Új privát üzeneted érkezett!

mi a véleményetek a gyermek tulzottan érzékenységé
ről??
dia
 


Bővebben?
Névtelen
 


A válás után a gyerekek, ha még csak 3 éven aluliak, akkor fel sem tűnik nekik a válás. A válás csak az anyukának rossz, aki szenved és az ő szenvedését érzi meg és sínyli meg a kisgyerek.
A barátnőm elvált nemrég, s csak ő szokott nagy titokban órákon és éjszakákon át sírni, a gyermeke azonban hangosan nevet, olyan jól érzi magát. Igaz, hogy az apukája nem sokat foglalkozott vele eddig sem.
Én nem értem, hogy hogy lehet az, hogy egy gyereket megvisel a válás, hogy na még csak 3 éves: fel sem tudja ő még fogni...
Névtelen
 

 
 

Kedves Névtelen!

Szerencsére közvetlen tapasztalatom nincs, de a barátnőm épp válófélben van, 3 és 5 éves gyerekekkel. Amikor az apuka lényegében elköltözött tőlük, mindkét gyerek nagyon is észre vette, hetekig alig ettek pl.
Szerintem kisebb gyerek is észre veszi, hogy nem látja az apját. Ha pedig jelenetek is zajlanak, hát azt már egész pici is.

ILdi
Pethes Ildikó
 


Szia Ildi! Akiről én írtam, az a kislány teljesen jól van. Eszik, mint a kisangyal és tényleg nagyokat nevet. Ők mondjuk nem maradtak egyedül, mert a lány szüleinél éltek mindig is. Az apa csak 3-4 naponta egyszer jött haza a munkája miatt és akkor is csak aludni. Igazából nem is tudja a kislány, hogy mi az apuka. Neki a nagyszülők az igazi családja és az anyukája. Az apukáját szinte sosem látta. Talán csak vendégnek tekinti. Azért az ő életében nem történt változás: most is azokkal az emberekkel van körülvéve, akiket megszokott és megszeretett.
Névtelen
 


Szia Névtelen!

Oké, ennek a kislánynak az esete végül is érthető, talán tényleg nem veszi észre a változást. Bár szerintem eljön majd az ideje, amikor tudatosul benne is, hogy az oviban, suliban a többi gyereknek van apuja is, neki meg nincs. Úgyhogy még ő sem leírt eset. De azt hiszem az esetek többségében a gyerekek azért látták előtte a papájukat,ez a kislány nem tekinthető általános esetnek.

Szia:

Ildi
Pethes Ildikó
 


Igen, igaz. Nem egy általános eset. Szerinted majd ha lesz új apukája, azt az embert tudja majd igazi apukájaként szeretni?
Ugyanis ennek a kislánynak az anyukája még csak 21 éves és nagyon keresi az új apukát.
Még azt szeretném elmesélni, hogy a régi apuka ott szemétkedik a volt feleségével, ahol csak tud. Iszonyú nagy köztük a harag. Feljelentgetik egymást stb.
Ha a kislánynak lesz is nyugalma, de az anyukájának (szegénynek) nem lesz még egy új férfi mellett sem.
(A barátnőmről van szó, szóval nagyon sajnálom ezt a volt feleséget.)
Képzeld, ez a volt férj még azzal is bántja a volt feleségét, hogy apasági vizsgálatot kért. Nem hiszi már azt sem el, hogy övé a gyerek. Pedig az övé, akár tetszik akár nem. Tartásdíjat sem fizet stb.
A gyerek most fog menni oviba, szóval majd ott valóban megkérdezik a többiek, hogy hol van az ő apukája. Az nehéz lesz még. Szerinted ilyenkor mit érdemes mondani a kislánynak? Az anyukája hogyan védje ki ennek a szituációnak a kellemetlenségeit?
Névtelen
 


Szia, Névtelen !

Attól, hogy a szülõk elváltak és többet nem élnek együtt az nem egyenlõ azzal, hogy NINCS APUKÁJA !! Persze, hogy van, de nem a mamival együtt. DE VAN! Annak nincs apukája, akinek meghalt. Innentõl a felnõtteken múlik, mennyire tudjak intelligensen megoldani a helyzetet. Sajnos rengeteg a rossz irányba elment felnõtt viszony, aminek a gyerkek isszák meg a levét.
ÁLTALÁNOS FELHÍVÁS: felnõttek! Legyetek normálisak a válás után!
A gyerek érdeke az elsõ mostantól, mert a saját érdekeinket már megvalósítottuk: elváltunk.
Maminti
 


Sziasztok!

Azért mert elváltak a szülők, nem kell feltétlenül a "nincs apukája" kifejezést használni, hiszen az apuka él, max. a szülők már nem tudnak együtt élni.
A szülők intelligenciáján múlik, hogy hogyan kezelik ezt a dolgot. A gyerek - 7 éves koráig - csak lereagálja, felszínre hozza a viselkedésével a szülők haragját és problémáit.
A gyerek abban a pillanatban kiegyensúlyozott lesz, ha a szülők túl tudnak lépni a saját sérelmeiken és maguk elé helyezik a gyermekük érdekeit.
Lezárják a múltat - és nemcsak a felszínen, hanem ténylegesen - és elkezdik élni a saját, immárom külön életüket, anélkül, hogy beleszólnának a másik fél életébe és az életük energiáit nem a túloldal támadási pontjainak keresésére, hanem a saját boldogságuk megtalálására fordítanák.

Számtalan olyan helyzetet láttam már, ahol az egyik, vagy akár mindkét fél is a saját sértettsége miatt tart be a másik félnek, holott ha felnőtt módon kezelné a dolgokat, akkor a gyermeke nem sínylené meg a válást.

Nuti
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?