Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Tavaly jelent meg egy ilyen címû könyv, a szerzõje Steve Biddulph. Érdekelne a témával kapcsolatos véleményetek.

Valami olyasmi az egésznek az összegzése, hogy a fiúknak biológiai eredetû hátrányaik vannak abban az értelemben, hogy a társadalom elvárásait a lányok könnyebben tudják teljesíteni.

Másképpen fogalmazva: a felnõtteknek az a kényelmes, ha egy gyerek olyan "csendes/rendes/féregmentes", ez pedig fiúban igen ritka. Általános nézet, hogy a fiúkkal sok a baj, szociálisan kevésbé érettek és gyakran "rosszalkodnak".

Én most úgy látom, hogy nem eléggé közismertek a fúk viselkedésének alapjai, és hogy az elvárásokat hozzájuk IS kellene igazítani,mert azok tõlük gyakran nagyon idegenek.

Egy anyuka mondta tegnap: a gyerekre panasz van az óvodában, mert ha sorakozni kell izeg-mozog, nem áll meg egy helyben.
Én meg erre azt mondom: Ugyan minek kellene egy kiscsoportos óvodásnak úgy viselkednie mint egy felnõtt katonatisztnek?

Bizosan sokakat felbõszítek ezzel.

Írjatok!
Janka
 


Szia Janka!

Karacsonyra megkaptam en is a konyvet (csemete fiu, 5 eves), de meg nem kezdtem bele. Anyukam viszont elolvasta, nagyon tetszett neki es szokott anekdotazni belole Kép

Megprobalok nekiveselkedni, aztan mar erdemben is hozza tudok majd szolni a temahoz...

Faline
Faline
 


Én is olvastam, és nagyon jó kis könyv, bár mindenki elolvasná, aki fiút nevel. Egészséges szemlélete van a szerzõnek, kicsit olyan cserkészes, vagy hogy fogalmazzam. Én kb abban a szellemben nevelném a fiamat a könyv nélkül is, de a könyv a részletekben sokat segített, és sokmindenre ráirányította a figyelmemet. Az külön tetszik benne, hogy azt pártolja, hogy a fiúból férfit kell nevelni. Olyan normális, igazi férfit. Egyszóval a szerzõ a feminizmus túlkapásait egyszerûen egy kézlegyintéssel elintézi, és igaza van.
Szné
 

 
 

Helló!


Leirnátok nekem a könyv cimét? szeretném elolvasi!
Köszi:GIti
Giti
 


Steve Biddulph: Hogyan neveljük a fiúkat
Keményfedeles, piros-kék könyv.
Szné
 


Valamirol lemaradtam?! Kép
Nekem harom fiam van!

Leirnatok a kedvenc reszeiteket belole, csak izelitokent?

Zsuzsi
 


Zsuzsi, nemetul is megjelent! Kép (www.amazon.de)
 
 


Sziasztok!

Örülök hogy aki ismeri annak tetszett a könyv, én is szeretem. Azért is vettem meg mert a fiaim kicsik, és szerintem még sokszor elõ fogom venni.
Arról is írjatok, hogy tényleg nagyobb feladatnak látjátok-e a fiúk nevelését. Hogy például gond nélkül el tudjuk mondani mik a kívánatos nõi tulajdonságok, de hogy a fiúkat milyen férfivá kellene formálni, már nehezebben tudnám megfogalmazni.
Van ellenvélemény is. Az egyik barátnõm(másfél fiú anyukája) szerint a fiúknak könnyebb, mert õket könnyebben elfogadják olyannak amilyenek.
Szerintem éppen ellenkezõleg. Legalábbis gyerekkorban nagyonis nehéz nekik teljesíteni mindazt amire azt mondják: "jó gyerek" Sokkal kevesebb kisfiúról hallottam elismerõ szavakat mint kislányról.
Egyébként Steve Biddulphnak van egy másik érdekes könyve is : Hogyan neveljünk boldog gyermeket? (a fiam megfogalmazásában:Hogyan neveljünk vidám gyerekeket? Lehet hogy el is találta a dolog lényegét)

Üdv mindenkinek:Janka
Janka
 


Janka,
Egy ismerosommel epp tegnap ejszaka folytattam ketoras telefonbeszelgetest az altalad emlitettekrol. A legtobb pedagogus szerint sokkal konnyebb a lanyokkal, szorgalmasabbak, "jobbak". Csak kevesen ertik meg a fiuk problemajat, leginkabb azok, akik jartak hasonlo cipoben, vagyis nekik is jutott a "rossz fiu" fajtabol.
De ne kategorizaljunk, hiszen mint ahogy minden ember individum, ugy kulon-kulon minden fiu is az! Talan vannak kevesebb energiat igenylo "jo fiuk"!

Varom tovabbra is a kedvenc reszleteket!

Zsuzsi
 


Talán ha a gyerekekkel nem (majdnem-)csak nõk foglalkoznának otthon és a suliban, akkor a fiúkat többen értenék meg, nem mindig a lányok lennének a jók. Mert nem olyan hú de jók ám a lányok sem (árulkodnak, hisztiznek, furkálódnak, a maguk módján õk is rosszindulatúak, stb), de a tanárnéni az õ viselkedésükre azt mondhatja, "én is voltam gyerek". A fiúk verekedését ugyanakkor felháborítónak tartja. Pedig az is természetes egy bizonyos korban, csak az fiú dolog, és a tanárnéni valószínûleg sosem volt kisfiú. Anyuka szintén nem lehetett fiúgyerek ugyebár. Na, ezért is fontos az apuka meg az a néhány tanárbácsi vagy edzõ bácsi.
Szné
 


Ma beszabadultam egy konyvesboltba, es megvettem a konyvet (elso korben a fiusatm ajd aztan johet a boldog gyerek is), igaz, nemetul, de mar furdalt a kivancsisag. Remelem a harom rosszcsont mellett majd lesz idom belenezni is, kivancsi vagyok, de a faradtsag nagy ur!
Szne, jogos a felvetesed. Es gondolom meg az is kozrejatszik, hogy a lanyok rosszalkodasaibol kevesbe varhato testi serules Kép, mint amikor a fiuk kicsit elevenebbek! Gondolom a pedagogusok is ezert felnek jobban, mert azert valahol oket is felelossegre vonjak! Elottem mar egy fius anyukanak sem kell magyarazkodnia, ha "rosszalkodna" a gyereke...Kép
Zsuzsi
 


Sziasztok!
Nekem megvan a könyv, olvastam is szinte az egészet, tetszett is, mégis tudnak a fiaim új és új problémák elé állítani. Van kedvetek általában a fiúk nevelésérõl, s nem csak errõl a könyvrõl beszélgetni? Zsuzsival már ismerjük egymást Kép a másik topikról, amit a témában indítottam, sõt, Szné neve is ismerõsen cseng Kép.
 


Sziasztok!

Olvasta valaki a könyv boldog gyermekes részét is?
Érdemes megvenni?

Köszi
Xénia
Xénia
 


Xenia,
Meg nem, de tervezem megvenni. Egyelore hatalmas tempoval haladok a "fius" konyvvel, egy het alatt kb.50 oldalt sikerult elolvasnom! Kép

Kivancsi,
Te nem szoktal neha "hangosan" sohajtozni, hogy miert nincs lanyod? Belolem alkalmankent kiszakad, hogy barcsak lenne egy nonemu is rajtam kivul a csaladban! Nem tudom nem karos e ez a fiuk lelkivilagara nezve?! De tenyleg olyan agyamentek tudnak lenni a fiaim!
Nem adnam oket semmi penzert, de uuuugy hianyzik egy kislany!!!

Zsuzsi
 


Elárulnátok, hogy hol és mennyiért lehet megvenni ezt a fiúbibliát?
Szívesen kölcsönadnám-persze elolvasás után-a kislányos anyukatársaknak, akik rendszeresen kikelnek a fiúk ellen a szülõi értekezleteken...
ss.
ss.
 


Zsuzsi, a szívembõl szólsz...! KépKépKép
Ráadásul ma azt mondja a fiam, ha majd lesz kutyánk, kan legyen, jó? Mondom te jó ég, még õ is? Gondold el, öt fiú, az apjuk, meg egy kankutya!
A szívem szorult el minden egyes szülés után, amikor eljaándékoztam az addi gösszegyûlt kislányruhákat...
De azért én is imádom õket, és így jók (dehogy, rosszak Kép), ahogy vannak!
 


Kivancsi,
En is vettem egy csomo lanyruhat, annyira biztos voltam benne, hogy most mar megerdemlem, hogy lanyom legyen! A 20. heten, amikor kiderult, hogy a harmadik is fiu szepen becsomagoltam az osszeset, es odaadtam anyukamnak, hogy ajandekozza el oket, latni nem akarom tobbe!
Amugy az unokatesom kislanyanak szoktam neha venni dolgokat a bolhapiacon, egyszeruen nem tudom magam visszafogni, ha valami edeset latok!

ss,
Szerintem barmelyik konyvesboltban megveheted. Steven Biddulph (remelem jol irtam) a szerzo. A pontos magyar cimet nem tudom, sajna kenytelen vagyok nemetul olvasni. Talan: Hogyan neveljunk fiukat?
Mit mondanak a lanyos szulok a fiukra?

Zsuzsi
 


Sziasztok!

A LIbriben lehet kapni, én ott láttam legalábbis, de szerintem minden nagyobb könyvesboltban. CSak ezt tudom konkrétan!

Thomas Gordon PET könyvét olvasta valaki? Azt érdemes megvenni? Jó , ill. hasznos könyv??
Giti
 


Igen!
Az enyémet sajnos kölcsönkérte valaki ötezer forintommal egyetemben, azóta hiába kérem vissza...Kép
 


Sziasztok,
itt egy lányos-fiús anya beszél. Kép
A fiam bújósabb, mint a lányom, érzékenyebb, mint a lányom, ill. máshogy érzékeny: állandóan elsírja magát. Lassan ott tartunk, hogy azon is, ha nõ a fû. Kép Míg a nagylány igazi, "belevaló kiscsaj", mindig a rosszaságon jár az esze. Kép Persze szép rucikat tudok venni neki, de Mátét is imádom öltöztetni! Annyira jól tud állni egy ing egy ekkora kishapsin!
Nem kérdés, hogy nem irigyellek benneteket a fiúuralom miatt, csak gondoltam megosztom veletek a tûzrõlpattant leányzómat. Kép
Ha már itt járok. Tényleg van különbség a lányok és a fiúk nevelése között ebben a korban? Én azt vettem észre, hogy nem nagyon. Nem igazán tudom õket a nemeik szerint nevelni. (15 és 30 hónaposak). Az OK, hogy Máténak kb. addig kell a baba, míg lerágja a lábát, kezét, fejét stb., és az utcán még órákig tudná követni a tekintetével az elõttünk másodpercek alatt tovarobogó autót, motort, buszt és a páhon (kacsa) kívül minden állatt brrrrrrrr. Azon gondolkodtam a minap, vajon hogy tudnám megtanítan neki az állatokat, a nõvére ennyi idõsen márt fújta az állatkertet. Aztán azt hiszem most rájöttem a megoldásra! A Jaguárral kezdem, majd sorra veszem az összes kocsimárkát, hátha akad még valami "állatos"Kép.

De tényleg, mit kell ennyi idõs korban máshogy csinálni (a pelenkázáson kívülKép)?

köszi
Solya
 
 


Szia Solya!
Bár nem tegnap olvastam a könyvet, sok minden kiesett már, de azt hiszem, lényegében arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiúkkal, mivel a fejlõdésük lassabb, mint a lányoké, sokkal türelmesebbnek kell lenni - ellentétben a napi gyakorlattal. Persze nem ilyen kiskorban látszik a lényeges különbség, bár már ekkor is megmutatkozhat a fiúk lassabb fejlõdése, ami talán abban is megmutatkozik, hogy a lányod sokkal talpraesettebb, ahogy írod. Az elméletet, amelyet egyébként rendkívül szimpatikusan tár elénk Biddulph, alá is támasztja különbözõ biológiai és pszichológiai meghatározottságokkal. Gyengébb eresztések a teremtés koronái, no, ezt ismeri el nagyon-nagy beleérzéssel a szerzõ KépKépKép. De azért nem reménytelenek, csak sok idõ és türelem kell ahhoz, hogy "derék férfivá érjenek". Vagy ahogy apukám mondja, lányt nevelni öröm, fiút kötelesség. (De ezt csak mondja, emlékeim szerint amikor én voltam nevelés alatt, mintha azért azt is megszenvedte volna..Kép)
 


Sziasztok!
Nekem egy 15 hónapos fiam van, és már kétszer gyepálták el a játszótéren (szintén fiúk) Szerintem nem szabad hagyni. A kisebb konfliktusok elrendezését hagyom (lapát-, vödörbirtoklás), de az erõszakot nem. Megpróbáltam neki elmondani, hogy vannak verekedõs gyerekek, és ha nem akar, ne játsszon velük. Persze elég kínos a másik szülõ elõtt. De az is kínos, hogy ezért féljen legközelebb a többi gyerektõl is. Sõt azt hiszem óvodás korában is arra fogom bíztatni, hogy ne hagyja, hogy bántsák, hanem ilyen esetben "szólni" kell. Az elveszem/nem adom/visszaveszem dolgok szerintem a gyerekek vitatkozásának felelnek meg, ebben neki kell megoldást találni (egy bizonyos pontig). De fájdalmat okozni, és hagyni okozni nem szabad.
(arra még gondolni sem mertem, mi lesz ha õ lesz verekedps, és nem leszek ura a helyzetnek)
Zazie
Zazie
 


Pocok,
persze hogy ne hagyd a lányodat a lekvárban, ez nem is kérdés! Sajnos egyes anyatársak azt képzelik, hogy a gyerekek kicsinyített felnõttek, akikre rá lehet bízni a döntést - pedig még az 1:1-es felnõttekre sem mindig lehet. Kép Ezért aztán elõ nem fordulhat, hogy rászóljanak a büdös kölyökre, akinek ugye "jogában áll" rosszalkodni.
Itt Ausztriában ez oly mértékig fokozódott már, hogy az anyák azért is külön kérvényt nyújtanak be gyerek õméltóságához, hogy az utcán megfohassák a kezét.
(Egyébként az az érdekes, lehet persze, hogy semmi összefüggés nincs, de általában nyugodtabban viselkednek itt a gyerekek.)
 


Solya!

Naná, hogy belevaló kiscsaj egy igazi, tûzrõl pattant kicsi nyilas! Kép

BMárti

BMárti
 
 


Pocok,
Ne hagyd a lanyod! Legy mindig a kozeleben, es szolj kozbe, ha lehet, meg mielott tortenik valami! Tudom ez nehez, altalaban a masodperc toredeke eleg ahhoz, hogy jol a szemebe szorjanak egy kis homokot. A "fo ellenseget" meg jobb elkerulni! Csak vannak rendes kisfiuk is, akik jatszanak a lanyoddal!
...
Idokozben este lett, a hozzaszolas elejet meg kora delutan irtam.
Ferjem vitte le a gyerkocoket a jatszira, aztan meseli mit is csinalt Gyurka: elvette egy kislanytol a csokijat, elrohant vele a jatszoter vegebe es szepen befalta. Szerintem ezek utan azt hihetik rolunk, hogy eheztetjuk a gyereket, mert Gyuri iszonyat sovany, de ha mi viszunk magunkkal kajat, az nem kell neki. Csak ha mastol lehet elvenni! Eg a pofam!

Zsuzsi
 


Pocok,
vígasztaljon a tudat, hogy ugyanezen srácok fognak könyörögni pár év múlva Manka egyetlen pillantásáértKép. Egyébként Malacka is ilyen volt ennyi idõsen, szegény csak kapta a pofonokat, meg elvették a játékait, és Õ csak állt szomorúan. Sõt, elég sokáig félt a gyerekektõl, pl. nem ment fel a csúzdára, csak ha üres volt, meg ilyesmik. Ez azóta elmúltKép. De én rettentõen kétségbe voltam esve, fogalmam sem volt, mit csináljak,nem akartam túlzottan anyatigris lenni, de azt sem akartam, hogy mindenki Malit püfölje. Sajnos volt, hogy az anyuka, akinek a gyerkõce behúzott egyet Dávidnak, bíztatta a fiamat, hogy adja visszaKép. Én meg alig tudtam diplomatikusan elmagyarázni, hogy nem ezt tekintem a probléma megoldásának.
off: permetezés sajnos nem megoldható, mert a másik oldalra néz az erkélyKépKépKép on

Zsuzsi,
ez édes, bár tudom, Te nem találod annak. Én korábban elvbõl nem vittem semmiféle kaját a játszóra, enni otthon kell felkiáltással, de azóta sajnos kénytelen vagyok elterelõ falatkákat alkalmazni, mert a gyerek füle olyan éles, hogy ha a játszó túloldalán meghallja, hogy kibontottak egy chipset, képes odarohanni.

Zulu

Kép

Kép

Kép
 
 


Zulu,
En sem szeretem masok elott olyannal etetni a gyereket, amivel nem lehet megkinalni a tobbit- egyszeruen en erzem cikinek! De ha mas eteti a csemetejet egy darab csokival, tegye...de keszuljon fel a Gyurka-felekre, de minimum a bamulo, csorgo nyalu gyerkocok tekintetere!
Tehat, ha viszek, akkor ropit, Bake Rolls-t, hazi sutit, sajtos rudat, muffint (tobbet), vagy almat szeletekre vagva dobozban.

Ma megneztuk kivulrol Gyuri leendo ovodajat (ha felveszik egyaltalan). A kisfiuk a csuszda tetejen hosszu homokozolapatokat a labuk ala teve az oriasmulesiklast gyakoroltak (a masik fele hangos orditasok kozepette rohangalt a bokrok kozott), mig a kislanyok szepen a fa alatt piknikeztek, dumcsiztak, ettek-ittak! Talaljatok ki, az ovoneni melyik csoportot szereti jobban?!

Zsuzsi
 


Na, ma megérkezett a várva várt könyvcsomag, mindjárt neki is estem.
Nem hazudtatok:-)
A múltkor nem engedte elküldeni a válaszomat, szóval az oviban az a gond a lányos anyucikkal, hogy kissé nehezen tolerálják, hogy a fiúknak sokkal nagyobb a hangjuk, a térigényük, mozgásigényük...
ss
ss
 


Pocok,
Az ellen sem lehet tul sokat tenni, ha majdan terdig ero seggu nadragot akar hordani a gyerek. A tizeneves korszaknak vannak hobortjai, csak idoben ki kell noni oket (a tizeneves kor vegevel gondoltam). Ha meg attol boldog, hat Istenem, ez legyen a legkevesebb!
Bocsi, nem kotekedni akartam, nem azt mondom, hogy nekem tetszik, de ismerek par terdig-ero-seggu nadragos jo fej emberket! Terdig??? Bokaig! Kép


Zsuzsi
 


Pocok,
Megegy off: nem te kerestel elore szerelheto bicikliulest? Aktualis meg? Ha latok bolhapiacon vegyek?

Zsuzsi
 


Sziasztok!

Az én kicsi fiam holnap lesz 20 hónapos. A könyvet karácsonyra megkaptam a barátnőmtől. Nagyon tetszett. Hasznát is fogom venni, ha a fiam nagyobb lesz. Ugyanis az én manómat nem lehet(!) ölelgetni, puszilgatni, simogatni, csak akkor, ha ő is akarja Kép . Amikor megszületett nevetve mondtam, hogy kb.10 évig lehet ölelgetni, de erre nem gondoltam.

Játszótér. Sajna az én fiam is kicsit erőszakos, ha meglát vmit azonnal kell neki, legtöbbször nincs gond, de vannak nála durvább gyerkőcök, akik simán egy pofonnal kezdik, és az anyuka a padról egy "nemszabadot" rákiált oszt annyi.

Szerencsére nálunk az erőszak abban merül ki, hogy a másik kezéből ki akarja venni a "kincset", viszont nem emel kezet rá. De ha ilyet tapasztalnék, rögtön közbeavatkoznék.

A farkastörvényeket nem a játszón kell megtanulni. Legalábbis szerintem.

Üdv. Kriszta
Kriszta 77
 


Solya, kérdezted jómúltkor, hogy mi a különbség a fiúk és a lányok nevelése között a könyv szerint. Most a kezembe vettem újra a művet, és még azt fűzném hozzá, hogy a könyv valójában nem is annyira az anyukáknak, mint az apukáknak szól. Szóval hogy a fiúknak mennyire nagy szükségük van apára, az apa sajátos, eltérő nevelési módszereire. A kérdésre, hogyan neveljünk fiúkat, a könyv szerint a válasz: az apa, de mindenképpen (nem feltétlenül testileg) erős férfi bevonásával. A baj az egésszel csak az, hogy a férfiak ritkán vesznek a kezükbe ilyen könyveket. Az én férjem annak ellenére nem forgatja, hogy kifejezetten könyvmoly, de tényleg, és hogy többször melegen ajánlottam neki. Pedig volna mit tanulnia belőle. Aztán a könyv azt is gazdagon tálalja, miért olyan "elviselhetetlenek" a fiúk, és hogy mennyire rosszak az erre adott sztereotíp válaszok. A legtöbb viselkedési zavart a hormonműködésnek tulajdonítja, illetve a nem célravezető nevelési körülményeknek. Tesz pl. olyan kijelentést is, hogy a figyelemhiányos zavar voltaképpen apahiányos zavart jelent fiúknál - bár szerintem lányoknál is lehet ilyen. Nagyon korrektnek találom a leírtakat, kár, hogy TÉNYLEG nem a mamáknak szól elsősorban.
 


Sziasztok,
szívesen újraéleszteném ezt a topicot, de látom jó egy éve nem nézett be senki.
Van egy 6 éves fiam, aki képtelen elfoglalni magát a 4 fal között. Értelmes, életvidám és rendkívül jó fizikumú gyermek. Amíg szép az idő és egész nap a szabadban lehet nincs is vele semmi gond. Játszik, mint a többi 6 éves: biciklizik, görkorizik, focizik, stb. A baj akkor kezdődik, amikor beköszönt a rossz, esős idő és mi beszorulunk a lakásba. Ősztől tavaszig csak az edzéseket várja (jégkorongozik), képtelen bármilyen játékkal 5-10 percnél tovább elfoglalni magát. Imád ugyan társasozni, de azt meg a többiek nem hajlandóak olyan hosszasan játszani, ahogy azt ő szeretné (van 3 testvére, 2 lány és egy fiú). Ilyenkor aztán következik a tesók piszkálása, a vége pedig mindig ua: verekedés és veszekedés. Az ismerettségi körömben vannak ugyan hozzá hasonló eleven fiúk, de ők eljátszanak az autóikkal meg a legojukkal is. Hiába jönnek vendégsébe korban hozzá illő fiúk, velük sem ül le 'alkotni', inkább elkezdenek fogócskázni meg bunyózni.
Tanácstalan vagyok, hogyan találhatnék vmit amiben örömét leli?
Barnus
 
 


Valami benti mozgáslehetőség? Egy bordásfal, ajtófélfába malacfarok arra gyűrű, nagyobb szoba esetén egy pici trambulin (az a kerek, kb 1 m átmérőjű, nem tudom, egyáltalán trambulinnak hivják-e ebben a formában). Vagy mozgásos feladatok bentre (na ezt leirtam, de nem jut eszembe rá hirtelen semmi, de óvónénik tuti ismernek ilyeneket)
Egyértelmű, hgoy rengeteg energiája van, és odabnet nem tudja levezetni. 4 gyerekkel meg nem mondhatom azt se, indulj neki és csinálj minden délutánra programot nekiKép.

Ildi (szintén 4-gyel, 2 fiú 2 lány kiosztásban)

Ildi
 
 


Kedves Barnus!
Nekem egy kétévesem van, aki szintén képtelen a négy fal között eljátszani. Vagy a szabadban akar lenni, vagy feltétlen partner kell neki. A tárgyak nem kötik le, de ha játszópajtás van itt, akkor sem a tárgyakkal játszik, csak "vadul". Nem manuális tipus, az már nyilvánvaló, ráadásul meglehetősen személyfüggő, a társaságigénye szinte kielégíthetetlen, a mozgásigénye nagyobb, mint a többi gyereké. Türelem és odafigyelés dolgában sem jár élen. Nem tudom, mi lesz vele pl. az oviban, vagy pláne az iskolában. Félek, hogy a pedagógusoknak nem lesz hozzá türelmük. Attól is tartok, hogy majd az öccsével (aki már most látszik, hogy szemlélődő emberke) hasonlítgatja össz3e mindenki, és majd mindig ő kerül ki vesztesen az összehasonlításból, hisz ő az, akivel nehezebb. De ettől még ő nem rosszabb. Mégis úgy érezheti majd.
Ja, ráadásul egyelőre egy "rontó pál", szóval kénytelen vagyok folyton tiltani neki mindenféléket, ha nem akarom a lakást darabokban, a kisebbik fiamat meg sérülésekkel látni. Szóval akármennyire szeretnék is, nem tudok igazságosnak látszani. Már most sem. Pedig még a kicsi olyan kicsi. De már nyilvánvaló, hogy vele feleennyi gond sem lesz.
És én is tanácstalan vagyok. Eddig az volt a cél, hogy Ádámnak jó legyen, hívtam társaságot sokszor, foglalkoztam vele elég sokat, igyekeztem sokat vinni házon kívülre. De most már azt kéne kitalálnom, hogy hogy vezessem rá arra, amire majd szüksége lesz az iskolában. A humán oldala erősebb, azt látom, de - mivel fiú - a reál és a manuális dolgokban is kell valamit produkálnia. Engem pl. minden igyekezetük ellenére sem tudtak semmi ilyesmire rávezetni sem a szüleim, sem a nagyszüleim, sem a tanáraim. Még leginkább felnőttkoromban a barátnők. De hát kudarc-hegyek. Ezt nem kívánom a gyerekemnek, pláne hogy fiú. Szóval valahogy ki kéne fejleszteni benne a türelmet, az odafigyelési képességet, még mielőtt összeszed egy csomó kudarcot, és leértékeli önmagát. Szóval valamit ki kéne találni. Könyvet is kerestem már e témában, de használhatót még nem találtam. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Barnus, látom, a te kérdésed azért arra is irányul, hogy hogyan szerezhetnél neki örömet, benti elfoglaltságot. Nekem bevált gyerekkoromban az, ha matracon ugrálhattam. Pl. ha kinevezitek az egyik ágyat vagy csak egy matracot olyan helynek, ahol nyugodtan lehet ugrálni, az biztos jót tesz majd neki. Én még felnőttként is sokszor ugráltam az ágyon. (Most már csak azért nem, mert ebben a lakásban nincs olyan ágyunk...)
A másik a kétévesemnél jött be, de szerintem később is jó: hinta a lakásban. És gyűrűhinta is. Akár a mennyezetre is fel lehet szerelni, nem muszáj feltétlen az ajtóba.
Aztán: nem tudom, mennyire mesekedvelő gyerek, de talán ha megtanul olvasni, le tudja majd kötni magát. Nálam gyerekkoromban pl. ez volt a fordulópont.
A fiamnál még az is használ, ha felteszek valami jó zenét, és táncolunk. Ezt egy idő után egyedül is képes. Először meg még én táncolok vele.
Persze mindebből nem tudom, mi valósítható meg, nem tudom, mekkora a lakásotok.
Ja, még valami eszembe jutott: nagy labda (phisioball?), amin húzhatja-nyúzhatja magát a szoba közepén, akár beszélgetés közben is.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok Pildi, Adrienn,
tavasszal, amikor volt egy szörnyű esős hét, odáig fajult a tehetetlenségem, hogy vettünk egy ping-pong asztalt. Nagy volt az öröm Kép, felállítottuk a pincében és eleinte működött is a dolog, de ugyebár az is páros elfoglaltság..Aztán rájött Barnabás, hogy egyedül is lehet vele játszani, ha csak az egyik felét hajtja le. Csak az a bökkenő, hogy semmit sem szeret 'egyedül' csinálni! Van trambulinunk is, de azt sem használhatja felügyelet nélkül, túl veszélyes lenne. Nagyon nem merem itthon ugrálósra venni a figurát, tartok tőle, hogy rövidesen a másik 3 is bevadulna. Nézegettem az Ikea tombolós játékait.. nem tudom ez lenne-e a jó megoldás? Valahogy meg kellene tanulnia játszani, nem lehet állandóan ugrálni. Az biztos, hogy nem hiperaktiv, annyira nem vészes. Érdeklődtem róla az oviban, de ott egy szóval sem panaszkodtak rá, ő is szeret a csoportba járni. Az a legérdekesebb, hogy kb 4 éves koráig gyönyörűen játszott egyedül és vmikor akkortájt változott meg, amikor elkezdett sportolni. A lányom is aktív sportoló (Dóri), de ő órákig is elül a babáival vagy a rajzlap felett.

Adrienn,
nem lehet, hogy a fiacskád vadócsága a féltékenység egyik megnyilvánulása? Egyébként 2 éveseknél általános a hiszti, meg a tombolás, életkori sajátosság. Ezt még bőven kinőheti.
Barnus
 
 


Barnus,
most hogy az összefüggést a sporttal te hoztad fel: nem biztos, hogy a hoki jót tesz neki. Én nem értek hozzá, csak a Waldorf-iskolában, ahová járunk, azt szokták mondani, hogy a szervezett sport nem jó 6. osztály előtt. (Sportpártiak, én nem azt támadom, ez csak egy vélemény.) Például nem a mi sulinkban, hanem a hidegkútiban "tilos" focizni a szünetben.
Miért?
1. A foci (és ebben a hoki sem más) a győzelemre hajt. Ott a tanár, vagy az edző, és "nyomja" a gyerekeket. Nem az örömért fociznak, mint a szüleink korosztálya a grundon. A versengés nagyon kevés gyereknek használ ebben a korban (van egy típus, akinek igen, a többi háromnak nem).
2. A fociban elkerülhetetlen, hogy a gyerek fájdalmat okozzon másnak. Nekirúgja a labdát, fellöki, stb. Véletlenül. És ez a fájdalom feldolgozhatatlan annak a kisgyereknek, aki okozza azt.
Ugyanezért nem javasolják a küzdősportokat sem a pubertás előtt.
Na nem punnyadni kell, sőt. Itt nagyon pártolják (még hiperaktívaknál is, mint kezelési módot) a nagy sétákat/túrákat, napi szinten, lehetőleg minden nap ugyanarra. Jelentem: egy évig csináltam lelkiismeretesen, a hatás csodás volt, csak most a harmadik már túl nehéz, de még nem elég kitartó.

De tudom, hogy a sportot "támadni" veszélyes, ezért nem is szoktam, hidd el. Ismerem a rengeteg áldásos hatását (a későbbi jó társaság (szemben a rosszal), az alkohol és a drogok elkerülésének egyik lehetősége, stb.), meg a rengeteg pozitívuim, amit a sport révén kap. És azt is tudom, hogy ebben az országban milyen nehéz nem-versenysportolni. Hogy egy 15 éves nem mehet le, hogy ő kosarazni szeretne, mert kiröhögik. Szóval nem könnyű. (Zárójelben: a fiaim hetente egyszer járnak úszni, és a nagyobb most lovagolni szeretne ősztől, tehát sport nálunk is van, de nincs időmérés, pontszerzés, ilyesmi.)

Van egy könyv, Kim Payne: Gyermekeink játékai, vagy ilyesmi, ez jól kivesézi a témát (pl. a balettet nagyon lehúzza.)

Tényleg nem akarok okoskodni, kioktatni, és persze nem is kell egyetértened!

szilvi
 


Szia Szilvi,
nálunk a sport létfontosságú, ugyanis mind a két fiam légcsőszűkülettel született, amit csak akkor van esélyük kinőni (7-8 éves korukra),ha rengeteget és rendszeresen sportolnak. Ráadásul nekik kimondottan jót tesz a levegő ami a jég felett képződik. Ami a versenysportot illeti maximálisan egyetértek veled, Barnabásnak szerencsére csodálatos edzői vannak. Ők is azt vallják, hogy a sport legyen öröm a gyermeknek, csupa sikerélmény. Ezért pl a meccseken nem számolják a gólokat, a végén pedig mindenki kap érmet, ajándékot. Soha nem raknak össze nagy gyereket kicsivel, nehogy sérülés legyen vagy negatív élmény. Ők maguk megvetik azokat az edzőtársaikat, akik teljesítményorientáltak.
A gyermekem arca edzés közben mindent elárul a lelkéröl, ő mozgásra született! A napi sétát ő általában futva vagy biciklivel teszi meg, pedig senki nem kényszeríti rá. Egyébként nem szeretnénk élsportolókat nevelni belőlük, addig és annyit sportolhatnak amennyit és ameddig ők maguk igénylik. Szeretnénk, ha később elsősorban az eszükből tudnának megélni!!! Csak ahogy Te is céloztál rá, Mo-on nincsen tömegsport, sőt kisfiúknak még a lányoknál is kevesebb a lehetőségük szervezetten mozogni..
Barnus
 
 


Barnus,
bocs, csak most értem ide, sok a dolgom, mert most költözünk. Igazság szerint most nincs is időm ebbe a dologba belefolyni, csak nem akartalak szó nélkül hagyni. Kb 1 hét múlva számíthatsz rám, már amennyire Kép, majd szólj rám, ha elfelejteném!
 


Barnus!

Megígértem az agykontrollos topicban, hogy jelentkezek. De nekem egy nyugodt,kicsit lusta kismackóm van, akit néha úgy kell noszogatni egy kis mozgásra...Kép

Dió
 


Szia Dió,
köszi,hogy benéztél. Ma beszélgettem két óvónénivel (ők személyesen nem ismerik Barnabást) és nagyon megnyugtattak. Szerintük nem rendkívüli ebben az életkorban ez a viselkedés.Csak bírja az anyuka cérnával Kép!
Barnus
 
 


Sziasztok!

Látom, már jó régen nem írt ide senki sem... Kár, jó lenne újraéleszteni ezt a topicot. :)

Sziasztok! Írjatok! :) :)

Susie

T.Susie

Kép
 
 


Sziasztok Fiúkat nevelő Anyukák!!
beleolvastam a topicba - érdemes volt :) 5hónapos lesz a kisfiam és a saját Anyai megérzések mellett elkél némi segítség (nálunk eddig csak lányok vannak az utódok között :lol: ) hogy hozhatom ki belőle a legjobbat :D
ajánlani tudom Dr.BonnieMacmillan - miért mások a fiúk c.könyvét még csak a felénél tartok de igazán érdekes dolgokat tudtam meg.
sziasztok hasznos olvasást!!!
g.timi
 
 


Sziasztok!
A kisfiam 09. 29-én lesz 4 éves és valami hihetetlen energiával bír amióta elkezdett szaladni. Jártam nevelési tanácsadóban is ahol a pszichológus azt mondta kinövi. (de mikor) Próbáltam már jól elfárasztani, hátha akkor könnyebben elalszik és tényleg kimozogja magát. Sajnos túlpörgött és még nehezebb volt vele. Hisztis, nyűgös volt, mi pedig szörnyen fáradtak. 1,5 éves kora óta úgy érzem nem bírok vele. Elkeseredtem, hogy rossz és türelmetlen szülő vagyok, állandóan éjfél körül alszom el, folyton gyötröm magam és megoldásokat keresek, sokszor kiabálok vele, próbáltam szigorúbb is lenni, ami rosszabb lett. Okos, értelmes kisfiú, de alkalmi süket, nem használ sem a jó szó sem a rossz. Ha v.ki eltudna csak indítani 1 irányba, ahogy ő tette a gyerekével és bevált azt hiszem semmi gond nem lenne, de ezt még a pszichológus sem tudta, azt mondta az idő megoldja. Mindenkitől csak a megjegyzéseket és a kioktatatást kapjuk (elkényeztetjük címmel ami nem igaz). Mintha nem törődnék a gyerekemmel. Szerintem ő 3 és nem 2 szülős gyerek. Soha nem voltak illúzióim a gyerekneveléssel kapcsolatban, de nem gondoltam, hogy a ilyen nehéz lesz babakorában olyan rugalmas volt lépésről lépésre tudtam mindenben irányítani türelemmel és odafigyeléssel ez most elveszett. Jaj igen és minden ment mint a karikacsapás ösztönös ráérztem mi a teendőm. Most nem érzem mit kellen vele kezdenem amikor már mindent bevetettem. A nap több órai szenvedésből áll és már nehéz rámosolyognom is sokszor, pedig imádom és tudom a jó tulajdonságait is, sokszor megdögönyözöm amit imád mert ekkor mind a ketten szívből tudunk még nevetni. Hát dióhéjban ennyi de lehetne ragozni. Kérlek adjatok ötleteket mit tegyek. Köszönettel lucafranci
Üdv nektek és sziasztok
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?