Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Nagyon meg vagyok rémülve.Az egyik jó barátnöm szülés után "megbolondult".Most a Lipótmezőn kezelik.Nemtudom igazából,hogy mi történt vele.
A szülei nem mondanak nekem semmit,mert én is terhes vagyok.A barátnömnek van már egy egészséges két éves kislánya.Semmi baja nem volt soha.Probáltam szakirodalmat olvasni ezügyben,de nem találtam érdemleges dolgot.Tud valaki erröl a betegségröl?B.Erika
B.Erika
 


Kedves Erika,

A szülés utáni depressziónak legfőbb okai azok hormonális változások, amelyek a várandósság alatt és a szülés után fellépnek. Emellet lehet rá valakinek egyéni hajlama és erösitheti a megváltozott élethelyzet.
Az egyéni hajlam genetikai, tehát ezt nem lehet befolyásolni, a hormonális változásokat sem, viszont a megváltozott élethelyzetet jobbá, kényelmesebbé lehet tenni: sok pihenésel, "jól" evéssel (ezalatt pl. azt értem, hogy nem szabad magad sanyargatnod, mielöbbi fogyókúrával ) és önbizalommal. Önbizalom kell ahhoz, hogy elhidd, fel tudod nevelni a babád, képes vagy táplálni és nem elsösorban ahhoz, hogy a mindennapos kritikákat, elvárásokat sutba dobva úgy neveld a babád ahogy neked jó. Mert a minket körülvevö tárgyak sosem lehetnek annyira fontosak, mint egy emberi élet.
Nem tudom, hogy a barátnöd mi miatt került kórházba, de ez valamennyire természetes és a szülö nök kb. 15 százaléka áteseik gyermekágyi depresszión, akár anélkül, hogy szakemberhez kerülne.
Szerintem a barátnöd nagyon-nagyon szerencsés, hogy a családja ezt észrevette és elöitéletektöl mentesen ( sajnos ilyenkor mindenki azt hiszi, ettöl kevesebb, mert "csak" lelkileg beteg, nem testileg ) felkeresték a szakembert.
Én most ennyit tudok irni, de a Rendelö rovatban, a Phszihiáter válaszol témakör alatt két cikk is foglalkozik a témával itt a Babaneten. Sajnos nem tudom, hogy kell belinkelni, remélem megtalálod.

Szia : Bóbita
Bóbita (bóbita)
 


Szia Erika!

Én úgy tudom, hogy nagyon kevés no jut el odáig, hogy komoly kezelésre szoruljon, annak ellenére, hogy a gyermekágyi depresszió szinte minden új mamánál elofordul. Azt olvastam valahol, hogy csak annál fordul komoly mentális betegségbe, aki amúgy is hajlamos volt rá valamilyen szinten.
Eszedbe se jusson, emiatt végigaggódni a várandósságodat!!!

Vigyázz magatokra!

Üdv. Iboly
Iboly
 

 
 

Szia Erika!
Szules utan nalam is jelentkezett valami deprassziofele,de nem volt semmi komoly .Az tortent ,hogy minden komolyabb ok nelkul mindegyre sirtam.En sem tudtam miert,csak sirtam.Ez szules utan 3-4.nap tortent es kb 2-3 napot tartott.Ennyi volt az egesz.Szerintem ilyen enyhe formaja barkinel jelentkezhet es nem kell megilyedni tole.Ahogy Bobita is irta,ritkan alakul odaig a dolog,hogy komoly kezeles legyen a vege,es foleg a genetikailag is hajlamosoknal.Nem kell ragondolni es kesz.Gondolj inkabb arra milyen csodalatos lesz majd ,mikor magadhoz olelheted a kicsidet.
Fel a fejjel,es sok szerencset!
Hilda
 


Köszönöm szépen a válaszokat!Sajnos én hajlamos vagyok a depresszióra és ráadásul hipohonder is vagyok.Megnyugtattak a válaszok,annyit sikerült megtudnom,hogy a barátnöm a babáját akarta bántani.Remélem nagyon hamar meggyógyul és nem nyomják rá a "bélyeget",hogy elmebeteg.Erika
Erika
 


Kedves Erika,

Van e-mail címed? Irnék neked !!
Mindemellett én is remélem, hogy mihamarabb felépül a barártnöd!!

Bóbita
Bóbita (bóbita)
 


Sziasztok!

Szerencsére a gyermekágyi depresszió ilyen súlyos formája elég ritka, de valóban azonnali kezelést igényel. Ettől az illető még nem "elmebeteg", ezt egy speciális élethelyzet hívja elő. Jó, hogy a barátnőd kapott segítséget! És ne félj, Erika, ez NEM függ össze a hipochondriával, vagy a depresszióra való hajlammal.
Üdv: Pele
Pele
 


Szia!Tényleg próbálj meg ne aggodalmaskodni elöre.Mint szakember-lélekgyógyász vagyok- egyetértek az eddig irottakkal,nagyon tájékozottak vagytok-gratulálok.Én 6 hónapja szültem,én is átestem egy kis depin,nálam vagy 2-3 hétig tartott,de nem volt sulyos.Szerintem a legfontosabb a családod támogatása megértése az elsö hetekben,és hogy ne hisztiként kezeljék a dolgot.Nekem személy szerint az segitett,hogy átgondoltam,ha nem szedem össze magam lemaradok a kisbabám legszebb korszakáról.Lehet hogy akkor nem ugy tünik a fáradságtól,de olyan hamar megnönek,változnak,már én is nosztalgiával gondolok az elsö idökre,minden nap hoz valami ujat a baba életében.Sok sikert a terhességhez és az anyasághoz!
bea
 


Szia Erika

Elég sokára jutottam el erre a portálra, de azért irok neked.
Ne aggódj!Én már a második gyereknél tartok, mégis depis lettem. A lényeg, hogy idõben felismerd a tüneteket és ne félj lélekgyógyászhoz fordulni valamint segítséget kérni a környezetedtõl. Nem szabad egyedül "szenvedni" és kivárni míg elhatalmasodik a dolog.
A depi tünetei közé tartozik az is, hogy az ember meg szeretne szabadulni a babájától, de persze ezt nem gondolja igazán komolyan, hisz a másik oldalról visziont halálra aggódja magát a gyermekéért.
Te ne izgulj elõre ( nem tudom most hányadik héten vagy)egyáltalán nem kötelezõ depisnek lenni. Ezt kis mértékben a baba állapota is befolyásolja: ha nyugodt, nem sírós, kevésbé jön ki a depi, ha nyûgõsebb a baba, könnyebben "lefárad" az ember.Lehet, hogy egy gyönyörû, egészséges, nyugodt babád lesz és élvezni fogod az anyaság minden percét.Erre gondolj!Ha mégsem igy lenne, arra is van megoldás. És mindig arra kell gondolni, hogy ez az idõszak ( az elsõ 3-5 hónap a legnehezebb) nagyon gyorsan elmúlik.
rea
 


Bár nagyon régen nem írt ide senki, de azért szeretném megjegyezni, hogy amit B.Erika a topic indítóban írt, valószínűleg nem depresszió, hanem gyermekágyi elmebaj. Ez két különféle betegség. A depressziós anya nem fordul a gyermeke ellen, azzal veszélyeztetheti csak, hogy nem gondozza. A gyermekágyi elmebaj jóval ritkább dolog, valószínüleg ennek is hormonális okai vannak és gondolom hajlam is kell hozzá. A régiek erre mondták, hogy "agyára ment a tej". Az elmebajos anya nem tudja, hogy beteg és nem fordul orvoshoz. A depressziós érzi, hogy baja van és szerencsés esetben orvost keres vagy legalábbis valami megoldást a bajára. Egyszóval a gyermekágyi elmebaj igen ritka, de ez is gyógyítható (Hallottam már ilyen esetről)Ha valaki beleolvas ebbe a topicba és véletlenül épp depresszióval küszködik nem szeretném, hogy a megőrüléssel kapcsolatos gondolatok tovább fokozzák a szorongását. Ezért írtam ezt le.
Vendég
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XTrefl