A rosszulléteken mi is lassan túl vagyunk, szerintem látni és tehetetlenül nézni rosszabb volt, mint átélni, bár ezzel a feleségem biztos nem ért egyet
Az uborkán és az almapaprikán is túljutottunk, a dinnyét tegnap és ma abszolváltuk, úgyhogy zajlik az élet
Nálunk a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy megtaláljuk az egészséges összhangot a terhesség és a mindennapi élet között. Eleinte kamilla csak a terhességrõl és a babáról bírt beszélni, engem meg zavart, hogy hirtelen minden más megszûnt, mert én akkor még nem érzékeltem a babából semmit. Amikor szóltam neki, akkor az volt a reakció, hogy egyáltalán nem beszélt a terhességrõl, vagy úgy kezdte, hogy "Bocs, hogy errõl beszélek, de." Akkor meg kellett értetnem vele, hogy engem is érdekel a dolog, szeretek róla beszélni én is, csak azt kérem, hogy ne a 100% és a 0% legyen az opció, hanem valahol a kettõ között. Ebben megegyeztünk és azóta rendben vagyunk. Közben elkezdett nõni kamilla pocija, így már nekem is könnyebb beleélni magam a dolgokba
Szerintem fognak még dolgok eszembe jutni a "sanyarú" sorsomról, majd azokról is írok, de ne tudjátok meg, mennyivel sanyarúbb a kispapa-jelöltek élete. Mi majdnem egy évet töltöttünk a megint megjött topicban, ahhoz képest a mostani "sanyarúságok" csak bolhacsípések
) 
) 
