Kiemelt témák

Drága Renóca,

Köszönjük a jókívánságokat és tényleg Õ lesz a legszebb karácsonyi ajándék, nem is kell más!
Jó vasárnapozást,
Idusa

Megint tanultam valamit az emberekről...

Pedig nem szeretem az ilyen keserű tanulságokat!
Tőlem vesznek el valamit újra és újra - bizalmat, naivságot, hitet...

Az történt, hogy ma végre megjöttek hozzánk a kőművesek!
Igazság szerint tegnapra vártuk őket, de felhívtak, hogy csak ma érnek ide. Másfél havi várakozás után ez az egy nap tényleg nem számít! "Jöjjenek csak!"
Aztán ma kivonultak teljes apparátussal: szerszámok a teraszra, kismagnó a konektorhoz, hosszabbítók kitekerve szerteszét!
Szerencsére már tegnapra előkészítettük a terepet, így kezdődhetett a munka!
Szaladt is be hozzám nagy örömmel a férjem, hogy "Hamarosan kezdenek! Majd főzök nekik kávét!" És indult is tovább - olyan izgalomban volt, hogy végre haladunk!
Erre azért én is rászántam magam, hogy kibújjak az ágyból, és felöltözzem - mégse flangálhatok kinyúlt nyakú, macihímzéses pizsiben, hiszen ITT VANNAK A KÕMÛVESEK!!

De alig tettem ki az egyik lábamat az ágyból, már jött is az uram nagy aggódó szemekkel:
"Eltűntek a szerszámok! Üres a terasz, az emberek sehol - a kocsijuk is elhajtott valahová!"
"Biztos elfelejtettek valamit!"
"De akkor a szerszámokat mér' cipelik magukkal, és mért mennek mindannyian?! És mért nem mondták, hogy kiszaladnak, vagy hogy visszlát, vagy valami?!!"
Na mondom: "Ne találgassunk, hívjuk fel őket!"

Az én hívásomat kinyomták - a rossz érzés csak nőttön nőtt bennünk.
A férjem telefonjáról még sosem hívtam a vállalkozót, nem ismerhette a számát, hát arról próbálkoztunk újra.
Rögtön felvette, és a bemutatkozásunk után rákezdte, hogy nem ebben állapodtunk meg! Ez csak egy garázs, meg egy terasz, ők meg legalábbis a teljes lakóház nemesvakolattal való színezésére számítottak. Ez így nem éri meg, sajnálja...- és letette a telefont.

Értetlenül néztük egymást: ez az az ember, aki előzetes terepszemle után másfél hónapja nyugtatgat "Ez a kis munka két napba se telik! Meg lesz seperc alatt! Mihelyst van egy szabad hétvégénk, jövünk!"
Hogy állíthatja, hogy az egész házra számított?! Akkor nem mondta volna, hogy két nap, sem azt, hogy 50-60 ezer forintból kijön a munkadíj. Egy teljes ház nem ennyit kóstál...! A teljes épületre most nincsen pénzünk, nyíltan megmondtuk neki!

Igazából nem azért kezdtem ekkor sírni, mert a sok késlekedés miatt a munka talán meg se lesz idén, hanem azért mert ilyen csúnyán csaptak be.
Megvárták, hogy a férjem bejöjjön a házba, aztán se szó se beszéd csendben összepakoltak és elillantak.
Milyen módszer ez?
Esetleg ha a szemembe néz, és elmondja, hogy talán másra emlékezett - így mégse éri meg... De így?!

Ültem a fotelben, és zokogtam! Porig alázva éreztem magam: ünneplőbe öltöztettük a szívünket, hogy végre megint szépíthetünk valamicskét magunk körül!
De ezeknek "megalázó feladat", ami nekünk olyan fontos! Mintha szégyellnem kéne, hogy nem tudom most megcsináltatni az egész házat...
Elérték - szinte szégyellem is.

Hát ez történt velünk ma.
A férjem vígasztalgat "Nem ilyenek az emberek, hidd el, Katica! Ötven év alatt soha ilyen aljas dologgal nem találkoztam!"

Azért szomorú tanulság, hogy ilyenek is vannak...

Amneris, már korábban is szerettem volna ez ügyben írni neked. Én ugyan fiatal vagyok, de megértünk a párommal már egy komplett építkezést, anyukámnak segítettük teljes körűen kirenoválni a házat, az öcsémnek a fővárosi garzonját, építtettünk garázst... a magyar vállalkozói és munkakultúra enyhén szólva is balkáni. Ezzel nincs mit tenni, és nem szabad, hogy ennyire belétek gázoljanak ezzel.
Azért volt már a nyelvem hegyén, hogy írok ez ügyben, mert nem értettem, miért vártok úgy ezekre a naplopókra, mint a Messiásra... hiszen annyi van ilyen kőműves brigádból, mint a nyű. Csak meg kell keresni a tisztességesebb mesterembert! Persze, hogy már akár 2-3 héten belül készen lesz ez a "kis" munka, de mindenképpen szájhagyomány után kell menni, ha mestert kerestek, inkább megéri nyomozni telefonon 1 héten át, mint hogy így átverjenek titeket, és várakozzatok 6-7 hétig!

Most nem akarom részletezni, mi már miket tapasztaltunk, de ennél sokkal durvább sztorik is vannak... pl.mikor mi építkeztünk, a naiv párom - azóta már megedződtünk - rábízott a brigád festőjére 170 ezer Ft-ot, hogy hozza el a festéket. Az az ember úgy lelépett, hogy a főnöke is bottal üthette a nyomát... végrhajtási eljárás stb, hiába, mert minden a felesége nevén van... és még folytathatnám.

Tudom, nem ez a topik témája, de meg akartam vigasztalni Amnerist, hogy ettől nem szabad kétségbe esni! Vannak még azért becsületes emberek is, csak szét kell választani a búzát az ocsútól.

Szia Amneris!

Szóhoz se tudok jutni. Ilyet még én sem hallottam. És nem is értem, mire volt ez jó nekik. Sajnos kőműves nincs az ismerettségi körünkben (tetőfedő-mindenes, parkettás, cirkós, vizes, villanszerelő, fuvarozó, festő - ezeket mind tudnám jó szívvel ajánlani ) Öcsém azt vallja, hogy minden vállalkozóval szerződést kell kötni, de az aljasság, sunyiság úgy se védhető ki szerintem. Tényleg szörnyű, hogy "kis" munkákra már nem is lehet hívni senkit, vagy ha valaki elvállalja, akkor lehet tudni, hogy az lesz a legutolsó munkája, mert minden "nagy" munka előrébbvaló.

Azért hogy valami inkább témábavágóról írjak : Másfél éves lánykánkkal voltunk csütörtökön az állatkertben. (Egyébként gyerek nélküli programnak is ajánlom, mi is voltunk még anno, nagyon szépen parkosították, és valahogy feltölti az embert egy ott töltött délután.) Kata a következő állatfajokat ismeri: kutya, cica, paci, kacsa, víz(imindenfélék), majom. Érdekes ám így szemlélni a világot! Kata, nézd, ott egy csíkos paci! Kata, nézd, ott egy hosszú nyakú paci! Kata, nézd, ott egy nagy, csíkos cica!

GyeZsu

Amneris

Sajnálom a mai reggeled.
Nem minden ember rossz. Nézz csak a tükörbe.
Vigasztalásul csak neked:


Ez pedig mindenkinek:


Én a tegnapi tüzijátékon szomorodtam el kicsit. Mint minden évben. Ne értsetek félre. Boldog vagyok, hogy Magyarországon születtem. Igenis szükség van ünneplésre, de ha belegondolok hány családnak segíthettek volna ha mondjuk csak 10 perces a tüzijáték és a maradék 20 perc ára a térdig vízben járókhoz kerül, vagy a gyerekkórházakba....

Renóca

Köszi az együttérzést, Lányok! (És a virtuális virágokat is, Drága Renócám!)
Igazán fontosak vagytok nekem!

Azóta kicsit megnyugodtam - most már csak az a kényelmetlen érzés munkál bennem, hogy "rossz" emberek jártak a házamban - olyanok, akiket be sem engednék máskor...
A férjem egyébként már intézkedik is, hogy mentsük, ami menthető - a drága anyagra mégsem köszönthet rá a tél!

A tüzijátékkal kapcsolatban bennem is megfogalmazódnak hasonló gondolatok, mint benned Renóca.
Állítólag minket képviselnek a vezetőink, akik a tőlünk beszedett adókból sáfárkodnak - vagyis talán arra kéne áldozniuk belőle, amik számunkra is fontosak.
Hát: nekem mostanában nem a tüzijáték lenne a legfontosabb...

Ölellek Titeket! - Amneris -

Sziasztok!

Először is gartulálok így ismeretlenül is az újdonsült anyuknak és apuknak.

Érdeklődni jöttem közétek, mert valószínű, hogy tudtok nekem segíteni.
Nekünk már van egy másfél éves Sáránk(ő vérszerinti), de bennem régóta érlelődött a gondolat, h magamhoz vennék egy kisgyereket árvaházból is.
Ezzel lenne kapcsolatos a kérdésem is.
Szerintetek olyan házaspár, akinek van vérszerinti babája, sikerrel vághat-e neki az örökbefogadásnak?
Ugyanakkor az a kérdés is felmerül bennem, h van-e egyáltalán jogunk hozzá, mikor nagyon sokan gyermek nélkül vágnak bele.

puszi mindenkienk,Léna

Nagy nehezen sikerült feltenni egy "kosárnyi" unokát, Ö "no" az azonosítóból a többi folytatásokban.

Drága Nikinozso!

Milyen jól áll ennek a kosárnak, hogy teli van unokával!
Szépséges kis arcocskája van a pici lánynak! Csak nem tőle ismerhetjük a "pancsibrümbrüm"-kifejezést?
Köszi a képet! (És ha netán egy-egy még akadna...)


Szia Léna! Isten hozott itt minálunk!

Jogilag azt hiszem semmi akadája nem lehet, hogy örökbebaba legyen a kicsi Sára tesója.
Amikor mi a tanfolyamot végeztük - mert bizonyára már értesültél: az örökbefogadói tanfolyam elvégzése kötelező! - volt a csoportunkban egy házaspár, akiknek már két kisfiuk is volt saját "termésből".
Õk viszont még nagyobb családra vágytak, és úgy döntöttek, harmadiknak örökbefogadnak egy gyerkőcöt.

Maximum az nehezítheti egy kicsit az ügy menetét, amit Nikinozso írt nekünk nemrég: azt mondja, a szülőanyák időnként kifejezetten kérik, hogy gyermektelen házaspár első babája legyen az ő cseppkéjük. - De ha jól értettem, ez a tényező sem gátolja, csupán egy kicsit lassíthatja, hogy hozzád kerülhessen egy örökbefogadott gyerekecske.
Persze ha valakinek tudomása van egyéb információkról e kérdésben, remélem helyesbíti majd az általam leírtakat...

Hogy erkölcsileg mennyire lenne helyénvaló örökbebabáért "sorbaállni", miközben a házasságotok "termékeny"?
Izgalmas téma, amiről csak a magam nevében nyilatkozhatom:

Én cseppet se kifogásolnám a dolgot! Annak a gyerkőcnek ugyan olyan boldog családot jelentene a Tiéd, mint bármelyikünké!
Hogy a meddő párokkal szemben lenne esetleg kínos? - Nem hiszem!
Attól ők még rátalálnak a maguk csemetéjére, ha köztük Te is a magadéra! Azt gondolom, nem mástól vennéd el a lehetőséget - idővel úgyis mindenkire ráköszön a sajátja...

Én ezt gondolom.

Csók! - Amneris -

Renóca, Amneris!

Már nekem is eszembe jutott, hogy a tüzijátékra fordított milliókat mennyi mindenre lehetne fordítani, de ha egy évben is kimaradna a tüzijáték, azt szerintem mindenki emlegetné, arra mindenki emlékezne ("bezzeg amikor az ezmegamaz volt kormányon, még tüzijáték sem volt!"), azt nagyon hamar elfelejtené a nagy többség, hogy hová is került az a pénz. Sajnos ilyenek az emberek (szerintem), arról nem beszélve, hogy túl magas labda lenne a mindenkori ellenzéknek.
No, ennyit a politikáról.

Én nem is tudom, hová kopogjam, nekünk hihetetlen szerencsénk volt az építkezéssel. Sikerült egy nagyon megbízható, korrekt kivitelezőt találnunk, lányok, én még nem láttam építkezésen úgy dolgozni embereket, ahogy ez a brigád dolgozott! Reggel 7-től délután 3-ig, szó szerint megállás nélkül melóztak, mint a kisangyalok. És közben arra is gondjuk volt, hogy megkérdezzék, alszik-e éppen Csenge, mert ha igen, akkor az ő szobája környékén nem hangoskodnának, majd szóljak, ha felébredt, úgy ütemezik a fúrást, faragást. Arról nem beszélve, hogy igen szép munkát végeztek és mindig rendet hagytak maguk után. Szóval, van ám ilyen is, csak sajnos nagyon ritka (Pesten meg pláne ).

Tegnap kinn voltunk a Margitszigeten (egyben megejtettük a légiparádét is), volt arcfestés gyerekeknek. Csenge megállt az egyik arcfestő csajszi mellett, aki oroszlánnak festette saját magát és csak bámulta-bámulta, nem bírta levenni róla a szemét, tudjátok, amilyen leplezetlenül csak a gyerekek tudnak bámulni. Egyszerűen nem tudtuk elcsalni tőle, csak nézte-nézte nagy komolyan a lányt. Szerintem nem tudta eldönteni, hogy most ember, vagy nem. Annyira cuki volt!

Szia, Nuska! Szerintem mindkét kérdésedre igen a válasz, részemről legalábbis. Tudok rá példát, hogy vérszerinti gyerek(ek)kel már rendelkező házaspár örökbe fogadott, úgyhogy ez biztosan nem reménytelen (főleg, ha nem újszülöttre, hanem nagyobb, 1-2 éves gyerekre gondoltatok). És hogy van-e jogotok hozzá? Itt a gyerek az első, az a legfontosabb, hogy szerető családba kerüljön, itt nem arról van szó, hogy "elhappoljuk" egymás elől a gyerekeket.
Ha nem így gondolnánk, pl. mi sem állnánk újra "sorba" és nem vállalnának mások sem 2-3 örökbeadható gyereket.
Ez az "árvaház" nekem nagyon fura szó volt.

Mindenkinek jó éjt,
Kata

Sziasztok!

Hú mennyien itt voltunk ma, de jó, de jó!!!

Először is Idusa!
Lilike gyönyörű, férjemmel csak néztük néztük a fotókat és csorgott a nyálunk rendesen))))
Bár a fejvénába adott kanül kicsit borzasztó látvány, de az egészsége érdekében ez most természetes
Nagyon sok boldogságot a gyönyörű Lilitekhez!

Tűzijáték téma:
Sajnos ma Magyarországon még mindig nem az a téma, hogy segítsünk a rászorulókon... Bocsi a politizálásért, de a mostani Miniszterelnököt többször látom inkább médiasztárkodni... (Azt sem értettem, hogy a Megazstárok mire kaptak miniszteri elismerést? Én inkább ebben mást látok.. )

Amneris!
Hát nem nagyon értem a kőműveseiteket...
Ezt egy vállalkozó hogy engedheti meg magának, nem értem Mivel nem tudom, hogy hol laktok, így segíteni sem tudok... Nálunk vannak jó munkások akik biztosan szívesen megcsinálnák.
Sok szerencsét az újbóli keresgéléshez! És kitartást
Bár ha énekeltél volna nekik, tuti maradtak volna szerintem;)))

A topik témájával kapcsolatban!
Mint már Amneris is sokszor írta, minden belefér))

Nikinozsó!
Noémi gyönyörű kislány
Igazán büzske lehetsz rá is Gondolom akkor a hétvégéd végre az övék volt!!

Szia Nuska!
Biztosan sikerrel járhattok és kaphattok is gyermeket!
Nagy szerető és csodás lélekre vallnak a gondolataid! Nagyon kevés emberben fogalmazódnak meg ilyen gondolatok, akkor ha saját gyermekük is lehet!!!
Mondjuk számomra kicsit furcsa a kérdés. Én mint meddő nő, nagyon furcsállom.
Magamból indulok el a kérdésed kapcsán. Mi mindent megtettem volna még/megteszek azért, hogy gyermekem lehessen. Nem tudom, hogy mi miatt dönt úgy valaki, hogy annak ellenére, hoyg képes szülni, ő mégis örkbefogadna. Érdekes.
Vannak teljesen normális okok, de vannak olyanok is ami miatt nem engedném, hogy kapjon gyermeket az anyuka (ilyen pl. egy ismerősöm, akit mélyen elítélek, mert félti az alakját és emiatt nem hajlandó szülni).
Az utóbbi csoportba tartozó nőket nem tudom megérteni, szerintem nem igazi anyák ők, nem is annak valók. Csak félve jegyzem meg, ha ilyen nő gyermeket fogad örökbe és esetleg kiderül hogy a gyermek beteg, akkor mit tenne...
Kicsit ilyenkor, ha ilyet hallok kinyílik a bicska a zsebemben. Nem tudják szerintem ők, hogy egy meddő nő mennyi mindenen megy kersztül.. Ha belevág a lombikprogramba, -ami elött már egy kellemetlen és fájdalmas vizsgálatsorozat keződik-, máris vállalja aláírásával, hoyg esetleg akár bele is hal a dologba. Vagy rákos, hormonzavaros, rokkant marad...
Sokan nem tudják milyen meddő nőnek lenni a mai világban, milyen az a "gyermekünkért vívott út", mi mindennel van kikövezve.
Nem beszélve, hogy hiába esetleg a férj a nagyobb problémás, annak ellenére a nő visel el mindent szinte. A munkahelyről nem is bezsélve. A sok tanulás ellenére, örülni, hoyg egyáltalán még megtűrik az embert a sok hiányzás miatt, és mivel "mindjárt" elmegy, már nem is kell neki normális fizut adni. (Nme vagyok ezzel egyedül, sok más ismerősömnek(lombikosok), már nincs munkahelye...)
Ezt itt nem panaszkodásnak írtam, mert önként és dalolva vállaljuk az áhított cél érdekében, sőt még ennél többet is bevállalunk.
Bocsi, azért remélem nem értettél félre, szóval ezek a gondolatok akkor kavarognak a fejemben ha azért szeretne valaki örökbefogadni, mert félti az alakját pl.
De gondolom nálatok nem erről van szó, és már eleve van egy picitek is Gratulálok hozzá!
Sajnos ma Magyarországon nem olyan sok az örökbeadható baba, mint amennyit nevelőszülők és otthonok nevelnek, jóval kevesebb. Jogi akadályok vannak, és már több helyről hallottam, hogy szeretnek is bennt tartani néhány főt, mivel akkor nem kellene annyi munkaerő... lehet csak pletyka, de aki mondta annak elhittem a történetüket hallva.
Én is találkoztam és hallottam olyanról mikor már van egy saját és szeretnének örökbefogadni még.
Mivel mi is nagycsaládról álmodoztunk nagyon is megértelek!
Bár a mostani eszemmel úgy gondolom ha már van egy babucim akkor több időt is tudnék várni tesóra!! Nem tudom a rendszer pontosan hogy működik, de bizonyára nem lehet mindig csak azoknak adni előbb akiknek még nincs, mert akkor soha nem kerül sorra az, akinek már van...
Mondjuk mi tudnánk várni akár 2-3 évet is, csak lenne már meg az első Gondolom akkor sokkal könyebb ez a várakozás (most nagyon nagyon nehéz már)...
Egyszóval, már így is sokat írtam, drukkolok nektek!
/Mondjuk megkérdezem, de gondolom erről bezséltetek már, hoyg teljes szívetekből tudnátok-e szeretni az örökbefogadott gyermeket, még akkor is esetleg ha kiderül, hogy beteg pl. Ezt csak azért írtam, mert muszály, hoyg komolyan és teljes szívből akarjátok/
Sok sikert!

Mi még mindig nagyon várakozunk
Ma összeírtam mindent ami még hiányzik, komplett listám van, és tudom hoyg hová kell menni értük
Ja, akiket esetleg érdekel a Faktúm Bútrocsalád www.faktumbutor.hu annak tudok adni egy címet ahol a legolcsóbban beszerezhetőek.
Árakat és címet mailben megírom akit érdekel!
Nagyon sokat jártunk utána, lényegesen olcsóbb egy helyen.
Már nagyon várjuk a hívást, nagyon sokat gondolunk a kicsinkre!!!

Többiek! Különleges sorba senki sem vár rajtunk kívül???

Renóca kismami!
Nem írtál semmit a körútról????
Hol jártatok?

Pusszancs és jó éjszakát mindannyiótoknak!

Renóca!
Most látom, hogy csak jövő héten, bocsi)
De majd írj ám:P

Sziasztok!

Érdekes kérdések merültek itt fel Ha a gyerek nem természetes úton fogan, akkor meg lehet választani a nemét? És más genetikai tulajdonságait? Ha valaki örökbefogad, meddig mehet el abban, hogy meghatározza, milyen gyereket szeretne? Ha egy terhes nő megtudja, hogy beteg babája lesz, joga van ahhoz, hogy elvetesse, és ezzel megölje, csak mert még "csak" magzat és nem gyerek? És ahhoz joga van, hogy ne ölje meg, de miután megszületett, az állam gondjaira bízza? A nem kívánt terhességek részben felelőtlenségből származnak? És ha nem kérem, meg is ölhetem? Mikor van szabad választása egy nőnek? Ha magzatával is szabadon rendelkezhet? Ha a nem kívánt gyereket beteheti egy inkubátorba a kórházba? És a magzatnak vannak jogai? És a megszületett gyermeknek? Joga van tudni, kik a szülei, hogy genetikailag mit hordoz magában?


Remélem, nem bántottam meg senkit, mert abszolut személytelenül írtam, csak néha elgondolkozom ezeken a "bioetikai" kérdéseken - és nem feltétlenül tudom a választ.

GyeZsu

Nekem olyan furcsa az a szokásos megjegyzés, hogy "csak egészséges legyen", hogy nem is tudok rá mit reagálni. Miért, ha nem egészséges, akkor nem az én gyerekem? Akkor már nem fogja szeretni az, aki a megjegyzést teszi?

Gyezsu)

Jajj de sok a kérdés
Vagy ne nagyon mosolyogjak, hát elgondolkoztam én is...

Csak egy dolog: Mi a tanfolyamon hallottunk olyan szülőkről, akik visszavitték az örökbefogadott gyermeket.
A babák és a nagyobb gyermekek érdekében, nagyon nagyon át kell gondolni a dolgot, mert nem MINDEGY!

Puszi!

Kedves Nuska!
Minden örökbefogadónak ugyanazt az utat kell bejárni öf. elött. Lakóhely szerint illetékes TEGYESZ, pszichológiai vizsgálat, környezettanulmány, papírok beszerzése, 21 órás tanfolyam, mindezek után nyilvánítanak benneteket alkalmasnak. Ezután már csak várni kell egy pár évet. Szerintem akinek semmi akadálya, hogy gyermeke legyen, annak sokkal egyszerübb szülni.
Árvaházak nincsenek, akik az állam gondozásában vannak, a legritkábban árvák. Vannak szüleik, csak nem tudják gyermekeiket nevelni (nem is adhatók örökbe, mert nem mondtak le róluk). Persze vannak örökbe adhatók is közöttük, főleg idősebbek csak őket már kevésbé vállalják.
Sajnálatból nem szabad örökbefogadni!!!Egy gyerekre vágyni kell, de nagyon, úgy ahogy itt sokan.

Gyezsu!

Még egy kérdés a kérdéseidhez:
"Miért lesz terhes az aki abortuszra megy utána, és miért nem esik teherbe az a nő, aki mindent megtenne érte???"

Lehetne még folytatni a kérdéseidet, de semmi sem ilyen egyszerű...

Szép jó reggelt különben

Sziasztok!

Kedves Nikinozso!
Köszönjük, hogy láthattuk az unokádat. Nagyon szép kicsilány. Szőke, vagy vörös a hajacskája?
Járt az óvinkba egy kislány, akinek annyira szép vörös haja volt, hogy az anyukájától gyakran megkérdezték csak nem festi ennek a gyereknek a haját?

Sajnos ma, holnap, holnapután kényszerszabin vagyok. Ki kell vennem a maradék napokat. Szorgalmi időszakban, azaz a nevelési évben nem mehetünk szabira csak a szünetekben.
Nem is ez a baj, de legalább ne esne az eső.

Szép napot mindenkinek
Renóca

Sziasztok Lányok!

Talán nem vagyok eléggé "érzékeny" a leírt sorok mögött rejlő hallhatatlan hangsúlyokra, de nem értem pontosan - Baj, avagy erény, ha valaki már örökbefogadás előtt belátja, egészséges gyermeket szeretne? (Engem ugyanis ez a kérdés ragadott meg leginkább a fentiek közül.)

A szememben mindez legalább annyira lehet erény, mint "gyarlóság"...

Úgy gondolom, ezt a kérdést is - mint a sorsunkat övező valamennyi másikat - a gyerkőcök érdekeit szem előtt tartva kellene átéreznünk!
Nagyon ésszerűnek tartom, hogy Nikinozso speciális, és egyszerű sorrendet is felállít a babákra várakozó házaspárokból!

Mint tudjuk, a speciális listán állóknak töredékére csökkenhet a várakozási idejük. Hogy könnyebben kifejthessem a véleményemet, engedelmetekkel "mássságnak" titulálnám eztán az okot, amiért egy-egy babus erről a listáról találhatja meg a szüleit. (Legyen az betegség, származás, koraszülött állapot - bármi...)

Vajjon nem éppen erény, ha valaki - nem engedve a gyors "siker" csábításának - belátja, nem lenne képes boldog otthont biztosítani egy másságot hordozó gyermeknek?
Pedig "holnapután" talán már anyuka lehetne?! Mennyire vágyunk erre mindannyian!!!
De belátónak kell lennie: ha már most problémás benne egy ilyen kicsi korlátlan elfogadása, a gyermeknevelés buktatóit vajjon hogyan állná ki e sekélyes kötelék?
Más valaki viszont teljes szívével képes elfogadni uyan azt a csöppséget - mert más tapasztalatok alakították ki a nézeteit.
Az adott probléma számára talán nem is az...

Így szemlélve korántsem elítélendő ragaszkodni a "megválasztás" lehetőségéhez, ami az örökbefogadás valóban szokatlan velejárója. Meg KELL adnunk a lehetőséget a babusnak, hogy valakik majd korlátok nélkül, teljes szívükből szerethessék!
Azt gondolom,nem lehet bűn, hogy mindekinek mások a korlátai, hisz mi magunk is mások vagyunk...

Azért írok éppen erről az aspektusról mert gyakorlatilag megélem:
Rayo és én vagyunk a "mintapélda", mennyire fontos, hogy kihasználd a lehetőséget és "megválszd" hogyan induljon el egész hátralévő, újjászületett életed!

Az én helyzetemben be kellett látnom: én és a családom sokkal kevesebb "másságot" leszünk képesek tolerálni a jövőben, mint például Rayoék.
Az élet Õt meg is jutalmazta a bátorságáért: A Gólyahíres sorban három hónapot kellett csupán várnia, és máris anyuka lett!
Pedig korábban neki is élnie kellett a "megválasztás" lehetőségével: túl nagy problémákat érzett az állam gondoskodásából felajánlott gyerekek körül, így őrájuk nemet kellett mondania. Milyen helyesen tette!
Így találhatott rá a kislánya Nikinozsoéktól.

Ahogy már korábban is elhangzott: nem egymástól "vesszük" el a lehetőséget! Mindenkire ráköszönt a magáé!
Azt gondolom, nem hozhatjuk a gyerekeket abba a helyzetbe, hogy elhamarkodott döntéssel más sorsra ítéljük, mint ami neki jár!
Hogy az anyukája eztán őt is őszintén és korlátok nélkül szeresse!

Gyezsu!
Az örökbefogadóknak nem "kivánságlistája" van. De nagyon fontos, hogy ki mit tud elfogadni. Találkoztam olyan örökbefogadóval, aki amikor belépett az inkubátorokkal és pici babákkal teli kórterembe, sírógörcsöt kapott, Õ nem tudott volna koraszülött gyermeket vállalni. Ez baj talán? Volt olyan akit a baba kezének deformitása taszított, és nem vállalta, más viszont boldogan neveli, és ez nem probléma neki. Minden gyereket vár valaki, csak meg kell találni a neki való családot, és addig kell keresni amíg meg nem találjuk. Igen úgy gondolom, hogy az örökbefogadóknak megvan ez az "előnyük", és én ezt nem tartom válogatásnak. Nem beszélve arról, hogy a nyílt örökbefogadásnál még az életet adó anya, és az öf. kölcsönös szimpátiája is lényeges.
Nem arról van szó, hogy a következő gyerek a következő családé, a gyereknek meg kell keresni az őt legjobban váró, és elfogadó családot, aki Õt majd feltétel nélkül fogja szeretni.

Szia Idusa!

Napsi honnan tudja, hogy Lili olyan szép? Nem akarnék tolakodni, de nekem vajjon szabadna tudni?
Esetleg, ha volna rá időd - lehetne...?
(Email címem már a fórumon: augusztus 13.; 19.37-es üzimben. )

Pusza! - Amneris -

Amneris, Nikinozso, tényleg nem bántásból írtam, hanem mert foglalkoztatnak ezek a kérdések, és jó, hogy beszélünk róluk. Örülök a gondolataitoknak És azt hiszem, nagyon igaz, hogy mindenkire a saját babája vár.

Napsugaracska, ez a visszavisszük a gyereket, ha nem tetszik - hát tényleg elég felfoghatatlan. A kérdésedet biztos feltetted magadnak jónéhányszor az elmúlt években , de azt hiszem, itt megbicsaklik az életszemléletem. Mert én abban hiszek, hogy semmi sem történik véletlenül, és minden történésben azt kell keresni, miért történt így, mire akart engem megtanítani ezzel az élet, a sors (az Isten?). De egy terhes nő két sorsot hordoz, a gyermekéét és a magáét, és én abban hiszek, hogy az a kis élet már a fogantás pillanatától létezik - és nagy kérdés, hogy ki mellé állunk, ha az anya el akarja vetetni. Sokat gondolkozom például egy barátnőm esetén, akinek két iskolás fia van már, aztán voltak nőgyógyászati problémái, és véletlenül terhes lett. Megbeszélte az orvossal, aki nem javasolta, hogy kihordja, anyagilag sem állnak jól, azt gondolták, neveljék fel a meglévő kettőt tisztességben - elvetette. Én azt gondoltam, nem szólhatok bele, a férjével az ő kettőjük dolga, nekem támogatnom kell a döntését, bármi legyen is az, de azóta is sokszor eszembe jut, nem kellett volna-e többet beszélgetnem vele erről, mielőtt ezt a döntést meghozta. Mert azt a kis életet ki képviseli? Másrészről: ki vállalja a felelősséget, ha az anyánál egészségügyileg nincs minden rendben? Tényleg borzasztó nehéz kérdések.

GyeZsu

Idusa
Én is szeretnék gyönyörködni:
rusznyakr@mail.tvnet.hu

Nikinozso
Örömmel olvastam soraid. Miszerint nem válogatás, ha valaki tisztában van azzal mit tud elfogadni.

Már nagyon régóta ki kívánkozik belőlem valami:

Aki ismer tudja rólam, hogy nem teszek különbséget gyerek és gyerek között. Sem értelmi képességei, sem etnikai hovatartozása alapján. Sokszor még rossz szemmel is néz rám egy-két szülő, kollega, hogy kiállok az ún. kisebbség mellett. Évente meghívnak a szomszéd községbe, ahol túlnyomó részt ilyen családok élnek és boldogan, minden juttatás nélkül, pusztán a gyerekek mosolyáért festem a kis maszatos arcukat gyereknapon. Amikor a munkahelyemen és a családban bejelentettük, hogy örökbe szeretnénk fogadni egy vagy két babót az első kérdés (ismervén engem,) szinte kétségbeesetten: "Ugye nem ......-t"
Ez az egyik ok, amiért mi nem tudjuk "bevállalni".

"Nem arról van szó, hogy a következő gyerek a következő családé, a gyereknek meg kell keresni az őt legjobban váró, és elfogadó családot, aki Õt majd feltétel nélkül fogja szeretni."

Nemcsak a szülői szeretet fontos, hanem a nagyszülőké és a nagynénijé is. Ne szaladjunk előre nagyon, de egyszer mi már nem leszünk és ha a család nem fogadja el, ki lesz aki mellette áll majd. Sajnos én 17 éves voltam amikor apukám, 21 mikor anyukám és nagymamáim (nagypapáimat már régebben) elvesztettem. Tudom milyen az, amikor egy ember jelenti számomra az egész családot. Õ a férjem. Ha ő nem állt volna mellettem....
Na jól elszomorítottam magam.

Ez az én nem bevállalásom története. De továbbra is ugyanúgy szeretem majd a "más" gyerekeket és segítem őket, kiállok mellettük mint eddig.Nincs jogom másokra ráerőltetni az én nézeteimet és kitenni egy gyermek boldogságát annak, hogy teljesen eltudják-e fogadni vagy sem.

Férjem szülei és tesója egyébként nagyon-nagyon várják az új családtagot. Nagyon jó emberek. Már tervezgetik mit fognak csinálni, ha ekkora vagy akkora lesz. Izgalommal és SZERETETTEL várják a MI GYERMEKÜNKET.

Renóca

Drága Gyezsu!

Ne aggódj! A sok-sok kérdés felvetésekor tökéletesen érzékeltetted, hogy mindez csupán felsorolása annak a rendeteg izgalmas témának, amit a "nemvárt" babák jövetele és jövendője vethet fel.
Kiérződtek a soraidból - szerintem magunk is így látjuk: nincsen kizárólagos válasz egyikre sem. Csak vélemények vannak, amiket remekül össze lehet hozni, ha van a társaságban egy Gyezsu, aki felveti őket...
Köszönjük!

Ölellek! - Amneris -

Ps. Megváltás!! Van új kőművesünk!! Pénteken már kezd is! Olyan kis tisztességes ábrázata van - remélem minden rendeződik!

Bocsánat, de ezt most le kell írnom, különben felrobbanok. Most kaptam kézhez a NCA elutasító levelét 1 évig egy fillért se adnak müködési költségre FORRÁSHIÁNY miatt. Nagyon bánt, mert mi az Államnak rengeteget spórolunk,( 23 ember ingyen dolgozik, minden nap 24 órában állunk rendelkezésére a bajbajutottaknak, a mi általunk segített örökbeadott gyerekek egy napot se töltenek intézetbe, így nem kerül pénzbe az intézeti gondozásuk). Törvényesen magas szakmai szinvonalon dolgozunk, és a Kormány egy fillér müködési költséget se ad erre a célra. Fontosak nekik a gyerekek? Összesen 1 300 000 Ft.-ot kértünk, ez az évi telefonköltség fele.

Úgy látszik ma rossz napom van. Tudomást szereztem róla, hogy lesz egy konferencia a KRIZISTERHES ANYÁK-ANYA NÉLKÜL MARADT GYERMEKEK. MIT TEHETÜNK? Az ICSSZEM szervezésében és természetesen minket akik nem csak beszélünk róla, hanem csináljuk 5 éve meg se hívnak. De bejelentkeztem és elmegyünk. Lesz mit mondanom.

Kedves Nikinozso!

Megértem dühödet, hát erre gondoltam amikor a tüzijáték témát felvetettem. "Forráshiány miatt elveszünk innen, lecsippentünk onnan (bocsánat) a birka magyar úgy is tűri, tűri és azután is tűri, tűri és még utána is......... Mi meg kaviárt eszünk reggel, délben, este."

És ha Titeket nem hívtak meg, akkor kiket????

Renóca

Sajnálom ezt a pénzes dolgot, Drága Nikinozso!
A második kérdésben meg ügyesen reagáltál - tényleg jó volna, ha ez az alkalom is felhívná a figyelmet a tevékenységetekre!!

Megkérdezhetem, Kedvesem? Akkor anyagilag mi lesz Veletek eztán?
Fénymásolni, levelezni, telefonálni - nincsen ingyen senkinek! Gondolom, a saját kis bevételkétek nem elegendő túl sok mindenre, ha az állam eztán nem támogat...
Tényleg: egyálatalán miféle bevételi forrásaitok lehetnek még ezen kívül?
Nekem csak olyan csekélységek jutnak most eszembe, mint
- egyszeri 5000 Ft az örökbefogadni kívánó pároktól
- sikeres öröbefogadás esetén a minimális nyugdíj összege
- az adó 1%-a

Jól mondom? Mert ha igen, akkor az sajnálatos: ezekre aztán nem lehet építeni - ritka alkalmak és túl szerény összegek...
Remélem hamarosan megnyugtathatsz!

Ölellek! - Amneris -

Kedves Amneris!
Pontosan felsoroltad a bevételeinket, már csak a tagdíj maradt le évi 2000 Ft/fő. Nagyon fog hiányozni ez az összeg, lehet hogy a krizis ellátás fogja megsínyleni. De azért csak a pofon csattanása fájt, majd összeszedjük ez erőinket, azért vagyunk egyesület, hogy összefogjunk, és ne adjuk fel, mert sokaknak szükségük van a segítségünkre.
A hitvallásom az hogy "A problémák azért vannak,hogy megoldjuk", ezt is megpróbáljuk majd megoldani, de nagyon rosszul esik a kormány, az állam érzéketlensége a válsághelyzetben lévő várandós anyák segítése terén.
Öt éves fennálásunk óta most először nem kapunk működésre pályázati pénzt.

Kedves Nikinozsó!
Ez a leányzó nagyon ari! Esetleg a másik unokádról is láthatunk majd képet?!

Ez a "pénzhiány"-os kifogás engem is nagyon ki tud hozni a sodromból. Állandóan arról cikkeznek, hogy egyre csak fogy a népesség, és hogy csökken a gyermekvállalási kedv, bezzeg ha tenni lehetne/kéne valamit egy nemes ügy érdekében, legyen az a mesterséges megtermékenyítéshez szükséges gyógyszerek támogatása, a beavatkozások számának növelése, a doglozó nők jogvédelme a munkáltatóval szemben, vagy a krízishelyzetbe jutott édesanyáknak/családoknak/gyermekeknek nyujtott segítség és az örökbeadás, akkor bezzeg rögtön becsukodnak az állami pénztárcák és jön a mellébeszélés! Magán támogatókat és sponzor cégeket, pedig nagyon nehéz manapság találni.
Én tudom, hogy a szinpompás tüzijáték és a belvárosi kutyapiszok gyűjtés is nagyon fontos egy országról kialakuló képnél, de könyörgöm, hogyan lehetne ezekkel az életbevágó kérdésekkel egylapon említeni?! Miért van az, hogy azok az emberek, akiknek módjukban állna sorsokat jobbá tenni, csak személyes érintettség esetén tesznek is valamit?

Kedves Gyezsu! Ezek nagyon nehéz etikai kérdések és persze, mint általában az élet nagy kérdéseire, ezekre nincs meg az egyetemes, igaz válasz. Szerintem a válaszokat mindannyiunk egyéni sorsa határozza meg, a boldogan vagy szomorúan, könnyedén vagy gyötrelmesen átélt tapasztalataink szerint. Én senkit sem tudok/tudnék elitélni, még így meddő nőként sem, ha az abortusz mellett dönt,(bár ezt a szót még kimondani is borzalmas) mert nem tudhatjuk mi sodorta esetleg kényszerítette erre a döntésre, (egyéjszakás kapcsolat, eltűnt apa, támogatást nyújtó családi háttér hiánya, kilátástalan családi/anyagi helyzet, az anyaságra még érettlen személyiség és még sorolhatnám...) és sajnos soha sem lehet tudni, kire, mikor milyen terhet ró az élet és mikor kerülhetünk hasonlóan nehéz döntés elé, amikor még a legeslegjobb barátaink vagy családtagjaink a legjobb jóindulattól vezérelve sem tudnak segíteni. Semmiképpen se okold magad azért, hogy nem tudtad lebeszélni barátnődet a döntéséről, ez az ő élete, neki kell hordoznia ezt a terhet egy életen át.

"Betegbaba kérdés": Véleményem szerint a gyermek utáni sóvárgással eltelt hosszú évek során (nekünk ez a 7. év) mindenki el tudja dönteni, hogy előreláthatólag milyen feladatokkal/problémákkal képes sikeresen megbírkozni és eszerint vállal esetleg "csak" egészséges, vagy "problémás" gyermeket. Én úgy érzem, hogy akkor tudok a leendő gyermekünknek/családomnak maximálisat nyújtani, ha a magam képességeihez mérten vállalom be a feladatokat, és így általuk én is több és boldogabb lehetek, így lehet majd teljes az életünk!

Más:
Pénteken volt a megismerkedésünk 10. évfordulója és a kedvenc éttermünkben vacsoráztunk. És tudjátok mit ettünk desszertnek?! Chilis csoki tortát!!!! Én eléggé édesszájú vagyok, de a fűszeres ételek és a csípőset is szeretem, de ilyen érdekes "egyvelegben" még soha sem kostóltam! Először semmit sem éreztem, csak amikor már lecsúszott az első falat, utána jött a meglepetés csípős "utóíz"! Aki kedveli a különleges ételeket annak feltétlenül ajánlom, hogy kostólja meg!!!
Vacsi közben persze egyfolytában arról beszélgettünk, hogy jövő ilyenkorra már javában 3-an leszünk és tutira otthon, családi körben fogunk majd ünnepelni! Már attól is az örömkönnyek kerülgetnek, ha belegondolok, hogy jövőre már nekem is teljes joggal jár majd az anyáknapi köszöntés! Legalább is remélhetőleg, ha továbbra is marad a nagy baba-zápor!

Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült a hsz-em, de ma nem vettem be a "fogalmazás gátlómat" !

Szép álmokat mindenkinek!
Di_ti

"Miért van az, hogy azok az emberek, akiknek módjukban állna sorsokat jobbá tenni, csak személyes érintettség esetén tesznek is valamit?"
A félreértések elkerülése végett, ezen én a közszereplőket, politikusokat értettem!

Di_ti

Elég szégyen, ha a Gólyahír 5 éve végzett tevékenységére még fel kell hívni az "illetékesek" figyelmét...

1 millió Ft, most komolyan... ez tétel a költségvetésben???

Sziazstok!

jajj de sok a téma...

Nikinozsó((((((((((((((((
Szóhoz sem jutok.
Kívánom hogy kisüssön a Napocska nálatok

Amneris!
Üdvözlöm a kőműveseidet)
Viszont, úgy érzem félreértettél és én miattam fakadtál úgy ki...
A beteg kisbabát ne értsd félre, illetve ti sem, nem arra a bizonyos kategóriára gondoltam ahol lehet választanunk.
Én Nuskától csakis azért kérdeztem meg ezt a dolgot, mert annak ellenére, hoyg egészséges babát szeretnénk, vannak később kialakuló betegségek, amik nem az első 5 napban derülnek ki...
Be kell látnunk, hoyg ez mindnekinél, még sajátot szülőknél is benne van a pakliban úgymond.
És a kérdésem (most már szégyenlem is egy kicsit , hogy megkérdeztem, hiszen én is utálom ha ezt kérdezik tőlem, mert én tudom a választ) arra irányult, hoyg ha esetleg fél év múlva derülne ki a probléma, akár súlyos betegség, akkor hogy fogadnák... Sajnos ezen el kell gondolkodni mindannyiunknak, megtörténhet annak ellenére is, hoyg egészséges gyermekre számítunk és annak elenére, hoyg nem azt jelöltük be.
Én csak azt gondoltam, hogy talán ez a kérdés fel sem merült Nuskáéknál...
Különben ezekről és iylenfajta kérdésekről én így fórumon nem nagyon szeretek beszélgetni, megvitatni...
Sokan gondolkodunk másképp, és mennyire máshogy ki lehet mondani egy-egy szót... És a hangsúly , a hozzáfűzött mimika, a szemünk az amiből tudjuk ki, mit, hogyan is gondolt.

Mindenkinek saját véleménye van, és nem gondolkodunk egyformán, ettől vagyunk emberek!!!
IGEN, mi simán bevállaljuk, mert ez nálunk nem kérdés(nem bevállalás), hogy esetleg volt a baba családjában roma származású ember...
Szerintem ez nem bűn, lehet hoyg nem is fogja soha senki megtudni sem a gyermekünkön kívül... Lehet.
Az is lehet, hoyg ti magyar gyermeket fogadtok örökbe, de az anyuka nem merte elmondani az apuka származását... Vagy nem is tudta esetleg.
DE ami még előfordulhat (nálunk már előfordult, csak erről nem írtam még), hogy a babáról kiderül több hét után, hogy az anyuka kábszeres volt a terhessége alatt is, vagy súlyos alkoholista volt esetleg...
Ezek mind olyan dologk amik benne vannak a dologban, bár ezek a dolgok, csak Tegyesznél vannak, gondolom...
És megértem, hogy ha ti máshogy gondolkodtok, Renócának sem mondtam, hogy miért nem áll be a sorba...

Szóval nem szeretem írásban a megvitatásokat, mert nem látjuk egymást... És sokszor egy mosoly mindent elárul)
De majd októberben találkozunk ugye???

Pusszancs, és szép álmokat mindenkinek
/Mi továbbra is nagyon vágyunk a babynkre, akinek már valahol ott dobog a kicsi drága szívecskéje, a mi szívünk;)))/

Szia Drága Napsugarunk!

Nem! Azt hiszem nem értettelek félre!
Sőt: Igazából nem a Te észrevételedre kívántam reagálni, csupán a Gyezsu által írott kérédsek egyikén gondolkodtam "hangosan". "Kifakadásról" tényleg szó sincs!
Az irományom tipikus esete annak, amikor talán az írónak van nagyobb szüksége a saját leírt soraira - ilyenkor rendeződnek a gondolatok, helyérekerülnek a dolgok. (És ha esetleg másokban is, az csak külön nyereség! )
Minden rendben, Kedvesem! Igazán!

Drága Idusa!

Nagyon köszönöm a képeket!!! Én bizony elpityeredtem, miközben csodáltam ÕT!
Szépek vagytok együtt!

Pusza! - Amneris -

Sziasztok!


Köszi mindenkienk a válaszokat.
Sokan furcsállotátok az árvaház kifejezést.Tudom, h ők a legritkább esetben árvák, de én annyira idegenkedem az államigondozott kifejezéstől, h inkább így használom.

Nikinozso, nem hiszem ,h nálunk sajnáltaról lenne szó, de úgy gondolom, h azzal, h örökbefogadunk egy kisgyereket, jobbá tehetjük az életét.
Azonkívűl Sárát nagyon nehéz volt kihordanom és megszűlnöm.(végül császár lett, azzal az indokkal, h a méhem alkalmatlan a szülésre).
Régóta érlelődött bennem a gondolat, de egészen biztossá a császár előtti pillanatban vált, ugyanis a műtőre vártunk, ott épp egy olyan baba született, akit az anyukája nem is volt hajlandó megnézni.

Most épp lakásvásárlás előtt állunk, de ha már meg lesz az új lakás, szeretnénk beindítani a folyamatot.


Puszi mindenkinek,Léna

Kedves várakozók!
Ismét szülőszobán van egy anyukánk.

Gratula, Drága Nikinozso! Sokat gondolunk Rád!


Képzeljétek Lányok!

Ma azon kaptam magam, hogy számba vettem, milyen dalocskákat ismerek, amiket majd a kisbabámnak énekelhetek, ha eljön az ideje...
Olyan kis beszűkült vagyok - alig ismerek igazi gyermekdalokat!
De eszembe jutott a klasszikus képzés megannyi szépsége, amiket szép halkan mind el lehetne Neki dúdolni:
Csajkovszkíj, Brahms, Grieg gyönyörű dalai!

Az is eszembe jutott, hogy csinálok neki egy CD-t, amin a legszebb operai pillanatok lesznek.
Sőt! Mindjárt kettőt!
Az egyikre csak hangszeres szépségeket: Parasztbecsület-közjáték, Carmen III.felv.előjáték, Grieg-Peer Gynt - szóval csupa lágyan omló, bársonyosan puha muzsikát.
A másikra meg derüs, csupa jókedv, énekes dolgokat: Carmen-gyerekkar, Faust-katonakórus, Szerelmi bájital...

Ti hisztek benne, hogy már az icipici újszülött fejlődésére is kihat, ha rendszeresen muzsikát hall maga körül?
Ha kihat - ha nem, nálunk bele kell majd rázódnia ebbe a muzsikálós-dalolós világba!

Ritkán kerülök ennyire "szentimentális" hangulatba, de ma csak azon tudom törni a fejem, vajjon mennyit kell még várnom az én kicsikémre...

Mindenkit Ölelek! - Amneris -

Megszületett a kicsi lány 3380 gr. 51 cm.
Tudod Amneris minden egyes babával közelebb vagytok a ti leendő kicsikétekhez, kb. 1 év a sorszámotokat nézve. Kivéve, ha az anya kimondottan titeket szeretne szülőnek. A babák nagyon fogékonyak a gyönyörű muzsikára, és meg is nyugszanak a halk finom zenétől, de jó hogy ilyenen gondolkodol.

Kedves Amneris!

Hogy hiszünk-e? Naná! Csenge mikor icur-picur volt, a nappaliban a kanapén aludt napközben (míg én a fotelben hímezgettem )), Mozart 'Best Of' -ot tettem be, kb. 2 perc alatt el is aludt. A mai napig, ha beteszem ezt a CD-t, fülig ér a szája és most már ringatózik is hozzá, biztos vagyok benne, hogy kellemes emlékeket idéz fel benne. Én - sajnos - nem vagyok nagyon jártas a komolyzenében, de azt tapasztalatból mondhatom, hogy olyan gyerekdalok is eszedbe fognak jutni, amikről nem is gondoltad, hogy még végig tudod énekelni. Én megvettem a 6-os, 7-es énekkönyvet, meg sikerült megszereznem végre a 'Mi dalaink' c. ősrégi kiadványt (még mozgalmi dalok, meg úttörőnóták is vannak benne ), mert nagyon szeretem a külföldi népdalokat, azokat is énekelgetek neki. Azt szereti legjobban, amikor én énekelek, pedig nem vagyok egy Maria Callas (sem egy Amneris )!

Puszi,
Kata

Sziasztok!

Nikinozso
Gratulálunk a kicsi lányhoz és sok boldogságot kívánunk neki. Javítsatok ki ha tévedek, de egy kis vasgyúrót képzelek el. Én 56 cm és 2,6kg voltam és nagyon sovány. A picurka 51cm és 3,38kg.

Idusa
Lilike egyszerűen csodálatos! Olyan jó nézni, ahogy apukája karján pihen.
Remélem mielőbb otthon lesztek.

Amneris, Rkata
Én tegnap voltam éneklős kedvemben. Az óviban a gyerkőcök a "Szunnyadj kisbaba, őriz halk szoba.."-t és a "Csendes álmot jó éjt" kezdetű dalokat kérik csendespihenőkor, a mese után.
Ének nélkül nem is tudnak megnyugodni, mindig kérik, hogy énekeljek, pedig én sem vagyok egy Amneris. A szeretet a fontos, amit átéreznek a csibészek a hangodon és megnyugtatja őket. Tegnap a páromnak énekeltem el ezeket.(Hát ő kicsit kritikusabb, mint a gyerekek )

Üdv
Renóca

Sziasztok!

Már régebben találtam ezt az oldalt.
Bele lehet hallgatni a zenébe és tényleg megnyugtató egy-két dallam.http://www.babazene.hu

Renóca

Sziasztok!

Jaj, Amneris, a Carmen volt a kedvenc szerepem! "Mi is jöttünk sorba állni, csupa bátor katona - zúg, harsog trombita hangja, tattararatta, tattata.." A Háryban nem szerettem a parókát - és különben is sokkal jobb volt utcagyerekként rohangálni, mint jó kisfiút játszani ! (Ráadásul a Háryban a második versszakban, ha jól emlékszem, csak a capella énekeltünk, amikor befejeztük, akkor lépett be a zenekar, és ha elcsúsztunk - hát az elég feltünő volt...) Meg a Werthert szerettem még, ott mondjuk csak a színpad mögött énekeltünk, de az mindig karácsonykor volt, és ettől volt egy különleges hangulata. (Amiből némileg ki tudta ábrándítani az embert a nyikorgó hóesés...)

Azóta is énekelek kórusban, Katával is végigénekeltem a terhességet, pár héttel a szülés előtt azt hittem próba után, hogy mindjárt megszülök (gondolom a jó kis rekeszlégzés megtette hatását), akkor gyorsan abbahagytam pár hónapra, azóta együtt járunk próbára Amikor született, akkor meg a Bach Brandenburgi szólt korabeli hangszereken. És pocaklakó kora óta van egy altatósor, amit esténként énekeltem-énekelek neki. Már a pocakomban éreztem, hogy "lereagálja". Amikor elkezdtem énekelni, rúgkapált örömében, aztán elcsendesedett. És azért is jók az altatók, mert magadat is megnyugtadod vele... Amikor csak sír és sír, akkor a percek is óráknak tűnnek, meg ideges is lesz az ember - az énekléssel meg valahogy visszaáll az időérzék, és megnyugszik az ember.

A Forrai Katalin: Ének az óvodában c. könyvében rengeteg jó gyerekdal van. (Ugye, Renóca? ) És azt is remélem, hogy hamarosan megjelenik magyar gyerekdalokkal Ida Bohata gyerekdalos könyve, mert gyönyörű rajzok vannak benne (mesekönyvei jelentek már meg magyarul, és nekem azt mondták, hogy már tárgyalnak a kiadóval a daloskönyvről is). Az én altatósoromban is van belőle két altató - németül.

Renóca, a Szunnyadj kisbabát nem ismerem. A sor végén én a Tente babát szoktam - az olyan "monoton", hogy tényleg álomba ringat, meg azért is szeretem, mert egy idő után én költöm a szövegét

Ja, Amneris, Katának igaza van, Mozartot ki ne hagyd

Egyébként ami még az éneklésen kívül bensőséges kapcsolatot teremt szerintem, az az érintés, a test-, sőt bőrkontaktus. A masszírozás, simogatás - puszilgatás. De nem is hiszem, hogy van olyan anyuka, aki ezt maga is ne igényelné

Nikinozso, én is gratulálok a kislányhoz, tényleg egy kis vasgyúró lehet A tegnapi témához: én is érintett vagyok egyesületekben, és úgy tudom, hogy az NCA idén nem oszthat annyi pénzt, mert tartalékolnia kell, botrányt is csináltak belőle a civil szervezetek. Nekem csak annyi jutott eszembe, hogy a minisztereknek (meg polgármestereknek stb.) van különkeretük, mondjuk oda talán inkább rendezvényekkel szoktak pályázni, de egy próbálkozást szerintem megér. És a Civil Rádió nyilvánosságát tudom még felajánlani (ez egy budapesti közösségi rádió, FM98, www.civilradio.hu), ott szerkesztő-műsorvezető vagyok. Meg az jutott még eszembe (de ez aztán már végképp szakmai ártalom), hogy az egészségügyiseknek, szociális szférában dolgozóknak van kötelező továbbképzése, oda valakikkel összefogva lehetne egy tanfolyamot akkreditáltatni, hogy a szakmabeliek között is terjedjen az ügy.

Na, megint jó hosszú voltam...

GyeZsu

Kedves Nikinozsó!
Gratulálok a kis-nagylányhhoz! Megismerkedett már a leendő családjával?
Az NCA-s cikket a mai Népszabadságban én is olvastam, de a tegnapi véleményem ettől egy cseppet sem változott.
Lehet, hogy butaságot kérdezek, de akkor minden egyes baba születésével csökken a mi sorszámunk is? Mert mostanában csak úgy potyognak egymás után, mint az égi áldás!

Én mivel a kersztlányom 14 hónapos, sokat énekelek neki, főleg hintázás közben és nagy szerencsémre elég sok oviban tanult dalra emlékszem, sőt még arra az altatóra is amit nekem énekeltek anno..... No meg ott van a kis 11 éves sógornőm is ( a férjem féltestvére) akitől meg még újakat is tanulhatunk! De ezeket a dalos könyveket én is megjegyezem most magamnak! Bár Virág nagy kedvence George Michael (anyukája sokat hallgatta pocakosan!!!) és nagyon aranyosan "táncol" is rá, még mindenféle zenére nyitott.
Az egyik ismerősünknél a babaCD a kisfiúk kedvence, de nekem és általában a felnötteknek elég rövid úton tud az agyára menni az a fajta "zene". Szóval inkább maradnék, a gyerekdaloknál, a könnyedebb komoly zenénél, meg a Halász Jutkánál/Kalákánál!

Puszi,
Di-ti

Nem semmi, Gyezsu!

Szinte a dallamot is hallottam, miközben a Carmen-gyerekkar magyar szövegét olvastam az üzidben!
Ritkán találkozom vele, mivel jó ideje csak franciául játsza az Opera.
Egyébként megkérdezhetem, ki volt akkoriban a gyerekkar vezetője, mikor Te is a tagja voltál? (Az uram kérdezteteti - csak úgy kíváncsiságból...)

Örülök, hogy ez a zene-kérdés mindenkinél fontos helyen szerepel!
Én is így gondolom! Ha a felnőttekre olyan nagy hatással van a muzsika, mért ne lehetne a kisdedekre is?! Csak azért, mert ők még nem tudják szavakkal kifejezni a hatását? Attól az még létezik, nem igaz?

Na megyek pakolászni, mert most néhány napra elutazunk.
Hiányozni fogtok, de azért jó is, hogy mehetünk: Németországba utazunk egy négynapos kis turnéra.
Alig volt nyáron valami kis mellékes, pedig eddig minden évben heteket tölthettünk itt-ott. Most valahogy nem jött össze, szóval aranyba kell foglalnunk ezt a néhány bajorországi napocskát is.
A műsor: Aida és Varázsfuvola - a helyszín pedig varázslatos!

Vigyázzatok magatokra! Majd jövök!

Pusszancs! - Amneris -

Jó éjt mindenkinek! Amneris jó utat!

Weöres Sándor: SZUNNYADJ, KISBABA

Szunnyadj, kisbaba,őriz halk szoba,
zsongó éjszaka,csillagfény.

Hold jár egymaga,rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba, tündérkém.

Nagy a menny ablaka,
süt a hold éjszaka,
letekint egymaga:
"Alugyál kisbaba!"

Di_Ti,

amikor reggel fél 6-kor MÁR, és este 7-kor MÉG Halász Juditot kell hallgatni, nagyon unalmas tud ám lenni! Nálunk volt ABBA-korszak is, de hamar elmúlt, biztos nem volt benne elég gyerekhang, mint a HJ lemezen. Még a Megasztár CD-t szereti Cseni, Bartók Eszter hangjára mindig felkapja a fejét (én is, de én valszeg nem azért, amiért ő ).

A Babazenét mi is szeretjük, bár még csak az első CD van meg.

Jó éjt mindenkinek!
Kata

Üdvözlök mindenkit!
Anyunak szeretnék segíteni a kép felrakásban, remélem sikerül! A képen a pancsida szerzője és a legkisebb unoka látható.
Kizsó

Sziasztok!

Amneris, 1986-1989-ig énekeltem a gyerekkórusban, az első évben Csányi László és Botka Valéria vezette a kórust, második évtől az addig korrepetítor Szebelédi Zsuzsa-Vali néni mellé jött Gupcsó Gyöngyvér, és ketten vittek minket tovább. Én is örülök, hogy eszembe juttattad a Carment, jókat lehetne játszani erre Katával: Tartsd a hátad egyenesen, ki ne dugd a hasadat - gondoljál mindig a rendre, igazítsd a sorodat... Jaj, Bajorország is a szívem csücske, az Aidáról meg a Varázsfuvoláról nem is beszélve... Láttátok a Varázsfuvolát a bábszínházban? Nem tudom, játszák-e még, de én nagyon szerettem! (Egyszer láttam ) Még kicsi volt az unokaöcsém, amikor elvittem rá. Kicsit félt, amikor elsötétedett az előadás előtt minden, mondtam, hogy ne féljen, nem lesz semmi félelmetes - erre mi az első jelenet? Jön egy szörny és tüzet okád (Segítség, segítség, hová, merre fussak? )

Renóca, köszi a verset, így már ismerős, azt hiszem, a Bóbitában is benne van, de a dallamát nem tudom felidézni Pedig olyan szép vers!

Kata, ez érdekes, végülis mi sem igazán tudjuk megmagyarázni, hogy miért tetszik nekünk egy zene, ki tudja, a gyerekek mibe miért szeretnek bele

A zene témáról még az jutott eszembe, hogy az én szüleim egyáltalán nem zenerajongók, nem nagyon emlékszem rá, hogy zene szólt volna otthon, de épp ezért, tudatosan járattak minket zeneoviba, és én biztos vagyok benne, hogy ez nagyon meghatározó volt az életünkben. (Jópár éve készítettem interjút Forrai Kati nénivel. Elmentem a zeneovis foglalkozásokra, egymás után voltak a kicsik, középsősök, nagyok - hát olyan fejlődést lehetett végignézni-hallgatni! Csak persze a nagyok már sokkal kevesebben voltak, mint a kicsik - merthogy őket inkább már más különórákra járatják a szülők )

GyeZsu

Szia Kizsó!

De jó, hogy benéztél! Örülünk ám nagyon a képnek - Nikinozso mellett mi is köszönjük a segítségedet!
Szépséges gyerkőceid vannak! Édes pofák így együtt!! Ahogy az a kis csepp tartja magát - igazi hős!
(Képzeld: vannak olyan kiskori fotóim, amiken pont úgy nézek ki, mint "pancsida-szerző" barátnőnk! Ha szülhettem volna egy kislányt, ilyennek képzelném... )


Te Gyezsu!

Nem a Szív utcába jártál véletlenül a gyerekkarozás idején? Ha igen, nem volt ott egy tanárod, akit úgy hívtak, mint engem?
Mármint nem Amnerisnek , az igazi vezetéknevemre gondolok - esetleg nem ismerős?

Egyébként édes sztori ez a bábszínházas!! Szegény kis kölyök - és rögtön ezek után még meg is ölték azt a szerencsétlen sárkányt!
Nem igazán tudnám eldönteni, akkor most mi is igazán a gyerekeknek való...

Na most már tényleg búcsúzom! Vigyázzatok magatokra! Majd jövök!

Pusszancs! - Amneris -

Sziasztok))

Én már annyira érzem, hogy valahol dobog a mi kicsik szívünk
Elmondani sem lehet, hogy mennyire várjuk már azt a telefoncsörgést..... A szívem dobbanását sokszor érzem a torkomban, mikor csörög a telcsink)
Ha majd egyszer elmesélem ezt a mi kicsi babónknak, szerintem el sem hiszi (most is könnybe lábad a szemem..) .

Amneris!
Jó utat neked Dalospacsirta))
Az mindenképpen jó, ha a szentimentális napok nem követik sűrűn egymást...
Én először a mensimnek tudtam be, aztán mára rá kellett jönnöm, hogy minden nap mensizek akkor (Persze nem )
Tegnap és ma is újra előveszem a cuccokat, a babakocsit is muszály megnéznem, hoyg müxik-e még...

Egyébként szerintem is nagyon fontosak a dalok, a zene hallgatása... Nálunk Mozart mindenképp fontos lesz, ill. nekem a babazene is nagyon tetszik Bár mint leendő Tanítónéni, így az alsós ének-zene könyveket szinte kivülről tudom Illetve elég sokat furulyával is;)
És higyjétek el, fő a változatosság, mert sűrűn hallgatva minden zenét, dalt, mondókát meglehet unni, és nemcsak nekünk a gyerekeknek is!
Mondjuk mi a zenehallagtást nem hinném, hogy túlzásba figjuk vinni, hisz mi imádunk bezsélgetni meg hülyéskedni, renegeteget fogunk játszani, sétálni stb... És szét fogom szeretni a mi babónkat, ez TUTI! Már előre sajnálom, hogy ilyen anyával áldja meg az ég
Persze nagyon nagyon fontos a jó "muzsika"))

Gyezsu!
Szerintem ha tényleg felajánlod a rádiót reklám célra és persze ezzel segítenél az anyukáknak is, akkor szerintem mindenképpen hívd fel Nikinozsót ezügyben!
A telefonszámát megtalálod a www.golyahir.ini.hu -n. De inkább leírom: 06-30/251-71-20 (Gabika)
És én is hasonló lehetőséget tudok itt az én városomban, illetve itt a TV-t is érdekli úgy néz ki. De mindez csak szeptemberben valósulhat meg előre láthatólag, természetesen ahogy Gabika majd ráér. Mivel az én férjem és én is ilyne helyen dologztunk régen, így nem olyan nehéz ezt összehozni. Remélem sikkerrel járunk hamarosan!
De szerintem másnak is ha van lehetősége sgeítse Gabikáékat, biztos vagyok benne, hogy egy ingyenes újsághírdetés vagy egy nagyobb cég felajánlása is sokat segíthet!
És persze sok jó ember összefogása is

Kedves Kinga!

Gyönyörűek a lányok És persze nem azért mert a pancsida szerzője nagyon hasonlít az én kiskori arcomra:PPP (na majd egyszer én is elküldöm
És miylen szép szemeik vannak) Biztos nem könnyű lefoglalni őket... Látszik rajtuk a huncutság és a báj)
Ja, és nagyon irigykedem az ágyatokra, nekünk is elkelne már egy ugyanilyen tipusú, 2+2 személyes

Diti
Várjátok már a piciteket???
Mivel készülsz stb...???
És egyáltalán elhiszitek hogy megtörténhet veletek is a csoda?? Mi még nem merjük, de annál jobban reméljük!!
A chilios Csokitortát elmeséltem a férjemnek is, hát ő megkóstolná Mondjuk neki erről a paprika pálinka jutott eszébe...
Persze nem szokott inni, csak megkostóltatták vele... Kibírta! Erre vett, hoyg legyen neki is, már fél éve itt van a hűtőben és 1/2 deci ha hiányzik belőle...

Renóca?!
Boltjáró körút???

(Már nagyon várom Naningát, hoyg visszataláljon hozzánk, nemrégiben epekőműtéten esett át..)


Puzsilok mindenkit!
(És puszilnám a babynket is nagyon, remélem jól van) )

))))

Úgy látom, muszály lesz küldenünk pancsidaszerzős fotót, mert nem hiszi nekünk el senki...
Én már vagy 3/4 órája kezdtem el írni a hsz-em, így nem láttam mit írtál Amneris)

De jót nevettem az már egyszer tuti))