Új privát üzeneted érkezett!

Iskola, Otthon?!

Sziasztok Lányok!

Azért nyitottam, ezt az új topicot, mert már több helyen olvastam, hogy vannak köztetek többen akik nem szeretnék iskolába adni gyerekeiket hanem megpróbálkoznának az otthon tanulással.
Azt szeretném ha ezen az oldalon segítenénk egymásnak és indulatok nélkül mindenki elmondaná, hogy ki hogy képzeli a dolgot és miért választaná ezt a lehetoséget.
Akik nem értenek ezzel egyet (mármint az otthon tanulás) azokat kérem ne feszítsék a húr próbáljanak toleránsak lenni és hagyni ezt a topicot annak aminek szántam. Azért vagyok kénytelen ezt így beleírni, mert egy év alatt amióta olvasom a babanetet már sok topicot megmérgezett az ellentétes vélemények harca. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vagyunk kíváncsiak az ellentábor hangjára, de tegyük ezt kulturált keretek között.

Köszönöm, sok hasznos beszélgetést kívánok

bigacsiga Kata
bigacsiga
 


Ezeket a linkeke Gabó kuckójába találtam a témához kapcsolódóan:

[url=http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/" TARGET="_top]http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/[/url]

[url=http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/hschool.html" TARGET="_top]http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/hschool.html[/url]


Magyar nyelvu oldalak:

Gondolatok az iskoláról
[url=http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/classroom.html" TARGET="_top]http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/classroom.html[/url]

A kicsik tudásszomja
[url=http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/tudasszomj.html" TARGET="_top]http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/tudasszomj.html[/url]

Balsiker és a tanulás
[url=http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/cikk3.html" TARGET="_top]http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/cikk3.html[/url]

A nyitott tananyag
[url=http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/cikk4.html" TARGET="_top]http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/cikk4.html[/url]

A tanulás múltjáról és jövojérol
[url=http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/hschool01.html" TARGET="_top]http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/hschool01.html[/url]


Idegen nyelvu oldalak:

Egy gazdag információ forrás otthon tanító szüloknek
[url=http://www.homeschoolzone.com/" TARGET="_top]http://www.homeschoolzone.com/[/url]

A kanadai országos otthontanítási mozgalom általános információs honlapja Ottawa-ból.
[url=http://www.flora.org/homeschool-ca/" TARGET="_top]http://www.flora.org/homeschool-ca/[/url]

Az iskola halott; tanulj szabadon! Karl Bunday honlapja az otthontanulásról és önképzésrol.
[url=http://www.learninfreedom.org/" TARGET="_top]http://www.learninfreedom.org/[/url]
bigacsiga
 


Sziasztok!

Én azt kérdezném, az ilyen terveket dédelgetõktõl, meddig, a gyerek hány éves koráig szeretnétek otthon tanítani? Mi a véleményetek a gyermek közösségek szerepérõl?

Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi
 

 
 

Na, az elõbb írtam egy nagíyon hosszú hozzászólást, elszállt, miost épp dühös vagyok, el is megyek aludni... Majd holnap pótolom. Afene...Kép
üdv
Zsóka
Zsóka (zsóka)
 


Sziasztok!
Örülök ennek a topiknak. Bigacsiga, köszönöm a linkgyűjteményt. Most nincs időm, de majd írok bővebben, hogy miért szeretnénk otthon tanítani. A linkek között szereplő írások az egyik szempontot elég jól bemutatják.
Zsóka, kíváncsian várom a hozzászólásod.
Bigacsiga Kata, ti is otthon szeretnétek tanítani a gyerkőcöket?
Üdv,
Liesel
liesel (liesel)
 


Sziasztok!

Na halljon ki ez az oldal! En nagyon kivancsi lennek, hogy miert szeretnetek otthon tanitattni a gyermeket! Nekem nincs tapasztalatom, ugyhogy nincs mit hozzaszolnom, de viszont kivancsi vagyok nagyon az indokokra!

Alma.
Alma
 


Sziasztok! Arra nincs időm, hogy precízen összefoglaljam, hogy miért szeretnék otthon tanítani, ezért amikor időm is van, meg eszembe jut valami, akkor leírom nektek. Szóval elnézést, ha csak gondolat töredékek lesznek. A közösséggel és a közösségben történő viselkedés elsajátításáról az a véleményem, hogy leginkább az a meghatározó, amit otthon lát a gyermek. Az, hogy a szülők hogyan kommunikálnak egymással, és másokkal. Milyen stratégiákat érvényesítenek, milyen játszmák folynak a családban. A gyermekközösségekben általában nem a jó kommunikáció mikéntjét lehet elsajátítani. Minél éretteb egy gyermek, annál védetteb, annál kevésbé lesznek rá hatással a rossz minták. Sokakat ismerek, akik nem lettek nyitottabbak, nem találták jobban fel magukat, hiába jártak óvodába, vagy iskolába.
A gyermekeim itthon fogom tanítani, de járunk gyerekközösségbe, vannak barátaik. Ugyanakkor meg tudom óvni olyan mintáktól, amelyek még koraiak, éa amelyek ellen most még nem tudna védekezni.
Üdv,
Liesel
liesel (liesel)
 


Liesel!
És te magad fogod őket tanítani, vagy fogadsz melléjük tanárt?
Névtelen
 


Liesel!

Honnan ez a sok rossz tapasztalat?

Alma.
Alma
 


Szerintem a dolog gyermekfuggo. Van olyan gyerek, aki nem igenyli a kozosseget, es van olyan, aki igen. En pl. ugy adtam be oviba a fiamat, hogy ha nem lesz neki megfelelo, inkabb kiveszem. De o koveteli az ovodat, es nagyon jol erzi magat abban a kozossegben. En is csatlakoznek a kerdeshez: honnan van ez a sok keseru tapasztalat a gyerekkozossegekkel kapcsolatban?
Az elso dolog, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy bar tanar vagyok, nem mernem vallalni a sajat gyermekem oktatasat. Ennek megvan a maga oka. Nem tudnek vele elegge kovetkezetes lenni. Inkabb jateknak fogna fel a dolgot, marpedig a tanulas egy ido utan nem jatek. Meddig folytathato egy ilyen otthontanulasi folyamat? Mert azt elhiszem, hogy az alsotagozatot vegig lehet csinalni, de akkor kezdjen bele a gyermek egy iskola szintu szocializacioba? Vagy esetleg a kozepiskolaban? Masreszt akkora kovetelmenyek allnak a gyermekek elott, hogy manapsag nagyon profi pedagogusnak kell lennie annak, aki meg tud felelni az elvarasoknak, annak, hogy felkeszitse a gyereket az iskola kovetelmenyeire.
Arra, hogy milyen hatasok erik a gyereket az iskolaban csak azt tudom mondani, hogy nem lehet oket a kulvilag hatasaitol megvedeni. Legyen az barmifele tipusu gyermekkozosseg, negativ hatasok ugyis erni fogjak( es itt el lehet vitatkozni arrol, hogy m,ik is azok a negativ hatasok...)
vannak azonban specialis esetek; ott van a keresztlanyom, akinek igenis otthoni tanulasra lenne szuksege, mas, mint a tobbiek, erzekenyebb, gyengebb kepessegu, mindenfele betegsegekkel kuszkodve, neki nagyon hasznos lenne az otthontanulas. De elore ezt egy gyerekrol sem lehet megmondani.
Egy mondatra azonban nem tudok indulatok nelkul reagalni: nem igazan hallottam hossazs pedagogiai tanulmanyaim alatt olyanrol, hogy gyermekkozossegben a nem jo kommunikacio alapjait lehet elsajatitani. Ezt milyen forrasra alapozod???
Lisel, te tanar-tanito vagy? Csak azert kerdezem, mert a gyerek otthontanitasa akkora felelossegnek tunik nekem, hogy tenmyleg csak akkor vallakoznek ra, ha profi lennek.
Komoly ervekkel meg lehet gyozni az otthontanulas ertekeivel, de ha egy gyerek soha nem probal ki semmilyen kozosseget( es mar bocsanat, az hogy neha gyerekek kozott van nem igazan szamit. Ugyanis olyankor egyfajta altalad kivalasztott tarsasaggal van, es ezt nem garantalhatod neki egy eleten keresztul.)az alatalad leirottakkal szemben inkabb serulekeny lesz, mint ha ismerne a gyerekkozossegekben meglevo strategiakat es jatszmakat.
Eva
Eva
 


Sziasztok!
Éva, nagyon egyetértek veled! Édesanyám is pedagógus, de mindig is tiltakozott az ellen, hogy az osztályába, csoportjába kerüljek! Azért egy szülő-gyerek kapcsolat teljesen más, mint egy tanár-gyerek kapcsolat!
Én kimondottan érzékeny gyerek voltam, de az iskolát sosem éltem meg kudarcként. Mivel a jó tanulók közé számítottam (nem dicsekvés, de így volt), meg kellett küzdenem az eminensséggel is, plusz tanár Anyuka, de így is mindig benne voltam a közösségben, és mindig voltak barátaim! A "nem jó kommunikáció" mit jelent? Attól, hogy az osztálytársaim esetleg káromkodtak és cigiztek, én nem tettem, vagy ha tettem is "hősködésből", rájöttem, hogy nem ez az utam, mert otthon nem ezt láttam-hallottam. Ennyire a szülőnek is bíznia kell a gyerekében és önmagában, a maga hatásában a gyerekre. És szerintem éppen így sajátítja el a gyerek a különbségtételt, így tanul meg viszonyítani és helyesen cselekedni. Viszonyítási alapot így szerez, és dönt, melyiket látja helyesnek. Az, hogy a barátok gyerekeivel találkozik alkalmanként, az nem közösség, akik jóban-és igenis rosszban is összetartanak, megvívják a maguk kis csatáit, ami kell az élethez, a többi emberhez való könnyebb alkalmazkodáshoz.
Gyakorlati kérdések: Egyáltalán lehetséges ez Magyarországon? Nem tankötelezettség van, ami intézményt jelent?
Meddig kívánjátok otthon tanítani a gyereket? Nyilván hatósági felügyelet otthontanításkor is van, úgy értem, hogy vizsgázni biztosan kell, nem? Nem jelent-e nagyobb stresszt egy ilyen féléves-éves vizsga, mint a folyamatos számonkérés?
Minden tantárgyból teljesen felkészültnek (azaz polihisztornak) tekintitek magatokat? Nem bántásból kérdezem, de pl. én matekból már nem tudnám teljesíteni a gimis szintet, pedig azóta egyetemet végeztem. Ha viszont valamiből nem tudsz egy szintet elérni, honnan derül ki, hogy a gyereked nem abban lenne-e kimagaslóan jó képességű?
Bocs, hogy ennyit kérdeztem, de ennyi merült fel bennem hirtelen.
Judó
Judó
 


Sziasztok!

Bigacsiga Kata, neked sikerült ezeket a belinkelt oldalakat mindet elolvasni? Nekem kettõ is úgy jön be, hogy csak címe van, többek között a fõoldal.
Még egy kérdés hozzád, mert te olyan sok jó linket találsz: nem tudsz véletlen egy linket a Magyar Helyesírás Szabályai-ról (-hoz stb.) Szívesen elküldeném ezen oldalak íróinak. Tudom, a neten nem mindig ugyanaz a helyesírás dominál, de ezek az oldalak "komoly"nak tûnnek, és így a hibák nem viccnek, hanem valódi tudatlanságnak.(ilyenek: "muszály", "valyon", "külömbség" brrr)
Én elfogulatlanul, bár kétségekkel láttam neki, de sikerült tovább elbizonytalanítaniuk. Találtam náluk egy mondatot: "Ma már ritka az olyan szülõ, aki nem
rendelkezne elég tudással, hogy legalábbis gimnáziumi szintig el ne magyarázhassa gyerekének az anyagot, ha nem érti." Ezt megkérdõjelezném. Nem akarok itt senkit megbántani, remélhetõleg itt ez senkire nem igaz, de mind a gyermekeim osztály-ill ovis csoport társai szüleinek körében, mind tágabb körben sok olyan szülõt látok, avagy hallok róla, akinek már az elsõs vagy másodikos (!) anyaggal gondjai vannak! Gondolom, ez nem igaz azokra, akik itt vállalni akarják, csak az említett forrás idézetét kérdõjelezem meg.
Még jön az amerikai példával, bírálva, hogy ott padban ülnek a gyerekek, kötött órán stb. Nekem elõtte pont az amerikai példa jutott eszembe, hogy ott nincs annyira a kötött tananyag, sokkal szabadabb. (de lehet, hogy keverem más országgal)
Mindenesetre nekünk egyetemen mesélték, hogy ha összehasonlítást csinálunk a magyar és amerikai oktatás között, ábrázoljuk a tudást a függ. tengelyen, a vissz. tengelyen a témákat, akkor itthon egy egyenletesebb, széleskörû nagyobb tudás van, amerikában van egy sokkal kisebb széles alap, meg egy, magas (bõven a mi átlagunk magassága fölé menõ) éles csúcs. Na, jó bonyolultul írom, a lényeg, a hazai rendszer mindent tanít, egy adott szintig, kint lejjebb van a mindent tanítás szintje, viszont valami speciálisból sokkal többet tanulnak meg.
Azzal teljesen egyet tudok érteni, hogy sokkal jobb lenne a gyereknek egy saját képességeihez, érdeklõdéséhez igazított, egyéni tanulási menet. Amit tud, azon ne kelljen órákat rágódni, ami nem megy neki, hadd vegye be lassabban. És a minél kisebb létszám is szerencsés.
Amitõl én félnék: képes lennék-e minden téren (énektõl a biológián át a matekig) azt nyújtani, amit egy képzett pedagógus?
A másik pedig: a gyermek nagyobb korában, amikor már belelát, helyeselni fogja-e a döntésemet? Nem tudhatom elõre milyen lesz az élete, belekerül-e a klasszikus oktatási rendszerbe, ha igen, akkor nem lesz-e gond, hogy én nem ugyanazt tanítottam neki, nincsenek megfelelõ bizonyítványai, papírjai? Vagy vizsgákat tenni így is úgy is kell?
Amit még nem találtam a Kata által talált oldalon, de érdekelne: aki ilyesmit vállal, milyen módszert követ? Válogat a rendelkezésre álló tankönyvek közül, vagy ezt is teljesen másképp oldja meg? Van erre ma elérhetõ segítség?

u.iKépelõrelátásból)Semmi szándékomban nem áll bírálni az otthoni tanítással szimpatizánsokat, ezért elõre is elnézést kérek, ha bárki támadást érezne írásomban. Kaptam egy jó tippet, hogy a stílusomra kell vigyáznom, így most háromszor olvastam át amit írtam, igyekeztem finomítani, nehogy félreértésre adjak okot. Szóval ha bármi nem is úgy hangzik, de tényleg azzal a szándékkal írtam, hogy érdeklõdjek, véleményt mondjak, de semmi támadási szándékom nincs.

Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi
 


Na ezt a Kép jelet nem direkt tettem, ez egy : és egy ( akart lenni
Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi
 


Sziasztok!

Egyetertek Evaval, a dolog gyermekfuggo!
En is mar ajanlottam gyereknek, hogy inkabb legyen magantanulo ( az osztalyomban volt egy kislany, aki ugymond gyermeksztar volt. Ez azt jelentette, hogy gyakran ejfelig tartottak a felvetelek, a probak, napkozben is probakra jart, a fellepesekkor pedig hetekig nem jart iskolaba. Nagyon lemaradt szinte minden tantargybol.) Sajnos nem volt hajlando magantanulo lenni, inkabb elment egy gyengebb kovetelmenyu iskolaba. (Bar en utolag nem hiszem, hogy az iskolavaltas jo otlet volt!)
Nagyon sok szulo-gyermek kapcsolat romlott meg amiatt, hohy a szulo akarta ugymond korrepetalni a gyermeket. A szulo szerintem nem jo tanitoja lenne gyermekenek. Tobbet var el tole, hamarabb indulatos lesz, elfogult. Egy kulso szemely kell mindenkeppen!
Ugy erzem, hogy a gyermeknek mindenkeppen szuksege van az osztalykozossegre. Ezt szerintem o is tudja. Nagyon sok magantanulo gyerek legnagyobb banata, hogy nem jarhat iskolaba.
Szerintem 7 eves korig a gyermek otthon elsajatitja az alapveto viselkedesi normakat. Igaz hatassal lesznek ra az iskolaban, vagy korabban az ovodaban latott viselkedesi formak, de a szulo szerintem mindenkeppen jo iranyba tudja terelni gyermekenek fejlodeset, ha a kapcsolatuk szeretetteljes es kommunikativ.
En egyenlore ugy latom, hogy tobb
az elonye a gyermekkozossegekben valo tanitasnak, mint a magantanittatasnak.
Lieselnek - gondolom - sok rossz tapasztalata van a mai iskolak es ovodakkal kapcsolatban. En inkabb abban latnam a megoldast, ha a mai poroszos nevelesi mod egy kicsit atalakulna. Sok helyen van ra mar probalkozas, de sajnos nemcsak a gyerekek gondolkodasi modjat kene atalakitani. Mert ha magunkba nezunk, akkor otthon sokszor mi is igy nevelunk, tenkintelyelven. Nem ugy neveljuk gyermekeinket, hogy a kotelessegtudat belulrol jojjon, hanem "ha nem csinalod meg gyermekem, akkor nem kapod meg ezt meg azt, vagy nem mehetsz jatszani" fenyegetessel erjuk el. Pedig mennyivel hatekonyabb lenne, ha a gyermekre mar kisgyermekkoratol a sziven keresztul hatnank!
Talan valaki ismeri a Gordon modszert, abbol nagyon sok jo otletet szerezhet!

Mint hozzastolasombol kiderult, en inkabb a kozossegi nevelest es oktatst tartom hatasosabbnak. Ettol fuggetlenul, aki inkabb otthon szeretne tanitani gyermeket, annak szivesen adok tanacsot a matematika tanitasaban.


Alma.
ALma
 


En igy megint csak nevtelenul hozzaszolva. Van egy autisztikus es egy remelhetoleg egeszseges gyerekem. A problemas gyermekemet, ha egyszer eljutunk oda, es beleverheto lesz az altalanos iskolai tananyag, akkor szeretnem otthon tanitani. Hogy miert? Mert ha normal inteligenciaju, akkor sem fog tudni egy normal iskolai osztalyba beilleszkedni, ahol meg a legkisebb massaggal rendelkezo gyereket sem turik meg, viszont egy auti csoport valoszinuleg nem lesz szamara megfelelo huzoero (marha van auti csoport.) Igy amikor eleri a tankoteles kort, felig meddig onhibamon kivul torveny fogok serteni.
De az egeszseges gyerekemet nem jutna eszembe otthon tanitani, mert kozossegre szerintem is szuksege van.
Amikor az elsorol kiderult a problema, utaztam a varosban, es neztem a serdulo fiukat, akik eppen hazafele tartottak az iskolabol, es dumaltak egymassal mindenfelekrol. Tudtam, az enyem valoszinuleg ki fog maradni az ilyen baratsagokbol.
Ildi: Meg a honlapokrol. Az egyik honlap keszitojenek lehet, hogy szinten nem divatbol tanul otthon a gyermeke. Honnan tudhatnank, hogy mi all a hatterben? S ha nem is tokeletes a helyesirasa, en par honapja nagyon jo oltoztetos papirbabakat toltottem le onnan egy ismeros kislanynak.
A helyesirasrol annyit, regebben en is igy gondolkodtam, legalabb tanuljon meg helyesen irni. En a tokeletes ember, aki majd igy meg ugy neveli a gyereket, es igy meg ugy csinal majd dolgokat az eletben. (na hany helyesirasi hibamat fogjatok felroni). De amiota nem egyszer fordul elo olyan eset velunk, pl. hogy a gyerekem foldreveros hisztit vag ki a pekarus elott, nem ertve, hogy ures, nincs mit venni, bezart, az emberek megneznek es megszolnak minket, (a beszeljen mar hozza es nyugtassa meg a kedvencem), azota en senkirol nem gondolok semmit. Mert nem tudhatom, miert olyan, amilyen.


Hadd maradjak nevtelen
Névtelen
 


Kedves nevtelen!
tokeletesen megertem, hogy a "mas" gyermekedet otthon akarod tanitani, mint emlitettem, nekem is van egy keresztlanyom, aki sok problemaval kuszkodik, (ide tartozik tobbek kozott az epilepszia isKép )sokszor gondoltam arra, hogy ha az en gyermekem volna, en tanitgatnam. De nem hiszem, hogy egy teljesen egeszseges gyereknek arthat az iskolai kozosseg. Ilyen alapon az utcara sem engedhetjuk ki...
Eva
Eva
 


Szia Eva!

A sajat gyerekemen latom, hogy egy gyerek fejlodese nemcsak annyi, hogy megtanulja az egyszeregyet es nagy koltoink eletrajzat, hanem beletartoznak az elso baratsagok, hogy egyik nap ennek, masik nap annak a barataik, es utaljak azt aki elozo nap meg a baratjuk volt, majd par nap mulva ujbol a baratjuk, hogy szerelmesek, hogy festik az arcukat, probalgatjak magukat, ...

Sajnos az epilepszia is egy ilyen nem toleralt massag. Viszont talan meg inkabb erositi a massag es betegsegtudatat ha otthon tanul. De egy nem tolerans kozosseg se megoldas.

Hadd M N
Névtelen
 


Kép
Névtelen
 


Sziasztok!
Mint írtam is már, nincs időm arra, hogy bárkit meggyőzzek az otthontanításról, vagy esszé tanulmányt írjak ide erről, sajnos. Csak egy-két gondolatot, hasznos tanácsot tudok írni, annak akit érdekel a dolog. A lényeg, hogy lehet magántanuló bárki. Vannak iskolák, ahova be lehet iratkozni, és fél évenként vizsgázni. A módszer attól függ, hogy ki milyen iskolát választ. Vannak találkozók, ahol személyesen is szoktunk találkozni. Akit érdekel, keressen meg magánba. Augusztus 20.-ára is szerveződik egy. Amerikából is szoktak jönni előadók.
Alma, a Gordon módszer szerintem is jó kiindulópont. Bár nem sok helyet tudok, ahol jól alkalmaznák.
Üdv,
Liesel
liesel (liesel)
 


Sziasztok!

4 gyereket nevelünk, ebből a legidösebb most végezte el a második osztályt. A köv. gyerek szeptemberben lesz elsös. Az eddigi tapasztalataim szerint jobb lenne Öket itthon tanítani, amihez érzek is magamban képességet. Ugyanis Tamás (Ö lesz sulis) 5 éves kora óta ír és olvas folyékonyan (már három könyvet kiolvasott az utolsó betüig!), és számolni is tud. Állítólag teljesen normális a gyerek IQ.-ja, ezért átlagos iskolába javasolták. Tudom, hogy sokan tudnak már iskoláskorukra írni-olvasni, esetleg számolni, de én mégis úgy érzem, hogy ha bekerülne ebbe a -sajnos elég lelketlen, és idönként érzéketlen- 'darálóba' ,elveszne a lelkesedése és az információéhsége, ill. félek attól, hogyha eleinte hozzászokik,hogy neki nem kell tanulnia, mert hiszen Ö ezt már tudja, késöbb is ehhez tartja majd magát, és súlyosan lemaradhat. Ebben a kérdésben teljesen tanácstalan vagyok, mert speciális ( értsd: fizetös) iskolába nem tudom adni.
A nagylányunknál tapasztaltuk azt, hogy hiába jár a gyerek az iskolába, ha olyan a tanítónöje, hogy saját írásával írja azt a példamondatot, hogy " Fől a leves ", vagy aki kéthetes betegség utáni első napon dolgozatot írat a gyerekkel abból az anyagból, amit akkor vettek amikor Ö itthon feküdt betegen, és sorolhatnám az ilyen eseteket...Kép Szóval egyáltalán nem vagyok megelégedve a mostani iskolarendszerrel, és úgy érzem én jelenleg többet tudok nyújtani a gyerekemnek, mint egy ilyen iskola! (Mi a két év alatt költözködtünk, tehát váltottunk osztályt is, tanárt is, iskolát is, de egyik kutya, másik eb.)
A gyerekközösség pedig adva van...KépKépKép
Liesel: Kérlek, tájékoztass a lehetöségekröl!
Üdv: Verus
verus (verus)
 


Kedevs Verus!

Mivel tanar vagyok magam is, nagyon rossz ilyeneket olvasni kollegaimrol illetve a mai oktatasi rendszerrol! De sajnos nagyon sokban igazad van! Nagyon nehez tenni ellene...a tanarok is bele vannak kenyszeritve a helyzetbe...!!!
Egy pelda:
Olyan iskolaba kezdtem el tanitani, ahol egy evfolyamon ket osztaly volt, es a gyerekeket tanulmanyaik alapjan a "jok" es a "rosszak" osztalyaba soroltak (amugy teljesen helytelenitem).
Volt egy 5. es 6. osztalyom matekbol. A hatodik osztalybol volt egy kislany, aki nagyon szorgalmas volt, de sajnos alig teljesitette a minimumot. Illetve az otodik osztalyban egy fiu, aki viszont hanyagsaganak koszonhette, hogy nem erte el a minimum szintet. Na az osztalyzo konferencian kozoltek velem, hogy nem art a hatodikos kislanynak, ha megegyszer megtanulja az anyagot, buktassam meg. Illteve az otodikes fiut engedjem at.
Mi allt ennek a hattereben? Ha a feljovo hatodik osztalyban nem lesz eleg tanulo, akkor ossze kell vonni a masik osztallyal. Vagyis nem szabad az otodik osztalybol megbuktatni, viszont nem baj, ha a mostani hatodikbol buknanak, akkor annyival is tobben lesznek a leendo hatodikban. Illetve azt az ultimatumot kaptam, ha megbuktatom az otodikes gyereket, akkor ossze kell vonni az osztalyokat, de akkor tanar felesleg lesz, es talan akkor nekem kell mennem! Na erre mit tettetek volna?
Nekem szerencsem volt, mert mar akkor tudtam, hogy a kovetkezo tanevet mashol fogom folytatni.
Szoval evvel csak annyit akarok mondani, hogy tenyleg vannak olyan iskolak, ahova en sem adnam be a gyerekemet. De azert keresnek megfelelo iskolat, hat ha van ( szerintem igen, annyira azert megsem olyan veszes a helyzet)! Peldaul a 3. keruleti Fodros. Szerintem ott eleg gyermekkozpontu a neveles, es ha megsem vagy megelegedve vele, meg az a lehetoseg is megvan ott, hogy magantanulo legyen a gyermeked!
Azert szeretnem, ha valaki talalt olyan iskolat, ami neki minden szempontbol bevalt, megirna ide.
Mivel ugy erzem, hogy a magantanittatas mellett szolo ervek egyenlore a mai iskolakban folyo rossz nevelesi elvek, oktatasi modszerek miatt van.
Szerintem inkabb ez ellen kene tenni, nem pedig otthon nevelni a gyermeket!
En magam sem ertem, minek az a sok elmeleti anyag az altalanos iskolakba! Egyre nem tanitja meg a gyerket: hogy azt hasznalni is tudja! Mit er a sok elmelettel, ha tapasztalata nincsen? Ha gyakorlatban nem tudja hasznalni? A mai iskolak sajnos nem az eletre keszitenek fel, tenyleg csak tomik a sok gyerekfejet. Egyszeruen nincs ido az uj ismeretek elmelyitesere, a tanar sem tud mit tenni, mert ami elo van irva, azt meg kell tanitani.
Hu...bocs a kifakadasert! Meg sokmindent tudnek irni...

Alma.
ALma
 


Alma

Irtam neked ay E/mail cimedre, de semmi valasz.
Lehet,hogy nem kaptad meg?

Kati
Kati
 


Szia Verus!

Ahhoz, hogy otthon tanítsd a fiadat olyan iskolába kell beiratnod, ahol vizsgáztatnak magántanulókat. Van több ilyen is, most tervezem, hogy összegyűjtöm a címeket. Nálunk bonyolította a helyzetet, hogy azt szeretném, ha csak 7 éves korában kezdene. Viszont óvodába sem jár. Ehhez az iskolaérettségi vizsgálatkor jelezni kell, hogy egy évvel később szeretném iskolába adni. Az öt éves kortól kötelező iskolai előkészítés alól a helyi önkormányzat jegyzője adhat felmentést, ha arra hivatkoztok, hogy magántanuló lesz. Úgy tudom, hogy ahhoz, hogy magántanuló legyen, már nem kell semmilyen engedély, csak beiratni kell a megfelelő iskolába.
Ha közületek valaki tud olyan iskolát, ahol magántanulóként is be lehet iratkozni, írja meg.
Üdv,
Liesel
liesel (liesel)
 


Liesel!

En mar irtam egyet, remelem eszrevetted!

Alma.
ALma
 


Sziasztok!

Kicsit sajnálom, hogy azok nem írnak semmit, akik szerenék otthon tanítani a gyereküket, mert így olyan hatása van a topiknak, mintha "elnyomtuk" volna Õket.
Ebbõl kiderül, hogy én sem tanítanám otthon a gyerekemet. Teljes mértékben egyetértek Évával. Én is tanár vagyok, érzem a felelõsséget, másrészt a közösség szerepét is fontosnak tartom abban, hogy tudja a gyerek, mi a különbség jó és rossz között.
Példaként azért elmondom, hogyan zajlott nálunk a hugom "tanítása". (Gondolom a saját gyerekemmel még elfogultabb lennék Kép )
A hugom 12 évvel fiatalabb, év közbeni korrepetálásra volt szüksége. Magyarázok lelkesen, majd visszakérdezek: Érted? - Nem. Más oldalról próbálom megvilágítani, újabb negyed óra: Érted? - Nem. (Gondolataim: Nem igaz, hogy az én -egyébként értelmes- hugom ezt nem érti!!!) Újabb negyed óra magyarázás, látom, hogy gondolatban teljesen máshol jár: Érted? (Taktikát vált) - Igen. Jön a példa, ahol kiderül, semmit sem értett meg, ha egyátalán eljutott hozzá, amit beszéltem. (Gondolatom: Még füllent is!) Persze jön a felemelt hangú: Akkor miért nem figyelsz??? mondat, ami hatására az egésznek sírás lett a vége.
Azóta csak SOS eseteket vállalok, nagyobb témakörök magyarázatát nem. Kár lenne a kapcsolatunkat tönkretenni ilyen dolgokkal. (Már elõre félek a jövõre esedékes érettségitõl! Kép )
(És hogy nem csak én vagyok ilyen tökéletlen, Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák, 63. oldal: A szülõ-mint házitanító)

Juca
Juca (juca)
 


Sziasztok!

Sajnos egyet kell értenem JucávaL, Évával.
Azért sajnos, mert szerintem sem igazán megfelelo az iskolák szellemisége, az a mód, ahogyan birkanyájba akarják tömöríteni a gyerekeket és nagyon kevés helyen engedik kibontakozni a saját egyéniségét, tehetségét vagy egyáltalán azt, hogy a saját ritmusában haladjon az anyaggal.
Viszont valamikor szükség van a közösségbe szoktatásra is, hiszen nem egy elszigetelt, magányos felnott válik majd bebole, hanem a társadalom része lesz, maximum neveléssel, jó példával meg tudjuk védeni, fe tudjuk készíteni a társadalmi negatívumokra, hatásokra, lásd pl. kábítószer. Nem jó, ha ez túl korán történik meg. de azt is veszélyesnek érzem, ha túl késon.
A saját gyermekem tanítását nem tartom jónak, mégpedig a saját példámból okulva. Idén én voltam a nagyobbik fiam angoltanára (itt a faluban nem megoldott a nyelvtanulás, de a NAT szerint negyedikben már kötelezo, így én tanítottam, a suliban pedig vizsgázott.) Hát ha nem muszáj, akkor soha többé... Folyton volt valami kifogás, hiszen anyát mindenre meg lehet kérni, én idegbajoztam, hogy miért nyög, nem, nem mehet biciklizni tanulás helyett. És szerintem az sem szerencsés, hogy egy ilyen kisgyerek a vizsga miatti stressztol szenvedjen. Inkább dolgozatot írjon, feleljen egy évben többször.

Ha tehetném, magántanárt fogadnék a gyerekek mellé az elso két évre, utána jöhet a közösség.

Iboly
Iboly
 


Liesel,
Dani fiam magantanulo, de az elso ket evbol masfelet "rendesen" jart az iskolajaban (volt egy balesete, ami miatt az elso osztaly masodik feleveben agyhoz volt kotve, es hanyatt fekve tanulta meg a nagybetuket!). Most kulfoldi tartozkodasunk miatt magantanulo, itthon gyurjuk a magyar tananyagot!
Dani a XI. ker-i Bardos Lajos Altalanos Iskolaba jar.
Egy kerdes: mi a helyzet a keszsegtargyakkal? Azokbol ugy tudom nincs vizsga! Milyen 'modszerekkel' tanitjatok otthon a rajzot, eneket, technikat, testnevelest?

Zsuzsi -zsuzsi74 a chaten
Névtelen
 


Szia Zsuzsi!

Régóta várom, hogy felbukkanj, írnék neked e-mailt, ha megadod a címed.

Köszi
Iboly
Iboly
 


Liesel!!

Nincs még készen a suli-listád? Jó lenne, "mazsoláznék"...Kép

Elöre is köszi a segítséget!

Verus
verus (verus)
 


Sziasztok!
Verus, még nincsen készen a lista. Aug. 20 körül lesz egy találkozó, azon lesznek sokan otthon tanítók, ott szeretném összegyűjteni, hogy ki hova jár. Meg addig is, amit hallok, olvasok.
Zsuzsi, a készségtantárgyakat kérdezted. Zenélni a szomszédos város zeneiskolájába járunk már most is. Nagyon jó, és nagyon élvezi a fiam. A rajzot, mi úgy fogjuk megoldani, hogy a faluban lakik festőművész, aki vállal magántanítványokat. Talán nála. Itt a környéken van lehetőség kosárfonásra, kovács mesterségre, fazekaskodásra szintén. A torna sem túl bonyolult. Amennyi tornaóra van egy iskolában, és amennyi mozgást ezalatt biztosítanak, az nálunk már a kertben jóval több. Ezen kívül járunk úszni, és ha van kedve valamilyen sporthoz, akkor azt kipróbáljuk. De én is tudok vele foglalkozni, mivel elég alaposak az ismereteim a témában. Mellesleg az általam ismert átlagos, környék beli általános iskolákban a készségtárgyak oktatása siralmas. Annál még én is többet tudok nyújtani. Ahova én jártam iskolába, onnan is rossz emlékeim vannak, pedig nem számított rossz iskolának.
Üdv, Liesel
liesel (liesel)
 


Bocs, környékbeli. Csak mire észrevettem, már elküldtem.
Névtelen
 


Ovoda? Nem!
[url=http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9046996&uq=22" TARGET="_top]http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9046996&uq=22[/url]
bigacsiga
 


Sziasztok!
Liese! Nem lenne baj, ha egyszer irnád meg ide amit három embernek külön külön. Hátha más is erre jár késõbb, akit érdekel. Nekem általános felsõ tagozatban volt egy magántanuló osztálytársnõm. Jó barátok voltunk. Idõnként vittem neki, hogy hol tartunk, de nem izgatta a dolog. Akkor még figyelembe vették, hogy õ elõtte is kitünõ tanuló volt. Nem tudom most mi van. DE. Nagyon nem lett közösségi ember. Olyan kis magába fordult tudóska lett gimire. Pedig elõtte nem volt zárkózott. Akkoriban én sokat gondolkoztam rajta, hogy én akarnék e otthon tanulni. De nem. Akkor sem, pedig nem voltam jó tanuló, és most sem tartanám itthon a gyerekemet. Lehet az oktatási rendszer rossz, de többet lát maga körül mintákat. Össze tudja hasonlitani õket. És valószinûtlen hogy ne a szülei mintáját követné, ha az követhetõ. Viszont megtanul olyan szituációkat kezelni, amik nem róla szólnak. Nekem túl gyerekközpontúnak tûnik, hogy csak vele foglalkozva tanul, délután festõ bácsi, más napon magánúszás, zenetanár. Ilyenek. Hogy nem lesz ebbõl a gyerekbõl saját magát mindenki elé állitó önzõ felnõtt?
Hogyan tanulja meg hogy mi a jó és mi a rossz, ha sosem látta a rosszat a saját szemével? Nekem az az oktatási rendszer rengeteg kerülõ utat adott, amiatt, haogy nem ismerték fel, hogy miben vagyok tehetséges. De ezzel sokkal több és széleskörûbb tapasztalatokat szereztem, mintha rögtön az elején a megfelelõ vágányra állitottak volna. Nem cserélném el ezt az útkeresést.

Nem támadni akarlak. Csak megérteni, hogy hogyan számolsz minden hatással. Ha csak magánban, akkor légyszi add meg a cimed. (itt azt irja, hogy nem elérhetõ) köszi.

Zsunya
zsunya (zsunya)
 


Liesel, Zsuzsi, Zsunya,

én nem tartom rossz ötletnek a magántanulóságot! Én valószínûleg nem leszek képes ezt végigvinni a saját gyerekemmel, de egy jó magániskolát ki fogok préselni magamból.
Készségtárgyak: iskolában kifejezetten lógásra szolgál. Végül is elfér, amíg egy tériszonyost nem kényszerítenenk kötélmászásra, gerendára, felemáskorlátra, és amíg nem erõszakolnak a gyerekre egyéb hülyeségeket, amit azután osztályozni lehet, mert így ezeket csak meggyûlöltetik a gyerekkel. Különben saját tapasztalat, hogy a zeneiskola zenei elõképzõje plussz a szolfézs elsõ év többet tanít ének-zenébõl, mint az általános iskola, és a gimnázium együttvéve. Ja, és bizony közösségben van, és alkalmazkodnia kell. Ami a sportot illeti, járhat teniszezni, úszni, lovagolni, táncolni, aerobikra stb. Ezt mind, és még sok mást is megtanulhat, és bizony ez sem egyéni foglalkozás... Rajzolni meg nem nagy élvezet köcsögbe tett kórót 30 emberrel...
Ami a többi tárgyat illeti, én speciel gyûlöltem iskolába járni. Sosem értettem, hogy minek tökölünk valamin háromnegyed órát, ha az tíz perc alatt is megtanulható. így aztán órán pofáztam, olvastam, dobálóztam, ha egy tanár meg mindezt nem bírta, akkor kiküldött olvasni. Ugyanakkor boldogan jártam edzésre, zenesuliba, különórára.
Gimnáziumban már 25-bõl kb 15-en voltunk ilyenek (jó, ez válogatott spec matek osztály volt), itt már sírva könyörögtek a tanárok, hogy osztályozóvizsgákat tegyünk. Bár így mondjuk németbõl megvolt már másodikban a középfokúnk, mindannyian boldogan jártunk tovább órára, mert láttuk értelmét.
Mire fõsulira, egyetemre kerültem, megtanultam befogni a szám, elõadásra nem nagyon jártam, csak vizsgázgatni, meg gyakorlatra.
Nem vagyok zseni, körülöttem most is több gyerek küzd ugyanezekkel a problémákkal. Szerintem éppen az iskola az ami buggyant szabályrendszerével bekorlátoz, és uniformizál. Ott csak akkor van esélyed, ha olyan semmilyen vagy. Persze, mondjuk harminc egyéniséget nem is nagyon lehet kezelni, csak néhány kivételes képességû pedagógus képes rá... Mi az amit csak az iskola ad, drog vagy pia vagy tiszteletlenség, piálás, vagy bunkóság? Ne ez legyen egy gyereknek a minta.
Barátnõ 11 éves kislánya a múltkor sírva jött haza, mert azzal szekálják az iskolában, hogy õ soha nem puskázik, és rengeteget olvas, szereti a komolyzenét, és nem ismeri a brazil sorozatokat. Tudjátok, ez ma szint egy iskolában. Szegény kislány megpróbálta elmagyarázni, hogy mennyivel jobb olvasni, mint tévézni, mert így elképzelhet egy csomó mindent olyannak, ahogy neki tetszik. Nem értették...
liesel, sok sikert a magántanulósághoz, szerintem gyermekeid csak gazdagabbak lesznek ezáltal, és nem veszel el tõlük semmi olyat, ami kellene ahhoz, hogy boldog életük legyen.
Én biztos nem vállalnám a tanítását, de mondjuk egy magántanárral nem tûnik rossz ötletnek. Persze valószínûleg nem minden gyermek alkalmas rá, ezt a szülõ felelõssége mérlegelni. Biztosan van olyan gyerek is, aki a szülõt/rokon is elfogadja, mint tanárt. A hugom pl mindig boldogan járt a nyakamra a problémáival (elég silány volt a matektanára), azutá õsem értette, hgoy mit nyüszögött az a nõszemély 45 percen keresztül, ha két perc alatt is elmagyarázható.
Amennyiben egy gyerek ÉL, akkor épp elég negatívummal, és rossz dologgal fog találkozni iskola nélkül is.
Azóta felnõttem, férjhez mentem, kettõnk baráti köre egyesült, párom szakmája miatt rengeteg olyan eseményen kell résztvenni, ahol sok-sok új emberrel ismerkedhetek meg, hetente 3-4 alkalom van, amikor vagy hozzánk jönnek ebéd/vacsira, vagy mi megyünk el valakikhez. Sokszor szóba kerül a suli, és az emberek nagy részének hasonló tapasztalatai vannak, mint nekem; szenvedtek az iskolában, bár jó sokat jártak oda... Lehet, hogy a teljes magántanulóság sem tökéletes, lehet hogy egy olyan kevert állapot az ideális megoldás, mint ami nálunk volt gimiben, de én semmi szín alatt nem vetném el az ötletet mereven. Többek között az iskola által uniformizált gondolkodásmód eredményének érzem azt is, hogy zsebbõl elutasítunk mindent, ami eltér az átlagtól. Mindenkitõl azt várjuk, hogy birkamódra ugyanúgy reagáljanak mindenre (Szép új világ). Az iskola megmondja, hgoy mit/kit kell szeretnünk, és mit/kit kell elítélnünk. (pl. tiszteljük Madáchot a Tragédia miatt, milyen kár, hogy ami ér benne valamit, azt Arany írta!) Amennyiben befolyásolható a gyerek, bedõl neki, ha meg egyéniség, akkor szenved. Szóval nem vagyok biztos benne, hogy az iskola a legjobb rossz...
Lehet, hogy van olyan iskola, ami tiszteli az egyéniséget, ami gondolkodni tanít, és nem elõítéleteket ad, ami irodalmat, zenét, mûvészetet érteni tanít, és nem meggyûlöltet, ami teret nyit a világra, és nem elzár tõle, ahol nem azt jelenti a liberalizmus és a gyerekközpontúság, hogy a béka segge alá csökkentjük a tananyagot, és ahol a magas követelmény nem megfélemlítést, hanem tiszteletet jelent, de én ezt az iskolát még nem ismerem. Mindenesetre keresem a gyerekemnek.
Na jó hosszú voltam, és talán zavaros is...

sziasztok
Madárka
madárka (mad&aacut
 


KOszi a hozzaszolast a pedagogusok neveben... Kép
Eva
eva
 
 


Hát nemtom. Nem gyõztél meg. Lehet hogy nem tartod magad egyedi esetnek, de én meg ilyet nem ismerek, mint te. Az én gimim nagyon jó volt. Nagyon támogatták az egyéni fejlõdést. Voltak katasztrófális és brilliáns tanárok is. Nagyon jól éreztük magunkat, és végül mindenki valami felsõokt. int.-ben kötött ki, ami egy kvázi falusi giminél ritka. Nem hiszem, hogy általánositani lehetne. Nyilván van akinek jobb a felfogása, gyorsabban tanul, nem érdekli az egész. De nekem nem volt módom magánórákat venni, egyáltalán különórára járni. Akkor mi van? Életben kell maradni, és élni mindennel ami támogat, és nem foglalkozni azzal ami hátráltat, és mivel én vagyok ott nekem kell döntenem. Ott és akkor. Nem anyucinak helyettem este.
Én csak azt nem hiszem el, hogy egy 3-10 éves gyerekrõl eldönthetõ, hogy nem kell neki ilyen jellegû közösség, vagy kell. A zeneiskolai és más különórai közösség nem hasonlitható össze egy hagyományos osztállyal, hiszen nem egész nap vannak együtt, és nem derül ki minden aspektus a gyerekrõl. Mittom én, hogy hülye a matekhoz, csak az, hogy õ zongorázik a legszebben. Lehet hogy én egy elenyészõ ezrelék vagyok, de annak ellenére, hogy rengeteget kinlódtam a sulikban (még gimiben is) a tanitási módszerek miatt, sokkal kevesebbet tudnék mint amennyit igy tudok. És ezt nem lexikális tudásra értem, hanem a mindennapi életben való általános helytállásra. Tehát a jég hátán is. Ezt csak azért mert ilyen olyan okokból az életem elsõ húsz évében nem rólam szólt a történet. Nem kivánom a gyerekemnek ugyanezt, de nem fogom a széltõl is óvni.

Zsunya a gonosz szivtelen anya. Kép
zsunya (zsunya)
 


Kedves Madárka!

A Te leveledre reagálnék. Elõrebocsátom, hogy nem tudom a megoldást, csak egy kicsit elgondolkodtattál.

"Különben saját tapasztalat, hogy a zeneiskola zenei elõképzõje plussz a szolfézs elsõ év többet tanít ének-zenébõl, mint az általános iskola, és a gimnázium együttvéve." Persze, ez így van, mert az iskola nem csak ZENEiskola. Mintha elvárnád, hogy a sima iskola is hasonló színvonalon tanítsa az ének-zenét, miközben tudjuk, hogy már most is túlterheltek a gyerekek. Az pedig, hogy kinek mi a fontos tananyag, (amit tanítani kellene) már láttuk történelembõl...

"Ami a sportot illeti, járhat teniszezni, úszni, lovagolni, táncolni, aerobikra stb." Az iskolák a tudás lehetõségének egyenlõségét próbálják megadni különféle anyagi helyzetû gyerekeknek. Tehát vannak olyanok, akik anyagilag az általad felsoroltak egyikét sem engedhetik meg maguknak. A magántanárokat sem.

"Sosem értettem, hogy minek tökölünk valamin háromnegyed órát, ha az tíz perc alatt is megtanulható." Jó dolog a gyors felfogás, de nem mindenkinek sajátja. Még 20 embernél is más a felfogóképesség. Nem igazodhatunk a leggyorsabbhoz. Ha pedig 10 perc alatt megérted, akkor jöjjön a következõ anyag, stb. és már megint itt vagyunk a "már most is sokat tanítunk" témánál.

"Én biztos nem vállalnám a tanítását, de mondjuk egy magántanárral nem tûnik rossz ötletnek." Aki meg tudja fizetni, tegye.

Nem tartom jónak az iskolát abban a formában, ahogyan ma mûködik, de higyjétek el ennyi szülõ ennyiféle elvárásának LEHETETLEN megfelelni!

Üdv: Juca

[color=#476969:dc42bdeafd] Üdv: Juca
[/color:dc42bdeafd]
juca
Budapest XI. kerület
 
 


Én olvastam már olyan iskoláról, ahol alkalmazkodnak a leggyorsabbhoz, és a leglassabbhot is. Sõt ahhoz is, aki csak lábbal képes írni. Nem biztos, hogy magával a suliba járással van gond, talám inkább a sulival magával.

[url=http://irisz.sulinet.hu/kabo/doc/1998/nov/2-2.htm" TARGET="_top]http://irisz.sulinet.hu/kabo/doc/1998/nov/2-2.htm[/url]
Névtelen
 


Aszem ez sem Madárka iskolája.
Nekem inább az bántó, hogy ha egy iskoláról kiderül, hogy nem jó a gyerekemnek nem tudom gond nélkül átiratni egy másikba, mert egészen más tematika szerint tanitanak mindenhol.

Zsunya
zsunya (zsunya)
 


Nem ez a gond, hanem hogy nalunk a pedagogia, amihez alkalmazkodik (legalabbis elvarjak, hogy alkalmazkodjon) a gyerek, aztán vannak olyan országok, ahol adott a gyerek, és hozzá alkalmaznak pedagógiát. Persze lehet, dicsekedni, milyen jó a magyar oktatási rendszer, milyen okosak és mûveltek a magyar gyerekek, késõbb hogy megállják kinn a helyüket, a probléma csak az, hogy ennek jó pár akár szintén tehetséges gyerek az ára. Emlékeztek a Holt költõk társaságára? Nekem volt két hasonló tanárom, talán ezért nem utáltam iskolába járni.
Judit
Judit
 


Juca,
Te aztán jól kiemeltél egy egy mondatot összefüggéseibõl, aztán úgy félremagyaráztad, hogy öröm nézniKép!
1.zene. Fentebb készségtárgyakról volt szó, hogy az iskola mennyivel többet adhat ezügyben, mint a különóra, én erre reagáltam. Senki nem várta, hogy az iskolában ugyanannyit tanítsanak zeneelméletet, mint zeneiskolában. Valami alapmûveltségfélét azért belecspegtethetnének a gyerekfejekbe. Például van egy ISKOLA (kerületi!), ahol a technika-rajz-ének tárgyakat összevonták. Ott pl úgy tanítanak: hallgassuk meg Tavaszt Vivalditól, milyen szavak, hangulatok jutnak eszedbe a zenérõl. Melyek a tavasz színei? Rajzold le a tavaszt (nagy papírra, sok festékkel, elég igazából a színeit, hangulatát visszaadni, lényegtelen, hogyan másol köcsögöt). Lehet, hogy így nem fognak eligazodni a módosító jelek világában, de nem is az a cél. Viszont a zenét érteni fogja. ha évenként csak 4 mûvet vesznek így végig, az 8 év alatt 32? Hány ember mondhatja el magáról, hgoy 32 komolyzenei mûvet értve ismer?
2.Sport: Tudod, ez az a kör, hogy ha valamit nagyon akarok, annak utána megyek. Falvakban pl nagyon sok helyen fillérekért tanítanak lovagolni, talán sokszor még ingyen is fogadnak, csak vidd már ki szegény pacit! Városban sem csak Béres Alexandra fitness van ám....itt is lehet lelni jó lehetõségeket, csak azokat nincs reklámja, nincs flancos klimatizált terme, meg luxusbüféje.
3.Zsenikék: még csak tovább se kell menni. Elõ lehet vezetni egy-két érdekességet a témával kapcsolatban. Matekóra végén nálunk mindig volt "ajándék": valami matematika-történeti érdekesség, amit mindenki nagyon várt, annyira, hgoy a gyengébbek képesek voltak jobban belehúzni ezért otthon. Ja, és mindenkinek, mindig más házi feladatai voltak, képességeihez mérten. Ja, ehhez némi mûveltség, és plussz idõ is kellett, mindamellett, hogy a matektanáromnak volt négy gyereke. Mindig lehet plusszban mondani valamit, ami nem tananyag, de tán érdekesebbé teszi azt.
4.Magántanár: na látod, ezt jól értetted, errõl van szó, ha valaki meg tudja fizetni (vagy bármi más módon megoldja), akkor miért zavar az Téged? Ám tegye. ha bárkinek többre van lehetõsége, mint nekem (nemcsak anyagilag), akkor nem gyártok ideológiákat, hogy az miért nem jó, mert lehet, hogy neki abban a helyzetben ez az egyedül üdvözítõ megoldás. Bárkinek joga másképp dönteni, mint nekem. NEKEM, és a körülöttem lévõ emberek nagytöbbségének igen negatív véleménye van az oktatásról, pedig ezek az emberek nagyrészt egy-két diplomát begyûjtöttek, tehát nem lehet azt mondani, hogy azért útálták az iskolát, mert kudarcokkal voltak tele. Természetesen ettõl még bárkinek lehet más véleménye. A múltkor hallottam valakitõl, hogy ugyanmár, minek tanulni, azt úgysem lehet megenni. Sajnos, azt kell hogy mondjam, igaza van. Ettõl viszont én még azt szeretném, hogy a lányomból ne tananyagot betûrõl-betûre visszaböfögõgépet gyártsanak, mert szerintem ennél többre lesz képes....
Zsunya
Én suliban azt tanultam, hogy ha elkurjantottam magam, akkor követtek, ha bármit kitaláltam, akkor mögém álltak, mert jobb buli volt az én hülyeségeimet követni, mint a tanárokéit. Ezzel szemben pont edzésen, és zeneiskolában, és különórán hajtottak meg úgy, hogy néha pofára estem, egyedül/kisebbségben maradtam. Amikor én tanítottam, vagy egyéb módon kerestem a pénzt, akkor megtanultam, hogyha más fizet, más diktál. Az iskola mindig megmondja, hogy mit tegyél, pontos útmutatást ad, így terelgeti barikáit. A legjobb, ha lehetõleg a neved sem tudják, és eltûnsz a tömegben. Miért jó az, ha sokat van összezárva valakikkel a gyerek? Elõször is: nagyon ritka a csoportmunka, ezen kívül a szünetekben van együtt az osztály, ami nem túl sok... Ezenkívül elég korán felvesznek a gyerekek valamiféle szerepet, azután - tisztelet a kivételnek - évekig e mögé bújnak.... Másrészt egy iskolában sokkal jobban elsikkad a gyerek hülyesége/zsenisége, akár matek, akár zongora.
Nézd meg miket termelnek az iskolák, csupa boldogtalan, sikertelen ember tele komplexussal és megalkuvással, ahol mindenki a mellét veri, hogy õ szegény mennyi mindent kibírt. Midenki okol valakit, öregebbek a régi rendszert, fiatalabbak a pénzhiányt, és verik a mellüket, hogy mire jutottak, pedig még ott volt az a galád férj/feleség is aki megcsalta, elhagyta õket stb., stb., stb.... Itt divat szenvedni. Sírdogálni mindenki tud, de ha tenni is kellene valamit, háááát.....
Amikor pénzre volt szükségem, és takarítottam, éjszakai munkát vállaltam, egyetemre jártam, évekig nem aludtam 2-3 óránál többet egyfolytában, 4 hónap volt míg visszaálltam. Máig úgy emlékszem erre az idõszakra, hogy jó buli volt. Az emberek nagyrésze meg bõg és sajnálja magát, pedig Süsü is megmondta: tudod királyfi, megy az csak csinálni kell! Mert az iskola arra tanít, hogy seggeld be a könyvet, nyalj a tanárnak, és akkor minden OK. Aztán jön a nagybetûs élet, ahol meg kellene élni, de alantas munkát nem akar csinálni, eladható tudása nincs, tanulni lusta, lehetõleg napi hat órát akar dolgozni, és mindezt mondjuk nettó 200000-ért.
Klasszul megnyugtatjuk magunkkat azzal, hogy nincs érzékünk matekhoz, nyelvhez, majd büszkén hangoztatjuk. Pedig csak valahol kimaradt valami a tanulási folyamamtban, és ezt senki nem vette észre! Különbenis, ha ezeket a nincsérzékemamatekhoz embereket megkérdezed, hogy mennyi feladatot csináltak meg, akkor kiderül, hogy egész életükben addig jutottak el, hogy sajnálják magukat, de soha nem próbáltak mondjuk napi 100 feladattal példamegoldási-rutint szerezni. Puff neki. Ezt nevezem életre nevelésnek.
Mennyivel jobb lenne egy olyan rendszer, ahol nem lehet elbújni a tömegben, puskák, hazugságok mögé, ahol nem veszik be a szárnyaszegett kismadár nagyjelenetet, hanem mindenért el kell vinni a balhét, minden tettedért vállalni kell a felelõsséget.

Madárka, egy kegyetlen anyaKép
madárka (mad&aacut
 


Eva,
sajnálom, hogy magadra vetted, jobban örültem volna, ha azt írod, hgoy ez az én ilyet próbálok... Mert vannak ám ilyen tanárok is. Bár õk nem tanárok, hanem PEDAGÓGUSOK. Õk lennének ennek az egésznek a lényegei. Nélkülük sz*rt sem ér az egész...
1. Akár a saját jó tanáraim, akár kedvenc barátnõm nézem, mind ugyanazzal a problémával küzd, a saját kollégáik enyhébb esetben lesajnálva kiröhögik, durvább esetben meg is szólják õket, mert õk tényleg tanítani akarnak, erre külön energiát is áldozva. Ezt az anyagi nemmegbecsülésen felül már nem tudják vállalni, elmennek. Másik iskola, magántanítványok vagy más pálya...
2. Talán az Indexen egy tanár írta le, hogy pedagógus-hallgatókat megkérdeztek, hogy milyen tárgyakat tartanak feleslegesnek az egyetemen/fõiskolán. Hát a pedagógiát, meg a pszichológiát! Akkor mit is keres ott? Nem ez a dolog lényege?
3. Ezt egy könyvelõ mesélte: adóellenõrnek az APEH-nél negyvenes tanárnõket keresnek, mert azok alapból rosszindulatúak, abszolút nem megfoghatóak érzelmi alapon.

Madárka
madárka (mad&aacut
 


Madárka!

Talán tényleg jobb lett volna, ha csendben maradok... Kép Élõben teljesen máshogy jönne ez ki. Talán elmondhatnám, hogy sportgimiben, negyedikben fizikából miért nem az elõírt félvezetõket, diódákat, tranzisztorokat tanítottam, hanem csillagászatot. De talán öntömjénezésnek hatna.
Ne haragudj!

Üdv: Juca

[color=#476969:dc42bdeafd] Üdv: Juca
[/color:dc42bdeafd]
juca
Budapest XI. kerület
 
 


Madarka!
az elso(egyebkent igen veretes) hozzaszolasodban akkorat altalanositottal a tanarokkal kapcsolatban, hogy csak na. azert vettem magamra. En is tanar vagyok, nem merem magamrol azt allitani, hogy a tealtalad idealizalt pedagogus lennek, de nem tartom magam annyira rossznak sem, mint az altalad vazolt tanarkep. En abban sem hiszek, hogy az a rengeteg kiabrandult ember, aki ma el ebben az orszagban, az oktatasi rendszernek (horribile dictu-a tanaroknak) koszonhetne az elkeseredettseget.
Elarulok neked egy dolgot. Anno, amikor foiskolas voltam, en is meroben felesleges dolognak tartottam a pedagogiat es a pszichologiat. Ugyanis abbol, amit ott tanultunk igencsak keveset tudtunk a valo eletben hasznositani. Azok koze a tantargyak koze tartozott, amibol le kellett szigorlatozni, kipipaltuk, el kellett felejteni, mert a gyakorlatban egeszen maskent mukodik a dolog.
Es meg valami: tanarkent en is tudnek panaszkodni a szulok hozzaallasara. Volt egypar huzos esetem, lehet, hogy el sem hinned, amiket at kellett elnem, kaptam en egypar szulotol hideget-meleget, csak azert mert a gyermeknek egyest mereszeltem adni. De en azt hiszem, hogy nem ennyire egyoldalu a dolog. Vannak jo tanarok, vannak selejtek, akik egy ido utan feladjak. Vannak jo szulok, akik kepesek az egyuttmukodesre, vannak olyanok, akik ugy allnak hozza, hogy az iskola potolja azt, amire nekik nincs idejuk-turelmuk-energiajuk, ha nem megy, akkor a tanar fejet kovetelik.
Egyebirant en is lehet, hogy a selejtesebbje koze tartozom. Ugyanis Gyes utan nem kivanok tanitani. De ez egy masik tortenet.
Udv
Eva
eva
 
 


Kedves madárka!
Sok szeretettel meginvitálnálak az Index forumaira, különösen a kultúra rovat Jó tanár-Rossz tanár topikba. Ott vannak tanárok, pedagógusok és arról beszélnek hogy miért nem mûködik ez a bjutiful kép, amit te is felvázoltál az imént.

?3.Zsenikék: még csak tovább se kell menni. El? lehet vezetni egy-két érdekességet a témával kapcsolatban. Matekóra végén nálunk mindig volt "ajándék": valami matematika-történeti érdekesség, amit mindenki nagyon várt, annyira, hgoy a gyengébbek képesek voltak jobban belehúzni ezért otthon. Ja, és mindenkinek, mindig más házi feladatai voltak, képességeihez mérten. Ja, ehhez némi m?veltség, és plussz id? is kellett, mindamellett, hogy a matektanáromnak volt négy gyereke. Mindig lehet plusszban mondani valamit, ami nem tananyag, de tán érdekesebbé teszi azt.?

Akkor miért volt neked annyira fájósan unalmas iskolába járni? Talán nem kéne ez a bekezdés itt, hogy mindenki nyafog. Én nem cserélném el az életem, mert minden mellékvágány az enyém, én lettem több általuk. Na most kitöröltem két bekezdést, mert anyázássá fajult volna. Ezért inkább megkérdezem mégegyszer, mert ez itt a lényeg:

Valóban helyes döntés e nekem otthon tanitani a gyereket. Úgy hogy sosem járt iskolába. SEMILYEN iskolába sem. Jóba sem. Második: hogy dönthetõ el egy 3-4 éves gyerrõl, hogy tuti az a jobb neki, ha nem megy osztályközösségbe? Ezek lennének a kérdéseim. Aszem errõl szól a topi. Mármint, nem arról, hogy magán tanittassam vagy sem, hanem hogy anya tanitja otthon gyerekét, vagy elmegy az a bides kölyök az iskolába. Pénz kérdést hagyjuk. Tegyük fel, hogy mindenki megteheti a magánpedagigász sereget a ház körül.

Hát igy.
Zsunya az agressziv kismalac. Kép
zsunya (zsunya)
 


Sziasztok!

Nekem Madárka ominózus írásáról rögtön az a kérdés merült fel: azért támogatja (ják) az otthon tanítást, mert rosszak a tapasztalatok az iskolával? Ebben az esetben inkább azon kéne küzdeni, hogy az iskola olyan legyen, amilyennek szeretnénk. Hiszem, hogy léteznek jó tanárok és jó iskolák. Egyébként ugyanez jutott ennek kapcsán eszembe az otthonszüléssel kapcsolatban is, majd õket is megkérdezem.
Azaz: ha lehetne kidolgozni egy "ideális" iskolát, ahol az általatok elvártaknak megfelelõen oktatnak, de ez nem azt jelenti, hogy egy szem gyereked egyedül tanul, akkor is az otthon tanulást választanátok?
Ildi

Ildi
 
 


PIldi,
nekünk most vannak gyerekeink, nem 50 év múlvaKép. Így most kell a kérdést megoldani. Én nem vagyok igazából egyik megoldás mellett sem, mert kétségtelen, hogy egy jó suli sokkal egyszerûbb lenne, mnt otthon taníttatni a gyereket. A mai helyzetben viszont nem tûnik az otthontanítás semmivel sem rosszabb alternatívának, mint a suli. Legfeljebb más. Végül is abban is biztos vagyok, hogy találni fogok egy jó sulit, de ettõl nekem még tetszik az otthon tanulás ötlete. Azért mert nem szokás, még nem biztos, hogy rossz is.... Még egyszer: TETSZIK A DOLOG, DE AZ ÉN LÁNYOM ISKOLÁBA FOG JÁRNI.

Zsunya,
Gimiben egy-két órára jártam, a többit osztályozóvizsgával tudtam leKép, így tök jó volt! Matekot, németet imádtam, a többit hagyjuk...

"Valóban helyes döntés e nekem otthon tanitani a gyereket. Úgy hogy sosem járt iskolába. SEMILYEN iskolába sem."
Honnan tudjam? Nincs jogom NEKEM eldönteni, De egyenlõre másnak sem. A mai iskolarendszerrõl tudjuk, hogy véres a torka. Az otthonoktatásról meg még nem nagyon tudunk semmit. Akár jó is lehet, nem? Egyetemre legkésõbb be kéne íratni.. nem hiszem, hogy aki otthon kezdi el tanítani a gyerkét, az 100 százalékban otthon adja kezébe a diplomát... Más a gyerek, más a szülõ, mások az otthoni lehetõségek. Ha egy gyerek képtelen önálló munkára, és mindig vasvillával kell a háta mögött állni, és kell neki a napi számonkérés, és amit tegnap megtanult, azt ma letagadja, az menjen suliba... Az otthoni oktatásnak nem az a lényege, hogy az iskolai órarendet megcsinálom otthon, hanem a gyerek tanulását megvezettetem egy pedagógussal. Nem merném kijelenteni, hogy az iskolamentesség nagyobb károkat okoz, mint az iskola.

"Második: hogy dönthetõ el egy 3-4 éves gyerrõl, hogy tuti az a jobb neki, ha nem megy osztályközösségbe? Ezek lennének a kérdéseim."
Hogyan dönthetõ el egy 3-4 éves gyerekrõl, hogy tuti jobb neki ha közösségbe megy? Fõleg, hogy mostanság az okostojások szerint a gyereknek 6-7 éves koráig abszolút nincs szüksége ilyesmire.... Szóval bármit dönt egy szülõ, nem tud biztosra menni. Egyikben sem látok nagyobb kockázatot, mint a másikban.... Gyerekfüggõ, hogy taníthatja-e az anyja, senki nem döntheti el kívülrõl, mert lehet, hogy tannénivel szemben is megmakacsolja magát, mert az nem szimpi neki... Ki kell próbálni, és kiderül.

Nem vagy agresszív, de nem egy malomban õrölünk ám....

Eva,
errõl beszélek. Ez az iskolásdi dolog nem igazán müxik, mert nem azonosak a célok. Otthon tanítás esetén nagyobb eséllyel lehet megegyezni a célról. Én azt szeretném, ha a gyerekem nem ponyvát olvasna (mert megútáltatták az irodalmat), ha szeretné az operát, komolyzenét, ha a múzeum nem csak annyiból lenne érdekes, hogy elõtte áll meg a busz. Egy szülõnek nem az egyest kell számonkérnie, hanem az elsõ hármast. Persze, van olyan aki szerint jó a kettes, csak végezzen el X osztályt, mert majd vesznek a gyereknek egy butikot, és abból élhet, mint hal a vízben. Sokaka szerint mindegy mi történik, csak diploma legyen a gyerek kezében. Én mást akarok, és vállalom megadom a családra esõ részt, de nem szeretném, ha a másik oldal pont ellentétesen nevelné!
Ami pedagógiát meg a pszichológiát illeti, ha nem tudtad használni, akkor rosszul oktatták. Vagy bemagoltad, és nem lett a tiéd az anyag. A mindennapi életben is rendszeresen visszaköszönnek a tanult dolgok (mármint nálam, meg a csoporttársaimnál).

Juca,
én nem haragszom Kép, legfeljebb arra, aki szerint pl egy jogásznak félvezetõket kell tanulnia...Kép
Naná, hogy más lenne élõben. Azért a metakommunikáció nagy úr. Van egy csomó dolog, amit az ember le sem ír, mert leesne az ujja, aztán átfogalmaz, meg tömörít, meg lényeget emel ki, ennek eredményeképpen meg mást ír le, mint amit gondol. Vagy csak más a kicsengése. Az írott szöveg valahol egy fogalmazott, tervezett dolog, távol az élõbeszéd spontaneitásától.
Madárka
madárka (mad&aacut
 


3 napra Debrecenbe költözöm, szerintem legközelebb egy hét múlva nézek erre
Madárka
madárka (mad&aacut
 


Ébresztõ Amerika! (és Magyarország!)

Billy Graham(világszerte ismert metodista lelkész a nyolcvanas évek végén Magyaroszágon is evangelizált) lányával készítettek interjút. Jane Claison, a riporternõ megkérdezte tõle: „Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?”
Anne Graham nagyon mély éleslátásra utaló választ adott: „Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: Menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkbõl! És Õ, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentõl, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül???”
Ha nincs idõd, legalább fusd át ezt az írást!!!
Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-ével kapcsolatban, de ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson!!!

A legutóbbi történések fényében … terrortámadások, iskolai lövöldözések, stb., lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdõdött, mikor Madelina Murray O’Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában… - a BIBLIÁT,amely azt mondja, ne ölj, ne lopj, és szeresd a szomszédodat, (felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, mirõl beszél, és azt mondtuk: rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfõnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézõk azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezetõ azt mondta, mivel a fiúk, fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy errõl szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentõs posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat.
Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk, és a gazdaság jól mûködik.
Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nõk képeivel és hívjuk ezt a nõi test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetõvé tette az Interneten. És mi azt mondtuk rendben, a szabad szólás joga feljogosítja õket erre.
És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV mûsorokat és mozifilmeket, amelyek az erõszakot, erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet.
És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erõszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különbözõ sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: Miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat.
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni.
Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy „AZT ARATJUK, AMIT VETETTÜNK.”
„Kedves Isten, Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló” és a válasz: „Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel, Isten.”
Furcsa, milyen egyszerû az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ.
Furcsa mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdõjelezzük, amit a Biblia mond.
Furcsa, hogyan mondhatja valaki „Hiszek Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén „hisz” Istenben.
Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre.
Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttûzként terjednek a körtudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielõtt továbbítanak.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenrõl való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen.
Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztyén a hét további részében.
Nevetsz?
Furcsa, hogy mikor továbbítod ezt az üzenetet, nem fogod sokaknak a listádon elküldeni, mert nem vagy biztos afelõl, hogy mit fognak gondolni rólad, ha ezt teszed.
Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek, mint az, amit az Isten mond rólad.

Add tovább, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tõle…
Senki nem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne ülj vissza, és ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bõrben van a világ.
Salvador
 


Miért ide irtad be?

 
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet: