Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Olvasgattam sok topikot,amik hisztiröl,nehezen kezelhetö babaákrol szolnak.Azt hiszem, az én kislányom mindent felül tud mulni.Az elsö pillanattol kezdve siros baba volt,soha nem tudtam magára hagyni.nem is akartam.Dajkáltam, babusgattam,hurcolta.Mindenki mondta, majd kinövi.4 és fél honapos volt, mire valamicskét én is tudtam mellette aludni éjjel,azzal a megoldással,hogy férjemmel kiköltöztünk a nappaliba.Ez mindenkinek jot tett,én nem ébredtem fel minden mozzanatára, ö meg nem ébredt fel arra, hogy mindig lesem.Innen kezdve az éjszakák jobbak lettek,néha van csak egy kis gubanc,nem tudni miért.Viszont a nappalok nem akarnak alakulni.Egy percet sincs el magában.Tud mászni,vezetgetve lépked.A legnagyobb gondom azonban az, hogy akkor sem boldog,ha ott vagyok vele, és szorakotatom.Egy darabig vidám, aztán egyik percröl a másikra ekkezd sirni.Án vinnogásnak hivom.nagyon idegölö, féleg napi több orán keresztül.Persze ,ha nem vetek be mindent, akkor igazi üvöltéssé fajul a dolog.A nappali alvások is érdekesek.Átlag 2x 1 orát alszik.De van, hogy egyszerüen nem hajlando.pedig olyan fáradt, hogy összeakad a lába is szegénynek.a babakocsiban hisztizik,visit,fesziti magát,nem alszik, nem nézelödik.Csak ha éppen olyan kedve van.Néha azért megmarad egy kicsit.Autozni utál.15 perces utat sem bir ki.Ott is üvölt.Valamikor a férjemmel ugy terveztük, hogy ha lesz babánk, mindenhova visszük magunkkal.Most örülünk,ha a 15 perces kocsiutra lako anyukámékhoz kiérünk.Az utobbi napokban ráadásul még inkább rosszra fordult a helyzet.néha ugy érzem, nem birom tovább, egy napot sem.minden reggel optimistán probálok felkelni, hátha ma jobban boldogulok.De mostanában egyre inkább én is sirva fakadok tehetetlenségemben.Dorka amugy nagyon értelmes kislány.Mindent probál utánozni,szotagokat mondogat,huncutkodik,ha jokedve van.most 11 honapos.Azért vagyok nagyon elkeseredve, mert uyg gondolom, ha mindig sir, hisztizik,akkor nyilván nem érzi jol magát, nem boldog.és ezt valahogy a saját hibámnak tudom be.nem tudom, mit tegyek.Gondoltam már pszichologusra is, csak lehet, hogy még tul kicsi.Attol is félek, hogy milyen kislány lesz belöle késöbb,ha kicsit nagyobb lesz.Ha van valakinek valami ötlete, hogy mit rontahattam el,illetve hogy tudnám jobbá tenni mindennapjainkat, nagyon megköszönném!
 
 


Kedves Kittike!

Összehozlak a húgommal, esküszöm... Az ő fia is ilyen volt. Én, 4 gyerekes anya, fél óra ott tartózkodás után sikítva rohantam volna el tőlük, ha ezzel nem bántottam volna meg a hugit. A 4 gyerekem együttvéve nem volt annyira fárasztó, idegesítő, mint neki az az egy. Minden elismerésem a tiétek.

Elég jól ismerve a testvéremet, a családi helyzetet és az első babát (a sírós a második), abszolút azt látom, látjuk, hogy egyszerűen nem lehet többet tenni. Ötletünk sincs, mi a bánattól sírt Zsolti 6-8 hónapon keresztül reggeltől estig, és miért nem hagyta az anyukáját aludni éjjelenként. És a tesója miért nem csinálta ezt.

Úgy gondolom, nem szabad emiatt hibáztatnod magad. Ő egy "kétemberes" (sztem 5 emberes) baba Kép, ilyen, valamiért sokat sír, de valószínűleg nem fáj sem a teste, sem a lelke, egyszerűen ő ilyen.

Amire sztem nagyon szükséged van, az a pihenés. Van segítséged? Van, aki legalább hetente pár órára át tudná venni a kicsi lányt, amíg te alszol és/vagy sétálsz, olvasol, moziba vagy akárhová elmész egy kicsit egyedül? Úgy gondolom, ez nagyon fontos volna, mert így tudsz kitartani, amíg ez elmúlik.

Zsolti most 13 hónapos, és sokkal-sokkal nyugodtabb baba, már nem keresek kibúvót, ha megkér a hugi, hogy vigyázzak rá. KépKépKép

Virág
 


Szia Virág!
Némileg megnyugtat,hogy Dorka esetleg kinöheti ezt a stilusát.Az elején én is aggodtam, hogy esetleg beteg,volt, hogy éjjel az ügyeletre is bevittem, amivel totál leégettem magam, mert mire beértünk vele,csak vigyorgott mindenkire.Ráadásul én is orvos vagyok,ugyhogy biztosan totál hülyének néztek.
A férjem sokszor csak fürdetésre ér haza,vagy épp arra sem.nagyon hosszu igy a nap.A Mamék még dolgoznak.Férjem anyukája bölcsiben dolgozik,menö szakember.Mindent tud a kicsikröl.csak éppen Dorka vele sem nagyon akar megmaradni.Amit hangoztat is, hogy nem érti, hiszen a bölcsiben öt szeretik legjobban a gyerekek.Én ilyenkor csak nézem szegény kicsi lányt,sajnálom, hogy ilyen szegényke,és aggodom, hogy lassan nem marad senki,aki elvállalná.Sétálni már csak szinte én merek vele elindulni.Ritkán mozdulok ki nélküle.Nem is szeretem másra hagyni,mert attol félek, hogy ki fogja csinálni a bébicsöszt.Kezdem nagyon tragikusan megélni a helyzetet,attol félek,elfogy az eröm.Lehet, hogy kicsit elfáradta,és most azért ilyen tragikus minden,és hátha pár nap mulva másként látom.
 
 

 
 

Szia Kittike!

Szerintem is nagyon fontos lenne, hogy el tudj néha szakadni otthonról, és ki tudd pihenni magad. Hogy próbáltátok a nagyinál/val hagyni? Mennyire van hozzászokva a nagymamá(k)hoz? Sűrűn látja? Ahhoz, hogy hozzászokjon valakihez, ahhoz nagyon sokat kell találkozniuk, pláne, ha ilyen érzékeny kisgyerekről van szó. Ha egy ekkora gyerek csak néha-néha lát valakit, akkor biztos nem szívesen marad meg az illetővel. (Az én lányomat se lehet a nagyin -és persze apán- kívül senkire se hagyni, pedig kétszer annyi idős, mint a tied.)
Nálunk volt egy időszak, amikor a gyerek ha meglátta a nagymamát, akkor azonnal hisztizni kezdett, mert tudta, hogy anya hamarosan elmegy. Ezt az időszakot úgy hidaltuk át, hogy kb. két hétig a nagyi sűrűn átjött. Majdnem minden nap úgy volt velünk 1-2 órát, hogy én is itthon voltam, vagy együtt mentünk hármasban játszótérre, stb. Utána szép lassan újra rá tudtam hagyni a nagyira, és most már nagy lelkesedéssel várja, hogy jöjjön, és elvigye magával.
Nem vagyok pszichológus, úgyhogy nem igazán tudok több tanácsot adni, de még egy dolog eszembe jutott.
A másik gondolatom, az, hogy talán nemcsak neked tenne jót, ha picit ki tudnál szakadni otthonról, hanem esetleg a gyereknek is, ha hozzászokhatna másokhoz. A leveledből úgy érzem, hogy te mindent megteszel, hogy a babád kedvére tegyél, amit ő maximálisan meg is érez. De esetleg lehet, hogy nem ártana neki, ha időnként a határokat is megtapasztalhatná. Azaz, hogy valamit eddig lehet, és tovább nem. Eddig csipkézheted anya idegeit, de tovább nem...

Yoan
 
 


Sziasztok!

Hú, de régen nem írt ide senki! Pedig én nagyon kíváncsi lennék, mi a helyzet így fél év után Kittikével és Dorkával.
Remélem már megoldódtak a problémák.
Az én Peti meg most kezd nagyon hisztis lenni, pedig még csak 16 hónapos lesz. Ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, úgy hasra veti magát, és nagyon tud ordítani. Nagyon akaratos gyerkőc lett.
Üdv.
Andi
 
 


Andi,

A topiknyitó írásról ez a cikk jutott eszembe:
http://www.continuum-concept.org/reading/whosInControl.html

A lényege valami olyasmi, hogy ha egész nap a gyerekkel foglalkozunk, szórakoztatjuk, akkor valójában a gyerektöl várjuk a választ arra hogy hogyan éljük az életünket. Ez a gyereket elbizonytalanítja, mert neki arra van szüksége, hogy mi éljük a saját életünket és ö abban részt vegyen. Ö tanul tölünk és nem fordítva.
Liedloff szerint a megoldás, hogy ne a gyerek legyen a figyelem központjában. Legyünk elérthetöek, hozzánk tudjon bújni, amikor akar, figyeljünk rá amikor beszél. De például csak akkor segítsünk valamiben, ha ö kéri.

Nem tudom, jól magyarázom-e. Én például egész nap a kislányommal vagyok, nélküle sehova nem megyek. De, én csinálom az én dolgaimat, ö pedig játszik vagy segít. Néha játszunk, vagy együtt olvasunk, de mindig az ö kezdeményezésére.

Kiváncsi vagyok más mit gondol erröl.

Kati
 
 


És ha a gyerek egész nap elmondja, mit kér éppen? Most olvass nekem, most segíts a cipőmet bekötni, most kérek inni, most vegyél föl stbstbstb?

Ildi

Ildi
 
 


Sziasztok!

Kati!
Én is kb. ezt folytatom Petivel, úgyis mindig annyi dolgom van, ezért próbálom őt is bevonni. Viszont amíg a lányommal ez nagyon jól működött, kezdek rájönni, hogy Petit inkább a "rosszalkodás" a csínytevések érdeklik. Õ nem szeret nyugton maradni, egész nap jön-megy. Mindent szétszed és ledobál a földre, amit én nem annyira tolerálok. Jó, vannak dolgok amiket szétszedhet, (pl. a konyhai eszközeim, fakanalak, ilyesmik) de nem szeretem amikor csak a rombolás kedvéért csinál dolgokat. Ebből vannak a hisztik, ha nem engedek valamit, vagy pl. az utcán kiveszem a babakocsiból rendszerint nem arra szeretne menni, amerre kell, vagy ha vissza szeretném tenni. Bár a hisztijei nem tartanak sokág, (2-3perc max.) mégis félek már előre, mi lesz később.
Szerencsére úgy vettem észre, csak nekem produkálja ezeket, apjának vagy másnak aki vigyáz rá, nem.

Üdv.
Andi
 
 


Ildi,

Mármint hogy nem éri fel a csapot és kér egy pohár vizet? Vagy egész nap ugráltat? Ha az elöbbi, akkor lehet neki segíteni, és utána folytatod a dolgodat. Vagy igény szerinti szoptatás például. Ha fözés közben kérte, akkor vagy kikapcsoltam a rezsót 2 percre, vagy feltettem egy székre a lábam és úgy vettem ölbe, vagy azt mondtam, mindjárt. Kaja mindig meg lett fözve Kép

Andi,
Már tényleg nem emlékszem a 16 hónapos korra, de valami rémlik, hogy nálunk is így volt. Amikor elöször szembesül azzal, hogy nem lehet pont azt, amit ö akar... Nálunk elmúlt. Kétéves korában (szülinap körül) volt néhány toporzékolós-üvöltös hiszti, mint azelött még soha, azóta nem nagyon vannak. Van remény!

Kati
 
 


Ildi,

Az elöbb nem magyaráztam el valami jól, azóta gondolkoztam Kép A figyelmesség, amikor a gyerek kér vizet, és a szülö odaadja (vagy szól, hogy most tele van a kezem, de mindjárt). A gyerekközpontúság (child centered) amikor a szülö szaladgál a gyerek után, kérsz inni? éhes vagy? mit játszunk? stb. stb.

Az olvasás kicsit más, mert az maga egy tevékenység, nem lehet csak úgy valami mellett csinálni. Másrészt pedig a legtöbb gyereknek nincsenek többtucat játszótársai, mint a cikkben említett törzsben. De, az olvasás nekem is van, nemcsak a lányomnak. Nekem is jól esik leülni egy kicsit, összebújni, együttlenni. Hogy Liedloff-ot idézzem, "ha jól csinálod, akkor a Te igényeid és az gyereké egy és ugyanazok".

Kati
 
 


Kati, oké, ez utóbbi szerint akkor én figyelmes vagyok a gyerekkelKép. De azt egész nap néhaKép. Egyébként én olvasni is remekül tudok vasalás közben, lévén kivülről tudom az összes aktuális könyvet (4. gyerekKép ). (anno a nagynak az ikrek szoptatása közben is olvastam)
Ancsi dirigál, én meg megpróbálom meggyőzni, hogy beleférjen az én napirendembe is. SZóval akkor ez jó!Kép

Ildi

Ildi
 
 


Sziasztok!
Sokáig nem olvastam bele a topikba,mert azt hittem,lezárt ügy.Most örömmel tapasztaltam, hogy mást is érdekel a téma.
Dori lassan másfél éves.Igazi kis vacak csajszi.Elbüvölö tud lenni,nagyon okos,mondogat mindent, mint egy papagáj,mindent megért,amit ö akar.viszont továbbra is "vinnyog".Ez csuny aszo,de nem tudok rá jobbat.persze mostmár hisztizik is.nem lehet rolam levakarni,csimpaszkodik,felveteti magát,én meg hurcolom,ha tudom.Sok helyre járunk,zenés foglalkozásra,bölcsibe játszocsoportba,kisgyerekes barátnöimhez,mert uyg érzem,kell neki a változatosság.Viszem mindenhova,nem is lenne hová raknom.Szoval mindent el tudunk intézni,amit kell,csak néha elég bonyolult,ha a kisasszonynak olyan kedve van éppen.Már megül az autoban,babakocsiban is egy darabig,de azota már szalad,igy a játszoterekig nem tul hosszu az ut,ott kivehetem.Ott sem foglalja le minig magát,néha csak koslat utánam teljes elkeseredésével,és hajtogatja,hogy anya-anya.probálom rászoktatni,hogy menjen magátol valamerre,én ott vagyok,nem megyek messzire,mindig lát,de ez nem nagyon akar összejönni.Szoval az elméletek nagyon szépek,csak kár, hogy nem mindig lehet öket megvalositani.Amugy a mamákkal,meg aférjemmel is nagyon jol megvan,ha nem vagyok ott,akkor általában semmi probléme vele.persze akkor is állando foglalkoztatást igényel,de nem nyügös.ugy veszem észre,ezt föleg nekem csinálja.persze vannak igazán rossz napok,amikor semmi sem jo,ezt valahogy át kell vészelni.Ráfogjuk valamire.most a fogára.Viccesen azt szoktam mondani,hogy az én lányomnak 4 honapos koráig fájt a hasa,azota meg jön a foga.
Én meg hol nagy türelemmel viselem a torturákat,hol meg elfogy a lelkesedésem,és összezuhanok.persze ugy,hogy Dorka ezt ne érezze.Más nem is hiányzik neki,mint egy hisztis anya!
A férjem azota munkahelyet váltott,igy sokkal jobb lett a helyzet,mert reggel 6-7 körül elmegy itthonrol,és este 10-11-kor jön meg!KépGondolom,minenki érzi,ez mennyire könnyiti meg a helyzetem.A mamák egyre kevesebbet jönnek,a férjem szülei hetente talán 1-2 orát látják a kicsit,családi bonyodalmak miatt,anyukám szokott rá vigyázni hétvégenként,meg már többször ott is aludt nála.Nem volt vele semmi baj.
Szoval boldogulunk,ahogy tudunk,nem könnyü,de meg kell vele birkozni.
Most azon gondolkodom,hogy mi lesz egy ilyen tipusu gyerekkel a bölcsiben????Lassan vissza kéne mennem dolgozni.Mi a véleményetek?

Kriszti
 
 


Szia Kriszti!

Jó, hogy megkerültél! Kép

Örülök, hogy jobb a helyzet, bár még mindig vannak problémák, de melyik gyereknél nincs?
Nem hinném hogy van olyan szülő, aki a gyermeke egy szokását sem változtatná meg.
(Ez olyan dolog szerintem, mint hogy akinek göndör haja van, az egyeneset szeretne, akinek egyenes az göndört. Kép )
Éppen nemrég mesélte egy barátnőm, hogy az én Petimmel egyidős kislánya csak azt teszi a szájába, amit a kezébe kap. Az én Petim meg sokszor csak tartja a száját, és meg nem fogná kézzel. Mindkét dolognak vannak jó és rossz oldalai, most nem ecsetelem külön.

Az én Petim meg úgy jár kel a játszótéren, mintha én nem is léteznék! Kép (Persze ha gond van, akkor jön sírva!) Ha hallja, hogy megyek utána, mert rossz helyre ment, már szalad előlem, kacagva!
Szóval pont a másik véglet. Majd csak normalizálódik a helyzet egyszer.

Mi is járunk játszócsoportba hetente 2x. Ti hova?
(ha titkos, bocsi Kép )
Mi a Ráday utcába, a XI. kerületbe. Sajnos már nem sokáig, mert nyári szünet lesz.
Még egyszer sem aludt ott, talán majd kipróbáljuk.

A bölcsivel kapcsolatban, szerintem a legtöbb gyerek teljesen megszokja, előbb vagy utóbb. Én nagyon fokozatosan szoktatom Petit, főleg mivel csak heti 2x van hely, így nehezebb megszokni, mintha minden nap menne. Szerencsére van időm, még nem megyek dolgozni, csak kell nekem egy két nap, amikor szabaddá tudom tenni magam.

Szió!
Andi
 
 


Szia Kittike!

Csatlakozom a vinnyogós gyerekes szülők táborához, az enyém is ilyen fárasztó gyerkőc, 2,5 éves és bölcsis 2 éves kora óta. Azt tudom mondani hogy sokat csillapult pici korához képest, d emég most is iszonyú fárasztó, tul képp egész nap foglalkoztatni akar és ha nem teljesül a kívánsága zonnal hisztizik vagy csak szimplán vinnyog. DE: A bölcsiben semmi gond vele, szóval biztso mi rontottunkel valamit. Néha ott is próbálkozik, de ritkán, és teljesen, sőt, mondhatom könnyen beszokott. Ott legalább nem unatkozik mert mindíg van kivel játszani. Aztán kihozom és kezdősik a vinnyogásKép Õ is egész nap képes a kéréseivel lehalmozni, most inni kérek, mesét néznék, anya tedd be, 5 perc múlva most másik mesét kérek stb. stb. Anyukámmal ugyanezt csinálja. Szóval nem könnyű, de azért kibírható.

Manó

KépKép
KépKép alt="Lilypie Fourth Birthday tickers" />
 
 


Sziasztok!
Mi szolnokiak vagyunk,igy itt járunk bölcsibe játszani!
Viszont hétfön beirattam a rendes böcsiébe,oktobertöl menni fog,egyenlöre csak fél állásban,meg én is.Igy majd meglátjuk,mi lesz.
Kissé félek (ez enyhe tulzás,inkább nagyon!!!!),de azt tanácsolták,elöször az én agyamat szoktassam a gondolathoz,és ne sirassam a gyerekem,mert az neki sem jo.Logikusan hangzik,megprobálom.Biztosan nem lesz egyszerü.
Hátha ott jobban lefoglalja magát,több érdekes dolog van,azt is el tudom képzelni,én már kevés vagyok neki.
Mano!Nekem egyre inkább az a meggyözödésem, hogy nem rontottunk mi el semmit,csak egyszerüen vannak iylen gyerekek.Az átlag nem ilyen,de azért léteznek.és persze ,hogy annak vinnyognak,akiken érzik,hogy a leginkább közel állnak hozzájuk.Én már nagyon pipa tudok néha lenni,ha azt mondják, hogy elkényeztettem!megnéztem volna, hogy mások hogy boldogulnak vele a helyemben,de érdekes modon senki nem akadt,aki megmutassa, hogyan kell ezt helyesen csinálni.Én megtanultam mellette elvégezni mindent,elintézni mindent,ugy, hogy szinte egyfolytában rajtam csüng,és erre büszke is vagyok!
Dorit sajna a mese sem érdekli,de lehet,hogy még pici hozzá.nagyon várom, hogy legalább egy rajzfilmet berakhassak neki,és addig szusszanjak egyet!

Üdv mindenkinek:
Kriszti
 
 


kittike! le a kalappal! remélem, még olvasod. én is azok közé a szülők közé tartozom, akik a gyerek születése előtt mindent jobban tudtak, meg értetlenkedtek, ha egy szülő "körülményeskedett", mert a gyerek miatt ezt meg azt nem tud elintézni, stb. na, engem is megtanított az élet arra h ez mekkora egy hülye hozzáállás!! (már bocs azoktól, akik nem ezen a véleményen vannak) az enyém 4 hónapos lesz és szóról szóra az a helyzet, mint nálatok - bár én még azt sem mondhatom h hasfájós lett volna. egyszerűen csak nyügi baba és kész. szerencsére aludni általában hagy éjjel. de a nappalokkal uez a helyzet. csak az 5 percre lévő parkba merek vele menni és így is mindenki azt gondolja sztem h gyerekkínzó vagyok, mert végig üvölt - ott meg kiveszem, hintáztatom és akkor elvan, bár mostanában már szinte a kezemből is "kiugrik", annyira nyugtalan baba.
és én is uezt szoktam mondani: kölcsönadom 1 hétre annak, aki megmutatja h hogyan csináljam másként! és köszönöm, nem kérek több tanácsot h még mit próbáljak ki vele, mert sztem már mindent megpróbáltam, amit lehetett. ill most még homeopátiás bogyókkal próbálkozom - meglátjuk, hátha kicsit nyugisabb (és szülőkímélőbb;)) lesz tőle.
én egyébként pszichológus vagyok, de még így is szükségem van néha lelki támaszra, mert rohadt nehéz... úgyh ha vkinek kedve van még beszélgetni ezügyben, mert van személyes tapasztalata, annak örülnék.
Vendég
 


Szia Doo!

Bár azt írod, nem kérsz több tanácsot, én mégis szívesen megosztanám Veled a gondolatomat. Persze csak akkor, ha olvasod még ezt a topicot és nem veszed tolakodásnak. Előljáróban csak annyit: szenzoros integrációs tréning. Én 4 hetesen elkezdtem a lányommal, mert már a falat kapartam a sok sírástól. Most fél éves és szerintem már nincs különösebb gond vele. És imádta. Előtte, utána sírt, de közben soha. Ha bővebben érdekel még írok, de talán már nem is olvasod.
Vendég
 


Helló itt is Doo...

Katica linkjét nézegettem, illetve mivel nem beszélek angolul, így csak próbáltam összerakni amit itt leírtatok róla és valahogy nem illett ide. Hiszen kisbabákról volt szó. Na ők nemhogy a cumisüvegüket nem tudák megtölteni, de máshogy se tudnak jelezni, ha valami rossz nekik. Én Gabim is többemberes volt, mert szerencsére valamelyest kinőtte, bár néha így is a falra mászom tőle, mert van hogy rájön a szómenés :lol:
Szóval a link érdekes lehet egy nagyobb gyerek számára, de egy csecsemő-totyogó korban lévőkre nem passzintható.

Kittike!
Most már 4 éves elmúlt Dorka... jobb a helyzet?!

Kép
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?