Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Örökbebabára várva - beszélgessünk!

Örömmel vettem észre, hogy kiskorukban a fél világ a lányomra hasonlított.Jó érzés, de komolyan!
Kizsó

Sziasztok

Kizsó
Mondjuk a hasnlóság a következőket jelenti:
Én is ilyen mosolygós voltam/vagyok, a frizurám teljesen ugyanilyen volt, kerek pofim és ugyanilyen kerek, de vil. zöld szemeim voltak/vannak... Mindez sok sok évvel hamarabb
Gondolom az összes többi nem hasonlít

Nagyon nagyon aranyosak még mindig Gondolom sokszor "szétzabálod" őket??

Képzeljétk ma a férjem azzal jött elém a munkahelyemre, hoyg ő érzi, hoyg most már nemsokára apuka lesz, és tényleg higyjem el ő érzi!
Ez azért érdekes mert ő soha nem szokott ilyeneket mondani... De olyan jó volt hallani, erre mondtam, hogy akkor adjon még egy puszit, ő meg kicsit komolyabbra vette, mindezt egy tér közepén))...
Szerelmesek vagyunk és várandósak) De jó nekünk!

Puszi, még jövök...

Sziasztok!

Mindig örömmel olvasom a topicot, bár írni nagyon kevés időm van, de azért igyekszem időnként bejelentkezni.

RKata! Nem is tudtam, hogy Cseni után már jeletkeztetek testvérkéért! Örülök neki! Látod most nem felejtettek ki.

Mosolygós! (nekem már Mosolygós maradsz, mert úgy megszoktam régebbről! Annyira szeretem olvasni a soraidat, - mint régen -, süt belőle a boldogság (mégha néha nehéz is az életed) és a nyitottság! Örülök, hogy ennyire szeretitek egymást a férjeddel és biztos vagyok benne, hogy hamarosan megcsörren az a bizonyos telefon!

Diti! Számtalanszor eszembe jutsz a mindennapokban, nagyon szoritok nektek! Mindig tervezem, hogy valamelyik este felcsörögjelek, csak nem tudom mikor a legjobb neked? Szóval mikor?

Idusa! Lilikéhez sok szeretettel gratulálok!

Kedves Nikinozso! Nem értem az államot, hogy miért nem segitenek, miért nem kapott az egyesület működéshez pénzt, mint ahogy beszélgettünk is róla telefonon. Amint tudok valamit, jelentkezem. Nem hivott vissza az ismerősöm, akit emlitettem, de majd ráülök a telefonra.

Kizsó! Gyönyörűek a gyerekek! De ugye nem vagytok nekem ismeretlenek! Talán majd ránk ismersz innen is, mindenesetre nagyon jó itt is találkozni!

Renóca! Mint gyakorló óvó nénitől kérdem: van valami előirás, hogy a gyerek ruhájába mivel és hogyan (varrva, rajzolva) kell elhelyezni a jelét? Elég nagy fejtörés ez nekem, hisz a két fiút egyszerre adjuk oviba. Bár még a jeleket sem tudom, mert holnap lesz az első szülői értekezlet.

Amneris! Bár már nem vagy itt mikor írok, kellemes utat, sikeres fellépést kívánok! És (bár tudom "és"-sel nem kezdünk mondatot) szeretnék egyszer olyan összeszedetten és szépen irni, mint Te.
Nagyon tetszett, ahogy fogalmaztad a véleményedet a "választás, nem választás, milyen gyerek legyen" kérdésben. (Bocsánat, h ennyire leegyszerűsitettem ennek kifejezését, de úgy is tudjátok, mire utalok.)

Engedjétek meg, hogy egy kicsit visszakanyarodjak ehhez a témához és leirjam a véleményemet, bár tudom ez a téma már lecsengett, de akkor nem volt időm rá reagálni.

Annak idején, amikor felvetődött nálunk az örökbefogadás (öf) gondolata, én kijelentettem, hogy kizárólag egészséges baba jöhet szóba. Ezt pedig arra értettem, hogy ne legyen olyan fogyatékossága, ami látható v. tudott. Gondolok itt arra, hogy ne legyen látás, v. mozgássérült.
Talán meglepő, h én, aki szintén sérült vagyok, pont én jelentettem ki ezt. Azt gondolom, hogy ez nem intolerancia volt a részemről, és nem is védekezés, sokkal inkább annak a felelősségnek a kérdése, hogy vajon hivatott vagyok-e sérültként ellátni, nevelni egy pl. sérült gyereket. Szándékosan nem irtam a felsorolásba a szeretni szót, hiszen abban biztos voltam, és vagyok a mai napig is, hogy szeretni egy sérült gyereket is tudnék! Mégis úgy éreztem, és érzem, hogy nem tudnék felvállalni pl. egy fizikálisan sérült gyereket, mert a szeretet ellenére, iszonyú nehézzé tenném az életünket.Ezért volt jó, az amire Nikinozso utalt, hogy ott volt a választás lehetősége.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ha mondjuk Máté súlyos beteg lenne, vagy bármi történne vele, akkor nem tennék meg mindent érte, amit csak lehet! Nehéz súlyú, nagyon összetett kérdések ezek, és talán az utolsó mondatom némileg ellentmond a korábbiaknak, de sajnos nem tudom pontosabban leirni és megfogalmazni azt, amire gondolok, remélem, hogy azért érhető, mire is gondolok valójában.

Elnézést, h hosszú voltam, és ha valaki nagyon nem ért velem egyet, mert esetleg megbántottam, attól bocsánatot kérek!

Mindenkinek szép álmokat és álljon itt búcsúzásként egy kép a fiúkról, akik iszonyúan hiányoznak, mivel a mamánál és a papánál vannak az ovikezdésig.

A kép:

Amneris!

Megkérdezhetem, hogy mikor álltatok be a sorba a Gólyahíreseknél? Merthogy ugye Nikinozso azt mondta, már "csak" kb. 1 évetek van hátra... számolgatok.

Matiba!

Szerintem teljesen érthető volt, amit leírtál az egészséges baba kérdéssel kapcsolatban és egyet is értek vele. Nem lehet (legalábbis én nem tudok) ugyanúgy állni az _eleve_ beteg/fogyatékkal született baba és a későbbiekben kiderülő betegséghez. Ha x év múlva kiderülne (ne adja Isten!!), hogy vmi nagy baj van az örökbefogadott gyermekünkkel, akkor az már az ÉN GYEREKEM-mel történik, az már a mi sorsunk, életünk, nekünk kell megoldanunk, és eszünkbe sem fog jutni visszaadni, mint vmi elromlott garanciális készüléket... De ha lehet választani, miért ne tenném? Nem tehetem ki sem a születendő gyereket, sem a családot (esetleg már meglévő testvért) és nem utolsósorban magamat egy olyan, egész életre szóló helyzetnek, amelyet nem tudok / tudunk 100%-osan felvállalni, csak azért, mert a természetes úton való szülésnek is megvan ez a kockázata. Szerintem ez nem érv.
Remélem, nem hangzott sarkosnak, vagy túl ridegnek, amit írtam...

És igen, sorbaállunk , bár még novemberben meg kell hosszabbíttatnunk az alkalmasságit, mert a mostani, érvényes fenntartó határozatunk decemberben lejár.

Mindenkinek szép napot!
Kata

Szia Kata!

Teljesen érthető volt, amit leírtál, ilyen összeszedetten szerettem volna én is leírni tegnap este, de csak úgy sikerült. Azért örülök egy picit, mert akárhogy is jött össze az esti hsz, lehetett érteni, mit gondolok

Annak meg tényleg örülök nagyon, hogy újra sorban álltok, mert szerintem kell egy gyereknek a testvérke.
Én egykeként nőttem fel, sérülten, a bátyám születesekor elhunyt, és bizony még ma is nagyon sokszor eszembe jut, milyen lenne, ha ő élne, illetve, nagyon sok helyzetben egyedül éreztem magam, és nem volt kihez fordulnom, ill. anyuékhoz nem tudtam mindig. Ennek szerencsére az ellenkezőjét látom a tágabb és a férjem családjában - bár nem mindegyik testvér esetében -, és ez is nagyon megerősít abban, jól döntöttem, döntöttünk, amikor azt mondtuk az öf kapcsán: ha Máté egyedül lesz, akkor is nagyon boldogok vagyunk, de ha olyan szerencse ér minket, hogy megszülethet a testvére, akkor méginkább!

A "végeredmény" pedig már ismert Dancsi személyében!

Velük kettejükkel, és a párommal kerek számomra a világ, érdekes mióta ők vannak nekem hárman, nem érzem magam egyedül!

Bocsánat, hogy ismét hosszú voltam.

Nikinozso! Van valami új hír az Egyesület háza táján bármilyen tekintetben?
Ami fontos: Éjjel 23.30-kor telefonált az ismerősöm, most beteg, de már hétfőn megy dolgozni, azt mondta, megkérdezi, amiről tegnap beszéltünk.

Süt a nap! Csodás napot mindenkinek!

Lányok, közben még én is leírok egy dolgot, így, nagyon bizalmasan.

Kicsit kókadt vagyok, mert tegnapelőtt volt laparoszkópiám, ez első napom itthon, végigolvastam mindent, csak nem eléggé összeszedettek a gondolataim a kényes témához való reagáláshoz. De nagyjából én is úgy gondolkozom, mint Matiba...

Szóval, van bennem egy őrült aggály. Én is sérült vagyok... pontosabban hallássérült. A külvilág ezt nemigen érzékeli, mert nagyon talpraesett vagyok, max. a hangom mélyebb egy kicsit, némely hang képzése picit "más". De a kommunikáció megy, olyannyira, hogy tanítok is fiatalokat, mivel PhD-s vagyok.
DE: írta Nikinozso, többször is, nyomatékosan, hogy feltétel, hogy a vérszerinti anya elfogadja az örökbefogadó párt, meglegyen a szimpátia. Hiába nem látszik első látásra, hiába tudnám eltitkolni, nem lenne tisztességes dolog, szerintem ezt közölnöm kell az anyával.
És most kitör belőlem a kérdés: MI LESZ, ha ez engem hátrányosan fog érinteni, és nem akarják nekem adni a babát? Sajnos túlérzékeny vagyok a helyzetemre, és a párom azt mondja, ne rémüldözzek itt előre feleslegesen, de engem ez akkor is nagyon aggaszt...

Norka!

Abszolút megértem az érzéseidet, amellett, hogy a párodnak is igaza van, hogy előre nem kell ettől tartani. Dehát tudom, az emberben ott bujkál az a kisördög, ugye?

Láthatod a mi példánkat, egyáltalán nem akadály az öfnél, hogy valakinek van valamilyen hátránya, és legyél benne biztos, hogy mire odajuttok, hogy találkozni fogtok a szülőanyával, már tudni fog róla.

- Bocsánat Nikinozso, ha nem egészen így van mindenkinél, de én csak a saját példánkat tudom leírni -.

Legalábbis nálunk így volt, mert mikor találkoztunk a szülőanya már tudta az én helyzetemet, és ENNEK ELLENÉRE RÁNK BIZTA A KISFIÚT!

Az Egyesület történetében pedig nem egy olyan pár van, ahol vki pl. mozgássérült, stb.

De majd jön Nikinozso és mesél egy kicsit, ha úgy gondolja, és biztos vagyok benne, hogy meg fog nyugtatni tégeg!

Na, sziasztok, megyek dolgozni....

Kedves S_norka!
Mindíg, minden körülmények között az őszinteség jellemzi a Gólyahírt. Természetesen, ha közeleg az "időtök" az a baba fog megtalálni benneteket, akinek az életetadója el fogja fogadni a Te hallássérültségedet. Természetesen fog tudni róla. De Téged megismerve kell majd, hogy Rátok bizza a gyermekét. Bizzál magadban!!!

Norka!

Elképzelhetetlennek tartom, hogy egyetlen vérszerinti anyuka se legyen, aki Rád akarná bízni a babáját, ezt felejtsd is el!!! (Aki ezt hátránynak érzi, azzal nem is fogsz találkozni!) Mindaz, amit a problémádról leírtál, abszolút nem akadálya egy gyermek felnevelésének, és ahogy ezt Te is tudod (és mi is tudjuk), úgy tudja az a nő is, akinek a babája a Tiéd lesz! Hidd el, sokkal-sokkal fontosabb (és gyakran nem is tudatos) tényezők fognak dönteni ebben a kérdésben, mintsem hogy hogyan képzed a hangokat.
Ne becsüld alá Magad!

Puszi,
Kata

Köszönöm a biztatásotokat. Legördült egy kis kő a szívemről...
Sajnos az emberek nagyon előítéletesek, és azt hiszik, ha valaki hallássérült, akkor már nem is hall semmit, és jelbeszéddel kommunikál. Nagyon végletes a megítélés, de ez sokszor a sajtó hibája is, és a nálam nehezebb sorsúaké, mert elbújnak a világ elől. Ha lesz lehetőségem írni (úgy néz ki, lesz), biztos, hogy megpróbálok nagyobb nyilvánosságot szerezni ennek a témának.

Tudjátok, még azért egy dolog eszembe jutott. Furcsa, de... egészséges babát szeretnék, de egyetlen kivételt tudnék tenni. Ha a baba hallássérült lenne, koraszülésből kifolyólag - mint én is voltam. Azt hiszem, nálam lenne a legjobb helye... de hát ez már kész regény lenne.

Sziasztok!

Már régóta olvasgatlak titeket, röviden bemutatkoznék. Mi is fiatalok vagyunk. Férjem 25, én 23 éves vagyok. 5 éve házadodtunk össze. Idén tavasszal derült ki, hogy genetikai okokból nem lehet vérszerinti babánk. Mi is úgy döntöttünk - már a vizsgálatok alatt is beszéltünk róla-, hogy szeretnénk kisbabát örökbefogadni.

A folyamatban még elég az elején tartunk. Már túlvagyunk a pszichológiai vizsgálaton és elvégeztük a tanfolyamot az Ágacskánál. A TEGYESZ-nél júl. 15-én jelentkeztünk, de a környezettanulmányra csak szept.12. után kerülhet sor, mert az illetékes kolléganő csak akkor jön vissza a szabadságról. Így nem nagyon reménykedünk abban, hogy az év végénél előbb határozatot kapunk, nagy bánatunkra

Mosolygós! Sokat gondolok rátok, milyen izgalmas várakozásba vagytok most. Remélem minél hamarabb megérkezik a ti babócátok is. Mi is Sopronba ünnepeltük az 5 éves házassági évfordulónkat a 2005. augusztus 12-i hétvégén.

Nikinozso!
Szeretném itt is megköszönni önzetlen segítségedet, amit telefonon nyújtottál nekünk, és a Gólyamesék könyvet, amit küldtél nekünk postázva. Mindenképpen szeretnénk elmenni az októberi találkozóra, de attól tartok, hogy addigra még nem lesz meg az alkalmassági határozatunk. Pedig nagyon bíztunk benne, hogy akkor már jelentkezhetünk hozzátok, de sajnos az ügyintézés elég lassan halad most a P.M-i TEGYESZ-nél.
Nagyon jó olvasni az infókat, milyen sok baba talál szerető családot. A munkátokhoz továbbra is sok sikert és kitartást kívánok.

Kedves Rvan!
Ha már csak a környezettanulmány van hátra, elküldhetitek a jelentkezést, majd az alkalmassági határozatot csatoljátok késöbb, de a sorba már bekerülhettek.

Kizsó, én nem hasonlítottam a lányodhoz - pedig nagyon szép kislány. Az öccse meg úgy látom, már most nagy autórajongó

Hajaj, Amneris, nem tudnál egy kicsit konkrétabb lenni? Szégyen-gyalázat, de én még a főiskolás tanáraimat is elfelejtettem, pedig az azért nem volt olyan rég, mint az általános iskola. Fehér Adrienne volt az osztályfőnököm (matek) és Büttner Hedvig az énektanárom, Györgyi néni a kémia - a többieknek csak az arca ugrik be, a nevükhöz nagyon meg kéne eröltetnem magam...

A bábszínház nagyon jó volt, ez az egy volt gáz, de csak azért, mert egyből a sötétítés után jött. De a dallamokat még sokáig énekelgettük Janóval Meg is nézem, nem játszák-e még.

Mosolygós - én hiszek a megérzésekben

Matiba, azt ugyan nem tudom, óvodában hogy kérik (az még nekünk odébb van), de én a ruhák cimkéjét jelölöm alkoholos filccel, hogy tudjam, melyiket kitől kaptuk. Megmarad, nem jön le a mosástól.

A beteg gyerek téma tényleg nem egyszerű. Anyukám és nagymamám például azon az állásponton vannak, hogy ha kiderül a magzatról, hogy beteg, akkor el kell vetetni. Én pedig azt a magzatot már a gyerekemnek tekintem, az elvetetését a gyerekem megölésének, és nem tudnám feldolgozni, hogy megölettem a gyerekem azért, mert betegnek született volna. Én "sorsszerűen" gondolkodom, minden történésről elfogadom, hogy valami célja van az életemben - és a beteg babát is így fogadnám. De ha örökbefogadnánk, akkor ilyen családi hozzáállással gondolom én sem tehetném meg, hogy beteg gyereket fogadjunk örökbe. Meghát, szóval akkor már nem a sors hozná ezt a helyzetet, hanem én befolyásolnám a sorsot - ha értitek. Szóval tényleg nem egyszerű kérdés. És az is megnyugtató, hogy még a beteg gyerekek is családra találnak. Mert ha nem így lenne, abból - ha abban a helyzetben lennék - biztos lelkiismereti kérdést csinálnék.

GyeZsu

Sziasztok))

Rvan!
Nagyon jó helyre kerültél
Ha Nikinozsóval felvetted a kapcsolatot az külön példás! Nem tudom érdeklődtél-e már alapítványnál, háááát... Nem hinném, hogy a kedvesség áradna belőlük...
Velem úgy kezdték, hogy örüljek, hogy nem temettem halottat... És hogy még csak 5 éve próbálkozunk??? Van olyan aki 15 éve stb...
Gondolhatod, hogy mennyire érdekelt ezek után, hoyg hogy kell oda jelentkezni. (Pedig állítólag még protekciónk is lenne oda...)
DE látom, hogy nagyon utánajártatok a témának Ágacskás tanfolyam Ha újra kezdenénk, akkor már oda mentünk volna...
Pest megyei Tegyesz?? Hát év vége biztosan lesz, hogy a határozatot megkapjátok... Nem akarlak elkeseríteni, csak tapasztalat. (készüljetek fel a várakozásra!)
De legalább addig is megy a sor! És ez a lényeg!

Lányok!
Nem igazán értem ám én, hoy miért is bezsélünk a beteg babákról....
Szerintem mindenkinek van gondolata, véleménye erről... Csak mondjuk én szerintem ha valaki idetéved, és ők simán bevállalnak beteg babát, akkor valószínű az itt olvassottak nem fogják erősíteni a gondolatukat!
Remélem nem nagyon értetek félre, tudom hogy csak a véleményetek stb...
Azért is gondolom én így, mert nekem sem esik jól, ahogy néha írtok a különleges sor kérdésről...
Elfogadom, hogy ti nem ilyen babára vágytok, csak néha már zavaró a dolog... Simán leromázzátok, pedig félig, vagy akár 3/4ig magyar babákról bezsélünk!
Nem látszódó roma rokonság.
Kicsit kezdem már úgy érezni, hogy a gyermekemről bezséltek... Milyen fura ez))
Azért remélem nem haragszotok rám az őszinteségemért. Mert én itt mindenkit nagyon nagyon kedvelek! (és tudom ám, hogy ti ezzel nem akartatok megbántani)

Inkább írjunk olyan dolgokról, hogy hányan fogadtak már örökbe beteg babát, és a végén külföldi örökbefogadás után a kisgyermek egészséges lett.))
Mi hallottunk iylen történetekről a tanfolyamon.
Mondjuk hozzátették, hogy a külföldi rehabilitáció teljesen más mint a Magyar EÜ.


Ja, Rvan!
Nem mondod, hoyg nektek is 2000. aug. 12-én volt az esküvőtök???
Most már cska az lenne a kérdés melyik városban laktok Persze itt nem kell megírni, esetleg magánban ha gondolod...
Szorítok nketek, kitartást!!!

Renóca!
Körút??????????????????????????????????
)

Puszikállak mindannyiótokat!
Szép álmokat, megint egy nappal levesebb várakozási idő!!!!!
És hol szúnyokálhat most a mi kicsikénk... Jajj de jó lenne róla valamit tudni...

Kedves Gyezsu!
Kizsonak két kislánya van!! Akit Te kisfiúnak néztél Õ Zsófika.

Nem vagyok az írás embere inkább a szavaké, de megpróbálom röviden leírni, a "szülő keresés" folyamatát. Egy cég jóvoltából van egy 4 fiókos kb.500 adatlap befogadására alkalmas kartotékszekrényünk, ebbe (2 fiókban) tároljuk az öf.-ra várók anyagát. Amikor várható, vagy már van is egy baba aki családra vár, akkor ebből az EGY SORBÓL keresünk neki családot. De a ti megadott információtok (amik az adatlapon szerepelnek) alapján keressük meg a megfelelő családot. Természetesen mindíg a legelejéről indulunk. De idővel tudjuk, hogy milyen esetben kiknek ne szóljunk, mert nem "rájuk vár" az a gyerkőc, vagy túl közel lakik az életetadó.

Arra is reagálnék, hogy "beteg baba" vállalás!
Eddig a 210 gyerekből, egy ujjhiányos babánk volt, egy "egy vesés", egy vese problémás, három "szívhhibás" akiket meg is műtöttek pici korban, és azóta semmi bajuk, és több koraszülöttünk, de Õk nem betegek csak kicsik! Késöbb kijöttek itt-ott problémák, de ezt előre nem lehetett tudni, mint ahogy a vérszerinti gyerekeknél se tudhatjuk, (egyenlőre) hogy mit hordoz magában. De a nyílt öf.-nál legalább az esetleges családi terheltségről lehet tudni, ha van, a szülés körülményeit pedig pontosan lehet tudni.

Sziasztok!

Kedves Mosolygós!

Megértve, de kicsit meglepődve olvastam a soraidat. Tudom, akinek nem inge..., mégis magamra vettem egy kicist.
Én úgy gondolom, hogy senki nem a te leendő babádról beszélt, hanem mindenki leírta a gondolatait ezzel a kérdéssel kapcsolatban. És bár teljes egészében nem olvastam végig a topicot, de nem emlékszem olyanra, hogy bárki leromázta volna a ti leendő babátokat, ha mégis használta a roma kifejezést, nem bántó célzattal tette, hanem, mint ahogy a köznapokban is szokták használni. Akár a hírekben, vagy nyilatkozatokban is hallhatod így. Remélem, aki használta, nem negatív értelemben értette. Ha pedig nem, akkor azzal az illetővel kellene ezt privátban tisztázni, nem pedig burkoltan, de forrongva általánosságokat írva nekiugrani az egész társaságnak!

Ne haragudj, ha ezzel megbántottalak, de én úgy érzem semmi rosszat nem írtam neked, rólad, nem beszéltem az általad említett különleges sorról, nem romáztam le a gyerekedet, és nem szeretném, ha innen is távoznom kéne, mint a családinetról, mert más a véleményem, vagy másképp gondolok dolgokat!
Ezt talán megtehetem, és le is írhatom, nem?

Kedvellek, de nem szabad általánosítanod, és a rosszat feltételezned, szerencsére nem vagyunk egyformák, de a különböző véleményeket el kell tudni fogadni, még, ha nagyon érzékenyen is érint.

Bizonyára pedig most azt gondolod, persze "ő könnyen beszél, mert már van gyereke, gyerekei, nekem még várnom kell rá!
Igen ez igaz, de nem szabad elfelejtened, hogy itt mindenki megjárja a maga "poklát", - mint ahogy te is!

Bántani Téged szerintem pedig senki nem akart, én sem ezzel a hsz-szel.

Mindenkinek szép napot!

Sziasztok!

Matiba!
Az Istenért meg ne haragudj már!!!
Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy bárki megbántott volna... Pont azért nem is írtam sem nevet, sem helyet, időpontot, mert nem érzem fontosnak a dolgot annyira...
Csak voltak olyan megjegyzések, amiket nem nekem szántak, de mégis rosszul esett olvasni.
És gondoltam, hogy ha más beteg babát is bevállal, mert van rá ereje, és sorolhatnám még, hogy miért... (mondjuk az aki gyógypedagógus, az szerintem simán bevállalja, hisz sokkal jobban kimutatják ezek a ygerekek a szeretetüket is

Mondjuk értem, hogy neked rosszul esik amit írtam, de hidd el/higyjétek el, nem rosszindulatból írtam... (Tudodm, hogy pont te nem szeretnél senkit sem megbántani)
Mondjuk már késő volt, és fáradt nap volt a hátam mögött...
Csak ahogy olvastam tegnap a hsz-eket, nekem rögötn az ugrott be, hogy mindenki leírja, hogy nem szeretne örökefogadni beteg babát...
Mikor én kérdeztem a különleges sor kérdésről, akkor meg a roma kérdés volt soron, és kicsit úgy éreztem, hogy az én babámat mindenki elutasítja, és senkinek sem tetszik majd...
Persze ez nem baj)))))))))))))))))))
Nekünk kell)
/Kicsit olyan érzés ez, mintha egy anyuka megmutatja a gyermeke képét, és várja rá a mosolygást, erre a válasz egy erőltetett mosoly../

Hátha így már jobban értitek, hogy miről írtam az este, megbántás nélkül!!!!

Matiba!
A fiúk nagyon szépek, nagyon sokat nőttek)
A családinetes dolgot, meg szerintem ide ne kavarjuk be...
Nem is akarok rá emékezni))
Már amúgy is örökbebabára várok, nem lombikbabyre)) (Ez ugye nem sértő senkinek sem?)

És mint olvashattad, azt írtam, hogy nem akartam megbántani snekit, és tudom, hogy ti sem engem!
Nme vagyok sértődös alkat, még ha megbántanak a való életben, azt is elfeljtem 5 perc alatt

Puszi mindenkinek, és bocsi ha hülyeségeket írtam)

Mosolygós

Sziasztok!
Bocsánat, hogy eltűntem.

Matiba!
Remélem szuper kis jeleket kaptatok.
Szeríntem úgy teszed bele a jeleket, ahogy szeretnéd. Célszerű az ágyneműbe belehímezni, a cipőre pedig filccel rajzolni. A praktikusság legyen szemed előtt. Az ágyneműt gyakran mosod, a cipőre pedig egy pillanat alatt újra fel tudod rajzolni mosás után. Egyébként, ha nem lesz a te csemetéden kivűl még 15 gyereknek ugyanolyan cipő, ágynemű...stb. az óvónéni is hamar megtanulja, hogy melyik kihez tartozik. A jel nálunk elsősorban azért fontos, mert előfordul, hogy a nagyszülők más pulcsiját adják rá, de ha benne van (lenne) a jel könnyebb dolguk van (lenne) nekik is.

Drága Mosolygós!
Sajnos a körút orvosi körút lett. Hála Istennek semmi baj, de nagyon megijedtünk. Észrevettem a mellemben egy csomót és a három kényszerszabi napom orvossal, vérvétellel, uh-val telt. Nagyon megijedtünk, mert szüleim, nagyszüleim fiatalon, daganatos betegségben hunytak el. De szerencsére csak az egyik tejmirigy gyulladt be. Azt mondták a magas prolaktin miatt lehet, amivel 4 éve küzdök és ami miatt már előtejem is volt.
Most már megkönnyebbültünk és a jóhírt a Brendon meglátogatásával ünnepeltük. A párommal szinte elolvadtunk a sok gyönyörű babaholmi láttán, és elképzeltük, hogy egy-egy rugiban hogyan ringatjuk majd a mi babánk/babóinkat. Persze az ikerbabakocsikat is szemügyre vettük.

Kizso!
Gyönyörűek a lányok!!! Gratulálunk hozzájuk.

Rvan
Ne szomorodj el. A környezettanulmány után hamar meglesz az alkalmasságitok! Mi máj.31-én jelentkeztünk és aug. 10-től jogerős határozatunk van. Igaz nálunk se tartották be a 60 napos ügyintézést, de csak 10 napot csúsztak. Meglásd szeptember közepére a kezetekben lesz a határozat!!!

Szép napot mindenkinek!

Most már sietek az óviba, várnak a gyerekek. Tegnap azzal fogadtak, hogy ugye énekelsz alvásnál

Renóca

Sziasztok!

Mosolygós! Nem haragudtam meg Rád! Nem vagyok én sem egy sértődös, sem haragtartó típus.
A családinetes dolgot pedig nem akartam belekavarni, magamra értettem, hogy nekem kellett eljönnöm onnan, nem arra, ami veled történt. De fánylat rá!

Renóca!

Köszönöm szépen a segítséget! Nagyon szuper jeleket kaptunk, úgy érzem igencsak illik rájuk a sajátjuk.
Máténak vonat, Daninak hajó lett a jele. Nekem nagyon tetszik.
Az óvónénik meg végtelenül aranyosak, mosolygósak voltak, úgy érzem nagyon jó helyet sikerült találni a fiúknak. Remélem tényleg így lesz, ez egy megérzés és én hiszek bennük. Majd időnként beszámolok róla.
Én is szívesen mennék oviba, nagyon szerettem gyerekként.

Most pedig elbúcúzom, mert folytatnom kell a munkát, csak nem akartam nem leírni az előzőeket, a jövő hétig pedig nem szeretem volna vele várni, mivel munka után utazunk vidékre apósomékhoz, így már nem tudtam volna du. írni.

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

Kedves Nikinozso!

Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a mai napunk, nagyon örülünk a válaszodnak. Azt szeretném megkérdezni, hogy postán adjuk fel a jelentkezési lapokat,amit elküldtél, vagy ha lenne egy kis időd ránk, mi nagyon szívesen elmennénk személyesen is jelentkezni.

El sem tudom mondani, most mit érzek. Azt hittük, hogy még hónapok fognak értelmetlenül eltelni a határozatig, önhibánkon kívül, és most egy új fénysugár jelent meg az életünkben. Köszönjük szépen.

Kedves Mosolygós!
Nekünk is 2000. augusztus 12-én volt az esküvőnk. Az Ágacskás tanfolyamról csak jót mondhatok. A három nap úgy elröppent, hogy a 3. nap végén szinte rossz volt, hogy másnap nem kell menni. Nagyon sokat jelentett, hogy olyan emberek tartották, akik szintén örökbefogadtak egy-két gyermeket. Nagyon sok személyes tapasztalatot meséltek el, és felhívták a figyelmünket olyan speciális "problémákra", ami csak örökbefogadás esetén jelentkezik. Én mindenkinek csak ajánlati tudom.

Renóca!
Köszönöm szépen a bíztatást, úgy érzem nagyon jó úton haladunk.

Kedves Rvan!
Választhattok, fel is adhatjátok, (elsőbbségivel a levél másnapra itt van) és el is jöhettek, ha akartok Százhalombattára, mindenkivel szívesen beszélgetek személyesen is. De a megyei képviselőket is meg lehet keresni. Októberben pedig valamelyik szombaton, Országos találkozó lesz az örökbefogadásra váróknak Budapesten.

Kedves Nikinozso és sorstársaim...

Meg kell vallanom még egy valamit. A helyzet az, hogy a "beteg" baba-téma bennem viszont elindított valamit! De tudjátok mit, ne is nevezzük őket a továbbiakban így őket, hanem inkább különleges babáknak!

Éjjel ezzel álmodtam, aztán felriadtam, gondolkoztam, egész nap bizsergetős érzés volt bennem, végül most másfél órát beszélgettem édesanyámmal erről. Anyu tanítónő, már 50 elmúlt, és jó pár sérült gyermekkel foglalkozott, fejlesztőpedagógiai affinitása is van... és hát itt voltam/vagyok én, hallássérülten, nagyon nehezen kihordott terhesség után, 36.hétre, 2 kilóval születtem meg, oxigénhiányosan.
Tudjátok, bizony rádöbbentem arra, hogy én bekerültem volna a különleges babák közé... És milyen alapon utasíthat el bárki is - hiszen tudom magamról, hogy végül a szüleimnek, a pedagógusoknak, a segítőknek és saját akaraterőmnek köszönhetően, elég sokra vittem, és folyamatosan megelőztem sok-sok halló kortársamat bizonyos teljesítmények terén...

Nem tudom megfogalmazni ezt az érzést, ami most bennem van, de nagyon azt érzem, hogy ha végülis ide kerül a sor, hogy nem én szülöm meg a babát, hanem ilyen különleges helyzet révén lesz gyermekem - akkor a sors gyönyörű összhangja lenne, ha a saját sorsomat, kitartásomat plántálnám egy különleges babába. Ugyanis hiszem azt, hogy a korababák későbbi helytállása nagyban függ a környezet odafigyelésétől és gondoskodásától... és én ezt tovább tudnám adni.

Nikinozso, tőled kérdezném, hogy nálatok hol van a koraszülöttség határa, és mik voltak eddig a jellemző esetek? (Súly, kor) S ha a különleges sor szereplői, mennyivel hamarabb hozhatja meg őket a Gólya? - félreértés ne essék: nem a várakozás hossza számít, ez már sokkal nagyobb fajsúlyú ügy annál. Hanem azért jó tudni, mire számítson az ember, ha már erre elhatározza magát, és beadja a papírokat...

Sziasztok!
Szeretnék egy kis mosolyt csalni az arcotokra Kingus legújabb gyerekszájával! Remélem nem bánjátok!
Jöttünk ma hazafelé a boltból, és meglátott egy kisfiút pisilni a bokorban. Egy darabig nézte, aztán már noszogatnom kellett, hogy jöjjön már, ne nézze annyira. Elindult, de láttam raja, hogy valamin nagyon gondolkozik. Aztán végülis csak ennyit mondott: " Anya! Majd ha nekem is kukim lesz, én is állva fogok pisilni!" Aztán szaladt tovább az ajtóig.
Persze utána megbeszéltük, hogy neki olyanja már nem lesz.
Hát ilyen egyszerű a világ!

Kedves S_ norka!
Ma reggel már leírtam a gyerekeknek való család keresést, légyszíves olvass vissza.
Koraszülöttnek számít a 2500gr.-nál kissebb súllyal született gyerkőc.
NÁLUNK NINCS TÖBB SOR, CSAK EGY, ÉS PROTEKCIÓ, VAGY KIVÉTEL SINCS. De minden gyereknek addig keressük a megfelelő családot, amíg meg nem találjuk, és "különleges esetekben " már nem számít, hogy hanyadikok a sorban, ha vállalják azt a gyereket, akit mások nem.

Kedves Nikinozso,
bocsánat ... visszaolvastam még egyszer, ezentúl jobban figyelek. Csak valaki elkezdte itt ezt a "különleges sor"-t, és az ember megzavarodik. Most már kezdem érteni, hogyan működik is ez.
Azért azt sejteni vélem, hogy korababát nem vállalnak olyan sokan.

Kedves S-norka!
Valóban nem mindenki vállal kora babát, így a "sor" hamarabb ér azokhoz, akik vállalnak.

Nikinozso, Kizsó, ezer bocsánat!!!! A fránya sztereotípiák Ezek szerint a hugi az autóimádó

Nálunk az a családi történet, hogy párom unokatesói (két fiú) leguggolva nézték sógornőmet pisilés közben, és sehogysem értették a dolgot. A kommentár: "Csak tudnám, honnan pisil!" Kata pedig a maga másfél évével nemes egyszerűséggel cicinek nevezi a következő testrészeit 1) cici 2) köldök 3) punci. Azért ez érdekes, nem?

Norka, megborzongattál, jó volt olvasni a soraid

GyeZsu

Most voltak itt az "irodában" az MTV 1-től a vasárnap 7 órai Hiradóban lesz szó a "forráshiányról".

Ez igen! Megnézzük!

GyeZsu

Sziasztok!

Gondoltam, megosztom veletek az örömünket. Nagy nap volt számunkra a szombat, jelentkeztünk a Gólyahírnél.Voltunk Százhalombattán és sokat beszélgettünk Nikonozsoval.Jó tudni, hogy most már nem értelmetlenül telnek a hónapok, hanem "fogyó sorszámmal".

Kedves Nikinozso!
Szeretném még egyszer megköszönni a türelmedet, és az időt,míg sok kérdésünket megválaszoltad.Nagyon jó érzésekkel, aggodalmaimmal kapcsolatos kérdéseimre választ kapva, megnyugodva jöttünk hazza. Tényleg úgy érezzük, hogy jó kezekbe vagyunk.
Az esti híradót mi is nézni fogjuk.

Rvan

Renóca!

Örülök, hogy az orvosi körútnak szerencsés vége lett.
A Brendonba mi a tanfolyam elvégzése után mentünk be, nagyon felbuzdulva. Mi is csak ámultunk, mekkora választék van pl. a gyerekülésekből és rájöttem, hogy még alaposan után kell néznünk, hogy miket kell figyelni a különböző termékeknél, hogy a sok közül ki tudjuk választani a legjobbat. De van rá időnk, még a baba érkezéséig. Mi úgy gondoltuk, hogy apródonként majd mindent megveszünk, ami nemhez nem kötött.

Sziasztok!
Bocs, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de pénteken valamiért egyáltalán nem tudtam elküldeni a hsz-emet, a hétvége meg nagyon sűrűre sikeredett.

Kata! Ne haragudj, hogy tegnap nem mentünk, de az esküvői szertartás után derült ki hogy mennünk "kell" a vacsira is, csak véletlenül a másik "sima" meghívót postázták el nekünk.

Nikinozso! Nagyon kivácsi vagyok a mai riportra!

Kedves Lányok és Nikinozso!
Tudnátok abba tanácsot adni, hogy hogyan lehetne meglágyítani az örökbefogadással kapcsolatban a csökönyös pasik szívét? Azért kérdezem, mert a lombikos volt sorstársaim közül sajnos akad 2-3, akinél most úgy tünik, hogy csak örökbefogadással lehetne kisbabájuk, de a párjuk hallani sem akar a dologról! Fáj a szívem értük, mert így csak felörlődnek ebben a kilátástalanságban! Most érzem csak mennyire szerencsés vagyok, hogy a párommal ennyire egyhullámhosszon vagyunk ebben a témában is. De szegény lányoknak még ez a reményük sincs meg, és így nagyon nehéz lehet hónapról hónapra várakozás és a kudarc feldolgozása!

Remélem mindenkinek jól telt a hétvégéje!
Puszi,
Di_ti

Szia, Di_ti!

Dehogy haragszom, csak sajnálom, hogy nem tudtatok jönni, nagyon jól sikerült (és hogy kifogtuk ezt a szép napot!), szerintem legalábbis.

Szerintem azt kéne a pasiknál elérniük a lányoknak, hogy - minden kötelezettség nélkül - legalább menjenek el a Gólyahíres talira. Az én párom ott "táltosodott meg" , igaz, eleve sem utasította el az öf-t, de nem is volt meggyőződve. A férfiaknak több időre van szükségük.

Kata

Sziazstok!

Híradó: itt tudjátok megnézni, ha valaki nem látta:
http://www.hirado.hu/cikk.php?id=57743
Nikinozsó!
Remélem lesz eredménye, kívánom, hogy sikerüljön!!!

Tele vagyok élménnyel Persze babások...;) /Barátokkal és gyerekekkel töltött hétvégénk volt/
Vettünk fantazstikus sárga plüss rugit, szívecskés struccos hímzéssel) Férjem meg sárga macis fürdetőkifogót vásárolt, macis mosdókesztyűvel... Teljesen odavagyunk))
Ngayon hiányzik a babynk már...
Nagyon sokat gondolunk rá, nem telik el óra hogy ne jutna eszünkbe...
Szomszédasszonyomnak is simogattam a hasát ma, a baba teljesen odáig van tőlem) Mivel már csak 5-6 hét van szülésig, rendesen lehet érezni a babucit Még bele is könnyeztem, annyira elérzékenyültem... Egyrészt azért mert milyen nagy csoda ő, másrészt azért mert belegondoltam, hogy valahol ott lehet már a mi picink is, és őt nem simogathatom...
Nagyon nagyon csodálatos érzés volt, ahogy simogattam ő úgy mozgott, próbált rugdosni, mintha érezte volna hogy szeretném érezni... Nem igazán lehet az érzést elmondani, de ajánlom mindenkinek
Annyian várják már, az összes barátunk, ismerősünk nekünk szorít, kérdez és vár...
Olyan sokan ismernek minket, és annyian tudják már, hogy mire várunk. Lehet hogy nem kellett volna, de azt is elmondtuk, hogy Gabika hívott, hogy már nem kell sokáig várnunk. Most mindenki odavan Lassan ott tartunk, hogy ha majd sétálunk a babyvel, nem lesz olyan aki ne tudná, hogy mennyire vártunk a picinkre
Azt gondolom, hogy mi nagyn nagyon sokat teszünk/tettünk azért, hogy az örökbefogadás ne legyen tabu, és ne érezze magát senki sem rosszul ha kiváncsi valamire... Nem szeretem ha látom a sok kérdést az arcokon, de nem mernek kérdezni Akkor felhozom a témát, hogy legyen módja kérdezni az illetőnek.
Mondjuk imádok is a picinkről beszélni, akkor kicsit olyan, mintha már lenne....
És remélem van is Valahol...
Sokat gondolunk rá!!! Nagyon nagyon sokat...

Szép álmokat nektek, pusszancs:
Mosolygós

Sziasztok!!!

Végre van netem és megtaláltam ezt a topicot.:-)
Töltike vagyok a lombikos-Indexes fórumról. Lehet,hogy van aki ismer:-) Mosolygós szerintem te biztosan.. Kaáli, a mütö elött?? Hmm??

Befogadtok??
Nekem már van egy 6 hónapos örökbebabám. Egy tündéri kislány. Most inditottuk el a kis testvérkéért a hajrát, igaz még csak a pszihológusi beszélgetésen vagyunk túl.

Most csak ugy irtam, megyek visszaolvasok a fórumon:-)

Örülök,hogy rátok találtam:-)

Pusz Tölti

Kedves Di-Ti!

Az én párom sem volt az örökbefogadás pártján. Az egész dolgot míg a határozatot megkaptuk bevallom cirkusszal csinálta végig és csak az én kedvemért. Aztán meglett a határozat, beadtuk a papirt a Gólyahirhez és úgy minden elcsendesedett, csináltuk a lombikot.

Amikor megszólalt a telefon ö nem igazán reagált ugy rá ahogyan vártam. Egészen a babával és az anyukával való találkozásig azt hittem visszamondja a dolgot mert nem fogja tudni elfogadni.

De amint meglátta Nikit felcsillant a szeme és egy mondata volt
"Visszük haza". :-)

Na itt megkezdödött a szerelem . Apa és lánya teljesen odavan egymásért. Apa fürdeti, ha hazajön a munkából Niki visit és kackag az örömtöl.
A második babáért már a férjem kérésére indulunk,hogy Nikikének testvérkéje lehessen.

Ugyhogy bevallom és anno 2,5 éve hiszti árán tudtam a férjemet elhuzni a papirok beadására és mindezt az én kedvemért tette ,hogy ne sirjak. De mostmár azt mondta megérte és köszöni,hogy kitartottam akkor az elhatározásom mellett!!! Lelkileg elfogadni a tanfolyam és a Gólyahires találkozó is nagyon sokat segitett.


pusz Tölti

Kedves Niki_anyu!
Nagyon örülök neked! Az itt író, és "csak" olvasó várakozóknak, nagyon kellenek a beszámolók, hogy a valóságban az érintettek hogyan élik meg az örökbefogadást. A ti esetetek nem semmi volt a Gólyahír életében, nem annyira a ti, mint az örökbeadó anya részéről. Ha van kedved, és időd(név, és lakhely nélkül) jó lenne, ha mesélnél.

Szép jó reggelt

Töltike!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hát hogyne emlékeznék rád))
De találkoztunk ám a Gólyahíres találkozón is áprilisban Csak még annyira el voltál foglalva, hogy nem nagyon ismertél meg, hiába mondtam, hogy ki vagyok)
Nagyon édes a kislányotok, meg is siratott az ő története, és az hogy hallottam, hogy ti fogadtátok őt örökbe!
Hogy vagytok??? Pár képet nen kaphatok/kaphatunk a kiscsajról?
Kiváncsi lennék, hogy mekkorát nőtt azóta, mert ő egy tündér

Pusszancs nektek mégegyszer!

A tegnapi vásárlás eredményei)
(Remélem nem baj, hogy megosztom veletek..)

Apukák megszelidítésével kapcsolatban, remélem nemsokára jön Naninga is mesélni...
Neki is sikerült!

Szia Töltike!
De jó hogy benéztél! Mivel te is olvasod még a másik fórumot, gondolom, tudod kikre gondoltam, amikor tanácsot kértem. És saját tapasztaltból tudod, hogy a pasik néha mennyire nehéz "ügyek" tudnak lenni! Én még nem ismerem a történeteteket, szóval kiváncsian várom!
És remélem Naninga is hamarosan bejelentkezik majd! Eljöttök az októberi talira is?

A híradót én is láttam, a riport sajnos elég rövid volt, de nagyon jó helyre került, mert utána rögtön arról volt szó, hogy egyre kevesebb baba születik, szóval remélem hatásos lesz!

Mosolygós! A kelengye nagyon aranyos! Nekem is már annyi van, hogy nem ártana neki egy külön kis szekrény, de erre még várnunk kell egy kicsit, míg elkészül a kis szekrényhez a babaszoba!

Puszi,
Di_ti

Sziasztok!

Talán jó esettanulmány vagyunk, ha a férjek megpuhításáról van szó... Amikor május elején kiderült, hogy megint nem sikerült a lombik, aznap hallgattuk Albert Györgyi rádiós riportját, aki arról beszélt, hogy neki is még ott van az örökbefogadás lehetősége. Néztem rá a páromra, ő merő elutasítás volt ("megőrültél?") Eltelt ugye 3,5 hónap, közben folyamatosan napirenden volt a téma, nem erőszakosan, de elértem nála, hogy legalább számba vegye a lehetőséget, és gondolkozzon rajta. Ehhez képest szombaton este egy lagziban (!), pohár bor mellett egész oldottan tudtunk beszélgetni a témáról, és már várja a tanfolyamot, ami egy hét múlva lesz, nagyon kíváncsi. Szóval, igen, nekik idő kell.

Sziasztok Lányok!

MEGJÖTTEM!! Gyönyörű utunk volt, és egy olyan színházban énekeltünk, amilyet még nem láttatok!! De én sem!!
4000 ember nézett minket egyszerre - fantasztikus érzés!!

Egyébként szívből köszöntök én is minden Kedves Újdonsült Klubtagot!
Szorgosan visszaolvastam az elmúlt néhány nap "termését" - mi tagadás, volt mit! Örülök, hogy így "pörög" a topic!

Norka!

Láttam, Te kérdezted, mióta is állunk sorba a Gólyahírnél, hogy számunkra kb. már "csak" egy év a várakozás...
Mi ez év januárjában jelentkeztünk, vagyis a nyolcadik hónapunkat tapossuk éppen a várakozók listáján.
A mi sorsunk is határozat nélkül indult, de már addig is haladhatott a sorszámunk, míg csatolni tudtuk a hiányzó iratot. - Igazán kedves Nikinozsoéktól, hogy ilyen toleránsak ez ügyben!!

Szóval Nikinozso jóslata a további egy évről reményeim szerint a maximum maximuma lehet, hisz evvel együtt kissé hosszabb is a várakozás, mint másfél év... Egy-két hónapon persze már igazán semmi sem múlik!

A férjek megpuhításának kérdésében - úgy gondolom - tényleg nagyon nagy szerepe van az időnek.
Valamiért több időre van szükségük, hogy felkészüljenek, és igazán elfogadják a dolgot.
A végső "elfogadást" nálunk is a tanfolyam, illetve a találkozó hozta el, de hatalmas szerepe van mostanság a topic-társakkal történt kalandoknak is.
Olyan aranyos a férjem, ahogy rácsodálkozik a történetekre, amiket a topicról mesélek neki - Rayo kicsikéjére; a kis Lilire, akit még fényképen is láthatott... Testet ölt az Õ szemében is, hogy mindez komolyan megtörténik emberekkel - így lesz majd velünk is!

Sőt: most már Õ az igazi optimista köztünk!
Biztosan érzi, hogy mi majd nem csak egyszerűen sorra kerülünk, hanem egy anyuka majd ki fog választani minket!
Biztosan érzi ezt, mert szerinte mindaz, amit nyújthatunk majd a kicsikénknek, egészen "egyedülálló". (Cseppet sem elfogult, mi?! Mintha nem ugyanígy lenne ez bármelyikőnkkel kapcsolatban!! )
Annyi mindent szeretne majd megosztani vele: muzsikát, operameséket, élményeket, tudást müvészetröl, történelemröl - minden kincset, amit az elmúlt 52 év során kapot a sorstól.
Most már nemcsak elfogadja az örökbefogadást, de hálás is a sorsnak, hogy ebben az életben mégis csak lehet egy kislánya is...
Nagyon örülök, hogy eztán már nem csak miattam vállalja a dolgot, hanem saját motivációja is hajtja ez ügyben!


Mindenkit ölelek! - Amneris -

Sziasztok!

Mosolygós, a Gólyahires találkozón olyan izgatott voltam,hogy kissé zavartnak tünhettem:-)

Nikike egy gyönyörü csöpp csaj. Már lassan 8 kg:-)Hatalmas kék szemei vannak:-)
Szombaton ereszkedett elöször négykézlábra:-) Olyan aranyos volt, kilengett elöre-hátra:-) De azóta próbálkozik szorgalmasan.:-)
Nagyon mozgékony. Pörög, forog, pakol:-)

Szereti a pocakját csak a krumplit nem. Ha csak a nyomát megérzi a kajában azonnal eltorzul az arca és kiköpi nagy ivben:-)

Gyönyörü a kelengye. Csodaszép:-)

Kedves Nikinozso!

Természetesen szivesen mesélek:-) Nagyon hálás vagyok a Gólyahir-nek ezért a kis Tündérkéért, a sok segitségért, támogatásért.

Kérlek benneteket lányok ha kérdésetek van a lelki dolgokkal kapcsolatosan,hogy hogyan éltük mi meg (át) az örökbefogadást vagy bármi problémátok kérdezzetek és mesélek, válaszolok.

Di Ti nem nagyon olvastam mostanság a Lombikos fórumot. Nem tudom kikröl van szó. DE el fogom olvasni , kiváncsi vagyok.

Pusz Tölti

Ime egy kép Nikikéröl.
Pusz: Tölti

Kedves várakozók !
Ezekben a percekben ér haza az idei 38-ik babánk egy gyönyörű kislány. (reggel 9-re mentek a hivatalba!)Két kismamánk kh.-ban van, de nem tudom, hogy még ebben a hónapban megszületnek-e a babucik.
Lenne egy nagy kérésem, ha valakinek megvan az aug. 24-i Szines bulvár lap, legyenszíves küldje el nekem.
Gólyahír Egyesület 2441 Százhalombatta Pf.54
Előre is köszönöm.
Nikike tündéri szép, köszönjük, hogy láthatjuk. Ilyen boldog arcocskákért érdemes csinálni ezt a "munkát" és ha látjuk Õket az a "fizetés". Pláne ha tudjuk, hogy csak egy hajszálon (az interneten) múlt, hogy időben fordult hozzánk az életetadó .

Tölti!

Gratulálunk Nikihez, nagyon gyönyörűséges!

Kata