Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Az Anyaságról -- "Hol az a hely, ahol a gyermekek és a szülők egyaránt jól érzik magukat?" c. topicban írta Anyapoc:

"...a német gyerekek (...) és a magyar gyermekek neveltetése között óriási a különbség általában(tisztelet a kivételnek)."

Kedves Anyapoc!

Én Németországban élek, férjem német, ezért kétnemzetiségü, kétnyelvü kisfiunk lesz. A nevelés alapelveiröl nagyon hasonló a véleményünk, azt hiszem, ezzel nem lesz nagy gond. Magam is látom, hogy a német gyerekek mások, mint a magyarok, sok ok miatt. A felnöttek is.

Mégis érdeklene, téged konkrétan milyen tapasztalatok késztettek a fenti mondat leírására? Végülis szeretném, ha a fiúcska itt is, ott is "szalonképes" lenne. :-)

Érdekel mások tapasztalata is, miben különbözik a gyereknevelés az egyes országokban.

Várom hozzászólásaitokat!

Üdvözlettel
Lynn
Lynn
 


Szia Lynn!

Már klezdtem megijedni,hogy vmi nagyon rosszat írtamKép!

Először is nem akarok senkit még véletlenül sem megbántani(talán írtam is:"tisztelet a kivételenek",ha nem,akkor most íromKép) és persze azt is hozzá kell tenni,hogy a magyar gyerekek között sem mindegyik angyal.

Egy biztos,a gyerek olyan lesz,amilyenné neveljük(mekkora igazságKép),vagyis igazándiból én nem a agyerekeket hibáztatom,nyilván a szüleiket.
Elég sokat dolgoztam egyébként németek között is kint Németországban.Ott ugyan gyerekekkel nem találkoztam,de a német mentalitás ott is kiütközött.Ez nem baj,csak nekünk kicsit idegen.Ahogy nekik is az a mi mentalitásunk.

Ami engem elrettentett,hogy 1-2 éves gyermekük még vígan hancúrozott este 11-kor az étteremben,vagy éppen aludt összegömbölyödve a padon.Ezt én nem iagzán tudnám megcsinálni a sajátommal.Nem mondom,hogy olyakor nem fordul elő,de nem 2 hétig folyamatosan.Kép
A másik dolog,amin folyamatosan megdöbbentem(és akkor még nem voltam anya),hogy mivel etetik a gyereket.A legáltalánosabb a sültkrumpli volt ketchuppal(pedig nem az a bizonyos nagy étteremlánc voltunkKép),de gyakori volt a nokedli pörköltszafttal is.És amikor azt látod,hogy a gyerek két hétig minden nap ezt eszi,hát engem bizony kirázott a hideg!!!KépKép
Arról nem is beszélve,hogy a gyerekek egy percig nem ültek meg egyhelyben.Ami ekkora gyerekeknél teljesen normális,főleg,ha nem is figyelnek rájuk.De amikor én a forró levessel közöttük szlalomozok,vagy 5 tányért viszek egyszerre és még arra is figyeljek,hogy egyikben se botoljak el...hááát,nem tudom,elég dühítő volt.Mert nem akarok balesetet okozni és fájdalmat sem egyik porpontynak sem,főleg,hogy a szülő ilyen ostoba.
Az,hogy esetleg úgy esznek,hogy a földön is köt ki vmennyi,az egy dolog.De ezt is ki lehet védeni.Odaülök mellé,megetetem,ha egyedül nem tud stb.Vagy feltakarítom,amit csináltKép.Mert én ezt tenném ....
A másik,hogy a németek pl. nem tudnak kérni.Vagyis ha vmit rendelnek,elég kevés teszi hozzá,hogy "kérem".Arra gondoltam,hogy náluk ez nem szokás,ezért teszik,de amikor voltam kint többször is,akkor azt láttam,nem így van...Íg utólag,de ott is elég dühítő volt.Amikor 3szor mész vissza ugyanahhoz az asztalhoz,mert egyesével rendelnek és még azt sem mondják,hogy kérem...Aztán volt,hogy rászoltam egy-egy nagyobb gyerekere,és olyan bután néztek rám,hogy én döbbentem meg!!!

És egy csomó dolgot leírhatnék még,de már elfáradtam.Ha érdekel,akkor még szívesen írok,milyen tapasztalataim voltak.

Előrebocsátom,nem akarok általánosítani és nem csak tapasztalataim voltak,mert vannak köztük teljesen normális,igen kedves és szeretetre méltó emberek,akiket nagyon megkedveltem.És nem akarok diszkriminálni,de általában a keleti régióból érkezettek viselkedtek elég furcsán(autórendszámból tudom,mielőtt leharapná bki a fejemKép!!),de talán ez is magyarázható....

Na,ennyit,mert már így is végem vanKép

Üdv,Anyapoc

 
 


Szia Anyapoc!

A fent írtakat én is megfigyeltem már, sok más mellett ezekre is vonatkozott az a megjegyzésem, hogy "a nevelés alapelveiröl nagyon hasonló a véleményünk". Ilyen porontyokat se férjem, se én nem szeretnénk. De sajnos igazad van, a mi gyerekkorunkból ismert "viselkedni tudás" itt és most nem általános. Éppen ezért mi majd különösen igyekszünk (:-)), hátha ragadós lesz a jó példa.

Köszönöm, hogy szántál idöt és energiát rám, kívánom, hogy legyen alkalmad kipihenni magad,és élj is vele! :-)

Lynn
Lynn
 

 
 

Szia Lynn!

Jajj,enem volt ám olyan megerőltető,csak közben figyelnem kell,hogy picifiam mikor éberdKép
Azt hittem,hogy az azonos nevelési elvek Apára és Rád vonatkoznakKép.De így már stimmel!

A jópélda soha nem ragadósKép!Csak a rossz,mert az olyan izgiKép!Na de remélem,hogy nem lesznek nagyobb gondjaitok.De mivel gondolom,főleg Veled lesz a babóca,tőled ragadnak majd rá a jobb dolgok,így nem lesz félnivalód.Csak abban egyezzetek meg Apával,hogy ha Te vmit mondasz,akkor ő is azt mondja,nehogy ellentmondásba keverjétek egymást,mert a gyerek nem fogja érteni!
PL. Te nem engedsz meg vmit,Apa viszont igen...Gondolom érted,hogy miről zagyválok...Kép

Köszi a jókívánságokat,Neked is hasonlókat!

Üdv,Anyapoc

 
 


Lynn!

Nemrég voltunk Alsópáhokon nyaralni. Rengeteg volt a német vendég. Ez kimondottan babahotel ezért volt módom megfigyelni a gyereknevelési szokásaikat. Ami a legszembetűnőbb volt, hogy a német gyerekeket már kicsi koruktól fogva nagyfokú önállóságra nevelik. Pl. az étteremben ülnek az etetőszékben, anyuka eléjük rakja a kaját, Ők meg ahogy tudják tömik magukba. Már egész picik is. Szinte már szégyeltem magam, hogy a 14 hónapos lányaimat én etetem.

Vagy a strandon: ráadják a gyerekekre a karúszókat vagy az úszómellényt aztán mehet amerre lát. Anyuka, apuka meg kifekszik napozni.

Szinte soha, semmiért nem szólnak rá a gyerekre. Bárhogy rohangál vagy kiabál nem zavarja Őket.

Aztán elgondolkodtam egy kicsit ezen az önállóságon és eszembe jutott az is, hogy a német gyerekek már 15-17 éves korukban "világot látnak" egyedül. Én 17 éves koromban egyedül legfeljebb az országon belül mehettem el kirándulni nem ám külföldre. Pláne nem egyedül, netán még kocsival is.

Szóval lehet az Ő nevelési módszerükben is valami hasznos. Szerintem a kettő "vegyítése" lenne az ideális.

Kata
 
 


Szia Kata!
Jól olvastam, hogy többesszámban írtál a lányaidról, ráadásul egyidősek? Ezek szerint ikrek? Van egy ikres topic is, ismered? Jövő szerdára ikertalálkozót szervezünk, részletek az ikrek témánál!
Ha valamit félreértettem, bocs!
Mimóza
Mimóza
 


Kedves Kata!

Köszönöm az észrevételedet! Azt hiszem, mindketten jófelé tapogatózunk ezzel az arany középúttal az önállóságra nevelés és a nemtörödömség között. Én úgy érzem, engem a szüleim túlságosan féltettek, kicsit késön engedtek önállósodni. Talán nekem egyszerübb lesz, mert az elsö babánk fiúnak ígérkezik, meg mert a párom is kevésbé volt fészekörzö, mint én.

Viszont magam is sokszor látom, hogy a nagyon nagy önállóság vagy inkább magára hagyás nem tesz jót a gyerekeknek. Valamikor, valakitöl egyszer meg kell tanulniuk, hogy élnek az emberek egymással, egymás mellett, és kitöl, ha nem a szüleiktöl, és mikor, ha nem kisgyermekkorban?

Lynn
Lynn
 


Sziasztok!

Most kicsit negatív leszek,de nem Katát akarom megbántani,csak egy kicsit asszem másként értékelem a dolgokat!Kép

Szóval a német szülők részéről ez inkább a kényelemnek tudható be,mintsem a gyeremek önállóságra nevelésének.Hiszen tényleg baromi kényelmes,hogy ráadom a mentőmellényt,aztán kifekszem, a gyerek meg csinál,amit csinál..Kép
A másik a kejálás.Szintén nagyon leegyszerüsíti anyuka dolgát,hiszen ehet rendesen,nem kell a gyereknek adogatni az ételt,miközben olyakor be-bekap egy falatot maga is.A trutyit pedig,ami az asztal alá kerül,úgyis eltakarítja a személyzet(na jó,egy bababarát helyen talán még megengedhetőKép)

Ezzel szemben szerintem nagyon is lelkiismeretes dolog,amit Kata csinál,hogy a 14 hónapos babáit eteti,hiszen olyan nagyon nem tud még önálló lenni egy ekkorka Kismaszat,nemhogy kettŐ!!!KépÉs nem csak elelkiismerets,hanem nagyon is dícséretes!
Úgyhogy Kata,csak így tovább!

Szóval a dolog lényege,hogy kicsit más szemszögből is nézhetjük ezeket a történéseket és mindjárt más megvilágításba kerülnek!Nem hiszem,hogy egy német anyuka(vagy nemnémet,tök mindegyKép) esze a nyaraláson azon járna,hogy hogyan nevelje önállóságra gyeremekét..Vhogy nagyon furiKép

Én ugyan nem engedném a gyerekemet autóval külföldre 15-17 évesen(én is sok ilyet látok a Balcsi mellett)!!!!Azt se feledjük el,hogy a mai világban már nem biztos,hogy az a jó önállóságra nevelés,hogy szabadonengedem a gyerekem.Inkább a gondolkodásában neveljük némiképp szabadon és sokkal-sokkal önállóbb lesz...

Puszi,Anyapoc

 
 


Anyapoc!

Hát igen, így is lehet értelmezni azt a fajta nevelési módot. Erre nem is gondoltam.

Persze szeretném én is, hogy nyugodtan tudjak enni de nem bírom elnézni, hogy a gyerekeim szenvednek, tuszkolják a kaját. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy még nem próbáltak önállóan enni, dehogynem csak nem főzeléket hanem kis falatkákat, kiflit, kekszet szóval darabosabbakat. Szerintem a kanalas evéshez még nem elég ügyesek.

Egy szegény német kisfiú nagyon szenvedett a tejbegrízzel. Sehogyan sem tudta kanállal megenni. Kb. 13-15 hónapos lehetett. Végül ráhajolt a tányérra és mint a kiskutya úgy "lefetyelte". Az anyuka meg mellette evett szép nyugodtan. Nagy önuralomra volt szükségünk, hogy szó nélkül tűrjük.

Mindennek eljön az ideje. Amikor terhes voltam én is elterveztem, hogy majd hogyan fogom nevelni a gyerekeimet de már most más irányba tartok.

Kata
 
 


Anyapoc!
Nem tudom olvasod-e, jó rég nem megy már ez a topic.
Az én lányom 16 hónapos, nagyon önálló. Nem azért, mert én lusta vagyok, hanem mert hagyom, ha ki akar valamit próbálni. Lépcsőn tud menni/mászni, akár segítség nélkül is. Egyedül eszik, hisztizik, ha etetni akarom. Persze, kényelmes, hogy én is ehetek. És közben lehet még tanítani, hogy ne dobálja le, kanállal ne kézzel egyen stb!

Az hogy 14 hónapos babát etetünk-e vagy sem, nem lelkiismeret kérdése, hanem a gyerek fejlettségi szintjétől függ. Hozzájárul viszont a szülő hozzáállása is. Ebben a korban a gyerekek nagyon tanulékonyak, és akarnak is tanulni. Hagyhatom, hogy megpróbálja egyedül, mielőtt én segítenék. Vagy pedig én csinálok mindent, és akkor gyorsabban felöltözünk, ebédelünk stb. Szerinted nem ez a kényelmes inkább?

Amióta olvastam tapasztalataidat az étteremben, még jobban figyelek arra, hogy összeszedjem utána a koszt! (Mert azért csak lepotyog valami)

Kati
 
 


Kati

Olvasok, persze,ha éppen idejutok.Kép

Abban teljesen egyet értünk, hogy a gyerekek tanítása nagyon fontos és hogy valóban tanulni is akarnak.Egyetlen ponton sántít a dolog,hogy most étteremről volt szó.És asszem ez nem az a hely,ahol az ember éppen ebben a korban önállóságra neveli a gyerkekét.Mert hát ugye a szemetet sem magának csinálja vele.

Szó se róla,azért itt is meglátszik az intelligencia,mert ahogy Te is írod,hogy hagyod a gyermeket önállóan enni,de össze is takarítísz (nagyjából) utána.Ez a különbség közted(köztünk) és pl. egy német anyuka között.Aki sokkal inkább nem ezen okból hagyja a gyereket.Legalább is az én meglátásom szt.

Amásik,hogy mindenki tudja,hogy a gyermeke adott korban mire képes.És ha veszed a fáradtságot,hogy magyarázd a gyerkeknek,hogy nem szabad vmit ledobni,akkor már nem vagy nevezhető lustának az üggyel kapcsolatban,sőt még párhuzamot sem vonnékj közted és a fent említett dolgok között.

Vagy Te másként látod?Ezzel azt akartam mondani,hogy ne általánosítsd,amiket itt írtam,mert akkor másként jönnek leKép.

Egyébként való igaz,amíg az ember vminek meg nem tapasztalja a másik oldalát,el sem tudja képzelni,milyen lehet ott lenniKép.


Puszi,Anyapoc

 
 


Anyapoc

Azért írtam le a véleményemet, mert úgy éreztem, hogy Te általánosítottál.
Én is dolgoztam étteremben, itt Angliában. Én is úgy gondoltam, hogy milyen "disznók", a felnőtteket beleértve. Önkiszolgáló volt, de nekünk kellett takarítani.
Viszont én is félnémet vagyok. Magyarországon nevelkettem, német anyukától. Mire ovodába jutottunk az öcsémmel, csodálkoztak az ovónénik, hogy mi már késsel-villával eszünk.

Azt próbáltam elmagyarázni, hogy más országokban máshogy állnak hozzá a gyerekneveléshez. Nem csak negatívjai vannak.

Pont a te nézetedre példa viszont, karácsonykor anyunál voltunk. Azt mondta Lili úgy eszik mint egy malac. Én erre azt válaszoltam, hogy még csak most tanulja. Nekem ez fontosabb volt annál, hogy kell-e utána takarítani. Persze azóta azt csinálom, hogy evés után AZONNAL felszedem a földről, letörlöm az asztalt. Már néhány hét után is látom az eredményét, nem dobál le semmit, csak balesetek vannak.

Részben tehát egyet értettem azzal, amit írtál, csak nem mindennel.

Kati
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó