Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Segítsetek! Hisztis csecsemõ?

Sziasztok!
Adrienn,
írtam neked a Szoptatás topicba.
Ágci

Adrienn, köszi a könyv címeket.
Mi, sajnos, csak a hagyjuk sírnit hallottuk eddig, vagy 'az egész éjjel ringatósat'.
J

Akkor leírom, ennek mi a lényege, hátha nem juttok hozzá a könyvhöz olyan gyorsan.
A gyereket beteszed az ágyba, és eleinte ott maradsz vele, dúdolsz neki, aztán egyre kevésbé veszel részt az elalvásában, csak passzív szereplõ vagy, teszel-veszel a szobában vagy hallótávolságban, de nem ülsz mellette. Amíg még mellette ülsz, de a simogatásos bevezetõ idõszakon már túl vagy, annyi a dolgod, hogy ha pl cumival alszik el, akkor addig visszadugdosod a cumit, míg igényli. Ha lehet, ne is lássa, hogy ott vagy.
Én féltem, hogy nem fogja komálni az ágyban maradást még akkor se, ha odaülök mellé cirógatni, dúdolni, de szerencsére tetszett neki. Ha nem tetszett volna, arra a "kettõt elõre egyet vissza" - már bevált - módszert terveztem, hogy berakom a kiságyba, egyedül hagyom, sír, aztán ha már nagyon hiányzom neki, visszamegyek, és akkor már a puszta jelenlétemnek is örül, nem ragaszkodik hozzá, hogy kivegyem.
Na, mindenesetre a dolog lényege, hogy a gyerek ugyanott ébredjen fel, mint ahol elaludt, mert így fog csak nyugodtan visszaaludni az ilyen apró felébredések után, amik egy babánál többször is elõfordulnak egy éjszaka alatt. Ha ott ébredt, ahol elaludt, akkor önállóan visszaalszik, mert túl álmos ahhoz, hogy ok nélkül fellármázzon minket. Ha viszont nem ott ébredt, ahol elaludt (vagyis a karodban), akkor megijed, és sírni kezd. A cicin elalvás a másik, ami nem célravezetõ, mert így alakul ki hogy egy éjszaka akár négyszer is szopik, nem mintha éhes lenne, csak mert cicin szokott visszaaludni.
Most el fogom olvasni az "Aludj jól, gyermekem"-et is, hátha az kicsit részletesebb, és hátha a nappali alvás rendjérõl is ír valamit.

Kérdezek valamit: újra ott tartunk, hogy egész nap kézben akar lenni a kisfiam, és persze ringatni is kéne, különben méltatlankodik (vagyis még a karomban is "hisztizik", ha abbahagyom a ringatást). De most elhatároztam, hogy minden nap hagyni fogom kicsit sírni, mert tapasztalatom szerint utána sokkal kisebbek az igényei, akkor már annak is örül, ha a karomban van, és egész napra egy hálás, vidám, gõgicsélõ kis angyallá válik, míg a nagyon kényeztetéses napokon estére már belehajszolt az órákig tartó igen aktív táncolásba is, és annak se tudott igazán örülni, ha csak lassítottam, már attól nyüszögni kezdett. Tehát: minél jobban kiszolgáltuk az igényeit, annál kevésbé bírt örülni...
Így viszont nappal elvan akkor is nálam, ha nem ringatom, csak vagyok vele, este meg csak akkor ringatom, ha fáj a hasa. De egy-két óra alatt már csak hat-nyolc görcs van szerencsére. De az elég ahhoz, hogy utána újra ringatást "kérjen". Ha nem tesszük, jön újra a sírásos menet. És kezdhetjük elõrõl a ringatásról való leszoktatást.
Szerintetek mit érdemes tenni? A cél az lenne, hogy ne táncoltasson minket egész nap, sõt egy idõ múlva felejtse el az egész napos ringatást. De sajnos megszokta az elmúlt majdnem három hónap alatt, sõt elõtte is, mert én sokat mozogtam, táncoltam, míg terhes voltam.
Mostmár majdnem három hónapos. Lesz attól baja, ha sír? És ha sírni hagyom, ott legyek a szobában, hogy ne érezze egyedül magát, vagy menjek át a másikba, mert megutál, ha ott vagyok, de mégsem veszem ki? Szerintetek?

Üdv.
Adrienn

Szia Adrienn!

Szerintem ne hagyd sírni napközben. A babák nem ok nélkül sírnak, hogy egy ideillõ frázist mondjak, fáj nekik a világ. Még háromhónaposan is. Sírhat, nyûgös lehet amiatt, hogy front van, vagy erõs szél van, de fájhat télleg a pockosa, vagy egyszerûen csak anyahiánya van.
A lényeg: persze, hogy kevesebbet fog sírni egy olyan baba, akinek a sírására nem reagálnak, a gond csak az, hogy nem azért, mert belátja, hogy ja, télleg, anya most nem ér rá, hanem azért mert beletörõdik. Aminek az lesz csak a következménye, hogy pont az a folyamat szenved nála majd kárt, aminek most kellene ezerszázalékosan tutinak lennie: ez pedig a bizalom, az õsbizalom kialakulása. Az a bizalom, hogy ha bajom van, anya mindig ott van, ugrik, és bármikor meg tesz értem bármit. Ez most lehet, hogy fárasztó, de ha most rászánod ezt a pár hónapot arra, hogy úgymond "elkényeztesd", késõbb sokkal kevésbé lesz görcsös, könnyebben megbízik majd az emberekben és a világban, kezdeményezõbb és nyitottabb lesz, mint enélkül. Nem fog a mama szoknyája mellõl kukucskálni, ki mer majd próbálni dolgokat, a saját lábára mer majd állni. Önálló, autonóm kis személyiséggé érik majd, aki nem utolsósorban tudni fogja, hogy a mama mindig ott áll mögötte, ha gond van.
Próbáld meg néha úgy tekinteni ezt a dolgot, mint amikor a kismajom az anyja szõrébe kapaszkodik, csimpaszkodik, majd ahogy egyre önállóbb lesz, elõször csak addig távolodik el az anyjától, amíg a farkincája még hozzáér, késõbb egyre messzebbre. Mindenfélét kipróbál, de ha megijed, egy jól irányzott sprinttel és ugrással máris az anyján terem. Azok a kismajmok viszont, akik sosem kapaszkodhattak egy felnõtt majomba, antiszociálisak lesznek, nem tudnak beilleszkedni, nem tanulnak meg játszani, késõbb a párkapcsolataik sem sikeresek, sokszor olyan durván bánnak saját kicsinyükkel, hogy az meg is hal.
Volt egy érdekes kísérlet, ami az anya testközelségének fontosságát hangsúlyozza: egy kismajmot születésétõl úgy neveltek, hogy két mûanya volt mellette. Az egyik mûanya egy csupasz drótból készített majomszerû szobor volt, erre volt felerõsítve a kismajom cumisüvege. A másikon nem volt cumisüveg, viszont bevonták szõrrel. Az érdekes az volt, hogy a kismajom csak annyi idõre ment a drótanyára, amíg evett, a nap többi részét a szõranyán töltötte, késõbb, amikor már felfedezõ utakra rohant, ehhez a szõranyához rohant és ebbe csimpaszkodott bele. Pedig kaját se kapott tõle, és nem is ölelte viszont. Azok a kismajmok, akik legalább egy szõranyába kapaszkodhattak, kevésbé kínlódtak a beilleszkedéssel, mint azon társaik, akiknek csak drótanyájuk volt.
Lehet, hogy nem tetszik túlzottan, hogy majmokkal hasonlítom össze magunkat, de azért azt vegyétek figyelembe, hogy egy kisbaba a legkevésbé sem tudatos, hanem ösztönlény. Ilyen korban még jobban hasonlít egy kismajomhoz, mint egy emberhez. Az extrák, amik emberi mivoltával járnak, majd csak késõbb jönnek elõ, de azok viszont elkerülhetetlenül.

Ezzel az egésszel csak annyit akartam mondani, Adrienn, hogy igenis, vedd csak fel! Így lesz olyan kisember a fiad, aki bízik a mamájában. Ne azért vedd fel, hogy örüljön neki és neked, hanem azért, mert az anyja vagy, és segítened kell rajta, nélküled nem tudna életben maradni sem. Már az is segít neki, ha csak megsimogatod, még akkor is, ha látszólag nem tud örülni neki. Ne várj még tõle olyan reakciókat, mint egy nagyobb gyerektõl.

És még valami. Nem vagyok ellene az Aludj jól, gyermekemnek, vagy az Aludj kicsim, aludjál módszereknek, az elõzõt mi is végigcsináltuk a lányommal, amikor már majd' tízhónapos volt. De egy akkora babánál, mint a tiéd, én bizony nem ajánlom.

Kellemes babázást Nektek, és nyugisabb napokat:

Dia

Adrienn, mindenben egyetertek Diaval, en is irni akartam neked, de o mar leirta Mi lenne ha magadra kotned? Eleg 4m 90cm szeles vaszon es megkeresem neked itt a neten a kotesmodokat. Aztan legalabb a kezed szabad. Ne hagyd sirni, kerlek

Nem bezzegelni akarok a gyerekemmel, de en bizony nem hagytam sirni. Most 3,5 eves, nelkulem nyaral a Balatonon a Mamaval, semmi baja, baratsagos idegenekkel, bolcsibe szoktatni 2 evesen 3 napba tellett. Es van egy nala alig kisebb kisfiu a csaladban, akit bizony megneveltek babakent, ne legyen anyamasszony katonaja, mondtak, hat az lett. Meg a jatszoteren sem megy oda mas gyerekekhez, ha idegenek jonnek hozzajuk, sir. Es persze most is megy a dresszur hogy ne nyavogj, nem vagy te lany (amitol lanykent a hatamon felall a szor), meg csufoljak is. De ez mar egy masik tortenet.

Adrienn!
Azt se feledd, hogy esõs idõ van. Vannak babák (pl az enyém ) akikre ez rosszul hat. Ilyenkor esetleg rosszabbul alszanak, vagy egész nap ölben lennének. Nálunk tegnap volt ez a menü. Igy tegnap rám volt kötve. Apja sütött palacsintát ezeret, mi meg figyeltük, meg nevetgéltünk apával. nagyon jó volt. Szóval az ilyen napokat is meg lehet úgy oldani, hogy emlékezetesen jó legyen. Jó hogy nálunk ezezkbõl az anyán lógósokból van kevesebb, dehát.

Az is eszembe jutott, hogy nálunk a kiságy a nagy mellett van. Igy ha felkucorodom a mi ágyunkra kényelmesen tudok babrálni a kiságyban. Szoktunk igy játszani. Próbálja megfogni a kezem, vagy a mutogatott babát. simogatom a pocakját vagy a hátát. És dicsérgetem ha kinyomja magát alkartámaszba. Szóval úgy van kitalálva, hogy a kiságy az õ birodalma, ott éri egy csomó jó élmény, és ott alszik el. Sokszor úgy hogy én mellette olvasok. Ja és a kiságyra körve képeket akasztottam, meg van bennt egy horgolt nagyon szines takaró az egyik oldalra belógatva. Az a nagy kedvenc. Nagyon szereti nézegetni, és dumál neki. Állitólag ilyen picinek nagyon szeretik az ismétlõdõ geometriai formákat. Nem tudom, de a figurás dolgokat valóban kevesebbet nézi, mit ezt a takarót. A babák persze más eset.

Nem birok keveset irni. Bocs.
Zsunya a lelkes

Félreértetek! A karomban is "sír" (azaz méltatlankodik - már meg tudom különböztetni), ha nem táncolok vele! Errõl szeretném leszoktatni, mert nem normális, hogy folyamatos mozgatás esetén érezze csak jól magát. Én szívesen tartom magamhoz szorítva egész nap is akár, de õ azért sír, ha nem mozgunk alatta. A kenguru is azért nem megoldás, mert az neki kevés. A karban tartás is kevés, pedig annak nem nagyon van akadálya, váltujuk egymást, ha kell. Mivel azonban rajtam kívül senki nem hajlandó õt táncoltatni, ezért csak nálam érzi jól magát, szóval semmi idõm semmire. Délelõtt már a hinta megold sokmindent, mert az is mozog, közben én ott vagyok körülötte, beszélek hozzá, énekelek neki. Ez elég is délelõtt. Gondoltunk arra is, hogy motor mozgathatná a hintát egész délelõtt, de nem biztos, hogy jó lenne, mert szerintem egyszerûen nem normális, hogy csak a folyamatos mozgatás teszi boldoggá. A bébiúszáson teljesen hülyének néztek, hogy úgy viszem be a vízbe is, hogy közben guggológyakorlatokat végzek, kb. 100-at néhány perc alatt.
Tehát a gond nem a testközel, az nekem is hiányzik, ha már pár órája mondjuk alszik. Hanem az, hogy kielégíthetetlen igénye van az állandó ringatásra.
Adrienn

Hat nem irigyellek, a hugom babaja pont ilyen amugy. Van tapasztalatunk "ok nelkul" sikito gyerekrol, aki megnyugszik ha tancolnak vele. Neki azt mondta a gyerekorvos, nagyigenyu a baba, majd kinovi, turelem. Meg mindig azt mondom ne hagyd sirni, bar hogy ezt hogy oldod meg?! Az unokaocsem meg igy is sokat sir pedig az anyja szo szerint meg pisilni is viszi magaval, van hogy a ferje arra jon haza ezte hogy: fogd meg a babat szivem, fel ora es legalabb lezuhanyozok

Ja a hugom is mokas amikor meg gyerek nelkul is allandoan "ringik"

O amugy azt mondja hogy akarta ezt a gyereket, ilyen jutott, hat ezt kell szeretnie. Meg kb fel ev kitartasra szamit, aztan talan konnyebb lesz. Amikor felulnek felallnak (mert ulne allna mar 2 honapos kora ota) akkor jobban elvannak magukban is. Nem vagy egyedul

Visszakerestem hogy majdnem 3 honapos a babad. A hugome mar 4,5 es kb egy honapja javult sokat a dolog. Az ove meg hasfajos is es kiderult hogy nem jol emeszti a tejcukrot ami 2 honap agonia utan kapott megoldast: ki kell fejnie 50ml elotejet, abban sok a cukor es az utana jovo mar nem hajtja meg mindig. Szoval neki meg oka is volt soxor orditani mert a zold habos kaki szetcsipte a popsijat.

Kitartas, megy 2 het es javulni fog.

A délelõttök már egész jók, elvan a hintájában, alszik is, én is játszom vele, stb. Délután meg most már normális az idõ a sétához. Szóval én is reménykedem.
Csak az esték fárasztóak...(Választhatunk: táncolunk pár órácskát vagy sírást hallgatunk. )
Adrienn

Tancolni csak jobb

Meg valami eszembe jutott. Naluk bevalt a babakocsi, beleteszik es elringatjak, igaz nem mindig sikerul. Aztan alszik orakat neha. Neha meg nem. Tenyleg idojarasfuggo is a dolog.

Adrienne!

A lányom is pont ilyen volt. Ha nem ringattuk a sejhuját, bizony kezdõdött a hüppögés, aztán meg egyre erõsebb sírás formájában fejezte ki nemtetszését.
Idikéhez hasonlóan tanúsíthatom, hogy kinövi a gyerek. Nálunk az elsõ két-két és fél hónap elég borzalmas volt, aztán egyre könnyebb lett. Ma meg már van egy perpetuum mobile, abszolút elkujtorgó kölköm.
Egyrészt türelem, másrészt néhány apró trükk, hátha beválik:

1. ha zenét hallgattok, próbáld meg kiismerni, mi az, ami tetszik neki, mi az, amitõl megnyugszik. Állíts össze egy kazit ezekbõl, és ha rajta van a hoppáré, csak tedd be. Lehet, hogy 1-2 hét után már maga a zene is elég lesz neki, nem kell hozzá a külön popórázás.

2. vegyél egy szép, nagy, fényes, héliummal töltött lufit. Minél csiricsárébb, annál jobb. Erõsítsd a lábára vagy a kezére, és tedd le a hátára. Elõbb csak nézegetni fogja, aztán rájön, hogyha megmozdul a keze, megmozdul a lufi is, és húúú, milyen jó is ez. Bori ezzel akár két-három órát is elvolt egyedül, imádta, és azóta is imádja. Aztán lehet váltani lábat, kezet, akkor majd az lesz a játék neki, hogy rájöjjön, most nem azt a végtagját kell mozgatnia, amit eddig, hanem egy másikat, meg kell találnia, melyiket. Ez hatalmas sikerélményt ad nekik, ráadásul a mozgáskoordinációra is serkentõen hat. Mondom, nálunk még a leghisztisebb napokon is lefoglalta a kisasszony figyelmét egy idõre, akkorákat kacagott neki, hogy öröm volt hallgatni.

3. Hasonló hatás, csak kevésbé érdekes, mert nem õ mozgatja, ha mindenféle pihekönnyû cuccot aggatsz fölé, amit a legkisebb huzat is meglebbent.

4. Ha már tánc, próbáld ki ezt is: beteszed a bébiülésbe, elõveszel egy nagy kendõt, és zenére táncolsz nekim, lengeted ide-oda, megcirógatod vele, hagyod, hogy elkapja a csücskét, stb.

5. a legesleghisztisebb napokon, amikor már semmi nem használt, bizony volt, hogy 5 órán keresztül toltam a babakocsiban. Fõleg azokat a részeket kedvelte, ahol díszburkolat van letéve, mert az egy kicsit még zötyiztette is. Ilyenkor, ha el nem is aludt, legalább csöndben volt. Hasonló hatású lehet egy kisebb sétakocsikázás.

6. Az is bevált ilyenkor, ha sok ember közé mentünk, a sok látnivaló, érdekes arc sokkal jobban érdekelte, mint az aktuális gondja.

Egyébként nagyjából nálunk olyan hat hónapos korra lett a lányom annyira önálló, hogy már nem is volt fontos az állandó jelenlétem. De az állandó ringatásról már jóval elõbb, magától leszokott.

Remélem, valamelyik trükk nálatok is használ, ha még eszembe jut valami, még írok.

Ja, és még valami: Ranschburg írta azt az egyik könyvében, hogy örüljön az a szülõ, akinek olyan gyereke van, hogy már kicsinek is kivívja magának, amire szüksége van, és ne próbáljon belõle "jó" babát csinálni, mert felnõtt korában ennek a tulajdonságának még jó hasznát veheti.

Puszi:

Dia

Dia, mintha a mi babankrol irtal volna Bar a babakocsis tologatas elalvas utan a marvanyburkolaton kell tortenjen mert eleg egy zokkenes es felebred akkor aztan haddelhadd. Raadasul (en ilyet elotte meg sosem lattam) ha nem volt jol betakargatva (es hat ebben a melegben ki takargat) akkor a sajat mozdulatatol is felebredt. Mara ez javult, talan melyebben alszik.

Köszi a tippeket, szoptatás után megyünk is lufit venni.
Amúgy a többi dolog nálunk is mûködik, csak néha otthon is kell lenni.
A zene ötlet sajnos nem jött be. Pedig magamból kiindulva (kiskorom óta két dolgot imádok: ringatás(!) és zene) tettem föl neki jó zenéket, de semmi eredmény. A többi viszont jó. A kengurut mnost újra kipróbáltam. Táncoltam is vele, de nem szerette. Azóta bõg:
Most letettem, mert óránkét szükségem van egy kis szünetre. Olyankor sír. Mint most... Ez nagy baj? A Ti gyerekeitk is sírtak néha, mikor Ti már nem bírtátok? És ha igen, sérült a személyiségük? És az õsbizalom? Mert amiatt aggódom magam is. De ugyanakkor fizikai képtelenség mindig megtenni amit kér (vagyis non-stop táncolni vele, egy adott pozicióban - hisz még a kenguru se jó).
Most megyünk babakocsizni, aztán este jön az újabb menet tánc. De nagyon várom a további ötleteket, vigaszt. Fõleg olyanokat, amiket hasonlsó babák szülei tapasztalatból ajánlanak.
Köszi
Adrienn

Adrienn,
Az en fiam csak ugy tudott elaludni ilyen kicsinek, ha a babakocsival korbe korbe rohangaltunk a szobaban (ez anyukam modszere volt), vagy huzogattuk a babakocsit ugy, hogy o csuszkalt benne (ez volt a szoba modszer reszemrol), vagy kint a parkban a kutyakakas fuben rohangaltunk, ami jol razott...tudom, most johetnek a nem szabad a babat megrazni-hivek! De nagyon sajnalom, mas nem hasznalt. A hatan egyaltalan nem tudott aludni(nem hogy elaludni!!!), allandoan pofozta magat, es ezen persze jol behergelodott, hogy miert nem hagyjak ot aludni! 9 honaposan tudtam eloszor elaltatni ugy, hogy egy nagy matracon mellefekudtem! Le is fenykepeztem az elso 'babakocsimentes' elalvast, nagyon buszke voltam ra!!!
Hogy mi segitett? Hat nem sok! Talan a valtozatossag. Ismerosok, rokonok arca, hangja egy kicsit talan elvonta a figyelmet az allando nyuglodesrol. De az teny, hogy mindig kulon, es extratorodest, figyelmet igenyelt...es igenyel ma is!
Amerikai oldalakat bongeszve latom, hogy naluk minden csaladban alapfelszereles a motoros bebihinta. Ha ugy gondolod, hogy nalatok ez bevalna, probalj egyet hasznaltan szerezni! De van, amikor inkabb a szemelyes figyelmet igenyli a gyerek, nem is annyira hinta ringatasat!

Amit Dia ir, azzal tokeletesen egyetertek! Es ne feledd, minden gyerek egy individum, itt nincsenek szabalyok, ami az egyiknel bejon, az lehet, hogy a masiknal ellentetesen hat! Legy kreativ, szemleld mashogyan a targyakat! Lehet, hogy ha ures szaloncukros papirokat kotsz ra egy faagra, azzal ersz el a legtobbet!
Kisebbik fiam kipecezett a konyvespolc tetejen egy papirdobozt( a zoldsegestol hoztuk el, cd-ket tartottunk benne), es arra mosolygott, rohogott honapokig...nem tudom miert, es pontosan mire? Talan, mert egy paradicsom volt az oldalan?

Dia, a lufis otlet nagyon jo, majd a harmadiknal kiprobalom!

Zsuzsi

Kedves Dia!

A lufis ötlet nagyszerû, Ádámka fél órája tudomást se vesz rólunk. Köszönöm.
Adrienn

Dia,
a lufi késõbb is mûködik? Nem veszélyes? Néha jó lenne lekötni az örökmozgó, mászkáló 8,5 hónapos kisfiamat. Mondjuk, hogy ne a villanytûzhelynél ólálkodjon, mikor fõ az ebéd...
Válaszod elõre is köszönöm:
Ágci

Adrienn!

Örülök, hogy bevált.

Ágci!

Vsz. késõbb is mûködik, bár egy nagyobb gyerek, aki már mászkál, nem biztos, hogy olyan érdekesnek találja, ha a kezére kötöd, lévén, õ már nem hanyatt fekszik.
Szerintem neki ilyesmi kötné le a figyelmét: végy egy táskát, tegyél bele mindenféle érdekes dolgot, üres flakont,kiskanalat, zizegõs, színes csomagolópapírt, kendõt, ezt-azt, és félig cipzározd be. Tedd le a földre, hadd találja meg, és hadd kutasson kedvére. Vagy ugyanez olyan szekrénypolccal, komódfiókkal, amibe olyan rucikat teszel, amiket most nem hordtok, és nyugodtan szétrámolhatja. Aztán szeretik még azt is, ha adsz neki egy régi fazekat, mûanyag tálat, meg egy jó fakanalat, ha püfölheti, jó idõre minden másról meg fog feledkezni.

Az a vicc, hogy a gyerekek általában magas ívben tojnak a tuti-szupi több ezres játékokra, a legjobban a legegyszerûbb felszerelési, háztartási cuccokkal tudnak eljátszani. Tulképp még fantázia sem kell hozzá, csak azt kell kilesni, hogy mi az, ami neki tetszik, és ha nem veszélyes, nyugodtan add a kezébe.

Csók:

Dia

Ardienn! De jó! Hol lehet ilyenkor ilyen lufit kapni? Nekem csak a vidámpark jut eszembe, de az tõlünk igencsak messze van.

pusz
Zsunya

Sziasztok!

Ágci: a lufival vigyázz egy mászkáló gyereknél. Próbáld ki, de az én fiam speciel rettenetesen fél tõle. Hozzáér, és visít, pedig csak kicsire volt felfújva.

cory

A kolléganõmnek van egy party-dekor boltja, tõle vettem. Kecskeméten.
Biztos Pesten is vannak olyan boltok, ahol szülinapi bulikhoz a dekort megrendelheted. Ilyen boltban lehet heliumos lufit venni. Sajna egy napig jó csak, aztán leereszt, ez a heliumos lufi specialitása.
Üdv.
Adrienn

Adrienn!

Áá. Cáfolnom kell ez utóbbi infót, nekünk akár két hétig is teljesen okés volt. Mi a Mammutban vettük, a harmadik emeleten, a mozi melletti lufiboltban. Ott egy százasért újra fel is töltik, és olyan anyagból vannak (valami speckó fólia), hogy NEM BÍR kidurranni. Kipróbáltam, télleg nem.

Csók:

Dia

Dia! De jó. Itt lakom a Mammuttól 5 percre. Megyünk is lufiért.
Köszi
Zsunya

Ma is erdemes volt felkelni, Dia koszi a tippet, engem mindig zavar hogy a vagyonba kerulo lufikat utana dobhatjuk ki.

Hát nem volt egyszerû, de végülis megtaláltam. Most folyik a tesztelés. Eõ eõ mondja Peti. Még nem jött rá az õsszefüggésekre.
Vicces volt, hogy hasamon a Petivel elõre engedtek ketten is a Match-ben a pénztárnál.

Zsunya, aki minnyá megy mosogatni, mig a fia lufizik.

Leengedett a lufink, és ma Ádám olyan vágyakozva nézegette a helyet, ahol tegnap a lufik voltak... Holnap megint veszek. Egyébként az összefüggésre még õ se jött rá, de irtó édes, mikor annyira izgul, hogy mindene jár. (Sose felejtem el, hogy mikor megszületett, akkor is még húsz perc múva is járt mindene: keze, lába, szája, nyelvecskéje).

Adrienn

Peti meg a kitolási szakasz elõtt pár percel elaludt, úgyhogy gyakorlatilag meg kellett várni mig felébred. Alvógép. Negyed óra után szólt hogy ugyanmá szedjem le a csuklójáról ezt az izét, mert minek az, nem látja tõle a kacsáit. Ez ilyen normál méretû lufi. Nem kicsi, lehet hogy az a baj?

Zsunya

Szerintem nem baj, ha nem kicsi a lufi. Legalábbis nálunk épp a nagy mérete volt az elõny. Ádámka még nem igazán nézeget apró dolgokat. Mikor kéne, hogy a kezét elkezdje figyelni? És mikortól fogja csörgõ meg ilyesmi lekötni?

Mellesleg a hisztirõl: mostanában ott tartunk, hogy amint leállok a folyamatos mozgással, hangos méltatlankodás kezdõdik. Semmi egyéb nem felel meg, csak "a kezemben ringani" jó neki, minden(!) egyéb hatalmas bõgést eredményez. Tegnap este szokatlan módon még az ágyába se sikerült betenni. Eddig mindig sírás nélkül lefeküdt, miután megvolt minden esti szertartás, de tegnap amint csak a séta abbamaradt, már bõgött. Végül egy óra próbálkozás után letettük úgy, hogy sírt a móka vége miatt. Éjszaka viszont nem fogunk végtelenségig járkálni vele a szobában (szerintem az is sok, hogy nappal megtesszük, még enni se szoktam otthon, csak séta közben az utcán, de nem állva, hanem babakocsit tolva). Szóval letettük az ágyba, és bõgött. De nem fáradt bele. Több sikertelen kísérlet után (azzal próbálkoztunk, hogy mással megnyugtassuk, ne járkálással) feladtuk, és lefeküdtünk. De nem bírtunk vele egy szobában megmaradni, úgyhogy átköltöztünk a nappaliba. Nagyon hosszan bírta. Most megint kizárólag(!) az tetszene neki, ha járkálnék vele, de én nem teszem. Úgyhogy megint sír. A "kizárólag" azt jelenti, hogy mindent, de mindent megpróbáltunk, de mindössze két dolog, a babakocsizás és a járkálás tetszik neki (ja, és a fürdés). És egyre következetesebben csak ezek. Ráadásul kenguruban kb. fél órát bír ki, utána újra kézben kell cipelni. És kb. hat kiló. Ha elmegyek fürdeni, bömböl. Ha eszek valamit (akár úgy is, hogy õ a kezemben van, csak épp egy helyben állok), bömböl, ha teregetés közben (míg õ a kenguruban ül) nem táncolok, azonnal bõgni kezd. Mit tegyek???
Ja, egy fontos dolog: teljesen egészséges gyerek, amint az történik, amit õ akar, hatalmas gõgicsélésbe kezd, mosolyog, stb. A saját hisztije se viseli meg, egy pillanat alatt örül, ha újra kezdõdik a szórakoztatása. Szóval sem lelkileg sem testileg nem problémás, csak épp következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy valaki vagy valami mozogjon alatta. Komolyan kérdezem: mit tegyek?

Adrienn!
Ilyen volt az én babám is. Az apja cipelte fel-alá a lakásban. Csak ez vált be: a mozgás. Imádta a babakocsit és nagyokat szunyált benne.
Én olyan típus vagyok, hogy inkább hagytam sírni, ha már túl régóta igényelte a társaságomat - vagy szoptattam és szoptattam. Azt is nagyon szerette.
Mi igazából nem tudtuk megvigasztalni. Csak az idõ múlása tette meg a hatását. De láthatóan benne sem hagyott nyomot a sok sírás. Mosolygós, kiegyensúlyozott most is.
Most - hogy mászik, írtam, hogy - jobb a helyzet, de ez az idõjárás rá is rosszul hat. Este hisztisebb volt, nem evett, stb.

Szóval én csak annyit tudok, mondani, hogyha nem találtok megoldást, sem lesz nagy baj, NE AGGÓDJ. Csak rossz, nagyon rossz néhány hónapig a vigasztalhatatlanság vagy a sok táncolgatás.

Sziasztok!
Lehet nevetni:
Tegnap délután elmentünk vettünk egy gázzal töltött, nagyon szép lufit Cuminak. El volt tõle varázsolva. Apukája odakötötte a babakocsira, így nagyon jól elbokszolgatta. Csakhogy kedves páromnak nem is jutott eszébe, ha nem köti oda rendesen, bizony a lufi elszabadulhat. Na, képzelhetitek milyen mérges voltam, mikor alig telt el 8 perc és már messze fenn volt a felhõkben. Még a közelben parkoló autóig sem jutottunk el. Aztán kitört belõlünk a nevetés...
Tanulsága nincs, csak gondoltam leírom nektek.
Ágci

Adrienn, HIDD EL, ki fogja noni. Vagy a bogeset hallgatod, vagy ringatod! De ki fogja noni. Turelem.

Egyebkent minden reszvetem a tied Nem lehet konnyu neked. Bar ez valszeg nem segit rajtad, de mast tenni/mondani nem tudok.

Én meg a boltban tettem le. Aki hülye, ugye? Na de ott alacsony a plafon, simán visszaszereztem. Kijöttem a gyakorlatból na.
A mi lufink nem eresztett le, hanem leszállt. Peti rá sem néz.

Zsunya

Letetted a pultra? Az a mocsok lufi meg elszallt? Ez jo

OkosügyesZsunya.. bah. Na de gondosan odakötöttem a saját csuklómra aztán. Senki nem is gondolta, hogy magamnak vettem. Á dehogy.
Ma meg sétáltunk két és fél órát. 4 órája alszik a kis legény. Ez is egy módszer.

Adri mi lett anyósodékkal? Mármint konfliktus, mert gondolom jól vannak..

Hát... A múlt héten elvittem a bébit pár órára, és szoptatás elõtt hazajöttem. E héten is el kellett volna, mert hétvégén a Balatonnál leszünk, de elmaradt. Még holnap lehetne... De inkább majd a jövõ héten.
Amúgy tényleg nagyon szeretem õket, nagyon jólelkû, kedves emberek, apósom meg kimondottan jó fej, és rengeteget segít. Anyósom is aranyos, csak a férjem túlságosan hallgat rá, és néha idegesít a dolog. Szóval megoldja a problémát szerintem, ha a közeljövõben nem hárman megyünk hozzájuk, hanem csak én a bébivel minden héten egyszer. Helyre fog állni a jó viszony, ha a férjem nem lesi állandóan, hogy elég kedves vagyok-e. Akkor idõvel újra elég kedves leszek, amint nem lesz kényszer.

Tegnap este a lefektetés nagy cirkusszal járt (elõször fordult elõ, mert eddig az esti fektetés úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva). Tegnap este kisebb megszakításokkal (mikor próbálkoztunk) két órát sírt Ádám. Ma este tíz perc után néma csönd lett, és elaludt! Remélem, holnap már vissza is térhetünk a rendes altatáshoz. Annak az a menete, hogy szopi, fürdés, nass (a nappal lefejt anyatej cumisüvegbõl), dúdolás a félhomályban, kiságy, simogatás, cumivisszarakás, alvás.

Ma egyébként nagyon jó kisfiú volt a délelõtti fél óra sírás után. Tényleg az van, hogy azokon a napokon, mikor valami kudarc éri, nagyon kis békés, vidám baba. Amikor viszont állandóan a kedvében járunk, estére már maga se tudja, mit akar, semmi sem okoz már örömet neki.

Üdv.
Adrienn

Ja: felhívtam a pszichológust, akihez jártam. Kíváncsi voltam egy valóban szakértõ valaki véleményére "sírni hagyás" ügyben. Azt mondta, a gyerek természetesen sír, ha abbamarad az, amitõl jól érzi magát, de nem történhet mindig az, amitõl pillanatnyilag õ jól érzi magát. Tehát ha le kell mondania valamirõl - ami óhatatlanul bekövetkezik - akkor sír. De ettõl semmi baja nem lesz, és ebben a korban már a bizalom se sérül. Egyszerûen meg kell szoknia bizonyos dolgokat, amiknek nem örül, tehát ez nem megy konfliktus nélkül. De az egész gyereknevelés csupa konfliktus. Csak épp az anyukák rosszul viselik ha sír a gyerek, mert egyrészt sajnálják õt, másrészt rossznak érzik magukat olyankor. De igazából sokszor épp az tesz rosszat hosszú távon a gyerekével - mondta - aki nem tudja ezeket a konfliktusokat felvállalni. Nyilván vannak határok, a gyerek jogos szükségleteit ki kell elégíteni, de az egész napos ringtásról egy idõ után le kell szoktatni, még ha nem is adja könnyen a bébi ezt a kiváltságot.
Egyébként arra gondoltam, az én gyerekem talán azért ragaszkodik ennyire a ringatáshoz, mert én minden nap órákat gyalogoltam terhesen, és az utolsó hónapban meg itthon sokat táncoltam. Az elsõ hathónapban meg heti két-három aerobic-ra jártam. Már akkor voltak, akik viccesen megjegyezték, hogy kinn is igényelni fogja az egész napos mozgtást. És többször meg is figyeltem ezután, hogy ha abbahagytam, akkor kis dühös fészkelõdés kezdõdött odabenn. Egyébként én is imádom a ringást, pl. autózni, hintázni, táncolni, stb. Ezért aztán nagyon megértem õt is. Kicsit viszont aggaszt az, hogy én egész közel voltam a hiperaktívhoz gyerekkoromban. Mi lesz ha õ is?
Persze ezen kár elõre aggódni... És hát én se lettem boldogtalan, sõt...

Üdv.
Adrienn

Szia Adrienn!

Számolj be kérlek arról, hogy mennyit változott a kisbabád - van-e nekem is reményem arra, hogy a fiam õrületes tempója és buli éhsége megoldódik-e
valamikor.
Magunkról annyit, hogy 3 kisgyerek van, 2 jó és könnyen kezelhetõ lány, és Ármin, az örökmozgó, sikítozó, a több embert (egyszerre) igénylõ fiunk. Most 8 hónapos, a Míra lányunk ikertestvére. Ha jó kedve van, nem lehet összehasonlítani senkivel sem, mosolyog, hangosan nevet, ugrándozik, kedveskedik stb., de ha bánatos - és ez, ha nem csak vele foglalkozunk, akkor elég gyakori - akkor sikít, sír, rugózik megállás nélkül...

Szóval, várható valami javulás???

ZSófi

Szia Zsófi!

Eszerint egyidõs a két lurkó... Ádám is épp most töltötte a nyolcadik hónapot, beleléptünk a kilencedikbe. De nem lett vele könnyebb. Írtam egy mail-t annak, aki ezt a topikot nyitotta, kb ugyanazzal a kérdéssel, amit te teszel föl nekem. Válaszolt is, és õ is azt írta, hogy az õ fia, aki már tizennégy hónapos (mikor a topikot nyitotta, hét volt) még mindig nagyon hisztis.
Azzal biztatott - és egyet is értek vele - hogy csak addig ilyen nehéz, amíg a gyerek nem tud beszélni. Utána már talán meg lehet vele értetni néhány dolgot. Én még azt is hozzáteszem, hogy ha már tud beszélni, és elmondhatom neki, hogy most neki készítek ebédet, stb, akkor nincs olyan lelkifurdalásom, amiért esetleg sír. Mert tudja, hogy nem elhagytam (mint ahogy most hiszi, ha akár csak vécére megyek is), hanem csak az õ ebédjét melegítem.
Szóval mi vártuk, hogy Ádám megtanuljon mászni - megtanult, de nem lett jobb. Most azt várom, hogy megértse, amit beszélünk hozzá. Remélem, akkor már tényleg könnyebb lesz. De most még ugyanolyan nehéz, mint eleinte volt. Csak épp mostmár azért õ aktívabb lett, és a mosolya, a huncutkodása, a kedveskedése, a gõgicsélése és nem utolsó sorban a mindenekfeletti ragaszkodása bõséggel kárpótol a fárasztó egésznapozásért. Nem is tudok haragudni rá, mikor hisztizik. (Viszont sajnos sikerült kissé kikészülnöm egészségileg a fáradtságtól. Azt hittem, influenza közeleg, de már két hete nem történik semmi, csak minden nap olyan, mint egy influenza elõtti napon. Elmentem dokihoz, aki azt mondta, jellegzetesen kimerültség jelek, pihenjek... Haha... Ahhoz kéne valami segítség - de az nincs.)

Köszi Adrienn!

Akkor most megnyugtattál, vagyis könnyebb úgy elviselni, ha tudom, hogy ez természetes. Az orvosunk tegnap azt mondta, hogy vegyem tudomásul, hogy a férfiak a természet gyenge láncszemei...
Meg azt is mondta, hogy a gyereket megcsinálni öröm és igen gyors, a kihordás már macerásabb, de az sem nagy nyûg, de felnevelni, az aztán a legnehezebb, ráadásul addig tart, amíg élünk. No, ezzel nyugtathatom magam. De legalább már nem eszem magam azon, hogy szegény gyerek biztos beteg, fejlõdési zavarai vannak stb.

Akkor mégegyszer köszi a választ,
Zsófi

Sziasztok!

Adrienn! Vigyázz ezzel az erre várunk meg arra várunk dologgal (mászás., beszélés) Anno mi is gy voltunk, mindig úgy véltük bár csak tudna már ezt vagy azt a gyerek, hogy akkor majd biztos könnyebb lezs. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy hipp hopp elfogyott a kisgyerekkor. Próbáljátok érezni, megtalálni a szépet a mostani korában, elfogadni õt olyannak amilyen! Lehet, õ is érzi, hogy nem felel meg még annak, amire vágytok, vagy hasonlók, érzi a feszültséget, és ez tovább fokozza a hisztisséget. Tudom, ezzel most sokra nem lehet menni, de ahogy olvastam, magunk jutottunk eszembe, és ma már tudom, hogy hiba volt mindig várni a nagyobbacska kort!

Ildi

Na, akkor mi is bejelentkezunk ide. Rekam lassan 8 honapos lesz es a heten megtanult hisztizni. Olvastam, hogy egyesek szerint kicsik még hozza, hat nem tudom. Ez a fajta siras-sikoltozas-visitas annyira jellegzetes es elteveszthetetlen
Igazabol most sokmindent nem is tudok meg irni, se kerdezni, mert a sajat allaspontom se kristalyosodott még ki. Most tanulmanyozzuk egymas tureshatarat

-Afonya

Szia Afonya,
el fog múlni. Tényleg! Szeretettel fordulj felé mindig, szeretgesd meg, ha látod rajta, hgoy ezt igényli, az a 10 másodperc nagyon boldoggá tudja õket tenni, annyit pedig minden más várni tud. Nálunk nagyon bejött.
Ágci

Szia Agci!

Nalunk nem /csak/ ez a fajta hiszti van. Vagyis, amikor felvetetni akarja magat, az mondjuk ok. Ezt is csak egy hete csinalja, hogy egyertelmuen jelzi, ezt még birom
De van hiszti akkor is, ha pl. nem engedem odamaszni a telefonhoz vagy elveszek tole olyan dolgot, ami nem epp a hozzataplalas resze, pl. saros cipo Van, amikor azert hisztizik, mert felvettem, epp szeretgetem es o meg mondjuk a labdat szeretne pofozni.

-Afonya

Sok mindent tudnék írni. De inkább a praktikus dolgokra hagyatkozom. Az aprónép ilyenkor kezdi próbálgatni a személyiségét és a határait. Azokkal értek egyet, akik ezt természetesnek veszik és örömmel fogadják (lásd. ..szépen fejlõdik a gyerek)

Ami nálam mindig bevált:
természetesnek veszem, hogy maga a világ érdekli és nem csupán a játékok, tehát: a környezetében hagyok olyan dolgokat is, ami valódi, de használaton kívüli:
pl: telefon (rossz, nincs bekapcsolva), távirányító, zsebszámológép elem nélkül, cipõ cipõfûzõvel, papucs (tiszta), mûanyag színes flakonok (originál a legjobb, amibe víz is van), vastag üvegpohár (régi presszós), bojtos sapka, kendõ, mûanyag kistányér kanál, fakanál, toll, fésû stb..
Csodálatosan el tudnak vele játszani, engem sem bosszant, sem magában, sem a tárgyakban nem tesznek kárt. (persze nem nyomom a kezébe, csak elölhagyom)
A másik: bizony nemet is kell mondani és világossá tenni, hogy mi az amit nem szabad (ilyenkor rászólok, a felemelt mutatóujj és az erõteljes nem szó csodát tesz) Ha meg tehetelen vagyok, mert annira begurul, egy kicsit berakom az ágyába, és magárahagyom (általában ilyenkor a hiszti oka a fáradság...úgyhogy pihen egy kicsit)

Én is ezt csinálom, mint Szofi. Nagyon mûködik. Gyerek mondjuk sosem volt hisztis, csak nyûgös a foga miatt. De egy használaton kivüli régi fekete bakelit telefon csodákra képes! Vagy egy rossz billentyûzet.

zsunya

Sziasztok!

Szofi, ezt irtam en is, a hatarok probalgatasat. De ez mindkettonkre igaz, en is tanulom az ovet.
Ezek nalunk is megvannak, van sajat taviranyitoja /persze, az eredeti sokkal szebb, johogy az kell neki/, a papucsot raghatja, akár amit hasznalunk /ennyi kosz belefer/, a hajkefejet rendszeresen ragja, a felig telt vizespalack nalunk is slager, negyedorakat kepes eljatszani azzal, hogy en felallitom, o eldonti. Ilyenkor felsejlik bennem a majdani homokozo... A konyhaban is rengeteg dolgot megkap, ezekkel nincs is gond. En is azt vallom, jatekosan kell elterelni a figyelmet, felajanlva egy masik jatekot. De akarhogy is probalok hozza alkalmazkodni, vannak dolgok, amiket nem tudok eldugni es ugyanakkor tabuk. Mert onmagara veszelyesek. Es mivel most meg nem erti, mit es miert nem szabad, ezert nem is varom el tole, hogy akar masnap ne probalkozzon ugyanannak a megszerzesevel, ha egyszer erdekli. Pusztan a reakioval van gondom, hogy hisztivel reagal, ha valamit nem szabad. Varom, hogy mikor lehet majd megbeszelni vele ezeket, addig meg turunk mindketten, a gyerek is es en is Kompromisszum.

-Afonya

Sziasztok, mintha csak én írtam volna a sorokat.

Szintén rengeteg dolgot megkap de vannak tabuk.
Persze õ már nagyon jól tudja hogy mi lenne a tabu, de csak azért is nyitogatja pl. a szekrényeket a konyhában és pakolna, és közben rázza a fejét hogy nem szabad.
A hifi tornyot annyira szerette -csavargatta a gombokat- hogy elérhetetlen magasságba kellett telepjteni, sajnos ez másként nem ment.

Most a legújabb hiszti, hogy a földhöz vágja magát. Mint az iszlám vallás hívõi, hasonlóan pózol.
Én erre mindig otthagyom mert nekem azt tanácsolták, hogy ha nincs közönség nincs hiszti. És tényleg ha elmegyek a másik helyiségbe, azonnal abbahagyja szinte és üget hüppögve utánam.
Szerencsére boltokban még ezt nem játszotta el.

Szóval nagyon nehéz dolog ez ahiszti, mert elrontani sem akarom, de túl szigorú sem szeretnék lenni ...


Míra

Ja azt nem írtam, hogy a lányom 16 hónapos, de 9-10 hónapos korában mi is végigjátszottuk u.azt mint az Áfonya ... és már azt hittem megjön az esze :-)) erre mást talált ki. :-)))))

Míra

Sziasztrok,
Afonya,
válasz helyett küldtem e-mailt.

Míra,
igen nálunk is ez van, közben pedig édesen mondja: NEM-NEM és ingatja a fejét. De csak lehajítja az etetõszékbõl a kaját, és utánaküldi kanalat is...stb.
Ágci

Agci,
eddig nem erkezett meg