Sziasztok!
Bocs, hogy eltűntem, csak találtam munkát és dolgozom, amikor meg éppen nem akkor vagy a csajok lógnak rajtam vagy hulla vagyok
Ebben a "gyerek-lepasszolásban" én is béna vagyok. Mondjuk nálunk mikor mind a ketten dolgozunk kénytelenek vagyunk, akár éjszakára is. Mikor Magyarországon voltunk akkor nagyinál voltak. Nem mindig akartak menni, de nem volt kívánságműsor, nekünk éjjel is kell dolgozni, ez van. Én akkor sokszor vezettem sírva, hogy milyen szemét anya vagyok. Mondjuk csak úgy, a saját szórakozásunk/pihenésünk kedvéért a fél kezemen meg tudom számolni hányszor voltak nagyinál az 5 év alatt... Mióta itt vagyunk nincs nagyi, gyakrolatilag megint 24 órás anyuka voltam és ez sem jó. Már vártam, hogy legyen munkám és dolgozzak (Az más kérdés, hogy majd' meggebedek a nyelv miatt, így mikor ott vagyok meg alig várom, hogy eljöjjek...)
Viszont hiába van bébiszitter szinte napi 24 órában, így is csak akkor vigyáz rájuk ha mi nem vagyunk. Azt hittem, hogy majd mennyit pihenek, stb. De ha este mennek lefeküdni és azt kérik, hogy én meséljek, akkor hogy mondjam, hogy nem? Ha azt mondják, hogy velem akarnak jászótérre menni akkor hogy mondjam, hogy én most nem? Pedig mondjuk 24 óra műszak után nem könnyű nem kihasználni, hogy más is mehetne...
Meme!
Szerintem egyáltalán nem terhelik túl vele a gyerekeket, pláne ha élvezik is. Itt 5 évesen már folyóírással kell írni, olvasni kell tudni 2 nyelven és megcsinálják a gyerekek, nem rokkanak bele. Én sem hittem el míg nem láttam a saját szemmel. A csajok most a 4 évesek közé járnak, mert egyik nyelvet sem beszélik, de pont ma volt szülői, Pepe 15 pontot kapott az angol felmérőn (4. lett a 19 gyerek közül), Csenge is 13-at, szóval ahhoz képest, hogy hátránnyal indultak, jól megy nekik. Már tanulnak összeadni 10-ig, számolnak 10-ig angolul meg spanyolul is (előfordul hogy eltévesztik, de már tudni kell 4 évesen, sőt még idén tudni kell visszafelé is számolni és már kezdik tanulni a 10-20-ig levő számokat is), már az összes nyomtatott kis és nagybetűt fel kell ismerni (persze az angol ábécében kevesebb betű van mint a magyarban). (Mondjuk igazából nem betőket tanulnak hanem hangokat, így pl. angolban van c és k és mind a kettőt k-nak tanulják, de magyarul tudják, hogy az nem ugyanaz, meg angolból a betűk között tanulják a betűkapcsolatokat, pl. ai, oa, ie, ee, stb., persze mindig mondják a tanárok, hogy ezek hangzók, nem betűk..., betűként később tanulják - ez valami módszertani dolog az eltérő írás-kiejtés miatt, ők értenek hozzá. Van olyan feladat, hogy van egy macska (cat

) , és alatt 3 pont. És el kell mondani egyenként a hangokat, hogy c, a t, + minden hanghoz tartozik egy kézjel, azt is kell mutatni. Gondolom majd így fogják elkülöníteni, hogy a cat és a keep k-ja között mi a különbség)) Van egy orosz kisfiú a csoportban, ő még a ciril betűket is tanulja otthon, neki még nehezebb, mégis meg fogja tanulni ő is. A szomszéd kisfiú aki szeptemberben volt 5 éves már mutatta a füzetét, írott betűkkel egész mondatok leírva, matematikából ilyenek hogy 3+2=5, 6-3=3, stb. Csak nekünk szokatlan, mert otthon inkább 7 évesen viszik iskolába a gyerekeket mert még kicsik, stb. Persze ha otthon maradunk én is így tettem volna meg eddig én is így gondoltam, de most látom, hogy tényleg működik másképp is. Persze Pepének könnyebb, mert ő élvezi, állandóan írni akar, betűket keres, stb., Csenge nem szereti csinálni, itthon nem is szokta szinte soha, de a tanító néni azt mondja, hogy a suliban ügyes, tudja a válaszokat, jól írja a betűket.
Na, azt hiszem most nagyon zavaros lettem, de fáradt vagyok elolvasni, remélem érthető. Szóval a lényeg, hogy nem lehet túl sokat tanítani egy gyereknek
Ditke