Kiemelt témák

Jelentkezzen, aki a Belvárosbók Budára szeretne waldorfba járni autóval, vagy helikopterrel, kérem szépen... !:)
Autóval rövidebb, azt hiszem, bár a hídon embertelen dugók szoktak lenni. Nincs más mód, szárnyakat növesztek

Kifelejtettem: most találtam egy szerzőt, Manfred Kyber a neve, csodás mesét olvastam tőle, a Halál és a Kislány-lehet-e ezt vajon négyésfélévesnek elmondani, akit nagyon szokott érdekelni, hogy mi az, hogy meghalni ?

http://mek.oszk.hu/00700/00749/00749.htm

Liv,
szerintem sokat írtam erről: hogy rájöttem, hogy miért nem szeretném, ha a többi gyerekem is olyan nagyon iskolaérett lenne (a hagyományos szempontból nézva), mint a nagyfiam. Hogy milyen nehézségei voltak/vannak abból kifolyólag, hogy túl lett intellektualizálva. Ez nem az ovi hibája, hanem a mienk, de ha w.-oviba jártunk volna, akkor nem csak 7-évesen tudom meg, hogy ezt miért nem kellett volna, hamarabb abbahagyhattuk volna.
De ez csak az, ami a mi esetünkben a legtöbbet nyomta a latban, annak idején.
Ma már mások a szempontjaim. Szeretném, ha a gyereket az oviban nem frusztrálná az, hogy másképp élünk, mint az átlag. Hoyg nem lát olyan rajzfilmeket, nem kap meg olyan játékokat, nem vesz részt olyan programokon, amin a csoporttársai (ha hagyományosba járna). Annak idején részben óriási szerencsénk volt, hogy a csoportban valahogy ezek nem kerültek előtérbe, lagalábbis a fiúk között nem. (A kislányoknál drámai volt, lányos szülők panaszkodtak is, de nem volt mit tenni.)
De mégis, elsősorban azt szeretném, hogy azt a spirituális pluszt kapja meg, amiről nem is tud. Hogy úgy tekintsenek a pedagógusok is az emberi lényre, ahogy mi magunk. Hogy a hit természetes legyen. (Ne elvárt, de természetes.) Hogy minket is tanítson az a környezet, ahova a gyerekünk jár...
Hát ilyenek miatt. Kábé. Az az igazság, hogy manapság már nem is tudom összeszedni, hogy miért.

Picinke Miért Budára jártok oviba? Melyikbe? Itt a környéken több w-ovi is van - illetve talán távolabb kicsit a környéktől, de mégse Buda...

Én renitens leszek, lehet, de szeritnem meg 50 perc az nem sok. Én is gyalogoltam annyit ovis koromban, utána meg rögtön egyedül jártam iskolába másik városba és igaz, hogy nagyon nem waldorf-szemléletű volt a neveltetésem, de nem vált káromra az utazás. Nem baj az, ha nem azt tanulják meg a gyerekek, hgoy autóból kilépnek, ovi, majd autóba be, haza, hanem van közben munka, élet, társadalom. Szóval szerintem ez kibírható, inkább az a kérdés, megéri-e pont abba az óvodába ennyit utazni? ha igen, akkor igen Arról nem beszélve, hogy találhatsz a közelben egy könyvtárat, ahol olvasgathatsz, vagy épp kézimunkázhatsz , tudsz ügyet intézni, egy délelőtt sokmindenre elég, én nem unatkoznék. Persze az is fontos, hgoy a kisebbikkel mi történik közben, emrt ha nem hordozod, akkor neki lehet, hogy sok az utazgatás.

A hidegkúti osztály, amiben gyakornok voltam, nagyrész pesti gyerekekből illetve más falvakból állt össze, simán 1-másfél órát is utazntak egyútban. Mert nekik fontos volt odajárni.

Picinke, hát, mi Angyalföldről járunk, és olyankor (1/4 még nincs dugó. Nagy forgalom igen, de dugó nem jellemző. (Amikor én jövök reggel hazafelé, akkor inkább, de az sem kibírhatatlan.)
Melyik ovit céloznátok meg? A rózsadombit? Oda a Nyugatinál felszállsz a 91-esre és az ovinál leszállsz. A

Szilvi,
hogyan mutatkozott meg Alexen, hogy túl van intellektualizálva?

Szilvi
Engem is érdekel, mit értesz azon, hogy túl lett intellektualizálva? És mit csinálsz másképp a többi gyereknél? (fiúnál, lánynál)

Szóóóóóóóval,
a gyerek nem ért valamit, ezért kérdez. A felnőtt szeretne "jól" bválaszolni, ezért lehetőségéhez és meggyőződéséhez mérten pontos, sok esetben tudományos választ ad. Azt gondolhatja, hogy leegyszerűsítette a gyerek nyelvére, de attól még olyan fogalmakat használ, vagy olyan fogalmakra cléloz, amiket a gyerek képtelen felfogni. (Gondoljatok csak a villámlásra: ezt hogy "butítod le?" Vagy egy akármilyen szerkentyű működésére: az áram mozgatja ezt a kereket itt... Oké, de mi az ÁRAM?!)
Szóval kap a gyerek egy magyarázatot, amit nem ért. Okos a gyerek, és kíváncsi, ezért úgy gondolja, hogy akkor megkérdezi másképp. Feltesz egy más szempontból kutakodó kérdést ugyanarra vonatkozóan. Hátha. Hátha most olyan váalszt kap, amit végre megért.
A szülő elájul attól, hogy a gyerek milyen kis okosat kérdezett már megint, hogy micsoda dolgok járnak a fejében, és beindul: lelkesen és lelkiismeretesen elmagyarázza az újabb kérdésre a választ is.
A gyerekben még nagyobb zavar keletkezik, amit még több kérdéssel igyekszik orvosolni, amit a szülő ismét pontosan megválaszol: ördögi kör. Az eredmény: egy büszke szülő, és egy totálisan nyugtalan, összezavarodott gyerek. Ez a nyugatlanság nyilvánul meg pl. figyelemzavarban, hogy nem tud egy helyben ülni, nem tud kitartóan egyvalamivel foglalkozni, legyen az írásgyakorlás vagy kézimunka.
Ott van még az az aspektus is, hogy a gyerek rájön, hoyg ez a kérdezősdi a szülőnek nagyon tetszik, és elkezd csak azért kérdezni, hogy a szülő elismerését, szeretetét kivívja.
Sarkítottam, túloztam, igen. Azértmertem ezt tenni, mert magunkról is szó van.
Mit csinálok másképp? Nem válaszolok mindenre. Első körben megkérdezem (kisebb gyereknél, nem az iskolásoknál), hoyg "szerinted?". Erre ő válaszol, és akármilyen mulatságos, azt szoktam volt mondani, hogy lehet. A gyerek megnyugszik, boldogan vonul el játszani tovább. Van, hoyg ez nem jön be, adok egy messzerű választ. Sokáig ez is kielégíti őket (fiút, lányt egyaránt). Aztán egy idő után az sem. És akkor nagyon sokáig jöhet az, hoyg "Majd ha x éves leszel, elmondom", manapság pedig az, hoyg egy helyzet olyan bonyolult, olyan sok mindent kéne előtte elmagyarázni, (pl. berlini fal, ilyesmik), hoyg ebbe a te korodban még nem kezdek bele. Aztán vannak témák, amiknél a 10-12 éves már megérett a tudományos válaszra.
Asszem itt is volt szó a Mi Micsodákról. Alex 4 v. 5 éves volt, amikor megkapta a vonatosat, mert genetikailag vonatmániával született. És kréte, hoyg abból olvassak este. Hát.... borzalmas volt. Nem neki való nyelv, számára felfoghatatlan fogalmak. Nem tdutam, miért nem jó ez így, de én sem élveztem. MOST érti Alex igazán azokat a könyveket, na jó, talán már 10 éves kora óta.

A másik vetülete a túlintellektualizálásnak, hogy gyakran nem tartjuk oylan fontosnak a fizikai és az érzelmi fejlődést. Alex ügyesen mászókázott, négyévesen kétkerekűzött, 6 évesen írt (a saját szabáylai szerint), így eszembe nem jutott, hogy nem fejlődik megfeellően testileg. Félreértés ne essék: orvosi szempontból tökéletesen fejlődött. Csak épp elsőben kiesett a padból, nem tudott vakarózás, nyüzsgés nélkül egyenesen állni, nem tudott nem molyolni állandóan. És ez azért, mert az intellektus túlfejlesztése mellett párosult még azzal, hoyg nem tölthetett api 3-4-5 órát a szabdban szabad játékkal, mozgással. (ezen azóta sem tdutunk érdemben változtatni.) Nagyon sokat meséltünk annak idején, tán a mostaninál is többet, de valahogy egy az érzelmek terén mégsem volt elég, hiszen a mai napig szonmjazza a meséket (ahogy a vasutas szakkönyveket IS).

"Röviden" ennyit mondanék. Azért röviden, mert az osztálytanítük erről féléveken keresztül tudnak beszélni...

Manfred Kyber-re senki se reagált, brühühühühü
Drága Indi, konkrétan az Oktogontól szerinted melyikbe tudnánk ésszerűen járni? Az unalom engem sem jellemezne , nem az a baj, az időtöltési tanácsok nagyon kedvesek!, hanem a járművön töltött rengeteg idő. Teljesen jó lenne az 50 perc falun, ha gyalogolni kéne, vagy bringázni át a mezőn, stb.
Szilvi, 1/4 hánykor?
Én is azt vettem észre, hogy ha az ember azt mondja, majd ha nagyobb leszel, elmagyarázom, akkor a kicsi simán elfogadja ezt, ő nem akar mindent racionálisan tudni. Nagy út volt nekem is, mire erre rájöttem.

Szilvi,
köszi a "rövid" választ. Nagyon tanúlságos. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan fékezzek meg egy mérnök apukát.
Más kérdés: hogyan meséljek Petinek? Milyen korban kb miket? (Most a napját mondom el, hogy mi történt, vagy általában mit szoktunk csinálni. )

Picinke,
párom is napi 2 órát utazott oda-vissza a régebbi munkahelyére, és azt mondja, hogy soha többet. (Pedig ő közben nyelvet tanult, olvasott.) Tudom, hogy ez nem teljesen ugyanaz a szitu. A másik, hogy én meg 1 órát, és baromi gyorsan eltelik. Biztos van egy napi limit, aztán off. Gyereknél nem tom mennyi.

Ági, most egy darabig ezek a tökéletes mesék. Egyszer ígértem, hogy beírok egy listát, hogy mely életkorban melyik (többnyire Grimm) mesék valók, ezzel még adós vagyok, de te még ráérsz, az igazi mesék 3-4 éves korban indulnak.

Ovi: hát, Vekerdy ugye azt mondja, hogy a legközelebbi a legjobb. Mondjuk mi sem a legközelebbibe fogunk járni, de azért oda költözünk, ahová, mert ott reális esély volt arra, hogy bejutunk egy közeli w. oviba, utána pedig iskolába (pl. szívesen költöztünk volna Szentendre környékére, de teljesen irreálisnak láttam, hogy bejussunk.)
A tömegközlekedésről megvan a véleményem, nem tartom építőnek azt a közeget (főleg a belvárosit...) gyerek szempontjából, ha meg azt nézzük, hogy addig sem játszik, szaladgál, mászókázik, akkor különösen nem waldorfos dolog 3 és fél órát utaztatni. Ugyanakkor megértelek Picinke, én a világ végére is hajlandó lennék elvinni a gyerekemet a w. kedvéért, VAGY ha ez nem megy, inkább itthon maradna velem, mint hogy államiba adjam. (De nem akarok megbántani a véleményemmel senkit, aki másképp dönt, nekem megvan az okom, hogy miért gondolom így.)

Pindi

sziasztok:)

Pindi, engem érdekelne a meselista nagyon!

Vagyis az érdekelne, hogy kb milyen életkorban mi a mese "funkciója". Gondolom eleinte maga a mesélés szertartása a fontos, az összebújás, a nyugi, az anyahang/apahang. Ilyenkor mennyire lényeges a mesélés tartalma? Az a jobb, ha a pl a gyerek saját kis életéből merített dolgokat mesélünk, vagy ha mondjuk egy kutyusról találunk ki egy rövid történetet (pl hogy milyen finom csontot evett, aztán mekkora gyönyörű tulipánnal beszélgetett a kertben), vagy van egyáltalán a waldorf szerint bármi konkrét ajánlás erre vonatkozóan? És mikor kell "váltani"? Egyáltalán kell-e, vagy elég, ha a mesélés megmarad ezen a szinten, hogy leginkább csak az összebújásról szól? 8persze ez továbbra is nyilván fontos, csak bővül a dolog talán valamivel) Mennyire/mikortól kellenek a tanulságok, mikortól és milyen "tanításokat" kellene beleszőni a mesékbe? Érdekelne, hogy a waldorf szerint van-e valami útmutatás arra, hogy kik legyenek a mesék szereplői (emberek, tündérvilág, állatok...stb).

Én nem érzem túl jó megoldásnak, ha a gyerek kérdez én meg lerázom, hogy ehhez ő még kicsi. Konkrétan emlékszem, hogy ez nekem gyerekként mennyire megalázó és elkeserítő volt.
Kirekesztve éreztem magam, aki soha nem érhet majd fel a felnőttekig. Ennek az érzésnek nyilván volt még egyéb csomó oka is, de most nagyon visszajött az érzés ahogy elképzeltem a kérdezős szitut.
A legjobb talán az lenne ha mindent tényleg meseszerűen el tudnék neki magyarázni amire kiváncsi, de sajna nagyon ritkán jön az ihlet.
régebben azt gondoltam, hogy sokkal jobb ha a valóságot mondjuk a gyereknek és nem "etetjük" mindenféle gólyamesékkel. de ma már látom, hogy a 3 évesem valósága mennyire más mint az enyém.

az jutott eszembe, biztos vannak olyan könyvek amikből ihletet lehetne meríteni az ilyen mesés magyarázatokhoz. nincs valami tippetek?

Pindi, a meselista engem is nagyon érdekel!

Savitri, sokáig én azt hittem, hogy lerázásnak fogja venni, és inkább magyarázkodtam aztán egyszer, már eléggé elcsigázva, kipróbáltam, hogy: "majd ha nagyobb leszel" vagy "később elmondom", és a gyerkőc arca felderült, nevetett, és azt mondta, "jó, majd mondd el, mert te vagy a tanító, ugye"?? És ment vidáman játszani, komolyan.
Én most Steinernek a Nevelés művészete és az Emberismereten alapuló nevelés és oktatás c. könyveit olvasom, és azt írja, a gyerekek természetéhez (szangvinikus, kolerikus stb.) kéne a meséket választani, és akkor a gyerek büszke lesz majd, hogy meghallgathatta a mesét, mert épp azt csak egy, mondjuk kolerikus gyerekre lehet rábízni, mármint épp azt a mesét. Szerintem ez nagyon jó!

Mesetéma engem is nagyon érdekelne, nálunk is a napoját meséljük, meg kispipi-kisréce szerű egyszerű meséket, de magunk találjuk ki. (Szóval olyasmik történnek velük, amiket megért, pottyannak, jönnek-mennek, esznek-isznak, keresnek-találnak, ilyenek...)

Pöttyös Pannát próbáltam mesélni (saját fromában, de az nem tetszik neki (még?). + Pöttyös Pandának hívja

Sziasztok!
úgy örülök, képzeljétek mától működik a honlapunk!
Jött az elsőosztályunkba egy új család, nekik köszönhetjük, hogy életet leheltek a www.waldorfovi.hu -ba. Még nem a végleges változat van fenn, de már minden új cikk olvasható!

jó olvasgatást, remélem időnként benéztek-ezentúl redszeresen fel fognak kerülni az események, időpontok!

Éda

Mi most vettük meg a Pöttyös Pannit és most ez a kedvenc az Anna és Peti mellett.
De nekünk nagyon aktuális, a könyvben ugyanis Pöttyös Panni a nyár elteltével óvódába megy majd. Épp ott ér véget a könyv, hogy haza érnek a nyaralásból

háát lehet túlparázom ezt a lerázás kérdést. meg aztán arra se emlékszem én hány éves voltam amikor annyira rosszul esett, de valószínű több mint 3.
meg ugye ha nem azt mondom neki, hogy "kicsi vagy még ehhez", hanem azt hogy majd ha ennyi meg ennyi éves leszel elmondom, akkor abban nincs semmi negatív
na ezt jól megbeszéltem magammal

A méhviasz krétával lehet az udvaron is a kőre ákombákomozni?

Rég jártam erre.
Pindi,
örülök, hogy a mi ovinkat választottátok. Mivel most bővül az óvoda egy csoportosról két csoportosra és 11 gyermek megy idén iskolába, ezért az egyértelműen odavaló családok mindenképpen felvételt nyernek. Sőt még várunk jelentkezőket!!

Kép a falról, sajnos nem túl jó minőségben:

A kép költözéskor készült.

Ez megint más módszerrel készült. Sajnos én nem tudtam ott lenni, de az elméletet tudom Fehér alap, és stockmar festék stimmel. De semmi szivacs. Szines festék hengerrel felhordva , majd téli autós jégkaparókesztyű kifordítva, és ezzel lett elmaszatolva. Nyugodtan kérj segítséget az oviban, most sok gyakorlott szülő van nálunk.

Gödöllői iskolában sok családot tudok, akik a suli miatt költöztek Gödöllőre és környékére. Érdemes átgondolni, hisz ha végig ide jár a gyermek az óvodával együtt 16 év, és ha még testvére is van...
Nekünk 15-20 perc autóval és még "csak" 3 éve hordom őket, de nekem ez is sok. És a legkisebb utálja az autót, vele a legnagyobb kiszúrás.

Potter! Lehet éppen, de az érdes felület miatt igencsak gyorsan elkopik a kréta , ahhoz szerintem elég drága mulatság... Én maradnék(ok) a sima aszfaltkrétánál.

Nálunk mostanság központi téma a társasjátékozás... Még igazából Ákos is kicsi hozzá (azt mondják 10 éves kor alatt még korai), de vele már jókat tudunk játszani, simán elviseli a vereséget, nem csal, élvezi és ügyes is. És bevallom őszintén (ez önzőség valahol ), hogy mi felnőttek is nagyon élvezzük és kezdeményezzük is a közös játékot. A probléma igazából ott van, hogy Enikőt ugyebár nem távolíthatjuk el, és ő is rákapott a játékra. Azzal nem elégszik meg, hogy csak nézi, esetleg rakosgatja valamelyikőnk bábuját, hanem követel magának is, és rendesen résztvesz a játékban (persze kis segítséggel). Biztos, hogy neki nem jó, nem kellene társasozni (főként nem 8 éveseknek valóval 8, meg amit Szilvi is írt egyszer: memóriaszerű játék múltba visz stb.) ), de csak úgy tudnánk ezt kivédeni, ha teljesen megszüntetnénk, kiiktatnánk a társasozást. Ezt Ákos miatt nem szeretném... Nektek mi a véleményetek? Ti hogy csinálnátok???

Mégegy dologban lennék kiváncsi a véleményetekre, esetleg a tapasztalatokra: Zsebkés téma... Ákoséknál az iskolában, és az óvodában a nagyoknak van saját zsebkésük. Nem tudom, viszik-e magukkal minden nap, de pl. ha erdőbe mennek akkor igen. Szülinapi ünnepségen volt Ákos, ott egyedül neki nem volt (nem tudta a grillnyársát elkészíteni ). Biztos, hogy minden gyerkőc tisztában van a helyes használattal és a veszélyekkel, de én mégis fenntartásokkal kezelem a dolgot, és kicsit tartok attól, hogy Ákos is kapjon egyet... Nem azért, mert nem bízom benne, meg előtte biztos, hogy megtanítanánk arra, hogy használja és hogy ne, de mégis gyerek... Meg parás szülő vagyok na!!!

Sziasztok

Szilvi, köszi, hogy leírtad ezt a túlintellektualizálás dolgot. Ez Alexnál konkrétan hogy jelentkezett? ő is "nyugtalan" lett emiatt szerinted? és azóta, mióta máshogy csinálod, azóta észrevettél valami olyan változást a gyerekeken, ami szerinted ennek köszönhető?

hardik, zsebkés háááát....talán úgy csinálnám, hogy vennék neki, de csak akkor használhatja, ha pl együtt kirándul a család. Azért szerintem iskolába, pláne óvódába nem való ilyesmi (vagy tényleg max kiránduláskor, a tanerővel előre egyeztetve, hogy most hozza mindenki a bicskáját)...vagy csak én vagyok maradi? Óvónők/tanítók is tudnak erről gondolom...mit szólnak hozzá? mert csak úgy ott legyen folyton a gyerekek zsebében egy-egy kés:o ...de én is túúúl elővigyázatos vagyok, ezt tudom magamról:)
Társas: a kicsi is érti már a szabályokat?enyém nagy nem sokkal fiatalabb, én belőle indulok ki, hát ő még nem nagyon értené... nem lehetne, hogy ha a pici is mindenképp akar játszani, akkor játszhatna, de csak az ő szintjén? vagyis nem az igazi szabályok szerint, csak egyszerűen neki is lenne egy bábuja, és mikor ő jön, akkor dob és lép annyit, amennyi a kockán van, semmi szankció, semmi extra "feladat", csak lépeget (bár nem tudom, milyen jellegű társassal játszotok), és a nagynak meg már el lehetne magyarázni, hogy a kicsi miért "nem jól" játszik. Biztos néha "elrontaná" valamennyire a kicsi így a játékot, de talán nem lenne teljes a káosz:)

Indi, megfogadtam tanácsod, és egy időre hanyagoltuk a rajzolást, most meg kipróbáltuk a vizes festést, és bejött!! végre magától alkotott, valahogy mintha felszabadult volna valami gátlás alól (eddig még megfogni se nagyon volt hajlandó semmi rajzeszközt, csak azt akarta, hogy mi rajzoljunk neki), és azóta már rajzolt is egyedül, elmélyülten, élvezettel!:) csak tényleg nem az igazi a színescerka, mert még ügyetlen vele, de majd beszerzek méhviasz krétát, azzal biztos könnyebben boldogul majd. De én úúgy örülök ennek, úgyhogy köszi neked is:)

Én ezeket kicsit sem értem:
"múltba visz"
"lehúz a földre"
Mármint gyereknevelés szintjén nem. Elmondanátok?

Hardik,
köszi a krétás tanácsot.
Nekem egyelőre semmi közöm a waldorfhoz, de úgy gondolom, hogy ha a játék "társas" a családban, az rengeteg pluszt ad. Én még most is szívesen emlékszem ezekre.

Hardik, én azt akartam írni, hogy biztos van olyan idő amikor a kicsi már alszik, de a nagy még nem és hogy legyen az az ideje a társasnak.
De amit Maminti írt az sokkal jobb megoldás. meg életszerűbb is.

zsebkés: háát én még könnyen vagyok vagány a témában a másfél és a 3 évesemmel most úgy gondolom ha a tanítók és az óvónők tudnak a zsebkésekről akkor nyilván a felelősséget is vállalják, hiszen amíg a gyerekek velük vannak addig maximálisan rájuk bízod őket. ilyen körülmények között, meg családi kirándulás, én hagynám. arról nem is beszélve, hogy bizonyos kor fölött már bármit megtudnak szerezni maguknak. sokkal jobb ha a te áldásoddal vannak nála az ilyen eszközök, ha jól ismeri őket. tudja a veszélyeit.
talán meredeken hangzik a zsebkés, de egy bottal vagy egy kemény nagy méretű fakockával(eddig mindkét oviban láttam) ugyanolyan kárt lehet tenni a másikban ha felelőtlenül, kerge módon használják. Azt most nem feltételezem, hogy direkt ártanának egymásnak, akkor ugye eszközre sincs szükség.

a legutóbbi kerti partin a rákosmenti oviban, parázsló végű botokkal rohangáltak a kölkök. hihetetlenül élvezték. egy kívülálló azt gondolhatta volna, micsoda felelőtlen banda. az óvónők azonban, amint úgy érezték kezd kicsúszni a kontroll a gyerekek kezéből, leállították a dolgot. de még így is jutott mindenkinek elegendő tér és idő, hogy élvezze ezt a fajta szabadságot.
Szerintem fontos, hogy bizonyos mértékű felelősséget ruházzunk a gyerekekre. Mindig egyre többet, hiszen mire 18 évesek lesznek azt szeretnénk ha 100%-ban felelősséget vállalnának magukért és tetteikért.

az aprók házában a 3 évesek igazi kést vehetnek a kezükbe az uzsonnánál (már akinek az anyukája megengedi:)). Én megengedem otthon is. Elmondom, hogy vigyázzon mert éles, megmutatom hogyan kell használni és azt is elmondom, hogy kizárólag az asztalnál használhatja. Azaz nem mászkálhat vele, nem futkoshat vele a lakásban. Ugyanez vonatkozik az ollóra és a villára. Villát már Iván is használhat.
Felelősséggel kell tudniuk bánni azokkal a tárgyakkal amikkel mindennap találkoznak. Amíg ez nem megy, addig én gondoskodom róla, hogy ne találkozzanak. pl magasra teszem a törékeny dolgokat az épp állni tanuló gyerek elől. De egy 3 éves elől már a legtöbb dolgot nem tudom eltenni és nem is lehetek folyton a nyomában. A közelben vagyok ha segítség kell, de nem lesem minden mozdulatát.

Maminti nagyszerű hírek! Ez szerintem hatalmas lépés mindkettőtöknek. Az az érzésem, hogy Matyinak a gyúrás(eleinte kenyértészta, sógyurma, majd a méhviasz, legvégül és majd leginkább az agyag) nagy segítség lesz a benne szunnyadó hatalmas erők munkába állításához. A vizes festés pedig mindenkinek terápiás elfoglaltság.

Kriszta Nyerges Ági mesélte, hogy Szent Mihálykor az elsősök maguk faragták bicskával a kardjukat. Akkor én is nagyot nyeltem, de igen, egy tanár tudja, mekkora felelősséget vállalhat - no és azt fontos fel is vállalnia. Mert a gyerek is érzi a felelősség súlyát és nem él vissza vele, ha jól kezeljük. Erre csak egy példa: 6. osztályban, amikor elkezdődik a hormontombolás a kamaszodás kezdetén, a mi iskolásaink baltával és vésővel !!! fafaragnak, fakanalat, tányért, hol mit. És nem áll minden gyerek mellett felügyelő, balesetekről mégsem hallani. Pedig egy 12 éves félelmetes pusztító tud lenni, már csak buliból is.

Én szeretem a társasjátékokat, persze a mindenáron győzniakarás egy nagy veszély, ugyanakkor meg jó kis szociális gyakorlat nekünk, szülőknek is. Egyelőre nincsenek godnolataim arról, mikor, milyen társasjátékot érdemes használni, mert én nem ismerek maiakat, nekünk anno csak a kígyólétra meg a ki nevet a végén? volt Talán vannak stratégiai és csapatépítő játékok, amik használhatók.

Kés: nálunk ennyire nem divat, de a fiúk úgy 3 éve kezdtek nyáron farigcsálni, majd tavaly kaptak bicskát. (Azért apa swiss army multi-tool-ja a sztár.)
Valahogy az az érzésem, hogy egy ilyen környezetben, ahol kicsi kortól rendeltetésszerűen használják pl. a bicskát, sokkal kevésbé jut a gyerekek eszébe, hoyg ez fegyver is lehet.
Szerintem azok a kedves fiatalok, akik bicskával fenyegetik az osztálytársaikat manapság, azok ritkán faragtak fát... Ez egy ilyen... érzés a részemről, nem jártam utána.

Potter,
ezek a mondatok a misztikához kapcsolódnak, mármint a ped. misztikus oldalához. Alapvetőnek veszi a reinkarnációt, a több testet (fizikai, éter, asztrál, Én), a szellemvilágot. Ennek fényében magyaráz meg dolgokat, amik egy spiritualitástól idegenkedőnek minimum nevetségesen hangzanak. Ezt előrebocsájtva nem tudom pontosan megmagyarzni a fentieket. Hallottam őket, és ha érteni nem is, de érezni vélem az igazságot mögöttük, de ez magyarázatnak nem megfelelő.
Talán Indianyó????????

Bocsánat, ez most cseppet sem aktuáis, de még Indinek említettem egyszer egy Márton-dalt. Most megtaláltam, és gondoltam, mielőtt újra elkeveredik, gyorsan begépelem.

Szent Márton hó és szél nyomán,
A ló viszi, de vágtat ám,
Szent Márton kedve jó nagyon,
//: Meleg kabátja, hej, nagyon ://

A hóban rongyos ember ül,
Ruhája folt csak egyedül,
Segítsetek a nagy bajon,
//: Mert végem lesz, ha megfagyok ://

Szent Márton int, a ló megáll,
És csöndben áll a koldusnál,
Szent Márton kardja gyorsan vág,
//: Kabátja félbe tépve már ://

Szent Márton fél kabátot ad,
A hála érte már fakad,
De Márton gyorsan lóra száll,
//: A másik féllel meg sem áll ://

Álmában jő egy tiszta fény,
És lágyan kélő hang beszél:
"Amit te tettél jó lovag,
//: a hálám érte elfogadd!" :-//

Dallam:

d d d d d s s m
d d d d d s s m
s l s m r d r m
s m r d r l, l, l,

ritmus (hát ez azért nem így van nekem leírva papíron, de ezt nem tudom máshogy idetenni... ):

Végig ez ismétlődik:
ti-tái, ti-tái, ti-tái, ti-tái

Bocs, hogy nem vág most ez témába...

Óóóó, nagyon köszönöm a hozzáaszólásaitokat!!!!!!

Kati! De jó, hogy Matyinak tetszik a festés! Olyan jó nézni ezeket a kis emberkéket, ahogy elmélyülten alkotnak, teljes beleéléssel... Márton napkor, mikor a lámpások ernyőjét festettük (csak piros, sárga festékből mindenféle mintázat nélkül), meg is állapítottuk Apával, hogy mennyivel szebb a gyerekek által "maszatolt", szívből jövő, célok nélküli végeredmény...
Társas: Igen a szabályok... Mivel ezek nem egyszerű dobok-lépek játékok (Ákos miatt), Enikőt hagynunk kell a maga szintjén játszani. Sosem igazgatjuk, hogy márpedig így-meg úgy kell, hanem segítünk. Persze a legtöbbször tiltakozik, hogy ő is azt akarja csinálni, mint a nagyok, és persze teljesen egyedül . De amit én nagyon fontosnak tartok, és emiatt nem is szüntetem be a társasozásokat, hogy ezek az alkalmak békések, jó kedélyűek, nincs veszekedés, kirohanás, könnyek. Ha stresszet okozna, azonnal felhagynánk vele!

Savitri! Igen, van olyan idő, amikor a kicsi alszik, Ákossal meg lehet társasozni, de ő napi eggyel nem elégszik meg , ha hazajön Apa, akkor négyesben is feltétlenül muszáj még játszani .
Késsel itthon zöldséget/gyümölcsöt aprítani én is engedem őket, Enikőék az óvodában is kapnak kis vágódeszkát és kést. Nagyon szépen működik is a dolog!
A bizalom és felelősség kérdése (amit olyan szépen leírtál ) tényleg nagyon fontos. Csak bennem (meg persze a szülők nagy részében) nagyobb a féltés, az aggódás, az "elengedni nem akarás"... ebben kell változnom.

Indi! Óóóó, a kígyólétra játék!!! Már el is felejtettem... pedig hogy élveztük! És most, hogy így visszagondolok, tényleg nagyon kellemes emlékek azok, mikor mi gyerekek a szüleinkkel körbeültük az asztalt és kígyólétráztunk... már emiatt is megéri, ha maradnak a társasozásaink (ahogy potter is írta ).

Szilvi! Svájci bicska: Mostanában, mikor erdőben kirándulunk, Ákos folyton kutatja az avart/utat, nem piroslik-e valami, nem hagyott-e el valaki egy svájci bicskát . Neki is nagy álma...
Azt hiszem, tényleg Ákosnak is lesz zsebkése, de csak fokozatosan "bevezetve". Mikor látjuk, hogy felelősséggel használja, akkor ünnepélyes keretek közt megkapja, és viheti magával akárhová .
Egyébként itt a német waldorfiában ez nagyon elterjedt (mármint a zsebkés), ha német fórumozók lennénk, fel sem merült volna ez témaként... Még játékkatalógusban is láttam: egy oldalt elfoglaltak az ilyen-olyan bicskák, tokok, kistáska hozzá stb. Ákoséknál kézimunkaórán aki befejezte a furulyatokot, az szabadon választhat, mit szeretne készíteni... persze a fiúk többsége kis tartót köt a késének .
Szilvi nálatok mi a helyzet a társasozással, szoktatok? Esetleg a fiúk egymással?

Livus!
Köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk!!!!!!!!

Kriszta, volt már itt szó a Haba "Obstgarden" nevű játékáról, azt ismeritek? Ennek a játékszabályait már Enikő is tudná követni, és együtt nyernek vagy vesztenek benne a játékosok. Mondjuk Ákos még épp hogy belefér a felső korhatárba, de talán a közös játék idejére ideális lenne.

Pindi

Kriszta,
társasok: fura helyzet van nálunk, mert a párom és Alex nem szeretnek.
Van igen sok Haba társasunk (pont az Obstgarten nincs), de azokat hamar megunták (tényleg, pedig nem gondoltam volna.)
Vannak nagyobbaknak való játékaink is, de nem a nagyon divatos pl. Catan, meg ilyesmi, mert tudom, hogy azok olyan sokáig tartanak, sohe nem játszana senki szegény Olivérrel. Velem kettesben meg nem elég buli.
Most a fiúk Monopoly-t szeretnének, még Alex is, öcsémtől fognak kapni, meglátjuk...
Amúgy nálunk kártyázás jött be. A fiúk (különösen O.) poker-lázban égnek, ahoyg az egész iskola. Télen, ha bementem egy magasabb osztályba (mondjuk haramdiktól felfele), 4-5 kisebb csoportban ültek a gyerekek és zsugáztak.
Ja, és kártyázni Theo is szeret.
Úgyhoyg így vagyunk ezzel.

Szilvi! Köszi a választ! Kártyázás nálunk az "Uno"-t jelenti (persze Enikő nem), én ennél bonyolultabb kártyajátékokat már nemigen bírok játszani, vagy ha egyszer is játszom, utána rögtön el is felejtem a rengeteg szabályt .
Pindi! Igen, nekünk is van "Obstgarten"-ünk, még Ákos is szereti, sőt én is élvezem. Meg van még sok Haba játékunk (itt No-ban a bolhapiacon fillérekért meg lehet őket venni tökéletes, hiánytalan állapotban ), többségüknek a minősége és kivitele gyönyörű, viszont maga a játék menete nem mindig olyan ötletes és magávalragadó a gyerekek számára, mint pl. a kevésbé jó minőségű (nagyrészt műanyag részekből álló) Ravensburgerek.

Kriszta

Nem voltam errefele mosatnában, ha még érdekes, a kés-témához fűznék:
6 évesen kaptam egy kimondhatatlanul áhított, halnyelű bicskát. Imádtam. Lánca is volt Minden kölöktársamnak volt, és naggyon menőnek érzetük tőle megunkat. De csak ritkán nyitottuk ki, ha pl. faragtunk vmit.

Aztán, egy Pax Romana kongresszuson, vagy 20 évvel később kaptam egy ajándék svájci bicskát. Imádtam Unoköcsém (4 éves volt) tette tönkre, és most a lányom nyomorgatta szét a tartókáját. Hja, hja.

Ha nem haragszotok, visszatérnék kicsit a kismotor témához, mert mostanában ez nagyon foglalkoztat engem... Főleg, hogy mindenki kérdezgeti, van-e már Boginak

Egyet értek azzal, amit Lili is mondott-írt: hogy nem jó, ha gyalogás helyett egy gyerek a WC-re is motorral jár. De elgondolkodtam, hogy alapvetően Bobó sem sétál (mert még nem tud annyit hosszú távon), hanem a hátamon viszem. Ennyi erővel egy kismotoron többet mozogna, nem? Az más kérdés, hogy nagyon balesetveszélyesnek tarom a kismotoros közlekedét, amikor ezerrel száguldanak az úttest felé . De most csak a mozgás szempontjából nézve mit gondoltok erről? Kendő kontra kismotor

a másik: Indi írta:

a waldorf pedagógia egyik meghatározott célja a kisgyermekeket lelassítani

A korábban idézett Weöres Sándor vers kapcsán elővettem a megfelelő Kaláka CD-t , és mikor az alábbi dalt hallgattam rajta, Indinek ez a mondata jutott eszembe. Gondoltam, megosztom veletek

Weöres Sándor: Gyerekkor

Gyerekkoromban réges-régen
fenn ültem én is a szekéren.
Gabonát vittünk a malomba,
vagy burgonyát, répát halomba.

Mindig közelbe, mindig lassan,
s ömlött az idő számolatlan.
Mert oly lassacskán folyt az élet,
a közelség is messzeség lett.

Közöttük utak sokasága
ágazott szerte a világba.
Elálmodozva mindent láttam
a nem-látványos pusztaságban.

A kordét csikók röpítették,
ez volt a szédítő sebesség.
Mit ott átéltem, ahhoz mérten
most minden élmény törpe nékem.

Egy hagyományos triciklit nem tud olyan gyorsan hajtani, mint egy kismotort... (És a lába is másképp áll.) Igaz, ehhez ésszel fel kell fogni a pedál működését, ez az én két nagyomnak kétévesen még nem ment.
Szóval mit szólsz a háromekrekűhöz, a futóbicaj előtt vagy helyett?

Livus, Ivánt kb 1 hete(lehet hogy 2) vettem le a hátamról. Eddig csak úgy sétáltunk, hogy ő a hátamon jött. Aztán valamelyik nap jött az ihlet és úgy gondoltam, jöhet már ő is a lábán., Persze az ergo velem volt, mert nem várom el tőle, hogy végig járja amit már Hanával lehet.
Megdöbbentő volt, de rögtön elsőre legyalogolt a pékig. Ez az az utca amin végig kell menni a házunktól a 62/61-es buszig. Asszem ti is azon mentetek múltkor Mártival szóval tudod kb milyen táv. Azért is volt meglepő, mert alvásidő előtt voltunk. De Iván mint egy kiskacsa hősiesen igyekezett utánunk és csak visszafelé kéredzkedett fel. Akkor kb fél perc alatt el is aludt.
Azóta már elgyalogolt velem a tesco-ig is. Simán bírja a játszóig és vissza, úgy hogy a játszón még extra mozgatja magát.
Szóval csak azért hogy mozogjon, szerintem ne végy kismotort. Elég ha ráérsz egy órát bóklászni vele. Ha meg sietni vagy haladni kell, akkor ott kendő.

Livus: szerintem ha ráülteted a kismotorra, és megérzi, hogy ezzel mennyire lehet haladni, utána már nem akar majd annyira sétálni. Míg ha kivárod, hogy feltámadjon benne az igény (mert felfog), hogy maga menjen, akkor a séta is hatalmas nagy élmény lesz neki, mert önállóan mehet, összefogdoshat mindent, és a séta ki fogja elégíteni a mozgásigényét.
Én kis B-t már hónapok óta nem tudom kendőben cipelni, mert egyedül akar menni. Nagyobb távokat képes gyalogolni, mint a bátyja, viszont minden fűt, fát, bogarat, kavicsot megszemlél, begyűjt, stb. Igaz, hogy így kb. 20m/h-s sebességgel haladunk, de erre a felfedezésre nem lenne módja kismotorral, pedig óriási szüksége van rá. Persze nekem sokszor kényelmesebb lenne, ha tudnánk haladni, de ez itt nem rólam szól (ill. olyankor ott a kendő, de azt ma már erőszaknak éli meg...).

Köszi a verset. Most már tényleg be kell szereznem néhány Kaláka cd-t.

Pindi

Köszönöm a válaszaitokat! Nagyon elgondolkodtatók! Engem egyébként nem kell lebeszélni a kismotorról, mert nem akarok venni neki (még mielőtt beleszerettem volna, megcsapott a Waldorfos ellengondolat ). Egyszerűen csak jár az agyam ezen a témán
(Most meg azon is elgondolkoztam, hogy hajaj, nem tudom, hogy lesz ez a sétálás dolog... mert itt a környékünkön anniyra ocsmány és hányadék minden utca, hogy emiatt sosem veszem le Bobót a hátamról Persze ha olyan helyen vagyunk - pl. Orczy kert - akkor oké, de az, hogy sétálva induljunk valahova, elképzelhetetlennek tartom addig, amíg mindent összeszedeget, meg 100× térdre esik)

Na ja, lehet, hogy nektek meg pont a kismotor a megoldás: gyorsan elszáguld rajta az Orczy kertbe, és nincs ideje és lehetősége közben megfogdosni mindent.

Sziasztok,
csak egy könyvet szeretnék ajánlani. annak kapcsán jutott eszembe, hogy Lili kérdezte, honnan lehetne ihletet meriteni a kérdések meseszerü magyarázatához. Bóna László a szerzö (tanitott W pedagogusokat is, és homeopata is). a cime: A formáktol az erökig - A sors homeopátiás felfedezése. Sokat ir a waldorfos meseelemzésekröl, számomra nagyon tanulságos. Ha valaki már ismeri, bocsánat

És még megköszönöm a festös tippet, mert én fiam sem szeret rajzolni, de a festés érdekli, föleg hogy ha a a feketére ráfesti a fehéret, akkor milyen szinü lesz

Ez a kismotor már olyan lesz itt, mint az "ördögi találmánya". Mintha a gyerek folyton azon akarna ülni, rohanni, nem akarna szemlélődni az utcán... Nem kell rászoktatni a gyereket, hogy mindig azon üljön, maguktól nem szoknak rá. Na, azt hiszem ez az utolsó leírt gondolatom a témában. (Akinek nagyon ellenszenves a kismotor az szerintem nem is vett, így személyes tapasztalata sincsen.)

A meseszerű magyarázatokra talán még "waldorfosabb" lenne, ha nem nyúlnánk könyvhöz segítségül, hanem magunk találnánk ki. Hisz ezt várjuk a csemeténktől is.

Ági,
ezt a könyvet NEM KIFEJEZETTEN a meseszerü magyarázatokra ajánlottam, hanem csak mert zseniálisnak tartom, és sok szépet ir a W-ról benne. amugy (még) nem vagyok "waldorfos" szülö, (lehet hogy nem is leszek...) ugyhogy bocsánat, hogy beleszóltam!!!!

Fibi,
bocsánat, nem akartalak megbántani. Nem "ellened" írtam a hszt, és nem is kifejezetten ezen a könyv "ellen".
Hát, jobb lett volna ha a két gondolatot (kismotor, könyv) nem egyszerre írom, félreérthető.
És én sem vagyok még waldorfos szülő és az is lehet, hogy én sem leszek. Mégegyszer bocs.

Ági,
nekem a két nagy gyereknek volt motorja, két méáretben is, úgyhogy van tapasztalatom.
Szerintem nem ágálunk annyira a kismotor ellen, mint pl.a tévé ellen. Nem ördögi találmány, csak többünk szerint nem való kisgyereknek az ilyenféle mozgás.
Itt arról van szó, most legutóbb legalábbis, hogy valaki, aki eleve nem szeretne venni, kérdezett rá direkt, nem mi jöttünk evangelizálni.

Amúgy HA w-os szülő leszel, nagyon-nagyon gyakran fogsz sembesülni olyan véleményekkel, ajánlásokkal, amik szembe mennek azzal, ahogy eddig csináltad a dolgokat, amit eddig hittél. Ezek a véleméynek és ajánlások akkor is ott lesznek, és el fognak hangzani nem egyszer, ha te a magad számára eldöntötted, hogy nem változtatsz az eddigieken. És ezt nem macerából mondják, nem azért, hoyg belédverjék, hanem mert vannak olyanok, akik pont az adott dologban készek a változtatásra, mert ők is így gondolják.
Nem kell ezen megsértődni...

Pl. tőlünk azt kérte anno Alex osztálytanítója, hogy negyedik ne legyen karórájuk. Ezt megértettük, beláttuk, batartottuk. Azt is kérte, hogy nyolcadik végégig ne legyen telefonjuk. Megindokolta, miért, megértettük, beláttuk, de nem tartottuk be, mert mérlegeltük, hoyg a mi helyzetünkben az a helyes, ha kap telefont. Idén, hatodikban, végül az utolsó gyerek is kapott telefont az osztályban. Nem azért, mert szemberöhögik a tanítót, vagy mert nem akarják, hogy a pedagógia mindenbe beleszóljon, hanem mert az élet azóta is változott. Igen, a hat évvel ezelőttihez képest is. Hát így van ez valahogy.
Csak árnyalni szerettem volna az előző hsz-emet.

Ági,
semmi gond, nem sértödtem meg

Szilvi,
és mit szólt/hogyan reagált a tanitó a telefonra?
Nekem ez az egyik nagy dilemmám, hogy mi lesz, ha nem tudok majd mindegyik elvvel ("szabállyal") azonosulni. Persze tudom, minden kérdésben nem érthetünk egyet a tanitoval ÉS a többi waldorfos szülövel, de nem érzi magát az a szülö kicsit "kirekesztettnek", aki mondjuk ugyanugy vesz kismotort és/vagy müanyag játékot a gyerekének, és nem varr kézzel otthon bábokat, és pl. nem süt finomságokat, mert mondjuk nincs igénye/ideje/affinitása hozzá? Most ez nagyon lesarkitva, ennél összetettebb ez a kérdés, de nagyjábol talán érthetö, mire vagyok kiváncsi.

Nem kell ezen megsértődni...

Én nem sértődtem meg. Bár elég "hangosan" írtam, az igaz.

Lehet, hogy későn szólok.

Május 2-án lesz az óvodánk hivatalos megnyitója.
http://www.szadai-mesehaz.hu/
Most 12 órától be lehet kukkantani az épületbe, az életünkbe. Mindenkit szeretettel várunk!

Fibi,
értem, mit mondasz és mint a többiek tudják, nagyon régen látogattam el hozzátok. Én egy ilyen anya vagyok, aki nem mindenben működött úgy, ahogy a waldorfban illett vagy szabályszerű volt. Bár nem is végeztem semmilyen ideológiai tanulmányt hozzá. csak szerető,értékekkel teli, szelíd közeget akartam teremteniszámukra . és egy idő után elvittem a gyerekeimet a waldorfból. A gyerekeim jelezték, hogy nagyon visszahúzták őket a gyerekkorba. Őket már rengeteg minden érdekelte volna és a suliban nem kapják meg, mert "te még legyél egy kicsit gyerek"... Bár meglehet, hogy túlintellektualizáltam őket. És a fiaim kifejezetten bámészkodó, szemlélődők voltak. És még most is hiányzanak azok az ismeretek, amiket nem kaptak meg a waldorfban. különösen a Péter fiamnál, aki ott érettségizett három éve. És még most is "pótol".
Ez is egy vélemény.
Szeretettel

Ági,
Nekem ez az egyik nagy dilemmám, hogy mi lesz, ha nem tudok majd mindegyik elvvel ("szabállyal") azonosulni. Persze tudom, minden kérdésben nem érthetünk egyet a tanitoval ÉS a többi waldorfos szülövel, de nem érzi magát az a szülö kicsit "kirekesztettnek", aki mondjuk ugyanugy vesz kismotort és/vagy müanyag játékot a gyerekének, és nem varr kézzel otthon bábokat, és pl. nem süt finomságokat, mert mondjuk nincs igénye/ideje/affinitása hozzá? Most ez nagyon lesarkitva, ennél összetettebb ez a kérdés, de nagyjábol talán érthetö, mire vagyok kiváncsi.

Szia!Hozzánk nagyon különböző családok járnak és elég kevesen vannak akik műanyag játék nélkül élnek, az iskolában nem is tudok ilyenről.
Ellentmondásosnak érezném, ha pont egy Waldorf iskolából rekesztődnék ki, mert valamit másképp gondolok. Én nem tudnék olyan iskolába járni, ahol nekem minden elvvel, szabállyal azonosulnom kéne.