Új privát üzeneted érkezett!

A gyerek PONT úgy viselkedik, mint a szülõ. A tükörképe a lelki állapotunknak. Ne várj tõle mosolyt, ha te dühöngsz éppen.
A felnõtt ver gyereket témáról úgy 8-10 évesen már úgy vélekedtem, hogy a TEHETETLEN DÜHÖS felnõtt tesz ilyet, csupán erõfölénye miatt, terrorból.
Néha(ez nálam évi max 1-2 alkalom) elõfordult már egy-egy kézre, vagy fenékre legyintés, ami mellé azonnal kommentárt is fûztem. De ezeket is megbántam. a gyerekek tudják már, nem kell veréstõl tartaniuk tõlem, és a páromtól sem, soha.Pedig 3 különbözõ vérmérsékletû gyerekeünk van.
sok jó tanács volt itt, máshol altatás, segítség, apa-bevonás, pszichologus.Mind jó. Állj a tükör elé a fiaddal, jól nézd meg magad, és gondold végig, tényleg meg kell verned, egy párkilós, párhónapos gyereket???

Hasonlítsd össze a te és az õ alkatát, tapasztaltságát. És le fogsz róla tenni.

Zsomimama
zsomimama (zsomimama)
 


Mama!

1. Miért nem vállalod az "ismert" neved? Vagy éppen most találtál rá a Babanetre?

2. Kiemeltél egy momentumot, és teljesen figyelmen kívül hagytad az összefüggéseket!

Esetleg megpróbálhatnád elmesélni, Te hogyan csinálod a gyermeke/i/ddel, milyen módszert ajánlasz, megelõzésképpen.
Bár hogy õszinte legyek nem igen tudom elhinni egy ilyen stílusú hozzászólás után, hogy Te lennél a tolerancia mintaképe!

Évi

Kovács sándorné
Évi
Sopron
 
 


Kedves hapci, nem kifogásnak írtam, nem is indoknak. Csak azért írtam le, hogy lássák akik a pszichlógust ajánlották, hogy nincs szükségem rá, mert tisztában vagyok minden engem ért hatással, nem kell azokat feltárni. Alaposan félreértettél. A gyerekorommal nem magyarázni akartam a jelenlegi hibáimat. Ne nézz hülyének légyszíves, nagyon jól tudom, hogy vannak szülõk akik nem bántják a gyereküket, és ráadásul úgy érzem, én is közéjük tartozom. Egyáltalán nem akartam mentegetni magamat, amiért elõfordult néha hogy kijöttem a sodromból. Nem is írok többet, mert még a végén megint félreértelmeznéd az egészet.

Kedves Adrienn, köszönöm amit írtál, mindenben egyetértek veled. Hasonlóak vagyunk egy kicsit, úgy érzem. Csak neked volt lehetõséged a saját gyereked születése elõtt kitapasztalni hogy milyenek az indulataid. És okosabban gondolkodtál elõre. Én annyira vártam az elsõ babám és olyan boldog voltam (a másodiknál is!) hogy eszembe sem jutott olyasmi hogy mivel én is belerúgok a liftajtóba, készülnöm kellene a gyerekkel kapcsolatos nehézségekre, türelempróbákra. Én azt hittem hogy csupa boldog, meghitt perc vár ránk csak és kizárólag. Te tapasztaltabb voltál már elõre. Köszönöm mégegyszer amit írtál. A jövõvel kapcsolatos gondolataim, terveim rendezésében is egyetértek, hogy most kell, és nem ha baj van. Minden jót!

Kedves Zsuzsi!
Nagyon hálás vagyok minden sorodért, köszönöm! Köszönöm hogy megértetted mit miért írtam, és másoknak is tolmácsoltad, akik esetleg félreértették. Jól esett, hogy elismerted és átérezted, mit jelent nekem, hogy így sikerült megteremteni a mai életem.
Jó érzés tudni, hogy nem csak az én fiam hisztis, és még szerencsésnek is érezhetem magam, hogy nem kell a gyerek nagyszüleihez alkalmazkodni, egy fedél alatt élni. Tudom milyen lehet, ismerek hasonló helyzetben lévõ párokat, nem könnyû, sokmindent le kell nyelni.... ami nekem nem biztos hogy menne, ahogy magam ismerem.. :-(
Köszönöm a tanácsot a kiruccanással kapcsolatban, olyan jól hangzik, hogy azt hiszem megmerészelem próbálni! :-) Talán még most pocakosan majd én is, hogy feltöltõdjek egy kicsit. Nem tudom, hogy kedvességed valóban nekem szólt-e, vagy annak a Kaméliának aki a friss kismamás topicba járt régen, mert én sohasem írtam oda. Nem tudtam volna nyomonkövetni a sok-sok név miatt, mert nekem ritkán van idõm a netre - bár néha beleolvasgattam és tényleg nagyon jó társaság.
Minden jót és jó egészséget a gyermekeidnek.

Kedves Évi, kedves bb!
Nektek is csak azt tudom mondani, hogy nagyon köszönöm!
És örülök, hogy a topic neked is segített Évi. Nekem sokat.
Névtelen és álnevû okosok pedig mindig voltak és lesznek, ebbe bele kell nyugodni. De köszönöm mindenkinek aki megértette a mondanivalóm lényegét, és fõleg hogy kiállt mellettem. Nektek is.

Kedves Kata!
A bölcsin már komolyan elgondolkodtam, említettem is a férjemnek, hogy ha a kicsivel is nehéz lesz esetleg, és a nagyfiam sem változik pozitív irányba ahogy nagyobb lesz, akkor félnapos bölcsibe beadnám. Nagyon társaságkedvelõ a fiam, biztos vagyok benne, hogy jól érezné ott magát, de míg csak vele vagyok itthon, addig nem látom értelmét, hisz én nem szabadulni akarok tõle, hanem minél többet együtt lenni vele, persze nyugodt hangulatban! Kép
Köszönöm a bíztatást, neked is minden jót kívánok!

Kedves mama!
Valamit alaposan félreértettél. Talán jobban oda kellene figyelned arra amit olvasol, és méginkább arra, amit írsz.


Kamélia
Kamélia
 

 
 

Kamelia,

Orulok, hogy sikerult beletrafalnom...szerintem csak az tudja igazan aterezni a problemadat, aki maga is jart hasonlo cipoben...konnyu messzirol kovel dobalozni!

Melyik variaciot tervezed kiprobalni, az utazast, orditast, vagy a grimaszolast? Kép

Jo lenne viszont a kisfiadat meg a kisteso szuletese elott beszoktatni a bolcsibe, egyreszt, hogy ne erezze, hogy a kisteso miatt esett ki a kosarkabol, masreszt, mert az eletkor elorehaladtaval egyre nehezebb.
Nagyfiamat ket evesen probaltuk fel napra bolcsibe adni, hat nem ment...nem vallaltak a felelosseget ugyanis, hogy a gyerek ugy ordit, hogy percekig nem vesz levegot, es elkekul a feje Kép Kepes volt ezt megcsinalni, hobbibol ugymond, mert par alkalommal, hogy sikerult otthagyni, allitolag amint kitettem a labam abbahagyta es delig gyonyoruen jatszott...egyszer aztan a ferjem vitte, es nem tudta otthagyni, hazahozta....na ennyi volt a bolcsi...tobbet nem tudtuk elvinni...ja, es hozza kell tenni a kedves pedagogustestuletnek meg volt a velemenye rolunk is es Danirol is...igaz, nekem is roluk, de ez mar mas tema...

Ha osszekevertelek volna, bocsi, tenyleg, mintha lattalak volna a friss kismamak kozott...lehet, hogy csak lelki szemeimmel?! Kép

Epilogus...Dani azota tiz eves, nem hulye gyerek, jol tanul, gyonyoruen klarinetozik, tehetseges kis poronty, de a 'hisztije' kulonbozo alakokat oltve a mai napig elojon... Kép
 


Kedves Adrienn!
Valamit felreertettel,en NEM au-pair voltam Angliaban,hanem ott eltunk a csaladommal.A legkisebb gyerekem ott is szuletett..
Nekunk is volt magyar au-pair-unk a gyerekek mellett,es ha most igy utolag belegondolok,hogy esetleg akar o is megraztahatta volna az en kisbabamat,hat rosszul is lennek!!:-((((((
Remelem Adrienn a rendes neve,es nem te voltal tortenetesen nalunk,es az en gyerekemmel csinaltad azt a szornyuseget,amit (buszken?!) leirtal!!Mert azt hiszem akkor ennek igy utolag is kovetkezmenyei lehetnenek.
Tovabbra is azt mondom ..nem mondom: KERLEK BENNETEKET,hogy ne bantsatok a gyermekeiteket,sot a maset sem,mint Adrienn tette!!!
Szeretettel: egy tobbgyermekes anya,aki nem szokta bantani a gyerekeit.
au-pair
 


Lehet,hogy most meg fogtok kovezni,d szeretnek valamit kerdezni Kameliatol (nagyon halkan es tisztelettel kerdezem): Miert vallatad a masodik babat - ilyen gyorsan a masik utan - ha azzal az eggyel is ilyen gondjaid vannak???
Ha az Anya nem kiegyensulyozott es boldog,mosolygos,akkor termeszetsen a gyerek is olyan lesz.Teljesen logikus (valaki mar irta korabban).
Azt hiszem igen nagy probatetel lesz mindnyajatoknak,ha megszuletik az ujabb baba.Feltem ot is, a kisfiadat is,es foleg Tegedet.En szerintem is egy jo pszichologus eremenyesen tudna atsegiteni ezen a ponton....Hiaba is gyozkodod magadat es az olvasokat,hogy minden rendben,minden nagyon jo,ordit a leveledbol,hogy nagyon "kemeny" a helyzet.
Zoli apu
 


Kedves au-pair!

Büszkén? Akkor olvasd már el végre légy szíves az elsõ írást (meg a többit)! És egyáltalán: minden ítélkezõs típusú hozzászólónak (nem sorolom név szerint): olvassátok el azokat az írásokat, melyekhez véleményt írtok, gondolkozzatok is, és csak azután nyúljatok a billentyûzethez! Nem égés olyan hozzászólást (személyes támadást) írni, amelyikrõl ordít, hogy nem olvastad el az itt lezajlott levelezés nagy részét? Kérlek, hogy olvasd el figyelmesen az egészet au-pair! Ha kicsit elgondolkodsz, tán érezni fogod, mennyire mellélõttél. (A szerkesztõ biztos szívesen törli szerintem azokat a hozzászólásaidat, amelyekrõl utólag Te is érezni fogod, hogy nagyon agresszívak! Kép)
És még valamire kérlek: hallgasd meg mások véleményét az ítélkezésrõl! Az angol úgy mondja: "Who am I to judge you?" Te ezt sose hallottad ott? Pedig nagyon gyakran mondják. És szerintem igazuk van.
Ha sokan ítélkeztek itt, ezen a fórumon, és bántotok meg jószándékú(!) embereket, akikrõl különben nem is tudtok semmit, akkor senkinek se lesz utána kedve õszintén írni, õszintén segítséget kérni a problémái megoldásához.

Üdv.
Adrienn

ui. ezt az álnév-fantazmagóriát nyilván csak viccnek szántad, ugye? Bár Rólad azt is el tudom képzelni, hogy komolyan gondoltad. Kép Akkor no comment...

ui2: Remélem észrevetted, hogy senki sem írt Neked olyan bántó és személyeskedõ stílusban, mint ahogy Te fogalmaztál. Légy olyan szíves, és Te is fogd kissé vissza magad!

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Dear Adrienn!
Nagy erdeklodessel olvastam a tortenetedet arrol,amikor au-pairkent Angliaban dolgoztal.Szeretnem megkerdezni,hogy hol voltal,milyen varosban,milyen csaladnal,mennyi ideig,stb?Ha meselnel errol egy kicsit reszletesebben,nagyon megkoszonnem.
Az altalad leirtakbol,pld: Megrazni egy gyereket sokfelekeppen lehet.A tobbi lany is megtett ilyeneket,sot sajnos meg rosszabakat is...szeretnek egy izagalmas cikket irni.Mondjuk az lenne a cime:" Hogy bannak a magyar au-pair lanyok a rajuk bizott gyerekekkel Angliaban" vagy hasonlo.
Elnezest,ha off topic voltam,csak Adrienn kituno otletet adott egy izgalmas igerkezo cikk megirasahoz.
Ujsagiro
 


Kedves Nickváltó!

Kicsit kezdek félni Tõled. Most jövök rá, hogy a fórum veszélyes dolog...
Leszállnál rólam? Ismerjük egymást valahonnan, és bajod van velem? Az én emailcímem elérhetõ! (Ellentétben a te nikckjeidhez tartozók címekkel...) Írd meg levélben, ha bajod van velem, és majd tisztázzuk, ok?
Egyébként egyetlen dologról azért írok Neked: akkor, évekkel ezelõtt Angliában a munkaadó családnak semmi baja nem volt velem, remekül kijöttünk, és nagyon örültek, amiért türelmes voltam nehéz természetû nagyobbik gyermekükkel, aki már a szülõket is sokszor kiborította. A kicsivel meg nagyon jó volt a kapcsolatom, néha szabad idõmben is magammal vittem sétálni, mert szerettük egymást. (De most ki ne találd, hogy akkor meg biztos pedofil lehetek, és emiatt akarj fenyegetõzni, ok? Kép)

Tényleg: ki vagy Te? Már kezd nagyon érdekelni, milyen ember lehetsz. Kicsit tartok Tõled, de lehet, hogy nincs rá okom, mert csak így írásban hatsz kicsit furcsának.
Írj magadról légyszi valamit, hogy megnyugodjak, hogy azért valahol biztos te is jó fej vagy, hisz mindenkiben meg lehet találni a szépet...

Üdv.
Adrienn

ui. Mi az eredeti nickname-ed? Csak hogy elolvashassam más topicokon az írásaidat, és kicsit megismerhesselek...

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kedves au-pair,

'egy tobbgyermekes anya,aki nem szokta bantani a gyerekeit' alairassal bucsuztal legutobb...persze hogy nem szoktad, mert nem vagy veluk...amikor mar eleged van beloluk, lepasszolod az au-pairnek, kinlodjon vele az...te csak a mosolygos reszet vallalod be, mi? es te vagy maga a tokeletesseg- abban az egy-ket oraban, amit a gyerekeiddel toltesz.
Van fogalmad arrol, milyen 24 oraban, honapokon, eveken keresztul segitseg nelkul helytallni nemcsak a gyerekek mellett, hanem a haztartasban es az elet minden teruleten?!
Valoszinuleg lila gozod nincs rola, mert soha nem probaltad!
Hidd el, van kulonbseg! Es mielott ujabb kommentart irsz a tokeletessegedrol, es Kamelia 'elvetemult tetterol', gondolkodj egy ici-picit!!! Milyen lett volna egyedul, au-pair nelkul, ugy hogy honapokig meg pisilni sem tudsz egyedul kimenni, nemhogy vasarolni, ne adj'Isten szorakozni?!

egy anya
Névtelen
 


Kamélia,
miért nyitottad ezt a topicot? Hogy bólogatójánosok megnyugtassanak??????????? Ha azt hiszed, mindent tudsz magadról, hát alaposan tévedsz. És halvány foggggalmad nincs az analitikus terápia mibenlétérõl. Felelõtlen vagy. Nem szeretnék a gyereked lenni. És nem azért, mert hibákat követtél el, dehogy. Én is, mindenki követ el hibát. Hanem mert azt gondolod, megoldasz te mindent egymagad. Pedig nem fogod. Mert nem tudod. Nem tudom, miért vagy ennyire látszólag magabiztos. Mert egyértelmû, hogy ez csak látszólagos. Úgy tûnik, mintha beképzelt lennél, pökhendi. Pedig nem valószínû. Egyszerûen csak félsz meglátni magad, szembesülni újra a múltaddal. Ezen a téren eléggé tudatlan vagy. Ez nem lenne baj, ha nem a gyerekeid nyugalma, boldogsága forogna kockán. De te csak nyugtasd magad Zsuzsa, Adrienn, bb írásaival, altasd csak el a lelkiismeretedet! Semmi gond. De nem szeretnék a gyereked lenni. Érdemes esetleg Zoli apu vagy Liesel hozzászólásain eltöprengened. Írnék itt neked a feltáró terápia mibenlétérõl egy kicsit, de sajnos valószínûleg süket fülekre találnék. Csak megértenéd talán végre, hogy amit írtál: "Csak azért írtam le, hogy lássák akik a pszichlógust ajánlották, hogy nincs szükségem rá, mert tisztában vagyok minden engem ért hatással, nem kell azokat feltárni.", egy nagy tévedés. Nem vagy tisztában semmivel sem szinte. különben nem írnál ilyeneket. Ha már mondjuk 2 évig heti több órát töltöttél volna pszihoterápián, még akkor sem mondhatnád, hogy mindennel tisztában vagy. De már sokmindennek tisztában lehetnél. Hát ennyi. Lehet szídni, és gyorsan csukd be a szemed és a füled, fel ne fogd, amit írtam. A szádat pedig nyisd ki nagyra, és írd le újra és újra, hátha sikerül meggyõznöd magad, hogy nincs szükséged segítségre.

Aláírtam, de esetleges rosszindulatú emberek bosszújától félve kitöröltem. Legyek csak egyszerûen Pszihológus2B Kép Aki ismer, úgyis tudja. Pá.
Pszihológus2B
 


Sziasztok!

Kamélia és mindenki!

Minden ellenérzésem ellenére próbáltam megértést érezni Kamélia iránt, de ezt a mondatát:
"biztos hogy nem fogok elmenni pszichológushoz" (aug. 8. 23.30) - nem értem és nem tudom elfogadni, és azt hiszem itt van az alapvetõ gond.

Judó
 
 


Kedves Kamélia!!!

Ricsinek hívnak.
Tel.: 06-20-321-94-34
Üdvözlöm az állszent szülõket és egyben a gyermektelen tanácsadókat.
Két gyermekes gyakorló apuka vagyok.
Rosszul fogalmaztál és talán ez is az oka a sok negatív véleménynek.
Nem akkor kap a gyerek a popsijára egyet, amikor már kiborulsz, hanem amikor
a gyerek olyan fajsúlyú rosszaságot követ el ami veszélyezteti a testi épségét.
Pl.: az árammal való játszás, mármint a konnektor piszkálása.
Nálunk is van vakdugó benne, de a gyermeki találékonyság nem ismer határt.
Tudom, majd jönnek erre a válaszok, hogy az én gyerekem olyan okos, hogy nem megy arra.
Majd akkor írják ezt, ha lesz is gyermekük, mert minden szülõ átesett ilyen lélegzetelállító
eseményeken.
Van amikor az én gyerekeim is hisztiznek.
Igenis amikor a hisztit már nem lehet kezelni, akkor jön a popsira nem erõs dádá.
A gyerekeim annyira szeretnek engem is és az anyjukat is, hogy már a tény is
fáj nekik és nem a fizikai fájdalom miatt, vannak meggátolva a további hisztiben.
A gyereket nem szabad rázni !!!!!
A gyereket nem szabad semmilyen fizikai sérülésnek kitenni.
Én itt azt írom, egyet a popsijára és azt sem dühbõl.
Nem kell pszichológus.
Gyereket be kell adni bölcsödébe a gyerek is sokat tanul a szülõ is tud piheni, regenerálódni.
Megkérem a külföldön élõ hozzászólókat ( mosogatógép, házvezetõnõ stb..), ne írjanak baromságokat, mert a Magyarországi helyzet merõben más.
Mind szociálisan és mind anyagilag.
Én sem írok egy elmaradott országba, ahol még áram sincs, hogy naponta sok turmixot
csináljon a gyereknek.
Most még egyszer.
A brutális szülõktõl el kell venni a gyereket, de egy popsira verés nem egyenlõ a brutalitással.
Egy neves gyermek pszichológus írta.
A gyermek a legönzõbb élõlény a világon és a szülõ feladata az életre nevelés.
Most még egy dolog.
Én nem névtelenül bujkálva írtam.


Tisztelettel
Névtelen
 


Kedves Pszichológus 2b!

Te biztosan nem vagy pszichológus, mert akkor nem szegnéd meg az egyik alapszabályt (nem szúrjuk le a kérdezõt). Akkor viszont nem értem, miért tetteted magad annak.
Azt sem értem, miért váltott ki ilyen indulatokat Kamélia írása. Mintha valaki rosszindulattal provokálta volna ezt a vitát, legalábbis olyan érzésem van. Mert egyáltalán nem volt várható, hogy ennyire belelovaljuk magunkat. Ti nem így látjátok? Nézzétek meg a többi topic-ot, máshol is bevallanak anyukák saját hibáikat, van egy tök ugyanilyen témájú másik topic is, de ott nem ez a stílus. Bár azt okosan a "Csak regisztrált felhasználóknak" mappában nyitotta az illetõ. Most már értem, miért.

Üdv.
Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Az utólsó két mondatodban van minden igazság szerintem is.
Ricsi
Névtelen
 


Adrienn, drága,
nem voltál túl figyelmes: Pszihológus 2 B. Angolul kimondva: to be, leendõ. Nem, még nem vagyok az, és végképp nem vagyok tökéletes. Mindemellett (vagy éppen ezért) igencsak kiborít, hogy a kérdezõ nem õszinte - saját magához sem. Nem gondolkodik el, csak a neki leginkább tetszõ, kényelmes válaszokon. Arra viszont szépen helyesel. Érted? Én nem Kamélia ellen beszélek, megértem a problémáját! Tudom, hogy nehéz neki, és jómagam meg is védtem õt másoktól egy kicsit feljebb az eredeti nickemet használva. Nem tartom vadállatnak! Én is egy esendõ anyuka vagyok, elég sok gyerekkel megáldva. A butaság viszont az idegeimre megy. Hogy mit értek ezalatt? Juló hozzászólását. Nem azért vagyok mérges Kaméliára, amiért ide fordult, (vagyis maga a probléma, amit õ elénk tárt), hanem mert azt mondja, mindent meg tud õ oldani maga. Hát akkor kérem, mi a jó büdös francnak nyitotta ezt a topicot? Mégsem tudja egyedül megoldani?

Kedves Ricsi,
egész nap a gyerekkel vagy? Mert ha nem, nem tudhatod, micsoda megterhelés, hogy az ember sokszor még délre sem tud eljutni a fürdõszobáig, hogy fogat mosson és fésülködjön. És dunsztod nincs, milyen idegi megterhelés hónapokon, éveken át otthon lenni velük, napi 24 órás szolgálatot teljesíteni. Amit írtál, az frankó egy robotnak. De nem egy frusztrált, elhanyagolt, magányos embernek, ez esetben nõnek.

Pá.
Pszihológus2B
 


Ha a "butaság" az idegeidre megy, kiborít, akkor szerintem nem a pszichológusi pálya a leginkább neked való.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kedves Pszichologus!
Hogy tudsz 8.38 es 13.10 kozott 360 fokos fordulatot venni?
Ha te pszichologus leszel, az meg egy indok Kamelianak, hogy talan inkabb megis maga probalja megoldani a problemait, es meg veletlenul se forduljon 'szakemberhez'. Valoszinuleg meg nagyon az elejen tarthatsz tanulmanyaidnak, de azt most megmondom neked, hogy palyat tevesztettel...alapbol egy pszichologusnak megertest kell tanusitani, nem biralni, szidni, leteremteni... ha ehhez nincs turelmed, mert nincs, ez nyilvanvalo, inkabb ne foglalkozz emberekkel! Eloszor magadat probald analizalni, hogy mi is ez a ket egymastol teljesen ellentetes velemeny, amit par ora leforgasa alatt megszultel magadbol...talan a skizofrenia elso jelei?!
Kamelia mar biztos jobb kedvre derult az altal, hogy a sok pszichopata tokeletesen turelmes anya hozzaszolasait olvassa, akik pillanatok alatt agressziv, felhaborodott sarkanyokka valtoznak mihelyt belepnek a topicba...nehez elkepzelni, hogy ok soha, de soha eletukben egyszer nem csaptak a gyerekuk kezere, vagy fenekere!

anyus
Névtelen
 


anyus,
a 360 fok egy teljes kör, vagyis ugyanott vagy... azt 180 fokos fordulatnak szokták mondani. Egyébként az a leendõ pszihológus szerintem megpróbált másodjára toleránsabb lenni. És ha azt hiszitek, hogy egy pszihológusnak nem lehet negatív véleménye, tévedtek. Persze egész más ez terápiás keretek között. Ahogy anyaként néha elvesztjük a türelmünket, mással is megtörténhet.

Jázmin
Névtelen
 


Kamélia megnyugodhat: még legalább 6 év, mire végzek. Addig kéne elmenni, addig tuti nem kerül a kezeim közé.
P2B
Névtelen
 


Kedves ismeretlen pszichológus 2b

Mivel munkám itthoni elfoglaltság nappal, ezért igen a válasz a kérdésedre.
Az orvosokról egyébként sem vagyok jó véleménnyel kiemelt helyen a pszichológusokról.
Véleményem szerint 90%-uk maguk is kezelésre szorulnak.
Levelemben sehol sem írtam azt, hogy nem vagyok itthon és néha hazajövök csépelni a gyerekeket.
Felületesen ítélsz, felületesen olvasol és mondanivalóid teljesen ütik egymást.

Üdvözlettel a nevét vállalni nem merõ leendõ pszichológusnak.
Errõl is meg van a külön véleményem.

Ricsi
Névtelen
 


SZiasztok!

Sem pszichológus (aki egyébként nem orvos, hanem bölcsész, az orvos a pszichiáter) nem vagyok, sem leendõ pszichológus, anyukának is elég kezdõ, hiszen a kisfiam még csak kilenc hónapos. Azt, hogy sosem ütöttem meg a gyereke(i)met, majd csak jó 120 év múlva Kép mondhatom ki a halálos ágyamon, de remélem, kimondhatom, és nagyon azon leszek, hogy így legyen. És erre több nyomós indokom is van!

Nem tudom, azok, akik helyeslik a gyerekek bármilyen fokú verését (figyelmeztetõ dádától a szíjjal verésig) ugyanígy reagálnak-e akkor, amikor a társuk, szüleik, testvéreik, barátaik, szomszédaik, munkatársaik, fõnökük, stb. egyes tettei nem nyerik el a tetszésüket? És miért nem? Mert nagyobb és visszaüthet? Mert kirúghat? Mert megszakíthatja velünk a kapcsolatot? Igen, és jól is teszi, ha így jár el! De mindezt a gyerekünk nem teheti meg, 18 éves koráig biztosan nem, de gondolom, nem célja senkinek a késõbbi idõkre sem! Akkor a gyerekemet miért üthetném meg? Nem gyávaság a nekem kiszolgáltatott, az én védelmemre szoruló, nálam sokkal kisebb és sokkal gyengébb gyereket megütni? Ha vissza tudom fogni az indulataimat másokkal szemben, hogy ne lenne lehetséges, épp azzal szemben, akit a legjobban szeretek?

Nem gondolom azt, hogy egy kis fenékrecsapás nagyon fáj egy gyereknek (bár én kis fájdalmat sem szívesen okoznék az enyémnek), de nem is ez a legnagyobb gond ezzel szerintem, hanem az, hogy olyan példát nyújtanék ezzel, amilyet nem hiszem, hogy szerencsés nyújtani: "Ha tehetetlen, dühös, csalódott, indulatos, stb. vagy, azt másokon levezetett erõszakkal orvosolhatod, édes fiam! De lehetõleg a gyengébbet válasz ám erre a célra!" Hát, én nem ezt szándékozom tanítani a gyerekemnek! SZeretném, ha akár a belsõ problémáit, akátr a másokkal fennálló konfliktusait erõszakmentesen, kreatívan, a másik féllel együttmûködve lenne képes megoldani! Ezt pedig a legegyszerûbb úgy megtanulni, ha a szüleitõl ezt látja az ember, nem?

Nem tudom, hogy aki híve a ritkább vagy gyakoribb odacsapásoknak, az mit szól akkor, mikor a gyerekei (vagy a gyerekei osztálytársai, stb.) indulatba jönnek egymástól, dühösek lesznek - és akkor szerintetek jogosan???? - ütni-verni kezdik egymást? A nagyobb a kisebbet? A mások az enyémet? Vagy csak az enyém verjen mást? Azzal is egyetértetek? Én nem!

Tudom, hogy egy gyerek NAGYON fel tud idegesíteni, nagyon ki tud fárasztani egy embert, az én fiam sem kevésbé "embertpróbáló", mint más gyerekek, néha hisztizik, néha szeretne TV-t szerelni, papucsot nyalogatni, erkélyrõl lemászni, meg minden egyéb érdekes dolgot, ami veszélyes és ezért nem engedem meg neki. Egyszerûen odébbviszem, ha kell, százszor. Eldugom elõle a veszélyes dolgokat, elterelem a figyelmét, és ha esetleg már végképp tehetetlennek érzem magam (mert már ilyen is volt Kép), akkor berakom a biztonságos járókájába és 5-10 percre kimegyek a szobából, iszom egy kávét, telefonálok egyet, netezek, stb., aztán lehiggadva kezdem elõrõl kitalálni, hogy mi baja lehet, hogy tudnám megvigasztalni.

Nem hiszem, hogy szent lennék, de álszentnek sem tartom magam - hát, ennyi!

Márti
 
 


Kedves Márti!

Majd ha a gyermeked belép a dackorszakba úgy 2 éves kora körül legkésõbb, és SZÁNDÉKOSAN mindent elkövet majd, hogy kicsinálja az idegeidet, akkor kíváncsi leszek, mi lesz. Mert nem tudod bedugni majd semennyi idõre a járókába, és ha nem lesz szerencséd, egész álló nap rosszaságokon fogja törni a fejét. Az enyém 2 éves 3 hónapos, még a délutáni alvást is elhagyta, éjjel-nappal nonstop õrület van nálunk, ráadásul nem õ az egyetlen gyerekem. Én igenis a popsijára verek, amikor 25 ször egymás után megkértem, hogy ne locsolja már az innivalóját az ülõgarnitúrára, meg a húga fejére. Elõbb szépen kérem,aztán megpróbálom elterellni a figyelmét, majd rákiabálok, és csak végsõ esetben ütök a fenekére, de néha más nem használ. Direkt csinál olyan dolgokat egész nap, amiket nagyon jól tudja, hogy nem szabad.

Egy pár hónapos kisbaba anyukájaként még nekem is végtelen türelmem volt. De én 2 éve két hónapja a szó legszorosabb értelmében a nap 24 órájában a gyerekeimmel vagyok, mindig mindent teljesen egyedül csinálok, nem aludtam 2 óránál többet egyhuzamban évek óta. Aki azt állítja, hogy én egy lelketlen brutális anya vagyok ( a gyerekeim nagyon imádnak, ragaszkodnak hozzám, anyásak), az egy idióta.

Ne érezzen senki lelkkismeretfurdalást egy popsiraverés miatt! Bár azt hozzátenném, hogy a 8 hónapos kislányomnak nem vertem a fenekére még soha, MERT Õ MÉG NEM, SZÁNDÉKOSAN IDEGESÍT. És ez nagy különbség.
Varga Emília
 


Mondta itt valaki, hogy "igen, verni, rázni kell a gyerekeket."? Akik felháborodottan írnak, legyenek szívesek OLVASNI! Rá fognak jönni, hogy mirõl is szól ez a topic valójában. Vagy nem fognak rájönni. Kép
Mindenesetre elég égõ, mikor felületesen elolvastok valamit, kiragadtok egy mondatot, és vaktában kaszabolni kezdtek. Szóval érdemes olvasni (végig), mielõtt elhamarkodottan ítélkeztek, vaklármát csináltok, gyámhatósággal fenyegetõztök, leszúrtok normális anyukákat, akikrõl semmit nem is tudtok, akik semmi olyasmit nem írtak, hogy bántani kéne a gyerekeket. Nem magyarázom tovább, inkább legyetek szívesek visszamenni az elejére, olvasni, és csak utána beszélni, hátha nem tapostok ok nélkül mások lelkébe. (De még "okkal" sem kéne, hisz nem ezért vagyunk itt.)

Üdv.
Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kedves Márti!
Én nem tartom magam se brutális, se rossz anyának. Nem azért csapok rá a gyerek popsijára, mert idõsebb vagy erõsebb vagyok. Ez szerintem nagyon rossz megközelítés. Senki nem azárt csap rá a gyerekére mert õ az erõsebb.De én úgy vagyok vele ha a gyerek többszöri szólás és figyelmeztetés után még mindig kirohan az úttestre a kocsik elé, amit ugyebár nem tudok elpakolni elõle vagy az árammal játszik folyamatosan hiába szólok rá és teszem arrébb 100-szor akkor inkább én verek rá a popsijára egyett mint hogy a kocsi üsse el vagy az áram csapja meg. Szerintem ez még mindig jobb mint a korház. Valóban egy 9 hónapos gyereket be tudsz tenni a járókába amíg mind a ketten megnyugszotok, de egy 2-3 éves gyereket nem lehet betenni járókába mert 1 perc alatt jön ki belõle. Ez jó módszer amig kicsi a gyerek, mert van idõd megnyugodni,de késõbb megvalósíthatatlan.
Névtelen
 


A GYEREKEKET NEM SZABAD BANTANI!!!!
Semmilyen korulmenyek kozott! Ebreszto! Hiszen a XXI szazadban elunk,nem?!
Ha egy szulo bantja a gyermeket az az o gyengesegenek,tehetetlensegenek,butasaganak,erettlensegeneka jele.Ilyenkor sajat magat kellene eloszor "tisztaba tennie"!
Es foleg NE RAZZATOK a gyereketeket.SOHA!!!
Névtelen
 


Kedves Varga Emília.

Végre egy szülõ aki szintén a földön él

Üdvözlettel

Molnár Richárd
Névtelen
 


Kedves Emília!

Én is kíváncsi vagyok, mi lesz két év múlva! Kép Úgy gondolom, mindig kell annyira találékonynak lennem, hogy ne veréssel kelljen kifejezésre juttatnom a tehetetlenségemet. Nem hiszem, hogy az odacsapás használna a dac ellen, inkább csak a szülõ feszültségét vezeti le. Ha nagyot csapsz, az valóban brutalitás, ha csak "jelzés értékût", akkor meg miért ne lehetne más a jelzés? A dackorszak arról szól, hogy próbálgatja, meddig mehet el, természetes. Nem akar szándékosan bosszantani, idegesíteni, de szándékosan próbálgatja a saját helyét a világban - persze, az is érthetõ, ha egy idõ után a szülõ nehezen bírja cérnával. De miért szükségszerû, hogy fizikai erõszak legyen a határt jelzõ kõ? Ráadásul a kétéveskori dackorszakot követi majd a kamaszkori, akkor meg mégsem csaphatok a fenekére, ha késõbb jön haza, nem? Nem emlékszem, hogy azt állítottam volna, hogy "leketlen és brutális anya" vagy, remélem, te sem láttál ilyesmit az írásomban!
Én személy szerint továbbra sem szándékozom odacsapni, se most, sem késõbb, és ha megtörténne mégis, nagyon nagyon komoly lelkiválságot okozna - talán ezért is nem fogom megkísérelni!

Névtelen (18.05)
A "brutális" szót nem nálam olvastad! SZerintem, ha van egy szabad kezed arra, hogy rácsapj, akkor az a szabad kéz arra is használható, hogy megfogd a kezét és elhúzd onnan! Ha létezik olyan veszélyforrás, ami csak odacsapással szüntethetõ meg, akkor én is megteszem! (szúnyog Kép)

SZóval: továbbra sem hiszek abban, hogy az odacsapás hatékony módszer lenne.És ezt nem kizárólag mint "tapasztalatlan anya" állítom, mert a saját kisfiam elõtt is láttam már közelrõl gyereket! (vállaltam gyerekfelügyeletet és dolgoztam pedagógusként is, nem is keveset)

Márti
 
 


Kedves Márti


Itt már nem Kamélia problémájáról van csak szó, ha végig
olvasod.
Mi már nem arról levelezünk, hogy a dühünket ne a gyereken
vezessük le, hanem arról, hogy mit jelent a nevelés célzattal történõ popsira csapás.
Te mint nagyon pici gyermek anyukája nem tudhatsz erre érdemben válaszolni.
Mi is így gondolkodtunk, de más egy gyermeket verni és más nevelni.

Ricsi
Névtelen
 


Kedves Ricsi!

Mit jelent a nevelõ célzatú popsira csapás? (Hogy majd, mint egy már nagyobb gyermek anyukája, tudjak rá érdemben válaszolni, ha valaki kérdezné) SZerintem nem lehet másképp gondolkodni és másképp cselekedni, még akkor sem, ha sokszor kényelmesebb lenne.

Egyébként a legelejétõl kezdve végigolvastam a topikot. Nem azt tartom igazán szörnyûnek, ha vki egyszer véletlenül rácsap a gyerekére (bár én szeretném ettõl is megóvni õt és magamat is), hanem azt, ha vki ezt a módszert természetesnek tartva alkalmazza, minden lelkifurdalás nélkül, mint nevelési eszközt - szerintem ugyanis nem az.

Márti
 
 


Keves Au-Pair!
Igen, elj ezentul ezzel a tudattal, hogy ha szakkepzetlen idegenre (HELYES MAGYAR KISLANY STB...) biztad/bizod a gyerekeidet, akkor VAN esely, hogy nem mindig megfeleloen bannak veluk.
Nem biztos persze, hogy igy van, de LEHET.
Ne altasd magad, es ne legy alszent sem!
Egy nehai au-pair, aki szerette a munkajat.
Névtelen
 


Na, visszaolvasva az elõzõ írásomat, azért egy kicsit pontosítanom kell: természetesen lehet másképp cselekedni és másképp gondolkodni, nyilván mindenkivel megesett nem egyszer, hogy nem tudott saját elvárásainak megfelelni. Csak azt akartam írni, hogy ilyenkor nem célszerû a helytelennek tartott cselekedetet helyesnek kikiáltani, pusztán azért, hogy igazoljuk a korábban általunk is elítéltnek tartott tetteinket.

Remélem, így már azt írtam, amit mondani akartam Kép

Márti
 
 


Kedves Mindenki!

Nem is tudom mit mondjak...
kicsit szomorú vagyok az elmúlt nap termését olvasva.
Kedves mindazok, akik a pszichiátert ajánlották: megígérem, hogy ha mégegyszer elõfordul, hogy tehetetlen indulatból ráütök a gyerekemre, el fogok menni szakemberhez. Ezt komolyan gondolom. Mint ahogy azt is, hogy nem fog elõfordulni. Mondom ezt magabiztosan és "beképzelten". Vagy ál-magabiztosan ha úgy tetszik. Zoli apunak: A második gyermekünket terveztük, nagyon várjuk - hogy miért azt nem hiszem hogy el kellene magyaráznom. Az elsõt is imádjuk és õ is a szüleit. Örülök, hogy nem fog emlékezni rá, hogy egy éves kora körül volt az anyukájának néhány ideges, nehéz napja amikor nem úgy bánt vele, hogy azt utólag helyesnek tartotta volna. És anyukája ezt még be is látta, sõt tett is azért, hogy megelõzze hogy ez többször elõfordulhasson.
És hidd el, nem olyan súlyos a helyzet, bár ezt leginkább valószínûleg az idõ távlata mondatja velem, mikor elõször leírtam akkor én is sokkal nagyobbnak éreztem a bajt.
Azóta másképp látom, ebben ez a topic is segített, meg a saját életemre alapozott megfigyelések.

Most méginkább érzem, hogy az a néhány odacsapás egyáltalán nem érdemelt ekkora felhajtást még ha néhányan a gyermekem egész életének tönkretételét és az én súlyos traumámat vélik is látni belõle. Nem tudom most mit gondolnék azokról a pofonokról, ha nem írtam volna róluk ebben a topicban. Lehet, hogy már rég elfelejtettem volna õket, de az is lehet, hogy folytatódtak volna. Így legalább biztos hogy nem fognak.
Örülök hogy ennyi különbözõ ember véleményét megismerhettem. Nem csak azért válaszoltam "bólogattam" azoknak akik megértettek és segíteni próbáltak, mert mentegetni kívántam magamat, hanem azért, mert akik támadtak, azok többnyire olyan stílusban tették amit nem tudtam annyira komolyan venni, hogy arra érdemes legyen reagálni. Egyetértek mindazokkal, akik azt hangsúlyozzák, hogy soha nem szabad megütni egy gyermeket, és azokkal is egyetértek, akik belátják hogy ha néha mégis elõfordul azt a körülmények ismeretében akár meg is bocsáthatjuk magunknak. Mert a gyermekünk biztos hogy megbocsát. De sokkal jobb, ha nincs mit megbocsátani, elfelejteni. Nekem már könnyû lesz elkerülnöm, mert még éjjel is ezzel a topiccal álmodtam, hát inkább csak hánykolódtam. (Biztos a rossz lelkiismeretem miatt, ugye álnéven írók?)
Nem is akartam írni ma, de csak ez lett belõle.
Hogy kihasználjam a hírhedtségemet: ha valaki igazi pszichiáter és olvassa ezt az egészet, netán érdeklem mint esettanulmány, akkor szívesen beszélgetnék vele anélkül is hogy megvárjam kijövök-e még valaha a sodromból egy pofon erejéig a fiamnál.

Most fáradt vagyok, megyek aludni.

Kamélia
Kamélia
 


Kedves Pszichológus 2B!

Mivel többször is leírtad azt a mondatod, hogy nem szeretnél a gyermekem lenni, szeretnék ezzel kapcsolatban válaszolni. Semmit nem tudsz rólunk, rólam, azt a töredéket kivéve, amit itt megosztottam a topicot olvasókkal.
A gyermekem élete sokmindenben irígylésre méltó. Sokan szeretnének olyan gyermekkort, mint az övé, ezt elhiheted. Rengeteg szeretetet, törõdést kap a nap 24 órájában. Errõl az oldaláról a történetnek persze hogy nem írtam sokat, hisz ugye nem is ez a probléma. De a kisfiam kiegyensúlyozott és boldog! Még akkor is, ha rácsaptam mikor meggondolatlan voltam, és õ éppen nagyon dühítõen viselkedett. De nem ebbõl áll az élete, sõt mivel éppen hisztizve verte magát a földhöz mikor ez megtörtént, meggyõzõdésem, hogy észre sem vette igazán. Csak én vettem észre magamon, hogy na ez most indulatból jött és nem lett volna szabad, magamtól ijedtem meg és ezért léptem annak érdekében, hogy ne forduljon elõ többé lehetõleg, és igen, annak érdekében is, hogy megnyugodjak, ettõl még normális és jó anya vagyok!
Ez egyáltalán nem a kisfiam problémája, és azért kerültem ide, hogy soha ne is legyen az övé.
Ha elfogadhatónak vagy helyesnek tartanám hogy szülõk bántják a gyermeküket, akkor nem foglalkoztam volna ezzel annyira, hogy itt kiáltsak segítségért! A topic címe feltûnt már? Ugyanis azt is én írtam! És a valóságot fedte akkor, amikor írtam. Volt, akitõl kaptam segítséget, tanácsot, azt megköszöntem és hálás vagyok érte. Volt akitõl kioktatást, bírálatot és olyan fontos megállapításokat amit magam is jól tudok, hisz azért indítottam a topicot. Én már bíráltam önmagam - illetve a cselekedetem, különben nem lennék itt, értitek? Természetesen ezt nem azoktól kérdem, akik eddig is értették.
Jóéjt: Kamélia
Kamélia
 


Sziasztok,

En is egy ket eves gyermek anyukaja vagyok, es elolvasva a hozzaszolasokat, szeretnem leirni a velemenyem.
Mikor a lanykam kihoz a sodrombol, mert eppen NEM AKARJA MEGERTENI amit mondok, akkor nem hasznalom a kezem, hanem a szobajaba zarom egy kis idore. Ez az ido eleg ahhoz, hogy en is lenyugodjak, es mikor kinyitom az ajtot, megkerdezem, megertette, amit mondtam? Ilyenkor mindig megszeppenve borul a vallamra, es mondja, igen! Szerintem ez jo dolog a hiszti kezelesere, mert neki a szobaba zaras rossz dolog,/buntetes/ szulonek meg hatarozott viselkedes a hiszti lekezelesere. DE NEM UTOK, es azert, mert a gyerek a szulok mintajabol merit a kesobbi elethez. Es mikor kozossegbe kerul, ugy fog eljarni bizonyos helyzetekbe, mint ahogy azt a szuloktol latta megoldaskent. Tehat, ha duhodt lesz a masikra, utni fog!!

A topic temajaval kapcsolatba: Kameliat is megertem, ha neha felkapja a vizet /szerintem termeszetes emberi szokas/, csak ilyenkor ne a kezet hasznalja, hanem humanusab megoldaskent a fentebb irt dolgokat. Foleg, mert a fiuk meg harciasabbak, hevesebbek, es ha a szuloktol ilyen REAKCIOT LATNAK A PROBLEMA MEGOLDASARA, OK IS EZT FOGJAK ALKALMAZNI.

udvozlettel, Beja
dbeatrix
 


Jezus Maria,Kamelia!
Pofonok is voltak!!!!??? Mert ezekrol eddig nem irtal!"Csak" arrol hogy megraztad,meg a fenekere csaptal(?).
Azert ha mar egyszer is megpofoztad azt a kismanot,akkor mar tenyleg sulyos a helyzet.Es honnan vesze,hogy szerencsere nem fog emlekezni ra? Olvastal mar errol hivatalos allaspontot,mert en nem.Lehet,hogy fog emlekezni,ki tudja?!
Egy nagyon fontos dolgot senki nem emlitett meg,bar pont itt elottem Beja pedzegeti ezt a temat.Espedig: Kamelia,ha teged a neveloapad vagy Anyukad vert rendszeresen,akkor neked kiskorodban az volt a termeszetes.Ha esetleg a ferjedet is,akkor neki is az.Es a Te kisfiad egyszer ha meghazasodik,lehet hogy neki majd az lesz a termeszetes,hogy odacsapjon a kedves felesegenek,kesobb a megszuletett pici gyerekenek..Azert ezen is gondolkozz el,kerlek!
Alexa
 


Kamelia!
Nagyon hianyosak az ismereteid alapveto dolgokban.Neked nem pszichiaterre van most szukseged,hanem egy jo pszichologusra.A pszichiater majd akkor jon,ha a pszichologus nem tud rajtad segiteni...
Megprobalom nagyon egyszeruen es a hetkoznapi ember szamara is erthetoen kifejezni a Te jelenlegi allapotodat:
lelkileg erosen serult,idegallapota labilis.
Szivesen segitenek en is,de jelenleg tobb ezer km tavolsagbol,kulfoldrol irom a levelemet.
Egyebkent en is nagyon sajnalom a kisfiadat,o igazan nem tehet arrol,hogy a mamajanak ilyen ilyen problemai vannak.O artatlan...es vedtelen.:-(((((((((
igazi pszichiater dr
 


Kedves Nickvalto!

Javasolok valamit! Ha mar mindenaron ragaszkodsz ahhoz, hogy tobb nickrol hergeld itt a nepet, akkor a kovetkezo nick elkeszitesekor hagyd el egyeni jellemzoidet, hogy ne ismerjunk fel olyan konnyen. Akkor lesz ertelme tobb nicket bedobni. Sorolom ezeket a jellemzoket, mert latom, magadtol nem veszed eszre: A sok kerdojel es felkialtojel a mondat utanan stilustalan; a smiley-jaidat fejecskenek rajzolna a rendszer, ha nem tennel tul sok zarojelet; a vesszo elott valoban nem kell szokoz, utana viszont igen! Ha megfogadod, akkor szeptemberben, mikor visszamesz a suliba, egy hibaval kevesebb lesz mar.

Kedves Kamélia!

Sok fórumon jelennek meg azok a tréfás kedvû idõmilliomosok (általában tizenéves diákok), akik sorra készítik a nckeket, így poénkodnak a hozzászólókkal. Ne foglalkozz vele, ok? Csodálkozom, hogy itt is van ilyen vendég, azt hittem csak a politikai fórumokon játszadoznak (ott általában durván fasiszta szövegekkel állnak elõ.)

A helyedben megpróbálnám a topic-ot áttetetni a "Csak regisztrált felhasználóknak" mappába.

Üdv.
Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Draga Kamelia!
Igaza van az Adriennek, ne foglalkozz az ostoba hozzaszolokkal!Te neveled jol a gyerekedet.Mink is igy neveljuk az asszonnyal.Ha ugy viselkedik, odacsapunk.Vagy en, vagy o, aki pont raer.
Meg is erdemli az a budos kolyok.Mi az, hogy nem hagy teged meg nyugodtan enni sem, meg aludni, meg pihenni, szorakozni?
Most mondta a szomszed Jozsi, hogy ok hasznalnak nadragszijat, nadpalcat, ilyesmit is.Az hasznal.
Ugye te is Makarenko elveit vallod? Mink is. Szigorunak kell lenni. Nehogy man a farka csovalja a kutyat.
Legyel tovabbra is szigoru, es kovetkezetes. Nem szabad oket elkenyeztetni, mert konnyen a fejedre nonek. Inkabb
oda kell csapni. Minel gyakrabban, annal jobb.
Udvozlettel: B. Janos es B.Janosne
Bologato Janos
 


En csak egy kerdesre szeretnek oszinte valaszt kapni azoktol a szuloktol, akik a verest nevelo celzatunak tartjak (pld.Ricsi):
Amikor bantottatok a gyereket,akkor valoban hasznalt ez?Vagyis rogton abbahagyta a "rosszat",es angyalla valtozott,vagy esetleg (ez a valoszinubb) meg jobban uvoltott,es tovabb "rosszalkodott"?
Tenyleg erdekelne.
baboca
 


Latom, mar sikerul a vesszok utan szokozt hagyni neha. Megsugom: a pont utan is szokoz kell. Kép
Kerdezek valamit: bantottak a szuleid, hogy ennyire izgalomban tart ez a tema? Mert ha igen, akkor bocs, hogy gunyolodom veled. De akkor inkabb keress 1 db normalis nicket, probald oszinten megirni, hogy mi a problemad, hatha tenyleg kapsz valami segitseget. Itt alapvetoen joindulatu, segitokesz embereket talalsz.
Ha mar ennyit koptatod a billentyuzetet, nem tobb ertelme lenne igy tenni? De ennek a gyermeteg jateknak, amit muvelsz semmi ertelme szerintem.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Miért kell ezt a dolgot ennyire túldramatizálni?
Szegény Kamélia egyik rosszabb napján elindította ezt a topicot, azért hogy tanácsot kérjen. Azóta kapott hideget meleget. Ki lett kiáltva rossz, brutális anyának. De szerencsére voltak olyanok is aki megértették a problémáját és segíteni próbáltak neki. Nem arra volt szüksége, hogy leszúrják pszichológushoz küldjék, nem is arra , hogy bológassanak neki hanem arra szerintem, hogy valaki azt mondja: Kamélia ez velem is elõfordult sajnos és én így és így változtattam rajta. Próbáld ki.
Nem vagyok híve a gyerekek bántásának, de sajnos vannak olyan helyzetek amikor inkább én is "brutális" szülõ leszek és rácsapok egyet a gyerek popsijára mint hogy gyászoló anyuka legyek. A bántás és a popsira csapás között óriási a különbség. Nem egyszer elõfordult már velem, hogy a gyerek annyira behisztizte magát, hogy se a szép szó, se a könyörgés nem segített. Nem akkorát kell rácsapni a gyerekre, hogy az fájjon neki és még jobban üvöltsön.Csak akkorát, hogy a gyerek meglepõdjön és lehessen vele kommunikálni. Ettõl még az a gyerek nem lesz angyal de jó esetben abbahagyja a hisztit és normálisan meg lehet vele beszélni, hogy miért nem szabad azt csinálni amiért kikapott.
 
 


Csak annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy a szobába zárást nem tartom túl jó megoldásnak ugyanis nem egyszer elõfordult, hogy a gyerek annyira túlpörgette magát a hisztivel, hogy már könyörgött segítsek neki, mert nem tudja abbahagyni a sírást. Ennél még mindig jobb egy popsira csapás és egy megnyugtató beszélgetés, hogy mit miért nem szabad. Hangsúlyozom a popsiracsapás ne fájjon a gyereknek inkább figyelemfelkeltést szolgáljon ha már más nem segít.
 
 


Kedves mindegy ki kérdezi!
Az ember különbözõ hangtónusokban tud beszélni. Más a hangom, amikor a gyereket dicsérem, más amikor beszélgetek vele és igenis más amikor megfedem. Lehet, hogy jó módszer a szobába való bezárás, de nem minden esetben vagyunk a lakásban. A gyerek megtanulja, mikor érvényesítheti még az akaratát, mert ugyanúgy ahogy nem szabad mindent megengedni ugyanúgy nem szabad mindent tiltani. Amikor a fiam egy óvatlan pillanatban kitépte a kezét az anyja kezébõl s nevetve elkezdett rohanni anyja elõl egyenesen az úttest fele nekem elég volt a megfelelõ hangon rászólnom és megállt. Kérdezem én ha úgy nevelem a gyerekem, hogy ha rosszat csinál akkor bezárom a szobába megállt volna-e egyetlen szavamra? Félek nem lett volna kit bezárnom a szobába. Erre sajnos van egy megtörtént pl. Bp. Káposztásmegyer Óceánárok u. A gyermek pajkosan nevetve rohant az úttestre a halálba. Szerencsétlen édesanyja mozgássérült volt és az élete értelmét a szeme fényét vesztette el. Igenis tudnia kell egy gyereknek, hogy meddig tart a játék és mikor kell azonnal feltétel nélkül engedelmeskednie. Késõ egy gyereket 10 évesen elkezdeni nevelni amikor már rájöttünk hogy valamit nagyon elszúrtunk az elején. Vannak az életben olyan helyzetek amikor nem lehet beszélgetéssel mesenézés megvonással és különbözõ humán módszerekkel a gyerekre hatni. Egész egyszerûen azért, mert nincs rá idõ. Kérdezném én a kedves anyukát ha a gyereke valami csoda folytán elkezd rohanni az úttest fele mit kiabál utána? Állj meg gyermekem, mert különben bezárlak a szobába!
Annak aki kérdezte, hogy hatásos-e ez a módszer az a válaszom igen. Mert már kb. semmilyen popsira verésre nem került sor fél éve elég ha a megfelelõ hangnemben rászólok a gyerekre és tudják, hogy eddig volt a játék és innentõl kezdve igenis az van amit apu mond. De erre is ritkán van példa, mert hagyni kell a gyereket kibontakozni nem lehet minden akaratát elfojtani. Én nyugodtan megyek ki a gyerekekkel és engedem el õket a városligetben, mert tudom, ha baj van elég csak szólnom.

Ricsi
Névtelen
 


A fõiskolán pedagógiából azt tanítják, hogy elvileg csak egy esetben szabad megütni a gyereket (akkor se dühbõl, hanem tudatosan, és nem fájdalmat okozva, hanem ijedtséget): ha a saját életét veszélyeztetõ dolgot tesz. Klasszikus esete ennek az úttestre kiszaladás. Tehát Ricsinek igaza van, vagy legalábbis õ cselekszik úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Ettõl függetlenül mindenki követhet el hibákat, nem vethettek meg mindenkit, akinek egyszer-egyszer eljárt a keze egyéb esetekben is. Ugyanis akkor megvetnétek a szülõk kb. 90 százalékát (még ha nem is ennyien vallják be). Aki véletlen már megtette, de többé nem akarja, az szerintem nagyon normálisan áll hozzá. Aki még sosem tette meg, azé minden elismerésem. Én nem akarom megtenni majd, de nem merek biztos lenni benne, hogy nem is fogom. Különben én se haltam bele abba a pár nyaklevesbe, ami leszaladt. Sõt: nem bánom, hogy nem vagyok egy elkényeztetett fruska. A kiabálás és a lelkizés sokkal rosszabb emlék, mint az a néhány jól kiszámítható nyakleves. Persze van egy határ, amin ha túl ment volna a dolog, hát rosszul esett volna.
Érdemes arra gondolni, hogy lesz az a gyerek felnõtt is, és nem mindegy, milyen lesz. Akit nagyon elkényeztetnek, akinek a szülei félnek határozottan fellépni NÉHA, az nem biztos, hogy boldogabb felnõtt lesz, mint az, akinek határozottan megtanították a határokat. Sõt, az úttestes esetben lehet, hogy a nyaklevessel nevelt gyerek megéri a felnõttkort, a másik viszont nem.
Szerintem egyébként nem ezen múlik az, hogy milyen szülõ valaki. (Nyilván a szélsõséges eseteket nem számítva). Annyi minden máson múlik! Nézzetek szét a saját környezetetekben! Ez dönti el a dolgokat?
Én sok olyan elkallódott gyereket láttam már, aki sose kapott egy fejbekólintást, és sok olyan jó fejet, aki tudta, milyen az anyai/atyai végsõ szigor. Egyszerûen nem ezen, nem csak ezen múlik, hanem ezer más dolgon. És nem célszerû embereket egy dolog alapján megítélni. (Sõt, ítélkezni sem kéne).

Üdv.
Adrienn

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn,
Teljesen egyetertek mindennel, amit irsz...en sem valtam lelki serultte attol a nehany fulestol, amit gyerekkoromban valoszinuleg jol megerdemelten kaptam.
Nem helyeslem en sem a verest, de van, hogy egyszeruen ugy erzem, mashogy nem lehet a gyerekkel megertetni dolgokat...de ebben is leginkabb azt latom, hogy minden gyerek mas, van amelyiknel nem ez a celravezeto modszer, van amelyiknel egyszeruen nincs mas...vessetek ram kovet, lehet, hogy meg is erdemlem, de en akkor is igy latom...

Uttestrol leszaladas tema: ezt is van, amelyik gyerek megerti szep szobol, es van amelyik jo eg tudja miert, poennak tekinti, es akarmilyen kiseloadast tartasz, nem ert a szep szobol...nagyobbik gyerekemnek eleg volt elmondani, hogy ez veszelyes, nem szabad, megertette 1 evesen (pedig o volt a 'hisztis'!!!). A kisebbik (21 honapos) egyszeruen keptelen megerteni, meg nem vertem erte soha, de annyiszor probaltam elmagyarazni neki, de annyiszor, hogy miert veszelyes, es miert nem szabad elszaladni!!! Nem erti!!! Amint kierunk a hazbol, kitepi a kezet a kezembol, es rohan rohogve, barmerre, ha az uttest fele egyenes, akkor arra! Ha kergetem, mert muszaj, a 'mas hangnem' nala nem jon be, csak jobban rohog es gyorsabban fut! Multkor tenyleg kiszaladt az utra, nem ertem utol idoben! Nem bantottam, de ott helyben a karjat fogva nagyon zaklatottan, majdnem sirva eloadtam neki ismet, hogy miert nem szabad ezt csinalnia! Utana fel oraig magaba szallt, csondesebb volt es kevesbe aktiv, mint szokott! Este elmeseltettem vele apjanak, mit csinalt ma, amiert anyu olyan szomoru volt. Szepen eloadta, hogy leszaladt az uttestre, stb, stb...Es masnap mi tortent? Abban a pillanatban, hogy elengedem a kezet, rohogve rohan el, azt sem nezve, hogy hova!!! Egyszeruen eletveszely ez a gyerek, nem tehetek rola! Jo, most mondhatjatok, hogy azert vagyok az anyja, hogy vigyazzok ra! Ezt magamtol is tudom, es meg is teszek minden tolem telhetot!
De ne mondja nekem senki, hogy minden gyerekre ra lehet huzni ugyanazt a nevelesi semat, mert ez igy nem igaz! Minden gyereknek mas a vermerseklete, nincs ket egyforma!

Zsuzsi
 


Örömmel látom, hogy egyre több gyakorló anyuka
ír be ebbe a topicba:-)
Zsuzsi keresd meg, a megfelelõ eszközt a kisebbik
gyereknél is, mert ebbõl nagyon nagy tragédia
lehet.

Ricsi
Névtelen
 


Jaja. Anyám engem egyszer vert el. Akkor aztán adott is, had szóljon. Emlékszem a mai napig. Na de én egy ritka muja (mulya?) gyerek voltam. Kép A húgom viszont az a tipus amit Zsuzsi ir. Mindig arra vette az irányt amerre nem volt szabad. Ma is ilyen, plusz még hisztis is. Most 11 éves. Õ viszont kapott sokat. Fenékre, nem nagyot. De viszonylag rendszeresen. Õ gyakorlatilag egész nap a saját testi épségét fenyegette. Egyszerûen szép szóval nem lehetett. Nem értette ha elmagyaráztuk neki, hogy mit miért ne. Nem mondom, hogy nelyes volt elfenekelni, valószinûleg felesleges is, mert nem használt. De sem a szép szó, sem a magyarázás sem. A szobafogság sem, a valamien kedvenc dolgától való eltiltás sem. Sokat gondolkoztunk rajta hogyan lehetne megértetni vele, hogy a tiltások nem szivatásból vannak, de nem jöttünk rá. Velem mûködött jól a rendszer, vele nem.
Kiváncsi vagyok a fiam milyen lesz... Kép

Zsunya

 
 


Zsuzsi, az ilyen gyerekeknel szo szerint eletmento lehet a ham. Lehet kapni szerintem otthon is. Vagy legalabb egy olyan "poraz" (jobb szot nem tudok ra) amit a csuklojara erositesz (ott tepozaras), a masik fele meg a te kezedben. Van olyan aminek egy resze a telefonzsinorhoz hasonloan rugalmas. Ugy lepsz ki a hazbol, kertbol hogy mar rajtatok van, nem tud meglogni. Nem irigyellek bar minden valoszinuseg szerint kinovi Kép
idike
 


Adrienn, azt en elkepzelni sem tudom hogy barmilyen (nem 50 eve kiadott) pedagogia tankonyv barmely szituacioban megengedhetonek tartana a verest. Komolyan.
idike
 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet: