Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Én is a rossz matekosok táborából jelentkezem. Ma már tudom, hogy lehettem volna nagyon jó matekos is. Csak általánosban nekem nem volt jó matektanárom. Illetve nem kedveltük egymást. Igy nem igazán tudta megszerettetni velem. A délutáni tanitónénivel jól kijöttem. Én is tudtam olvasni és kicsit irni mire suliba mentem.

Szóval szerintem az számit, hogy ki mennyire nyitott gyermek, és hogy a tanár ennek megfelelõen tud e, akar e több eszközt, több megközelitést bevetni annak érdekében, hogy a gyerek megértse, ne adj isten megszeresse az adott tárgyat.

Már gimiben vettem észre, hogy fizikából szélsõségesen teljesitek. Vagy egyes vagy ötös. Egyszerûen vagy felfogtam elsõre vagy nem. Ugyanis könyvbõl a mai napig nem tudok tanulni. Vagy megértettem órán, vagy nem.

Igy azt is hozzá kell tegyem hogy talán a legfontosabb lenne, hogy tanulni megtanitsanak. Vagyis, ahogy ezt Ildi már mondtad, hogy megszeressek tanulni, tehát ne legyen munka tanulni. Ne egy nyûg egy rossz kötelesség legyen, hanem jó, élvezetes izgalmas játék.

Nem vagyok valami összeszedett, nézzétek el nekem. Most keltem. Kép

 
 


Sziasztok!

PIldi,
vagy Hajdú-féle, vagy apáczais, két teljesen különbözõ tankönyv család!Kép Ezt csak úgy mondom, én a Hajdút nagyon szeretem, bár állítólag nehéz, és tanítani úgyszintén, de szerintem tök szuper, és a gyerekeknek is kihívás volt. ugyanakkor a gyengébbek is szerették.

Szerintem a jó fejbenszámolás alapja az ujjakon való számolás elsajátítása. Ez nem vicc. Soha nem értettem, hogy kollégák miért nem engedik használni. Láttatok ti már olyan gyereket (felnõttet), aki az ujján számol, miközben már tud rendesen fejben? De nagyon sokat segíthet. Én mindig mondtam, hol az ujjad, kapd elõ, végülis azért is teremtette a Jóisten. (Bocsi!Kép ) Az ott van kéznél, ugye? Nagyon gyorsan leszoknak róla a gyerekek ha már nem kell, nekem ez a tapasztalatom, ha viszont tiltjuk akkor is használja, csak a pad alatt dugdossa szegényke! Az miért jó??? Én a szülõknek is mondtam, igenis engedjék otthon az ujjakat használni, nincs azzal semmi baj!Kép

zsunya, nagyon egyetértek veled, sok esetben szerintem azért szerettünk egy tantárgyat vagy azért olyan az érdeklõdési körünk, mert az azt tanító tanár jó fej volt, meg tudta szeretetni. (De nemcsak tanár lehet, éppenséggel lehet az szülõ is.)
Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikerült megint:
Ágci

Kép
 
 


SZiasztok!

Nos, visszatértem a nyaralásból és sikerült elolvasnom a topik elejét is Kép Ha jól emlékszem, az voplt az alapkérdés, hogy hogyan tanítanék otthon, ha azt választanám.

Nos, én nagyon-nagyon gyakorlatorientáltan, tehát igyekeznék mindent, amit csak lehet, személyesen megnézetni, kipróbáltatni a gyerekemmel és a már megismert dolgokról beszélni elméletben. Persze, ez nem mindennel kapcsolatban lehetséges, de amivel igen, azt úgy csinálnám. PLd. számolnánk az ujjunkon Kép, megszámlálnánk a lakásban ezt-azt, néhány egész dolgot (tortát csak ritkán Kép) egyenlõ részekre vágnánk, a részekbõl ismét összeállítanánk az egészet, kiszámolnánk, mennyi csempe kell ide vagy oda, megnéznénk, mit mivel lehet letakarni, mi mihez hasonló, játszanánk gyöngyökkel, babokkal, golyókkal, dobókockákkal, akár "több oldalú kockákkal" is, bár tudom, hogy azokat nem hívják "kockának", csak a társasjátékokban. Sokat színeznénk, barchobáznánk, akár számokkal is, megmérnénk mindent magunkon, a lakásban, az utcán, bárhol, összehasonlítanánk az adatokat ... és ez szinte mind "csak" a matek. (Ajánlom olvasgatásra a matektanítás iránt érdeklõdõknek: R.R. Skemp: A matematikatanulás pszichológiája c. könyvet! Nekem nagyon érdekes volt elolvasni) Ugyanakkor ugyanez lehet természet- és társadalomismeret is, hiszen a megismert dolgoknak van lelõhelye, anyaga, színe, formája (vizuális nevelés), stb.
Én mindenképpen megismerkednék annak az iskolának a helyi tantervével, ahová (nem) jár a gyerekem, de ahol vizsgáznia kell, megismerkednék azokkal a tankönyvekkel, amikbõl a (nem) osztálytársai tanulnak - aztán persze elölhagynám õket, hogy õ is nézegethesse, de nem azokból tanítanék. Semmiféleképp nem használnék munkafüzeteket, mert szerintem csak fantáziátlanná teszik a gyerekeket és a tanítókat (fõleg!!!) egyaránt, de a tankönyvek többsége is jóval szerényebb minõségû, mint amit egy kreatív szülõ/tanító/bárki ember kitalálhat. Megismerkednék a különféle alternatív pedagógiai módszerekkel, mert nagyon ó ötleteket lehet bennük találni (Waldorf, Freinet, Gordon, Jena-Plan, Zsolnai, stb.) Sokat olvasnánk, verset, mesét írnánk - szóval, temérdek, nagyon jópofa dolgot el tudok arra képzelni, hogy hogyan lehet jól gyerekeket tanítani. És közben persze nagyon figyelném a gyerekemet, hogy mi érdekli, mihez van jó érzéke.
De: én mindezen ötleteim ellenére is csak akkor tanítanám otthon a saját gyerekemet, ha valami miatt muszáj. Pedig nagyon szerettem és szeretek most is tanítani (igaz, mostanában csak felnõtteket tanítok), de szerintem nem jó egyedül tanulni, sõt! Még kis létszámú (nem kisegítõre, hanem valóban alacsony létszámúra gondolok) osztálynak sem örülnék, ha oda kerülne a gyerekem. A Waldorf-módszer egyik tézise, hogy 30-32 fõs osztálylétszám alatt nem alakulnak ki azok a szociális kpcsolatok, nem jut elég lehetõség különféle szerepek elsajátítására, gyakorlására, így - legalábbis az eredeti Waldorf iskolákban - ilyen létszámú osztályokkal dolgoznak. Náluk szokás az úgynevezett epochális tanítási rend is, ami nekem szintén teszik - ugyanakkor van néhány olyan vonása is a Waldorfnak, ami miatt nem valószínû, hogy oda járatnám a gyerekem. SZóval, szerintem nagyon kellenek a társak a motivációhoz, az egészséges!!!!!!! versengéshez, a kisebb-nagyobb iskolai csibészségekhez, ami más, mint otthon a szülõkkel - tesókkal. Nem látom megoldottnak az otthon tanulásban pld. a testvérek szerepét - helyzetét sem. EZt hogy oldja meg, aki otthon tanít? Tudom, hogy az iskolában is létezik a differenciálás és nagy bánatom, hogy a pedagógusok többsége képtelen helyesen - vagy egyáltalán, akárhogyan - alkalmazni, de több gyereknél, akik között 3-4 vagy több év különbség is van, több kell, mint differenciálás.

Zsunya, Ágci! A tanár személyiségének a fontosságával nagyon egyetértek, kisiskoláskorban mondják igazán fontosnak, de nekem még az egyetemen sem volt mindegy, ki tanított! Mondjuk, addigra odáig már eljutottam, hogy egy hülye tanár nem tudott eltántorítani egy általam egyébként érdekesnek talált tárgytól - de megszeretni kevésbé érdekesnek indulókat egy-egy tanár miatt még ott is sikerült! Kép erre is jó lehet egyébként az iskola, hogy egy gyerek meglássa, hogy sokféleképp lehet jó, szeretnivaló, érdekes valami/valaki! Hogy szerethet egyidejûleg olyanokat, akiknek a véleménye egyben-másban homlokegyenest ellenkezõ.

Azt hiszem, nagyon hosszú lettem én is, de nagyon nehezen tudom kordában tartani magam Kép(és a kicsi ablak miatt újraolvasni sem egyszerû)! Volt jó néhány felvetés, amire szerettem volna még reagálni, azokra majd késõbb visszatérek!

Márti
 
 

 
 

Ágci!

Jogos, a Hajdú az igaz, az Apáczai nem. Mûszaki, ugye? (azért kevertem be, mert az ikrek most sorra az apáczais könyveket fogják kapni, kivétel a Hajdú...) Mindenesetre a tannénink is nagyon szereti, az osztály is jól bevette, nem volt gond.

Ildi

Ildi
 
 


Hahó Mindenkinek!
Most találtam ezt a levelezési listát, rögtön elolvastam, és rengeteg gondolat halmozódott fel bennem. Elõször a pedagógusképzésrõl. Érintett vagyok több szempontból: magyar-f.ugor nyelvészként végeztem, most mûvelõdési és felnõttképzési menedzserként leszek egy év múlva. Ahhoz, hogy egy gyereket taníthassunk pedagógiát, pszichológiát, módszertant verték a fejünkbe. Van rá esélyem, hogy itthon kelljen tanítani a nagyobb fiamat, de a megtanultak ellenére ez nagyon nehéznek tûnik. (tudjátok: minél többet tanulsz valamirõl, annál inkább látod, hogy milyen keveset tudsz) Az általános iskola a legfontosabb!! Ma is nagy a funkcionális analfabéták száma! Ha valakinek nem megfelelõek az alapvetõ készségei (írás, olvasás, számolás), az késõbb nem "tud tanulni", majd nem képes kompetencia alapú munkavégzésre. De ezzel nagyon messze szaladnék. Szóval a nagyon jó elméleti felkészítés után rettenetes tanárt kaptam vezetõ tanárnak, aki azért volt felháborodva, hogy nálam a bukásra állók is 5-ös dogát írtak, hogy képzelem ezt, biztos puskáztak stb. Azt kell hogy mondjam, hogy megnézve a csoporttársaimat, akik tanárok lettek, nagyon kevesen jó tanárok. Mi a jó tanár?: tárgyi tudás, megfelelõ módszer, és alkalmasság!!! Ez együtt!! Nem csak írni, olvasni, számolni tanulnak meg a kicsik, hanem tanulni, egy csoport részévé válni, és megalapozni a késõbbi tanulmányokat. (vagyis ez kellene legyen)Az egyetemen 4 évig készültünk a tanításra. Tehát el nem ítélem a dolgot, a sok ezer gyerek közt biztosan van, akinek ez jobb, de óriási felelõsség, és jobb szakemberre bízni. Ezért nem is iskolát kell választani gyerekeinknek, hanem egy jó tanárnénit! Akit ajánlanak. (Egy volt csoporttársam montessouri irányzatú suliban tanít, és nagyon dícsérte.) Kicsit hosszú lettem, legközelebb rövidebbre fogom. Sziasztok: Timus
névtelen
 


Kedves Timus!
Isten õrizz, hogy kötözködjek, de kissé ellentmondásosnak találom, amit írtál. Ha ma is sok (és egyre több) a funkcionális analfabéta, ha a csoporttársaidnak csak kis részébõl vált jó tanár (pedig ugye õk is 4 évig készültek a tanításra),sõt, a vezetõ tanárod is rettenetes volt, akkor azt kell gondoljam, a pedagógusképzés és/vagy a "pedagógus-alapanyag" messze nem éri el az ideális szintet. (Lehet, hogy még a megfelelõt sem.) Egyébként személyes tapasztalataim (diákként, szülõként és tanárként is szereztem ilyeneket) is ezt támasztják alá.
Én mindezek ellenére -mint írtam- ambivalens vagyok otthontanítás-ügyben, mivel fontosnak tartom, hogy a gyerek kipróbálhassa magát a világban, megtanulja a közösségi lét játékszabályait, a szüleitõl független baráti körre tehessen szert, meg ilyesmi.
De abban bizos vagyok, hogy akik az otthon tanítást választják, mélyen egyetértenek veled abban, hogy az alapok a legfontosabbak. Épp ezért döntöttek így...
Vera
 
 


Kedves Vera!
Szerintem maga az oktatás, legalábbis a KLTE-n nagyon részletes, sokoldalú. Olyan volt egy-egy módszertani óra, hogy felvették a 10 perces próbatanítást, és utána az egész csoport kielemezte, mit csináltunk rosszul. Szörnyû érzés volt. Az, hogy rossz tanárok vannak, annak az lehet az oka, hogy eredendõen nem erre születtek, alkalmatlanok. Más megtanulni, elõadni egytemisták elõtt, és más 25-30 gyerek elõtt. Itt a személyiségen nagyon nagy a hangsúly, és ebben a gyerekek a legnagyobb kritikusok: azt tapasztaltam, hogy jobban kedvelik a szigorú, következetes, igazságos, rendet tartó tanárt, mint aki engedékeny, rendetlenség van az órán, és következetlen. Egy tanár nagyon el tud rontani egy osztályt. Az elsõ helyen, ahol tanítottam, az elsõ orámon egy gyerek sem mert felnézni a füzetébõl, de 1 hét múlva olyanok is jelentkeztek kérdéseimre, akik elõtte 4 évig sosem (õk 12. o. voltak), és majd mindenki 5 dogát írt! És ezt a tanultak alapján tudtam kialakítani. Ezért gondolom azt, hogy azért vannak tökéletes, tanításra születettek, minden tiszteletem az övék, de kevesebben sajnos. Viszont van lehetõség beülni az órákra, megbeszélni a tanrendet, hiszen már az sem mindegy, melyik módszerrel tanul meg olvasni, számolni --- tehát lehet választani! Érdemes olyan helyet keresni, ahol Soroban is van, mert az fantasztikus dolog. Én nehezen tanítanám a gyerekemet, mert valószínûleg túl sokat várnék el tõle (bár most 4 évesen már magától írogatja a nagybetûket). Én így egyszerre vagyok optimista és pesszimista. Üdv: Timi
 
 


PIldi, ha van kedved irj légyszives még olyan dolgokat amivel meg lehet szerettetni egy gyerekkel a matekot. A hugom most 11. Minden tárgyat könnyen tanul, mindenbõl ötös csak a matek nem megy. Ehez képest nagyon nem, kettes hármas belõle. Az a 9-es szórzótábla kézen nagyon tetszett. Ha tudsz még ilyen játékos érdekes dolgokat nagyon jó lenne. Sajnos nekem sem volt erõsségem a matek, és semmi ilyen vidám összefüggést nem is tudok. Ez viszont annyira tetszik, hogy fûnek fának mesélem. Eddig senkit nem találtam aki ismerte volna. Kép

Zsunya

 
 


A soroban a golyós számoló eszköz? (buta vagyok mint a bogarak) Ha az azt én is szivesen megtanulnám kezelni. Azt hallottam, hogy olyan gyorsan lehet vele az alapmûveleteket elvégezni, mintha beütném egy számológéppe. Valószinû, hogy nem tanitják sehol...

 
 


ZSunya!

A budapesti Tanítóképzõn lehet soroban-t tanulni, illetve egészen biztosan lehetett 10 éve. Szerintem azóta is.
 
 


Kedves Zsunya!
A Sorobanosoknak is van valamilyen országos alapítványa, találkozgatnak is. Én csak debreceni viszonylatban tudom, hogy az újkertben általános iskola alsó tagozatában vannak olyan osztályok, amik azt használják, és egészen kicsik összeadnak 5-6 számjegyû számokat. A tanárnéni egy mûsorban panszkodott, hogy milyen kevesen veszik a fáradtságot a tanítók közül, hogy megtanulják, pedig nagyon sokat segít a tanulásban is.
Timi
 
 


Szia Zsunya!

Bevallom õszintén, olvastam én ezt frissiben, csak valahogy eléggé el voltam akkor épp havazva idebenn... meg aztán én nem vagyok pedagógus, nincsenek élesre állítva a matek-töltényeim (hú, egy kis képzavar), szóval ált. úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy amikor beszélgetek a gyerekekkel valamirõl, akkor beugrik, de rendelésre nem megy. Ezért aztán napoltam a kérdést, mikor olvastam, mondván majd töröm rajta a fejem.
Kicsit tájolni kéne, hogy miket is tanul most a húgod, amikbõl ki lehetne indulni.
Ami ilyen trükkös hirtelen beugrott, azok az oszthatósági szabályok. Hogy honnan tudod, hogy egy szám osztható-e 3-mal vagy éppen 4-el. de lehet, hogy ezek révén részei a tananyagnak nem újdonságok. Mindenesetre szerintem szép. Szóval hamár úgyis ment a 9-es szorzás, nézzük a 9-el való oszthatóságot. Honnan tudod egy számról, hogy osztható-e 9-el? Legyen mondjuk a szám:1657321446 Na. Osztható?
Nem. És akkor mennyi a maradék? Ha nem számoltam el, akkor 3. Megoldás: add össze a számjegyeket (39). Ha az így kapott szám számodra túl nagy, azoknak is add össze a számjegyeit (12, vagy akár 3). Amit kapsz, azt nézd meg, hogy osztható-e 9-el. Ha igen, akkor az eredeti is. Ha nem, akkor pont ugyanannyi a maradék, mint a kapott számnak. Ebbõl adódik, hogy könnyen megmondhatod a legközelebbi 9-el osztható számot is (1657321443) (na ezt már leellenõriztem, nehogy hülyeséget írjak). Na, 3-al oszthatóságra ugyanígy megy a dolog, ott értelemszerûen a kapott szám 3-al való oszthatóságát kell nézni.
Húh, ígérem, nem felejtelek el, ha beugrik valami, majd még írok, pláne ha a srácaim itthon lesznek, meg majd suliidõ lesz, és elõl lesz a téma.

Ildi

Ildi
 
 


Szia Zsunya!

Bevallom õszintén, olvastam én ezt frissiben, csak valahogy eléggé el voltam akkor épp havazva idebenn... meg aztán én nem vagyok pedagógus, nincsenek élesre állítva a matek-töltényeim (hú, egy kis képzavar), szóval ált. úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy amikor beszélgetek a gyerekekkel valamirõl, akkor beugrik, de rendelésre nem megy. Ezért aztán napoltam a kérdést, mikor olvastam, mondván majd töröm rajta a fejem.
Kicsit tájolni kéne, hogy miket is tanul most a húgod, amikbõl ki lehetne indulni.
Ami ilyen trükkös hirtelen beugrott, azok az oszthatósági szabályok. Hogy honnan tudod, hogy egy szám osztható-e 3-mal vagy éppen 4-el. de lehet, hogy ezek révén részei a tananyagnak nem újdonságok. Mindenesetre szerintem szép. Szóval hamár úgyis ment a 9-es szorzás, nézzük a 9-el való oszthatóságot. Honnan tudod egy számról, hogy osztható-e 9-el? Legyen mondjuk a szám:1657321446 Na. Osztható?
Nem. És akkor mennyi a maradék? Ha nem számoltam el, akkor 3. Megoldás: add össze a számjegyeket (39). Ha az így kapott szám számodra túl nagy, azoknak is add össze a számjegyeit (12, vagy akár 3). Amit kapsz, azt nézd meg, hogy osztható-e 9-el. Ha igen, akkor az eredeti is. Ha nem, akkor pont ugyanannyi a maradék, mint a kapott számnak. Ebbõl adódik, hogy könnyen megmondhatod a legközelebbi 9-el osztható számot is (1657321443) (na ezt már leellenõriztem, nehogy hülyeséget írjak). Na, 3-al oszthatóságra ugyanígy megy a dolog, ott értelemszerûen a kapott szám 3-al való oszthatóságát kell nézni.
Húh, ígérem, nem felejtelek el, ha beugrik valami, majd még írok, pláne ha a srácaim itthon lesznek, meg majd suliidõ lesz, és elõl lesz a téma.

Ildi

Ildi
 
 


A dög, most látom csak, hogy végül duplázott. Közben meg úgy csinált mintha el se menne. Bocsi.
Ildi

Ildi
 
 


Ildi köszi. Kép Én ezt sem tanultam. Kép A páromnak derengett. Ezek szerint tanárja válogatja, hogy be kerül e az anyagba az ilyesmi.

 
 


Sziasztok!
Liesel,
hogy vagytok? Elkezdtétek a sulit? Mik az elsõ élmények? Ha van egy kis idõd, írd le légyszi!Kép NAgyon kíváncsi lennék rá.
Köszi
Ágci

Kép
 
 


Szia! Nagyon jól mûködik a dolog. Úgy érzem, nagyon jól döntöttünk. Sok szempontból is, most fontossági sorrend nélkül, ami eszembe jut. Egyrészt mivel 1 tanuló 1 tanár az arány, ez igen hatékonnyá teszi a tanulást, azaz jóval kevesebb idõ is elég egy adott anyagrészhez. Ebbõl jön a másik elõny, hogy hamarabb végzünk, ráadásul nem kell leckét írni. Kép Több a szabadideje. Marad ideje igazán gyereknek lenni. Sajnos tavaly a zenecsoportban akik elsõsök voltak, tél végére a teljes kimerültség jeleit mutatták. Reggeltõl iskola, otthon lecke, különórák, ágybaájulás...
Máté teljesen természetesnek veszi, hogy minden nap reggeli után leülünk tanulni. Látszik, hogy kedve van hozzá. Kép Az is jó, hogy mindig az õ érdeklõdését is figyelembe tudom venni abban, hogy mit tanuljunk. Nem szigorúan órákra bontjuk. Akkor pihen, amikor már látom, hogy fárad.Egy nap, csak egy, vagy két tantárgyat veszünk. Még így is iszonyú sebességgel haladunk az iskolákhoz képest. Pedig nagyon vigyázok, hogy ne terheljem le.
No, hát ennyit rólunk. Kép
Üdv,
Liesel
Liesel
 


Liesel,
ezek igazán jó hírek, lehet, hogy még én is ehhez folyamodom?Kép
Még csak az jutott eszembe, õ a legkisebb gyermeketek, igaz? Mit szólnak a tesók?
Minden jót nektek!KépKépKép
Ágci

Kép
 
 


Ágci, Máté a legnagyobb. Markó 5 éves múlt, Benke pedig 2 múlt. Markónak is vannak a korának megfelelõ feladatos füzetei, és azokat hozza idõnként, hogy õ is tanul. Vele tényleg csak akkor feladatozunk, ha õ hozza. Benke is jól viseli. Már mondja, hogy akkor most tanulunk Mátéval. Õ eljátszik mellettünk, vagy képeskönyvet nézeget, idõnként kérdezget. Markó már most nagyon lelkes, hogy majd õ is itthon fog tanulni. Kép Vele is csak 7 évesen szeretném elkezdeni, mint Mátéval.
Tényleg minden nap megállapítom, hogy milyen jól döntöttünk.
Üdv,
Liesel
Liesel
 


Liesel,
bocs. Akkor kívánok minden jót nektek, leginkább érdeklõdõ, okos kis csimutákat!Kép
Ágci

Kép
 
 


Sziasztok!
Mi Budaörsön (esetleg környékén) keresünk általános iskolát. Ha van tapasztalatotok, kérlek írjátok meg.
Köszi

Andi
andokandrea@yahoo.com
Avandi
 


Budapesti, de inkabb budai magyartanart keresek, aki nyaron vallalja otodikes gyerek osztalyozovizsgara felkesziteset (irodalom, nyelvtan! Lelkiismeretes es szigoru egyetemista is jo!
2 hetre gondoltam, augusztus eleje- kozepetol. Gyerek nem bukott, csak kulfoldon jar iskolaba. Valamennyit tanulgattunk ev kozben, de kene egy kis intenziv agytagitas, tematikus feldolgozasa az anyagnak!
deakzsu@hotmail.com

Zsuzsi
 


Liesel,vagy még? Nagyon érdekelnének a tapasztaltaid!
Mit szólnátok még további módszertani tapasztalatcseréhez,nagyon tetszett ez a topic!!!
Volt itt szó a Waldorfról,Ha van valakinek tapasztalata,légyszi írjon!!!
Emese
 
 


Sziasztok!

Úgy látszik haldoklik ez a topic, pedig engem éppen mostanában kezdett el érdekelni a téma. Nagyobbik lányom szeptembertől ovis lesz, és mivel a kicsivel még két évig itthon leszek, felvetődött bennem, hogy mi lenne ha D. esetleg nem járna oviba, sőt, esetleg iskolába sem. Olyan klassz volt ez a 3 év! A gyerkőc okos, érdeklődő, öröm vele lenni. Miért kéne szeptembertől reggel 8-kor oviba rohanni vele, majd du. 4-kor vissza, hogy a nap maradék 3 órájába próbáljuk mindazt bezsúfolni amit eddig egész nap csináltunk közösen? Persze, nem muszáj oviba járnia, de három év múlva, iskolakezdés előtt is ezt fogom kérdezni magamtól. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy betegesen kötődőm a gyerekhez és nem tudom elengedni, megnyugtatok mindenkit: a lányom önálló személyiség, most éppen első természetvédelmi táborát gyúrja nagypapa védőszárnyai alatt, és nagyon jól érzi magát nélkülem.
Szóval szívesen beszélgetnék olyanokkal, akiket szintén érdekel a téma, vagy akik már belevágtak a sűrűjébe.
Liesel (ha erre jársz), idén is lesz a tavalyihoz hasonló konferencia? Nagyon érdekelne.
Barbara
 
 


Szia!

Itt vagyok. Vicces volt olvasni a két évvel ezelőtti hsz-omat.
 


Szia Barbara!
Az én kislányom egy hónap múlva lesz három, és vagy januárban, vagy jövő ősszel kezdené az ovit. Még nem tudom mi lesz vele, de itt szerencsére csak félnapos ovik vannak (pontosabban két és fél óra), ez a preschool. Én szeretném ha itthon maradna, és az iskolát sem kezdené csak 6 vagy 7 évesen (angol gyerekek 4 évesen Kép). Viszont nem tudom, hogy meg tudom-e majd oldani, hogy itthon maradjak.
Te ezeket már tudod, de hátha más is olvassa és bekapcsolódik Kép Kati
 
 


Szerintem nem kell még semmit sem eldöntened. Kezdjétek el az ovit, aztán majd kiderül, hogy alakulnak a dolgok. 2,5 óra elég rövid idő. Az én lányom a végén annyira utálta az ovit, hogy minden reggel végigordította az utat. Ezzel megkönnyítette a döntést számomra. Egyébként neten keresztül sok olyat ismerek (USA), akiknek extrovertált a gyereke és mégis homeschoolingolnak.
 


Az előbb küldtem egy hosszú hsz-t és elszállt ... Most megnézem,mi lesz ezzel
 


Igen, tudom. Csak jelenleg az van, hogy Lili egész nap kint lenne a játszótéren, én meg belefáradok a sok emberbe néhány óra után. Ja, és ha valami buliba megyünk vagy fesztiválra, én utána hulla fáradt vagyok, ő meg teljesen felvillanyozódik és nem akar ágyba menni Kép Nehéz így mindkettőnk igényeit kielégíteni, és az ovoda/iskola ebben valamennyire megoldást nyújtana. De amit írtál két éve, hogy a nap maradék részébe kell bezsúfolni mindent, ezt nagyon meg tudom érteni. Sőt, ha egész nap iskolában lenne, akkor nem is nagyon akarnék zsúfolni semmit, inkább hagy játszon meg pihenjen. Én már másfél éves kora óta ezen agyalok. Jó, mi?
 
 


Próba, az előbbi üzenetem elszállt ...
 


Szóval ... szerintem nem kell elsietnetek a dolgot. Add be az oviba és majd kiderül, hogyan alakulnak a dolgok. Egyébként neten keresztül többeket ismerek, akiknek extrovertált a gyerekük és mégis homeschoolingolnak. Angliában szerintem meg lehetne oldani, hogy ne járjon oviba és mégis legxen társasága
 


Hááát, nem könnyű. Mivel én baromira introvertált vagyok, nem nagyon tudom magam beleélni a lányod helyébe. Bizti jó neki, ha így felpörög?
 


Tarsaságban nem lenne hiány, főleg a sok otthon tanuló gyerek miatt. Akik természetesen nem a négy fal között vannak 8-4-ig, hanem járnak könyvtárba, kirándulni, és közös programokra. Még az ősszel szeretnék elmenni egy ilyen programra, talán sikerül. Olyan gyerekekről is tudok, akik otthon tanulnak 7-8 éves korukig és utána mennek suliba. Valakinek nagyon bejön, de van aki nehezen illeszkedik be az iskolába. Sőt, flexi-schooling is szóba jöhet. Heti 2-3 nap suli, többi otthon. Csak iskolát kell találni, akik hajlandóak rá. Õszintén szólva nem tudom, hogy ez a sok választási lehetőség megkönnyíti majd a döntést vagy nehezíti.
 
 


Azt érdemes átgondolni, hogy pontosan miért is szimpatikus neked a HS. A megfelelő szocializáció? A családi összetartás? A jobb minőségű oktatás? Ha ezt végiggondolod, könnyebb lesz majd a döntés. Ha a suli jó lenne a szocializáció szempontjából, de rossz a másik kettőből, akkor mégis a hs-t kéne választani. Mérlegelni kelll .... (Hű, de bölcs voltam :-))
 


Mindenesetre jó, hogy van időd és lehetőséged tájékozódni, mielőtt döntenél. Ha már most elkezded számba venni és próbálgatni a lehetőségeket, 3-4 év múlva, mire aktuális lesz a dolog már sok tapasztalat, kapcsolat és info lesz a kezedben.
 


Felpörög, de inkább feltöltődik energiával. Õ akkor szokott fáradtabb lenni, amikor egész nap itthon vagyunk, mondjuk egy hétig (csak egy gyors kiruccanás a boltba vagy egy-két óra a parkban).
 
 


Hát igen, a tipikus extrovertált gyerek ... A férjed ilyen típusú? Esetleg kérdezd meg, ő hogyan élte meg az ovit/iskolát, lehet, hogy segít megérteni Lilit
 


A HS azért vonz, mert szerintem egy gyerek nem úgy tanul a legjobban, hogy ül egy padban és előtte áll egy felnőtt aki tanítja. Senki nem "tanította" a lányomat járni, beszélni (két nyelvet), evőeszközzel enni stb. Pontosabban a tanítás abból állt, hogy mi csináltuk mindezen dolgokat, ő pedig a maga idejében és tempójában megtanulta. Ez a folyamat nem áll le, csak azért mert a gyerek iskolaérett lesz. Röviden ennyi, még sokat tudnék írni.
(És sajnos nem 3-4 év múlva lesz aktuális, hanem másfél)
 
 


Sziasztok!

jelenleg az első kisbabánkat várjuk, én a munkahelyi körülmények miatt itthon vagyok. Szívesen segítenék kisgyermekeknek alsó tagozatban mindenféle tantárgyban, felsősöknek magyarból, töriből földrajzból, biológiából, kémiából, német nyelvből.
Egyébként német nyelvoktató-tanítói szakon végeztem, imádom a gyerkőcöket, több saját osztályom is volt.
Ha valakit érdekel, írjon az agnes1205@freemail.hu címre!
Zuglóban lakunk, az Örs vezér tértől 2 villamosmegállóra. Hozzánk is jöhet a gyerkőc, de én is házhoz megyek. Az első óra ingyenes, ismerkedés!

Ágnes

Kép

Kép

Kép
 
 


sziasztok!

van itt még valaki?
nekem rengeteg kérdésem lenne az otthonoktatókhoz, mert esetleg mi is belevágunk, de persze még nem tudom...látom, elég rég volt az utolsó beírás...mindenesetre ha valaki otthon oktat, jelentkezzen!
L

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


Sziasztok!


Ne haragudjatok, hogy ismeretlenül zavarlak Titeket ilyesmivel, de szeretnélem megkérni Titeket, hogy szavazzatok a kisfiamra. Már csak 2 nap van hátra, és 75 szavazattal vagyunk lemaradva az elsőtől. Talán még behozható.
Légyszives még szavazzatok még ma és holnap! Esetleg szóljatok néhány ismerőseiteknek is, hogy szavazzannak a Mátéra.

http://www.jatekfutar.hu/szavazolap.html

Referencia szám: 2006_00776 Máté

Köszönöm, hogy szavaztok.

Zsani

Jaaaa....és a kisfiam is írt Nektek:)

Anyukám azt mondta, rajtad múlik, hogy enyém lehet-e az a sárga quad, aminek a fényképét már lassan egy hónapja mutogatja nekem, kérlek ha nem felejtesz el és nem nagy kérés gondolj rám még 2 napig, nagy örömet okoznál nekem…

Máté
Vendég
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

cron