Új privát üzeneted érkezett!

Üdvözlök mindenkit aki a témában érintett. Sajnos nem túl örömteli az ilyen esemény és aki már átélt egy méhenkívüli terhességet azt idevárom. Oszzuk meg egymással a tapasztalatokat és segítsünk egymásnak átvészelni a várt baba elmaradása miatt érzett rossz érzéseket.
 


Hogy segítsem és egyben elindítsam is ezt a topicot elmondom a saját történetemet.

23 éves vagyok, egészséges nő, szerető férj, új lakás, rendezett körülmények. És előtör az érzés mindkettőnkben, közös babát szeretnénk. Megbeszéltük, hogy dokihoz megyek. Megtörtént mindent rendben talált, gyógyszert abbahagytam és belevágtunk. Nem kellet sokáig várnunk és a csoda megtörtént. Tesztet vettem mert nem voltam jól és a menstruációm is kimaradt. A gyanút, hogy babát várunk a teszt igazolta. Nem bírtam kivárni a reggelt a reggeli vizelethez így már hajnal 4-kor megcsináltam a tesztet. Örültünk nagyon az eredménynek. Persze a dokiig nem éltük bele magunkat de a tudat mégis nagyszerű volt. Mégis éreztem, hogy valami baj van. Görcsöltem. Annyira, hogy olykor nem bírtam felkelni az ágyról, sőt egyáltalán megmozdulni sem, hogy lehet így dolgozni? Felhívtam az orvost, elmondtam hogy valószínüleg kb. 3 hetes terhes vagyok és fáj a hasam, ez volt kedden. Azt mondta, ha tényleg terhesség többféle oka lehet akár az is, hogy egyzerűen tágul a méh, de így nem tud biztosat. Menjek be vizsgálatra pénteken. Mint a Megváltót úgy vártam a pénteket. Fájdalomcsillapító nélkül küszködtem végig a napokat mert nem mertem bevenni semmit hátha ártok vele a babának, éjjelente nem aludtam, a férjem meg velem szenvedett, hogy nem segíthet. Végül jött a vizsgálat ahol már egy fájdalomcsillapítóval indítottam a dokinál aki megkönyörült rajtam egy injekció erejéig. Ezután jött a hüvelyi ultrahang, amin a petezsáknak nyoma sem volt. Ezután a labor megerősítette a doki gyanúját, méhenkívüli terhességem van. Aki érintett az tudja ilyenkor semmi remény arra, hogy majd csak a helyére kerül vagy hasonló. Ez egyenlő azzal, hogy nem lesz baba és kész. A kevéske öröm is elszállt belőlem helyére kétségbeesés került, hogy most mi lesz és miért van ez? Az okot hiába kutatjuk esetemben valószínüleg egyszerüen nem jó helyen parkolt le a pete. Az orvos felkészített a legrosszabra, hogy kínok között fogok a kórházba kerülni egy kivérzett méhkürttel mert a pete szét feszítheti, akkor pedig laporoszkópia jön és valószínüleg ki kell vanni a sérült petevezetőt is. A kevésbé rossz az volt, hogy felszívódik és egyszerüen észre sem veszem, hogy már nem vagyok terhes. Jött egy hét várakozás, hátha felszívódik és nem lesz baj így elkerülhető a laporoszkópia. Sírva mentem haza, elzokogtam a hírt a férjemnek aki azzal "vígasztalt", hogy nem lesz baj. Közben pedig Ő is izgult. Egy hét alatt egyszer volt hasgörcsöm, majd napról napra megszüntek a tehességi jelek amiket már kezdtem tapasztalni, bírtam a szagokat és nem émelyegtem. Biztosra vettem, hogy vége. Pénteken újra vizsgálat, új labor. A mi kis reménykeltő peténk az előző 1200-as HCG szint helyett már csak 739-et jelentett a laborban. Elkezdődött a felszívódása. Újabb két hét türelmi időszakra kért a doki amikor is új labor kell majd, új vizsgálat ahhoz, hogy biztos legyen benne minden ép és működőképes maradt bennem és kezdhetjük-e előről? Jelenleg itt tartunk. Pár napja megjött a menstruációm ami végleg azt jelzi, hogy megszünt ez a terhesség. Egyelőre úgy tűnik rendben vagyok fizikailag, de nyilván így van esélyem egy újabb méhenkívülire, bár ezt semmi sem bizonyítja.

Most van még egy kétellyel több bennem a gyerekvállalással kapcsolatban. Hisz annyi minden miatt kell aggódni a 9 hónap alatt és hányszor esünk kétségbe még azután? Kicsit nyomot hagyott bennem, hogy az első nekifutás ennyire rosszul sikerült de nem adom fel és bízom benne egyszer arról számolhatok be itt, hogy ép és egészséges gyermekünk született aki a legcsodálatosabb az életben.

Ha bárki szeretne beszélgetni ilyen vagy hasonló témákról engem megtalál.
 


Sajnos úgy tünik senki sem érintett az én problémámban mert nem bővül ez a topic. Ez tulajdonképp jó jel, hisz ezek szerint senki másnak nem kellett átélnie ezt a szituációt. Mégis úgy gondoltam megírom, hogy mi a helyzet. Visszamentem a dokihoz aki szerint minden rendben van és semmilyen sérülést nem kaptam a terhesség során. Öröm és bánat is van bennem. Öröm mert egészséges vagyok és az orvosok szerint minden esélyünk meg van arra, hogy újra terhes legyek és egészséges babánk legyen. Ugyanakkor bánat is mert minden szenvedés ellenére sóvárogva vártam, hogy a doki mégis azt mondja tévedett és minden rendben a petesejttel, akkor most az örömömmtől lenne tele a topic. Sajnálatos, hogy így történt. Azt hiszem más ez mint egy küret mert akkor mások fosztanak meg az anyaságtól, így viszont a saját testem tagadta meg tőlem. Persze mindenki azt mondja így volt a legjobb és ezt én is elfogadom, csak ha valaki vágyakozik egy gyermek után a tudat is nagy örömöt jelent, hogy egyáltalán terhes voltam ha csak 3-4 hétig is és akkor is ha nem a jó irányba haladtak a dolgok. Ezt az érzést nehéz leírni mert volt egy "babánk" és ugyanakkor mégsem, fura kettősség.

A remény vész el utoljára szóval nem adjuk fel és bízom benne, hogy nemsokára tényleg örömhíreket kiálthatok világgá, addig mindenkinek szép napokat kívánok!
 

 
 

Kedves Zoé!
Eddig azért nem írtam, mert nem akartam neked rossz példával szolgálni, de ne hidd, hogy (sajnos) egyedül vagy a problémáddal. Nekem sajna 3 méhen kívülim is volt, így a végén csak a lombik maradt megoldásnak. De már nem panaszkodom, mert a kislányom most 5 hónapos, gyönyörű, egészséges baba.

De neked drukkolok, hogy simán sikerüljön, és mihamarabb édesanya lehess!!! Kép

Üdv.
Kriszta

Kép
 
 


Zoé! Én is átéltem, amit te, de nálunk sajnos rosszabb vége lett a méhen kívüli terhességnek: a növekvő baba szétfeszítette a petevezetéket, ahol nőtt, így muszáj volt egy hasműtét, hogy "rendet" tehessenek odabent. Szörnyű volt az egész: megtudni, hogy rossz helyen van, a műtét, a baba elvesztése (6-7 hetes volt) - és sajnos a kórházi bánásmód is, holott a SOTE I. állításuk szerint az ország "vezető klinikája" - még most is néha bőgni tudnék attól a sor megaláztatástól, ami ott ért - holott ott és akkor nem az volt a legnagyobb gondom Kép Januárban lesz 5 éve...

Hogy valami bíztatót is mondjak: a kisfiam tegnapelőtt volt 3 éves, a kislányom pedig másfél Kép

Márti
 
 


Márti!
Sajnos hasonló a tapasztalat, és a 2. kettő szintén a Baross utcában! De a babám is ott született, és így utólag már próbálok csak a pozitívumokra gondolni!
Gratula a gyerkőcökhöz! KépKépKép

Kriszta

Kép
 
 


Kedves Zoé!

Nekem is volt méhenkívülim a jobb petevezetőben (2003 január). Ez a terhességem hormonálisan elősegített ciklusban fogant, ahogy az előző is, de az pedig vetéléssel végződött. Szóval ki kellett venni a jobb petevezetőmet laparoszkópiával. 3 hónapra rá spontán megfogant a kislányom, aki most 10 hónapos és itt játszik mellettem. Ja és a pocakomban itt a következő, aki éppen 18 hetes és szintén egészen spontán fogant. Kép

Sok kitartást kívánok nektek és ne add fel.
Noémi
 
 


Kedves Lányok! Most értem vissza egy düsseldorfi útról és nagyon örültem neki amikor megláttam, a bíztató szavakat. Tudjátok, és ezt biztosan éreztétek ti is amikor valaki nagyon szeretne egy babát akkor foggal-körömmel ragaszkodik minden reménykeltő eseménybe még akkor is amikor tudja, hogy a méhenkívüli terhesség kizárt, hogy jóra forduljon és bár csak annyi jutott az anyaság érzéséből egyelőre, hogy végtelenül fájt a hasam mégis a tudat, hogy ott van valaki a pocimba jó érzés volt éppen ezért rossz az amikor a doki bejelenti a hírt, hogy sajnos nem lesz ebből már semmi. De azt hiszem már "túl vagyok" rajta, fizikailag is teljesen rendben találtak mindent, bár nem fogom feledni ezt valószínüleg, híszen úgy várjuk már a párommal, hogy végre hármasban lehessünk, de Noémi példáján teljesen felbuzdultam és lám vannak még jó néhányan akik szintén anyukák lettek. Egyébként nekem is a jobb kürtőben volt a pete, ebben a hónapban szintén itt lesz érett petém szóval... meglátjuk mire lesz ez elég. Természetesen nem adjuk fel és a példátok mindenképp megerősít, hogy nem is szabad. Köszönöm szépen mindannyiótoknak a választ, remélem még sokan el fogják olvasni ezt a topicot, hogy lássák igen is van lehetőség akár egy petevezetékkel is, vagy mesterséges úton is anyucivá válni.

Puszika mindenkinek!
 


Megnéztem a baucik képeit, nagyon édesek, gratula minden Manócskához, minden Anyukának, legyen sok örömötök bennük.

Szép napot! :-)
 


Bár még messz van a Karácsony de én valószínüleg januárig nem tudok újra benézni ide ezért most
Kívánok Mindenkinek Nagyon Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket és Sikeres Új Évet!

Puszi!
Zoé!
 


Kedves Zoé!

Mint látod nem vagy egyedül a problémáddal. Sajnos nekem is volt már méhenkívüli terhességem. 2000 novemberében én is teherbe estem, és hasonlóan ahogy te, alig vártam, hogy az orvos is biztosat mondjon. Vasárnap amikor a tesztet vettem, még semmi baj nem volt, aztán másnap reggel, amikor a munkába indultam volna, olyan alhasi görcseim voltak, hogy 6 db no-spa forte sem igazán segített. Kivert a víz, és el is ájultam. Mivel a Szabolcs utcába tartoztam, ami 5 percre volt tőlünk, bevánszorogtam. Hozzáteszem, hogy már 3 éve rengetgszer bennt voltam hasi görcsökkel, már-már hülyének néztek. (ennek most lett jelentősége!) Szóval beértem, vizelet, vérvétel. Tényleg terhes vagyok, hüvelyi ultrahang. Kiderült, hogy már bevéreztem, és hogy egy zöld diónyi cisztám van, a jobb betefészkemen, amit észrevehettek volna 3 év alatt, ha hüvelyi uh-val néztek volna. Szóval innentől minden gyorsan történt, már csak a műtét után eszméltem fel. Az orvosok csupa bla-blát mondtak, és meg is ijesztettek. Kiderült, hogy fel kellett vágni a hasam, kivették a jobb petevezetőmet, stb. De az orvos szerint, még a jobb oldalról is lehetek terhes,(?????) és mivel az első méhenkívüli volt, nagy az esély a másodikra is. Klassz, gondoltam, mindezek mellett, olyan kórteremben voltam ahol, csupa abortuszos volt. Aztán 2 év múlva ismét terhes lettem, de már elköltöztem, és az Uzsoki kórházban kezeltek. Ez most persze a bal oldalon volt. Hihetetlen volt, hogy másra elég ránézni, és teherbe esik, én meg... Iszonyú érzés volt, az járt a fejemben, hogy mi van ha nem is lehetek többé terhes. Ezt a kérdést felvetettem a férjemnek is, aki annyit mondott, hogy van még rajtam kívül rengeteg nő, akit egyszer is elég megd... és szül neki gyereket. Hát legalább ha másnak nem örülj hogy melletted állt valaki. Ez a terhesség felszívódott, a férjemtől pedig elváltam, aki még annyit mondott búcsúzóul, hogy nyugodjak meg, senki nem lesz velem sajnálatból, mint Ő, mert egy olyan nő nem kell senkinek aki nem tud gyereket szülni. Most van egy párom, akinél jobbat nem kívánhatnék, és 18 hetes terhes vagyok, persze az elején rettegtem, hogy nehogy valami gond legyen. Lett. Bevéreztem a 6. héten. De most már úgy néz ki minden rendben, kislányunk lesz, aki gőzerővel izeg-mozog. Nos a kérdésed volt, hogy mitől lehet, a méhenkívüli, nekem az Uzsoki főorvosa Dr. Tiba János azt mondta, hogy ha a petefészkek begyulladnak, vagy esetemben cisztikusak az nagy esélyt ad, mert a gyulladt részen jobban meg tud tapadni (hegesebb?). Nekem már csak egy petevezetőm van, így minden 2. hónapban volt esélyem, a párommal a 8. hónapban lettem terhes, ki tudod számolni, hogy ebből csak 4 hónapban volt lehetőség. De sikerült. Persze nem mondom, hogy most nem izgulok, mi akik ezen átmentünk kicsi érzékenyebben élünk meg mindent ami ezzel kapcsolatos. Legyen az a végszóm, hogy az orvom azt mondta, hogy az a baba amelyik nem akar megmaradni, az nem is fog, akár mit teszel. Tehát úgy is fel lehet fogni, hogy talán volt oka annak ami veled történt, ami velünk történt. De biztos, hogy veled is minden rendben lesz, ne idegeskedj!!! A gyomorrákos nagypapám az utolsó napján azt mondta nekem " Bogikám: fel a fejjel amíg van!" Én is ezt kívánom neked, nektek!

Bogi


Szia Zoé!

Én tavaly augusztusba lettem megműtve e miatt. 22 éves leszek a férjemmel nem terveztük még a gyereket, mert ez az utsó évem a suliban. de így alakult, de örültünk neki VOLNA. Elöbb bekerültem a korházba mig beleéltem volna magam a dolgokba. 1 hét alatt kiderült, hogy terhes vagyok és már csütörtökre a korházban voltam, mert rettentöen fájt a hasam. Bementünk a korházba és ott is tartottak. Kellemes volt. Az elején nem is tudták, hogy mi lehet. Mondtak cisztát is. 2 hetet voltam bent mondván hátha felszívodik. Az utolsó napon mielött hazaengedtek volna leküldtek ultrahangra. ott mondták, hogy holnap mütét. Ugyhogy még egy hét a korházban. De hál istennek tul vagyunk rajta. De van remény. Jan. 13 táján kellett volna megjönnie. Nem jött vártam még vele. Most hétfőn elmentünk dokihoz. Ultrahangon látott egy pici pöttyöt ugyhogy jó helyen van szerencséreKép Csak maradjon ismegKép) Mondjuk ezt se terveztük, de maradjon csak meg. Látod nekem ugy sikerült, hogy nem szabad erősen rá gondolni.
 
 


Kedves Kadri örülök, hogy örülsz a babádnak és kivánom, hogy minden rendben legyen. Egy baba szerintem a legszebb dolog ami egy nővel történhet. Jelentem nálunk is benézett a gólya és most már 12 hetes a kis pocaklakó. Egyelőre minden rendben van és nagyon bízom benne, hogy ezután se lesz semmi gond. Dokit is váltottam mert az előzőről kiderül, hogy nem valami józanéletű bár én ezt igazából soha sem tapasztaltam mégis bizonytalanná tett a hír vele kapcsolatban. Most egy nagyon rendes dokim van és minden bizalmat megszavaztam neki. A héten fogok vizsgálatra menni újra. Már nagyon várom, hogy újra láthassam Manócskát, de közben félek is, hogy mi van ha valami rosszat mondanak. A párom ilyenkor szokott a falnak rohanni, hogy ne legyek már ennyire negatív. De a szívem tele van boldogsággal, ha arra gondolok, hogy egy kis emberke fejlődik bennem és én lehetek majd az anyukája. Az elhatározásom sziklaszilárd affelől, hogy rajtam nem fog múlni semmi bármire kész vagyok az Ő érdekében, csak egészséges legyen ez az egyetlen vágyam. Kívánok, a te babádnak is minden jót és szépet ami csak érheti ezen a világon. Vigyázz magatokra nagyon. Nekem a múlt héten majdnem sikerült elnyalnom a lépcsőn, bár ilyen fagyos időben ez nem csoda de a frász jött rám, hogy megütöm magunkat.

Minden jót, mindenkinek! Fel a fejjel! És ha minden nehézség ellenére anyukává válik valaki feltétlen szóljon!! :-))
 


Kedves Zoé! Kép

Millió gratula nektek! KépKépKép Meg tudom érteni az aggodalmakat, (küszködtem vele én is eleget), de most már próbálj csak a szépséges jövőre gondolni és nagyon vigyázz magatokra!

Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek!

Puszi
Kriszta

Kép
 
 


A múlt héten voltunk dokinál Uh-on,és hála az Égnek mindent rendben találtak. Manóci CRL-je már 62 mm volt ha minden összeadogatunk akkor kb. 10 cm magasságú a picike. Most kezdtük a 14. hetet. Az UH-on is nagyon mocorgó volt szóval most már kezdhetek aggódni az AFP-n. De remélem ott is minden rendben lesz.
 


Pár szót még szeretnék elmondani a topic-al kapcsolatban. Sajnos az élet kiszámíthatalan így egyikünk se készülhet fel eléggé a váratlan fordulatokra. Aki átélte a méhenkívüli terhességet az talán joggal érezheti úgy, hogy az élet megkecsegtette azzal hogy anya lehet de végül mégis másképp dönött. Aki itt írja meg a történetét az azért jó mert a negatív példa is tanító célzatú lehet. És aki mindezek után újból jelentkezik és elmeséli milyen boldog édesanya lett minden nehézség ellenére nos az az igazi sikertörténet. Bár igazán nem ismerjük egymást de a közös probléma közelhoz minket egymáshoz és egymás öröméből töltekezve mindenki reményt kaphat. Aki olvassa a sorainkat az látja, hogy bizony olykor nem segít csak a műtét. De a példák sorban állnak, hogy egy petefészek is megadhatja az örömöt és a lombik által nem kell hogy lemondjon senki arról, hogy anya legyen. És persze a legszebb az egészben, hogy minden nehézség ellenére láthatja a betérő, hogy a természet gondoskodik arról aki vágyódik egy baba után és lám van olyan közöttünk aki fizikai sérülésektől mentesen vészelhet át egy tubuláris terhességet és olykor még orvosi segítség sem kell hozzá, hogy rövid időn belül természetes módon lehessen várandós. Írjátok meg a történeteteket ha van tapasztalatok, hogy bizonyíthassuk azoknak akik most élik át amin mi már túlestünk, hogy igen is van még számtalan lehetőség előttük. Mert mi akik itt vagyunk élő példái vagyunk annak, hogy van remény és minden rendben lesz és talán épp mi lehetünk azok akik új lendületet adhatnak a folytatáshoz az elkeseredetteknek.

Öszintén kívánok mindenkinek sok sikert a továbblépéshez és hogy ne feledjék el amit itt olvastak, hogy van lehetőség számtalan csak meg kell ragadni.

Várja mindenki örömmel a babáját és lelje meg a lelke békéjét a gyermeke mosolyában.

Puszi mindenkinek!

Zoé!
 


Szisztok!
Leírom, amik eddig történtek velem, hátha segít majd valakinek.
Kb. 34 napos a ciklusom. A 28.cn-on teszteltem egy nagyon-nagyon halvány pozitívat, 30.cn-on egy határozott pozitív tesztem volt. Már éppen beleéltem magam, mikor estére fájdogálni kezdett a hasam és halványbarna folyásom lett. Másnap is pozitív teszt és irány az orvos. UH-on a méhen belül nem látott semmit, méhen kívül meg valami képletet, meg vérömlenyt, nem is értettem igazán. Szerinte valószínű, hogy méhenkívüli terhes vagyok. Szerdán (péntekhez 5 napra) kell visszamennem hozzá, akkor megint megnéz UH-on. Nagyon nehéz ez az időszak, nagyon megvisel ez a bizonytalanság. Most várakozok, majd szerdán, ha nem kell befeküdnöm jövök.

Szilvi
 


Sziasztok!
Megjöttem UH-ról! Már látni lehet egy pöttyöt, pont jó helyen, szépen beágyazódva, úgyhogy mégsem méhenkívüli a babám. Kaptam a barnázásra napi 1db Utrogestont és itthon maradok egy darabig. Április 11-én kell megint UH-ra mennem. Nagyon boldog vagyok, hogy így alakultak a dolgok, már fel voltam készülve mindenre.

Szilvi
 


Sziasztok!
Van egy pozitív tesztem, csütörtökön voltam dokinál, ahol az uh-n kiderült van egy pulzáló méhen belüli terhességem, van egy cisztám és van valami a petevezetékben amiről még nem tudta konkrétan megállapítani, hogy méhen kívüli terhesség, vagy valami egyéb (császárral szültem a lányomat, abból kifolyólag is gyanakszik). Azt tanácsolta, hogy várjunk még egy kicsit. Szerdán megyek egy profi ultrahangos dokihoz, remélve, hogy több szem többet lát. Azóta nem igazán alszom jól.
Az első terhességem tök simán összejött, a mostani is, hiszen kb erre az időre terveztük. És most pedig lehet izgulni.
Moxi
 
 


Kedves Szilvi26, de jó hogy bejöttél ide! Úgy örülök, hogy minden rendben! Amikor olvastam a hasfájós részt bevallom egyből kétségem támadt de amikor a második részt is olvastam nagyon felvidultam. Olyan jó, hogy anyuka leszel! Én most vagyok a 18. héten. Már érezhetően mocorog picurka a pocimban. Nagyon jó érzés kívánom hogy te is átéld. Sok sikert és sok örömöt a babához.

Zoé
 


Kedves Moxi, akkor számításom szerint 30-án kell dokihoz menned azaz szerdán, remélem minden rendben lesz. Légyszives írd meg mi lett az eredmény. Addig pedig próbálj pihenni, hidd el az idegesség se neked se a babának nem tesz jót!

Zoé
 


Szia Zoé!
Mára már kiderült, hogy minden rendben van. Méhen kívül nincs semmi, a ciszta is eltünt. Méhen belül viszont van egy kis lurkó, aki méretei alapján már 9 hetes.
Szia Moxi
 
 


Sziasztok!

Szeretném én is leírni a történetemet.
Tavaly szeptemberben volt az esküvőnk, ami után rögtön bele is vágtunk a babprojektbe. Nem is kellett sokáig várnunk, mert a 3. hónapban kiderült, hogy velünk is megtörtént a legnagyobb csoda. Nagyon boldogok voltunk. Karácsony előtt elmentem az orvoshoz, de még csak a petezsák látszott. Minket nem zavart, kinyomtattuk és karácsonykor büszkén mutogattuk a nagyszülőknek és rokonoknak. Januárban , mikor munkába álltam bent elkezdtem kicsit vérezni, nem nagyon, de megijedtem. Elmentem megint az orvoshoz, aki megnézett és beutalt a kórházba. A beutalón az állt valószínű missed ab. Akkor még nem tudtam mi az, de szörnyen kétségbe estem. Bent sajnos beigazolódott, hogy 8 hetesen meghalt a babánk, nincs szívhangja. Másnap vissza kellett menjek, hogy megint megnézzék, és utána megműtsenek. Én még reménykedtem, de sajnos nem változott semmi, így maradt a műtét. Aznap voltunk 9 hetesek.
A műtét után 3 hónap várkozási időt javasolt a doki. A vérzésem azonban nem jött meg. Elmentem az orvoshoz aki azt mondta, hogy szép vastag méhnyálkahártya, hamarosan meg fog jönni. De nem jött meg. Visszamentem, megint azt mondta, vagy gyógyszert javasolt, amit én nem akartam. 2 hónap után megjött márciusban. Áprilisban aztán megint semmi. Akkor csináltam egy tesztet, ami pozitív lett. Elmentem az orvoshoz megint, mert kicsit barnáztam, de még nem látott semmit, csak hogy ott lehet vmi, menjek vissza 1 hét múlva és halkan gratulált. Tanulva az előzőekből nem éltük bele magunkat, főleg én, mivel nem éreztem semmi különöset, még a mellemet sem éreztem, mint előző alkalommal. Pénteken kellett volna visszamenjek, de csütörtökön bent a munkahelyemen rosszul lette. Elmentem a wc-re, de már kijönni nem bírtam. Kihánytam az ebédemet és csuromvizesen feküdtem a földön, mert nem bírtam felállni. Nem tudom mennyi idő telt el akkor, talán fél óra vagy egy óra, mikor összeszedtem magam és visszamentem az irodába. Egyből látták, hogy baj van és hazavitt az egyik kolléganőm. Otthon lefeküdtem és nem is éreztem magam olyan rosszul, még egy kicsit aludtam is. Hazajött a férjem is, majd elment még ügyeket intézni. Mikor visszajött felébredtem és fel akartam ülni, de furán fájt a hasam. Nem tudtam emgmondani, hogy hol és mi fáj. Kérdezte, hogy bemenjük a kórházba. Mondtam, hoyg igen (pedig én inkább tűröm a fájdalmat, mint orvos, vagy kórház). Bementünk, ahol pont az én orovosm ügyelt. Felfeküdtem az asztalra és kérdezte, hoyg mi fáj. Mondom mindenhol. Akkor már nagyon komolyan nézett rám. Megnézett hüvelyi UH-gal és rögtön mondta, hogy méhenkívüli terhesség. Teljesen megdöbbentem, mert mindenre gondoltam csak erre nem. Akkor már tényleg fájt mindenem, ahasam, a lábam, a vállam. Már nem tudtam feküdni és ülni, sehogy se volt jó. Azonnal felvittek a műtőbe, gyorsan előkészítettek és fél óra múlva már toltak is befelé laparoszkópára. Bent bekötötték az altatót és arra emlékszem, hogy nagyon hideg volt. Erre ébredtem az intenzíven is, hogy reszketek és nyögök, annyira fáztam. Aznap visszakerültem az ügyeletre és két nap múlva hazaengedtek.
A műtétre 28 napra pontosan megjött a vérzésem és azóta is szerencsére megjött mindig időben. A műtét után megint 3 hónapot javasolt a doki, hogy várjunk, ami most járt le augusztusban. Sajnos az első próbálkozásunk sikertelen volt, de nem adjuk fel. Tudom, hogy egyszer nekem is lesz problémamentes terhességem és tudjuk, hogy egyszer eljön hozzánk is a mi babánk. Nagyon sok támogatást és szeretet kapok a férjemtől, akit szintén nagyon megviseltek a történtek, de hiszünk a Jóistenben és magunkban. Remélem nemsokára ide is megírhatom, hogy újra sikerült!

Puszi nektek és kitartást!
Csibe

Kép


Sziasztok!

Nem tudom, él-e még ez a topic, de azért megpróbálkozom vele, mert már én is nagyon szeretném megosztani valakivel a félelmeimet. Nekem ez lenne az első terhességem, és az egész csak múlt héten derült ki, mikor megcsináltam a tesztet és pozitív lett. Nagyon megörültem, de nehezen hittem el, ezért három nappal később újabb tesztet csináltam, ami szintén pozitív lett. Ekkor már nagy volt az öröm, egészen addig, amíg hétfőn elmentem dokihoz. Az UH ugyanis nem mutatott még terhességet, egy cisztát viszont igen, ami a doki szerint rendben van, ha terhesség is társul hozzá, viszont ezt még nem tudta megerősíteni. Azt mondta, hogy ebből még minden lehet, akár méhen kívüli terhesség is. Visszarendelt jövő hétfőre ultrahangra, és akkor majd meglátjuk, hogyan tovább. Mondta, hogy ne essek kétségbe, de mivel ez lenne az első, ráadásul várva várt terhességem, nehéz ezt a tanácsot megfogadni. A napok azóta csak vánszorognak, és úgy érzem, hogy soha nem jön el a hétfő délután. Egy dolog vigasztal(hatna), hogy egyelőre se nem görcsölök, se nem vérzek. Most azon vagyok, hogy ha valahol úton van a kisbaba, arra ösztönözzem őt, hogy minél előbb célba érjen, bár nagyon nehéz elterelni a figyelmemet a rossz gondolatoktról. Remélem, a rémületem korai és nem fog beigazolódni, és hétfőtől végre én is kismamának érezhetem magam.
Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy elmondhattam, meg hogy elolvashattam a ti tapasztalataitokat is.

Sziasztok:
Marcsi
 
 


Szai Marcsi!

Most olvastam a soraidat és remélem, hoyg azóta minden rendben.
Mikor kellett volna megjöjjön neked? Lehet, hogy még olyan kicsi a terhesség, hogy nem látszik. Én mikor az első terhességemmel először dokihoz mentem az a 6. héten volt, amikor egy jobb géppel már akár szívhangot is lehetne hallgatni, de ő még csak petezsákot látott. Valószínű nem pont félidőben készült a babó.
Ne aggódj, nem lesz semmi gond, de ha egy kicsit is furán érzed magad, rosszul vagy, fáj a hasad akkor irány az orvos. Ha én nem megyek be este az ügyeletre komoly baj történhetett volna. Így is kb.fél liter vért vesztettem.
De nem lesz gond ne félj, irányítsd a babódat a megfelelő helyre.
Kitartás és írd majd meg, hoyg mit mondott a doki hétfőn.
Jó hétvégét
Csibe

Kép


Szia Marcsi!
Hány hetes a terhességed mensi szerint!?
az UH csak az 5-6.héten mutat valamit! én is voltam UH-n pozitÍv teszttel de még nem látszott semmi sem, az 5.hét 6.napján pedig már dobogott a kis szÍve is!
 
 


Sziasztok Lányok,

jajj, de jó megértő fülekre találni a bajban!
7 hetes terhes vagyok és múlt héten a doki azt mondta, hogy Missed AB gyanús vagyok. Teljesen padlóra vágott a hír! Tiszta jól érzem magam, farkas étvagy, egy kis hányinger, feszülő pocak. Egyáltalán nem gondoltam semmi rosszra. Szerdán kell mennünk ultrahangra ismét, de hát addig én megőrülök ebbe a bizonytalanságba! Ha mégis minden rendben van, hát ebbe az idegeskedésembe fog begolyózni a kicsi Drágám, amin most keresztül megyek. Próbálok felkészülni a legrosszabra is, és ha lelkileg nem is, de agyilag már beletörődtem, csak történjen már valami!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ha mégis baj van nem kellene legalább egy kicsit rosszul lennem vagy véreznem???? Jajj ezek a költői kérdések........... de messze van még az a szerda!
jelenlétetek megnyugvással szolgál: van élet a vetélés után.
Jó hétvégét!
 
 


Szia Marcsi "sorstárs"!

Még mindig itt ülök...hm, Neked már csak kettőt kell aludni a várva várt napig : )
Légyszi, légyszi, légyszi írjál majd ha tudsz, hogy mi történt!
addig is megnyugvást Nektek!
 
 


Sziasztok!

Még mindig csak hétfő reggel van. Ez életem leghosszabb hete. Mintha már hónapok óta kínlódnék. Egyébként a nagy könyvek szerint most vagyok (lennék) hat hetes terhes. A menzim az 32-35 napos is szokott lenni, úgyhogy remélem, csak ez miatt tolódik ki az egész. Nem tudom, hogy bírom ki estig, mert már majd megőrülök. Ráadásul a párom most utazott el üzleti útra, úgyhogy nekem kell szembenéznem az egésszel. Ha jó hír, akkor itt fogok röpködni a lakásban, de ha rossz... Még mindig nem érzek semmi fájdalmat - se görcs, se vér. Ez jó jel, ugye? Csak a mellem fáj, néha már annyira, hogy nem bírok hason aludni.
Este okvetlenül jelentkezem, de legalábbis holnap. Addig is kitartás a többi sorstársnak is!

Marcsi
 
 


Sziasztok!

Manyika,
ne izgulj, az idegeskedés nem tesz jót, ráaadául nem változatat semmin. Miért mondta a dokid a missed ab-ot??? Nem volt szívhang? A kérdésedre csak azt tudom válaszolni, hogy sajnos nem kell feltétlenül érezzél vmit missed ab-kor. Sajnos én sem éreztem semmit, nagyon jól elvoltam és engem is teljesen padlóra vágott a hír. Tudom milyen rossz az. Nekem annyi tünetem volt, hogy egyetlen egy csepp vér (tényleg nem sok) jött és akkor mentem a dokihoz, mert hiába olvastam, meg mondták nekem, hogy semmi gond most ágyazódik be a baba, nem így volt sajnos. ha nem megyek el akkor, akkor csak a 10 héten veszik észre.
Ne ess kétségbe, csak leírtam az én esetemet, nem feltétlen fog ez veled is megtörténni. Ém is az utolsó pillanatig reménykedtem! fel a fejjel szerda mindjárt itt van!

Marus,
szerintem nem lesz nálad semmi gond, még kicsi a terhességed és a tüneteid szerint él és virul az a babó, csak némellyek kicsit szégyenlősek. Ne add fel őt, mert ő most alapozza meg a kis életét, remélem ma már fogsz látni egy kis dobogó szivecskét.
Kitartás mind a kettőtöknek!

Csibe

Kép


Sziasztok!

Hát túl vagyok a vizsgálatom, és jelenleg én vagyok a legboldogabb ember a világon. Igen, a babóca most már jó helyen van. Ezt az érzést kívánom mindenkinek, aki még kétségek közt vergődik, mert ennél nagyobb kő még soha nem esett le a szívemről. Tudom, hogy még ezután is lehet ezer gond és baj, de most már vigyázni fogok magunkra. A doki szerint még nagyon korai a terhesség, még nagyon picike a baba, de már ott van, és ez a legfontosabb.
Ha van újabb híretek, akkor írjatok! Manyika, kitartás, mert már csak egy nap van hátra!!!
Köszi a biztatást mindenkinek!

Marcsi
 
 


Szia Marcsi!

Már vártam, hogy jelentkezzél.
Gratulálok nektek és tényleg vigyázz erre a csöpp kis életre.
Boldog babavárást!

Csibe

Kép


Köszi Csibe! Igyekszünk mindketten épségben átvészelni ezt a kilenc hónapot. Nálatok mi a helyzet? Most épp milyen fázisban vagytok? Nagyon drukkolunk (immár ketten) nektek!!!

Marcsi
 
 


Szia Marcsi!

Most már ez a 3. hónap, hogy próbálkozunk. de ez a hónap nem nagy eséllyel indul, mert férjemnek elég zűrös volt és keveset is voltunk együtt, de majd jövő héten meglátjuk. Nem élem bele magamat, de remélem, hogy a jövő hónap már sikeres lesz.

Írjál majd magadról, hogy hogy vagytok!!!

Csibe

Kép


Szia Csibe!

Hát akkor mindent bele. Tulajdonképpen én szerencsésenk mondhatom magam, mert a második hónapban sikerült. Ami a jelen állapotomat illeti, sajnos elkezdtem egy kicsit "barnázni" és meg is ijedtem rendesen, bár nem akarok mindenen parázni. Felhívtam a dokit, de azt mondta, hogy lehet vitaminhiány is, ne izguljak. Mondani könnyű! Igaz, ami igaz mostanában nem étkeztem valami vitamindúsan, úgyhogy felszerelkeztem vitaminokkal, és majd meglátjuk. Egy hónap múlva kell mennem ultrahangra, és nagyon remélem, hogy minden oké lesz.

Majd jelentkezem, mizujs. Ti meg ügyesek legyetek! Szorítunk!

Marcsi
 
 


Marus,
szedj elevitet, ha elfogadsz egy tanácsot, nekem végig 39 hét alatt tökéletes vérképem voltKép
tőle és semmi mást nem kellett szednem, ja, de , a magnéziumot keményedésre, de én veszélyeztetett voltam.

jó pocakosodást nektek, engem "hÍv" egy 2hónapos kis manóKép

Zsófy
 
 


Szia Zsófy,
elevitet már szedek egy pár hónapja, most vettem c-vitamint is, éd egy kicsit már javult a helyzet, úgyhogy remélem, minden oké lesz. Azért kösz, és bármilyen tanácsot szívesen fogadok, mert még olyan kezdő vagyok. Neked ő az eldő babád? Fiú vagy lány?

Marcsi
 
 


Hello Lányok,
itt vagyok és állapotos vagyok! JUHHHHÉÉÉÉÉÉÉJ!
Persze azért meg volt az ijedség.... ahogy írtam, szerdán voltunk UH-ona kórházban és még ott sem látotta Doki szívhangot. Volt már 3 vérvételi eredményem, amin a BHCG szintem rohamosan nőtt. Ez baromira nem érdekelte, azt mondta, abortus és törödjek bele ebbe nem fogok belehalni, előfordul és ne keseredjek el és kéri a következőt. 10 perc alatt elintézett minket. A párom majdnem felnyársalta. Fogadott dokim telefonos reakciója az volt , hogy akkor nincs mit tenni keressek a folyosón egy szimpi orvost és az majd megcsinálja, mert ő most nem ér rá....... a párom Õt is majdnem kinyirta......
Végső elkeseredésemben visszamenten a régi dokimhoz akinél a lányomat szültem. Másnapra adott időpontot és akkor már láttuk az én kis Bogaram szívverését...... : )
Nem értem.., de már nem is akarom. Doki neveket nem említek, mert itt a neten mindenki csak jót ír erről a két dokiról,a ki kapcsiból kiműtött volna... biztos nem voltam szimpi..na, de ilyet...
Mindegy, élünk és egészségesek vagyunk és várjuk a következő családtagot.

Nektek nincs hányigeretek ettől az Elevittől. gyűröm én is , de utána mindig olyan helyre megyek, hogy aWC-t hamar elérjem....

Minden jót!
Manyika
 
 


Hello Lányok,
itt vagyok és állapotos vagyok! JUHHHHÉÉÉÉÉÉÉJ!
Persze azért meg volt az ijedség.... ahogy írtam, szerdán voltunk UH-ona kórházban és még ott sem látotta Doki szívhangot. Volt már 3 vérvételi eredményem, amin a BHCG szintem rohamosan nőtt. Ez baromira nem érdekelte, azt mondta, abortus és törödjek bele ebbe nem fogok belehalni, előfordul és ne keseredjek el és kéri a következőt. 10 perc alatt elintézett minket. A párom majdnem felnyársalta. Fogadott dokim telefonos reakciója az volt , hogy akkor nincs mit tenni keressek a folyosón egy szimpi orvost és az majd megcsinálja, mert ő most nem ér rá....... a párom Õt is majdnem kinyirta......
Végső elkeseredésemben visszamenten a régi dokimhoz akinél a lányomat szültem. Másnapra adott időpontot és akkor már láttuk az én kis Bogaram szívverését...... : )
Nem értem.., de már nem is akarom. Doki neveket nem említek, mert itt a neten mindenki csak jót ír erről a két dokiról,a ki kapcsiból kiműtött volna... biztos nem voltam szimpi..na, de ilyet...
Mindegy, élünk és egészségesek vagyunk és várjuk a következő családtagot.

Nektek nincs hányigeretek ettől az Elevittől. gyűröm én is , de utána mindig olyan helyre megyek, hogy aWC-t hamar elérjem....

Minden jót!
Manyika
 
 


Hello Lányok,
itt vagyok és állapotos vagyok! JUHHHHÉÉÉÉÉÉÉJ!
Persze azért meg volt az ijedség.... ahogy írtam, szerdán voltunk UH-ona kórházban és még ott sem látotta Doki szívhangot. Volt már 3 vérvételi eredményem, amin a BHCG szintem rohamosan nőtt. Ez baromira nem érdekelte, azt mondta, abortus és törödjek bele ebbe nem fogok belehalni, előfordul és ne keseredjek el és kéri a következőt. 10 perc alatt elintézett minket. A párom majdnem felnyársalta. Fogadott dokim telefonos reakciója az volt , hogy akkor nincs mit tenni keressek a folyosón egy szimpi orvost és az majd megcsinálja, mert ő most nem ér rá....... a párom Õt is majdnem kinyirta......
Végső elkeseredésemben visszamenten a régi dokimhoz akinél a lányomat szültem. Másnapra adott időpontot és akkor már láttuk az én kis Bogaram szívverését...... : )
Nem értem.., de már nem is akarom. Doki neveket nem említek, mert itt a neten mindenki csak jót ír erről a két dokiról,a ki kapcsiból kiműtött volna... biztos nem voltam szimpi..na, de ilyet...
Mindegy, élünk és egészségesek vagyunk és várjuk a következő családtagot.

Nektek nincs hányigeretek ettől az Elevittől. gyűröm én is , de utána mindig olyan helyre megyek, hogy aWC-t hamar elérjem....

Minden jót!
Manyika
 
 


Manyika, örülök, hogy minden ilyen jól sült el, mégha a dokik ilyen szívtelenek is voltak. Hihetetlen, hogy egy orvos így viselkedik.
Nálunk is minden a legnagyobb rendben van. Már 9 és fél hetesek vagyunk, és tegnap már a pici szívhangját is hallhattam. Felemelő érzés!
Én is szedek Eleveitet, de nekem (kopp-kopp) semmi bajom nem volt eddig tőle.

Szia, Marcsi
 
 


Sziasztok,

ahogy láttam itt már sok mindenki járt hasonló cipőben mint én, de azt is látom, hogy sokaknak azóta már csak egy rossz álom.
Én sajnos még most vagyok benne és eléggé ki vagyok borulva. Van néhány dolog amit nem is értek.
Szóval én most lennék 8 hetes terhes de mivel múlt hét hétfőn este begörcsöltem és elkezdtem vérezni, kedden be kellett mennünk uhra ahol megtudtuk, hogy a baba valószínűleg sajnos a jobb petefészek és a méh között van. A méhben nincsen petezsák viszont a jobb petevezetőben van egy 20 mmes "valami", ezért a dokim szerint valószínű hogy méhenkívűli terhesség. Azóta eltelt egy hét kétszer voltam vérvételen ahol előszőr 488, majd 604 lett a HCG szintem, tehát emelkededett?! Hozzá kell tennem hogy öt hetesen is néztek HCGt akkor 411 volt. Ma voltam újra uhangon is a képlet még mindig ugyanott van, mértetileg is cc. ugyanakkor (17x16 mm). A dokim azt mondta,hogy a mai HCG után dönti el mi legyen: várunk hogy hátha elmúlik magától vagy műtét. Esetleg még valami gyógyszer is szóba jöhet.
Van valaki aki esetleg tud nekem segíteni abban, hogy milyen esélyeim vannak a műtét nélküli megoldásra? Tudjátok tavasszal elvesztettem egy ikerterhességet - ami méhen belül volt, de nem volt szívdobogás -, amit műszeresen befejeztek ugyan, de több hónappal később rosszul lettem és ez a dokim vette észre hogy bent maradt egy szövetdarab ami miatt újra kellett operálni és kaptam egy baroma ronda méhgyulladást. Mivel a hegesedés a bal oldali petevezetőnél van lehet hogy azt elveszítettem, és a mostanival - ha műteni kell - lehet hogy a jobbat is. Szóval rettentően ki vagyok borulva és bármiylen infóna örülnék.

Előre is köszönöm,
Kitty
 
 


Szia Kitty!

Most olvastam, csak a történetedet és rettentően sajnálom, ami történt veled.
Az én történetem is hasonló (vetélés után méhen kívüli terhesség), annyi, hogy nekem a bal petevezetőm megmaradt.
Én hallottam, illetve olvastam itt az interneten olyanról, hogy felszívódott magától és szorítok, hogy nálad is ez történjen. Sajnos ennél többet nem tudok, hogy ennek mennyi az esélye stb., de bízni kell!!
A bal oldali petevezetéket nem vizsgálták meg utána, hogy mennyire károsodott?? Én mindenképpen csináltatnék ilyen vizsgálatot.
Azért majd írd meg, hogy mi történt veled!

Sok sikert!!

Kép


Szia Csibebogár,

előszőr is köszönöm a kedves szavakat. Én is sajnálom ami veled történt és azt hiszem mondthatom hogy teljesen át tudom érezni a helyzeted.
Én is olvastam róla hogy fel tud szívódni magától, csak azt nem tudom hogy ez mennyi idő ill. hogy mekkora terhességnél lehetséges. Nagyon bízom benne hogy sikerülni fog, és igazából az tartja bennem a lelket hogy itthon vagyok nem pedig a kórházban.
Az az igazság, hogy a most elmaradt ciklusom után kellett volna visszamennem a dokimhoz, hogy elvégezzék az átjárhatóságot illetve egy monitoros nyomonkövetést (hogyan fejlődik a petesejt és a méhnyálkahártya a ciklus során), de mivel terhes lettem elmaradt. Most még nem nagyon beszéltünk a dokimmal a jövőről, csak annyit hogy néhány vizsgálatra szükség lesz és hogy gondolkodjunk a lombikon.
Szóval egyenlőre várakozunk és reménykedünk.

Üdv, Kitty
 
 


Sziasztok!

Kicsit későn találtam rá erre a topikra, és nagyon együttérzően olvastalak benneteket, akik szintén átestek ezen a borzasztó "dolgon"!
Velem is megtörtént, és én annó, abban a kórházas topikban írtam meg, ahol dolgozott az az orvos aki hibázott, esetemben!
Nem szerettem volna mégegyszer leírni a kálváriámat, mert kicsit hosszú, ezért bemásoltam nektek azt amit előzőleg írtam meg!
Kitty, nektek ezúton is szeretnék nagyon drukkolni, és mindenkinek akinek még nem jött el a babás időszakKépRemélem mihamarabb boldog anyuka lesz mindenkiKép

Akkor a story:
Én ugyan nem vagyok HIET-és de majdnem az lettem! Most csak ellátogattam "ide", hogy beleolvassak mi a helyzet az úgynevezett "szuper kórházban"!Hát mit ne mondjak azok után amiket olvasgatok, egyáltalán nem bánom, hogy nem kerültem ide!De mielőtt annyira előre szaladnék engedjétek meg, hogy az elején kezdjem! Már nagyon rég bennem van, és nyomja a lelkem a problémám, csak sose tudtam, hogy hol kellene ezt közölni másokkal, hogy időben tudjak esetleg segíteni!
Szóval az eleje: Nem tudom, hogy praktizál - e még Dr. Kereszti József, de én hozzá jártam már évek óta,még amikor a Bajcsyban dolgozott.soha semmi gondom nem volt vele mivel csak az évi rákszűrés, és a gyógyszeriratás végett kerestem fel.Aztán mivel babát szerttünk volna ezért ráálltunk a "témára", és szerencsénkre össze is jött hamar. 2004 januárjában terhes lettem, és felkerestem.Az első vizsgálaton nem is volt semmi gond,Õ LÁTTA az Uh-n a babámat, mondta hogy kb. 6 hetes terhesség, jöjjek vissza 1 hónap múlva.Sajnos azonban hamarabb kellett visszamennem, mert elkezdtem vérezni.Megvizsgált, és mondta, hogy várni kell nincs más hátra, mert ilyenkor az elején bármi lehet.(persze azt hagy tegyem hozzá, hogy a magán rendelésre jártam alkalmanként 5000.-Ft.)Szóval sajnos egyre jobban véreztem, és mikor visszamentem közölte, hogy ez a baba valószínű elment mert már NEM LÁT SEMMIT, és biztos kivéreztem.Majd eláll ez a vérzés, és kb. 2 hét múlva menjek vissza.Nem vártam meg a 2 hetet, mivel továbbra is véreztem,és már nagyon fájt is mindenem, iszonyatosan görcsöltem, már az ájulás kerülgetett.Visszamentem, újabb Uh(5000),és csináljak egy terhes tesztet, mert én hiába mondom, hogy baj van, már nem vagyok terhes, az a baba már elment!Vettem tesztet,POZITÍV!Felhívtam, és nem hitte el!! Na annyira nem akarom húzni, lényeg hogy még 2x mentem hozzá egy-egy teszttel, hogy "bebizonyítsam" nem néztem el és terhes vagyok!Persze akkor már a kórházba is jártam, és az ottani Uh-n se látott semmit! Aztán mivel nem történt semmi, utoljára is úgy engedett haza, hogy ha még 2 napig vérzek, és fáj akkor megbeszélünk egy időpontot és Eü-i kaparás!
Már mindenki mondogatta, hogy mért nem megyek el egy másik orvoshoz is, mert több szem többet lát alapon.De én bíztam benne annyira, hogy majdnem rá is mentem!De végül a családból ajánlottak egy dokit,természetesen egy másik kórházból,akit felhívtam és azonnal tudott fogadni!Ott megvizsgáltak,nagy felbontású Uh-n megnéztek, és közölték, hogy MÉHEN KÍVÜLI TERHES vagyok, és másnap reggel jöjjek be azonnal műtenek,velem kezdik!Így is történt, és utána mondták, hogy ezt hogyhogy nem vette észre akihez jártam???Ugyanis már 8 hetes terhes voltam,a petevezetékben akadt el amit Uh-val egyből észre kellett volna venni!Egyébként meg ki is kellett venni az egyik petevezetékemet mivel már kezdett megrepedni, ami azt jelenti hogy a 24.-ik órában mentem el!Azért ez szép, mi?
Aztán természetesen, /mivel éppen nem volt orvosom/ megbeszéltem azzal a dokival, hogy maradhatnék-e nála, mert mi azért szertnénk babát!Maradtam is, és szerncsére 4 hónap múlva újra terhes lettem, és született egy gyönyörű egészséges kislányom!:-))
Egyébként még annyit, hogy a kórház ahova átmentem bababrát, és nekem nagyon rossz volt olvasni amit írtok az itteni körülményekről! Fantasztikus érzés, hogy veled lehet mindíg a babád és nálunk nem volt tápi, meg tea???!!! Csak 3 óránként cici, hogy mielőbb beinduljon a tejcsi! Nekem már a 3.-ik napon volt!
A kórházi körülményeket meg inkább nem is ecsetelném, mert ég és föld! Olyan mint a trabant és a merci közti különbség!A szülésem is nagyon jó élmény volt, mindennel, és mindenkivel meg voltam elégedve!
Szóval kedves kismamák, azért azt hiszem ez elgondolkodtató, és sose késő váltani!
Vigyázzatok magatokra,és sok sikert!

Elküldve 2005 Március 29 kedd - 23h 35:

Manó
 
 


Sziasztok!

Azt szeretnem töletek megkerdezni,hogy megis milyen jelei vannak a mehenkivüli terhessegnek?Ill.azt olvastam itt a topikon hogy aki ilyenen atesett,annak görcsölt a hasa,de megis mennyire???Nagyon felek,mert mar 9 napja kesik a mensim,es neha fajdogal egy picit a hasam alja(mint amikor meg akar jönni,csak nem annyira erösen faj) es feher folyasom van.Probalom nem paraztatni magam,hiszen nem görcsöl,csak enyhen faj neha.Mar arra is gondoltam hogy lehet csak fel vagyok fazva,de en megis felek.
Kerlek ha erre jar valaki,akkor valaszoljon!
Vendég
 


Szia Hóvirág!

Nyugodj meg, az elmondottak alapján ez valószínűleg nem méhen kívüli. Egyébként sem mindenkinek görcsöl. Nekem egy árva nyamvadt haloványka görcsöm sem volt. Csak úgy alantasan megtelt a hasüregem vérrel, és pecsételő vérzésem volt. Na, ennek ellenére nem vette észre a nőgyogyi, hogy baj van. Bár, akkor 5 hetesen voltam nála egyéb miatt hasi, és hüvelyi UH-on, de nem vette észre. (9) 10 hetesen életveszélyes állapotban műtöttek meg.
Szóval, Te ne izgulj, mert a fehér folyás az "jó" jel. Menj el dokihoz, minél előbb, de ha nincs pecsételő vérzésed, akkor nem lehet nagy baj. Mindenesetre mutasd meg magad neki, mert én viszont itt inkább babát vélek :D mintsem bajt. Ha terhes vagy, akkor is fájhat egy kicsit az alhasad úgy mint mikor meg akar jönni, csak enyhébben, és a normál folyás is bővebb. Úgyhogy MENJ DOKIHOZ!

:lol:

Üdv,
Kata
 
 


Bár előbb csinálj egy tesztet. :)
 
 


Sziasztok!

Sajnos én is átéltem bő egy éve egy méhen kívülit... 2006. január végén, nagyon örültem, amikor kis halványka csík is megjelent a teszten. (Bár nekem soha nem volt pontos a menstruációm, a ciszták miatt, amik ott élnek mindkét petefészkemben.) A teszt után kértem időpontot a Péterfy S. kórházba, mert ott ajánlottak egy dokit.... elmentem - azt mondta, lehet terhes vagyok, 1 hét múlva menjek vissza, akkor megnéz UH-gal is. De 2 nap után véreztem, néha szúró érzés volt, kicsi görcsök. Akkor visszamentem , a doki nem volt ott, az ügyeletes orvos megvizsgált - már rögtön be is akart fektetni, de mivel csalódtam így inkább a kerületünkbe, a Margit kórházba mentem. 1 hétig feküdtem bent, szintem minden nap úgy kezdődött, hogy UH, vérvétel, stb.... és mindig beszéltek a műtétről is. Nekem a jobb petevezetékben maradt. Szerencsére magától felszívódott. Azóta már beszedtem néhány doboz hormon-tablettát, hogy legyen egyáltalán peteéréesm. Novemberben volt átjárhatósági vizsgálat is. Volt sok vérvétel, sok UH.... de semmi eredmény.
Idén pihent a szervezetem és megtörtént a csoda :D
Pár napja láttuk :) Jó helyen van a kis Manócska! :)

Kép
Kép
Kia
fné kia
Nyíregyháza
 
 


Sziasztok!

Sajnos én is átéltem bő egy éve egy méhen kívülit... 2006. január végén, nagyon örültem, amikor kis halványka csík is megjelent a teszten. (Bár nekem soha nem volt pontos a menstruációm, a ciszták miatt, amik ott élnek mindkét petefészkemben.) A teszt után kértem időpontot a Péterfy S. kórházba, mert ott ajánlottak egy dokit.... elmentem - azt mondta, lehet terhes vagyok, 1 hét múlva menjek vissza, akkor megnéz UH-gal is. De 2 nap után véreztem, néha szúró érzés volt, kicsi görcsök. Akkor visszamentem , a doki nem volt ott, az ügyeletes orvos megvizsgált - már rögtön be is akart fektetni, de mivel csalódtam így inkább a kerületünkbe, a Margit kórházba mentem. 1 hétig feküdtem bent, szintem minden nap úgy kezdődött, hogy UH, vérvétel, stb.... és mindig beszéltek a műtétről is. Nekem a jobb petevezetékben maradt. Szerencsére magától felszívódott. Azóta már beszedtem néhány doboz hormon-tablettát, hogy legyen egyáltalán peteéréesm. Novemberben volt átjárhatósági vizsgálat is. Volt sok vérvétel, sok UH.... de semmi eredmény.
Idén pihent a szervezetem és megtörtént a csoda :D
Pár napja láttuk :) Jó helyen van a kis Manócska! :)

Kép
Kép
Kia
fné kia
Nyíregyháza
 
 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

cron
XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó