2002.01.08 23:41
Szerző: Anonymous
Sziasztok Anyákok,
akkor én most a topik eredeti rendeltetésének megfelelõen szeretném veletek megosztani csecsemõetetési kalandjaimat. Jó hosszú leszek, de megpróbálok regényesen írni.
Fiam és lányom születése között épp 9 év telt el, ezalatt csak annyit változott a világ, hogy mással idegesítik magukat az emberek - de idegesítik...
Nagyfiam csecsemõkorában nem volt kérdés, hogy szoptatni kell-e egy babát, vagy sem, mint ahogy ezelõtt száz évvel és most sem kérdés ez. Minden anya tisztában van vele, hogy az anyatej a baba táplálására találódott fel, a felmenõim és ismerõseim között nem találtam senkit, aki ennek ellentmondott volna vagy arról akart volna bárkit meggyõzni, hogy ne szoptassak, sõt, olyan embert sem találtam, aki emlékezne valamilyen antiszoptatási propagandára.
Szóval szoptattam a babámat, aki nem evett sokat, ámde átlagon felül gyarapodott, nem volt semmi baj sem a tejjel, sem az õ technikájával. Nem kifejezetten szopni szeretett a lelkem, hanem jóllakni, s mivel evés közben az evéssel volt elfoglalva, én több regényt kiolvastam ezalatt az idõszak alatt. Ebben az idõben az volt az ügyeletes táplálási tanács, hogy 2 hónapos kor körül lehet adni gyümölcsöt, gyümölcslevet, például narancsot, majd 3-4-5 hónaposan fõzeléket. Szóval a fiacskám falta a gyümölcsöket, majd amikor kevesedett az anyatej, megpróbálkoztunk a fõzelékkel. A hatás frenetikus volt: a gyerek két pofára zabálta a répapürét. De volt egy bökkenõ: ebben az idõszakban azzal nyírták a mamák idegeit, hogy szigorúan tiltották a cumisüvegbõl való etetést - fõzeléket csak kanállal! De errõl elfelejtették értesíteni a fiamat, mert õ kizárólag üvegbõl óhajtott enni, a kanálból kapott trutymót elegánsan kifolyatta a szájából. Megjegyzem, a gyümölcspüré jó volt kanállal, a bébik lelke nem egyszerû...
S mivel én még nem láttam érettségi banketten cumizót, néhány kínos próbálkozás után beadtam a derekam és betoltam a cumit a szájába. Fénykorában 57 másodperc alatt evett meg a szentem egy üveg fõzeléket, mindenféle káros mellékhatás nélkül.
4 hónapos korára a fiatalember nem volt hajlandó szopni, meggyõzõdésem, hogy a fõzelék jobban esett neki, mert néha volt olyan érzésem, hogy a tej csak lötyögött benne. így fejtem még két hónapig, és reggelire anyatejes banánturmixot kapott a fiú, bizonyítván, hogy tényleg a majomtól származunk.
Máig sem tudom, milyen oknál fogva elhatároztam, hogy a gyereknek nem adok tápszert, helyette gyümit, fõzeléket, krémtúrót, stb. Ja, merthogy akkor a túró és a sajt nem volt még oly veszélyes egy 5 hónapos gyerekre, mint manapság, fiam imádta a friss gyümölcsbõl készített krémtúrót. Végül is annyiféle kaját adtam neki, hogy nem hiányzott a tápszer, a gyarapodása sem csökkent, a fickó mindent jóízûen megevett, csak az a cumisüveg... Ráadásul két hét úgy telt el, hogy csak hideg fõzeléket volt hajlandó kiszívni, néha még azt sem, csak teát: utólag rájöttem, hogy ez volt a fogzás idõszaka.
De - mint minden más - ez is megoldódott. Mivel hat hónapos korára nyolc foggal rendelkezõ állampolgár lett, elkezdtem úgy fõzni, hogy õ is részesüljön szülei kulináris élvezeteibõl. S mivel mi az asztalnál tányérból kanállal ettünk, rájött, ha tartani akarja velünk a lépést, neki is azt kell tennie. Ekkor kidobtuk a cumisüvegeket. Illetve a vizest nem - ja, elvileg itatni is csak pohárból lett volna szabad, csinálja, aki kitalálta - , de épp egy éves korára megérett benne a gondolat, hogy komoly ember poharat használ, tehát megváltunk az utolsó cumisüvegtõl is.
A lányom most lesz féléves, õ tovább bírta kicsivel a szopást, de három hónaposan neki is kevés lett a tej. Õ nagyon béketûrõ jószág, így három nap délutáni nyöszörgés után jöttem csak rá, hogy éhes, elõbb utóbb ugyanis mindig megnyugodott - ha nincs kaja, akkor nem eszem...
Az egyszerûség kedvéért nála tápszerrel kezdtük a pótlást, és nem bántuk meg: nagy megkönnyebbülés volt látni a lány kielégült fejét, amikor jóllakott végre. Nála például nem vált volna be a "szoptasson gyakrabban" módszer, mert õ beletörõdve aludt, amennyit szokott, csak elalvás elõtt nyöszörgött, akkor se mindig.
Egyébként a szakember (védõnõ) szerint vannak olyan béketûrõ babák, akik belenyugszanak az éheztetésbe, csak nem gyarapszanak - hát például én mindjárt ismerek egy ilyet.
Na azért õ is adott némi fejtörést: a vizes cumisüvegén levõ cumi formája eltért a tápszeresétõl, márpedig neki az jobban tetszett...de beszereztük azt is.
És elkezdtük a banánt, almát, majd a fõzelékeket, húst - amikor kiderült, hogy a lányom nem valami korszerû baba, aki csak szopni akarna féléves koráig, az orvos és a védõnõ is megadta magát.
Most naponta kétszer kap tápszert a babám - Beba HA-t írt fel a dokinéni - , állítólag ezzel egyéves koráig is ellesz.
Én megpróbálok lépést tartani a korral és még nem adtam neki semmilyen tejterméket, de már nem bírom sokáig krémtúró nélkül.
S hogy miért írtam le mindezt?
A fiam pikk-pakk született, a lányomra éveket vártunk és így sem ment külsõ segítség nélkül. Mikor megszületett, elhatároztam, hogy az elkövetkezendõ idõszak a felhõtlen kikapcsolódásé, a babázásé lesz és nem leszek hajlandó olyan hülyeségeken idegesíteni magam, hogy kanál vagy üveg és hány gramm anyatej. A gyerek és én közösen eldöntjük, hogy mi jó nekünk és nem hagyjuk magunkat belekergetni a legújabb õrületekbe.
Ugyanis ha becsukjuk az ajtót, csak mi vagyunk, senki sem kérhet rajtunk semmit számon, nem tartozunk senkinek felelõsséggel. Én tartozom neki azzal, hogy a lehetõségeimhez képest a legjobbat adjam, s ebben benne van az is, hogy kiegyensúlyozott, kellemes körülmények között nõjön fel. Ebbe az is beletartozik, hogy a családja és most fõleg én is nyugodt és jókedvû legyek.
És például attól jó lesz a kedvem, ha látom a maszatos pofiját, ahogy nyeli a fõzeléket vagy tolja be a kanalat a szájába vigyorogva, engem ez sokkal jobban feldob, mint amikor rácuppant a cicire, szívta, majd lecuppant és elaludt. És attól is jól érzem magam, hogy egy banánnal már világgá tudunk menni vagy az apukájával is kettesben tudnak maradni, a nagyfiamnak nem kell itthon penészednie, mert menetrendszerûen szopnia kell a hugának.
Aztán meg: legyetek rugalmasak! Nem csak tápszer van a világon, a gyümölcsökkel és fõzelékekkel meg javítani ill. befolyásolni is lehet a baba emésztését. Ha valami 4 hónapos kortól adható, az nem azt jelenti, hogy három hónapos és huszonkilenc naposan még méreg! Minden gyerek más, más a fejlõdési ütemük és nem utolsósorban az ízlésük. Ti ismeritek a csemetét, kísérletezzétek ki: hidegen vagy melegen, sûrûbben vagy hígabban, többet vagy kevesebbet, sõt, cukrosan vagy savanyúan. Lehet, hogy egyik nap 30 grammot eszik, másnap ugyanakkor 200-at. Nem kell kétségbe esni, lehet, hogy pl. csak a hidegfront viseli meg a bébi lelkivilágát, vagy tényleg jön a foga.
S végezetül néhány adalék: a fiammal én kaja-ügyben nagyon bátor voltam (pl. 9 hónapos korában együtt fagyiztunk), de soha semmi baja nem volt, egy barátnõm lánya pedig a félévi kizárólagos szoptatás ellenére tej- és szénhidrátallergiás lett, még ovis se lehetett emiatt. Egy másik barátnõm lánya nem tudott szopni, de annyira, hogy még a cumisüvegbõl se tudta kiszívni az anyatejet, így nagyobb lukat kellett szúrni a cumira. A mamája fejte a tejet, és három hónapos korában elkezdett szopni a baba, annak ellenére, hogy már sokféle kaját kapott, és úgy belejött, hogy szopott is hónapokig.
De ismerek gyönyörû egészséges kizárólag tápszeres babákat is, higgyétek el, ami most probléma, néhány év múlva senkinek az eszébe se fog jutni. Ki látná egy iskolásról, hogy mit evett élete elsõ hónapjaiban?
Bocsánat a hosszért, de ez nagyon kikívánkozott belõlem, annak ellenére, hogy nekem a szoptatás nem okozott problémát, de megértem azokat, akik másodrendûnek érzik magukat, mert nem tudnak vagy akarnak szoptatni, hiszen tényleg a csapból is ez a fajta szemlélet folyik (ez most egy jó kis képzavar).
Higgyétek el, hülyeség ezen rágódni, inkább legyetek boldogok és vidámak, mert akkor a babátok is az lesz, és ez a lényeg.
Üdv és még egyszer elnézést: Bimbi