Kiemelt témák

Már miért ne? Mindegyik egy életet keserít meg.

Ha ezt komolyan gondolod, remélem, nincs gyermeked!

E témához (Homoszexualitás) utóljára szólok hozzá. Gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán hozzászóljak-e. Szóval. A szexualitás genetikailag meghatározott célja a fajfenntartás. Az állatvilágban nem létezik transzszexualitás vagy homoszexualitás. A homoszexuális és transzvesztita "életmód" kizárólag emberi magatartás. A szexualitás "humanizálódott", akkor, miután kialakult az emberi tudat. Nem örökléshez, hanem tudathoz kötöttek a szexualitás kóros formái. Véleményem szerint ha nem divat, nem ragályos divathóbort, akkor betegség, a tudattal, a "pszihével" kapcsolatos betegség. Az Élet és Tudományban is csak FELTÉTELEZETT KROMOSZÓMA ELTÉRÉSRÕL írtak, vagyis ez nincs bizonyítva. Lehet, hogy az illetõ tudósok a saját homoszexualitásuk igazolására találták ki. A pszihés betegségek viszont a psychiatria fogalomkörébe tartoznak. Más psychiatriai kórképek is vannak, amelyekben a beteg másnak képzeli magát, mint ami. De még soha nem jutott eszébe senkinek egy hadsereget adni annak, hogy meghódítsa Európát, aki Napóleonnak képzeli magát, csak azért, hogy jobban érzezze magát a bõrében. Nem kétséges, hogy más módon gyógyítják az ilyen betegeket. Csak a homoszexuálist illetve transzszexuálist "gyógyítják" átoperálással, TB támogatással. Egyébként nem tudom, Rjuli hogy értékelné, ha pl. õ kerülne abba a helyzetbe, hogy mellrák miatt eltávolítják egyik mellét, a mûtét elõtt éppen egy egyágyas szobában helyezték el, majd a mûtét utáni második nap kitennék onnan, mert oda egy olyan "beteget" fektetnek, akit férfivá szándékoznak átoperálni? Rjulival kapcsolatban egyébként azt gondolom, hogy Nikie azért emelte fel szavát, mert orvosi diplomámmal és ismereteimmel kapcsolatban tett epés megjegyzéseket. Ezen én is háborogtam magamban, valamint azon is, hogy szomorú, ha nekem, mint orvosnak véleményem van egy kóros állapottal kapcsolatban. Megnyugtatom Rjuli, tudom mi a transzszexualitás, homoszexualitás és transzvesztita fogalma. De azt hiszem, nekem is van jogom véleményt formálni. Különösen akkor, ha én arra tettem fel az életemet, hogy gyermekhez segítsem azokat, akiknek ez saját hibájukon kívül nem sikerül, és már csak ezért se tudom megérteni azokat, akik "szórakozásból" kivonják magukat a reprodukció törvényszerûsége alól, és ehhez még az állami költségvetés szûkös kereteit is felhasználják! Rjulinak még annyit, hogy én véleményemet nevemmel válalom, nem ál és becenevek mögé bújva.
Mint ahogy kezdtem, e témához ez az utólsó hozzászólásom. Kevés idõmet nem tudom tovább erre fecsérelni!
Üdvözlettel dr. L.E.

Ja, és még azt megjegyzem, hogy természetesen egészen más "másság" cigányna, négernek,sántának, stb. lenni, mint homoszexuálisnak!
Dr L.E.

Kevés idõmet nem tudom tovább erre fecsérelni!

Ez is felesleges volt. Az Élet és Tudomány nem tudományos fórum, arra hivatkozni egy orvosnak .....
A tudományos világ egyértelmûen tud genetikai érveket a homo-irányultság igazolására. Még senki sem sem tudott meggyógyítani homoszexuális "beteget", legfeljebb megtanulta maszkírozni, mert a környezete "így" reagált rá.
Egyébként az is tévedés, hogy az állatvilágban nincs homo-irányultság. Bizony van. Talán még az Élet és Tudomány is írt róla.
Hogy Rjuli mit hogyan értékelne, és erre "sztorikat kitalálni" egyszerûen tisztességtelen vitastílus.
A neten mindenkinek joga van a véleményét ál és becenevek mögé bújtatni (pl. akár Lázár Erika álnevet is választhat akárki). Jogot kétségbe vonni sem elegáns dolog.

Ennek ellenére:
üdvözlettel egy Dr.Csákány M.György álnevû levelezõ.

Nemrégiben láttam egy filmet a Spektrumon /avagy Discoveryn/, épp az állatok közt is elõforduló homo-irányultságról.

És kb. egy éve volt egy nagyon jó dokumentumfilm a transzszexualitasrol. "Masnemuek" meseltek a rettenetes gyerekkorukrol, pubertaskorukrol, amikor egyszercsak megfordultak a hormonok es megfordult veluk a vilag. Olyanok szolaltak meg, akikrol szuletesuk utan hetekig nem tudtak eldonteni, fiuk-e vagy lanyok. Olyan, latszolag teljesen normalis epitesz, gazd. szakember, aki tizenegy-ket eves koraig fiukent elt, aztan elkezdett noiesedni /vagy forditva/ Tobbszoros ongyilkossagi kiserletek. Mutattak egy del-amerikai falut, ahol a lakossag 20%-a ilyen "genhibas", belterjes falucska leven. Erdekes modon ott teljesen "megszokott", elfogadott volt ez a "nemvaltas".
Ezek az ember odaig el sem jutnak, hogy gyereket akarjanak, hisz elni alig birnak ilyen teherrel. Ha rajtam mulna, tamogatnam.

-Afonya

Nikie!Mi a bûn abban, ha két (azonos nemû)ember szereti egymást, lelkileg és testileg örömet találnak egymásban????
Egyszerûen fogalamd sincs a bûn fogalmáról!
A melegek nem szórakozásból vonják ki magukat a reprodukcióból. Sokan nagyon is vágynak gyerekre, sõt, némelyikük meg is hozza az áldozatot érte és hetero kapcsolatot létesít, de, ha egyszerûen ettõl boldogtalanok maradnak, akkor miért kellene így élniük? Sok ember "normál" kapcsolatban sem vállal gyereket. Az is bûn? Az is megkülönbözteti az embert az állatoktól, hogy nem a természet hívó szavának engedelmeskedik, hanem lelki szempontok is közrejátszanak egy-egy döntéshozásban.
Amúgy az állatvilággal már csak azért is értelmetlen példálózni, mert ott pl. egy meddõ állatnak senki sem segít reprodukálódni.
Nem is tudtam, hogy az onkológián mûtik át a férfiakat nõvé!
Micsoda buta hasonlat. Ha én úgy érzem, hogy egy transzvesztitának joga van esélyt kapni a teljesebb élethez, akkor miért kell ilyen típusú átkokat szórni rám? Sajnos egyre több olyan mondata van a dr.nõnek, ami mind emberi, mind szakmai hozzáállásában több, mint elgondolkodtató.
Az én nickem nem álnév, regisztrálva vagyok, ennél konkrétabb nevet nem igényel ez a fajta kommunkiáció, tehát ezt felhozni elég szánalmas revansnak tûnik az érveimmel, kérdéseimmel szemben.
Miért ítélkeztek olyanok felett, akiknek az érzéseit nem ismeritek? Bár mindketten azt írták, hogy részükrõl téma lezárva, csak egy lényeges dolog maradt válasz nélkül:miért baj, ha valaki a saját nemébõl választ párt és azzal éli az életét amellett, hogy tanul, dolgozik és teszi a dolgát, tehát teljesen integráltan él, úgymond a "társadalom hasznos tagja", csak éppen este azonos nemûvel bújik ágyba? Miért zavar ez titeket?????

Ha javasolhatok egyet - ezt a topikot hagyjátok meg annak, ami, és menjetek át az "Anyaság - MÁSként" topikba. Ott egyébként már ez az egész alaposan ki lett tárgyalva a Terry Black-ügy okán.
üdv
Zsóka - aki abszolút a melegek pártján áll, ismer is jó párat, sõt még transzvsztitákat is. És (minõ borzalom!!) egyenesen kedveli õket.

Sziasztok!

Valahogy nincs türelmem végigolvasni több száz oldat, hogy konkrétan is elhangzik-e orvos neve, ezért kérlek Titeket, ajánljatok nekem nõgyógyászt, aki nagyon aranyos. Az nem baj, ha megkéri az árát, de érdekelje a problémám, és elérhetõ legyen. Köszönöm, nagyon várom az infókat.

Az én orvosom mindig elérhetõ, de nem "divatos" kórházban dolgozik. A magánrendelõben nem töltök órákat, de mindig megtudom, amit akarok. Mindez jó hangulatban, olyan emberrel, aki ugyan úgy tûnik, néha elpoénkodja a dolgot, de általában naprakész belõlem, ha baj van, úgy érzem odafigyel, és nem erõlteti a felesleges vizsgálatokat. Szülész és onkológus is. Nekünk orvos ajánlotta. Sokan érzik úgy, hogy futószalag rendelése van, de annyian járnak hozzá, hogy máskülönben nem bírná.
Ha érdekel, küldöm mailben. Egyszer érdemes kipróbálni.
Solya

Solya!

Megköszönném, ha lekûldenéd a nevét, és elérhetõségét...


promised@freemail.hu

Sziasztok!

Én soha nem csináltam gondot abból érdeli-e a dokimat a pénztárcám vagy sem. Ugyanis nem szokásom hálapénzt adni. Magánrendelésre meg nem járok. Minek? Én nem társalkodónõnek tekintetm az orvosomat, a problémámat ingyen is meg tudom vele beszélni. Ennek ellenére soha nem éreztette velem, hogy pénzt várna el tõlem. Elég TB-t fizetek, meg aztán nekem sem ad senki csak azért, hogy kedves legyek vele. Viszont felháborítónak tartom, hogy már mit ki nem találnak a kórházak, hogy még többet kaszáljanak a kimamákon. Pl: alapítványi szoba jó pénzért. Ha kényelemben akarsz lenni fizess érte. Na igen, de szerintem mindenkinek jár, hogy ne mocsokba feküdjön, és néha takarítsanak is. Persze így egyszerûbb a kórház részérõl. Hagyjuk a kórtermeket mocskosan, lelakottan és csaljuk be a kismamákat a fizetõs szobákba jó pénzért. Ügyes üzleti fogás. Hála égnek ahol én szültem nincs és nem is lesz alapítványi szoba. Egyformán tisztaság volt mindenhol, nem volt kivételezés bárkivel csak azért mert pénze van. Nem tettek különbséget kismama és kismama között, mindenkivel emberségesen bántak.

Ha eljön az az idõ, hogy egy forint TB sem kell fizetnem, majd akkor fizetek az ellátásért, de addig egy vasat sem senkinek.

Seke

Nagyon tetszik a hozzaallasod Seke

elarulnad hol szultel?

Off:
RJuli!
A "bûn" is egyedi megfogalmazás alá esik, mint minden más.
Én valahogy gondolom, Te is másképp, stb stb...

Szia Idike!

Olyan kórházban szültem, ami elég konzervativ hely, ezért hála az égnek nincs tömeg, így mindig van idõ minden kismamára a szülészeten. Igaz nem is tartottam igényt semmiféle hacacáréra, legszívesebben egyedül voltam a szülés alatt, de amikor kellett mindig ott volt valaki a kórházi dolgozók közül.
Tudod elolvastam a kórházakról szóló topciokat és végtelenül elkeserítõnek tartom, hogy ennyire a PÉNZ az úr, majdnem mindenki arról ír, hogy mennyit KELL adni az orvosnak, a szülésznõnek, levajazni elõre az alapítványi szobát jó pénzért, zsebbe dugdosni a csecsemõsöknek, nõvéreknek stb...
Az a feladatuk, hogy téged ellássanak, az államtól ezért kapnak fizetést.
Akkor mire és minek fizetitek a TB-t? Engem ingyen TB alapon is tökéletesen elláttak. Volt aki fogadott orvost, de az betegsége miatt /influenza/ nem tudott bemenni a szülésre. Másnál szült ingyen és elégedett volt. Azt viszont sajnálta, hogy hónapokig kidobott egy csomó pénzt a magánrendelésre.
Az is baj szerintem, hogy maguk a kismamák verik fel a tarifát. Egymást licitálják túl a pénzadással, amit nem is neveznék hálapénznek. Ugyanis az, hogy a kórházban az általad befizetett TB alapján tökéletesen ellássanak az JÁR neked, és nem szívességtétel a dolgozók részérõl.

Seke

Szerintem nem kidobott pénz a terhesgondozásra adott összeg, mert azt nem azért fizetem, hogy majd a szülésnél ott legyen. Az külön tarifa, sajnos. A 9 hónap alatt azért fizetek, hogy megvizsgáljon, észrevegye, ha v.mi nem stimmel, ellásson tanácsokkal és, ha menet közben komplikáció van, akkor is észnél legyen.
A szülésért kapott pénzzel -ami ráadásul szerintem akkor sem "jár", ha magánrendelésre járt az ember, hiszen a szülés a kórházban, tb-alapon megy- tényleg a kismamák licitálják túl egymást, pedig már ezerszer kiderült, hogy nem is ezen múlik az odafigyelés.
Szûk 3 év alatt majd' kétszerese lett a "tarifa". Ekkora infláció vagy jóléti változások azért nincsenek.

Rjuli, amirol te irsz, azt TB alapon is meg kell/ene kapnod. Es szerintem meg is kapod. A maganrendelesert azert fizetsz kulon, mert a doki fenntart egy rendelot, esetleg aszisztenssel, felszerelessel, es ha oda mesz, akkor idore var teged, nincs orakig varakozas egy zsufolt korhazban. Valszeg szebb a csempe es talan meg egy doboz eu. betet is ki van keszitve, van aki a rakszures utan neha verzik. Es a maganrendelok eseten van lehetoseg keson is menni, mig a korhazi/rendelointezeti rendeles napkozben van, amikor mindenki dolgozik.

Seke, teged megint jo volt olvasni ))

barcsak tobben osztanak az elkepzeleseidet..

Idike! Seke!

Annyira szívembõl szóltok! Csak az a baj, hogy álom!
Amikor egy gyönyörû Anyák napi délutánt végigideskedsz, mert vérzel és mert az ösztöneidre hallgatva megcsinálsz egy terhestesztet és az pozitív lesz. Amikor ott állsz szülész nélkül, mert csak nõgyógyászod van, de nem vállal szülést. (Pedig körzeti és jó is. Csak az a baj vele, hogy órákat kell várni a rendelõ elõtt, mert a magánbetegeit is ott fogadja és õk természetesen elõbb kerülnek sorra.) Szóval ott állsz, mint az ujjam, terhesen és vérzel. Ilyenkor nagyon röviden telik az idõ. A pár óra, míg rávettem magam, hogy felhívjuk a tesóm orvosát, hihetetlenül hosszúnak tûnt. Abban a pillanatban egyetlen dolgot féltettem: azt a pici valamit a hasamban, ami akkora galibát okoz. És akkor felhívtam valakit, akit nem ismertem, csak tudtam, hogy jó orvos, mert már bizonyított. És rábíztam egy életet. Mert ebben a szituációban BÍZNOM kellett valakiben. Nem azt vártam el, hogy kedvesebb legyen, vagy körültekintõbb. Mert nem hiszem, hogy nem magán betegekkel nem az, hiszen köti az esküje és erre tette fel az életét. De kellett valaki, akihez, ugyan akkor toppantam be, de a híre már megelõzte az arcát. Lehet, hogy ha nem így derül ki a terhességem, ami nem volt tervezett, akkor másképp alakul. De találtam valakit, aki ha vizsgál, nem fáj, akinél nem gyomorgörcs a vizsgálat, akivel lehet értelmesen beszélni, aki nem vonja meg a vállát, ha a problémámat említem, hanem hátradõl és meghallgat.
Második szülésemnél már tapasztalatból választottam szülésznõt. Elõször azt hittem nem fontos. Az élet rám cáfolt. Azt hiszem, a terhesgondozáshoz számomra elengedhetetlen egy megbízható orvos, a szüléshez pedig egy megbízható szülésznõ. És ha ezt nem kapom meg TB-re, akkor fizetnem kell érte. Mert azt szeretném, ha akkor lenne ott az az orvos és az a szülésznõ, akiben megbízom, amikor kell. Mert ugyanabban az intézményben is dolgozhatnak különbözõ emberek.
Solya
Két év különbséggel ugyanannyit kapott a szülések után. És tényleg hálából. Olvastam olyat is, hogy nem voltak megelégedve az orvosukkal, vagy szülés után csak a varratszedésre ment be, csak a pénzért és mégis odaadták. Na az hiba volt! De

Nincs De, és értelemszerûen az aláírás a végén illenék legyen. Asszem elrontottam.

Kedves Seke!

Légyszives írd meg melyik kórházról van szó.
Azt hiszem ennyi pozitív reklámot megérdemelne. Na meg, hogy tudja hová mehet az, aki nem nyert ötöst a lottón.

Luca

Szia Solya!

Lehet, hogy nekem szerencsém van? Én anno 18 éves koromban elmentem a kórházba, és bementem ahhoz az orvoshoz, akihez a mai napig járok. Amikor terhes lettem meg sem fordult fejembe, hogy máshoz menjek, vagy netán a magánrendelésére, mert ott majd biztos jobban foglalkozik velem. Évekig nem is telt volna rá, hogy magánrendelésre járjak. A terhességem kissé nehezen jött össze, többször is voltam az orvosomnál, mindig szívesen segített, ha kellett akár telefonon is felhívhattam sose volt türelmetlen, hogy mit akarok tõle, nem is vagyok fizetõs beteg. Összejött a terhességem, de a gondozás alatt a pénzrõl szó sem esett. Elgondolkodtam azon, hogy teszem azt azt mondja egy fogadott orvos, hogy nála a szülés mondjuk 40.000. Ft. Mi történik ha a szülés alatt én egyáltalán nem leszek megelégedve vele? Mivel üzletet kötöttem vele, tetszik, vagy nem ki kell fizetni. Sajnos ismerek olyat, akivel megtörtént. A terhesgondozás alatt csúcs rendes volt a dokija, na de a szülésnél...

Idikének puszi!

Mennem kell vár a kicsi, de majd még jelentkezem és írok!

Seke

Én az elsõ terhességem alatt a kórházi rendelésre jártam, néha lehetett ügyeleti idõ alatt menni, úgyhogy még a munkaidõ sem volt gond, DE a másfél óra várakozási idõ rövidnek számított. Akkor elhatároztam, hogy , ha újra terhes leszek és anyagilag úgy állunk, akkor magánrendelésre fogok járni. No, nem a csempe meg a wc-papír miatt, hanem, mert, ha a bébiszitter díját, esetleg a parkolódíjat hozzáadom, (és akkor még bélelt borítékról, kellemetlen helyzetrõl nem is beszéltem,) akkor már anyagilag sem éri meg, nemhogy a kényelmetlenség miatt.
Szóval, hiába fizetem a tb-t, lehet az a legjobb orvos, tiszta sztk, nálam nem sznobéria, hanem praktikus okok miatt vált be a magánrendelés.

Mondom, én se tudtam a rubeoláról, de nyilván ezzel is úgy van, mint sok más oltással: "kialszik" a védettség. Ezért vannak újraoltások . Amikor még volt oltás a fekete himlõ ellen (1978-ban szûnt meg), akkor pl. külföldre csak úgy lehetett menni, ha megnézték a védettséget, és pl. engem is újra oltottak fekete himlõ ellen, mert kialudt a védettségem.(Himlõ ellen is élõ vírussal oltottak!) Pedig azelõtt minden gyermeket beoltottak ellene,1 éves korban, és iskolás korban is volt újra oltás, azt hiszem, 6 és 12 éves korban. 30 évesen mégse volt védettségem. Úgy látszik, így van a rubeola is. Mivel nem régóta van gyermek korban rubeola oltás, még bizonyára nem tapasztalták ki megfelelõen, hogy lenne a legeredményesebb az oltás ritmusa.

Bocs! Nem ide akartam írni.
Erazmusz

Kedves Seke! Én is csak körzeti rendelésre jártam, amig nem akartunk babát és nem volt problémám. Elégedett voltam az orvosommal, de a rendelöben nincs UH. Nekem meg olyan betegségem lett, amit UH kellett rendszeresen ellenörizni, ill. a baba miatt hogy van-e peteérés is járni kellett UH-ra. Igy maradt az hogy napközben, munkaidöben órákig ülök a klinikán v. elmegyek maszek orvoshoz. Ja és a körzeti doki elöször persze elküldött UH-ra de ott az orvos olyan lekezelö volt velem, hogy életemben elöször elsirtam magam. Ezek után pláne megéri nekem fizetni az ellátásért, az emberi bánásmódért.
Kivánom Neked azután se legyen gondod, ne kelljen maszekhoz menned!

Karmen

Karmen!
Ezt perzse ugy is lehet csinálni, hogy elõjegyzés van.
Mint nálunk pl.

Szia Karmen!

Ahogy Csákány doktor is írja van elõjegyzés a kórházban. Ingyenesen. Egyébént reggel 07-tõl este 07-ig van nõgyógyászati szakrendelés, tehát munkaidõ után is ráérek menni. Ámbár elõfordult, hogy én is elõjegyeztettem magam. Nem hinném, hogyha az orvosom magánrendelésére mennék ott õ máshogy vizsgálna, vagy kedvesebb lenne.
A lekezelõ dokival kapcsolatban annyit, hogy ha velem megpróbálná, rögtön tájékoztatnám, hogy egyrészt nem otthon van, másrészt azonnal panaszt teszek a fõnökénél.
Az orvos is ember én ezt elfogadom, de a rosszkedvemet én sem vihetem be a munkahelyemre. Na meg ha az ember kap egy pofont nem adja vissza mindenkinek, akivel találkozik.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt gondolják az orvos egy szent, pedig dehogyis az... Õ is emberbõl van.

Félreértés ne essék én nem vagyok a magánrendelés ellen, akinek megfelel az úgyis odajár, de annyian panaszkodnak, hogy drága. Szép kis summát levon tõlem az állam, nem tartom értelmét, hogy fizessek valamiért, amit már egyszer levontak tõlem.

Üdv Mindenkinek:

Seke

Seke!
Teljesen igazad van, de Neked is felteszem a kedvenc kérdésemet. (meddig tart a tolerancia?)
Persze az orvos is emberbõl van, nem szent, dehogyis az, sõt nem vagyunk mi istenek /sem/. Tehát hibázunk, hibázhatunk? Van jogunk hozzá? Rajtad is elkövethetünk hibát? Mekkorát? Hányszor?
üdv

Én a hibákat (saját tapasztalat alapján) két csoportra osztom, és ezek függetlenek a végeredménytõl. Vagyis elfogadhatatlan, hogy egy orvos v.kit hetekig, hónapokig félrekezeljen, ne vegyen észre triviális tüneteket és ezek alapján ne tudjon egy mezei diagnózist felállítani.
Ugyanakkor bárkivel elõfordulhat egy egyszeri mûhiba, egy elrontott mûtét, még akkor is, ha ennek esetleg sokkal komolyabb következményei vannak. Ez persze csak elvileg van így, mert, ha pont én vagy v.melyik hozzátartozóm az áldozata a mûhibának, akkor mindjárt máshogy gondolom. Így lényegében elmondható, hogy az orvos csak elvi szinten ember, gyakorlatilag a rendelési idõ alatt mégsem az, és ne is hibázzon, mert nem azért bízom az életemet rá, hogy elrontson bármit is. Ez kegyetlennek hangzik, de én így érzem. Mint ahogyan egy tervezõmérnök sem ronthat el egy fék-konstrukciót az autóban vagy egy statikus miatt sem dõlhet össze a ház. Az ember elvárja, hogy szakembereken ne múljon az élete.

Van egy aranyos sztorim: A baráti társaságban egy orvostanhallgató mesélte, hogyan puskáznak a vizsgákon. Eleinte mindenki élvezettel hallgatta, majd egyszer valaki megszólalt: Jézusom, nekem, aki bölcsész leszek, szabad, de neked?!


Juli!
A fék-konstrukció sok ember kezén "átmegy", mire véglegesítik. Egy orvosnak sokszor azonnal kell döntenie. Szerintem nem összehasonlítható. Már csak azért sem, mert ami egyik embernél beválik, az esetleg ugyanolyan szituációban a másiknál nem, vagy végzetes lehet. A fék minden hasonló márkájú kocsiban ugyanolyan. (Legalábbis a tervek szerint.)

Doktor Úr!
Ugyan Sekéhez intézte a kérdést, de ha megengedi én is válaszolok.
Szerintem mindenkinek joga van rosszul dönteni. Adott szituációban mérlegelni és meghozni a jó vagy rossz döntést. Ezek sokszor, az esetek többségében korrigálhatók. Remélhetõleg az orvos is tanul a saját (és társai) hibájából! De felelõsséggel tartozik a betegéért. Legjobb tudása szerint KELL cselekednie, meg kell tennie mindent, hogy az esetleges hibát kijavítsa, visszafordítsa a folyamatot. Akkor is, ha mondjuk megszégyenül, kirúgják stb.
Amikor az 5 hetes fiam vénáit sorra robbantgatták szét, hogy branült szúrjanak neki, nagyon ideges voltam. De volt az orvosban annyi, hogy amikor belátta, nem megy, felhívta az egyik telefonügyeletes fõorvost, és segítséget kért. Hozzáteszem, a gyerek vénája volt a hibás, a fõorvos asszonynak is csak másodszorra sikerült! Azonban azt a nõvért meg tudtam volna fojtani, aki egy pillanat alatt nyomta a gyerekbe vénásan a gyógyszert! (Megjegyzem, ezért kellett késõbb a branült cserélni.) Ezek apró dolgok, de egy kisbaba nagyon sírt miattuk.

Nekem is lenne egy kérdésem: Mikor tudja meg az átlag beteg, hogy az orvosa hibázott? Minden esetben? Vagy csak akkor, ha annak súlyos következménye van az életminõségére?

Én több hibát megbocsátottam már. Olyat is, amirõl tudom, és olyat is, amirõl csak sejtem, hogy hiba volt. Kisebbet is és nagyobbat is. Tudja, amikor belenéz az ember egy másik ember szemébe, egy esetleges hiba után, akkor azok a szemek sokat elmondanak. (Ha van olyan szerencséje, hogy még belenézhet.) Mert itt kiderül általában, hogy az orvos is ember, vagy csak orvos!

Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki bocsásson meg mindenért és boruljunk egymás nyakába. A szakmai szelekcióra itt is szükség van. Ha valaki nótórius hibázó, ugyanazokat a bakikat követi el állandóan, vagy esetleg odanemfigyelésbõl hibázik, vagy szakmailag közelít a nullához, nos, úgy gondolom, ezeket az embereket az orvostársadalomnak kell(ene) kilöknie magából. Mert fekély ez is! Ehelyett mi történik? Egy-egy per után, mint aki jól végezte dolgát, kórházt vált az orvos (ha kell egyáltalán neki), és éli tovább a világát...

Ja, és Istennek is mindig megbocsájtunk, pedig nem értjük, hogy mit miért tesz.

Solya

Csakany doki, nagyon nehez a kerdes, de nem megvalaszolhatatlan. En valahogy ugy latom, hasonlo ez mint a kozuti balesetek. 99%-ban emberi hiba okozza oket. Tul nagy sebesseg, a korulmenyeknek figyelembe nem vetele, stb. Persze, mint minden hasonlat, ez is santit, de szerintem szinte mindig meg lehet/ne allapitani mi okozta a bajt. Meg akkor is ha nem kerul napvilagra. Egy tul koran elinditott szules (dokinak elege van a sokoraja korhazban levestol, indulna bulizni, eppen most ugyel stb)
Termeszetesen, ahogy a baleseteknel is kozbeszolhat egy hirtelen vihar, nagy szel, vagy elore nem lathato muszaki hiba, ugy a szulesnel is lehet (nagyon ritkan) valami elore nem lathato. De ez az 1%. Sot, inkabb ezrelek vagy tizezrelek.

[url=http://www.enzim.hu/~szia/konyvek/muhiba.htm" TARGET="_top]http://www.enzim.hu/~szia/konyvek/muhiba.htm[/url]
Persze külföldön is vannak mûhibák: [url=http://index.hu/tech/tudomany/korhaz/" TARGET="_top]http://index.hu/tech/tudomany/korhaz/[/url]
[url=http://www.gyogyszer.hu/sajto/2002/korhelyorv.htm" TARGET="_top]http://www.gyogyszer.hu/sajto/2002/korhelyorv.htm[/url]
[url=http://www.cegnet.hu/munkaado/9902/ml36_39.htm" TARGET="_top]http://www.cegnet.hu/munkaado/9902/ml36_39.htm[/url] Itt írták, hogy jogellenesek a mûhibák, károkozások. -sajnos. Azért mondom, hogy sajnos, mert tényleg emberek õk is. Gondoljunk bele: mi is hibázunk és talán nekünk nincs is akkora felelõsség. Persze gyakorlatilag nem szabadna hibázni az orvosi pályán(sem), hiszen életekrõl van szó, ezért is emeltem ki mindig az orvosi munkát a többitõl, felelõsségteljesebbnek kellene lenni a többinél(az emberéletek miatt!), persze egy autószerelõnél is szó van errõl.

Azaz:
Csak a lelkiismeretesség, az örökös tanulás, a kételkedés lehet a hibázás ellensége! És akinek ez nem "fekszik", akkor szelektálódjon ki, ahogy Solya írta.

Nikie

Én is elismerem az orvos is ember, neki is lehet rosszkedve v. egy ügyelet után már fáradtan igenis, hibázhat. Persze nem vigyasztal az, ha ez a velem v. a családommal esik meg.

A másik. Köszönöm az infot, de ahogy irtam, egyszer mentem számomra ismeretlen orvoshoz UH-ra, mert babát szerettünk volna már akkor is Ö az asszisztensnek diktálta mit lát én meg kiváncsian figyeltem. Nem akartam zavarni, igy nem kérdeztem közbe. Amikor végzett, meg mertem nagyon udvariasan kérdezni, hogy ez a ciszta gondot jelenthet-e egy teherbe esésnél, mert nagyon vágyunk már babára. Erre megvonta a vállát és közölte, hogy ne reménykedjek, ugyse leszek terhes. A hangsulya alapján nem mertem megkérdezni hogy lehet-e kezelni, zokogva kirohantam. Megalázonak éreztem azt, hogy vállvonogatva válaszolt, mintha miért zavarom kérdésekkel.
Hozzáteszem. Másik 4 orvonál is voltam, maszekban, akik ugyan nagyon kedvesek voltak, de egyik se mondta müteni kellene, még gyogyszert se irtak fel. (és nem vették észre hogy kétszarvu a méhem, csak a mostani dokim) Végül a mostani dokim közölte, szerinte endom van és biza ezt operálni kellene.
Azota nála vagyok, mert nem csak hogy megbizok benne szakmailag, de emberséges is velem. Nála is van ami nem tetszik (pl. nem nézi meg a kortörténetemet, nekem kell elmondani miért hivott vissza) de eddig jobb orvost nem találtam. Ja és nekem fontos, ha már fizetek, akkor ne csak munkaidöben hivhassam fel, ha baj van elérhetö legyen a mobilján. Ö ilyen.

Kérdésem. Ugyan ti mit tettetek volna, tehettetek-e volna azzal az orvossal, aki megcsinálta az elöirt UH-t, csak nem tetszett nekem ahogy velem beszélt. Szerintem erre nem lehet panaszkodni, mert mint orvos neki vizsgálnia kellett engem és szakmailag lehet hogy jól dolgozott. Emberileg nem vizsgázott jól. Viszont nem szeretnék még egyszer ilyen orvost kifogni.

Karmen
(és ha végre anya leszek és nem a babáért küzdünk akkor megint visszamehetek és fogok a körzeti dokihoz)

Idike!
Te voltál abban az 1%-ban?
Solya

Persze, mindenki hibázik, de nem mindegy, miért.

Solya története nem is biztos, hogy olyan "aranyos".

Szegeden az Orvosi Egyetem elõtt megy el a villamos, és én akarva-akaratlanul hallom, mit beszélnek az óráikról, vizsgáikról. Hogy épp csak bepillantott az anyagba, de a doki pont azt az egy tételt kérdezte, amit tudott, ésatöbbi.
Egyetemen dolgozom, tudom, hogy el lehet végezni úgy, hogy vki a követelt anyag 10%-át sajátítja el ténylegesen.
Való igaz, hogy egy bölcsésznél ez elmegy, de egy orvosnál!!
Szigorítani kéne nemcsak a felvételit, de a vizsgaszabályzatot is, cserébe persze az orvosokat jobban kéne díjazni, mint (pl.) a bölcsészeket. (Én bölcsész vagyok.) Úgy értem, hivatalból, nem a mamák pénztárcájából.

Méri

Ja, és még valami.
Így, hogy az orvosok kénytelenek a mamák pénmztárcájára hajtani, hihetetlenül túlterheltek lesznek. Az én orvosom pl. a klinikán operál 2, 3x délelõtt, aztán tanít délután, közben-közben megvizsgál egy-egy ambuláns beteget, aztán délután megy a magánrendelõjébe. Este 9-ig olykor. Bármikor hívhatják, hogy a páciense szül, és ez elég gyakran megtörténik, mert sok van. Olyankor tehát az említett napirend mellé nem is alszik. Aztán meg néha még ügyeletes. Pl. az én varratszedésemnél olyan állapotban volt, hogy ilyenben én hangosan olvasni se nagyon tudnék, nemhogy vágni! Most képzeljétek el, hogy egy-egy ilyen nap után még operálnotok kellene, sebeket vágni-varrni, feszült figyelemmel állni egy beteg mellett órák hosszat, majd még ezután kedvesek lenni olyan páciensekkel, mint...
Szerintem mindannyian tudjuk, hogy nem minden panaszkodó kismamának van igaza; az, hogy terhes az ember, még nem jelenti, hogy tutira nem buta, rosszindulatú, önzõ és felületes.

Hát én biztos nem lennék a helyében az orvosoknak.

Méri

Nem csak a dokikat nem fizetik meg rendesen, de fõként nekik kéne tudniuk, hogy milyen hatalmas rizikóval jár túlhajszoltan dönteni, mûteni. Szerintem a fizetés nem lehet mentség arra, ha v.ki túlvállalás miatt követ el mûhibát. Nem muszáj mindig kedvesnek lenni(bár az sem árt, hiszen nem egy darab hús az ember, hanem lelke is van, amit nem felejt otthon, ha rendelésre megy), de kipihentnek és tisztán gondolkodónak lenni igenis kötelessége mindegyiknek. Én egyszer látnám fáradtan az orvosomat, akkor találkoznánk utoljára.

Juli!
Én láttam az enyémet! Miután az egész éjszakáját velem töltötte!
Solya

Igen kötelességük kipihentnek és tisztán gondolkodónak lenni, de mi van akkor, ha dolgozik a klinikán, aztán pedig este is, nem a magánban, hanem ügyeletben mondjuk? Biztos van ilyen. Ha nagyon fáradt az orvos, hívja oda a kollégáját, és nézzék meg ketten a problémát, talán ez segíthet...

Karmen!
Hát ez a "ne reménykedjek , úgysem leszek terhes" szöveg eléggé szégyenletes az UH-s doki részérõl. A betegségtudatot súlyosbítja, bármi olyan mondat is, ami nem akadályozza a terhességet, azaz semmi jelentõsége sincs, és mégis mondja az orvos! A ciszták meg legtöbbször maguktól felszívódnak, max gyógyszeres kezelés és kész. Hátha nekem így válaszolna bárki is, akkor finoman visszakérdeznék egysmást, úgy hogy utána napokig nem tudna aludni Magába roskadna, és legközelebb talán már nem lenne flegma, a vállát is vonogatta, tényleg? SzörnyûAz is
hülyeség, ha elõre-hátrahajló méhrõl beszélnek, mivel ez nem akadály. Rossz hírt pedig csak akkor szabadna modani a páciensnek, ha tuti biztos. "Nem lehet gyereke"- rengeteg vizsgálat kell ehhez, nem? Szóval felelõtlen volt az az UH-s "doki"... Nem csodálom, hogy kiszaladtál.

Méri!
Igen, valahogy szigorúbbak lehetnének a követelmények az orvosjelölteknél.

Méri! Megirnád a mail-emre hogy ki az orvosod?

Nikie! igen, hátrahajló is a méhem, de ezt nem irtam, hanem hogy kétszarvú is. Ezt viszont nem értem hogy miért nem vette észre a többi doki. A ciszta már tudom felszivodik, de sajna az nem az volt, hanem endometriozis, mint késöbb kiderült, azóta 2 mütét volt, most meg a héten kezdödik a 3. lombik. Szerintem egy sose mondhatja egy halálos betegnek sem, hogy nincs remény!!

Mindegyikõtök csak az orvosokról beszél, a tételek, tananyag és felelõsség kapcsán, pedig a jogászoktól elkezdve az építõmunkásokon át a buszvezetõkig mindenkinek hatalmas felelõssége van. És mind emberek. Az vesse rá az elsõ követ....

névtelen!
A kérdés az volt, mit nézünk el egy orvosnak? Nem pedig egy buszvezetõnek!
És nem mindegyikõnk!
Mielõtt Te dobálózól a köveiddel, vissza kéne olvasnod pár hozzászólást!

Solya (és ez egy név a véleményem mögött )

Hogy egy orvos mennyit vállal, az rajta is múlik.
Ha elfárad, le kell pihennie, helyettest kell kérnie, míg összeszedi magát.
Névtelen! Vagy szólítsunk inkább Dokinak?
Azért beszélünk az orvosokról, mert ez a topic róluk szól.
Nyissál egy újat egyéb szakmákról, hátha azokról is vitáznak majd.
Amúgy a buszvezetõk kevesebb balesetet okoznak, mint ahány orvos mûhibát csinál és szigorúbbak a pihenõidõk, mint a dokiknál, akiknél senki nem ellenõrzi, hogy mióta vannak talpon a huszadik munkahelyükön. Ráadásul láttál te már magát (fél)istennek képzelõ munkást, sofõrt?

Seke!

nekem sajnos csak rossz elmenyeim vannak a kozkorhazakrol, ezert nagyon erdekelne, hogy Te hol szultel, melyik korhazrol irtal? bar a kerdest mar tobbszor feltettek, konkret valaszt meg nem adtal (lehet, hogy atsiklottam rajta - akkor bocs)... ha tenyleg ennyire "emberi" akkor nyugodtan megirhatod

koszi, pumi

Szia, Karmen!
Megkérdezhetem, hogy miért érdekel? Puszta kíváncsiság, mert olyat biztos nem írtam róla, ami miatt vonzó lenne (bár én szeretem). Egyébként én szegedi vagyok!

Méri

ÁLtalánosságban értve:
SZerintem - de javítsatok ki, ha nem - ha teljesen rendben a gyermeket akaró pár mindkét tagja, és a szülés, valamint az oda vezetõ út sima, akkor bárki orvos, bármelyik kórház megfelel, nem? És teljesen ingyen az ambulanciákra lehet menni, ahogy Seke írta. De vegyünk engem példának(bocs, de mást nem tudok), hiába jártam a sote1-re nem tudtak egy-két dologról az ottani nagymenõ orvosok, tehát nem járhatok oda, bármennyire ingyenes is, nem?

Nikie!

Nálunk minden rendben volt az elsõ terhességem elején, menet közben voltak gondok, csak éppen nem jöttem rá, hogy ebben mekkora bûne volt az orvosomnak, így váltani sem tudtam idõban. Másodjára az ember már jobban tudja, mik azok a szempontok, amikre oda kell figyelni orvos-, és kórházválasztáskor. És lehet, hogy nem is lesz szükség az elõvigyázatosságra, de én pl. még egyszer nem kockáztatnék. Most már csak olyan helyre megyek, ahol van koraszülött-osztály és a váróban sem tudok 2 órákat ülni, inkább kifizetem a magánrendelést.
Szóval nem egészen igaz, amit írtál, hiszen elõre nem tudod, mi fog közbejönni, de esetleg fel lehet készülni néhány dologra, ha nem az elsõ utadba kerülõ helyre tévedsz be.

Juli!
Ezt nem értem! Mi volt a bûne az orvosnak? Nem vette észre, hogy baj van, vagy elbagatellizálta? Te sem vetted észre? Most így hirtelen nem tudom, mi lehet olyan tünet, amit nem lehet észrevenni? Koraszülés lett? Ha túl személyes, ne válaszolj, csak most tényleg nem értem.

Nikie!
Ráadásul elõre azt sem tudhatod, hogy minden rendben van-e?! Ez csak a próbák után derül ki, nem?
Valami miatt Te is elmentél a SOTE 1-re, vagy csak úgy odatévedtél?
És nem felel meg bármelyik kórház. Akkora különbségek vannak szolgáltatások terén, hogy csak na! Itt gondolj a vajúdókádra, a franciaágyas szülõszobára, szülõszék sincs mindenhol. Van ahol csak többágyas kórterem van, van ahol szinte szállodai szintû ellátást kapsz. Van, ahol nincs PIC, van, ahol kicsi a szülészet, van, ahol "nagyüzemben" dolgoznak. Van, ahol ezer éves 2D-s Uh-gal próbálkoznak és van ahol 3D-s UH az alap! És még nem tartunk a speciális eseteknél. Mindenki szíve joga, hogy ezek közül kiválassza a neki tetszõt. Olyan nincs, hogy minden van. Legalábbis én nem tudok róla. Ha van ilyen jelezzétek!
És még nem is beszéltünk az ambuláns ellátásról. Mennyit kell várni, van-e lehetõséged, hogy ugyanahhoz az orvoshoz járj? Én pl. ledöbbentem, amikor a Margitban egy harmadik gyermekét váró kismama megkérdezte, hogy mikor rendel az az orvos, aki õt elõzõleg megvizsgálta, és azt a választ kapta, hogy ilyen nincs, itt az vizsgálja, aki éppen ott van! Mondjuk ezt a kartonozóban mondták, de bevallom, ledöbbentem. Nem az lenne a természetes, hogy a rendelõben dolgozó orvosoknak rendelési idejük legyen? Hogyan dolgoznak? Gondolnak egyet és beszaladnak megnézik, ugyan van-e valaki az ambulancián, mert ha nincs, akkor dolgoznak ott is egy kicsit?
Solya

Ui.: A Margitban a lányommal voltunk fülészeten, amikor ezt a beszélgetést meghallottam, nem vagyok ott ismerõs.