Új privát üzeneted érkezett!

Itteni, de epp ma mondta, hogy valtozott valami EU-s dolog, es most o mar az egesz EU teruleten vezethet le szuleseket. Nem akartam elbizonytalanitani, hogy valoszinuleg az adott orszag tiltasa tobbet nyom a latba, mint egy masik orszag engedelyezese. Az egeszsegugy kulonben is minden tagallamban "sajat fennhatosag"! Nehez kerdes, na! Kép De en tudom, hogy 98%-ban neki koszonhetem ezt a lassan 2 eve tarto euforikus allapotomat! Kép Azert ha az elso hetekre gondolok, meg mindig kiver a viz rendesen! De igy van ez, valaki a szulest szenvedi meg, valaki a szoptatast, valaki a teherbeesest, meg mittomen meg mit lehetne felsorolni, valaki meg szimplan szerencses, es csapkodja a karikat! Kép De azert azokra sem irigykedunk, ugye?!?!

Zsuzsi
 


Kataa, Zsuzsi Kép
Jó, hogy jöttetek, örülök nektek!
Nekünk a teherbeesés volt nehéz, a 9 hónap nagyon könnyű volt, bármeddig tudtam volna úgy élni. És miután túl vagyok a kezdeti nehézségeken, bizonytalanságon, nagyon boldog vagyok. Biztos lesznek még kérdéseim (a gyümi, zöldség bevezetés még elég misztikusnak tűnik még Kép), szívesen várom a tapasztalataitokat.
 


Most kicsit én leszek off, elnézést.
A tejbelövellésnék hatalmas kővé duzzadt - és ezáltal használhatatlan - mellekről szeretnék csak szólni. Nos ez nálam is így volt, és a lányomnál is. Én rengeteget szenvedtem vele, és a lányom is nagyon megijedt a kórházban. De vele tudjátok mit csináltak? Le kellett menni a szoptatós ügyeletre (mert a Schöpf-M-ben ilyen is van), és ott a bimbók kivételével bekenték a melleit disznózsírral, pár óráig úgy hagyták pelenkába tekerve, és utána géppel könnyedén lefejték az immár megpuhult melleket. Ezt csak azért írom, mert írtátok, hogy pl. a meleg víz nem jöhetett szóba. Hátha a következőnél ez hasznos tanácsnak bizonyul.. Ezt a tippet már az indexen többen alkalmazták, és nekik is bejött egy-egy csomós mellgyulladás kezdetekor.
 

 
 

Kataa,
egyébként hidd el, hogy van olyan, hogy csak bizonyos mennyiségű tejet bírsz magadból kisajtolni, akármit is csinálsz. A lányomnál is mindkét mellből való szoptatás után sem jött ki soha 70 grammnál több, egészen a 6. hónapig sem. Pedig ő az első 4 hónapban itt lakott nálam férjestül egy külön lakrészben, semmi de semmi munkát nem kellett végeznie, csakis a gyerekkel és magával foglalkozni, alhatott mikor tudott, még a ruhákat is én mostam, teregettem. (Ugyanis azt tanácsolta a szomszéd nagymama, aki amúgy egészségügyis, és az ő lánya is akkor volt terhes mikor az enyém, hogy ha azt akarom, hogy legyen elég tej, akkor sokat kell feküdnie, és a "gyerekágyat" valóban ágynak kell felfogni, ha lehet 6 hétig inkább csak feküdjön. Náluk bejött, nálunk nem.) Pedig a mi csecsemőnk még sárga sem volt, és jól is szopott, sőt én magam tettem a mellére azonnal, mikor beengedtek hozzá a szülőszobába, és már akkor is jól szopott... szóval lehet, hogy a nők nagyrésze tud szoptatni, de az nem igaz, hogy a nők nagyrésze tud CSAK szoptatni. Az meg főleg nem igaz, hogy mindenki tudna 6 hónapig csakis szoptatni. És jó lene, ha ezt minél többen tudomásul vennék, nem lenne ennyi flusztráció belőle. Mert ez így rizsa.
 


fRusztráció
wer
 
 


Off. Alice, a 11.50-re: tudod, hogy azóta sem volt olyan csomóm?? Lehet, hogy csak azért, mert nem idegesítem fel magam rajta, tudom, hogy szabaduljak tőle, de akkor is. Úgyhogy mégegyszer köszi. Off vége.

Kép
Kép
 
 


Így van tanítónéni, bocsánat elütöttem, amúgy r-el szoktam írni. Valami érdemi más mondanivaló?
Vagy direkt egy uj nicket tetszett csinálni emiatt?
 


Kikezdki,
merre vagy?

Alíz,
jó, hogy valaki erre is figyel Kép
 


Zsuzsi
Gondoltam ,akkor majd keresek itthoni tuti jotKép
Az az igazsag hogy nekem minden baratnom szoptatott es minden nezhezseg nelkul,tehat toluk nagy segitsegre nem hszamithatok,mert nem ertik a problematKépEz mondjuk nekik csak jo,en szvsz mindenkit megkimelnek az ejjeli siras kiserte tapi keverestol.

Kyrandia
En is igy voltam vele hogy barmeddig lennek babas,olyan konnyu voltKépEn a hozzatapit is ugy csinaltam mintha szopis lenne tehat semmit nem adtam 6 hoig,teat sem.Viszont ugyesen evett,mindent rogton elfogadott.

Alice
Koszi a disznozsirt ,utolag en is hallotam rola.Sajnos nekem nem segitettek fejni a noverek es itt kezdodott a mizeria.2 napig iszonyu fajdalom volt,a szules ehhez kepest semmi.
Az baj hogy a korhazzal,terhesgondozassal ,dokival total elegedett voltam es ha nem lett volna ez a tej story akkor ok is minden .Csak sajnalok korhazat valtani emiatt,mert meg nem hallottam olyan helyrol ami mindenkinek bejottKép

Kép
Kép
 
 


Sziasztok! Kataa, kösszönjük, hogy megosztottad velünk a történetedet, sok tanulságot lehet belőle leszűrni. Engem egy kulcsmondat ragadott meg: "Senkinek nem kivanom azt napi 7-8* torturat hogy tapszer keszites,szopi+uveg adas,fejes(megha 10ml jott le akkor is)mosogatas+fertotlenites." Én is ezt csináltam 3 hónapig, valakinek ez semmi vagy azt gondolja, hogy ez semmi, engem roppantul megviselt és elfelejtette velem, hogy az anyaságot élvezni is lehet.
Jó lenne, ha azok, akiknek másodszorra jobban sikerült a szoptatás megosztanák velünk, hogy mit csináltak másképp, mint az első gyereknél. Asszem írtam már korábban, hogy ha még egyszer megadatik, hogy szüljek, akkor igyekszem minél kevesebbet stresszelni baromságokon, jó lenne egyágyas szobába kerülni, ezenkívül mindent meg fogok ismét tenni a szoptatás érdekében, de a gyerekorvosunkkal előre feliratok tápszert, ami ott fog csücsülni a kamrapolcon az én megnyugtatásomra. A sors iróniája, hogy annyi mindent összeolvastam a szoptatásról, hogy elméletben többet tudok róla, mint a szoptató anyák, csak hát, ugye, gyakorlatban meg nem ment...
 


Sziasztok!
Nem semmi ami itt kialakult...
Szerintem a topik címémel nincs gond.. ha valaki félreérti, akkor legyen olyan intelligens hogy elolvassa a topikindító bevezetőjét, és rögtön rájön hogy ez miről is szól. -vagy szólna, ha egyesek nem értik félre..-
Ha a szoptatós anyukáknak lehet ezer topikja, akkor mi miért nem "nyavajoghatunk" itt kedvünkre? Nekem személy szerint SEMMI bajom azzal ha valaki szoptat! Most én is teszem.Azzal viszont igen,ha valaki azt mondja nekünk: "Tudom, hogy rossz érzés, ha nem sikerül.De lépjetek már rajta túl! Ne nyalogassátok a sebeiteket!" Honnan tudnátok???? Őszintén mondom , örüljetek neki hogy nem tudjátok! De nekünk akiknek valamiért nem sikerült -oknyomozgatás nélkül!- rengeteg dolgon kell keresztülmennünk lelkileg. Nem részletezem mert csak nyavajgásnak veszitek.. Elég ha annyit írok hogy mintha életed legnagyobb szégyenét olvasnád minden tápszeres dobozon, újságban , tévében, és mindenki tudná az ismerőseid között.. elég rossz érzés! Mert igen, van olyan aki szégyelli hogy nem tudott -akármiért- szoptatni.
Olvastam itt néhány -máshol mégtöbb- büszke anyukát aki x éves gyereket szoptat, és örül neki! OK, de akkor nem logikus ha valaki BÁNJA hogy nem sikerült? Miért veszitek ezt gyűlöletnek?? Nem hiszem hogy a többségünk gyűlölné azt aki szoptat, mert nekünk nem sikerült!
Mindenkinek meglehet a saját véleménye, elképzelése arról hogy meddig szeretné szoptatni a gyerekét. Van akinek ez "csak" öt hónap van akinek négy év. Ezt sem lehet elfogadni? Én is írtam már hogy ÉN nem tudnék két-három éves gyereket szoptatni. DE! Nem nézem le azt aki ezt teszi! Ha neki ez így jó, és a gyereknek is, hát egészségére! Hisz nem az a lényeg hogy az anyukák és a babák boldogok legyenek?
MIért érzik a szopis anyukák muszájnak hogy kéretlenül segítsenek? Mi igenis mindig azt halljuk hogy hogy kellett volna.. Én személy szerint tudom hogy akkor ott az első napokban, ha segítséget kaptam volna másképp alakul az egész. Mert nem volt elég az akarásom, kellett volna a baba, a nővérek, a védőnő, a doki segítsége.. -vagy Alice-nak: egy barátnő aki olyan bunkó hogy megvesz nekem egy könyvet hogy hátha segít.. én nem vettem volna kioktatásnak, hisz nem feltételezem a BARÁTNŐMRŐl hogy bunkóságból akar segíteni..főleg ha előtte rá is kérdezKép-
És igenis létezik olyan hogy valaki depressziós lesz azért mert nem sikerült a szoptatás! És ezt ti -megint csak azt mondom szerencsére!- nem ismeritek ezt az állapotot! De ha egyszer tudjátok hogy milyen jó dolog a szopi, és mindenre van megoldás akkor ebből megintcsak logikus hogy ha nem sikerült, akkor szarul kéne érezni magát az embernek. És ha ezt tesszük akkor megintcsak nem vagyunk jók..
Én sose mondtam olyat egy anyukának hogy ne próbáljon szoptatni mert úgysem sikerül! Abból hogy valakinek kudarca volt valamiben, nem törekszik arra hogy másnak se sikerüljön! -biztos van ellenpélda, de szerintem a többség nem ilyen!-
Az sem igaz hogy "bevetjük a zsigereinkbe hogy nem sikerül" akkor én most a másodikat sem szoptatnám!
ÉS mégegyszer hogy ki is rúg bele kibe: "No, legyetek meg nélkülem is, elvégre jól tudtok Ti sírni nélkülem is. "

Betti

KépKép
KépKép
 


Jaj Szabó Betti, ezt most annyira nem kellett volna! Azzal indítasz, hogy egyesek nem voltak elég intelligensek ahhoz, hogy elolvassák a topikindítót, aztán beidézgetsz néhány mondatot Jaminától, csak épp azt nem, hogy ő, akárcsak Te, szintén nem tudta szoptatni az első babáját! Vagyis valszeg pont azért jött volna eredetileg ide, hogy megossza a tapasztalatait a sorstársakkal, hogy leírja, hogy neki a másodikkal aztán hogyan sikerült mégis. de éppenhogy volt olyan intelligens, hogy elolvassa a topikindítót, és azon az első íráson bizony felhúzhatta magát. És nem csak ő. Mert rögtön az fogadta, hogy ugyan kiket NEM várnak ide: az észosztó tejcsárdákat. Szerinted ez egy korrekt, intelligens kezdés volt? Már eleve egy ilyen nickkel szemben, hogy Kikezdki, az ember óhatatlanul provokációra gyanakszik. És nem is ok nélkül. Kép Aztán utóbb már magyarázhatja a bizonyítványt, hogy ő várná azoknak a tapasztalatát, akiknek másodszorra sikerült. Persze, csak épp Jamináét nem? Különös, nagyon különös. Az enyémet meg nyilván végképp nem, hiszen nekem az elsőt is sikerült szoptatnom. Hogy esetleg az elején szintén nehézségekkel, az nyilván a végeredmény szempontjából tök mindegy. ? Na jól van, lehet a torkomnak ugrani, csak tudjátok, az igazságtalanság még virtuálisan is fáj. Bocsánat, de muszáj volt leírnom.
Sziasztok, Klára
 
 


Klára!
Az írásom nem személy szerint Jamina ellen irányult, bár való igaz, hogy tőle idéztem. Ezek csak tipikus mondatok amit egy nem szoptató anyuka hallhat akár naponta is.
Lehet hogy a kezdés megfogalmazása kissé nyers, de világos, hogy kiknek szól a topik, és hogy miről.
Én olyat nem olvastam hogy várná a másodszorra sikeres anyukák tapasztalatátKép, én sem ezért írtam ide először! -de ha elkerülte a figyelmem, akkor bocsiKép-És én sem vettem magamra hogy észosztó tejcsárda lennék. Nekem nem írt ilyet Kikezdki, pedig nekem is sikerül a másodikat szoptatnom.
Nickjét illetően én azt gondoltam frappáns, mert az ember ha ilyen topikot indít, számíthat arra hogy belekötnekKép.

Betti

KépKép
KépKép
 


Betti, akkor olvasd el Kikezdkitől ezt:
Elküldve 2005 Február 09 szerda - 22h 52
"Jó lenne, ha azok, akiknek másodszorra jobban sikerült a szoptatás megosztanák velünk, hogy mit csináltak másképp, mint az első gyereknél."
Amúgy Kikezdki nem e topik indításához találta ki ezt a nicket, látod, már 29 hsz-e van, nem csak innét. De nem akarok én személyeskedni.
Veled meg főleg nem, hiszen máshol már beszélgettünk is, emlékszem rád. nem bántani akartalak.
Szia, Klára
 
 


Senki nem látta az Esőembert? Nem emlésztek arra a részre, hogy a kedvenc tévéműsora az volt, hogy Ki kezd? Ki! Ki? Ki kezd? (Egy Ki nemvű illető a gyengébbek kedvéért...) Szvsz ezt jelenti a Kikezdki.
(Mellesleg az indexen is ezzel a nicknévvel szerepelt...)
 


Klára!
KösziKép , ez elkerülte a figyelmemet.
Aha, ténlyeg... úgy látszik elég figyelmetlen vagyok maKép..
Nem vettem ám magamra, de azért kösziKép.

Betti

KépKép
KépKép
 


Sziasztok!

Bocsánat, hogy megjelenek itt, mint két gyereket sikeresen szoptató anyuka.
Vannak gondolataim, elég sok, aminek egy része kevéssé érdekel Benneteket, ezért azokra nem térek ki. Személy szerint szeretném, ha oda-vissza mindenki elhinné, hogy a szoptató, a szoptató-hozzátápszerező és a tápszerező anyukák nem ellenségei egymásnak.
Nem kellene, hogy kéretlenül tanácsot adjanak annak, aki nem kér. Kellene, hogy aki megtalálta a saját határait egy dologban (pl a szopiért küzdésben) az nyugodt lelkiismerettel tegye. Ne rágja magát tovább. De ha egy új gyermeknél szeretne ismét, vagy egyáltalán szoptatni, akkor merjen felkeresni egy embert, akinek az a munkája és hivatása, hogy ebben segítsen. Általában (bár ebben nem is olyan régen még nem hittem)a gondos kikérdezéssel és körülményfelméréssel lehet találni még akkor is olyan buktatókat, amiket kikerülve a friss baba szoptatása sokkal könnyebben megy, még akkor is, ha egy anyuka ezerszer végiggondolta már a dolgot az előző esetben. Érdemes hinni benne, hogy meg lehet fejteni a dolgot, ha szeretnénk szoptatni.

Sikeresen szoptató anyák. Gyakran érdemes belekérdezni a dolgokba, akkor is, ha az anya nem panaszkodott szoptatási problémára. Tudhat segíteni. Mások vagyunk. Van aki nem tart olyan dolgot uralhatatlannak esetleg reménytelennek, mint amit más annak tart. Nekem, aki magamat nagyjából problémamentesen szoptatónak tekintem volt eddig 4 mellgyulladásom, volt hónapokig tartó gombás fertőzésünk, gombaellenes szerekre ellenálló és sebesedést okozó, volt két hónapig esténként üvöltő dedem (aki semmi mást nem fogadott el csak cicit, a ciciből meg jött a tej, és éhes az nem volt), volt 30 fokban 12 órás szopisztrájkunk 3 hónapos korban (végül a forralt víz kanalazása lett a megoldás), volt csak egyik oldalt elfogadó babám, természetesen a három hónapos kortól állandó ficergéssel, a növekedési ugrásoknál éhes babával, álló éjszaka szopó babám, a kevés gyarapodásról azért nem bírtam pontos infókkal (pedig egy régi gyakorlatú gyermekorvos biztosan kiakadt volna), mert nem hordtam méreckedni a gyereket.
Azaz, lehet, hogy voltak ott is megoldott bajok, ahol erről nem esik szó. Azaz egy ilyen barátnő is tudhat segíteni.

Remélem nem hangzik kéretlen tanácsnak. Nem annak volt szánva.

Snoopy

KépKép
 
 


Jaj, Alizka, eddig is titkos rajongód voltam, de most már tényleg levettél a lábamról azzal, hogy kitaláltad a nickem eredetét. Igen, a Rainman-ből van, ez volt Raymond mondata, amit állandóan ismételgetett kedvenc műsorából a Perpatvarból, mert nem értette, hogy a játékos neve KI Kép

Klárának! Lehet, hogy kissé nyers a stílusom, de ennek megvannak a történelmi okai. Nyugodtan nézz utána az Indexen, mikor a legmélyebb kátyúban voltam és szoptatási tanácsot kértem, mit kaptam a néhány szoptatós anyukától. Hogy a tápszertől nem lesz elég intelligens a gyerekem, mert az agy számára nélkülözhetetlen fehérjéket nem fog megkapni, asztmás lesz vagy minimum allergiás, mert ugye immunanyagokhoz sem jut és még sorohatnám... Tudod, az ember az ilyesmitől megacélozódik, aztán már az első szóra "ugrik", én csak azért nem lettem depressziós, mert elég jók az idegeim, de olyan vagyok, mint az elefánt - nem felejtek... Az, hogy ez a hangnem alakult ki a két tábor között, azt ennek a néhány "jóindulatú" szoptatós kartásnőtöknek köszönhetitek. Jamina szándékai egyébként nem nagyon derültek ki, mert rögtön a topik leanyázásával indított, nem túl konstruktív hozzállás, nem igaz? Igen, továbbra is fenntartom, hogy várom azok tapasztalatait, akiknek másodszorra jobban ment a szoptatás, mert kíváncsi vagyok mit tudtak másképp csinálni. De elvárom, hogy az illető kellő empátiával fogalmazza meg a véleményét és ne úgy kezdje, hogy ...ti azért nem tudtatok szoptatni, mert hülyék voltatok hozzá, bezzeg én, a hősanya, éjjel-nappal szoptattam-fejtem-ittam és nekem sikerült...
 


Kikezdki! KépKépKép

Nos mivel mindenkit arra bíztattál, hogy nézzen nyugodtan utána az indexen is, milyen helyzetben voltál, bátorkodom belinkelni azt a topicot (a te első beírásod a 999-es)

http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=450&na_step=50&t=9103786&na_o rder=

Íme a te első beírásod: (a szöveg az üres válasz ablak ALATT található, máshogyan nem lehet önálló beírást linkelni, copyzni meg túl hosszú lenne:

http://forum.index.hu/EditArticle/ReplayEditArticle?a=35420736&t=9103786

Ez a szoptatás-nem szoptatás dolog egyébként akkor kezdett el tökéletesen elmérgesedni itt a neten, mikor valaki megnyitotta a "Szoptatás, kitől ne fogadjunk el tanácsot" c. fórumot. A dolognak annyi az előzménye, hogy az index Velvet fórumán van egy Szülészet nőgyógyászat v. valami hasonló c. fórum, ahol egy bizonyos Mr Spock (dr Laufer Gábor) azóta is azonnal szinte minden ezzel kapcsolatos kérdésre válaszol. Történt egyszer pedi, hogy egy anyuka abban a témában kért tőle tanácsot, hogy 10 hónapos a gyereke, nagyon fáj az egyik melle, de még szoptat, mit tegyen, mire a doki azt mondta, hogy hagyja abba a szoptatást, egy ilyen idős gyereknek már nincsen szüksége rá.

Természetesen azonnal vita kerekedett ebből, amit Mr Spock hamarosan le is zárt, mert mint mondta, itt csak kérdések és válaszok vannak, máshol tessék vitázni, no akkor nyílt meg a Szülői munkaközösség fórumban az ugyanolyan című topic (Szoptatás, kitől ne fogadj el tanácsot.)

(Kikezdki, közös barátnőnk töröltette a nickjét, csak mellesleg mondom, én is nemrég vettem észre.)
 


"MIért érzik a szopis anyukák muszájnak hogy kéretlenül segítsenek?"

Ha azt hallja az ember vkitől, hogy "ez meg az nem sikerült, pedig de szerettem volna", (legyen az bármi, nem csaak a szoptatás), és abban ő tapasztalt, tud segtíteni, akkor miért ne tegye? (Ne válaszolj, költői kérdés volt).

Azért fura, h az jöhet ide tanácsokkal, akinek először nem sikerült a szoptatás, de másodszor (többedszerre) igen, ainek meg mindig sikerült, az a lábát se tegye be a topikba...

Azon pedig igencsak kiakadtam, h annak, akinek tanécsot adtam szopi-ügyben itt a topikban (nem szoktam egyébként, meg lehet nézni a szopis topikokat), megköszönte, mások pedig ízt írták, h ne osztogassak itt tanácsot. Hogy is van ez?

Ehh, minek koptatom a számat... Kép

Zsóka
 
 


Kikezdki!

Olvastam az indexen a történetedet. (Megnéztem Alíz levelében lévő cím alapján.)
Ezek után + amit még itt olvastam a topicban én úgy gondolom, hogy ami velem esett meg az nem probléma, nem kudarc.
Én is úgy látom, hogy nemcsak 1-2% anyukának nem sikerül a szoptatás, hanem sokkal többnek, csak valahogy nem mernek beszélni róla. (Hiszen a csapból is az folyik: Aki akar szoptatni, az tud is. Kép)

Üdv

Pedit
 
 


Alice! Köszi a linkelést. Igen, emlékszem, hogy Gábor azzal is kihívta maga ellen a sorsot, hogy kerek-perec kijelentette, hogy a saját praxisában nemigen látott különbséget a szoptatott és tápszerezett babák között, hát, ez meg ugye, olaj volt a tűzre...

Én is észrevettem, hogy idike töröltette magát, jó lenne tudni, hogy miért.

Zsóka! A válasz nagyon egyszerű, teljesen más helyzetben van az, akinek egyáltalán nem vagy nagyon rosszul ment a szoptatás és az, akinél gond nélkül vagy kisebb nehézségekkel, de jól működött, tehát eredendően a "jól tejelő" kategóriába tartozik. Nekünk, akik ide írnak, eleve van valami hendikeppünk szoptatás terén, tehát a standard tanácsok szerintem itt már nem használnak, de ez szigorúan szvsz.
 


Pedit!

Engem most már csak egy valami érdekel, hogy ha második gyereknél majd tényleg mindent úgy tudok csinálni, ahogy szeretném (nyugodt gyermekágy, semmi idegeskedés, minimális számú látogató, plussz tejserkentő trükkök, tápszer előre beszerezése), akkor sikerül-e. Ha nem, akkor szinte biztos, hogy fizikai okok vannak a háttérben és többet nem tehetek magamnak szemrehányást. Ha meg sikerül, nagyon boldog leszek. De a babán is nagyon sok múlik, ha nem lesz partner, ahogy a lányom sem volt az, akkor az is lehet komoly akadály. A lányom pl. annyira utálja magát a szopást, hogy a cumisüveget is azonnal elutasította, amint nem onnan jött már a fő tápláléka, 8 hónaposan egyik napról a másikra kategórikusan eltolta magától a cumisüveget. Még olyan csőrös pohárból sem volt hajlandó inni, amiben szelep van, csak amiből dőlt a folyadék, szóval, ettől is függhet a siker.
 


Egyelőre nem olvastam el a linkelteket, majd megteszem, viszont lenne pár reagálásom az elmúlt pár hszre.

Egyik, Aliztől "mikor valaki megnyitotta a "Szoptatás, kitől ne fogadjunk el tanácsot" c. fórumot. A dolognak annyi az előzménye, hogy az..."
Nos, ez tévedés avagy csúsztatás vagy nevezzétek akárhogy, de nem igaz. A Szoptatás kitől ne fogadj el topiknak nem előzménye Mr Spock, nem Mr Spock miatt nyílt! Én itt voltam akkor is, amikor még nem volt az a topik, akkor is, amikor nyílt. Sőt, hatalmas szopis vitáim voltak itt akkor is, amikor az a topik még sehol sem volt.
Ez a dolog talán úgy lenne pontosabb, hogy hajdanán voltak az indexes anyukák meg a babanetes anyukák, egészen más légkörrel a két helyen. És ez az esemény egyike volt azoknak, ahol a két gárda "találkozott", és súrlódott. Ment a panaszkodás az indexen, jöttek a bnetre a korábban itt sosem járt nickek, nyíltak az "ellentopikok" másutt, és mentek oda bnetesek, akik korábban nem voltak, avagy ilyen témában nem írtak az indexre.
Ugyanigy, Kikezdki azt írod, az indexen kaptál neked nem tetsző megjegyzéseket, majd pedig idejössz a bnetre, és az itt levő, esetleg ahhoz a topikhoz az indexen semmi közük nem levő anyukákhoz eleve előítéletekkel fordulsz.

Egyáltalán. Mielőtt bárki is tanácsot adott volna, írt volna, kapásból a már idézett nyitó hszbeli előítéletes, az érintettek számára sértő viselkedés szerintem nem jogos.
Ez kb olyan, mintha én most nyitnék egy topikot, azzal kezdve, hogy ide be ne tegye a lábát olyan anyuka, aki tápszert adott a babájának, és ezt a mondatot úgy fogalmaznám meg, hogy azért, mert semmi szükségem a tápszert alkalmazó anyák hülye tanácsaira, agitprop szövegeire (stb).


A harmadik, és talán legfontosabb:
"teljesen más helyzetben van az, akinek egyáltalán nem vagy nagyon rosszul ment a szoptatás és az, akinél gond nélkül vagy kisebb nehézségekkel, de jól működött, tehát eredendően a "jól tejelő" kategóriába tartozik. "
Ez egy rettentően egysikú, buta kategorizálás, olyan, mintha azt mondanánk, hogy vannak az albínó emberek, meg a négerek és a kettő között nincs semmi!
Egy óriási tévedés!
A végül, első, második, harmadik vagy éppen akár hatodik gyermeküket szoptatni tudó anyák nagyon nagy része nem sorolható a "jól tejelő" kategóriába (mellesleg ez is egy alapból sértő szó, kb olyan, mintha azt mondanád, azok az anyák, akik mázlisták és tényleg gond nélkül sok tejük van, azok tehenek, ugyanakkor itt még ebben a topikban sem nevezte senki hasonlóan sértő szóval a szoptatni nem tudókat).
Akiknek sikerül végül szoptatni, azok közül rengeteg olyan van, aki nagyon sok kudarcon, kínlódáson ment keresztül, közte ezernyi olyan pillanattal, amikor feladhatta volna avagy véget érhetett volna a szopi, csak éppen szerencséje volt, vagy azért, mert talált végül valami hülye ötletet, ami ott éppen bejött, vagy mert találkozott valakivel, aki talált az ő problémájára való megoldást, vagy mert a babája x nap után meggondolta magát, stbstbstb.
És ezek az anyák igenis rengeteg tapasztalattal rendelkeznek, nem állatok, mint aminek beállítjátok őket!

másik ilyen:" azt ennek a néhány "jóindulatú" szoptatós kartásnőtöknek köszönhetitek"
Ezt szokták rasszizmusnak vagy faji előítéletnek vagy hasonlónak nevezni. Ha bajod volt valakivel, ne állj szóba azzal, de egy kalap alá venni mindenkit, valamilyen tulajdonság alapján, majd pedig sértegetni őket....


Ildi

Ildi
 
 


Na, megpróbálok sorban reagálni.
"Ugyanigy, Kikezdki azt írod, az indexen kaptál neked nem tetsző megjegyzéseket, majd pedig idejössz a bnetre, és az itt levő, esetleg ahhoz a topikhoz az indexen semmi közük nem levő anyukákhoz eleve előítéletekkel fordulsz." Ebben van némi igazság, el kell ismernem, de olvastam nem egy hasonlóan sértő dolgot itt a babaneten is, pedig az Alice által említett topicban nem is jártam, de nézzél be a Tápszert kap a kisbabám topicba, valamiért ott is azonnal letámadták az odaíró anyukákat, vajon miért, minek ír egy szoptatós anyuka egy ilyen című topicba? Ezt nem tudom felfogni.

Írtam ezt is a nyitó hsz-ben: "Elnézést, hogy rögtön a kezdő hozzászólásomban diszkriminálok embereket, de nem akarok ebből a topikból 225. szoptatási háborús topikot." Ez miért sértő? Világosan megmagyarázza a szándékomat.

A "jól tejelő" anyuka kifejezést a gyerekorvosunktól vettem, ezt nem azért írtam, mert tehénnek vagy bármilyen állatnak tekintenék bárkit is, magamat az ellenkező "rosszul tejelő"-be sorolnám. Hihetetlen, hogy ti érzékenyebbek vagytok nálunk, akiknek kudarc ez az egész szoptatás úgy ahogy van. Javasolj akkor valami más kifejezést, ha szerinted ez sértő.

Ami az érdemi részt illeti, igenis tegyünk már végre különbséget azok között, akiknek valamilyen trükkk bejött és tudtak még ha nehézségek árán is szoptatni, valamint azok között, akiknek semmilyen trükk nem jött be. Van olyan, hogy az ember a feje tetejére áll, akkor sincs több, mint 30 ml teje, ezt fogadjátok végre el! Azt hiszem ez az alapvető vita tárgya köztünk. Ezzel együtt természetesen elfogadom, hogy akiknek sikerült, azok között is nagyon sok az olyan anyuka, aki iszonyú szenvedésen és küzdelmen ment keresztül.

És még valami az utolsó mondatoddal kapcsolatban, sajnos, az ilyen esetekben is érvényesül a csorda-szellem, amikor több vehemens szoptatós anyuka összeverődik, döbbenetes micsoda stílusban tudnak nekimenni annak a néhány szerencsétlennek, aki netán tápszert mer adni a gyerekének.

Sajnos, nem látszik teljesülni az eredeti szándékom, mégis háborús topic lett ebből is Kép
 


Érdekességképp belinkelnék ide egy babanetes válogatást a hozzászólásokból, vannak köztük érdekesek: http://www.babanet.hu/publ/valogatas/kotelezo.htm

Pl. itt van egy, ami engem különösen szíven ütött:

"Nem érdekel, ha azt gondolja rólam, hogy alpári vagyok, de mindekképpen hangot kell hogy adjak a dühömnek amit MAGA, meg a maga egy kaptafára írt válaszlevelei keltenek bennem. GYŰLÖLÖM MAGÁT ÉS A MAGÁHOZ HASONLÓAKAT azért a rengeteg keserű, önmarcangoló hétért, hónapért, amit nekem és más hasonló helyzetben lévő anyának okozott, akik a selejtes 2%-ba tartoznak. Nem fogom leírni a két kisfiam esetét, akiket nem tudtam szoptatni, mert a válaszát már kívülről fújom. Egyszerűen elegem van a sikersztorikból és magából meg az egész szoptatáspropagandából."
 


Pildi, szerinted az indexes anyukák meg a babanetes anyukák annyira különbözőek? Vagy a babanetes anyukák az igaziak az indexesek meg a nem jó anyukák? Csak azért, mert itt a babaneten a kismama ujság az alapmű, a biblia (ki b-vel)???

Egyébként volt rá egy fogadásom, hogy előbb utóbb te is megjelensz, csudálkoztam is, hogy ilyen későre. Most már csak Ibolyt várom, aki megigérte, hogy minden beírásomra reagálni fog, mert én mételyezem a kismamákat.

Ja és mindezt mindössze amiatt, mert képtelenek vagytok beismerni, hogy a szoptatás nem csupán akarat meg elhatározás, meg igyekezet kérdése. Ugyanis akkor leáldozna a nimbuszotok, hogy "én mennyit próbáltam, és végre sikerült!" (MIntha ez attól függene...)
 


Ja és még valami, ezt csak úgy..

Szóval szerintem régen - még az ősidőkben, de legalábbis a múlt század eleiben is - az volt a módi, hogy a nő menstruált, férjhez ment, teherbe esett, szoptatott, ujra menstruált, ujra teherbe esett, ujra szoptatott stb. Egy nem a felső közép vagy jómódú középosztálybeli nő ezt megtette életében akár 10szer is. Volt olyan gyereke akinél ez bejött (mármint pl. a szoptatsá) volt amelyiknél nem. Amelyiknél nem, az vagy kapott kecsketejet, vagy kapott egy szoptatósdajkát, vagy segített az éppen szült sógornő stb. ) Érdekes mód akkor valahogy annyit nem papoltak a "szülésélményről" mert tudták, hogy ilyen élményük még többször lesz. Nem papoltak a szoptatásról, mert vagy sikerült vagy nem, pedig az alapállás az volt, hogy a szült nő szoptatni szok.
Mióta a nők egy vagy két gyereket szülnek, azóta lett ilyen lelki izé ez az egész. Mert ha már szülök egyszer, akkor nekem kijár a "szülésélmény!!!" Akkor nekem kijár, hogy ha én szülök, akkor legyen mellettem füstölő, halk zene, legyen melletem a férj, legyen mellettem dúla, jaj nehogy már váják a gátam a szülőszoba is legyen családias, a szülésznő is csak fuvolahangon beszéljen hozzám, a szülészorvos is csak az én engedélyemmel közelítsen az nemes szervemhez, különben mekkora is lesz az én szülésélményem csalódottsága! És utána meg igenis szoptatni akarok, mert én mint anya, aki oylan nagyon szentséges vagyok, hogy életet adok egy gyereknek, és ha már ez csak az életemben max. egyszer vagy kétszer történik, akkor igenis szojpn már az a rohadt kölyök és én igeni érezzem át mindama szépséget amit erről írnak!!!

Mert én nagyon fontos vagyok, én az anya! Nekem ezek a pszichikai élmények kellenek, mert ha nincsenek, akkor utána majd mehetek a pszcichológushoz a fel nem dolgozott kudarcélményeim miatt!!!!

És ki volt az, aki mindezt tudasotította a nőkben na ki???
 


Alice, ki??? Kép Kép Kép
 
 


Basszus, Aliz, ezen nagyot nevettem. Vhol nagyon igazad van. Ahelyett, h hagynánk emgtörténni a dolgokat a maguk természetességében, misztifikáljuk azokat.
Anno már én is írtam erről itt a bbneten, hogy régebben (értendő ezalatt akár az elmúlt 100, de akár ezer év is, ebből a szempontból mindegy) megélték, táéték az emberek a dolgokat, lett légyen szó szülésről, terhességről, halálról, akármiről. Ma mindent "meg akarunk élni". vajon hogy a jobb? melyik is a természetesebb?

na de ez itt erősen off.

Zsóka
 
 


Szeretném kicsit visszaterelni ezt a topikot az eredeti mederbe, így engedelmetekkel leírnám az én faramucin sikerült szoptatásom történetét, valamint azt, hogy a kistesónál mit csinálnék másképp.

A dologra csak pár hete van rálátásom, mert nemrégiben apadt el végleg a tejem. Őszintén bevallom, nem sirattam, kicsit még örültem is neki, hogy visszakaptam a testem. A fiam 6 hónapos és egy hetes volt akkor, nemrég állt fel, és a szédítő persepektíva igen veszélyes kalandokba sodorta: fél méterre volt tőlem, és mire észbekaphattam volna, lefejelte a szekrény sarkát. Iszonyúan megijedtem és uccu vittem az ügyeletes kórházba, előtte meg akartam volna szoptatni - és egy csepp tejem sem volt és azóta sincs. Mivel pár órája szoptattam utoljára, innentől kezdve némi kétellyel fogadom azt az állítást, hogy a tej nem tűnik el egyik napról a másikra. De ezt csak zárójelben. Hozzátenném, nem terveztem hosszú szoptatást: 7-8 hónapig szerettem volna szoptatni és csak az első három hónapban igény szerint. Mindezeket le merem írni, tudom, hogy ma ezt kevesen vallják be, de azt is tudom, hogy léteznek még rajtam kívül kismamák, akik alapból nem arra készülnek, hogy másfél éves korig, vagy akár tovább is szoptassák gyermeküket. A kisfiam tápláléka ehhez képest öt hónapos koráig túlnyomórészt az anyatej volt - furcsa, hogy sokan lesajnálnak ezért, mert számomra ez is szép eredmény, még ha nem is tökéletes.

Zavartalan terhességem volt, orvosi szempontból szinte unalmasan telt a kilenc hónap, annak ellenére, hogy nem spontán estem teherbe - erre a hormonzavarom miatt nem volt mérhető esélyem - , hanem egy hormonkúra eredményeképpen fogant meg a gyermekünk.
A szoptatástól azonban már a terhességem alatt frászoltam a családunkban előfordult szoptatási kudarcok miatt egyrészt, másrészt, mert én, aki a melleimről szinte tudomást se akartam venni a teherbeesésig, el nem tudtam képzelni, hogy egy csecsemőnek táplálékot tudnának nyújtani majdan ... de úgy gondoltam, majd rábízom magam az anyatermészetre és a hormonokra.

Iván hüvelyi úton született, és amint tudtam, mellre tettem, iszonyú ügyes volt, rögtön tudta, mi a dolga, úgy szívott, mint egy kis pióca. Ohó, gondoltam, fog ez menni!
A kórházi védőnő tanácsára 15-15 percig szoptattam mindkét mellből, azaz mind a négyből, mert persze egy körrel nem lakott jól a gyerek, és különben is "minél több inger kell, hogy érje a cicit". Hát érte is annyi, hogy a mellbimbóim hamarosan kisebesedtek, mert azt elfelejtette mondani a védőnő, hogy fehér bőrű nőknél sok lesz az a negyedóra így kapásból. Az emlőambulancia hétvégén zárva tartott, így két napig csak magam nyalogathattam a sebeimet, de pont tejbelövellésre sikerült oda is eljutnom: az ott dolhgozó kis doktorcsaj két lépést hátrált a látványtól.
Az első hetekben bőgve szoptattam - és nem is csináltam mást: szoptattam egy órán keresztül, mígnem a gyerek beájult a szopásba, majd egy óra múlva az éhségtől üvöltve ébredt, megmértük az előző szopást, elszörnyedtünk, szoptattam megint... és újra előlről, naponta fél órám volt összesen a zuhanyozásra (gátseb!), fogmosásra és egy nyugodtabb reggelire. Étvágyam alig volt, de inni ittam rengeteget, szedtem tejszaporító bogyókat, ittam laktoherbet literszám... az ízeket már nem is éreztem. A gyerek éjjel-nappal melletem volt, velem aludt egy ágyban, a mellkasomon altattam, kipróbáltam az összes akrobatikus szoptatási pozíciót, mégse lakott jól soha az anyatejtől. A mellbimbóim gennyesek lettek, már félve vártam a következő szoptatást. Fejtem is naponta többször, két szoptatás között, soha nem jött le 20 ml-nél több. A stressz és a fájdalom teljesen felőrölt, így a harmadik héten éjszakára kimenőt adtam a melleimnek: igen, éjszaka tápszert adtam a kisfiúnak - anyám, úgyismint Alice_cs minden erővel próbált erről lebeszélni! - mert Ványka folyton vért bukott a sebes melleim miatt és én a fél kezemet odaadtam volna, ha két óránál tovább alhatok. Mindenkinek van egy tűrőképessége, az emberek terhelhetősége változó: én gyenge ember vagyok és ezt nem tagadom.
Innentől kezdve kicsit tűrhetőbb lett a dolog, egy időre sikerült is elhagyni az éjszakai tápszert és a melleim is begyógyultak... nappal azonban továbbra sem lakott jól a gyerek és a fejlődése is afféle "éppenhogy rendben" volt.
Közben szabályszerű tejdepresszióba estem, én, a bölcsész, álló nap a melleimmel foglalkoztam, a gondolkodásom beszűkült a tejszaporítás köré, rágtam magam, hogy nem tudom kielégíteni a kisfiam szükségleteit. De nem is ez volt a legrosszabb. Hanem, hogy Ványka nem tudott megnyugodni nálam: eltaszította magát tőlem, egész megfeszült a kis teste. Ha sírt, nem tudtam megnyugtatni. Sírva szopott és a kimerültségtől ájult el a mellemen. Pedig a védőnő szerint igazi jól szopó baba volt.
Öt hetes korában az egyik napot egy az egyben végigsikította. Már minden gondolatot kiüvöltött a fejemből, amikor eszembe jutott, hogy talán le kéne megint mérnem egy szopást... 10 ml negyvenöt perc alatt... szemmel láthatólag éhezett. Akkor bennem eltört valami és nem haboztam adni neki egy deci tápszert: beslukkolta és azonnal elernyedt a kis teste, hat órán keresztül csak aludt, igazi békés csecsemőálommal. Innentől kezdve - miután konzultáltam a védőnővel és a doktornővel is - pótlást is kapott minden szoptatás után.
Hat hetes korában rendbejött a kapcsolatunk - az első nekem szóló mosolyánál úgy bőgtem, mint a záporeső - és azóta is dúl a love.
Pótlással együtt öt hónapig viszonylag masszívan volt tejem, addig sikerült megvalósítani a túlnyomórészt - nem kizárólagos - anyatejes táplálást. Öt hónapos korára már nem volt neki elég az a fehérjemennyiség, amit ilyen módon kapott,mert nagyon mozgékony baba lett az én Ványkám, akkor kezdtem módszeresen hozzátáplálni (bár előtte már kóstoltattam vele zöldséget - gyümölcsöt). Hat hónapos korára már nem nagyon érdekelte a kebelbüfé, hiszen annyi érdekes dolog van a világon! Kész birkózásmeccs volt az a napi - akkor már csak - háromszori szoptatás is.
Utána apadt el a tejem - fél nap alatt. pár napig még próbálkoztam, hiába.

Utólag tudtam meg egyébként, hogy a hormonzavarom is okozhatta ezt a gyér tejtermelést.

és hogy a kistesónál mit tennék másképp?
Hagynám a fenébe a mérleget, nem hagynám magam stresszelni, és ki tudja, talán kihívnák egy szoptatási tanácsadót is - persze csak olyasvalakit, aki nem per szopi-cici-babuci beszél rólam és a gyerekemről, valamint tiszteletben tartja, hogy a mellek végén emberek laknak. és mindenekelőtt fokozatosan növelném a mellen töltött időt, hogy ne sebesedjenek ki a mellbimbóim. Továbbá sokat gondolnék a férjem családjának bíztató szavaira, akik nem győznek eleget dícsérni, hogy "milyen hosszú ideig" kaphatott anyatejet a kisfiam. Mert innen nézve nem is olyan nagy kudarc ez a hat hónap.

Elnézést ha hosszú és talán túlságosan is őszinte lettem volna, de az én történetemet eddig csak Alíz közvetítésén keresztül olvashattátok.

Szép napokat!
 
 


Sziasztok!

Alapvetően ez a topik sokkal jobb hangulatú, mint egy éppen háborúktól sújtott bármelyik topik. Kép

Ami eszembe jutott. Ha ezt a 98%-os adatot igazi tudományos adatok támasztják alá (mint ahogyan úgy gondolom, hogy igen), akkor biztosan van valami oka annak, hogy az anyukák számára minden ismerhető tanács ellenére is több baba-mama páros számára kudarcos a szoptatás. Akkor arra is keresném a választ (de lehet, hogy csak én magam, nem tudom), hogy MIÉRT is nem sikerül szaporítani a tejet. Hogy legyen egy konkrét, megfogható ok, hogy mi a "diagnózis". Hisz a tudományos 2%-nak is konkrét okai vannak...Az számomra, ha ilyen helyzetben lennék, akkor kevés lenne, hogy ilyen vagyok. Ha ok van, akkor talán kezelés, segítség is van.
Erről mit gondoltok Ti, akik kéytelenek voltatok tápszert adni a gyermeketeknek?

Ildi!
Furcsa, nekem nem volt sértő a "jó tejelő", ahogyan a "rossz tejelő" sem. Számomra nem pejoratív.

Most elbizonytalanodtam. Tényleg elmenjek innen? Nem olvastam végig vissza, így nem volt ismert a bevezető számomra. Ha zavarok, szóljatok, akkor nem jövök többet.

Üdv
Snoopy

KépKép
 
 


"Ha ezt a 98%-os adatot igazi tudományos adatok támasztják alá (mint ahogyan úgy gondolom, hogy igen), " - Snooopy írta

- no innen kezdve noincsen is miről beszélni, mert akkor olyan lenne, mitha egy iszlám hitű akarna meggyőzni egy zsidót pl.

Mert innentől kezdve ez hit kérdés, és akár vallást is lehet rá alapítani.. Ha te szentül hiszed, hogy ez a 98 % igaz, akkor ... nem is tudom miről beszélünk.
 


Kikezdki, elfogadom, van különbség azok között, akiknél végül valami bejött, meg azok között akiknél semmi nem működött. Ezt szerintem nem vitattam (-ta senki), én csak a másik végletről írtam.


Alice, nem mondtam, hogy egyik jobb vagy rosszabb. Itt a babaneten az ősidőkben (ne feledjük el, itt már több, mint 4 évről van szó) szerintem nagyon szoptatás-barát környezet volt, azok közül, akik akkoriban naponta írogattak ma már több IBCLC van. Akkor ők (Iboly, Pele stb) naponta rengeteg időt töltöttek itt, ezeregyedszer is válaszoltak ugyanarra a kérdésre, napokon át nyomoztak, próbálták kérdéseik révén megtalálni, ha valakinél gond volt. Sose felejtem el L. esetét, L. mindent megtett, amit javasoltak, napok (tán hetek) óta ment a dolog, egész nap ágyban a kicsivel stb stb már úgytűnt mindent végigmazsoláztunk, és a babának csak nem volt elég a tej. És aztán végül csak meg lett a bibi oka (történetesen a bimbóvédő volt), ami valahogy nem tűnt evidensnek eleinte. Mindegy, ez most nem az, hogy valami hűde rejtély és hűde csodát tettek, hanem arra akartam kihegyezni, hogy itt tömény összefogás és segítési kísérletek, bíztatás zajlott, olyan környezet volt, amiben az akkori friss kismamák gyorsan és szakszerű tanácsot kaptak, s szerintem az akkortájt egyébként jellemző átlagnál nagyobb arányban sikerült megvalósítaniuk szoptatással kapcsolatos elképzeléseiket.

"Egyébként volt rá egy fogadásom, hogy előbb utóbb te is megjelensz, csudálkoztam is, hogy ilyen későre. "
Erre csak azt tudom felelni, hogy nem voltál elég figyelmes! Voltam én már itt ebben a topikban korábban is, tán még az első oldal arhivra kerülveKép.
Igen, én idestova 4,5 éve minden érdekesnek ígérkező topikba beleolvasok, habár manapság nem annyira mint régen. Valamikor nem történhetet a bneten úgy valami, hogy ne tudjak róla! Ez van.


Szerintem valahol magától értetődő is ez a dolog, régen volt 10 gyereke az anyáknak (terhessége és szülése gyakran több is) se ideje, se energiája nem volt rá, hogy túlmisztifikálja a témát. Ez azért olyna, hogy ha én mindennap járok Budapesten, akkor egy idő után természetes, ha meg életemben egyszer, akkor tuti jól körülnézek és minden fontos(híres) részét meg szeretném ismerni. Nem csak az anyaságban vannak ilyen pontok.
Másrészt annnyi minden más a 100 évvel ezelőttihez képest, akkoriban teszem azt a külsőnk sem volt ennyire fontos, mint most és még ezer példát lehetne találni.


98% és 2%. Ma Magyarországon ha jól tudom, évi kb 90.000 gyerek születik, illetve talán valamivel több, de az ikreket úgyis le kell vonjam, szóval évi 90.000 anya kezd bele a szoptatásba. Ennek a 2 %-a 1800. Nem is olyan kevés. Mintahogy valaki már kiszámolta, a 8000 felhasználóra jut 160. Az sem kevés. Ehhez képest ebbe a topikba sem írt még ennyi, szóval igenis benne lehetnek páran a 2%ba.

Ildi

Ildi
 
 


Vagyis 2 % a csököttek, akinek eleve "rendellenessége" van. Köszönöm. A többi 40 % anyuka nevében is, akinek ez nem ment. Tényleg olyanok vagytok mint a Jehova tanúi komolyan. MIndaddig míg ezt a dalt zenélitek, nekem nemigen van mondanivalóm.
(Részemről mára befejeztem megyek aludni.)
 


"Vagyis 2 % a csököttek, akinek eleve "rendellenessége" van."
Csökött az, aki ilyenek így mond. Szerintem én sose neveztem a 2%-ot csököttnek, meg hasonlóknak, hanem azt próbálom mondani, hogy igenis vannak olyanok, akiknek szervi okokból esélyük sincs, hogy sikerüljön a szopi. Sem az első babánál, sem a hatodiknál, semmikor.

Te arra akarsz vallást alapítani, hogy ez a 2% 40%. Akkor most mondd azt az itt levő anyáknak, hogy a következő babánál mellre se tegyék, mert nekik szervi okokból sosem sikerülhet. Szerinted így van??????

Sőt, hirdessük ezt: anyák, számoljatok azzal, hogy 40%-ban szervi okokból nem fog sikerülni a szopi, ennek függvényében próbálkozzatok, ahogy akartok. Mire lenne ez így jó???

Egyébként ez megint egy tipikus pont. Szerintem a szopi-tanácsadók ( a hivatalosak) sose mondanak, sehol se írnak olyat, hogy 98% tudna szoptatni, ha akarna. Azt állítják, hogy 2%-ra tehető azok aránya, akiknek szervi okokból esélyük sincs a szoptatásra. Szerintem a két állítás messze nem ugyanaz!

Ildi

Ildi
 
 


Alice, én komolyan nem értelek téged! A legutóbbiakban mindenki békülékeny és pozitív hozzáállást tanúsított, erre Te meg megint bevágod az ajtót magad mögött. Állandóan ezzel a 2%-kal jössz, ezen akadsz fenn. Miért, ha azt mondanák, hogy 20%-akkor megnyugodnál? Ha egyszer erre az eredményre jutottak ama tudományos vizsgálatok. Te dobod fel mindig újra és újra ezt a 2%-os labdát, aztán ha valaki próbálja magyarázni, értelmezni, rögtön ugrasz. Lépjünk már túl ezen a szerencsétlen számon! Senki nem nevezett senkit csököttnek és rendellenesnek. (Illetve mégis: még az elején éppenhogy a nem sikeres szoptatók nevezték gusztustalannak, rendellenesnek, aberráltnak meg amit akarsz azokat, akik tipegőt szoptatnak. Kép ) Annyira jó lenne, ha néha visszaolvasnád pl magadat, meg a többieket is. Én pl valahol bírlak, értékelem, hogy egyenes vagy és szókimondó, hogy úszol az árral szemben ésatöbbi, de ha jön a 2%, egyszerűen elveszted a fejedet. ???
 
 


Sziasztok!
en meg nagyon uj vagyok itt, de azt hittem tanacsokat es egyutterzest osztogatnak errefele az emberek (szerencsere legtobben igen). Eleg gyerekes vita, hogy ki mit olvasott valahol, azt hiszem ezernyi felmeres keszult es eleg lenne, ha itt inkabb csak a szemelyes tapasztalatokat osztanank meg vitak helyett. Nekem mar nagy babam van (15 honapos), de honapokig kinlodtam a szoptatassal, es csak szeretnem a lelkiismeretuket megnyugtatni azoknak akiknek nem sikerult. A noverem harom-negy evig szoptatta a lanyat, ugyhogy volt boven hova fordulnom tanacsert, tejem is lett volna eleg. Sajnos van neha hogy a baba nem teszi azt amit mi szeretnenk. A fiam csaszarmetszessel szuletett, kis sullyal, de nem volt koraszulott, az elso negy napjat inkubatorban toltotte, es az uveget se tudta tisztesseggel szopni, ugyhogy mestersegesen kapott tejet ket napig, aztan nagy veszodseggel cumizott. Mikor hazajottunk termeszetesen en is cumival etettem, habar turelmesen probalkoztam a szoptatassal minden etetes elott, de nem volt szivem "kinozni" csak a mellemmel, a kis sulya miatt, mert lathatoan nem lakott jol (anyatejet kapott azert a cumibol, mert nagyon fontosnak tartottam az anyatejet barhogyan is kapja). A lenyeg az hogy ket hetes korara elertem, hogy kizarolag szopjon, mindez a csoda egy hetig tartott. A gond az volt, hogy ket orat szopott egy orat aludt, es lathatoan mindig ehes volt, ugyhogy vissza napi egyszeri uveg aztan ketto...aztan feladtam a szoptatast, de fejtem a tejet negy honapig. Kozben rajottem, hogy a baba iszonyat lassu evo (az osszes cumisuveget kiprobaltuk) az elso par honapban egy ora alatt 50-100 ml tudott kiszivni. En buszke vagyok arra, hogy legalabb fejni tudtam a tejet es par honapig kapott anyatejet, ami piztos jot tett az immunrendszerenek, egyaltalan nem beteges, talan ketszer volt megfazva, semmi komolyabb. Annyit tudok tanacsolni, hogy ha a gyerek nem is szopik probaljatok fejni az anyatejet, mert az is valami.A fejessel is azert ovatosan, mert ugyanugy kisebesitheti a mellett, es aztan eleg nagy gyotrelem. A baba egyebkent mai napi nagyon keveseket eszik, de nem valogatos, csak ilyen a termeszete, es nincs lemaradva semmilyen teren.

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
 


Manojoe,
nagyon tetszik az írásod Kép, komolyan!
Emlékszem én is, mennyit kínlódtál, gyakorlatilag végigkísértem a fiad születése óta akarva-akaratlanul, hogyan fejlödik, és hogyan küzdesz.
A Te esetedben vszeg igaz, hogy a túl sok információ rosszabb volt, mint ha csak a józan eszére hallgat az emberKép
És az is nagyon tetszik a hozzáállásodban, hogy nem veszed már kudarcnak, mint ahogy nem is az. És biztos vagyok benne, hogy a következö gyereked ,,elönnyel" indul emiatt. Mert nem fogsz már úgy görcsölni rajta, mint Ivánkánál.

Alíz,
senki sem csökött, akár 2%, akár 40. Nagyon nagy baj lenne, ha bárkinek is eszébe jutna ez alapján minösíteni egy anyát. Elismerem egyébként, nagy csapda ez a szám, de nem vallana nagy intelligenciára senki részéröl akár másra, akár saját magára vonatkoztatni azt, amiröl nem tehet, nem igaz?

Kikezdki,
visszanéztem az arhívot: nem a topik leanyázásával nyitottamKép Mindössze azon háborodtam fel, hogy szimplán elmebajosnak és ,,furcsának" bélyegezték egyesek a 2-3 évesek szoptatását -ezen egyébként nem is tudom magam túltenni...
Az ,,anyázás" sem a tápszerezésnek szólt, hanem az intoleranciának. Hajajj!
 
 


Jamina, köszönöm a bíztatást! Néha én is úgy érzem, hogy kár volt annyit tájékozódnom. Szerintem régebben lehet, hogy kevesebb volt a sikeresen szoptató nő (bár ki tudja...), de kevesebben voltak a tej miatt görcsölő, stresszes kismamák is, akik ahelyett, hogy minden energiájukat a gyönyörű kisdedre fordítanák, éjt nappallá téve "tejet szaporítanak". Pedig ezek a hónapok soha nem jönnek vissza. Én nagyon sajnálom azokat a heteket, amiket a tej mennyisége miatti aggódással töltöttem, mert kevesebb jutott belőlem a kisfiamnak.
Kicsit nagyobb spontaneitással biztos több sikerélményem lett volna a szoptatás területén is.
De sebaj, cserébe elsőszülöttem igazi Aranyfenekű Gyermek. Egy elkényeztetett, agyondédelgetett kis betyár. Kép
 
 


ManojoeKép
Nyilván az is közrejátszott a mi generációnk szoptatlanságábanKép, hogy anyáink pár hónapos korunkban már visszamentek dolgozni, így a tápszer tkp. szükséges rossz volt. Meg hát az akkori hozzátáplálási gyakorlat inkább az elválasztás felé tendált, tehát majdhogynem törvényszerü volt, hogy alig-alig szoptatott valaki sokáig.

A lényeg, hogy most már jól vagyKép
 
 


Sziasztok!

Erről a 2%-ról nekem az a véleményem, hogy az tényleg igaz lehet, hogy ennyi azon nők száma, akik valamilyen fizikai okból (hormonzavar, kevés tejtermelő mirigy stb.) nem tudnak szoptatni, de ha megfigyeltétek ide többségében inkább olyanok írtak szvsz, akiknél a kudarc hátterében valamilyen pszichés ok húzódott meg. És itt azért 2%-nál jóval nagyobb számról beszélhetünk. Írtátok itt, Zsóka és Alice is, hogy nem tudjuk manapság már csakúgy megélni a dolgokat, sodródni az árral, nekünk, modern nőknek, elvárásaink vannak magunkkal, a gyerekünkkel, a férjünkkel stb. szemben. A természet viszont nem így működik... Extrém lesz a példa, de remélem nem fogok senkit megbotránkoztatni, én a szoptatási képességet valahogy úgy képzelem el, mint az orgazmuskészséget, az utóbbihoz kell egy türelmes, szerető pasi, nyugodt körülmények és megfelelő szellemi ráhangolódás, ha ezek bármelyike nincs meg, kicsi az esély a sikerre. Hány nő képtelen szerintetek fizikailag az orgazmusra? Nyilván elenyésző számról beszélhetünk, mégis mennyi nő szaladgál a világban, aki még soha nem élte át ezt az érzést, milliók... Vajon miért? Mert ha még az első két feltétel adott is a jó szexhez, a harmadik nagyon nagy súllyal esik a latba, nemhiába mondják, hogy az agy a legfontosabb erogén zóna, ott dől el minden. Ugyanez lehet a szoptatással is, ha még jól szopó is a gyerek és adottak a nyugodt körülmények, de akkora a megfelelési kényszer az anyukán, hogy tudat alatt begörcsöl, akkor lőttek az egésznek... Ha a saját esetemet nézem ,akkor nálam csak egy feltétel teljesült, a nyugodt otthoni körülmények (a kórházban még az sem), de se jól szopó nem volt a gyerekem, se agyilag nem sikerült ráhangolódnom a szoptatásra, hiába akartam.

Van nekem egy barátnőm, aki amolyan igazi "ősanya" típus, azonnal teherbeesett, természetes úton szült meg először egy 4, utána nem sokkal egy 4,5 kilós bébit gond nélkül. És, persze, rengeteg teje volt, de nem is olvasgatott itt a neten és nem izgult előre, hogy lesz-e megfelelő szülésélménye, fog-e tudni szoptatni stb. Talán neki van igaza, én mindenen paráztam, már a terherbeesés sem ment simán, több mint 1 év kellett hozzá, aztán az orvosom is így kezdte: "ebbe még ne éljük bele magunkat, mert még nem találtam szívhangot..." stb., végigizgultam a 9 hónapot is, szóval, aztán az "élmények" a kórházban, ahova már szülés előtt befektettek, na, nem részletezem, írtam már erről eleget itt a babaneten. A lényeg, hogy a következő gyereknél kiderül, hogy ha a három feltétel teljesülése mellett sem megy a szoptatás, akkor szerintem tényleg abba a bizonyos 2%-ba tartozom.
 


Ja, köszönöm Manojoe-nak, hogy elmesélte a történetét. Alice-től ugyan már nagy vonalakban tudtuk mi történt, de jó volt, hogy leírtad az egész történetet. Szerintem nem vagy gyenge ember, sőt, én képtelen voltam rá, hogy otthon is hallgassam az éhes csecsemő sírását, hamarabb megtörtem, de nálam a tejmennyiség is jóval kisebb volt, úgy hogy most is ugyanezt tenném.
 


Pildi,
idéznék egy beírást (személyesen Ibolytól) abból a mérhetetlenül undorító topicból, rögtön a második oldalról, amelynek te is lelkes hozzászólója voltál:

"5. Az anyák mindössze 1-2 százaléka kényszerülne arra, hogy tápszert adjon a babájának, ennek anatómiai és bizonyos betegségbõl eredõ okai lehetnek. Nekik nem kell "merõ büszkeségbõl" éheztetniük a kisbabájukat. 98 százalék viszont tudná szoptatni a babáját és nem lenne kevés a teje, ha megfelelõ tanácsokkal látnák el. "

Így biza. Ha megfelelő tanácsokkal látnák el. Azaz, ha mindenki személyesen keresne fel mondjuk egy ilyen aktivistát, aki meg nem az amgára vessen.

És jusson eszedbe az a másik topic is, ahol Jaminával együtt többen kigúnyoltátok és virtuálisan kiröhöhögték azt a gyerekorvosnőt, aki eddog a legeslegjobban meg tudta eddig nyugtatni a lányomat, és eddig minden tanácsa bejött és ült, sőt a jóslatai is. Sőt megrökönyödve fedeztem fel a tiltólistás topicban azt a védőnőt, akit a lányom a legjobban imádott, míg nálunk laktak. Jussanak eszedbe azok a tanácsok, amiket anno nekem beírtál, a sok rémisztgetés az almával stb. Holott te még csak nem is vagy szakképzett, de nem restelled kérve kéretlenül állandóan szajkózni a szoptatási füzetek mondatait.

Mégegyszer megkérdem: miféle önzetlen segítség, és jóakarat az, ha gyerekorvosok titkos kifigyelésével, hogy ki mennyi tápszert ír fel, általatok idejétmúlt babagondozási könyvek nyílt elégetésével, titkos jelentésekkel stb akarják az orvosokat arra kényszeríteni, hogy egyáltalán ne írjanak fel tápszert?

Nincsen lelkiismeretfurdalásotok abban a tárgyban, hogy mennyi csak itt olvasgató, avagy az ide beírók tanácsai alapján félrevezetett kevés tejű avagy szoptatni nem tudó anyában ültettétek el a depressziót?????

Tápszert tápszarnak, védőnőt, támadónőnek nevezni nagy hahoták közepette??? Gyerekorvosok iránt eleve bizalmatlanságot kelteni, védőnőket eleve hülyének kikiáltani, hacsaknek a mindenáron és feltétlen szoptatás hívei???

Igenis nem igaz ez a hülye 98 %. Mert rendkívül sok azoknak a száma, akiknek kicsi pl. a tejmirigyállománya, akinél az első menstruáció után elmegy a tej, akinél a harmadik hónapban egyszerűen elmegy a tej és így tovább. Tán éppen te írtad, hogy olyan nincs, hogy egyik napról a másikra elmenjen a tej. Debizony van. (Olvasd át ujra azt az esetet, amit a doktornőnk mesélt nekünk, és én ide is beírtam a Tápszeres topicba pl.)
Szóval jobb lenne, ha a tudományos magyarázatokat megtartantok magatoknak, és csak olyan ügyben adnál tanácsot, amiben tökéletesen biztos vagy.
 


Alice, ha akarod, folytathatjuk ezt a meddő vitát, de szerintem semmi értelme, nem ezért indult ez a topik. Te és én egymást meggyőzni sosem fogjuk, semmi okom elhinni a te állításaidat, ahogy te sem vagy hajladnó elhinni semmit abból, amit én írok.
Ugyanazt szajkózod, mintahogy én is ugyanazt válaszolnám rá. Kell ez ennyiszer? Ha ragaszkodsz hozzá, megírom a válaszom eme hszedre, de ezesetben Te kérj bocsánatot a topiknyitótól, hogy itt is kemény háború lesz.

Ildi

Ildi
 
 


Alíz,
hihetetlen vagy, komolyan mondomKép Ha valaki csak Téged olvas, képes az itt megnevezetteket kövel megdobálni a nyílt utcán, olyannyira ellenszenvesnek tünhetünkKép

Holott azért szerencsére nem vagyunk ilyenek, a legkevésbé sem.
 
 


Még pár évig folytatjátok ezt a "szelíd" csakis anyatej kampányt, és bizony nem csodálkoznék, ha az egyik szoptatós felvonuláson ez megtörténne. Csak meg kell várni, hogy megfelelő számú "sikertelen" szoptatásos nőben felhorgadjon a bornyú.

Amúgy rettenetesen nagyot tévedsz az "anyáink nemzedékével" kapcsolatban, a 70-es években a nők nagyrésze otthon maradt 3 évig, ez volt a gyes aranykora, a mostanihoz képest senkinek nem kellett emiatt pl. a munkáját féltenie nagyon sokan direkt úgy szülték a másodikat, hogy 6 évig otthon maradhassanak. Később már másodállást is vállalhattak ezalatt (törvényesen, feketén addig is megvolt rá a mód). Annyira el vagy tájolódva az időben, hogy összekevered anyáid és nagyanyáid nemzedékét, a 6 hetes szülési szabadság 1945-51-ig volt, 51-től 3 hónapos volt a szülési szabadság, később meg 5 hónap (azaz 20 hét, a mai napig is.)
Attól ert valaki nem mostani 20 éves hanem több mint 50, még teljesen más volt a sorsa, eszembe jut a nagyobbik lányom kérdéseerről, amit a nagyanyjának tett fel: "Nagyi, amikor te voltál fiatal, még éltek ősemberek?" - node ez egy 3 évestől még elmegy... azért nem kell azonnal azt feltételezni, hogy ha valaki már nem a "legújabb kutatások" bűvöletében él, rögtön vén nyálfolyós hülye.
 


Nem hiszem, hogy olyan nagyot tévedtem volna. Ugyanis én a családomból indultam ki, és ott ez volt a gyakorlat.
Mint ahogy Te is állandóan a családodból indulsz ki...

Amúgy meg tényleg egy nagy hülyeség veled beszélgetni, mert akkor is döfsz, ha a másiknak esze ágában sincs.Kép Abba is hagyom.
 
 


Igen különös, mert én is úgy hallottam a családban, hogy talán a 71-ben vagy a 72-ben született gyerekek voltak az elsők, akikkel 3 évig otthon lehetett maradni. Előtte szinte mindenki bölcsibe járt. (Nekem már pont szerencsém volt, de anyósom mindig meséli, hogy csak a 4. gyerekével maradhatott otthon!) Mindenesetre megtisztelő, Alice, hogy ilyen fiatalkáknak tartasz minket itt mind. Kép
Amúgy tényleg nagyon szúrós vagy. Kép Pont azon gondolkodtam, hogy ha mondjuk közös érdeklődési kör, egyebek miatt valahol pl találkoznál PIldivel, ellennétek, mint a befőtt, mígnem egyszercsak megtudnád, hogy ő az, aki, akkor mit tennél? Megtépnéd a haját? Kép Biztos nem. Csak virtuálisan tudnak így elfajulni a dolgok. Ez olyan izé, nem?
 
 


Előtte néhány évig (sajnos nem ütöm vágom a dátumokat, de utána tudok nézni) 2 évig tartott a gyes és 600 forint volt, és valóban a 70-es évek elején vezették be a 3 évig tartó gyest és a gyerekenként 900 forintos díjat 8első gyereknél 900, másodiknál 1000, harmadiknál 1100)...mindenesetre a ti anyáitok gyerekeinek volt az eddig legemberségesebb gyerekgondozási programja. Mert ma is otthon lehet maradni, csak éppen nem mindegyik munkaadó tolerálja, általában a visszatérő kismamákat úgy kirúgják valami átlátszó ürüggyel egy hónap mulva mint a pinty.

Egyébként igen, ez olyan izé. Mert ha a való világban összetalálkoznánk, tényleg lehet, hogy mind a ketten szimpatikusak lennénk egymásnak, - feltéve ha nem kezdene el papolni a szoptatásról, mert akkor felmegy az agyvizem.
 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

cron