Új privát üzeneted érkezett!

Klára,
ne fogd vissza magad, egyáltalán nem untatsz! Kép
Téged mi vezetett arra, hogy túllépj anyukád mesefelfogásán, és visszatalálj az egyházadhoz? Szerintem ez érdekes téma, hogy ki miért vagy miért nem keresi Isten útját, illetve milyen formában keresi azt: a saját kultúrkörén, neveltetésén belül, vagy más vallásokban?
Zuglóban tényleg nincs egyházi ovi? Hm. Amúgy melyik gyülekezetbe jártok?
Kíváncsi
 


Klára, most csak egy rövidet kérdezek:
Az általad idézett részletben a tsz.2.személy kire vonatkozik? A papokra, vagy ált. az emberekre? Mármint, hogy kik bocsájtanak meg?
Márti
T-Márti
 


Gondolkozom ezeken, és arra jutottam, hogy igenis jobb vallásosnak nevelni ma itt Mo-n a gyerekeinket. Mert terjed ez a fogyasztói egoizmus, hogy csak az számit hogy én jól érezzem magam. Ez pedig minden sak nem jó. Se hosszútávon, se társadalmilag, se családra nézve. Talán ha a gyermekünk (és mi magunk) megtaláljuk magunkban istent, újra tudnánk hinni, akkor könnyebben mondanánk nemet az ilyen könnyű felszines pusztitó életre.

Hú. Ez nagyon pátosszal teli lett. Kép Na mindegy. Remélem azért a lényeg átjön. Kép

Zsuny

 
 

 
 

Zsunya,
azt azért nem hiszem, hogy vallás nélkül ez elképzelhetetlen. Csak hogy egy közeli példát mondjak: a férjem. Mindaz a negatívum, amiről írsz,. hát vörös posztó a szemében. És még csak meg sem lett keresztelve Kép.
Én azt hiszem, hogy vallás nélkül is lehet olyan emberkét nevelni, aki igenis erős, szilárd személyiség, de aki mégis gyengéd (a szó minden értelmében). Nem kell ehhez feltáétlenül Isten.
De ez csak az én véleményem. Kép Szerintem mindenki éljen úgy, ahogy jónak látja, de ne legyen se a hívő, se az "istentelen" (nagyon-nagyon idézőjelbe téve) lenézve ezért. Sajnos ez még nincs így, nagyon kevesen tudnak gyűlölet, lenézés, vagy bármiféle negatív érzelem nélkül nézni a "szemben" állóra.
(Sajnos néha közéjük tartozom én is - a szektákat pl nagyon nehezen viselem el, de talán erz megbocsátható...)
Zs.

Zsóka
 
 


Nem azt mondom, hogy vallás nélkül nem lehet. Csak azt, hogy talán hittel könnyebb. Talán ad alami sorvezetőt ami mostanában nincs. A törvények be nem tartása sikk és menő. Morál nincs. Pedig kell valami aminek mentén tudjuk mi a helyes és mi nem. A vallások pedig adnak egy keretet amiben mindenről tudni lehet, hogy jó e vagy sem. Csak erre gondoltam. Kép
Én magam nem tartozom semmilyen egyházhoz. Pedig néha jó lenne.

 
 


Zsunya,
nemtom... Én magam erről nem tudok mit mondani, mivel anno vallásos neveltetésben részesültem. DE a gyerkeimet megpróbálom - nevezzük így - erkölcsösen nevelni.
Gyanbítom egyébként (mivel nem ismerek, nem is ismerhetek mindne vallást), hogy minden vallásnak van "tízparancsolata" és az nagyjában-etgészében ugyanaz lehet.
Namost. Szerintem vannak olyan emberek, akikben alapból valláés nbélkül is emgvan ez a "tíyzparancsolat".
Hogy hittel könnyebb-e? Lehet. Sőt valószínű. Nekem pl (a halálról szóló topikban le is írtam) a halállal kapcs. mennyivel könnyebb lenne, ha lenne hitem.. Így csak rettegek...
Zsóka

a melléütésekért bocs, de a kicsi itt ül az ölemben

Zsóka
 
 


Csatlakozom Zsunyához: vallási keretek között tényleg könnyebb a nevelés. Igaz, ott meg azzal kell megvívódni, hogy miért nem jók az emberek, ha a hitük szerint annak kéne lenniük, ezt is nehéz megértenie felnőttnek-gyereknek egyaránt.
Zsóka, az ok., hogy erkölcsösen, gyakorlatban végülis én is csak ezt teszem, de amikor felteszi a kérdést, hogy miért is legyen ő erkölcsös, amikor a társadalom velejéig romlott, és így ő csak erkölcstelenül tud érvényesülni, mi az érved? Ez tényleg érdekel, nem pikírt kérdés! Van ugyan józsef attilai kétsoros, de ezt elég nehéz okosan, pláne időben megértetni a gyerekekkel.
Kíváncsi
 


Márti, milyen béna vagyok, hogy ezt kihagytam. Igen, az apostoloknak mondja, miután "rájuk lehelte" a Szentlelket, vagyis felszentelte őket, a későbbi terminológia szerint pappá. Persze itt adódhatnak értelmezésbeli különbségek az egyes felekezetek között.
Kíváncsi, bizony nincs, mármint egyházi ovi. zugló szocialista polgármestere valószínűleg nem támogatta, az új meg még nem lépett ez ügyben, sajnos. Templomba leginkább a Bosnyák téribe járunk, de ezt a pápistáknál nem gyülekezetnek nevezik (mint a protestánsék), hanem egyházközségnek. Majd még írok. Klár
 
 


Kíváncsi,
egyrészt reménykedem, hogy nem fogja feltenni a kérdést, egyszerűen azért, mert fel sem merült benne, látva a szülei példáját. Bennem sem merült fel annak idején Kép.
Pillanatnyilag nagyon jól elfogadják, ha vmire azt mondom, hogy ne tegyen vmit, mert az nem jó, azzal megbánt más embert stb. De még csak 5 és 3 évesek. A többin meg ráérek gondolkodni Kép.
Zs.

Zsóka
 
 


Jó ez a topik, jöttök még ide?

Márti, ha még olvasod,
Nekem összetartozik sok minden, amiről beszélsz: a templomból kifelé jövet szitkozódó öregasszonyok, a gyerekkori keresztelés, a ki bocsát meg kinek és miért stb. Ezek mind hozzátartoznak egy gyülekezethez (egyházközséghez?). Én így szeretem, ahogy van.
Én azért kereszteltettem meg a gyerekeimet 4 hónaposan, mert nálunk így szokás, és ez nem azt jelenti, hogy nem lehet más véleményem, hanem azt, hogy jónak gondolom, hogy én oda tartozom, és szeretném, hogy a gyerekeim is így éljék ezt meg. Nehéz jövevénynek lenni, ahogy valaki ezt már írta is a topik elején.
Azok a nénik is szeretnek oda tartozni, még ha lelkileg nem szárnyalnak is túl magasan, de ezt meg kell nekik bocsátani. Gondolhatsz például arra, hogy mégiscsak jobb nekik az igét hallgatni vasárnap, mint a tévét nézni otthon, egyedül! És még akkor sem késő igazán megtérni. Bár ők, azt hiszem, hívők, csak ezt nem olyan "individualista" módon élik meg, olyan mai felfogással, hanem az ő hitük arról szól, hogy Isten létezése egy megkérdőjelezhetetlen alap, a templombajárás is, gyakorlatilag keretet ad az életüknek, azon belül viszont nem gondolnak bele túl mélyen a dolog gyakorlati részébe. Egyébként évszázadokon át így működött a vallás, és ők még abból az időből származnak! (A régi, kötelezően vallásos világban is hülyének nézték a szenteket...)
A bűnbocsánat és hasonló kérdésekben Klára írta, hogy ő azért hiszi ezt, mert ez az ő vallása és kész. Ezzel én is így vagyok (református kontextusban). Senkinél a földön nincs a bölcsek köve, ha pedig az én gyülekezetemben olyasmit tanítanak, ami lehet igaz, és biztosan jó, akkor nekem az megfelel.

Bocs, ha hosszú voltam. Már ha van még, aki elolvassa.

Vica
 
 


Sziasztok!

Látom, régen nem írt senki, de engem nagyon érdekel ez a téma. Még nincs gyermekem, sen férj-jelöltem, mert csak 20 éves vagyok, de nagyon fontosnak tartom, hogy erről a témáról beszélgessünk. Úgy érzem, hogy ebben a világban különösen fontos a hit s nem feltétlenül a templomba járásra gondolok..

5 éves korom óta szorgalmasan jártam a templomba, de nem a szüleim hatására. Ők is meg voltak lepve, mikor egy karácsonyi Istentisztelet után mindig noszogattam őket, hogy menjünk a templomba, mert az olyan jó volt. (A családom egyébként nem volt nagy templomba járó, ők is inkább a hitre helyezték a hangsúlyt.) Így hát ugyanabba a református temlomba jártam nagyon nagy boldogsággal egészen kb. 16 éves koromig. Akkor aztán jött egy új pap, aki gyűjtést szervezett hajléktalan-ellátó helyre. Adtuk is szorgalmasan a pénzt. De már egyre kevésbé éreztem jól magam azon a helyen, ahol régebben boldog voltam. Meg is épült a hajléktalan-ellátó.. Csak hát igen. Kocsma lett helyett, a templom mellett!!! Eleinte el sem hittem, hogy a papunk építette, de most már sajnos biztosan tudom. Azóta is volt pár kísérletem arra, hogy jobban megismerjem őt (nem szeretek véleményt alkotni ismeretlenül emberekről). De rá kellett jönnöm, hogy van pár ember a közösségen belül (Pedig nagyon sokan jártunk ide) és azokon kívül másokkal nem nagyon beszélget. Így hát egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy nem kell nekem egy olyan templom, ahol még feszültséget is érzek.
Van egy másik templom még a városban, talán oda fogok járni, mert ott azonnal kedvességgel fogadtak.
De amióta nem járok, tisztább lett a hitem és a gondolkodásom is, és még mindig úgy érzem, hogy az a helyes, amit a legkedvesebb papom tanított nekem.

A gyermekemet vallásosan szeretném nevelni, de valószínűleg nem fogok ráerőltetni semmit. Tapasztalja meg ő, hogy mi a jó neki a hittel kapcsolatban.

Köszönöm, hogy ezt leírhattam!

(remélem feléled a topik)


Hát igen, ha nem neveled vallásosan, hogyan tapasztalja meg? Bírom, mikor azt mondják, hogy nem keresztelik meg, mert majd ő eldönti... De hogy döntsön, ha nincs tapasztalata? Akkora szerencse, ha valaki beleszülethet egy olyan közösségbe, ahol a hit magától értetődik! Nekem pl. még kamaszkoromban sem voltak kétségeim, mert csak rágondoltam nagyapámra, és tudtam, hogy Ez Van.

Vica
 
 


Amikor kicsi voltam Anyukámmal bementünk a Templomba csak mert épp arra jártunk. Nem akartam bemenni de amikor bent voltam már nem akartam kijönni. Valami ott tartott.

Egyébként a gyermekkeresztséget sehol nem támasztja alá a Biblia. Erre már Luther Márton is rájött.

Titi
 
 


Sziasztok!
Nem vagyunk templomba járók. Ennek ellenére teljesen természetesen kezeljük a hittel való kérdéseket ami egy 6 éves és egy 3 éves gyerekben felmerülhet.Megpróbáljuk az ő szókincsükkel elmondani , elmesélni amire rákérdeznek. Nálunk az angyalkák vigyáznak ránk éjjel, megpróbáljuk kitalálni mitől ijedhetnek meg a szörnyű álmok. Az énistenemjóistenem a leghatásosabb,ez után jön a palacsinta sütő az őrangyalka kezében. Ezen jót nevetnek és könnyebben elalszanak.
Pár éve halt meg anyósom. Elég közel állt a nagyobbik fiamhoz, de jól vette a kanyarokat. A mama most Jézuskánál van és neki süti a rétest.
A temetőbe csak azért megyünk, mert oda rakjuk le a virágot amit szedtünk. De otthon minden este gyújtunk gyetyát. Ez egy házi szokás.
Az angyalkák a felhők mögül kukucskálnak, és ha a felhő mögül kibújik a nap , akkor lehet őket látni. Akkor látszik milyen fényes a menyország.
Lehet hogy ez butaságnak tűnik, de amig kicsik nehéz elmagyarázni egy olyan dolgot, ami a lelkünkben él.
Õk még tapasztalatok útján tanulnak. Kell valamilyen kapaszkodó, valami amit látnak.
A nagyobbik már kéri hogy olvassak el történeteket a gyerekeknek való képes bibliából. Azt hiszem sok minden már a kis szivében megragadt, amit nem lehet kiírtani. Sok mindent tisztábban lát, természetesebben fog fel mint én.
Katolikusok vagyunk tehát e szerint próbáljuk nevelni.őket. Ennek ellenére ő már meg van keresztelve a kisebbik még nincs. Nem hiszem hogy a keresztségen múlna minden. persze szeretném ha ő is megkapná ezt a szentséget, de addig amig nincs egy olyan ismerősünk akit megkérhetnénk a keresztszülőségre addig várunk. A nagynak is a keresztanyja csak akkor látja a fiamat, amikor karácsony van és hozza a méregdrága ajándékot. Ez nekem kínos is és nem hiszem , hogy erről szólna ez az egész.
Örülök hogy ilyen témával is foglalkoztok.
Egy két ötletet szívesen vennék még mert a hittan órák már rég voltak én pedig nem tanultam teológiát.R.katolikusok vagyunk.Mert ugye ebből a szempontból nem mindegy.Nagyon nem akarom félre vinni őket.
Egyébként pedig az a véleményem , hogy egy az Isten csak más és más néven nevezik és más és más módon imádják.Mindannyian Isten gyermekei vagyunk.



Krimami
 
 


Sziasztok,
nekem egy idöben folyamatosan rémisztö álmaim voltak egy bizonyos dologgal kapcsolatban. Aztán mikor úgy éreztem nem bírom tovább akkor imádkoztam Istenhez, hogy szabadítson meg ezektöl és azóta soha nem álmodtam hasonlót.
(Ez nem biztos, hogy ide kapcsolódott, de úgy éreztem le kell írnom.)

Krimami:
Van Bibliátok?

Titi
 
 


A mi gyerekeink pici korukban meg lettek keresztelve. Reménykedem benne, hogy valamikor hinni is fognak. Ez persze nem sokban múlik rajtam. De azért azt fontosnak tartom, hogy a mi életünk hiteles legyen, és ne csak imádságokat és bibliai szövegeket magoljanak be. És ez sokszor nem könnyű :oops:

Kép
Kép
 
 


Sziasztok!
Íme egy kérdés, ami bár a vallás témához kapcsolódik, de úgy tűnik (csak nagyjából futottam át az előzményeket), hogy eltér az eddigiektől.
Vegyes házasságban hogyan kezelnétek le a 2 vallás egymás mellett élését? Az ünnepek közeledtével szembesülök azzal, hogy a semlegesség nevében egyszerűen lehetetlen nevelni a kisfiamat. Férjem keresztény, jómagam zsidó vagyok, ami idáig nem is okozott semmilyen fennakadást. De most, amikor az utcán, a tv-ben, az üzletekben ... CSAK a karácsony árad, kicsit nehezen magyarázom meg a 2 éves gyermekemnek, hogy először bizony a hannuka következik. Bár imádja, ha gyertyát gyújtok és ő elfújhatja, most mégis csak a díszek és a karácsonyfa mozgatja a fantáziáját :?
Vélemények?
J.
 
 


Semlegesség nevében tényleg nem lehet, de keresztény és zsidó hitre egyszerre sem lehet. A kettő kizárja egymást. Én azt gondolom, a férjeddel közösem el kéne döntenetek, és ha ezt egyáltalán fontosnak tartjátok, akkor vagy a zsidó a vagy keresztény hitre jutást kéne segíteni. Persze ettől még a másik vallás alapjait is meg lehet ismertetni a gyerekkel. Aztán, hogy nagykorában mi lesz belőle, azt most még csak Isten tudja :) .

Kép
Kép
 
 


Sziasztok!
Csatlakozhatok hozzátok? Nekünk egy 2 éves kislányunk van, nálunk is nagy kérdés,h hogyan naveljük hitre, mi is hitelesek legyünk stb.
Sziasztok Anikó
 


Sziasztok!
Még új vagyok itt (bár már régebben regisztráltam, de még csak olvasgattam néha), de ezt a témát nem bírtam szó nélkül hagyni, mert engem is nagyon foglalkoztat. Úgy látom, nem túl sűrűek a hozzászólások, de talán még nem késő feléleszteni a beszélgetést.
Nekem egy 6 hónapos fiam van, akit egyedül nevelek, szeretném hitre nevelni, de még sok bennem a kérdés. Katolikus vagyok, amiből az is következne, hogy most mellettem kellene lenni egy apukának is, akivel szentségi házasságot kötöttem....hát nincs. Vajon sikerül így hitelesnek lennem?
Minden jó tanácsot szívesen fogadok.
Remélem, még fel fog élénkülni itt a beszélgetés.
 


Adjon Isten szép napot mindenkinek!

Magam is újonc vagyok, méghozzá a legfrissebb fajtából :D .
Rólunk annyit, hogy vidéken élünk: férjem és három gyermekünk.

Áprilisban lesz 6 éve, hogy egybekeltünk. Én magam nem részesültem vallásos nevelésben és a szentségi házasságunkat is úgy kötöttük, hogy még nem voltam megkeresztelve.

Első Lánykámmal egyetemben váltam én is Isten gyermekévé, 2003 Húsvétján. Azóta is formálódik a hitem és folyamtos gondolkodó vagyok e téren :D . Férjem teológiát tanult, így abban a szerencsés(/szerencsétlen?) helyzetben vagyok, hogy sok kérdésemet "tudományos" alapokon tudom, tudtam helyretenni.

De még sok a kérdőjel bennem és sokszor szeretnék jobb, hitelesebb, HÍVŐBB ember lenni.

És természetesen mindezt a gyermekeinknek is át szeretnénk adni. Én tudom, milyen nehéz felnőttkorban keresgélni...Nekik talán így könnyebb lehet...

Első reagálásom Kriszti7-hez szólna: csak meg szeretnélek nyugtatni, hogy szerintem nem leszel hiteltelenebb a Gyermeked előtt csakazért, mert a szentségi házasságotok ellenére Ti nem éltek együtt. Idővel majd-talán-megérti, hogy ez nem véd meg attól, ha a pár között probléma támad. Nem ettől fog jól működni a házasság...DE: ezzel JOBBAN, BIZTOSABBAN működHET.
De ez nagyon nehéz és bonyolult dolog...ha ismernélek és a véleménemet kérdeznéd, talán mást is hozzá mernék fűzni, így viszont nem merek... talán majd később, ha aktív maradsz Te is, meg én is :wink:

Zsunya:[i]
Nem azt mondom, hogy vallás nélkül nem lehet. Csak azt, hogy talán hittel könnyebb. Talán ad alami sorvezetőt ami mostanában nincs. A törvények be nem tartása sikk és menő. Morál nincs. Pedig kell valami aminek mentén tudjuk mi a helyes és mi nem. A vallások pedig adnak egy keretet amiben mindenről tudni lehet, hogy jó e vagy sem.[/i
] Pontosan ezt szoktam mondani én is azoknak a barátinknak és ismerőseinknek, akik nem vallásosakt és "magyarázatot" várnak a megtérésemre, vallásos életünkre. Nagyon jól összeszedted, köszi. :)

Remélem még sok új véleménnyel gazdagodok itt Nálatok, üdvözlettel:

alma
Vendég
 


Na, ilyen az én formám...meg sem nézem a nagy írás-buzgalmamaban, hogy Zsunya hozzászólása 2003-ban volt... :?
De akkor is jónak találom amiket mondott :D
Vendég
 


Maci írta 2002 februárjában
Én meg szeretném adni a gyerekeimnek a lehetõséget, hogy megismerjék Istent, a vallást, ahogy a szüleimtõl tanultam. Ha nem kell nekik, ugyanúgy tudnak dönteni, mint a meg nem kereszteltek, de ha nem is ismerik, mirõl döntsenek?


Ez a másik "vezérfonala" a mi hittel ill. annak "belenevelésével" kapcsolatban

alma
Vendég
 


Remélen jöttök még erre :)
Vendég
 


Hívtál, itt vagyok! :D

Rita
 


Sziasztok, van még itt valaki?
A.
Vendég
 


Fehéralma, Téged mi vitt a vallás felé? Nagyon kíváncsi vagyok rá, ha csak privátban, akkor is!
Vendég
 


Sziasztok!

Fehéralma!
Én is azt kérdezném, mint Bea. Miért gondoltad úgy felnőtt fejjel, hogy megkeresztelkedsz?

(én is csak pár éve, felnőtt fejjel keresztelkedtem ;) )

Andi
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?