppanhatna az én gyerekem cicire másfél évesen, ha akármilyen hatás éri? Én is, ha megijjedek, vagy valami nagyon rossz ér, mint egy kisbaba bújok a férjem karjai közé, és nem úgy, mint nő a férfihez. És tudodmit, 20 évesen meg az anyukám karjai közé vágyódtam, csak én már fel tudtam agyilag dolgozni, ha nem lehetett.

manóka
manóka
 
 


Klára!
Én továbbra is soházó leányzó maradok, mert a köv. pár évben bizti nem készülök píédzsdízni!
Kép

De abban az esetben, ahogy veletek történt, nagyon jól alakultak a dolgok! Nem ilyesmikről beszélünk, szerintem.

Ne haragudj ha megbántottalak a stílusommal.
Nem szeretnék senkit sem megbántani.

Jó hír, hogy egy tipikusan cicire ugró is tud másképp levezetni - ezt megjegyzem, mert nálunk is ez a helyzet, tehát nem ártana gyakorolni vmi mást is. Kép Kép

Jó éjszakát! (most már tényleg)
szipola
 
 


Szia Manóka!
Szeretlek!!! Kép
szipola
 
 


khmmmm, SICC át a másik topikba Kép

matska
matska
 
 


Matska!
Miért? Ez szoptatás-téma, nem bölcsi.

Szipola!
Mi az, hogy hogy merem? A saját gyerekem felől én döntök, és itt a babaneten a saját véleményemet/tapasztalataimat írom meg. Te hogy mered ezt rajtam számonkérni?
Másik megfogalmazásban -bár nyilván aki érti, az eddig is értette, aki meg nem akarja, az ezután sem fogja- én azt tartom jónak, ha a gyerekem attól nyugszik meg, ha én, vagy esetleg bárki más megnyugtatja a hagyományos, évezredek során bevált "módszerekkel"(lásd fentebb), és nem a mellem nyugtatja meg. Ha valakire rábízom 1-2 órára, az sem fogja megszoptatni, ráadásul hogy van ez a leváláskor? Egyik nap még így nyugszik meg, másik nap meg már nem? És mégis mikor mondom azt, hogy na, akkor ma már nyugodj meg cici nélkül, míg tegnap még kapott. Vagy ő dönti el? És, ha nem akaródzik neki? És ha az iskolában v.mi rossz élmény éri, akkor gyorsan mellre?
Azt kell megtanulnia, hogy bízhat a felnőttekben, oda lehet menni hozzájuk, oda lehet bújni, fel fogják őt emelni, megbabusgatják, meghallgatják. A biztonságos közeget nem jelentheti egy mell. A biztonságot az anya/apa, akárki kell, hogy nyújtsa, nem egy testrész, ha úgy tetszik.(nem párhónapos babákról beszélek, hanem 1 év fölöttiekről!)
rjuli
 
 


Matska, nem tudom, feltűnt-e, de Juli nem volt agresszív...

Egyébként - attól, hogy nem értesz vele egyet - még lehet kettőtök közül akár neki igaza. (Például én is vele értek egyet. Kép És szerintem meg az túlzás, amit ti csináltok. De tőlem csináljátok!)

Juli egyébként nem azt írta, hogy ne legyen ott az anyja, hanem azt, hogy ha ott van, szerinte akkor se a cici legyen a megnyugtatás eszköze, hanem maga az anya. A szava, a hangja, vagy ha például eltereli a figyelmet játékkal. De nem muszáj, hogy te is így csináld a tiéddel. Csak ne fikázd azt, aki másképp gondolkodik. A véleménycsere egy dolog, az agresszív letámadás meg a másik.

Egyébként érdekelne a gyakorlati része a dolognak, csak úgy kíváncsiságból: ha egy gyerek ahhoz van szokva még másfél-két éves korában is, hogy bármilyen rossz hatás éri, már cuppan is anyára, akkor mi van, ha mondjuk nem is bölcsibe, de nagyihoz küldik fél napra? Vagy ha anya mondjuk elvonul szülni öt napra? Vagy ha csak simán a hideg utcán éri (akár anya kezét fogva is) a csúf rossz hatás? Akkor mi a teendő? Ugyi egy másfél-két éves gyerek esetén már vannak nevelési teendőink is, nem elsősorban a szoptatás, hanem kinyitni számára a világot. Tehát nem úgy élünk, hogy az "igény" vagy inkább kondicionált-szeszély szerinti szoptatás megvalósítható legyen.

Szerettek az ösztönökre hivatkozni. Hát egyrészt ne hidd, hogy anyáinkat a nagyanyáink vagy őket a saját anyáik évekig szoptatták, mindenhová vitték magukkal, stb. Az általatok sokat emlegetett természeti népeknél is csak a pár hónapos csecseműt viszi az anyja mindenhová, nem a járni tudó gyereket. Kicsit fura, hogy ti akarjátok eldönteni (jelen esetben ti, akik itt írtok, meg "lefordítjátok" nekünk szegény Ranschburgot), hogy nekünk mit súgnak az ösztöneink. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit súgnak a saját ösztöneim.
Ranschburgot - ez meg már annak szól, aki fentebb ír róla - meg nem ilyen szelektíven kéne olvasni, mert még sokmindent ír ő... Mintha csak azt hallanád ki belőle, ami neked tetszik.

És még valami: a gyerek élete során kismillió nagyon fontos dolog van. Ezeknek csak egyike a szoptatás. Ha hiszed, ha nem, vannak ennél ezerszer fontosabbak is! Újszülött korban nem vitatom, ez az egyik tényleg legfontosabb, és még utána is központi kérdés jó ideig. De utána már semmi kivetnivaló nincs abban, ha a családok nagy részénél nem a szoptatás körül forog az élet.
Na, mindegy, nem akarlak meggyőzni erről, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. De nézd el, ha nem úgy, ahogy te akarod.

Nem arról akarlak meggyőzni, hogy te ne szoptass évekig, csak azt nem szeretem, mikor lesajnálással nyilatkoztok azokról, akik nem úgy csinálják, mint ti.

Az önálló véleményalkotáshoz (ami nálam nem egyenlő azzal, hogy bármiféle kampányból idézgessek egész bekezdéseket) ugyebár mindannyiunknak jogunk van? Akkor is, ha a véleményünk nem egyezik a tiéddel.
Megkockáztatom, hogy még a Kismama-béli cikkírónak is joga van hozzá, sőt ahhoz is, hogy mást állítson, mint amit szerintetek illene. Mert miért épp neki ne lehetne igaza? Hol van az megírva, hogy az általad elfogadott út az egyetlen helyes út? Ezek nem kőbe vésett szabályok - akár tetszik ez neked, akár nem. Nem úgy van ez, hogy te jól csinálod, és aki másképp csinálja, az rosszul. A helyzet így áll: te csinálod valahogy, más meg máshogy.

Most ha ezt elolvasod, lécci ne azt tedd, amit Juli esetében tettél, hogy felhúzod magad, kiragadsz néhány apróságot, és újra megírod saját önálló véleményedként azt, amit valahonnan mélyen magadévá tettél, hanem ha vitatkozni akarsz - érdemben -, akkor olvasd el figyelmesen, és gondolkodva válaszolj. Nem elég tízig számolni. Abból olyan felületes durrogás jön csak ki, mint a Julinak adott válaszod volt. Úgy tűnt, mintha meg sem értetted volna, mi minden volt még az ő írásában azon kívül, amit kiragadtál.

Egyébként nem szívesen vitatkozom veled, mert rossz híred van, és már látom, hogy nem is ok nélkül.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Az már csak egy apróság, hogy a bölcsiről nyitott topikod címéhez miért biggyesztetted oda, hogy "szépen és kultúráltan"? Láttál már olyan topikot a babaneten, melynek a címébe külön felhívják erre a figyelmet?

Most így néz ki a téma: van néhány működő topik bölcsiről, beszoktatásról; és mostantól van egy, szintén bölcsiről, de csak "szép és kultúrált" megnyilvánulások számára. Érdekes elosztás.

Azt egyébként ki dönti el, hogy mi a szép és kultúrált? Mert szerintem a másik két bölcsis topik is szép és kultúrált.

Mi volt az a topik, aminek idézését itt már kérte valaki?

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn!

Én már máshol is olvastam a szoptatással kapcsolatos véleményedet, ami ezzel teljesen egybevág.
Egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmedet. Amennyire Matska szoptatáspárti hozzászólásokat ír, legalább annyira harcos ellenzéki hozzászólásaid vannak. Csak ezt te nem látod... Azt mondod, hogy mindenki csinálja, ahogyan szeretné, ugyanakkor a te egész hangnemedből az érződik ki, hogy te ugyanannyira elítéled a szerinted "másik" tábort, mint amennyire sértőnek érzed, ahogyan ők (mi?Kép) csináljuk. És ezt nem megbántásként írom, csak azért, mert látszik, hogy te sem tudsz heves érzelmektől mentesen írni, de azért elvárod a másiktól.
Ranschburgot én idéztem, bizony-bizony nem csak ez van benne, akit még érdekel, olvassa el az egészet, de ezt is. És az tagadhatatlan, hogy mind neki, mind Vekerdy Tamásnak elég egyértelmű álláspontja van az anyja-gyermek korai viszonnyal kapcsolatban. De szerintem Matska is ezt ajánlotta korábban, hogy tessék olvasgatni.
Egyébként nem szelektíven olvasgatom. És nem csak ezt az egy művét olvastam. Szipola által emlegetett Szeretet, erkölcs, autonómia és Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban c. könyveit is, Vekerdy Tamás műveire meg szó szerint vadászom, ha látok olyat, amit még nem olvastam, biztosan megveszem. Sőt még másoktól is olvastam ilyen könyveket (pl. Mérei-Binet: Gyermeklélektan c. már-már alapművet is.)
Az megint feltételezés a részedről, hogy csak szelektíven, erre irányulva olvasom(suk) őket, tévedés, nem, nem csak azt olvasom ki, amit "jól" csinálok, hanem azt is tudom, hogy mit nem csinálok úgy, ahogyan esetleg ő(k) jónak tartaná(k). (Pl. nem mesélek esténként a nagyobb gyerekemnek (időnként az édesapja igen).) Idézni meg szabad, mert mind a szerzőt, mind a forrást leírtam, ha akarod még oldalszámot is adok.
Kismama-cikk: ha jól olvastam, akkor Matskának is, de nekem feltétlenül az volt a legnagyobb gondom vele, hogy egyoldalúan tájéloztatott. nem az, hogy volt egy véleménye (bár én ezt nem olvastam ki a cikkből, hogy ez a cikk szerzőjének a véleménye lenne), hanem az, hogy nem is próbált meg másfajta véleményt megmutatni. És ez egy ilyen cikknél igenis hiba. Nem azért, mert nem láttam benne az "én" véleményemet viszont, hanem azért, mert nem teljesítette az általa kitűzött célt, miszerint "segíthetnek a döntésben". Szerintem segíteni akkor tudnak, ha pro és kontra bemutatnak dolgokat, hogy előtted legyen, hogy miből lehet választani. Amíg ez nincs meg (bármiben), akkor nem döntés...

Egyébként én abszolút nem szeretem, amikor ilyen irányba megy el egy beszélgetés, mert ez mindenné kezd így alakulni, csak normális társalgássá nem. Meg lehet a véleményt nyugodt hangnemben is írni, mások megbántása nélkül, érvekkel.

Klára!

Én úgy vagyok vele, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Látod te is azt írtad, hogy "kedves határozott elveket (és sohákat) valló leányzók", azaz itt rögtön általánosítottál, pedig többen is írtunk, és véleményem szerint én nem a bölcsi vagy legalábbis nem az ellen, hogy mást mit csinál ellen írtam. Azt, hogy a saját életemre mit tartok egyértelműnek, azt pont azért merem leírni, mert ismerem az élethelyzetemet, és tudom, hogy mit tehetünk meg, és mit nem. Azt, hogy ne adjuk bölcsibe, megtehetjük. És ezért én személy szerint nagyon hálás vagyok. Persze itt lehet azt mondani "te is kerülhetsz olyan élethelyzetbe", de ezt ha egy kicsit is jót akar nekem valaki, az ezt ne kívánja.KépKép Sajnos (vagy nemKép) én abba a nőkategóriába tartozom, akit abszolút nem érdekel a karrierje, az, hogy dolgozni járjak el, szeretném a békés, harmonikus családi hátteret megteremteni a családomnak, úgy, hogy itthon vagyok.
A te helyzetedben (amenynit leírtál rólaKép) valószínű én is ugyanezt tettem volna. De nem rólad volt szó, és nem is Mj-Móniról, akiről szintén tudom (és nem csak az alapján, amit most itt leírt), hogy mindent megtesz maximálisan a gyerkéért, ami a helyzetében megtehető. Nektek nem elítélés jár, hanem tisztelet!KépKép

Rjuli!

A te gyereked bizonyára intelligens gyerek. Az enyém is, nagyon. Ezenkívül (bármilyen furcsaKép) fejlődik is. Azaz tudja, hogy másnál nem lehet szopizni, sőt most már nem is jön minden kis dologra szopizni (inkább nyújtja a kezét, lábát, hogy pusziljuk meg), sőt a lelki megrázkódtatáskor sem a cicit keresi (csak nagyon néha).
Én legtöbbször azt látom, hogy a hosszú szopinál többnyire az a gondotok, hogy azt hiszitek, aki úgy szoptat, az konzerválni akarja azt az állapotot. Pedig nem. Megyünk és fejlődünk a gyerekünkkel együtt. Eddig a csemetém reggelente mellémbújt az ágyba, és elutasíthatatlanul szopini szeretett volna. Ma meg úgy döntött, hogy nem kell neki, inkább megivott két pohár kakaót. Fejlődik.
Az anyamell nem egy testrész. Anyamell = anya. Anyavigasz, anyaillat, anyameleg, összebújás, szeretet, "emócionálisan telített együttlét"Kép.
Én nem gondolom, hogy a gyerekemnek azt kell megtanulnia, hogy bízzon a felnőttekben. Ezt ne tanulja meg, mert egyszerűen nem igaz. Ezt én sem teszem! Te minden felnőttben válogatás nélkül bízol???? Amit meg kell tanulnia, és ezt meg is tanulja, hogy kiben bízhat. Az én gyerekem odamegy az apukámhoz (pedig egy nagydarab, mélyhangú, macis ember), a bátyámhoz, évek óta ismert barátainkhoz (férfiak), és fölkéredzkedik a kezükbe, ott is keresi a megnyugvást. Tudja, hogy lehet! De azért, mert látja, érzi, hogy mi azokhoz az emberekhez hogyan viszonyulunk. Ugyanakkor én nem várom el tőle, hogy akár az első (bölcsi), akár az ötödik napon odamenjen egy számára idegenhez, és tőle várjon vigasztalást. Ez abszolút nem reális elvárás.
És ezek mellé azt is szeretném elmondani, hogy ugyan a fiaim igény szerint szopiztak, és a pici még most is teszi (bár neki az igénye legtöbbör a délutáni, esti alvás, de azért változó), mindezek mellé egyiknek sem volt szüksége sem cumira, sem ujjszopásra. Úgyhogy ha én nem vagyok ott, akkor biztosan nem fogja ezt a megnyugvást keresni. Még egyikünk sem látott szopizós iskolást, de ujjszopósat bizony igen. Akkor most melyik a hátrányos? Akkor az ujjszopás, cumizás nem sokkal inkább az "orális örömszerzés" (Freud) fixálása, ami aztán a dohányzáshoz, stb. vezethet???

Beszti

KépKép
KépKépKép
beszti
 
 


Juli, Adrienn,

most újra elgondolkoztam ezen a cicis dolgon.Szerintem a lányok sem úgy értették, legalábbis én nem úgy értelmeztem, hogy 3 évesen a tesco közepén, mert valami érte kidobom s cicit, mert csak ott nyugszik meg.Itt is a folyamatosság a lényeg, nem egyik napról a másikra.igen, ott már elég lehet neki az ölelés is. A bölcsibe is szokatják, nem?
De szerintem, ha 1 éves kora után éjszaka rosszat álmodik, akkor igenis, ha az nyugtatja, bújjon oda a cicihez.
De igazság szerint, ha figyelünk a gyerekre, akkor észre is vesszük, hogy adott esetben ölelés kell neki, vagy annyira megijedt pl, hogy a cici nyugtatja.
Az iskolás pedig már fel tudja dolgozni még azt is, ha nem bújhat oda az anyjához.

manóka

manóka
manóka
 
 


Beszti, neked csak annyit és így: ok. másképp látjuk és másképp csináljuk a dolgokat. Neked azért csak ennyit és így, mert a te soraidból nem érzek lesajnálást azok iránt, akik másképp csinálják, tehát nem sértést akarok elhárítani, csak a véleménykülönbséget beszéljük meg, vagy akár ne is beszéljük meg, úgyse győzzük meg egymást.

Nem is az volt a célom, hogy megírjam, milyen fura sok éven át szoptatni, mert nekem fura, nektek meg ez tetszik, na. Hanem a lesajnálás zavaer. Meg - mint írtam - az új topik címének vége. Meg az általam föntebb (részemről első itteni hsz végén) idézett mondat például.

Ja, nem azt írtam, hogy én nem nyilatkozom agresszíven. Kép Ennyi önkritikám van. Hanem azt, hogy Juli nem nyilatkozott agresszíven. Kép Ez meg igaz. Csak Matska barátnődnek nem tűnt fel. Gondoltam, én az agresszív talán fel bírom rá hívni a figyelmét. De úgy látszik, csak a tiédet sikerült. Pedig nem a tiédet akartam, én is már máshol is olvastam a véleményedet, és láttam, hogy másképp gondolkodunk, a te stílusodtól valahogy mégse kezdett viszketni az ujjaim vége.

Ranschburgról: én is olvasom az írásait, és nagyon szeretem, és én is valahogy azt olvasom ki az írásaiból (vadászok rájuk, és szerintem jól ismerem), hogy nekem van igazam... Vagy legalábbis nekem is. Akkor most mit gondol Ranschburg? Kép
Vekerdi cikkeit és könyveit viszont egyre nagyobb ívben próbálom kikerülni. Minél több mindent olvasok tőle, annál ellenszenvesebb, még ha sokszor igaza van is. A "Kamaszkor körül" című könyve még tetszett. De amiket mostanság olvastam tőle, az már nem. De hát az ízlések ugye különbözőek.
Egyébként nem a szoptatáspártisággal van gondom, hanem azzal, ahogy a maratoni szoptatók (nem sértően akarok fogalmazni, csak így tudom a legtömörebben körülírni, meg szokás is így hívni titeket - gondolom nem zavar, hisz nem sértés), szóval a nagyon szoptatáspártiak egy része sokszor borzasztó idegesítő... Nem ragozom, ezt épp most beszéltük meg a Császárral vagy simán szülni topikon, lentebb. És (talán) Borcsa Boszorka nagyon korrektül válaszolt nekünk, akik már nem szívesen hallunk az anyatejes kampányról. Tényleg korrektül és elgondolkoztatóan írta meg az ellenvéleményt.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Nagyon furcsa nekem, hogy a sokáig szoptató anyákat egyenlőnek tekintitek a szoptatáspártiakkal. Szerintem ők csak egy részük. Én akkor is elismertem, hogy fontos a szoptatás, és amíg lehet a baba szopizzon..., mikor még azt sem tudtam sikerülni fog-e a dolog.

Mikor az első fiamat vártam, úgygondoltam, hogy maximum 1 éves korig szoptatok, mert hát utána már milyen nagy... De egyébként is úgy voltam vele, hogy ha lesz tej lesz, ha nem lesz, nem lesz, én is felnőttem tápszeren. Aztán megszületett Balu, ment a szopi lényegében simán. Először túlélésre játszottam. Minden hét újabb sikerélmény volt. Aztán eljött a 6 hónap, elkezdtem kinálgatni egyéb ételekkel és innentől kezdve nem küzdöttem, mert tudtam, ha kevés neki a tej, majd eszik mást. Aztán 1 éves lett. MÉg naponta többször szopott, eszembe sem jutott elválasztani. Ma már 2,5 éves, szopik, van egy 6 hónapos öccse, és el nem tudom képzelni, hogy mikor kellett volna elválasztanom ahhoz, hogy ne tartsanak fanatikusnak. Bár én nem érzem magam annak. Soha nem kényszerítettem a gyereket a szopira, de még csak nem is nagyon kérdeztem tőle, hogy kér-e. Ő jött és szólt elég hamar. Mikor mondtam volna neki, hogy nem? Akkor egyik napról a másikra? De tegnap miért kaphatott, ha ma már nem? Ő már nagyfiú, abszolút érti, hogy vannak helyek, ahol nincs cici.
Soha senkit nem piszkáltam azért mert nem szoptat, vagy nem szoptat "elég" sokáig. Ezért cserébe én már kaptam hideget-meleget egyaránt Kép

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Nem ugyanaz, ha éjjel rosszat álmodik, mint amiket fentebb mindannyian írtatok. Nagy különbség ám egy másfél évest éjjel mellre rakni, mint egy 2 évest házon kívűl.
A felnőttekben való bízás: csúnyán mondva "ki lettek forgatva a szavaim". Nem az utcán szembejövő vadidegenekre gondolok, nem is a gondozónőre az első hetekben. A családtagokra, barátokra, és bizonyos idő után bizony a nevelőkre is. Ha nem bízik bennük, akkor igencsak gondban lesz, hiszen ovis korától kezdve a napja nagy részét nem velem tölti. Azt kell megtanulnia, hogy ne csak az anyjához, azon belül is a melléhez forduljon, ha "trauma" éri, hanem a környezetében lévő, vele kapcsolatban álló felnőttekhez.
És még mindig ugyanazt tudom mondani: a bölcsibe szoktatás többnyire olyan korosztályt érint, akinek -az én véleményem szerint- nem lehet egészséges reakció gond esetén a szopás, annál inkább az egyéb (meta)kommunikációs eszközök.
Nekem régi Ranschburg könyvem van itthon, nem tudom, azóta mennyit változott az ő álláspontja, de ebben kifejezetten károsnak tartja a hosszan tartó(értsd 2 év) szoptatást.
Úgy fogalmaz, hogy a szülő kifejezett örömöt talál abban, h. a gyerek ki van neki szolgáltatva, függő helyzetet tart fenn.
Amúgy az én nagylányom(3,5) igény szerint szopott, 1 évesen magától hagyta abba, mégis szopja az ujját pár hónapos kora óta(nincs lelki sérülése), a kicsi(10 hó) szintén igény szerinti, cumit hiába is adtam neki, pár hónapja mégis rátalált az ujjaira. Sokszor az alvás előtti szopást úgy hagyja abba hirtelen, hogy bedugja az ujját a szájába. Tehát nem cici-függő, és én ennek örülök, mert így úgymond önkiszolgáló, vagyis az én 24 órás jelenlétem nélkül is kiegyensúlyozott tud maradni.
rjuli
 
 


Beszti, én is úgy vagyok vele, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Kép Nem neked szántam a "sohákat valló leányzókat", csak azoknak, akik soháztak. Kép
Szipola, azt írtad: "Matska mindig vehemensen nyilatkozik, őt ilyennek szeretjük": Te biztos ilyennek szereted, és pl én is veszem többnyire a humorotokat, de lehet, hogy van, aki nem. Szóval kicsit oda kéne figyelni a másik ember érzékenységére is. Annyi pszi-könyv olvasása után gondolhatnátok, hogy ha egy anyukának lelki sérülést okoztok a beszólásokkal, akkor annak végső soron a babájuk látja majd kárát. Vagy ne menjek ilyen messzire?
Természetesen senki nem azt mondja, hogy adjátok bölcsibe a babáitokat, de a bölcsibe adókat sem kellett volna csípőből ledorongolni. Ahogy nekem megengedtétek, hogy "jól" tettem, úgy elképzelhető, hogy másoknak is nyomós oka van rá. Így gondoltam az általánosítást. Hasonlóan a szopi-témához: itt is több toleranciára lenne szükség, mert azon mamák körében, akiknek valamiért nem sikerül, már inkább ellenállást vált ki az az agresszív stílus, amit némelyik szopis szakértő alkalmaz (abszolút nem Besztire vagy Pelére gondolok). Ezt nem bántásiból írom, most komolyan! Félek, hogy ezért épp tőlük nem fogadnak el majd tanácsot, mert már kérdezni sem mernek. És a cél csak nem ez!
Én csak azt szeretném, ha mindkét oldal nagyobb toleranciával állna a többiekhez. Annyira szomorú ez így. Kép
Klára
klara
 
 


Hahó,
Klára,
szívemből szóltál, tolerancia mindkét oldalon Kép Ami azonban azt IS jelenti, hogy aki nem szoptat "sokáig" (értem itt egyéves koron túl, adott esetben még tovább), ilyen-olyan okból, az se nézze rossz szemmel azt, aki megvárja, míg a babája-gyereke maga hagyja abba a szopást - szintén ilyen-olyan okból. Vsz. egyik "tábor" sem tisztán olyanokból áll, akik kizárólag elvi okokból cselekszenek. Nyilván mindenki elsősorban a babája érdekét nézi, ahogyan ő a legjobbnak látja, a rendelkezésére álló információk, és a rendelkezésére álló lehetőségek alapján. Hogy mik a rendelkezésre álló információk, ebben sajna nem ideális a helyzet kishazánkban, de ebbe most nem akarok részletesen belemenni (ez a topik pl. leginkább emiatt született). De nyilván mindenki a maga életében, a maga körülményei között, és a maga számára elegendőnek tartott információhalmaz alapján hoz döntést. És ezt senki nem teheti meg a másik helyett.
Ami nekem a problémám, és nemcsak ebben a diskurzusban, itt is meg más topikokban többször is téma volt, az kifejezetten a sokáig tartó szoptatás tolerálása. Ugye a "másik tábor" (én folyamatosan úgy gondolom, hogy itt nem kellene táborokról beszélni, ez így tényleg nem jó), azok, akik nem hívei a sokáig tartó szoptatásnak, szóval ennek a csoportnak a tagjai közül sokan kikérik maguknak, hogy miért kellene nekik is ilyen sokáig szoptatni??? Mi van, ha nem megy? Mi van, ha nem tehetik meg? Mi van, ha a gyerek előbb elválasztja magát? Egyébként is, ez olyan fura...ekkora gyereket már szoptatni...
Na igen, és a nagyobb babát, horribile dictu babának már nem nevezhető gyereket szoptató anya ezzel nemcsak itt találkozik, hanem MINDENHOL. Iszonyatos a lelki nyomás mindenfelől.
Senki, soha nem mondta, hogy mindenkinek így kell csinálnia. Senki nem mondta, hogy csak ez lehet a jó a babának. DE! Aki ezt csinálja, az nyilvánvaló módon ugyanúgy érez, mint az összes többi lelkiismeretes anya: hogy az ő helyzetében az ő babájának ezzel teszi a legjobbat.
Vannak sokáig szopizó babák. Akkor is vannak, ha a magyar egészségügy és az intézményes gyermekgondozás erre nagyon kevéssé van felkészülve. Ugyanolyan létjogosultsága van ennek is, mint a másféle utaknak (amik pillanatnyilag a többséget jelentik).
Elég hosszú ez így is, de még hadd osszam meg veletek a saját történetünket. Cicó lányom nem akart szopizni eleinte. Sokáig nemigen érdekelte a cici. De másféle kaja (tápi, lefejt tej stb.) sem. A cumit pár napos kora óta köpte, a cumisüveget szintén. Én akartam szoptatni, de nem lettem volna ennyire kitartó, ha van más lehetőségem táplálni a gyerekemet. Cicó is szopta viszont az ujját. Néhány hónapos korában gyakorta azzal aludt el. Aztán egyre kevésbé. Kb. nyolc hónaposan teljesen abbahagyta az ujjszopást, egyik hónapról a másikra. Azóta kizárólag cicin alszik el. Persze annak rendje és módja szerint elkezdtem hat hónaposan (még kicsit előbb is) hozzátáplálni. Szépen ment is a dolog. De esze ágában sem volt csökkenteni emellett a szopik számát. Párhuzamosan én folyamatos túltelítődéssel küzdök öt hónapos kora óta - és nem tudok mit kezdeni vele. Nem tudok ugyanis megkönnyebbülésre fejni. Egyetlen cseppet sem. Semmivel. Sehogyan. Ha Cicónak keveset van kedve szopizni, akkor begyulladok, mese nincs. Azaz nem mertem próbálkozni azzal, hogy nem adok neki cicit, amikor kéri. Igy múlt el fél éves. Aztán nyolc hónapos. Aztán tíz. Egyéves. Most tizennégy hónapos. Az utolsó mellgyuszim két hete volt. Úgyhogy szó nincs róla, hogy elvi kérdés lett volna nálam a dolog. És arról sincs szó, hogy ellenemre volna, ha nemsokára abbahagyná. De amennyi kényelmetlenséget okoz adott esetben (bár nem akar minden megrázkódtatásra cicit, és elvan mással is, pl. apával, nagymamával, szintén kisbabás barátnémmel), legalább annyi könnyebbség is. Pl. amikor jön a foga, és nem hajlandó enni. Amikor olyanja van, hogy nem hajlandó inni. Amikor front van, és négy-öt alkalommal ébred éjjel. Most már ott tartunk, hogy ő tudja, mikor és meddig van rá szüksége, és azt is, hogy mikor akarja végleg abbahagyni.
Nem így terveztem, de így alakult. És nem bánom. És azt mondja meg valaki, érvekkel, logikusan, hogy ezzel mi a baj? Mert az, hogy furcsa, meg hogy túlzás, nem érv. Na de nem akarok agresszív lenni. Csak a másik oldal részéről is tolernaciára buzdítanék. Kép

Ja, Adrienn,
azt hiszem, összemixelted Matskát Szipolával Kép

Üdv
Kriszi
kriszi
 
 


Kriszi, az utolsóra: lehet. Kép

A többit illetően meg igazad van. Egyben viszont nincs: hogy "senki se mondja, hogy csak az lehet jó a babának..." Ha senki sem mondaná, akkor nem volna a konfliktus, és nem lenne mit kikérnünk magunknak. Te nem mondod. De van, aki mondja, hidd el, és olyankor nyilván megsértődik az ember, ha neki nem ment valami miatt.
A maratoni szoptatás sem zavar engem - ha nem tüntetőleg csinálja az illető, mondjuk egy társaság kellős közepén, ahol pl néhányan emiatt azt se tudják, hova nézzenek.
Egyébként a fent említett dolgon kívül még az tud furcsálkodást kiváltani, ha valaki hétköznapi életében kultusszá növeli a szoptatást. Más csinálni, és más kultuszt építeni köré. Utóbbit nehéz szeretni annak, aki pl. hiába próbálta...

Egyébként kéred a hsz-d végén, hogy mondja meg valaki, mi a baj a túl hosszúra nyúlt szoptatással. Ha a sértődést meg a "másik tábor" kérdéskört kiiktatnánk, akkor akár békésen is lehetne beszélgetni erről. Nem gyakorlati meggyőzés céllal, csak azért, mert érdekes. Meg mert még azért akárhogy is nézzük, vitatott kérdés ez. És Juli épp ilyen beszélgetést akart elkezdeni, érveket mondott. CSak akkor jött a letorkolás. Lehetne erről beszélgetni, sőt tán kellene is. De nem mer az ember mást mondani, mint azt, hgoy "jaj, persze mindenki úgy csinája, ahogy neki jó". Ha ezen túllépünk, és eleve alapnak tekintjük, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó, akkor szerintem igenis érdemes volna erről vitatkozni, gondolatokat cserélni, stb. Meg összevetni, hogy melyik szakember, sőt szakma mit mond és ír erről a témáról. Mert bizony akárhogy nézzük, szakmán belül és szakmák között is ellentmondás van e kérdésben. Ezért is érdemes ezen vitázva inkább elvi síkon nyúlni e témához egyelőre, mint egyből kritizálással, letorkolással reagálni bármire is. Mert - már írtam - egyik oldal érvei és elvei sem kőbe vésett szabályok. Csak hát az "egyik oldal" a sajátjait annak gondolja, és válogatás nélkül sulykolja. Nem most, mikor vita megy, hanem akkor, mikor nincs vita, csak valaki ártatlan arccal kérdez valamit. Akkor jön a sablon válasz, miszerint "a nők 98 százaléka képes a szoptatásra, stb." Akinek mégse megy, az bizonyára rosszul csinál valamit - sugallja e mondat. Hát hogyne váltana ki ez sokmindenkiből sértődöttséget? Hisz még nem is biztos, hogy igaz az állítás, miszerint 98 százalék meg tudja tenni. Még fizikailag se biztos, nemhogy akkor, ha minden egyéb - akár csak rajta kívülálló - szempontot figyelembe veszünk.
Szóval ha van kedvetek, érdemes erről vitatkozni, de nem úgy, hogy "kiakad", aki mást hall, mint ami itt megszokott.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kriszi!

Egész komolyan, semmi hátsó szándék nélkül: hogy lesz ennek vége, ha mellgyull. megelőzése céljából szoptatod?

Az, hogy "túlzás", lehet, hogy nem érv valamire, de lehet, hogy igen.
Ha a külvilágból, környezetből viszolygást vált ki, akkor az azért van, mert nem természetes. Mint ahogyan egy pici gyereket még megpisiltethetsz egy parkolóban, egy iskolást már nem illik. Egy egészséges, beszélni, járni, játszani, nagyjából egyedül enni tudó gyerek sztem sem táplálékilag, sem lelkileg nem szorul az anyamellre. Az összebújásra igen, de nem szopizásra. Pláne nem nyilvános helyen. Sztem itt veszti el végképp a dolog az intimitását, mert ami pici babánál még természetes, szükséges helytől és időtől függetlenül, az egy nagyobby gereknél már visszatetsző. Én pótcselekvésnek érzem.
Vsz. sok anya életében először tapasztalja meg, hogy ő a "főnök", ő irányít, tőle függ valami. és ezt az érzést nyújtja tovább. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy egy férj vajon mennyi ideig "tűri" az osztozkodást. Tudjuk, hogy sok férfi féltékeny a gyerekére, mert rá több figyelem irányul. Az is régi dolog, hogy a szex összetartó ill. romboló hatással lehet egy házasságra. Egy "átlag" férfitól elvárható a tolerancia, de nem a végtelenségig.
Eljöhet az a pillanat, amikor már őt is zavarja az osztozkodás, ill. egyéb kellemetlenségek, mint tejfolyás.
A "maratoniak" szeretnek az ösztöneikre, a természetességre hivatkozni. Ha az állatvilágot nézzük-amire együttalvás kapcsán előszeretettel szokás hivatkozni-akkor ott is azt látjuk, hogy a kölykök csak addig szopnak, amíg nem fogyasztanak más táplálékot. Komfort-szopásról még nem hallottam, pedig ők is egy kupacba bújnak össze később is. Persze mi emberek vagyunk, mégis kell legyen egy pont a koragyerekkorban, amikor elhagyják a csecsemőkori sajátosságokat.
rjuli
 
 


Szipola
ha a gyerek megijed akor nem cicire csak oda bujásra vágyik azt meg cici nélkül is lehet .

Rjuli
én értelek söt egyetértek veled.

beszti
mivel kedvelek megkérdezem indulat mentesen szépen ha te az anyamellet az anyával társitod össze akor a cumisüvegböl etetö anyát mivel társitod össze ? szerintem ugyanugy meg van minden amit leirtál akor is ha nem kap cicit .

az én fiam minden elesésnél jön oda hozánk egy kis vigaszért odabujásárt pusziért de 2 perc mulva már el is megy mert csak egy kis ölelésre vágyott tölem vagy apukájátol .
csics
 
 


Juli, teljesen egyetértek!
Egyébként én a szándékosan hosszúra nyújtott szoptatás mögött egy olyan érzelmet is el tudok képzelni, hogy egyrészt az illető tart az elválasztástól, mint konfliktustól (ismerek ilyet is, végül a gyerek szinte megkönnyebbült, mikor nem volt többé szopi), másrészt némi "jókislányságot". Vagyis vannak emberek (többnyire nők), akik kötelezőnek éreznek magukra nézve mindent, ami néhány meggyőző írás szerint "gyermeke számára hasznos". Tehát meg is valósítják, hogy nyugodt lehessen a lelkiismeretük, hogy ők mindent megtettek a gyerekükért. Ilyenkor akárhogy is nézzük, nem az ösztöneikre hallgatnak, hanem a kiválasztott "mérvadó tanácsra". Csak lehet, hogy rosszul választanak, mert esetleg a kiválasztott írásnak nincs egészen igaza. De ha egyszer meggyőzően adja elő a dolgot, akkor honnan is venné a bátorságot az átlagember, hogy kétségbe vonja? Orvosok és védőnők vonják kétségbe. Sokan. Épp ők. Vajon miért pont ők? Mert ők tanultak valamit ezzel kapcsolatban, így aztán nem hat rájuk a meggyőző stílus.
A mi védőnőnk például szoptatáspárti, de azt mondta, hogy ne szoptassak félóránként, sőt óránként se, mert az nem jó a gyereknek. És igaza volt, mint ez látszott a gyereken később. Nem jó a gyerek rovására technikázni a tejszaporításon.

Az ösztönökről: a sokat dicsért régi szép időkben sem tudott mindenki szoptatni, és olyankor ösztönösen mit adtak a gyereknek? Tehéntejet. Sokan! Az ösztönök ezt súgták. Most akkor melyik az igazi ösztön?

Sőt, az állatok közül sem mindnek megy a szoptatás. Olyankor elpusztulnak a kölkök. Mert az állatoknál nincs tápszer meg cumisüveg. Szerencse, hogy nálunk van.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Hahó,
sok minden jött, mióta írtam, de közben ebédeltünk, most meg mennem kell, este válaszolok. Egyébként érdekes, nem gondoltam volna, de komolyan, hogy egyszer még ebbe a szerepbe kerülök (pl. amikor két-három hónaposan a "túlélésre játszottunk", ahogy Cory írta) Kép
Üdv
Kriszi
kriszi
 
 


Adrienn, nem tudom feltűnt-e, de én sem voltam agresszív, pláne nem Julival. Csak tereltem volna át a csapatot a másik topikba. Még smiley-t is raktam a végire, nehogy valaki besértődjön a siccenKép.
A hozzászólásaimat részben összekevered Szipoláéval, kérlek neki címezd amit neki szánsz és ne nekem, köszi, (bár én általában egyetértek veleKép).

Beszti, szokás szerint egyetértünk.

Juli, az a helyzet, hogy az orális fázis általában 2-3 éves korig tart. Addig a száj a fő örömszerző és nyugtató szerv, nincs mese. Ahogy elválasztódik a baba, ezzel párhuzamosan tanul meg új módokon vígasztalódni, a saját ütemében, a saját lelki alkatának megfelelően. Egy átlagos 2 éves még szopó gyerek a játszótéren pl. csak extrém nagy trauma esetén kér csak szopni, vagy akkor sem, neki már teljesen mást jelent a szopi és érett arra, hogy más módon is megvígasztalódjon.
Természetesen, ha a trauma tartós (pl. kistestvér születik)akkor akár teljesen visszaállhat az anyatejre, természetesen csak átmenetileg, hiszen ahogy múlik a trauma hatása, úgy csökken a regresszió mértéke is. Van erre példa, pl. Pele kislánya, Hanna. Akit érdekel az inkriminált Kismamában elolvashatja a sztorit a 89-ik oldalon.
Ha az orális fázisban megakad a gyermek, mert nem tudja kiélni ezt a késztetését (pl. korai vagy drasztikus elválasztás, fiziológiás ujjszopás tiltása, stb. esetén), akkor alakul ki a Beszti által emlegetett orális fixáció, lesz belőle 12 éves ujjszopó (szerencsés esetben) és egyéb rémdráma.

Valamilyen szinten mindegyikünkben él még az oralitás emléke, hiszen a száj a felnőttek számára is fontos szerv és mi felnőttek hányan nyúlunk rögtön a szánkhoz (csoki, dohányzás, evés vagy ivás, stb.), ha valamin felizgattuk magunkat...Kép - mit szólnánk, ha valaki közölné, hogy ehhez már nagyok vagyunk? Kép

Én a magam részéről kiszálltam ebből a parttalan vitából, aki a bölcsiről akar dumálni jöjjön át a másik topikba Kép.

Szervusztok,
matska
matska
 
 


Bocs, tényleg keverlek titeket. De tényleg nagyon hasonlít az írásotok. Amúgy meg idéztem, hol volt a rejtett lesajnálás (jóval előbb). De mint tudjuk, mindenki mást érez agresszívnek... Senki sem azt, amit ő maga ír. Kivéve én. Kép Én tudom, ha agresszív vagyok. Sőt, nem is csomagolom selyempapírba. De oké, akkor Szipolának szól. Akivel viszont úgyis egyetértesz, szóval nagyon nem ment mellé.
A bölcsi téma egyébként a jelek szerint nem érinti az ittmaradottakat. Meg arra különben is van már topik. Nem is egy. Csak azoknak nem kirekesztő a címe. (Azokba csúnyán és kultúrálatlanul is szabad írni. Kép Szóval nekem azok inkább valók - ha egyszer majd érdekelni fog a bölcsi téma. Kép)

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


És akkor sokáig szopással kapcsolatban egy kérdés: miért rosszabb az, ha egy kétéves az ujját vagy a cumit szopja, mint ha az anyamellet?
És mitől lehet az, hogy a sokáig szopó gyerekek közt is rengeteg szopja az ujját? Ha viszont ez nem baj, akkor miért baj az, ha CSAK az ujját szopja, cicit nem?

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Az ujjszopás szopizó gyerekek között sem ritka, normális esetben kb. 3-4 éves korra elmúlik. Az ujjszopás ősi reflexszerű dolog, ami kitűnően alkalmas arra, hogy a kisgyerek megnyugtassa magát. Ez is mutatja, hogy a gyermek különbséget tud és akar tenni szopás és a vígasztalódás egyéb fajtái között.

Nem baj, ha csak az ujját szopja. De az sem ha a cicit (is). Ha azonban lehet választani, a ciciből kap immunanyagot, fajazonos fehérjét, törődést, együttlétet, melegséget, anyaízt, anyát magát. A különbség kb. annyi, mintha valami baj ér és rágyújtasz egy cigire vagy hozzábújsz a szerelmedhez és a karjában keresel vígaszt. Nyilván ha nincs ott a szerelmed a cigi is segíthet egy kicsit. De azért nem ugyanaz, ugye?

matska
matska
 
 


Szerintem annyiból sántít a hasonlat, hogy a cigi káros, míg az ujja nem. Az ujjszopás semleges dolog, nem káros, mint a dohányzás.

És ha onnan nézzük, hogy - érzelmi részét tekintve - az a különbség, mint a csokievés és a rágózás között? A csoki fiziológiailag is ad valamit, mert felnyomja a vércukrot, stb. A rágózás nem ad semmit, de van, akit már az megnyugtat.

Együttlét, törődés, melegség, anya maga - ez cici nélkül is megy.
Egyébként tényleg nem baj, ha cicit is kap. (Ld. föntebb az a sok). De szerintem az se, ha ekkor már nem!

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Látjátok, akkor most sikeresen elbeszélünk egymás mellett.

Rjuli!

Ha nem mindnenkire értetted a bizalmat, akkor viszont nem mondunk mást, én is ugyanezt írtam. Mint ahogy azt is, hogy a szoptatás nem akadálya annak, hogy a gyerek a mással kapcsolatos bizalmat is megtanulja.
Az ovis kor ugye megint más. Az egy új korszak, a gyerek új igényeivel (na, akkor már tényleg szükséges neki is a társaság).
Viszont azzal vigyázz, hogy "nem lehet egészséges reakció", ugye minden gyerek más!!! Mással kapcsolatban én pl. azt olvastam, hogy az nem egészséges rekació, ha a gyerek nem hisztizik, ha más vigyáz rá, ha gyerektársaságba kell mennie. Márpedig az én nagyobb gyerekem a születésétől kezdve ilyen, most pl. ha bevásárlóközpontba megyünk, akkor azért sír, ha nem mehet a gyerekörzőbe (jó, most már 4,5 éves, úgyhogy amúgyis kell neki a társaság). Akkor most verjem falba a fejemt, mert "nem egészséges reakciója" van? Miért ne lehetne a szopi is egészséges reakció?
Van, amit én nem tudok elképzelni, vagy régebben nem tudtam, de azóta változott a véleményem, vagy nem is fogok soha, de arra nem mondom azt, hogy ez másnál nem lehet OK.
Férj: azt gondolom, hogy ennek is van egészséges megoldása. Lehet, hogy ezzwl nem mindenki ért egyet, de nálunk a családban a férj-feleség kapcsolat magasabbrendű, mint a szülő-gyermek. Ha a szoptatással a férjem rosszallását váltottam/váltanám ki, akkor ez nyilvánvalóan nem így menne. De mi erről is sokszor beszélgettünk már, tudom, hogy mi az ő álláspontja. Pl. tudom, hogy 2 éves kora után ő sem tudja elképzelni, hogy a kicsi szopizzon. Ezt megértem, tiszteletben tartom, és majd meglátjuk, mi lesz. Ha a gyerek utána is szeretne, és ez a kettőnk kapcsolatát negatívan befolyásolná, akkor nyilvánvalóan inkább a szopi maradjon el. Egyenlőre viszont nem gond. Tejfolyás nincs, ez biztosan nem zavarhatja, a kettőnk kapcsolatát sem. Ugyanis a gyerek akkor szopizik, amikor amúgy sem egymással töltenénk az időt (pl. reggel, mikor már ő készül elmenni, vagy este, amikor altatni kell). Egészen nyugodtan merem állítani, hogy az életünk olyan, mintha nem szopizna a gyerekem, nem kell "tűrnie" az osztozkodást (ill. annyira bizosan kell, amennyire a gyerek elvárja, hogy vele foglalkozzak, de ez nem a szopi miatt van, hanem amiatt, hogy egyáltalán van gyerekünk).
Igen, kell lennie egy pontnak, de vajon melyik az a pont? Hol válik el, ahol már nem ugyanaz az elvárás? Biztos, hogy az 1 év az az idő? Miért pont az? Miért nem a 2, 3, 4 év? Bennem egyenlőre jobban él ilyen választópontként az óvodaérettség időpontja.

Adrienn!

Ne gondold, hogy nekem nem volt fura korábban.KépKép Az volt. A nagyobb nem szopott ilyen sokáig, én sem tudtam előre, hogy milyen lesz, nekem is fura volt, sőt az még ma is fura, ha egy nagyobb gyerek "önkiszolgáló" módon szopizik társaságban. Ez nekem ma is elképzelhetetlen. És gondolom ezért is nincs így.
A szoptatás kölcsönös dolog. Én ebben a kérdésben nem tudok másképpen gondolkodni, idegen tőlem, és ezt a gyerek is tudja, lehet, hogy volt olyan reakcióm korábban (nem tudom, konkrétan nem emlékszem), amikor esetleg megpróbálta (és már értette, amit mondok (nem újszülöttként)), hogy most és itt nem, majd később. Ez nem tudatosan alakított dolog, de mégis úgy alakultak a dolgok, hogy azért nekem is jó legyen, meg neki is.
Valamikor korábban már leírtam, hogy nincs különbség az anya számára egy 7-8 hónapos és egy 14 hónapos gyerek szoptatása között. Aztán később nem lesz különbség a 14 hónapos és a 19 hónapos szoptatása között. Most ezt nem úgy értem, hogy mennyiségileg, hanem elsősorban úgy, hogy az anya a saját gyerekét nem úgy látja, mint a másikét. Nekem nem nő olyan gyorsan, mint másnak, aki 2 havonta látja. Tegnap megszoptattam, ma is teszem, holnap is fogom. Ha kell neki. Nincsenek határnapok, hogy fiam, tegnap még szophattál, de ma van az 1 születésnapod, akkor holnaptól már nagy gyerek vagy, már nem illik. Persze meg lehetne tenni, mit nem? Viszont nem így müködik. Én nem hivatkozom az ösztönökre, mert én nem az ösztöneim miatt csinálom, hanem tudatosan. Mármint természetesen nem erőltetem, de azért szoptatom, mert úgy gondolom az elejétől fogva, hogy jó neki. Nem mondom, hogy ez nekem nem lehet jó. Mármint most nem rosszra gondolva, hanem igenis én is szeretek összebújni vele. Ezzel mi a gond? Az, hogy lehetne a nélkül is? Igen, de kell is? Ahogyan abban nem lehetünk biztosak (mert esetleg pszichológusok ezt állítják), hogy jó, abban ugyanúgy nem lehetünk biztosak, hogy nem jó.

Klára!

Csak el ne olvassa senki néhány régebbi irományomatKépKép.
A tolerancia is tanult dolog. Nem? Első lelkesedésében mindeki nagy erővel veti magát bele a témába (mással kapcsolatban is így van ez), néha kicsit faltörő kos módra. Ez szerintem nem is baj. És szerintem az sem, ha van, aki mindvégig megmarad harcosnak, mert az nagyon sokat vihet előre! Pl. ez a harcosság fontos lehet pl. egy hivatallal szemben.

Csics!

Hogy matematika szavakkal éljek: ez nem egy kölcsönösen egyértelmű hozzárendelés. Anyamell = anya, viszont anya <> anyamell. Azaz a szopni akaró babánál az anyamell nem egy testrész, hanem maga az anya egésze, viszont az anya nem csak a melléből áll. Van karja, amivel ölelhet és simogathat, szája, amivel vigasztalhat. Azt hiszem, a korábbi hozzászólásomban sem kizárólagosítottam, nem állítottam, hogy csak akkor lehet ANYA valaki, ha szoptat, és akkor nem, ha nem. Ez egészen nyilvánvaló, remélem erről már senki nem akar vitát nyitni.

Beszti

KépKép
KépKépKép
beszti
 
 


Adrienn!

BocsKépKép, lehet, hogy a te neved alá írtam néhány gondolatomat, amit nem neked kellett volna címezni!KépKép Csak olyan sokat írtatok, sésmost csak úgy jöttek a gondolatok, írtam...

Beszti

KépKép
KépKépKép
beszti
 
 


Sziasztok!

Mit értetek szándékosan elnyújtott szoptatáson? Én pl azt gondolom, hogy addig szopizzon a geyrek, amíg szeretne. Annyi mindenben vagyunk mi a főnökök, miért ne dönthetne legalább ebben ő maga? Ha 6 évesen szopni szeretne, akkor tegye. Persze, ne az iskolában, ovodában, de pl otthon lefekvés előtt szerintem simán.
Mikortól érzitek túlzásnak? 1 éves kortól? A szülinapja előtt még lehet, utána már nem?

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Beszti, nem gond, ilyet én is csináltam. Pont itt. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Én akkortól érzem túlzásnak, mikor már beszél, szaladgál. Van, hogy valaki "rászokik", de úgy, hogy igazából nem igény nála, hanem szokás. És mikor elválasztják, mert mondjuk anyuka megunja, akkor jön rá, hogy nem is olyan rossz szopás nélkül.

Egyébként szerintem ha hat évesen szopni akarna egy gyerek, az már tényleg csak rossz szokás lenne. De ilyenről még nem hallottam. Viszont ovis gyereket ismerek egyet, akihez az anyukája beszaladt a munkahelyéről (aztán nem jött vissza), mert a gyerek csak cicin tud elaludni. Nos, ez nekem fura. És túlzás. Miért kéne annak az egynek cici három évesen, ha az összes többi elalszik anélkül? Szerintem azért, mert anyuka valahogy nem akart konfliktusba kerülni vele a leszoktatás miatt. Egyszer úgyis leszokik. Akkor úgyis lesz konfliktus. Miért jobb három éves korban, mint előbb?
A másik, amit túlzásnak érzek, ha a gyerek éjszaka sokszor megébred olyan korban, mikor elvileg már fárasztóak a napjai. És olyankor cicit kap, mert anélkül nem tud visszaaludni. Szerintem ez is a rossz szokás kategória, mert neki is jobb lenne, ha az alváshoz nem volna szükség segédeszközre. Mi van, ha az anyukáját baleset éri, kórházba kerül? Akkor hogy alszik vissza a gyerek? Három nap múlva cici nélkül remekül. Akkor meg minek cicizett addig?
Alvás ügyben szerintem azért az biztos, hogy szükség van a nyugodt alvásra. Anyának is, gyereknek is. Nagyobb szükség, mint a cicire. Persze, egy darabig szoptat éjjel az ember. De aztán az ösztönök azt súgják, hogy "most már aztán elég." Na, ezt az ösztönt elnyomni, csak mert most épp az a divat - hát... elég mazochista dolog. És több a kára szerintem, mint a haszna. Mi a haszna? És mi a kára?
Nagyon kell a gyereknek a nyugodt alvás. Viszont a cici (mondjuk egy szaladgálónak) nem rossz. De nem is annyira fontos, mint az éjszakai pihenés. Mert az alvás szoktatás kérdése is, én ezt hiszem el. Tudom, hogy van más irányzat is, de én alváspárti vagyok. Meg én az anyatejet elsősorban tápláléknak gondolom. Az éjszakai szopás szerintem addig kell, míg a gyerek éhes éjszaka, mert még kicsi a gyomra ahhoz, hogy egész éjszakára tároljon. Az, hogy fehérje, meg immunanyag - lehet, hogy kell neki pont az a fehérje, pont az az immunanyag (habár ennek jelentőségéről is lehetne vitatkozni), de azt nem feltétlen éjszaka kell megkapnia.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Adrienn:van egy másik, kirekesztő nevű (Kép) topik, ott van benne, hogy csak kultúráltanKép (politika)
Ezzel együtt volt tényleg már több bölcsis topik, nem hiszem, hogy új topik kellett.

Rjuli:"Ha a külvilágból, környezetből viszolygást vált ki, akkor az azért van, mert nem természetes." Ez azért szerintem nem igaz, sajnos, nem csak a nagyobbacska gyerkőc szoptatása ilyen, sokan a pici baba nyilvános helyen való szoptatását is ilyennek tekintik, ugyanakkor teszem azt a buzson evés nem vált ki viszolygást az utasokból, pedig nem helyes és tilos! Nem értek egyet azzal, hogy az a természetes, amit a mai társadalom elfogad, és ez igy van jól. A mai fogyasztói társadalom szerint kötelező dezodort használni, sminkelni és igy tovább, ezzel együtt ezek jórésze vitatható, hogy milyen hatással van egészségünkre és korántsem természetes. El tudom képzelni, hogy valahol Afrikában, vagy egyéb "kevésbé civilizált" helyen teljesen természetes a 2-3 évesek nyilvánosság előtti szopása.

Senkinek se 3 évesnek születik a gyerkőce, és azt hiszem, senki se arra szoktatja, hogy csak a cici legyen jó neki. Nálunk pl egyiknél se volt a minden bajra cici a vigasz a szokás, mégis vannak esetek, amikor cicit ajánlok fel a lurkónak egy-egy nagy huppogás után. Nem mindig, és nem is tudnám egzaktul megfogalmazni, mikor és mikor nem, de van ilyen (mondjuk már most kinyilvánitja, hogy kell-e neki, sokszor nem is fogad el cicit vigasznak)

Bölcsi, illetve szopi vagy nem szopi kontra élethelyzetek, amiket elfogadunk (igen a te eseted más szlogennel): azt hiszem, nem csak élethelyzet, hanem ember kérdése is az egész. Pl. én egyetem mellett nevelgettem az elsőt, párommal mindketten harmadévet végeztük, mikor született. Nem volt 2 éves, mikor irtuk a diplomamunkát, ráadásnak én az ikrekkel várandósan. Anyu segitett, tény. Most meg Ancsi mellett lett kész a PhD-m, igaz, már csak maga a védés, mert a mű elkészült 2 héttel szülés előtt (Kép), viszont a védésre készüléshez anyut sem hivtam, pedig ANcsi sem egy ülök a járókámban tipusú gyerkőc, mégis ez most igy volt jobb. De ez természetesen nem azt mondja, hogy igen, mindenkinek igy kell csinálni, csak azt, hogy igy is lehet. Anyagiak dettó, anno nyitottam is egy mennyiből lehet megélni topikot, pont azt firtatván, ki milyen anyagiak mellett mondja azt, hogy itt már muszáj a bölcsi, mert azt hiszem, ebben is igen nagyok az eltérések.
Azt hiszem, mindenkinek az a legfontosabb, hogy saját maga jól érezze magát a kiválasztott szituban. Ha inkább vajas kenyéren él, és gyalog jár kirándulni, de cserében ideje és energiája van erre, akkor tegye azt.

Szopi 98%-hoz: a 98% képes LENNE szoptatni, és nem a saját nem akarásán, vagy hülyeségén múlik sokaknak, hanem a MEGFELELŐ információk hiányán! EZ igy is bántó? Mert szerintem a szopi-funok ezt próbálják mondani.

Volt még, de most ez ugrik be, sziasztok:
Ildi

Ildi
pildi
 
 


Na, frissitettem.

"Szerintem azért, mert anyuka valahogy nem akart konfliktusba kerülni vele a leszoktatás miatt. Egyszer úgyis leszokik. Akkor úgyis lesz konfliktus. Miért jobb három éves korban, mint előbb?"
Nem igaz! Nem szükséges a leszokáshoz a konfliktus! Pont erről szól az igény szerintiség, a baba által megválaszthatóság. Nem szoktatjuk le a babát a ciciről, hanem rábizzuk, addig kap, ameddig kér. És igenis lesz egy pont, kinél egyévesen, kinél 3 évesen, amikor azt mondja a gyerek:nem kérek. És nincs konfliktus!

Éjjeli szopik: ha sirni hagyom, hogy most már pedig leszokik és hagyjon engem aludni, akkor folyamatosan az ösztöneim ellen dolgozok, legalábbis én. Lehet, hogy vannak, akik nem, akiknek azt súgják az ösztöneik: igen, hagyd orditani, megérdemlem, hogy ne kelljen felkelnem hozzá, hiszen nem éhes, nagy már, meg tudja tanulni, hogy nélkülem aludjon. Nekem nem ezt súgják az éjszaka közepén, amikor néha kidőlve, nem, már nem birom mondom én, de aludni akkor se tudok, ha üvölt, viszont néhány perc után elönt a lelkifuri: tegnap még szabad volt, egy órája még (amikor még birtama felkelést) szabad volt, most miért nem? HOnnan értse ezt meg? Nem azért bőg, hogy szekirozzon, hanem mert RÁM van szüksége, és ha hagyom bőgni, megfosztom ettől, attól, hogy bizhasson bennem. Legalábbis az én ösztöneim ezt súgják.

Abból peidg nem szabad kiindulni, hogy mi lesz, ah anyukát baleset éri stb. Mert akkor ne is szüljünk, mert bizony baleset érhet a 3 napos baba mellett is, méghozzá ugyanakkora valószinűséggel, sőt, a szülésbe is belehalhatunk.

Ildi

Ildi
pildi
 
 


Sziasztok!

Adrienn: amikről te írsz, nálunk elő sem jönnek. Balu végigalussza az éjszakát, egyedül alszik el... Mindegyik szoktatás nélkül történt. Én hiszek a sírás nélküli elválasztódásban, és ez akkor van, ha ő maga dönt úgy, hogy elég volt.

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Nane.

Kedves Adrienn!
Rjuli hozzászólására való reagálásom Rjuli-Szipola ügy. Majd csak elintézzük valahogy.

Ez most tényleg nem kötekedés, csak tisztázni szeretném:
Nem tudom, mi szól nekem és mi Matskának?
Például kinek van rossz híre, nekem vagy neki?
Egyáltalán, ez mit jelent, hogy rossz híre?
Van olyan topic, ahol osztályozzuk egymást eddigi hozzászólásaink alapján?

Klára!
Igazad van. Vétek egy ilyen vitában idegesen reagálni, úgyis később megbánja az ember.
Rjuli írása váltott ki belőlem először ilyet netezésem történetében, és utoljára, ezt megfogadtam. Kép

Na jó, nem szeretnék a vita formai elemeiről vitatkozni, annak tényleg semmi értelme.

Maga a vita viszont biztosan minden résztvevő számára építő jellegű és hasznos, úgyhogy folytassuk;

Az éjjeli szopi bizti hogy nem annyira borzasztó szokás - saját példa (bár ezt nem csípem, mert nem reprezentatív Kép): nálunk még van olyan éjjel, amikor bizony 4-5X is szopizik az én majdnem 9 hónapos fiam.
És ez TÉNYLEG nem zavar, nem korlátoz, nem okoz fáradtságot, nem nyomaszt, nem idegesít, nem kényszer számomra, stb.
Egyszerűen bazi jó érzés, mikor éjjel összebújunk 5 perc erejéig, azután alszik mindenki tovább, olyankor (amennyire a félhomályban vaksizom) 'boldognak' látom Őt.
Tiszta cukormázas, igazi családi heppi van olyankor, apa is mocorog egyet, csak a szopizást hallani, majd tovább alszunk. (egy ágyban hárman)

Ja, nálunk 1 (!) esti sírás volt eddig a 9 hónap alatt, amikor is még nem tudtam, hogy mit tegyek a három hetes "növekedési ugró" gyerkőccel és nem tettem cicire éjjel fél egykor. Végül APA TANÁCSÁRA akkor is szopizhatott - persze megnyugodott és elaludt -, majd elektronikus Iboly segítségével 'megfelelő' vágányra kerültünk, azóta egyszer sem sírt.
Már ez megéri a befektetett didiket. Kép

Ha nem kap cicit, és emiatt sír soxor éjjelente, mennyivel lesz nyugodtabb az alvása?
Oké, három nap alatt elhagyja a cicizést, de igenis ébredhet ugyanúgy, csak már nem utal arra a magatartása, hogy szopizna, mert drasztikusan leszoktattták, tehát nem ezzel fog próbálkozni...

A többi probléma;
akárhol akármikor szopizni - szerintem oké, nálam belefér, nincs ellenérzésem.
Ha a Tescoban rántom majd elő két év múlva, ám legyen Kép

Adrienn hangsúlyozza (remélem, nem keverekKép ) az 1 éves kort, mint vízválasztót - abszolút nem értek egyet. Ez sajnos abszolút nem megy a fejembe, miért pont onnantól kéne korlátozni a szopizó csemetéket.

Na, most ennyi.
Végignézem, mire nem reagáltam és folytatom Kép
szipola
 
 


Bocs, de nem én hangsúlyozom, hogy egy éves kortól... Innentől kezdve ugye nem kell magyarázkodnom, amiért én is kevertelek Matskával. Amiért egyébként elnézést.
A többire majd később.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Ildi, veled abban vitatkoznék, hogy mi mennyire természetes. Pontosan ez van, hogy függ a helytől és az időtől. Ahogy ma kicsit furán nézünk arra a nőre, aki szőrös lábbal szaladgál nyáron, vagy dezodor híján a villamoson fél óra zötykölődés után szaga lesz... Nos, a fogyasztói társadalomban ugyanúgy furán nézünk arra is, aki a buszon szoptat. Nem azért, mert biológiailag természetellenes volna, hanem mert az érzéseinkhez, szokásainkhoz képest tűnik természetellenesnek. A szokásaink viszont nem véletlen alakultak úgy, ahogy, az idők során.

Ildi, a saját példádhoz: tudod, hogy én tisztellek téged, amiért úgy éltek, ahogy, amiért úgy vagy anya, ahogy... De nem csak olyan embereknek szabad élni, amilyen te vagy. Én gyarló vagyok, eszembe se jutna magam veled egy lapon emlegetni, de mivel sorstársaim sokan vannak, azt hiszem, nem kell lesajnálni minket, akik nem a legeslegeslegeslegnehezebb megoldást választjuk. Én egyébként biztos más dolgok érdekében választanám a nehezebbik utat. Kinek mi fontos. Nekem a szoptatás nem annyira, mert nem tartom annyira központi kérdésnek. De ha annak tartanám, akkor se biztos, hogy képes lennék úgy élni, ahogy ti. Pedig komolyan tisztelem az életformátokat.

A 98 százalékhoz: egyrészt hogy biológiailag 98 százalék képes rá, azt sem tudom fenntartások nélkül elfogadni. Ki mondja, hogy annyi? Hol végezte a felmérést?
Másrészt nem csak biológiai és információ-béli tényezők befolyásolják ezt a dolgot, rengeteg egyéb probléma felmerülhet (nálunk konkrétan a segítő hiánya, a kialvatlanság, a gyerekem folyamatos sírása, melynek okára csak jóval később jöttünk rá, stb. És még ezer másik dolog lehet).

Na, elküldöm. Aztán folytatom majd.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Alvásról: az ordítani hagyás és az éjszakai szopizás csak két lehetőség. Még számtalan más út van ezeken kívül. De szerintem igenis fontos az alvás. És úgy gondolom, fontosabb az éjszakai alvás (egy kor fölött), mint az éjszakai szopás.
Nálunk sem volt bőgni hagyás, habár nálunk szoptatás csak öt hónapig volt, de azért nem hagytam bőgni. Pontosabban kétszer igen, de nem elhatározásból, hanem mert már nem bírtuk nyitva tartani a szemünket, és elaludtunk. De máskor mindig meg tudtuk vigasztalni, és szép apró lépésekkel eljutottunk az önálló alvásig. Az aludj jól módszert halogattam, és szerencsére mire hozzákezdtünk volna, magától megtanult egyedül elaludni. És most már éjjel is csak nagyon ritkán ébred fel. De nem sír.
Na, ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem csak a totális engedékenység és a kegyetlen szigor létezik.
Egyébként nem írtam olyat sehol, hogy szerintem hagyni kell bőgni.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Szipola (remélem, most megfelelő névre írom), ne haragudj meg érte, de a te véleményed olyan, mintha egy másik világban élnénk, mintha külön nyelvet beszélnénk. Ez nem bántás, nyilván te is inkább büszke vagy a tőlem való különbözőségedre, mint hogy cikinek tartanád azt. Szóval nem sértésnek szánom, csak megállapítom. És emiatt nem is tudok reagálni az írásodra. Annyira más alapokról indul az elgondolásunk, hogy a mi érveinket fölösleges ütköztetni. Olyan lenne a mi vitánk, mint egy afrikai bennszülött és egy eszkimó vitája.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Adrienn: nem, nem, ne tisztelj, nem azért írtam, és nem is gondolom azt, hogy aki nem így csinálja, annak nem kéne élnie, és nem sajnálok le ilyesmiért másokat. Sajnálom, ha ez jött át az írásomból.

A mi természetes mi nem egy nagyon klassz témakör, mondjuk itt kicsit off lehet, mintha valahol már ment volna. Például ez a szőrös láb dolog. Még ezelőtt 25 évvel (hasamra csaptam) senkit nem érdekelt, ha szőrös volt egy nő lába. Sőt, megkockázatatom, ma is vannak olyan nők, akik nem borotválják a lábukat, és butaságnak tartják ezt a szokást. (igen, nyert, velem az élenKép) Szokásainkat jelenleg nagymértékben a reklámok, a média alakítja (tisztelet a kivételnek!), korántsem a jó, hanem inkább a fogyasztói érdekek szerint.

98%: látod, erről Ibolyt meg lehetne kérdezni, ahogy őt ismerem, írna néhány forrást, benne a valóban elvégzett felmérésekkelKép.

Alvás:pont most irtam, nemrég valahol. Van olyan gyerekem, aki magától aludt 3 hetes kortól a mai napig. Bár elaludni nem magától aludt el, de ébredni nem ébredt. Van olyan, aki leszokott az éjjeli szopiról, aludt, majd ébredni kezdett, de nem kapott cicit, és sokszor órákat üldögéltünk mellette/tartottuk a karunkban, hogy aludjon. Mondjuk nem minden éjjel, és nem 5-6-szor éjjelente. És van olyan gyerekem,aki pici kora óta rettentő könnyen ébred, éberen alszik? vagy kicsi az alvásigénye?, nappal is, éjjel is. És van a közelben ismerősöm, aki rengeteg módszert kipróbált, a szopitól, együttalvástól a különalvásig, cumisüvegtől a cumiig, ringatástól a sírni hagyásig, lassan 11 hós a gyerkőc, de nem bír aludni éjjel (nem csak hogy ébred sokat, de nem is alszik könnyen vissza). Nagyon sokféle gyerkőc van. Van, amelyik igényli a cicit, megnyugszik és alszik tőle, van, amelyik hiába nem alszik mégse kell neki a cici (amúgy szopik) avagy nem tud vele visszaaludni.
Igen, mindegyik gyerkőc meg fog tanulni előbb utóbb aludni, de szerintem hagyni kell őket a saját ütemük szerint, fokozatosan leválni az anyukáról/felnőttről. És amig igényli a felnőttet, addig miért is ne lehetne ez szopi formájában is? (a szopás során felszabaduló anyagok ill a tejben levő -tejbe jutó anyagok segítik az ellazulást, elalvást, babának is, mamának is).
Nem igazán tudom, ha x napig/hétig/hóig hagyom éjjel szopizni, annyiszor ahányszor kéri, akkor erről néhány hónaposan miért kéne leszoktatnom? Hogyan magyarázom el ekkora gyerkőcnek, hogy miért nem kap cicit? Merthogy később, mikor már értenek a szóból, akkor szerintem is lehet próbálkozni -feltéve persze ha tényleg le akarja szoktatni az anyuka, merthogy nem jó igy nekik-, megbeszélni vele, békésen, barátságosan.
Elfogadom, hogy vannak babák és esetek, hogy elég, ha ringatod, kezét fogod stb. Lányomnak is van, hogy sokszor ébred éjjel, és a sok közül némelyik ébredésénél megelégszik ezzel. De vannak ébredései, amikor erre nem nyugszik, sir tovább, viszont cicire kerülvén meg tud nyugodni és el tud aludni. Szerinted ilyenkor mit kéne tenni?

SZiasztok
Ildi

Ildi
pildi
 
 


Szipola, azért egy valamit mégis találtam, amire válaszolnék: a 9 hónapos gyereket még én is megszoptatnám éjjel néhányszor, ha felébred. Mert még kicsi, mert még szüksége lehet az éjszakai táplálékfelvételre. Amikor a fiam ennyi idős volt, már nem szopott, mert nem volt tejem, de ha lett volna, akkor anyatejet kapott volna éjjel. Így viszont tápszert kapott cumisüvegből. Mert egyértelműen éhes volt. De sajnos nem cicit. És mégse sírt, és el is tudott aludni. Sőt, pontosan ugyanúgy visszaaludt, mintha anyatejet kapott volna.
Ha a következő gyerekemnél még lesz tejem kilenc hónapos korában, akkor éjszaka ő is szophat majd egy ideig (ahogy az első is, míg volt mit). De nyilván próbálom majd elérni ahogy fejlődik, hogy ha véletlen félóránként megébred, akkor azért ne szoptatással töltsük az egész éjszakát. És hát az éjszakai szopásról, vagy pláne az éjszakai sokszor szopásról egy idő után le fog szokni. Ha már csak az anya simogatására lesz szüksége, meg a törődésre, meg a testmelegre, akkor már nem cicit (kaját) fog kapni, hanem simogatást, törődést, ölelést. Ahogy az első fiam is. És ennek olyan előnye is van, hogy Apa is meg tudja nyugtatni, ha én véletlen egy éjszakát át szeretnék aludni. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én nem bírom a zsinórban virrasztást. Ez alkati kérdés, nálam speciel úgy van, hogy ha felébredek, akkor hosszú idő, mire visszaalszom. Egy négyszer-ötször kelős éjszaka számomra azt jelenti, hogy nem alszom egyáltalán. Ilyen nálunk szerencsére csak betegségkor van, és hát ki is készülök attól, ha mondjuk így megy egy hétig. Aki simán bírja, hogy nem alhat, az szerintem nem mond igazat, mert alvás nélkül nem lehet kibírni.

Még valami eszembe jutott, de már nem tudom, konkrétan miről: Egyik módszer, egyik könyv sem 100 százalékig igaz vagy helyes. Hanem érdemes minél többet elolvasni, aztán érzésünk szerint valahol középen letanyázni. Az aludj jól gyermekem c. könyvnek is vannak használható részei, meg a szoptatós füzetnek is. Nem kell választani, hgoy "ez rossz, a másik meg jó". Érdemes mindkettőből felhasználni azt, ami felhasználható a saját körülményeink között.

A védőnőm - mikor nagyon elkeseredtem a tápszerezés miatt - azt mondta, ő már sok kampányt látott életében. Mindegyiket egyforma vehemenciával nyomatták. Azok, akik ma az épp aktuális kampánynak hisznek, ha húsz évvel ezelőtt szültek volna, akkor az akkori elveket vallották és követték volna ugyanilyen mély hittel... Valami mindig van. De nem kell mindig mindent elhinni. A kampányok szükségszerűen túloznak egy kicsit, mondván, hogy "tegyük magasra a mércét, és ha a népek megközelítik, az már nagyon jó. Ha erősen sulykoljuk, akkor icipicit legalább közlebb kerülhetünk a célhoz. A kampányok így működnek..." - mondta. Aki el is éri, sőt túl is szárnyalja a szándékosan túl magasra tett mércét, az ritka. És különben is minek? Egy határon túl az erőfeszítéseink messze nincsenek már arányban az eredménnyel. Elhiszem, hogy van egy kis előnye, ha nagyon sokáig szopik a gyerek. De nem olyan sok és nem olyan jelentős, hogy megérje azt a sok lemondást, amivel ez a rendszer jár. Például lemondást arról, hogy néha átaludhass egy éjszakát, vagy hogy elmehess egy egész napra valahová a gyerek nélkül, vagy hogy ő egy napot eltölthessen a nagyiknál, vagy hogy bölcsibe mehessen, ha az tetszene neki. (Egyébként szerintem simán mehet bölcsibe a szopós gyerek - feltéve, hogy nem az a "rend", hogy akkor szopik, amikor épp eszébe jut.)

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Ildi, egyrészt a te írásodból nem az jött át. Tényleg nem.
Másrészt az alvás témát olvastam, Virágnak írtad. Én akkor is azt mondtam, amit itt föntebb, hogy nem csak két lehetőség van, hanem számtalan.

A szőrös láb... Igen, tizenöt éve engem se érdekelt, de egyrészt a sima láb szebb a szőrösnél, a kemény fenék szebb a narancsbőrösnél, a kerek mell szebb az uborkaformájúnál, a tiszta bőr szebb a pattanásosnál. Kinek ebből van szebb, kinek abból. Ami nincs, azt megpróbálja pótolni. Ősidők óta. Ahogy a technika fejlődik, egyre több területen. És ez persze nagy biznisz. De ettől még tényleg igaz lehet, hgoy a férfiak zöme nézni is, simogatni is jobban szereti a sima lábat, mint a szőröset. Hát akkor, miért ne borotválja le az ember? A divatkövetésben is van arany középút. Nem kell minden évben lecserélni a ruhatáramat, de ez nem jelenti azt, hogy akkor úgy öltözzem, hogy totál kilógjak a sorból. Ha valaki úgy öltözik, hogy látványosan elüt a megszokottól, az bizony szembetalálja majd magát a következményekkel. Aki a tescoban előkapja a cicit, az meg viselje el, ha kicsit furán néznek rá, vagy inkább nem néznek oda. És ne őket hibáztassa érte.
Egyébként sokminden természetes lenne, de épp azért nem a természet adta módon csináljuk, mertúgy nem volt tökéletes. Pl a szülés. Lehet nosztalgiázni, hogy a régi szép időkben nem volt ennyi császár... De nem volt ennyi élveszületés se. Hogy régen nem adtak tápszert a gyereknek... De adtak tehéntejet. Ha nem kellett neki, esetleg éhenhalt.
Á, én nem hiszek ebben a "természetes úton minden jobb" szlogenben... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te biztos hiszel benne, mert nem úgy ismerlek. Szerintem ennél sokkal kiegyensúlyozottabb szokott lenni a látásmódod. Csak ez a "természeti népek"re hivatkozás nekem olyan sánta. Mi ugyanis nem vagyunk természeti nép.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Igen, arra a baba-mama klubra gondoltam. Sajnálom, hogy senki nem volt ott.Így senkitől sem kérdezhettem meg, hogy azon kívül mi miatt nem alszik a gyerek éjszaka, amit mi ösztöneinkre hallgatva feltételezünk.

Ugyan úgy tűnik, mintha ezer éve tettem volna hozzászólásomat és lehet, hogy már senki nem emlékszik rá, de igenis azért írtam, hogy brutál módon vélekedtek a bölcsiről, mert úgy éreztem. Olvastam a hozzászólásokat és egyre taszítóbbnak éreztem a légkört. Mellbevágó élmény volt. A kizárólagos igazság híveinek véleménye sütött belőlük. Minden mondatba belekötöttetek. Nem állítom, hogy idézetekkel tudom bizonyítani, de az én fűvel fával toleráns lelkemet megrökönyítette.

Mindamellett tök jó olvasni a továbbiakat. Sokkal emberibbnek tűnik a hangnem azóta. Komolyan mondom az utóbbi idők minősíthetetlen topikroncsolódásai után hihetetlennek tűnik, hogy az idő ebben a topikban a lehiggadásnak kedvez! Kép

Csak úgy kavarognak a vitatémák a fejemben. Nem tudom, hogy milyenek az átlagos, ösztönös babák az átlagos, ösztönös anyukákkal szimbiózisban. A gyerekeim folyton spontán kilógnak minden általánosításból. A magam ösztönössége sem túl megbízható. De igyekszem.
Amikor valaki azt mondja, hogy nézzük a természeti népeket, akkor bennem akaratlanul is felötlik a törzs képe, aki természeti népként a női nemi szerv levagdosásával akarta biztosítani a lányok hűségét. Menetrendszerint ki is ráz a hideg. Akik ilyenre képesek, esetleg azoktól lessem el a gyereknevelés és a szopizás gyakorlatát???? Kép Kép És úgy, hogy az első hetek hordozásos, full szopis idején túl azt sem tudom, hogy mit csinálnak a babákkal. Pontos információ helyett bizonytalan képek élnek bennem poros skacokról, akiket egyetlen ismeretterjesztő filmben sem láttam járóképes korban szopni. Lehet hogy csinálják. Van valakinek erre nézve PONTOS infója?

A gyermekek nálunk addig esznek éjszaka, amíg éhesek. Állították, hogy Zsombi 9 hónaposan már nem éhes. Párszor próbáltuk vízzel visszaaltatni (bármiből ügyesen ivott a cicitől a szívószálig), és ő meg is próbált visszaaludni. De míg szopi után 3 órát aludt, víz után 10 percet. Bárhányszor ismét felébredt. Minket meggyőzött.
Prüccsel csak az a gáz, hogy nem lehet cicivel vigasztalni. a 3 hós oltása után szerettem volna megszoptatni. Asszisztensnő lelkesen megjegyezte, hogy milyen okos anyuka, hogy ezzel szeretné megnyugtatni. Két perccel később nem mondta szerencsére, hogy viszont milyen buta baba, hogy nem ezzel akar megnyugodni, ugyanis Levinek esze ágában sem volt szopizni, inkább a magamhozölelést választotta. Így ezzel asszem nem lesz gond. Különben is kezelhetem én bármilyen lazán a szopi kérdését. Egyébként alapállapotban sportosan is viszonyulok hozzá. A kisebbik fiam azonban ezt a magánűgyének tekinti és csak magányos, megszokott környezetben hajlandó érdemben a szájába venni. Annál viszont nincs szerencsétlenebb konstelláció, amikor gyermeked épp akkor kezd végleg lemászni az öledből, amikor a tejleadóreflex épp megindult és nem csak a szopizott, de még a másik cicidből is dől a tej, átáztatva mindent, miközben a gyermeked valamelyik végtagját igyekszel elkapni, mielőtt eltűnne a horizonton az egész ded. Kép

Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy lesz gyerekem, aki 2 éves kora után is szopizni fog. Emellett nem tartom lehetetlennek, de valamikor azért szeretnék aludni éjszaka. És a fogas gyermek szopija közben nem tudok elaludni... (Segítség!) Ahogy Micimackó mondaná.

Snoopy

KépKép
snoopy
 
 


Adrienn,
Szerintem a Tescóban pizzát, péksütit zabálók látvány legalább olyan zavaró, mint szerinted egy szoptató anyáé. Bár az én ficskám még csak 2 hónapos, de ha a felnőőtek zabálhatnak nyilvános helyen, akkor az én fiacskám is had szophasson már akár a Tescóban.
Szerintem sokkal gusztusosabb látvány lennénk, mint egy két ember.

manóka

manóka
manóka
 
 


Az előbb szoptattam egyet, akkor még eszembe jutott pár fontos dolog. De mostanra kb teljesen elfelejtettem. Kép
Egy dolog a természet ellen: igen régen nem volt császármetszés (nagyon-nagyon régen) ,de nem is volt ekkora agykoponyája az embernek. És furcsa, hogy az evolúció a nagyobb agy felé tendál, de az anyai csípők nem feltétlenül alkalmazkodnak hozzá. Viszont a nagy agyban megszületik a megoldás (császármetszés), ami a legkevésbé sem természetes, de a TÚLÉLÉST szolgálja.
Ez lehet hogy OFF téma, de ráébreszthet arra, hogy bármilyen egzaktul gondolunk ki valamit az még mindig sántíthat.
Fogadjuk el azt a módszert és véleményt ami nekünk a leginkább fexik, legyünk nyitottak az újdonságokra, de ne higgyük, hogy az az egyetlen igaz út. Ebben az csak egy rész, hogy minden gyermek máshogyan viselkedik az élet egyes helyzeteiben, így rájuk sem lehet ugyanazt a klisét alkalmazni.

Snoopy

KépKép
snoopy
 
 


A császármetszéshez 5 év szülőszobai munka után én csak annyit tennék hozzá, hogy a komplikásiók, és szövődmények fele pont az orvosi beavatkozásoknak a következménye. elég sok szülésnek lehet azért műtét a vége, mert siet a doki, vagy, mert nem a maga természetes módján haladt a , és ez lett a vége.

És még egy észrevétel: az én gyermekem, ha nem akar szopni, hiába teszem a cicit a szájába, nem kell neki, elengedi, elfordul. Miért gondoljátok, hogy 2-3 évesen csak azért, hogy én anyának érezzem magam, és magamhoz kössem a gyermeket rá tudom eröltetni a cicit? Ha nem kell neki, csak miattam szerintem nem fog szopni.

Ja, és még valami, az én férjem szerint kifejezetten erotikus látvány, ahogy a gyermeket szoptatom,a kiteljesedett nőiesség, és a szerelem gyümölcse együtt. És szoptatás közben is lehet szerelmeskedni!!!!

manóka

manóka
manóka
 
 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet: