Új privát üzeneted érkezett!

Szia Léz!

Na, azért szaktekintély nem vagyok. Pl. sikerült a lányomnak az utóbbi egy hónapban megint kiszoknia a kiságyból (beteg volt, jött 5 foga, stb.), de most már megint javul a helyzet.
Kérdéseidre válaszolva: az elején nem is fog megbékélni. Naná, hogy nem. Mert mást akar. Te viszont ne vedd ki. Szépen, csendesen, nyugodt hangon beszélj vele, kb. 1 percben magyarázd el neki, hogy most meg kell tanulnia aludni, mert a mama és papa is szeretne végre aludni, és neki is szüksége van rá. Így mindannyian sokkal kipihentebbek lesztek, és sokkal jobban fogtok tudni egymásra figyelni, foglalkozni. Hogy többet tudtok majd együtt játszani, stb. Mutasd meg a kabaláit, és mondd el, hogy õk majd vigyáznak rá, amíg alszik. És persze te is ott vagy, ha bármi baj lenne, segítesz. Ezek után adj neki egy puszit, egy simit, jóéjt kívánás, és kimenetel. Persze üvöltés lesz a reakció az elsõ idõkben, de hát ez a normális. Az lenne a fura, ha szó nélkül hagyná a dolgot. Amikor egy perc múlva bemész hozzá, ugyanazt a monológot nyomd le, mint az elõbb. Utána kimész, és három perc múlva bemész, megint monológ, megint ki. Ja, én mindig mondtam neki, hogy most kimegyek egy kicsit, de visszajövök, csak egy kicsit késõbb, mint az elõbb.
Ha éjszaka felébred, akkor ugyanez a módszer. Nem mondom, hogy nem fárasztó, de hidd el, megéri.
Nálunk már elsõ este volt egy olyan periódus, amikor már nem sírt, csak ébren várta, hogy menjek be hozzá. Akkor viszont bepróbálkozott megint, de nem vettem ki. Harmadik, negyedik este jutottunk oda, hogy szó nélkül elaludt, de éjjel még mindig felébredt. A tizedik napra már három átaludt éjszakával büszkélkedhettünk.
Elsõ este Bori úgy aludt el, hogy a fáradtságtól lecsücsült, és elõrehajolt a két lába közé. Elsõ alkalommal én hülye, megpróbáltam elrendezni, sikeresen fel is ébresztettem vele, és így ráhúzhattunk még egy jó fél órát. Szóval, hidd el, ha álmos, fáradt, el fog aludni, nem fog egész éjjel a rácson lógni, de ha kitekeredve alszik is el, inkább ne kezdd el igazgatni, majd õ éjszaka szépen elrendezi magát.

Sok sikert és kitartást, no meg jó adag türelmet:

Dia
Dia
 


Szia Dia!

Orulok, hogy ismet itt vagy.

Lez, amit Dia irt, az nalunk is mukodott, csak mi egy picit hosszabb szuneteket hagytunk, mert ha hamar bementunk, annal jobban sirt.

Ago es Andi, remelem azota mar a ti csemeteiteknek is nyugodtak az ejszakai, veletek egyutt!

A mi problemank is megoldodott, Marci mar jo ideje ismet szepen, siras nelkul alszik el. Mivel az aludj jol konyvet nem sikerult megszereznem, vettem egy masik, hasonlo temajut: Prof. Andre Kahn, Gyermekeink Alma cimut. Ebben is sok hasznos tanacs van, a lenyeg nagyjabol megegyezik az eddig leirtakkal.
Nalunk a visszaeses oka valoszinuleg az volt, hogy hiaba szoktattuk ra Marcit az esti egyedul elalvasra, ha ejszaka, mikor felebredt azonnal kikaptam a kisagybol, es cicin altattam vissza, nehogy Apat felebresszuk (egy szobaban alszunk), mivel O reggel koran kel. Megbeszeltem a parommal, hogy nehany napig ejszakankent lesz egy kis siras. Talan 3 napig tartott, es ment az egyedul alvas. Azota ejszaka, ha felebred ugy teszunk, mintha aludnank. Neha felall a kisagyban, korulnez, majd visszafekszik es alszik tovabb. A napkobeni alvasoknal is a modszer szerint tesszuk le aludni.

Ez a rendszer annyira jol mukodik, hogy mikor januar elejen egy hetre elutaztunk udulni, ott sem volt gondunk az alvassal. Vittunk egy utazoagyat Marcinak, meg a kedvenc alvos jatekait. Ott is ugyanaz a rituale ment este a megszokott pici dalocskaval, beszelgetessel, es ugyanolyan jol mukodott, mint itthon. Es az idopontokat is igyekeztunk pontosan betartani. A barataink csak amultak, es mi is. Igy minannyiunk szamara kellemes volt a pihenes.

Puszi mindenkinek

Helen
Helen
 


SZiasztok!
Köszi a tanácsokat!
Majd jelentkezem az eredménnyel!
Léz
névtelen
 

 
 

Sziasztok!
Úgy látom mostanában mást nem foglalkoztat a téma! De talán lesz még valaki aki hozzám hasonlóan innen meríti az ötletet és a bátorságot!

Megvártam a mig kijön a nyolcadik fogacska (ezek az éjjszakák csak megerõsítették az elhatározásomat, hogy belevágunk, mert már igazán vágytam egy nyugott alvásra).

Ritát (11 hó) eddig csak szopival lehetett elaltatni, ez legalább 20-40 perc nyammogást jelentett este és 2-3 éjjszakai riadót.

Elsõ este teljes volt a kétségbeesés 40 percig nem sikerült leültetnem se, pedig akkor már állva elaludt (!), akkor az apja a kiságymellé feküdt, így mutatva meg, hogy mit is kellene csinálnia. Le is tette a kobakját és már aludt is.
Egyszer még felébredt ezen az elsõ éjjszakán, de akkor elég gyorsan visszaaludt.
Másnap már nem volt olyan keserves a sírás, csak húsz percig tartott és egybõl tudta, hogy ott benn a kiságyában bizony feküdni a legjobb.
Harmadnap 6 percig tartott a tiltakozás, A negyediken csak kettõig és inkább, csak morgolódás volt.
Nállunk nem igazán volt érdemes bemenni, amikor már csend volt, mert akkor már félálomban volt és csak felriasztottuk, ha bementünk.

Most itt tartunk. Magam is alig hiszem.

Üdv!

Léz
névtelen
 


Léz!

Akkor éjszaka most nem ébred fel egyszerse?
Nem is kell megszoptatni? Nekem a lányom most 9 hónapos
és nekem is az a problémám, hogy éjjel többször felébred.
Már nagyon gondolkodom, hogy hagyjam sírni. Este nekem egybõl elalszik 2-3 óra elteltével kezd felébredni. Minden alkalommal hagyjam sírni? Egy éjszaka alatt többször is?

Üdv, Kriszta
Kriszta
 


Szia Kriszta!

Az elsõ két éjszaka felébredt, de rövid sírdogálás után elaludt! Reggel 6-kor megszoptatom -ez olyankor már nekem is jó mert a melleim igen csak feltöltõdnek- aztán alszik tovább 8-ig. Ez régebben soha nem fordult elõ, 6-7 felé mindig fenn voltunk már.

Talán érdemes lenne Nektek is kipróbálni valamilyen formában ezt a módszert. Valószínûleg megszokta, hogy kap enni éjjel is és ha nem muszáj nem is mond le errõl az örömrõl.
Én is vártam, hogy majd csak elég nagy lesz hozzá, hogy ne kelljen éjjel is ennie, de a helyzet csak romlott.Próbálkoztunk, hogy a férjem megy be hozzá, de az sem vállt be. Most pedig alszik mint egy kisangyal.

Üdv
Léz
 
 


Sziasztok!
Szorítsatok!
Ez elso napunk a csodamódszerrel, ha muködött, mondom a tapasztalatokat. Ma volt 65 perc bömbölés, kb 40 perc alvás, ébredés, pár perc sírdogálás, azóta alszik. Hipijéj!
Heni
Heni
 


Léz!

Kipróbáltam, hogy nem megyek be hozzá. Kibírtam, de nagyon fáradt is voltam. 1/2 2-kor ébredt fel elõzör 2-3 percig sírt majd elaludt. Egyser felébredt ismét pár perc sírás és aludt 5-kor szoptattam meg, de szerintem nem volt éhes. MOst kell erõsnek lennem. Ha nem írtál volna itt akkor valószínûleg nem próbûlkozok. Jó, hogy írtál.

Heni!
Kitartás!

Kriszta
Kriszta
 


Hello!

Elmult két hét és jókat alszunk. Ez idõ alat 3-4éjjel ébredt csak fel, akkor is gyorsan, gond nélkül visszaaludt. Viszont az esti lefekvést nem nagyobn szereti, amikor kezdõdik a rituálé már hevesen tiltakozik egészen addig, amíg ágyba nem kerül, így nem is igazán lehet vele végigcsinálni az esti szertartást.


Ami még érdekes: azóta nappal is sokszor bekéreckedik a kiságyába és ott játszik.

Üdv
Léz
 
 


Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat. Egy hete sikerült beszereznem az Aludj jój... könyvet. Az elsõ éjszaka este elaludt, éjfél körül felébredt és 45 perces sírás után aludt 5-ig. (Sírás közben 1-3-5-5-5 percenként bementem.) Másnap 4 körül ébredt és elég volt egyszer bemennem, betakartam, megsimiztem és aludt reggelig. Azóta este vagy nálam alszik el, vagy egyedül a kiságyban, attól függ mennyire fáradt, és min. 1/2 6-ig alszik. Pont ma 6 hónapos, úgyhogy én nagyon elégedett vagyok. Sokat segítettek a fent leírtak, ezúton is köszönet mindenkinek.
Üdv:

Andi
AAndi
 


KKedves Helen, Léz és Mindenki!
Elõször is köszi a drukkolást! Fantasztikus büszke vagyok a Kittimre, már jó pár hete szuper ügyesen elalszik este, és nagyon ritkán riad fel éjszaka is. Akkor is csak bemegyek és megkérem szépen, hogy aludjon gyorsan, mert még nincs reggel. Mindenkinek sok kitartást és tütelmet kívánok, biztosan sikerülni fog, ha a könyv szerintieket betartjátok. Szerintem viszont az félreértés, hogy akkor is be kell menni amikor nem sír, minek? Szegény éppen próbál elaludni, semmiképp nem kell zavarni! A könyvben sincs ilyesmi írva. Jó alvást!
 
 


Kedves Andi!

Azért kell bemenni, ha esetleg nem is sír, hogy tudja, nincs magára hagyva. Ez a bizalmi vonal benne...
A könyv, ha jól emlékszem, azt írja, addig menjünk be hozzá bizonyos idõközönként, míg el nem alszik, nem azt, hogy csak addig, amíg sír.

Puszi:

Dia
Dia
 


Nekem is lenne egy problémám az elalvással kapcsolatban. Kisfiam 21 hónapos és még mindig cicivel alszik el délben és este is. Tehát hogy lehetne errõl leszoktatni úgy, hogy se a cumit se a cumisüveget nem ismeri (nem fogadta el soha, azt hiszi, hogy vmilyen játék) , nem kiságyban alszik (ha felébred önállóan közlekedik). Ha mesélek neki egyszerre felül és hozzászól a témához, majd közli hogy apához és otthagy az ágyán.
Ha lenne hasonló esetben tapasztalatotok kérlek segítsetek!

Köszi Éva
eva
 


Szia Dia!
Még mindig nem gyõztél meg, szerintem nem azt írja. De nálatok, ha jól tudom akkor csak egy szoba van, akkor te kimentél vagy csak betetted és ott maradtál. Mert akkor teljesen más a helyzet. Én biztos vagyok benne, hogy 10 gyerekból 9, ha már végre beletörõdött abba, hogy egyedül kell legyen a szobájában és aludni kell, mégis elkezdi az újabb sírás-rívást amint újból meglát, vagy meghall. Én kölcsönadtam a könyvet nem tudok most utánna nézni. Igaz az esetek legnagyobb százalékában amikor már csöndben van, elaludt és akkor már be lehet menni, de amig nem alszik szerintem csak akkor kell ha sír.
Éva!
EL kellene olvasnod a könyvet ami az egész topic alapja. (Aludj jól gyermekem!) Igaz, sokkal nehezebb helyzet van, ha már nincs kiságy. Viszont szerintem tényleg ideje lenne lépned valamit, mert mi lesz, ha már nem lesz egyáltalán cicizés? Akkor nem is fog aludni a babád? Én megpróbálnám nagyon jóllakatni este, hogy már ne kívánjon egy csepp tejet sem, és azt mondanám nincs cici, elfogyott. Vagy valami ilyesmit. Ezt egy egész könyvben tárgyalják, így nehéz pár modnatban tanácsot adni. Az ágyból pedig nem kelhet fel és kész! Bocs, ha túl szigorú vagyok, de jár hozzám egy kisfiú, akire vigyázok. Otthon nem hajlandó elaludni ebéd után, mióta megszünt a kiságy. Nálam eszébe se jut, hogy felkeljen a szivacsról amin aludni szokott. Csak határozottság kérdése szerintem. Persze az ember a saját gyerekével nem mindíg olyan okos, mint a máséval.
 
 


kedves eva!

en vegig jartam azt az utat,amirol irsz.a kisfiam most 28 honapos,de meg 26 honaposan csak cicivel volt hajlando elaludni!persze nem tettem semmit ellene,ami ugy gondoltam,hogy megbantana!ekkor jott a felismeres,amit tett kovetett.rajottem,hogy ha meg most is csak a cici van "jo ejt puszi" helyett,akkor ez meddig fog tartani?!
igy harom nehz ejszaka utan leszokott a cicirol es meg nappal sem gondol ra.azt nem mondom,hogy nem is jut este eszebe,de megelegszik annyival,hogy "csak hozza nyulok mama".sot mostmar ez is csak hetente fordul elo.
en sokkal jobban alszom es termeszetesen o is.
elmagyaraztam eloszor neki,hogy mar o milyen nagy fiu es mar nem is kell az a franya cici,ami hol segitett,hol meg nem is erdekelte amit mondok.nem aludt meg kulon akkor es a leszokas utan is meg egy ideig megosztottuk a fekhelyunket.mostanaban mar a kisagyaba is "vissza szokott",ami annyit tett,hogy rendesen vegig alussza az ejszakat.
hat remelem segitettem,de ha nem is legalabb tudod,hogy nem vagy(vagy voltal)egyedul.
udv mamma
mamma (mamma)
 


Kedves Éva!
Még az jutott eszembe tegnap óta, hogy esetleg ha az Apuka fektetné le egy ideig, pár napig, az megoldaná a helyzetet!?
Nem róbáltátok? Üdv.
Andi.
 
 


Sziasztok!

Köszi, hogy válaszoltatok! Mamma a te verziódat már hallottam itt a játszótéren is, és nagyon jónak tartom. Az a baj vele, hogy még 21 hónaposan kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy „nagyfiú”, mi az, hogy a CICI nincs hiszen az eddig mindig volt, nem a boltból jön … Ettõl függetlenül szerintünk is ez a célravezetõ, de ehhez még várni kell pár hónapot. Tulajdonképpen ez az egész nekem nem terhes, csak nem tudunk elmenni egy lakodalomba, moziba, … szóval alvás idõben sehová, mert megvár, míg hazaérek, vagy ha nem is (mint most szilveszterkor), akkor is csak végsõ kimerültségében alszik el valahogy..., de elõtte akkor is megvolt már a cicizés.
Az apuka is próbálta altatni, de vele nem alszik el, hanem csak játszik!Egyszer aludt csak el vele, amikor már nagyon nagyon fáradt volt....

De köszi az ötleteket, ha még van csak írjátok le, mert érdekel!

üdv
Éva
eva
 


Eva

Oteletem ilyen picire nincsen csak azt tudom leirni en nagylanyaimat 2 eves koruk utan jovalhogy szoktak le cicivel valo alvasrol. Megbeszeltuk nincs tobb tejcsi anyanak es max megfogni lehet cicit. Igy jo par hetig cicit simogattak ugy aludtak el. Aztan errol is leszoktak es 3 evesen mar ha bekuldtem oket ugyesen aludtak.
En meg ugy jartam eskuvore hogy vittuk magunkkal nagyon elveztek. Igaz mi azert ejfel korul leleptunk unnepelok seregebol.

Napocska
 


Igazából ilyen korban, már nem érdemes drasztikusan megvonni a cicit!
Mostmár egy kis idõ és szépen el lehet neki magyarázni hogy elfogyott nincs!
Azt írtad, hogy egyébként nem zavar, akkor meg ne erõltesd.
Igazából ha még nem tud kikelni az ágyból akkor lehet ilyen drasztikusan megvonni valamit.

Meg gondolom így a megszokott dolgok is felborulnak, nem??

gondold, meg, ha nem zavar, akkor szerintem hagyd, amíg meg nem tudod magyarázni neki!

egy biztos a gyereknek nem teszel rosszat, ha továbbra is így alszik - ez a leszoktatás most csak a Te kényelmedrõl szól!! nem??

gondold meg érdemes e ordítani hagyni "csak" ezért!

a pszihológus
psziho
 


Sziasztok!

Végig olvasva a hozzászolásokat egy dolog jutott eszembe.
Megkérdezte-e valaki az anyukáját,hogy õt milyen modszerrel altatták?Most felnõttként milyen a kapcsolata vele?
Engem a fenti modszerrel,s általában a nevelésben a következetességre törekettek.Persze rémesen büszkék az eredményre,csak hát a kapcsolat.....
Imádom a kicsi fiaimat,én azt mondtam soha többet elvek.
Csak szeretet,ami belefér.
A nagyobbiktol 2 évesen vettem el a cicit,még volt 1-2 felébredése,de hamar elhagyta.Bezzeg addig õ is követelte a magáét.Mikor a kissebbik született jol tudtam mit vállalok,de ót is szopiztatom éjjel,nappal.
Pont a napokban vettem egy könyvet a jo emésztésröl és nem bánom,hogy éjjel is szoptatok,ezzel lehetóséget adva a fiuknak,hogy egeszségesek legyenek./azért lényegesen több a tej,ha éjjel is fogy/
Az egészség melett még a legfontosabb a szeretet ,a magrendíthetetlen bizalom,malyd a gyermek felnótt korában is.
maco
 


BOCS,HOGY NEM IRTAM ALÁ!

maco
maco
 


Kedves Maco!
Sajnos nem igazán értek veled egyet. Szerintem semmi köze nincs a felnõttkori kapcsolatnak a gyerekkori kényeztetésekhez. Most sokan majd felhördülnek, hogy az alvással kapcsolatos engedményeket kényeztetésnek fogom fel, de az igazság az, hogy szerintem az. Miért ne lehetne normális dolog az, hogy egy kisbaba, amikor már este nem szopik (vagy addig is!!) szépen alszik a kiságyában a saját szobájában? Most csak egy példa: az én Anyukám abszolut ösztönösen nevelt fel engem. Nem olvasott szakkönyveket, nem is volt akkoriban divat az ilyesmi. Amikor sírtam, felvett, vígasztalt. Mindent megtett, hogy nekem jó legyen. Imádott és én istenítettem õt. Most már nem vagyok egy tini. Én is anyuka lettem. A kapcsolatunk nagyon megváltozott. Tudjátok hányszor hallottam mondjuk tizenéves korom óta, hogy engem mennyit KELLETT dajkálni kiskoromban? Hogy 3 évig nem aludt miattam át egy éjszakát, és alva sétált velem órákon át a sötét szobában, hogy az Apu tudjon aludni. Hogy nekem mindig a legdrágább dolgokat vette meg, és inkább vajas kenyeret evett hetekig. Hogy 3 munkaheye volt, hogy el tudjon tartani engem és mindent megkapjak? Nagyon értékelem ezeket a dolgokat higyjétek el! Csak valahogy rosszul esik, amikor újra és újra az ember fejéhez vágják. (Még ezenkívül számtalan dolgot, amikre õ szoktatott rá.)
Szóval én elhatároztam,hogy nem fogok a gyerekemnek ilyesmiket mondani. Viszont ehhez az kell, hogy ne is legyenek nagy számban olyan dolgok, amellyek megnehezítik az amúgy is nehéz idõszakot, amikor a baba olyan pici, és még nem érti,miért ne lehetne mindig az amit éppen akar. Szerintem igenis egyszerûbb, ha nem szoktatjuk rá olyasmire, ami idõvel terhessé válik a számunkra, és tisztelet a kivételnek szerintem sokan vannak akik nem tudnak gyerekkel az ölükben aludni vagy esetleg le fel sétálva.
(Van ellenpéldám is, ahol a kicsit ridegebb, távolság és elveket betartó anyuka, a gyerek felnõtté válásával egy szuper anya lett, aki nem akar belemászni a fia életébe, de bármikor tanácsot ad okosan, ha kérem. Õ az anyósom, aki nagyon közel áll hozzám. )
A szoptatásról pedig annyit, hogy mindenhol az olvasható, addig kell csinálni, amíg a mama is, a baba is szereti és szükségét érzi.
Kedves Psziho!
Nekem nem tettszik ez a csak a TE kényelmed kifejezés! Mi az, hogy CSAK? Az embernek a kényelme a sajátjával kezdõdik! Félreértés szerintem, ha minden kényelmetlenséget azzal magyarázunk, hogy a gyerek az elsõ! Vannak dolgok amik elengedhetetlenek egy kisbabának és azt természetesen tûzön-vizen át meg kell neki adni, még a saját kényelmem árán is. De egy majdnem 2 éves picinek, már nem hiszem hogy életbevágóan fonots a cicizés.
Bocs, ha túl hosszú voltam.
A.
 
 


Az embernek a kényelme a sajátjával kezdodik!

????
Ez azért nem egészen így van, fõleg nem annál aki gyermeket vállal!!!
Miért legyen természetes egy kisbabának, hogy õ külön szobában alszik, teljesen egyedül, elszakadva az anyjától????
Ez nem természetes, ez a modern világ rögeszméje!
Minden kicsi élõlénynek szüksége van a anyai kapcsolatára éjjel nappal. Ez az állatvilágban éppúgy megfigyelhetõ, mint a primitív természetközeli népeknél. Náluk nem gond ha a gyerkõc ott csüng rajtuk, hisz ez a természetes.
Csak ebben a civilizált világban ez az álláspont, hogy szinte kötelezõ xy hónaposan a gyereknek egyedül aludni???

Gondoljatok bele: Ti is úgy szerettek aludni, hogy a párotok egy másik szobában van? Ugye mennyivel jobb ha az ember odabújhat valakihez???
Egy kis csecsemõ miért érezne másképp?????

De mielõtt megszóltok, megértem mindenkinek a véleményét ezzel kapcsolatban! S el is fogadom, s nem is mondom rá, hogy nem igaz!

Csak azt ne felejtsük el, hogy ez semmiképp nem természetes!!!!!!!


Hogy késõbb milyen a gyerek szülõ kapcsolat?
Már hogyne függne a gyerekkori behatásoktól.??
Olyan lesz a gyermekünk, amit lát maga körül, s ezt tinédzserkorban formálja valamilyen gombóccá....ami olyan lesz, ahogy akkor éri õt sok behatás. De az alapot, mi szülõk adjuk (adnánk jobb esetben) a gyereküknek!!!

sziasztok
Psziho
psziho
 


Sziasztok!
Azért szerintem az éjjeli szoptatás avagy annak drasztikus elhagyása, és a késõbbi gyerek-anya kapcsolat nincsenek ennyire egyérelmûen kapcsolatban egymással. Mondjuk még nem felnõttek a gyerekeim, csak 7 és 9 évesek, a három közül kettõ magától 2 hetesen abbahagyta az éjjeli szopit, nem volt semmi drasztikus, a harmadik meg 7 hóig szopott(éjjel), akkor drasztikusan szüntettem be az éjjeli szopit, egy hét elmúltával fel se ébredt stb, és most, 6 évvel késõbb semmiképpen nem mondanám azt, hogy látszik, hogy megsínylette a drasztikus módszert.
(egyéb, nagyobb vonatkozásokban egyetértek vele, hogy minden összefügg)

Ildi

Ildi
 
 


Sziasztok!

Andi! Mi egy szobában alszunk a gyerekkel, de van egy félszoba, az úgynevezett Woodstock szobánk, ahová, ha letettem, félrevonulunk, amíg mi még nem vagyunk álmosak. Így tulképp õ tök egyedül alszik el, én nem vagyok jelen. Amikor pedig bemegyünk, nem ébred fel.
A gyermekkori élmények és a késõbbi anya-gyerek kapcsolatról meg csak azt tudom mondani, hogy igen, igazad van abban, hogy a kényeztetés nem jó. De itt nem kényeztetésrõl van szó, hanem arról, hogy a gyerek igényeire hogyan válaszolsz. Persze, hogy kell kereteket, korlátokat szabni, de az sem jó, ha semmilyen igényére nem felelsz, mondván, jobb, ha hozzászokik, hogy nem lehet úgy, ahogy õ akarja.
A pici babák, gyerekek elsõsorban még ösztönlények, nem gondolkodó, fõleg nem felnõttként gondolkodó emberek. És ha azt már elismerjük, hogy miért fontos, hogy az anya és gyermeke az elsõ három évben minél többet együtt legyen, akkor azt miért tagadnánk, hogy igenis ez kihatással van a késõbbi kapcsolatukra? De tovább megyek. Nemcsak az anya-gyerek kapcsolatra van a korai kötõdésnek, bizalomnak hatása, hanem a felnõttkori társas (másszóval minden egyéb emberi) kapcsolatára is.
Én valahogy úgy vagyok vele, hogy megpróbálom megfigyelni Borinál, hogy mondjuk neki igénye volt az éjszakai felkelés vagy már csak rossz szokás, amitõl tulajdonképpen õ is szenvedett. Amikor azt láttam rajta, hogy tulajdonképpen állandóan kialvatlan, nyûgös, stb., változtattam. És próbálok nála mindig valami hasonló megoldásra törekedni.
Nem lógok a nyakába, sokat vagyunk együtt, de ha pl. látom, hogy jól eljátszik magában, nem megyek oda abajgatni, majd õ kezdeményez, ha kedve támad. És meg is teszi.
Végül még annyit mondanék, hogy személyes példámon tapasztaltam, mit jelent egy rideg, hideg, megközelíthetetlen anya. Anyám sosem ölelt át, sosem bújhattam hozzá, ha puszit adtam neki, azt mondta, ne hízelegjek, mert azt utálja. Láttam azt is, hogy az öcsémmel pont tök ellenkezõleg bánt.
A kapcsolatunkra Bori születéséig a néma hallgatás volt a jellemzõ, egyszerûen nem tudtunk mit kezdeni egymással. Ma már beszélgetünk (legnagyobb megdöbbenésemre), de pl. a legnagyobb gondjaimat, bajaimat, a gondolataimat, az örömeimet nem vele osztom meg. És közben irigykedve figyelem a barátnõimet, mert olyan jóban vannak az anyjukkal, mintha csak barátnõk lennének.
Téged is megértelek, az baromi rossz érzés, amikor olyasmiket vágnak a fejedhez, amikhez semmi közöd, nem tehetsz róla. Nekem apám hasonló, csecsemõkoromtól képes az összes hibámat egy szuszra a nyakamba önteni egy-egy nézeteltérésünk során. DE! Én ezt nem meleg anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolatnak nevezném, hanem érzelmi zsarolásnak. Itt nem a te igényeidre felelnek, szeretnek, de nem úgy, ahogy neked arra igényed, szükséged lenne, hanem úgy, amilyen képük nekik van a szeretetrõl, bármily balgaság is az esetleg. (NEM MEGBÁNTANI AKARLAK!)
Szerintem a kettõ között van az ideális út. Nem az érzelmeket kell bevetni fegyverként a gyereknél, lehet más eszközökkel is hozzányúlni. Nem vághatom a fejéhez, hogy mennyi mindent feláldoztam érte, hiszen az én akaratom szülte õt a világra. Tudtam, mit vállalok. Tudtam, hogy lemondással jár, megalkuvással. Viszont azt is tudom, hogy az anyaság nem kell, hogy mártírszerep legyen. Megõrizhetem a saját személyiségemet akkor is, ha gyerekem van, max. néha kompromisszumokat kell kötnöm. De szerintem a gyerek is abból profitál a legtöbbet, ha azt látja, kerek, egész ember az anyja, nemcsak ANYA,vagy nemcsak DOLGOZÓ NÕ, stb.
És amikor azt mondom, tudtam, mit vállalok, azt is tudtam már, hogy egy olyan kis lény sorsa lesz a kezemben, akinek szüksége lesz a szeretetemre, a gondoskodásomra. Nem vonhatom meg tõle csak azért, mert nem olyan lett, mint amilyet én szerettem volna. Húsom, vérem, soha le nem tagadhatom, történjék bármi.

Ezzel a litániával csak azt akarom mondani, hogy szerintem bizonyos fokú "kényeztetés" (én mondjuk csak igényre adott válasznak nevezném) igenis kell, és szükséges. Nem lehetek rugalmatlan teljesen, de persze azt se várja el tõlem senki, hogy mindenben alárendeljem magam egy pindur gyerek akaratának. (Mellesleg ezzel már csak azért sem tesz jót az ember, mert egy ekkora gyerektõl még szemernyi felelõsségérzetet sem várhatunk el, ezt is tõlünk fogja ellesni. Azaz nem tehetem felelõssé a saját balga döntéseim miatt.)
Én azt mondom, mindenki úgy ismeri a saját gyerekét, mint senki más. Te tudod a legjobban, mire van szüksége, mi az, amit jól csinálsz, és mi az, amit elbaltáztál. És csak te tudsz változtatni. Itt csak tanács szinten mehetnek a dolgok, aztán az idõ (úgy 20-25 év múlva) majd eldönti, kinek sikerült, kinek nem.
Szerény személyem arra vágyik, hogy a lányommal olyan kapcsolatom legyen, hogy el merje nekem mondani az elsõ csókját, szeretkezését, forduljon hozzám, ha baja van, érezze, hogy mögötte állok, és elkapom, ha dõl.
Én ezt az anyámtól nem kaptam meg, és hogy õszinte legyek, a mai napig fáj a hiánya. Arra törekszem, hogy a lányomat partnerként kezeljem, és ne egyfajta birtokos vagy hierarchikus rendszer álljon be közöttünk. Remélem, sikerül.

Puszi mindenkinek:

Dia
Dia
 


Sziasztok!

Nagyon izgalmas lett ez a topic. Szerintem valahol mindannyiotoknak igaza van.

Szerintem is nagyon fontos es meghatarozo az anya-kisgyermek kapcsolat a felnottkori kapcsolatukra, sot a gyermek egesz szemelyisegere. Minden anya, aki szereti a gyermeket, igyekszik az altala hitt legjobbat nyujtani neki, csak az a kerdes, mi a legjobb a gyereknek. Az, hogy erezze szeretik, hogy segitenek ha baj van, hogy figyelnek ra es nem hagyjak cserben, mindez nagyon nagyon fontos.

De a gyermek mig kicsi, nem tudja eldonteni mi a jo neki, es ebben a segitsegunkre van szuksege. Az mindenki szamara egyertelmu, hogy a veszelyes helyzetektol megovjuk csemeteinket. De nem csak a veszelyes dolgok helytelenek, es meg kell tanitanunk a gyermeknek, hogy hol a hatar. Itt most nem a mi turelmunk hatarara gondolok, bar a ketto neha egybeesik.
Egyebkent ha egy gyerek azt csinal, "amit akar", a szulo elobb utobb ugyis elveszti a turelmet, ha nem is veszekszik vele, az ingerultseget, feszultseget ugyis erezni fogja. Ha ez mindig mas es mas idoben kovetkezik be, a gyerek nem fogja erteni az anya miert ideges, neha miert szabad, maskor meg miert nem. Bizonytalan lesz, es szerintem ez kihathat a felnott korara is. Milyen sok a bizonytalan, donteskeptelen ember... Ezert fontos a kovetkezetesseg.

Visszaterve konkret problemankra, az alvasra, az nem "csak" a szulo kenyelmet szolgalja, ha a gyerek atalussza az ejszakat. Fontos, hogy megtanitsuk a helyes alvasra, ha ez neha drasztikusnak, szigorunak is tunik egyeseknek. A raszoktatas csak nehany nap, maximum 1 het. Cserebe baba es szulo kipihent, kiegyensulyozott, sokkal tobb oromuk telik egymasban, es az egyutt toltott ido meg kellemesebb, es ez szorosabbra fuzi koztuk azt a bizonyos koteleket.

Mindez csak egy laikus velemenye volt.
Az viszont mar tapasztalat, hogy 13 honapos Marci fiunk mar jo ideje orommel megy aludni a sajat agyaba, es vidam, kiegyensulyozott kisgyerek, az egesz csalad nagy-nagy oromere.

Puszilok mindenkit

Helen
Hele
 


Sziasztok!

Szerintem is ebben a kérdésben - mint annyi más esetben is- az egészséges középút a helyes.
Persze, hogy figyeljük a gyerek kivánságát, de nem járhatunk mindenben a kedvében, már csak azért is mert lassan meg kell tanulnia, hogy nem mindig úgy történnek a dolgok ahogy azt mi akarjuk. Késõbb sokkan nagyobb csalódás lesz nekik rájönniük, hogy bizony mindenfelé korlátok vannak. Sajnos a mi szerepünk nem csak a szép és jó dolgok megtanitása, hanem néhány kellemetlent is meg kell Velük ismertetni.


Az alvással kapcsolatban: amig az 1-2 éjjeli szopi volt addig én is szívesen csináltam, kicsit összebujtunk és aludt tovább.Sajnos azonban egyedül nem tudott elaludni, ezért az egyre szaporodó rendkívüli esetek( fogzás, szeles idõ amikor zörög a redõny stb), alkalmával 1-2 óránként kellett újra elaltatni.
Most, hogy 5-6 nap alatt szépen megtanult egyedül elaludni, annak ellenére, hogy olyan náthás, hogy alig kap levegõt, szépen végigalussza az éjjszakát.
Én pedig kipihenten, sokkal több türelemmel leshetem nappal a kivánságait és a pillanatnyilag elhatalmasodott könyvmániáját.

Üdv
Léz
 
 


Léz!

Ez az utolsó mondat volt a kulcsmondat:Én pedig kipihenten, sokkal több türelemmel leshetem nappal a kivánságait.

Ez a legfontosabb szerintem is mindkettõnk, sõt az egész család számára.

Üdv:

AAndi
AAndi
 


Sziasztok!

Igazán örülök a sok õszinte véleménynek.Véleményem szerint egy kisgyermek ha napközben eleget mozgott szabad levegõn,s bõségesen táplálkozott egészséges ételeket,nos akkor bízhatunk benne,hogy jót is alszik.Persze rém fárasztó egésznap a parkban a csemete után szaladgálni,de higgyük el megéri!A babák számára is létszükséglet a friss levegõ,nem csak napi 1-2 óra!Természetesen lehet problémája a picinek,amiért nem alszik,az merõben más helyzet!
Azt se felejtsük el,hogy akár évekig is emlékeznek az ujszülöttek a számukra kellemetlen eseményekre.Érhette akár a születése közben,vagy késõbb bármikor olyen inzultus,ami miatt keresi a biztonságot nyujto anyai ölelést.Ne vegyük el tõle!Annál is inkább,hogy kapunk lehetõséget 3 év gyesre,ami világviszonylatban sem tul gyakori.
Természetesen mindenki maga tudja,ismeri a salyát lehetõségét,de ne feledjük az eröltetett dolgokért mi,felnõttek sem lelkesedünk.
Az is biztos,hogy következetesnek kell lenni,s eggyáltalán nevelni kell agyereket,de a legjobb módszer még mindig a példamutatás.
Szintén biztos az is,hogy mindeki aki kifelytette itt véleményét jót akar,nem is akarok senkit befolyásolni,csak hát az a mozgás a jó levegõn......
/Ez nekem egy rigolyám a sok közül,bocsi érte!/

maco
maco
 


Kedves Maco!

Azt irod, ha alvasproblemaja van a gyereknek, az mas. Hat ez a topic pont azert jott letre, hogy az ilyen alvasproblemas gyerekeknek es szuleiknek segitsen, illetve ezzel kapcsolatban kerjunk tanacsot egymastol. Nekunk sokat segitett a tobbiek, foleg Diaek tapasztalata.

Hidd el, a jolevego nem mindig eleg. Videken elunk, es amennyire csak az idojaras engedi (szakado esot es hovihart leszamitva) Marci pici kora ota sokat van frisslevegon. De o olyan baba volt, hogy minel faradtabb volt, annal nehezebben aludt el. Altalaban csak cicin, de amint leraktam felebredt, kezdtul elolrol az altatast. Ha ejszaka felebredt, ugyanez ment. Es 7-8 honapos koraban mar reg nem azert kellett neki a cici ejszaka, mert ehes volt, hanem mert MEGSZOKTA hogy azzal alszik el, es ejjel is csak ugy tudott visszaaludni. A babak, ha ejjel felebrednek, ugyanazt a helyzetet keresik, ahogyan elaludtak, legyen az cici, ringatas stb. Ha egyedul aludtak el, nem jelent gondot a visszaalvas. A masik oldalukra fordulnak, es mar alszanak is tovabb.

Az, hogy az "aludj jol" modszer segitsegevel Marcit raszoktattuk az onallo elalvasra, nem jelenti azt, hogy megvontam tole a szopas oromet es a babusgatast. 13 honapos, es meg naponta ketszer, reggel es este jo 20-30 percet szopik. A szoptatas mindkettonk szamara orom. De este nem a cicin alszik el, sot, nem tartozik a lefekves elotti ritualehoz sem, hiszen az a delelotti es delutani alvasnal nincs, megis mukodik. A lefektetesi ritualet egyebkent kimondottan elvezi. Ez a kovetkezo keppen zajlik: eloszor Apatol koszonunk el, majd lefektetjuk es betakargatjuk a macijat, elkoszonunk a jatekoktol, enekelek neki egy altatodalt, felidezzuk a nap lellemes esemenyeit, puszika, nagy oleles, es beteszem az agyaba. Nem tiltakozik, integet es puszit dob, mikor kimegyek a szobabal. Nehany percig jatszik az alvos jatekaival, majd szepen elalszik.

Ha Marcinak lesz testvere, megprobalom majd mindig ebren letenni szoptatas utan, es talan nem alakul ki nala alvaszavar. De ha mar kialakult, szerintem nagyon jo ez a modszer, hogy segitsunk rajta.

Hat ennyi.

Puszi mindenkinek

Helen
Helen
 


Sziasztok!
Dia, még mindig te viszed a pálmát nálam, nagyon tettszik minden amit írsz, bárcsak én is ilyen jól meg tudnám fogalmazni a gondolataimat! Biztos vagyok benne, hogy a kislányod egy nagyon nagyon szerencsés emberke, hogy ilyen anyukája van!
Alvás ügyben most nem tudok hozzászólni, ugyanis már félig alszom!
A.
 
 


Psziho,
lehet hogy túlzásokba estem, de 2 év nem alvás után, már így gondolkodom.... Én ugyanis nem tudok úgy aludni, ha hozzám bújik bárki is, sajnos. Se gyerkõc, se férj, se senki. Pedig milyen szép is lenne!!! A filmeken is mindig összebújnak a szerelmesek. Nekem nem megy. Talán te, mint psziho, tudsz erre valami magyarázatot? Köszi!
A.
 
 


Sziasztok,

A kisfiam most 5 honapos. Ahhoz szokott hozza -igy alakult -hogy a ferjem es en kozottem alszik el ejszaka, amikor mi meg olvasunk, vagy beszelgetunk. Igy alszik egy kb. fel orat, majd atviszem a kisagyaba a szobajaba. Ilyenkor neha kinyitja a szemet, de akkor is visszaalszik. 4 honapos koraig igy vegigaludta az ejszakat, mostanaban felsir 1-4 szer, de hamar visszaalszik.

Szerintetek ez a modszer meddig valhat be?
Koszi elore is
 
 


Kedves Helen, Dia és többiek!

A téma amit feszegettek engem is érdekel. Hivatkoztok egy könyvre "Aludj jól gyermekem" címmel azonban a szerzõt nem említitek vagy én nem találtam meg. Érdekelne, hogy ki a szerzõ.
Az én kislányom 7 hetes. A kicsi éjjel viszonlag jól alszik, azonban este nehéz elaltatni és sokszor a kezünkben hajlandó elaludni. Félek hogy ezzel elkényeztetjük. Kérdésem, hogy mikor lehet a gyereknél a lefekvési "ceremóniát" kialakítani, hogy tudnánk megtanítani arra, hogy magától elaludjon?
Várom válaszotokat.

Üdv:
Zsebes
 
 


Sziasztok,

a könyv szerint el lehet ezt kezdeni 4 hónapos babával is? Köszi:

Virág
Virág (fiore)
 


Szia Virág!

A könyv 6 hónapos kor után ajánlja a módszert.

BMárti

BMárti
 
 


Sziasztok!

Zsebes,
a 7 hetes baba még nagyon picike, babusgatni és szeretgetni kell, nem lehet elkényeztetni!

BMárti,
ti hogy álltok alvásügyileg?

Ágci

Kép
 
 


Sziasztok!

8 hónapos Hannám ügyesen elalszik este nincs vele gond. VIszont óránként felébred éjszaka és üvölt. Ha bemegyek megkapja a cumiját azzal elcsendesedik és kb fél 2-ig ez müködik is, hogy mindig visszaadom neki, de utána már az se. Néha bemegyek megnézem minden rendben van-e, aztán hagyom és visszaalszik magától. Eleinte azt hittem a foga miatt, ami elképzelhetö is, mert kibújt 2. De azóta sem változott a helyzet, talán egyre rosszabodik. Félek van valami baja. Lehet sötét van? Nincs rossz élménye az ággyal kapcsolatban vagy mégis? Szerintetek nála már meg lehetne próbálni ezt a módszert? Vagy hogyan járhatnék utána mi a baj? Már nagyon el vagyok keseredve és persze kimerült is vagyok, hisz már 2 hónapja nem aludtam egy huzamban 1 óránál többet.
Mit tegyek?

Köszi

Tikk
 
 


Szia Tikk!

Szerintem nyugodtan próbáljátok ki. Lehet, hogy az a gond csak, hogy ha kiesik a szájából a cumi, a sötétben nem találja. Talán hülyén hangzik, de elképzelhetõ, hogy elég lenne neki csak annyi a nyugodt alváshoz, ha teleraknátok az ágyát cumival (mondjuk 10 darabbalKép), így ha kiesik a szájából, csak kinyújtja a kezét, és tuti, hogy egybe beleakad. Azt visszarakhatja már magának, és akkor újra szundi.
Nem hiszem, hogy baja lenne. Boribébe is ezt csinálta, én is kissé alvajáró üzemmódban leledztem úgy a kilenchónapos szülinapja körül. Mi akkor vetettük be a módszert, és ma már elmondhatom, hogy most nem miatta vagyok kialvatlan.

Ha kérdésed van, szívesen válaszolok, ha tudok.

Puszka:

Dia
Dia
 


Tikk,
látom nálatok sem szûnt meg a probléma. Nos nálunk is ez van. De azért nem próbálom, mert két hét múlva megint elutazunk egy hétre. Vagy érdemes lenne azért szerintetek? Nálunk nem segít, ha visszarakom a cumit a szájába.Kép Sír keservesen.
Amúgy ezt találtam:
[url=http://www.babapont.hu/egesz/alvas/alvasnevel2.html" TARGET="_top]http://www.babapont.hu/egesz/alvas/alvasnevel2.html[/url]
még nem volt idõm elolvasni, de ami késik nem múlik.
Sziasztok:
Ágci

Kép
 
 


Dia! Köszi a tippet, kipróbálom.

Ágci! Minket megint hívtak anyuék, hogy menjünk, de lehet hogy lemondok az utazásról. Az is lehet, hogy az állandó helyváltoztatás összevissza alvás is ront a helyzeten. Mert ha elutazunk, ott mindig egy szobában alszunk. Mert nem hoszem hogy baja van, mert nappal azért jól elvan.
PL. az is eszembe jutott, hogy nem eszik-e túl sokat lefekvés elött. Nem a hasa fáj-e. Vagy talán megint jön a foga?? Másfél hete jöttek ki a felsö fogai, mikorraa várhatóak a többiek?

Tikk
 
 


Sziasztok!

Hát nekünk is gondjaink vannak az alvással.

Úgy néz ki a dolog, hogy kb. 3 óra az,amit nagyjából ébren tud maradni. De mire a köv. kaja van, akkor már annyira fáradt, hogy hamar belealszik a cicizésbe.-->keveset eszik-->hamar éhes lesz-->hamarabb kel fel (kevesebbet alszik)-->nyûgi lesz.

Este is szerintem az a gond, hogy a mai napig cicin alszik el, mert már álmos, és hamar (most már olyan 1-2 körül) sír fel megint, pedig az esti szopi olyan 9 körül van. Én éjjel is mindig cicire rakom, és általában úgy vissza is alszi egy kis nyammogás után. Van, hogy nem, csak ordít. Ilyenkor jön a cumi (amit nem nagyon szeretek, de hát ez van...), de van, hogy ez sem segít. Na, ismét ordítás. Én meg alig tudom valahogy megnyugtatni.

A dolog lényege: nem tud egyedül elaludni (vagy nem akar - 1-2-szer elõfordult már, hogy elaludt magától, de nem ez a jellemzõ).

Úgy gondolom, én is megpróbálom ezt a módszert, talán segít.

Üdv
Szila
Szila
 


Dia! Tegnap este kipróbáltam 2 cumival, amikor felébredt az egyiket kapásból bevágta az ágy mögé, így maradt még egy, lehet majd veszek még egy párat.Kép
Amúgy ma már csak 2 óránként nyekerészett.

pussz

Tikk
 
 


Sziasztok!

Ágci! Nálunk javuló tendenciát mutat az alvás kérdés. Mostanában délelõtt 1-1,5 órát, délután 2-2,5 órát alszik Õbabasága IV. László. A délutáni szopizás (ami 16-17 óra körül szokott lenni) után már nem alszik, akkor már várjuk haza az Apját. Kép Este 8 óra körül fürdetjük meg, fél 9 körül szopizik, és cicin alszik el. Na, akkor szépen leteszem, õ résnyire kinyitja a szemét, az oldalára fordul, odaadom a cumiját, egy kis összetekert szájtörlõvel megtámasztom, hogy nehezebben essen ki, és otthagyom. A hajnali szopiig mostanában (néhány napja) csak 3-4 alkalommal ébred meg, és az esetek kb. felében elég, ha a cumiját visszaadom, és a fejét megsimogatom. Ha ettõl nem nyugszik meg, és nem alszik vissza, akkor felveszem, magamhoz ölelem, ringatok rajta kettõt-hármat, és már durmol is. Hajnalban szopizik, mostanában, mióta elkezdtünk este egy kis krumplipürét adni neki, korábban éhezik meg, viszont éppen ezért nem mindig kell a hajnali szopi után magunk közé vinnem, elõfordul, hogy szépen visszaalszik.

Tikk! Én azt figyeltem meg, hogy valószínûleg az utazás okozta a cirkuszt PiciLacinál. Elmentünk egy hétvégére Anyósomékhoz, ott egész éjjel cirkuszolt, és utána még 8 napig itthon is rengetegszer volt fenn éjszaka, de az ébredések napról napra ritkultak. De ekkor még egyáltalán nem kellett felvenni, a cumi visszaadás és buksi simogatás mindig elég volt, csak éppen 15-20 percenként volt szüksége a megnyugtatásra, hogy igen kicsim, itt vagyok. Azután 3 teljesen nyugodt éjszaka után, amikor csak 1-2 ébredés volt, hirtelen kibukkantak az alsó fogacskái. Akkor ráfogtam a nyûgös éjszakákat a fogára, hogy biztosan az kínozta, és hogy talán közvetlenül a kibukkanás elõtt már nem fáj annyira, mint amikor az alsóbb rétegeket töri át. Na, ezek után elutaztunk egy hétre (az Apja nélkül Kép) az én szüleimhez. Ettõl az én Kicsi Kincsem úgy kikészült, hogy egész éjjel nagy üvöltõs fesztivált rendezett, a csúcs az volt, amikor 20 perc dajkálás után 10 percig marad meg a kiságyában. Már tényleg nem voltam magamnál a fáradtságtól. Viszont azután, hogy hazajöttünk, ezek a nagy cirkuszok is kezdtek ritkulni, és most egy bõ hét elteltével már egészen jól alszik megint. (Kopp-kopp-kopp... Kép) Most még 2-3 hétig tutira nem megyünk sehová, úgyhogy lesz alkalmam kifigyelni, hogy tényleg a kimozdulások zavarták-e meg, vagy csak véletlen egybeesésrõl volt szó.
Ja, és napközben PiciLaci is látványosan élvezi a Nagyizást, a kimozdulást, a társaságot és a sok érdekes látnivalót. Csak valahogy éjszaka üt vissza a dolog... Kép

BMárti

BMárti
 
 


Sziasztok

Szerintetek ez a módszer beválhat egy 2 éves gyereknél is? A barátnõm kisfia 2éves, normál ágyban alszik. Napközben fárasztja magát rendesen, nem az az ülõs típus. Viszont 2-3 hete miután simán elaludt az ágyában 1 óra után felkel és be akar menni a szülei ágyába, pedig az sosem volt divat náluk. A probléma csak az, hogy ezt éjjelente 5-10szer is megcsinálja, s mivel nem rácsosban alszik, mire a barátnõm betereli az ágyába s fordul egyet a gyerek már az ajtóban van. Csukja be az ajtót? Mert a kilincset még nem tudja lenyomni, s hagyja sírni, mondván majdcsak megunja és abbahagyja? Amúgy sem az a türelmes jó gyerek, még a szülei szerint is egy "égedelem rossz manó".

Elõre is köszi a segítséget

Mona
Mona
 


Sziasztok!

Az Éjszaka átalvása topikban már leírtam, de hátha itt többen járnak, ezért itt is megkérdezem: a kisfiam (16 hó), aki cirka 7 hónapja különösebb cirkusz nélkül elaludt egyedül (a fenti módszerrel), a nagyszüleinél töltött, szintén cirkuszmentes hét után itthon sír, nem akar egyedül elaludni. Azt gondoljuk, talán megviselte az utazás, hogy nélkülünk volt, de szeretnénk, ha visszaszokna a geyedül elalvásra. Na meg ha a szüleimnél elkezdett nappali ágyban egyedül elalvást itthon is produkálná.
Szerintetek meddig legyünk engedékenyek, és mikor kezdjük "újra tanítani"?

Mónika
 
 


Sziasztok!

Mona! Szerintem beválhat. Azt viszont semmiképpen sem javasolnám, hogy a szülõk zárják magukra az ajtót, mivel a módszer lényege pont az, hogy a gyerek tudja, elérhetõ számára a mama-papa, ha szükség lenne rá. A kimászkálás ellen talán ezek használhatnak: lefekvés elõtt itassák meg, tiszta pelus, miegyéb. Ha minden rendben, és a gyerek ezekre hivatkozik, meg kell neki mondani, hogy ezekkel nem lehet gond. Esetleg, mivel már elég nagy gyerek, meg kellene próbálni beszélni vele. Hátha valamitõl fél, vagy csak rosszat álmodik (az én két évesem egy idõben elég gyakran fel-felsírt mostanság, és beszélt álmában). Meg lehet próbálni a büszkeségére hatni, legalábbis a lányom imádja, ha õ nagylánynak van titulálva, és próbál minden tõle telhetõt megtenni azért, hogy úgy is vegyük.
Sajna, annál többet nem tehet a mama, minthogy visszakíséri az ágyába a kisfiút, akár ezerszer is egy éjszaka. Mindig mondja el neki, hogy most aludni kell, anya is fáradt, majd holnap játszanak, beszélgetnek. Esetleg, ha eddig nem volt, éghet egy kisvillany is, és valami kis alvókedvenc sem árt, aki vigyáz rá, amíg õ alszik.

Mónika! Minden baba megkergül az utazásoktól. Akár két-három hét is eltelhet, míg visszaáll a régi kerékvágás. Légy türelmes, de következetes, általában magától megoldódnak ezek a gondok, ha mégsem, persze, hogy be lehet vetni újra a módszert. Ilyenkor már általában elég egy-két nap ahhoz, hogy a gyerek megint aludjon.

Puszi Mindenkinek:

Dia
Dia
 


Szia Dia!

Kösz a hozzászólást, akkor még augusztusban legalább kitartunk. Végül is, tegnap éjjel, ha nehezen is aludt el, de nem ébredt föl. Kép
És a babakocsiban szunyált ugyan nappal, de nyekergés nélkül. Az is valami.

Mónika
 
 


Szia Dia!

Köszi az ötleteket, továbbítottam. Remélem beválik náluk is Kép=

Mona
Mona
 


Kimászkálásra jutott eszembe, valahol régen olvastam.
Be kell vezetni egy lapot (vagy kártyát) szépen meg lehet rajzolni. Ez a kártya feljogosítja a gyermeket egy darab kimenésre (avagy szülõ behívására), legyen az pisilés, ivás stb stb. De csak egyre (minden este). Ezt szépen lehet kerítgetni, klassz kis játék, 2 évesen talán már megy.
Állítólag a módszer azért mûködik, mert a gyerek tartogatja az egy alkalmát. Nem akarja idõ elõtt elhasználni. És miközben tartogat, elalszik.

Ildi

Ildi
 
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

cron