Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Szeretnék egy új topicot indítani, melyben a nehezen kezelhető, szófogadatlan gyerekekről szeretnék társalogni.
Vannak hasonló témák, de csak egy-egy témát ragadnak meg a gyermeknevelés nehézségeiből. Én szeretném, ha itt meg tudnánk beszélni a nevelési problémákat, kudarcokat; tanácsokat tudnánk egymásnak adni, hogy egy-egy felmerülő magatartási problémát hogyan lehetne korrigálni, ill. a jövőben hogyan kellene hozzáállni.

Nem a levegőbe szeretnék beszélni.
Van egy 5,5 éves lányom Dorka. Mostanra eljutottam odáig, hogy a nevelésében külső segítséget is kérjek. Imádom a lányomat, és nagyon nem szeretném, ha olyan felnőtt válna belőle, akit nem szeretnek.
Ha néhány szóval szeretném jellemezni őt, akkor azt kell mondanom, hogy mint első gyerek (és unoka!), el lett kényeztetve. A figyelem minden irányból csak rá koncentrálódott. Mivel nekem 1 éves korában vissza kellett mennem dolgozni, így a nap nagyobbik részét a bölcsiben/oviban és a nagyszülőkkel töltötte. Én csak este kutyafuttában tudtam találkozni vele, ill. maradtak a hétvégék. Nevelni ilyen rövid időben elég nehéz. Állandóan rohantunk, ezért az önállóságra tanítás is eléggé gyengére sikerült.
Egyszóval: mi szülők igen keveset tudtunk vele foglalkozni.
Kicsi lányom születésével az egykesége megszünt, aminek én nagyon örülök. Nem csak hogy többet tudok vele lenni, de rá kellett döbbennie, nincs egyedül. Ezalatt az 1 év alatt, amióta itthon vagyok, igyekszem felzárkóztatni a többiekhez önállóságban, a másokhoz való alkalmazkodásban, irigység megszüntetésében. Mert hogy irigy is. Időnként a testvérével is.
Hál istennek a hugát szereti, féltékenység csak kismértékben volt jelen, ma már nincs is.
De a gondok megvannak. Szófogadatlan, amit nehezen lehet kezelni. Én nem vagyok a verés híve, így marad a büntetés. Visszafelesel, szemtelen. Mindent meg szeretne kapni, de azonnal. Ha ez nincs meg, hisztizik. Nagyon befolyásolható. Az oviban egy igen eleven lány barátnője, aki majd 3/4 évvel fiatalabb nála. De persze nem a kisebb megy őutána, hanem ő a kisebb után. Ebből állandó konfliktusunk van vele.

Most egy kicsit kétségbe vagyok esve, mert se én, se az apja nem volt ilyen. Félünk, hogy valamit nagyon elrontottunk. Tudom, hogy sok tulajdonság veleszületett, hozott anyag, de nagyon szeretném, ha jó irányba menne a nevelésünk. Még meg kell említeni, hogy mind a két irányból erős a nagyszülői (nagymamai) befolyás, mert imádják, és ezáltal kényeztetik is. Anyukám már rájött, hogy okosan szeresse, de Anyósomnak hiába mondom, hogy ez így nem mehet tovább, ő nem akar változtatni.

Ha érdekel a téma, írjatok! Nagyon várom a jó ötleteket.
Persze nehéz mindent röviden és tömören leírni. Majd idővel meg tudom fogalmazni, mi is az alavető probléma.

Üdv:
Nelli
 
 


Szia Nelli!

Éppen egy esti hiszti után, közben vagyunk 4 éves kislányommal. Szokásos kiakadás esetén most is a neten keresgettem a megoldást, segítséget. Így akadtam a soraidra, amiket akár én is írhattam volna. Ugyanez a helyzet nálunk is (anyós, 4 hónapos a kishúga...)
Kérdezem, hogy kaptál-e már segítséget valahonnan, illetve javult-e már a helyzet?
 


De hülye vagyok! Most látom, hogy már 4 év telt el a soraid óta?! Azért ha tudsz nekem segíteni vagy biztatót írni várom!!!!
 

 
 

Cococska, írj már néhány részletet a lányodról... Hátha tudok valamit mondani rá.

Nekem egy 8 éves, nem egyszerű lányom van, szerencsére egész jól alakul.:)
dia
Budapest
 
 
 


Kedves Lányok!

A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.

A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Cococska:
Nelli sorai, mintha rólunk szólnának. Próbálom vele felvenni a kapcsolatot priviben.
Tőled is kérdezném, hogy javult-e a helyzet tavaly óta, és mi az, ami segített.

Gabi

Kép
Kép]
 


Sziasztok!

Ha szeretnétek a gyereknek egy remek mesekönyvcsomagot nyerni, gyorsan ragadjatok billentyűzetet, és írjatok egy Mikulás-történetet - lehet megtörtént is, a családi legendáriumból, esetleg kitalált is.

További információ a Kölökneten:

http://koloknet.hu/949-mindennapi-trtneteink

A könyvcsomagban remek illusztrátorok és írók munkái találhatók meg, ráadásul még odaérhet Télapóig!

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Sziasztok!

Jó lenne fellendíteni ezt a topikot, mert nekem nagyon megnyugtató lenne hasonló cipőben járó anyukákkal beszélni, jó lenne ha meg tudnék nyugodni, hogy nem csak az én fiam ilyen rossz, szófogadatlan.........
Szóval van egy 5 éves fiam és egy 15 hónapos kislányom. A fiam 2,5 éves koráig egy angyal volt, aztán váltott és azóta csak durvul a helyzet, főleg mióta megszületett a huga. Norbi nagyon érzékeny, az ovodába nagyon jó gyerek, viszon itthon katasztrófa. Ő irányítja a napunkat, az Ő viselkedésétől függ, hogy milyen napunk lesz. Addig nincs vele gond amíg valamire nem mondjuk, hogy nem, mert akkor borul minden, dühöng, visszafelesel, hisztizik. A hugával nagyon irigy és még mindig féltékeny és elég gyakran bántja, fellöki, megüti, szegény kislányom meg tűri. Amúgy meg imádják egymást és én is imádom Őket, a fiamat is és ezt sokszor el is mondom neki, éreztetem vele és néha amikor jó napja van akkor meg olyan mint egy földreszállt angyal. Sokszor mondja, hogy Ő úgy szeretne jó lenni, de nem tud. Hiába büntetjük, kiabálunk vele, esetleg rácsapok a fenekére, semmi nem hatja meg, mindig Övé az utolsó szó. Soha nem értem, hogy honnan van bátorsága egy 5 évesnek így visszafeleselni és ha megszídják akkor miért nem húzza meg magát! Néha nagyon kiborúlok, de az sem hatja meg! Szóval szívesen leveleznék hasonló gyerekek anyukáival!

Üdv.
Györgyi

Kép
Kép
 


Szia Györesz!

Rég jártam erre, és csak most látom, hogy írtál.
Nálunk két lány van, Nóci 6 éves múlt szeptemberben, Vicus pedig 5,5 hónapos.
Volt néhány elég kemény hónapunk. Most már valamivel jobb a helyzet, de azért még van bőven gondunk. :?

Ha gondolod, szívesen beszélgetnék veled, akár itt, akár e-mailben.

Kép
Kép]
 


Sziasztok!

Van még valaki ezen az oldalon?

Kép

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó