Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Eddig csak olvastalak titeket és jegyzeteltem :)

Egy dologban szeretnék tanacsot kérni:
Fiam 20 honapos, egész ici-pici kora ota nagyon jol tudja, mit akar.
A lakasban van néhany tiltott dolog: felmaszni a székre (onnan atmaszik az asztalra, leeshet, lepakol, nem neki valo dolgok vannak ott) és az agyra (az agyon van a telefon, azzal nem jatszhat. Onnan eléri a hifit, cd-ket és szép kis pakolast végez).
Mar honapok ota mondom neki, hogy nem szabad odamaszni, el is magyarazom, hogy miért nem, mostmar azt is elmondom neki, hogy tudom miért szeretne odamaszni, de teljesen hiaba, tovabb csinalja, naponta 25 ször szedem le mindegyikröl. Nagyon jol tudja, hogy nem szabad (ramutat az agyra, székre és mondja, hogy nem-nem :roll: ). Az ö és az én kedvemtöl függ, hogy hogyan reagal, mikor leszerelem az agyrol/székröl: vagy röhög az egészen és jatéknak veszi vagy nem izgatja (tudom, h nem szabad, de akkor is csinalom) vagy üvölt...
A türelmem mostmar sajnos csak mazsola méretü.... :(

Mit csinaljak szerintetek?
Vagy mit csinalok rosszul?

Sára

Kép

Kép
 
 


Ide is beteszem, mert megfogott:
http://www.michaelmaspress.com/bridge4.htm

Sára :) Ugyanez nálunk is a műsor, kíváncsian várom az ötleteket.

 


egy ismerősöm arra használta a járókát, hogy oda pakolta be a tv-t és a hifit meg azokat a dolgokat amit gyerekbiztos helyen akart tudni. :lol:
de tényleg, nem tudom pontosan mik a lehetőségek, de én ilyen szituban ha már élhetetlenné vált a helyzet akkor mindig változtattam. Még följebb pakoltam. Úgy rendeztem a szobát, hogy ne érhesse el amit nem lehetett. Hogylehessen jegelni kicsit a témát és ne váljon a konfliktus napi szertartássá.
De előbb utóbb minden székre felmásznak és mindent elérnek. Oda tolnak valamit a polchoz és úgy elérik a magasabbra tett dolgokat is.Viszont ki is nőnek ebből a mindent szét kell pakolnom korszakból. Szóval a türelem lesz itt a végső megoldás.

fölmerült már itt egyszer az álkuka mint megoldás, ezt át lehetne szabni bármilyen helyzetre. Azaz adni neki valami nagyon hasonlót, amit pakolhat szétszedhet.
Annak idején én berendeztem neki direkt ilyen pakolható polcokat. Persze egy csomó felnőttesnek látszó tárggyal. A játékok teljesen érdektelenek. Voltak ott pakliban papírok, leselejtezett cd-k, kis edényekben kacatok, csupa fontosnak és tiltott gyümölcsnek tűnő dolog. A polc tartalma akár naponta változtatható. Érdemes nem ellőni az összes adunkat, hanem szépen forgó rendszerben alkalmazni.

Hana egyik rémes szokása volt, hogy ha könyvespolcot látott, akkor azt azonnal lerámolta. a földre halmozott könyvek tetejére állva aztán még eggyel feljebbi polcot is lepakolhatott :? rémes volt, egyszerűen nem tudott ellenállni, mágnesként vonzották a könyvespolcok.
Otthon az lett a megoldás, hogy a számára elérhető magasságban olyan szorosan raktuk a könyveket a polcba, hogy nem tudta megmozdítani. már nem emlékszem mikor szabadultak fel a könyvek, de ma már nincs ez a probléma.
Kép
:lol: ezt kerested?
 
 

 
 

Hana milyen jó könyvet olvas :lol:

 


Sziasztok,

Amit Savitri írt az nálunk is bevált de pénztárca ügyben. Emese kedvence volt a pénztárcám kipakolása (merthogy persze mindig valahol előlhagytam vagy ő maga szedte ki a táskámból) így hát egy régi pénztárcámba belepakoltam csupa érdekes dolgot (lejárt bankkártya, papírok stb) és ma már azzal játszik az én pénztárcám helyett. Persze azért odafigyelek hogy az igazi ne maradjon elől.

olyanra nem tudtok megoldást hogy el szeretnék Emesétől bármit kérni (szépen kérem mindig) de nem hajlandó odaadni csak ha cserelehetőséget kinálok. ha mégis elveszem tőle (pl egy megszerzett bögrét hogy ne törje el) akkor sírás lesz a dologból. 13 hónapos.

Köszi Laura

Laura
 
 


Hali!

Eddig én is csak olvastam, de nagyon örülök a topiknak, mert nekem nem megy könnyen, hogy ne kiabáljak, de amikor jó példákat olvasok, akkor mindig átmenetileg javul a helyzet.

Hasonló: az egyik ismerősöm kisfia enyhén autista, és őket nem szabad büntetni semmilyen formában, mert visszaveti a fejlődésüket. Ő is ilyesmivel próbálkozott, pl. nem emlékszem pontosan, de úgy emlékszem, hogy a radiátorba dobált bele ceruzákat a kisfiú, és ezt oldotta meg valahogy úgy, hogy a radiátorra tett dobozokat, és oda be lehetett dobni. És így megoldódott a helyzet. De az biztos, hogy nagyon kreatívnak kell lenni, nekem még nemigen megy...

Amúgy mi is mindent egyre feljebb pakolunk. :)

Indi,
ez érdekes szöveg. :) A Waldorf oviban soha nincsenek a babák a földön? Ez tényleg ilyen fontos lehet? Nekem eddig ilyesmi eszembe sem jutott, pláne, hogy állatkákat ne dobáljanak, semmi rosszat nem láttam benne...

Zsizsa
 
 


Sziasztok!

Nagyon jó, hogy megnyitottátok ezt a topicot, mert szerintem én is folyamatosan jegyzetelek majd :)

Amit nem szeretnétek, hogy tönkretegyen a gyerkőc, el kell tenni vagy fel kell tenni :) Nálunk anno videoba került egy pár játék, sikerült kiszedni :). Nem tettünk zárakat pl. a tv-állványra (szerintem érdemes lett volna), stb. Pl a fiókoknál jó, ha megtanulja, hogy kell úgy kihúzni, hogy ne csukja be az ujját. Nekünk az ál-játékok nem mindig jöttek be, az igazi kellett :lol:

Orsko, Savitri! Hasonszőrűek vagyunk, Orskoéval tökéletesen egyidősek a gyerkőcök. Én most abszolút kiabálós időszakomban vagyok :oops: :oops: :oops:. Egyedül voltam 1 hétig a két gyerekkel, és azóta nem bírok lelazulni. :( A nagyobb (3 éves) egész nap nem hall, "süketet" játszik, vagy nyafog és nyúzza a kicsit. Ellöki, úgy ölelgeti, hogy szorítja közben. Én azt kérdezném Tőletek, hoyg ezt hogy kell kezelni? Figyelmen kívül nem tudom hagyni, de most már annyira felbőszít... Kicsi tündéri, vele nincs semmi gond, kúszik-mászik, elvan. A nagy meg most nagyon nehezen kezelhető, de lehet, hogy csak nekem. Türelmem fogytán. Próbálok odafigyelni rá jobban: de nem kéri, se a mesét, se azt, hogy vele játsszak (eljátszik egyedül). Ő is olyan első gyermek, akivel nagyon sokat foglalkoztunk.

Valahol olvastam, hogy a tesóknál a 7 hónapos kor körül van az, hogy a nagyobb kezelhetetlen lesz. Ez nálunk nagyjából így is történt. Eddig tündériek voltak, nagyon megszeretgette a nagy a kicsit, stb. Lehet, hogy most már jobban konkurrencia számára, hogy jön-megy??? :roll:

Orsi
 
 


Ajjaj, Savitri! Mi most fogjuk tervezni a szekrénysort a nappaliba. Eddig is sejtettem, hogy alulra nem kéne könyvespolc, de most már tutifix! Amúgy szuper a fotó! :wink:

KépKép
 
 


Orsi,
Szerintem én teljesen beleőszülnék ha egy hétig egyedül lennék a gyerekekkel :)
Kistesó nyúzása napi jelenség és semmi tiltás nem segit. Az biztos, hogy a nagyoknak most elég nehéz: a kicsik még mindig nagyon aranyosak, mindenki őket veszi észre, megy az ügyülübügyülü, ámde már elég nagyok ahhoz, hogy rástartoljanak a nagytesó játékára, extra figyelmet is igényelnek a mászás miatt.
Én sem tudom, hogy konkrétan mit csináljak, mert szó nélkül nem szeretném hagyni, ha pl Dini ráfekszik Villőre. Próbálok nem kiakadni, hanem csak finoman rászólni.
Nekünk most nagyon sokat segitenek a szüleim. Sokszor átmegyünk hozzájuk és 3 felnőtt elég is a két gyerekhez. Egy kicsit én is ki tudok akkor kapcsolni. Vagy ami még beválik nekem, az hogy elmegyünk itthonról, kb mindegy hová, csak el. Villő még elvan a hátamon, és Dinivel tudunk beszélgetni útközben. Arra persze figyelni kell, hogy ne legyen től sok neki a mászkálás és mindenképpen legyen benne neki tetsző program is. Hallottam egy tippet sok fiú gyermek édesanyjától: munkaterápia, vagyis ha a gyermekre rájön a rontóbontó roham, adni neki valami olyan feladatot, ami egy kicsit meghaladja a képességeit. Még nem próbáltam.

Nagyon bevált viszont, hogy szólok előre ha kezd az agyam durranni. Leginkább persze azért, mert igy magamat tudom kontroll alatt tartani. Tényleg nagyon igaz, hogy ha mi rendben vagyunk, akkor a gyerekek is. Illetve az egész család. Kezdem átérezni a családanyai szerep fontosságát (épp ideje :)), hogy mennyire rajtam múlik a kiscsaládom lelki békéje. Ezt is tanulni kell.

o
 
 


Orsi,
igen nálunk is érezhető, hogy egy kicsit bezavar a nagynak, hogy a kicsi most már mászkál, mindenhez hozzányúl.
Nálunk nagyon ritka, hogy a nagy bántja a kisebbet vagy túlszereti, de azért van. Én olyankor mindig azonnal és határozottan közbelépek. És bekapcsolom magamon a szokásos lemezt, hogy ő még kicsi, nem érti, nem tudja mondani ha nem jó neki, ha visít akkor ne csináld, bla bla bla. Persze mindig nézem az adott szitut is.
Ivánnak van egy gyengéje a búgócsiga. Ha bárki elkezdi pörgetni, Iván azonnal abbahagy mindent és rögtön a búgócsigához megy. Legutóbb ezt magyaráztam el Hanának, hogy ha épp nem akarja, hogy Iván az ő dolgai között rámoljon, akkor a búgócsigával elcsalhatja.

az egésznapos nyafogás sajna az én türelmemet is próbára teszi.
Nálunk az orditozásnak szinte mindig nyafogás az előzménye.
hiába tudom és látom, hogy "jogos" egy idő után felrobbanok tőle.
ilyenkor mindig elhatározom, hogy végre bevezetem az életünkbe a mindennap séta(hóban, szélben, esőben, kánikulában), ugyanabban az időpontban, ugyanazon útvonalon rendszert. Sajna ez nekem még sose sikerült :oops: pedig biztos jót tenne nekem is.
a tűzoltás szerű trükköm a nyafogásra, hogy fogom a 2 gyereket és gyorsan elindulunk valahova, had szaladja ki a lábából a nyafogást.

Laura, a cserelehetőség szerintem a lehető legkorrektebb megoldás minden nem szabad helyzetben. Azt gondolom ez a nagyobb gyerekekre is vonatkozik. Szóval nem csak egyszerűen leállítjuk, hanem megmutatjuk elmondjuk mit lehet helyette.
Amíg kisebbek még viszonylag egyszerű, mert a bögre szinte bármilyen más tárggyal helyettesíthető. A nagyobbakknál már tök fontos, hogy átlássuk mire kellett neki a tiltott tárgy, miért akart felmászni oda ahova nem lehet és olyat ajánlani cserébe ami ezt pótolja.
pl: az embereket és állatokat nem szabad ütni, ha dühös vagy lapítsd ki ezt a gyurma darabot vagy kiabálj bele a mosógépbe.
Nálunk az egyik ilyen gyakori probléma mostanában a dobálás. Én épp azt csinálom, ami az Indi áétal belinkelt waldorfos cikkben is van, hogy mondom, sőt mutatom is, hogy mi az amit lehet dobálni. pl: pingponglabda (azzal nem nagyon lehet kárt tenni senkiben és semmiben)
valahol olvastam, hogy úgy kéne, hogy még mielőtt eldobja, gyorsan kicserélni a kezében a tárgyat. Na háterre azért nem látok reális esélyt, de hát nyilván minél előbb érdemes a nem kívánt tettet leállítani.

én még azt is szoktam alkalmazni, ha látom, hogy nagyon nem találja a helyét, hoigy feladatot adok neki. lehetőleg olyat amit a kicsinek még nem szabad, mert kicsi de bezzeg ő aki ilyen nagy már, mondjuk segíthet kipakolni a mosogatógépet.

na ezt tegnap este óta írom, szóval most elküldöm végre
 
 


Livus :lol:
na igen, nálunk az alsó két polc a játékoké (a fentebbi kép vendégségben készült :roll: ) és ez szerintem még nagyon sokáig így lesz.

Na látom Orsko is hasonló megoldásokat írt :)
én kisgyerekes barátnőkkel szoktam találkozni, általában mindenkinek pont ennyi db és ennyi idős gyerekei vannak, szóval a felnőtt gyerek arány nem javul ha találkozunk, de még így is azt mondhatom, hogy a 2 felnőtt 4 gyerek felállás sokkal élhetőbb mint az 1 felnőtt 2 gyerek.
Ilyenkor nekem is jut kávézó és fecsegő partner és valéamelyikünknek mindig van türelme vagy ötlete a problémák gyors kiabálás mentes megoldására. Najó olyan is van,. hogy mind a 4 egyszerre bömböl :shock: mi meg mint a mérgezett egerek rohangálunk köztük.
 
 


Tényleg olyan jo ez a topik...
Mar is nagy segitség, hogy latom, h nem csak én akadok ki (és kiabalok néha :oops: :oops: :oops:). Mert persze, ha megtörténik utana szörnyen érzem magam.
Alapvetöen az a "baj", hogy napközben (nalunk mostanaban este is) minden az anyara van bizva és ugy érzem ez valahol nem egészséges. Ezt nem lehet birni idegekkel, néha ki kell engedni a gözt!

Savitri, jo ötlet a tiltott dolgokkal teli polc, nalunk most jatékok vannak a polcon könyvek helyett (nalunk is napi program volt, amit Hana csinal a képen :lol:). Kiprobalom. Van mar egy igazi telefon, ami Vince rendelkezésére all, de az nem tiltott targy.. A lényeg, h abszolut nem érdekli, csak az igazi kell, ami be van dugva. Emiatt az al kukaval nem is probalkozom, most inkabb megszüntettem a vödrött és felakasztom a zsakot az ablakra (nagyon jol néz ki...). De legalabb béke van.

Az agyat nem tudjuk masképp rakni ugyhogy csinalunk korlatot, h ne tudjon felmaszni. Eleinte kicsit drasztikus (szemét?) megoldasnak tartottam, de jobb ötletem nincs.

Pici a lakasunk és mar az összes (kevés) butor teteje tele van pakolva féltett dolgokkal, mar nem tudok mit hova rakni és minden héten Vince talal vmi ujat, amire fel tud maszni (jelenleg a TV, ami rég lekerült az allvanyrol, mert egyszer majdnem raesett a 20 kilojaval, éppen ott voltam és pont elkaptam... Tv azota a földön lakik falnak forditva, allvany az asztal alatt igy nem tud ra allni :roll:).
Azt hiszem tényleg a türelem itt a kulcsszo. Olyan sokszor eszembe jutott mar, h milyen kar, h nem lehet kapni boltban, biztosan vennék :).

Nekem sajnos nem nagyon segit, ha elöre szolok, hogy kezdek kiakadni. Nincs vmi mas tippetek, ami le tudna blokkolni a gözt??

Köszi!

Sára

Kép

Kép
 
 


Sziasztok!

Köszi a válaszokat. Asszem, én is összecsomagolom őket és elmegyünk valahova, csak ilyenkor az indulás, öltözés is ált. nehézkes, de biztos megéri :). Amúgy én is mindig szólok B-nak, hogy ilyen pici korában ő is így+így csinált, stb, rácsodálkozik, hogy tényleg, de aztán sajnos előbújik belőle a kisördög. És persze minden olyan dolgot kell vele is csinálni, mint a kisebbel, és ezek közé a szopi is beletartozik. Nem választódott el még teljesen. Ezzel kapcsolatban néha ellenérzéseim vannak. Egyrészt szerintem nagyon jó neki, ha ő is kap belőlem, nekem viszont néha nem jó, pl a pici után. Fura. Viszont jó összebújni és tudom, hogy a kis lelkének kell. Én meg néha nagyon belegázolok :oops:

Saara!
Türelem :) , nekem se nagyon van, de törekszem rá, tényleg ez a kulcs. Blokkolás: talán ha eltereled a figyelmét és te is másra koncentrálsz, már ha tudsz. Vagy egyszerűen megszeretgeted és akkor nem önt el a méreg.

Orsi
 
 


Megjelent magyarul is, egy kis ízelítő belőle:

http://www.babafalva.hu/download/Blasko/izelito.pdf

 


Indi,
ez szinte egy az egyben a Gordon módszer (PET), nem? Legalábbis roppantul hasonlít rá.
Zsizsa
 
 


Zsizsa :) Én nem ismerem a Gordon-módszert (mármint hallottam róla, de nem olvastam egy könyvet sem). viszont Zsanett ajánlotta ezt a könyvet angolul, én meg megörültem, hogy magyarul is kapható.

 


Zsizsa, nekem is már felmerült az előző oldalon, hogy a pozitív nevelés és a Gordon módszer igencsak hasonló és egy irányba mutat.
Zsanett könyvlistáján egyébként a a PET is szerepel.
 
 


Egy ideje agyalok egy kérdésen és nem tudom, itt kérdezzem-e vagy a hordozókendősöknél, de végülis itt kérdezem, mert nem a hordozásról van szó, csak onnan indul a dolog.
Elég sokszor megkaptam kritikaként idegenektól meg a rokonságtól, hogy ha folyton rajtam lóg kendőben a gyerek, igény szerint szoptatom...stb akkor elkényeztetem, önállótlan lesz. Ezért jó sok helyen utána olvastam ennek és a legkielégítőbb válasz számomra az volt, hogy a gyereket akkor kényeztetjük(a szónak a rossz értelmében), ha olyasmit teszünk meg helyette, amit már meg tud tenni. Azaz ha a kisbabánk éjjel felsír és mi erre reagálunk, azzal segítünk rajta, hiszen ő még nem tudja magát átpelenkázni, kimenni a hűtőhöz egy pohár vízért..stb

Nos van nekem ugye egy 2,5 évesem aki bizony már meg tud pár dolgot egyedül is csinálni, sőt akarja is. Én is próbálok figyelni, hogy ne "toljam már a feneke alá a széket" csak ha tényleg hiányzik a segítség.
és akkor most jön a kérdés: Hana egy ideje úgy tesz mintha csak segítséggel tudna kezet mosni. pedig háát...simán kinyitja egyedül a fürdő ajtaját, feláll a kisszékre, megnyitja a csapot, sőt el is zárja maga után. Sokszor napközben nekem kell véget vetnem a dolognak, hogy ugyan már ne pacsáljuk az értékes vizet feleslegesen.
Szóval megy neki, csak épp evés után olyan jó volna ha egy kicsit anya otthagyná Ivánt és inkább vele lenne. (gondolom én)

Szerintetek keménykedjek? kössem az ebet a karóhoz? vagy hogyan lehetne ezt megbeszélni?
Hana nagyon sok mindent ért, de az élményeiről, gondolatairól, érzéseiről meg pláne, nem tud még beszélni. Ha próbálok segíteni a kérdéssel akkor csak azt mondja vissza amit a kérdésbe belefogalmaztam.
Meg aztán ez a kézmosós szitu nem is épp az az alkalom amikor nagyon a mélyére lehetne menni a dolgoknak, hisz amíg a keze maszatos "veszélyben" az egész lakás.

Vagy hagyjam rá és menjek bele a játékba, kisérjem ki kezet mosni, mintha egyedül még nem tudna?
Sok könyv ajánlja ezt a tesó érkezése után.
 
 


Szávitri :) én mennék vele kezet mosni. a játék elpakolása már más tészta, bár ott is elkél a segítség, főként motiváció gyanánt, szóval lehet, hogy mégse más :)

 


Savitri!

Én is segítenék. Nálunk is ez van, pedig már 3 is elmúlt Balázs. Más helyeken simán pisil egyedül, kezet mos, eszik, stb, de itthon néha kéri, hogy segítsünk. Én néha segítek, de azért próbálok utalni rá, hogy megy ez már egyedül. Mérlegelek. Pl. anyukámnál etetés van, de itthon egyedül eszik.

Most egyébként mindent vele is kell csinálni, amit a kicsivel. A múltrko pelust kért, na de azt azért nem raktam rá...

Orsi
 
 


Köszi. Nyilván én is megmosom neki, van elég vitapont az életünkben, nem szeretek még extrázni is.

de nagyon érdekelne, hogy ti hoigy gondoljátok, ezt az egész önállóság kérdést. mikor mit lehet tőle elvárni és azt mennyire következetesen kell megkövetelni?
és hogyan tanítom meg, hogy segítsen a házimunkában?
sajna nem lát élő példát, mármint segítésre. Szóval nem azt látja, hogy a kis közösség csinálja a dolgát mindenki hozzáteszi a magáét. Mert akkor nyilván ő is előbb utóbb részt szeretne venni.
Ezzel szemben ő azt látja, hogy mindent anya csinál és intéz. Hiába beszélünk róla, hogy apa dolgozni megy és ő keresi a pénzt, amit a boltban elköltünk, a ruhákat anya teregeti, a vacsorát anya főzi, a lakást anya takarítja (najó néha apa is segít)..stb
Vagy ezt simán rábízhatom és előbb utóbb úgyis fog segíteni, csak akkor majd hagyjam?
Mondjuk a mosogatógépet nagyon szivesen segít kipakolni :D
 
 


Sziasztok!

Bocsánat, hogy belekotyogok!

Savitri!

Az önállóság kérdéshez nem tudok hozzászólni, mert nincs tapasztalatom.

Én, ha a házimunkában való segítésre szeretném "rávenni" a lurkót, a következőkkel próbálkoznék (persze csak ha már testhezálló neki):

KONYHA: ha szívesen segít a mosogatógép kipakolásában, engedném neki, és azt is, hogy egyszerűbb dolgokat, pl. poharakat, belepakoljon, valamint hogy ő tegye bele a tablettát és hogy ő indítsa el, miután te beállítottad a programot.
Engedném azt is, hogy a sütihez az álalad kimért lisztet, cukrot, stb. ő öntse bele a keverőtálba.
Vennék neki kis szemeteslapátot és söprűt, vagy partvist, hogy söprögethessen.
Ha van lehetőséged figyelni rá közben, engedném neki, hogy egy nem hegyes és nem éles késsel ő kenje szét a a vajat és a lekvárt a kenyerén. Vagy legalábis hogy próbálkozzon.

MOSÁS: engedném, hogy az álalad kiadagolt mosóport beleöntse a mosógép megfelelő kis fiókjába, valamint hogy az általad már kiválogatott ruhákat betegye a mosógépbe és miután te beállítottad a programot, ő indítsa el a gépet.
Ruhák kiteregetésekor kérném, hogy adogassa ő a csipeszeket. Száradás után pedig ő rakhatná be az általad már összekészített zoknikat és bugyikat a fiókba.

Iván tisztába tevésekor pl. ő vihetné ki a pelust a kukába (amennyiben eldobhatót használtok).

Tudom, hogy így sokkal tovább tart egy-egy tevékenység, mint ha te csinálnád meg gyorsan.
És azt is tudom, hogy egy kisgyerekkel ez sokkal könnyebben kivitelehzető, mint kettővel, főleg úgy, hogy neked Hana az idősebb és a nap nagyobb részében osztani kell a figyelmet a kettő között...

Viki


Viki :D szinte pontról pontra ugyanezeket csináljuk, kivéve a mosószeradagolást. Azt nem engedem neki.
Egyébként nem tart tovább így a tevékenység, mert ha nem vonnám, be akkor még munka közben folyton utána is kéne szaladgálnom, hogy épp mit csinál.

A kérdés az hogy ezt mennyire kell erőltetni. Szivem szerint nem erőltetnék semmit. Végülis egy 2-3 évesnek még nem dolga a háztartás. De mikor lesz az? és hogyan csináljam úgy hogy ne keserű kötelességnek élje meg, hanem az élet részeként, mint a levegővételt?
 
 


Savitri,

asszem én sem erőltetném, ha mondjuk azt látnám rajta, hogy nem szívesen csinálja, nyűg nekik, vagy nem érti, miért.
Igazad van abban, hogy neki még nem dolga a háztartás.
De ha már 2-3 évesen érdeklődik és örömmel "segít", akkor szerintem ne problémázz rajta. Én el tudom képzelni, hogy ilyenkor még nagyon büszke is magára :)
Saját gyerkőccel nincs tapasztalatom, viszont akikre anno vigyáztam 1.5 évig (a nagy volt 2 mikor hozzájuk kerültem, a kicsi pedig 6 hónapos), velük mindent együtt csináltam, mert velem voltak egész nap és egy idő után egyszerűen nem lehetett nem bevonni őket testhezálló tevékenységekkel, mert annyira részt akartak venni mindenben. És két fiúról van szó!!!! :)

A határokat nem tudom :( És hogy mikor lesz dolga egy gyerkőcnek a háztartás. Meg hogy mikor KELL (?) már tutira feladatokat adni ahhoz, hogy ne "kanászkodjon el". De valahogy úgy képzelem el, hogy gyereke is válogatja, nem ugyanabban a korban érnek meg rá.
(((Én nagyon korán be lettem dobva a mélyvízbe (mindt háztartás mind öcsiellátás téren), de mindenhol azt olvasom, hogy ez nem jó, mert így a gyereknek nincs lehetősége gyerekeskedni.)))

Kezembe került nemrég egy könyv, A tanulás kezdetei című, Dorothy Enion's, persze nem szentírás, de jó ötleteket adhat.
Nem tudom, hogy a Liedloff-könyvben van-e szó olyasmikről, amiket kérdeztél.

Viki


Savitri,
szerintem Hana 2,5 évesen még elég kicsi ahhoz, hogy a feneke alá told a széket. Szakirodalomban még mindig nem vagyok járatos, csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani: Dini, aki elmúlt 3 éves is eljátsza a kisbabát és kiharcolja az exrta figyelmet, ámde mostanában határozottan egyre többször örül annak, ha valamit önállóan is meg tud csinálni. Kicsit mindig voltak ilyen játékai, de az utóbbi hetekben ez tendencia jelleget öltött. Én azt szűrtem le belőle magamnak, hogy most érett meg rá és/vagy mostanra heverte ki a kistesót annyira, hogy képes legyen ne kisbaba lenni.
Egyébként is sok más dologgal kapcsolaban is észrevettem, hogy a 3 éves kor nem véletlenül vizválasztó. Sokat változnak a gyerekek ebben a korban néhány hónap alatt is.

Irtál valamit, ami elgondolkodtatott: azt, hogy Hanával sok mindent meg lehet beszélni.
Szintén saját tapsztalat, hogy hajlamos vagyok idősebbnek gondolni a fiamat, mint amennyi, mert jól beszél. Hamar kezdett beszélni, egy kicsit az átlag előtt járt mindig, most már kifejezetten választékosan fogalmaz. De ez csak a verbális érettségre utal, ettől még nem lett hirtelen 5 éves. Ez nem mostani probléma, egy kicsit mindig "okosabbnak" gondoltam, mint ami ténylegesen, ami megfelel az életkorának, és tudom, hogy ezzel egy jó nagy terhet raktam a vállára szegénynek.
Ti hogy gondoljátok?

o
 
 


Hana viszonylag későn kezdett el beszélni (azt a 8-10 kétévest véve alapul akikkel összejárunk). Még csak mostanában csodálkozunk rá az első önállóan megfogalmazott gondolatokra és hát gyakran még csak én értem, meg az apja.
Viszont kb másfél éves korában volt egy vízválasztó. Nem tudom dátumhoz kötni, de olyan mintha egyik napról a másikra történt volna. Onnantól Hana értette amit mondtunk neki. Ez nekem hihetetlen könnyebbség lett.
Nálunk a legnagyobb gondot mindig az esti lefekvés/elalvás jelentette. Hana mindig is cicin aludt el és ez sokáig működött is, de aztán eljött az a kor (kb10 hónapos lehetett)amikor már ébren tudta magát tartani és én bizony este 11 felé laza 40 perces szoptatós dalolgatástól kezdtem a plafonon lenni, mert a gyerek mlg mindig csak tágranyílt szemekkel röhögött a képembe, miközben én majd elájultam. Na ekkor jöttek a mindenféle "jó" tanácsok, aludni tanításról és egyebekről. Ekkoriban éreztem nagyon hiányát annak, hogy nem tudom vele megbeszélni a dolgokat.
Összemérhetetlenül könnyebb nekem úgy kijönni a szobából, hogy előtte elmondom neki mi hogy és miért lesz és tudom hogy értette. És ha vissza akar hívni akkor csak annyit mond hogy anya, nem kell sírnia is hozzá. Mindkettőnknek sokkal könnyebb lett.
na most jól beleszaladtam ebbe a beszéd kérdésbe

ettől még nem lett hirtelen 5 éves

örülök, hogy ez felmerült. szerintem én is gyakran beleesek ebbe a hibába, hogy idősebbnek kezelem mint ami, főleg amióta Iván megszületett. pont mostanában eszméltem rá, hogy azért ő még nagyon kicsi, tulajdonképp még egy kicsit baba. most hogy Ivám mászik feláll, egészen összenőttek.

viszont mostanában valahogy azt érzem, hogy már nagyon nem mindegy mit mondok, mit igérek és konkrétan látom, hogy egy az egybe veszi át a mi mintáinkat. valahogy úgy érzem ha most kialakul valamilyen szokása, arról később már csak igen fájdalmasan tudom majd leszoktatni (pl tv, csoki és egyéb gyerekbetegségek)
Nem szaladnék előre semmiképp, pont azért amit te is írtál, hogy teher neki, de azt se szeretném, ha valahol nagyon megcsúsznánbak a dolgok.
már hetek óta tervezgetem, hogy egy sokkal zártabb napirendet alakítok ki magunknak, nekem is jót tenne háztartásvezetést nézve.
ehelyett (meg főleg alvás helyett) itt fórumozgatok hajnalban
 
 


Sziasztok,

Olyan kérdésem lenne ami nem biztos hogy szorosan idekapcsolodik de a ti babócáitoknak van 'vigasztárgya' tudjátok olyan maci vagy rongyi aminek mindig ott kell lennie ha alszik vagy ha nyűgös. Mert nálunk ezt a szerepet a szopizás tölti be. és azt szeretném kérdezni tőletek hogy szerintetek próbáljak "bevezteni" neki egy ilyen tárgyat? (egy könyvben olvastam hogy lehet ilyet csinálni) igazából az a gond csak a szopival hogy már 13 hónapos de éjszakánként csak úgy tud visszaaludni ha szopik ami most már elég fárasztó azért gondoltam ha lenne egy alvótársa akkor elég lenne ha azt odaadnám neki éjszaka plusz simogatás dudolás stb.tehát ami kiváltaná az éjszakai szopizást. A délutáni alvás is így megy azt nem is bánom jó vele összebújni és piheni kicsit de éjszaka jó lenne aludni már. nálunk nincs cumi ami ugye gondolom kiváltaná ezt a szerepet és a cumisüveg sem jött be (vízzel kínáltam neki).

Köszi Laura
 
 


Szia Laura!
Nálunk volt/van cumi, de ez nem váltotta ki az éjszakai szopikat. Én is annak idején ezt terveztem, hogy majd valami vigasztárggyal, de sajna semmire se mentem vele. Hanának a mai napig nincs ilyen vigasztárgya, viszont a szopi véget ért amikor terhességem 4. hónapjába léptem. Az éjszakai ébredéseknek egyik napról a másikra vége lett.
Szerettem volna ha magától marad abba a szopi, de annyira kellemetlen volt terhesen szoptatni, hogy kicsit rásegítettem.
Én azt csináltam, hogy azt mondtam, hogy most már nagy lány ezért a nincs szüksége már annyi tejcire, hisz van foga és már egy csomó minden mást is tud enni, így aztán estére már nincs is tej a ciciben, de reggel mire felébred lesz. Ahányszor kelt este mindig mondtam neki, hogy tudod, majd reggel. Döbbenet de kb 3 nap alatt teljesen elfelejtette, pedig addig 3 óránként kelt szopizni. Igaz ő már idősebb volt akkor, 18 hónapos.
Utólag visszagondolva, szerintem 13 hónaposan ezt nem lehetett volna vele végigcsinálni. Próbálkoztam akkoriban én is mindenfélével, de annyira megviselte, hogy arra jutottam még mindig akkor sérül mindenki(beleértve engem is) a legkevésbé ha megszoptatom.
A vizes cumisüveg szerintem csak akkor működhet ha nem anya kínálja. Nálunk egy ilyen próbálkozás volt, mert egy este elmentem a barátnőimmel, Hana meg szokása ellenére előbb kelt. Elég nagy sírás és kiborulás lett belőle, de végülis visszaaludt. Ezután döntöttem úgy, hogy érdemes cicimegvonással próbálkozni, hiszen cici nélkül is el tud aludni.

összeségében ha újra csinálhatnám akkor elmagyaráznám neki, hogy mit akarok és miért, meg hogy a cici helyett most ehhez a babához lehet majd hozzá bújni. De ha nagy az ellenállás akkor nem nyúznám, hanem mondjuk 2 hét múlva újra megpróbálni.

KépKép
 
 


esetleg még lehetne olyat is, hogy mostantól a szopikhoz társítod azt a babát vagy rongyit amit vigasztárgynak szánsz, meg alvásnál is a kezeügyébe adod, aztán ha "rákap" akkor már csak a szopit kell mellőle elhagyni. Így nem olyan nagy a váltás. Nem a szopit meg anyát kell elcserélni egy rongyra, hanem csak kiesik a szertartás egyik eleme.
ez persze mind csak elmélet, Hana nem kapott rá a felajánlott vigasztárgyra. Ma úgy alszik, hogy egy cumi a szájában, egy-egy meg a kezeiben :shock: :lol:
 
 


Szia Savitri,

Köszi, lehet hogy megpróbálom a tanácsaidat hátha bejön ha nem akkor marad a szopi tovább és próbálkozom majd később.

Köszi laura
 
 


Sziasztok!

Olyan jó olvasni, hogy más is ugyanazzokkal a nehézségekkel küzd. Zsófi is 3-4szer kel éjszaka szopizni. 4 hónaposan kezdte el, így nem lett külön szobába téve, odahúztuk a kiságyát a miénkhez, levettük róla énfelőlem a rácsot, így most már odajön éjszaka és kedvesen kéri a cicit. Így nekem sem olyan fárasztó, mert nem kell teljesen felkelnem, csak félálomban felülök. És csak várjuk, hogy mikor lesz újra rendes éjszakánk, mikor lehet külön szobába tenni. Titeket olvasva akkor erre várhatunk :-) Szerintetek mikor érdemes külön szobába tenni? Nem késtünk le erről, hogy most már csak egész nagykorában tudjuk külön tenni?

Éva
ewa
 
 


Éva, szerintem nem késtetek le semmiről :D
Én 2 hónaposan külön szobába és saját ágyba raktam a lányomat. Neki ugyanis mindegy volt. Ha aludt akkor bárhol aludt, ha viszont nem akart aludni akkor biza hiába vettem magam mellé az ágyba, ugyanúgy üvöltött. Én így legalább nem csak az élemen tudtam feküdni éjszakánként és jobban kitudtam pihenni magam testileg két szopi között. De igazából nem volt jó. Aztán 10 hónaposan elkezdődtek ezek az esti altatás mizériák. Mindenféle rettenet módszert kipróbáltam, végül az lett a megoldás, hogy magunk közé vettük a nagyágyba. Már sokkal jobban tudtam vele együtt aludni, mert nem féltem, hogy bármelyikünk is ráfekszik és összenyomja. Gond nélkül hátat fordítottam neki, ha nekem úgy volt kényelmes. Nagyon szerettük ezt az időszakot, még akkor is ha a házasélet így igényelt némi szervezést és rákészülést.
Hana akkor került ki az ágyunkból, amikor tesó születése előtt kb 2 hónappal megkapta az új ágyát. Addigra már kialakítottunk egy fix szertartást lefekvésre. Esetünkben ráadásul az a szerencsés helyzet is rásegített, hogy akkor cseréltük meg a hálót és a gyerekszobát, így nem sok minden változott, csak az ágy lett kisebb ahol aludnia kell. Magam is meglepődtem, de az első éjszakától kezdve simán ment a dolog, pedig fel voltam készülve mindenre. Ami a legfurcsább, hogy hiába mutattuk meg, hogy hol a nagy ágy és hoigy mi ott alszunk, soha nem jött át. Ha felébredt éjszaka, inkább kiment a nappaliba és ott sirdogált, de olyan is volt, hogy ott találtam a díványon álmában.
szóval ha a saját példámat veszem alapul, nincs is olyan messze az az idő. Hana kb 20 hónapos volt amikor saját ágyba költözött.

Kiváncsi vagyok most a tesónál hogy lesz. Ivánt is átköltöztettük a gyerekszobába amikor 2 hónaposan kinőtte a mózest. De az ő helyzete már más, hisz neki ott van Hana.
 
 


Savitri: köszi a választ! Igazából nem bánom, hogy ott alszik velünk, szeretem nézni és hallgatni ahogy alszik, amikor felnevet álmában :D
ewa
 
 


Sziasztok!

Savitri, nagyon ismerős, amit írtál. Én lánykám lassan 3 éves, és bizony sokára kezdett el beszélni ő is. Most tartunk ott, hogy hosszabb mondatokban fejti ki a közölni valóját, nem 1-2 szóban.
Valóban nagyon nehéz, főleg most, hogy nálunk is itt a tesóka.
Veled ellentétben, én talán éretlenebbnek kezeltem. Most látom, hogy próbálkozik eljátszani, hogy nem érti meg, mit mondok. Régebb óta játszhatja ezt, csak mostanában bukott le, mikor saját akaratát már jobban kifejezi beszéddel.
És bizony eljátssza azt is, hogy ez vagy az nem sikerül neki, amit már tudott addig. Figyelemfelkeltés bizonyosan, meg a felfokozott idegállapot is, amit a kis jövevény (és a vele járó változás) okozhat.
Ami nálunk bejött, mint megoldás az általad is felvetett dologra, hogy megkapja a figyelmet, elmegyek kezet mosni vele, segítek is, de csak miután megpróbálta. Persze közben is vele vagyok, hogy megnyugodjon, de nem avatkozom közbe. Nem baj, ha "véletlen" nem sikerül, csak próbálja meg. Ez nekünk bevált. Így megkapja a figyelmet is, de az önállóságot is gyakorolja.

Lenne egy kérdésem is, látom nagyon otthonosan mozogtok a témát illető irodalomba. Tudnátok ajánlani olyan könyvet, amiből esetleg egy kis segítséget kaphatnék? Az a problémám, hogy nagyon görcsös a lányom. Benne vannak ösztönösen olyan korlátok, amiket szeretnék feloldani, de nem találom a módját. Ez nem új keletű dolog nála, alaptermészetének velejárója, de rossz nézni, ahogy nem mer átlépni bizonyos korlátokat, amik csak a saját fejében léteznek.
Elég tanácstalan vagyok. :roll:

KépKép
KépKép
 
 


[url]Lenne egy kérdésem is, látom nagyon otthonosan mozogtok a témát illető irodalomba. Tudnátok ajánlani olyan könyvet, amiből esetleg egy kis segítséget kaphatnék? Az a problémám, hogy nagyon görcsös a lányom. Benne vannak ösztönösen olyan korlátok, amiket szeretnék feloldani, de nem találom a módját. Ez nem új keletű dolog nála, alaptermészetének velejárója, de rossz nézni, ahogy nem mer átlépni bizonyos korlátokat, amik csak a saját fejében léteznek.
Elég tanácstalan vagyok. [/url]

Fioona :) Ezt egy kcisit bővebben/másként kifejtenéd? Így nekem nem világos, mire gondolsz.

 


hehe, a fenti természetesen idézet és nem link - nekem meg már tényleg kell egy szemüge.

 


Húha. :shock: Hogy mondjam másként, hogy ne regény legyen belőle. :D
Ott kezdődik, hogy ezeket tőlem örökölte. Számítottam rá, hogy így lesz.
Számos apró dolga van, ami ide vezethető vissza. Pl. csikorgatja a fogát. Elfolytja az érzelmeit. Hárítja a dicséretet, pl. ha mondom neki, hogy szép, akkor kijelenti,hogy ő nem az. Széklete 6 naponta van. (bár valami rejtélyes oknál fogva, épp az elmúlt napokban napi 2-re változott, még nem jöttem rá mitől, kopp-kopp) Étkezése nem indoklja.
Vagy minap rám szólt, hogy ne kézzel egyek, hanem villával. :shock: Na ezt aztán, nem hallhatta a környezetéből.
Igazándiból nem tudom, mivel tudnám írásban érzékeltetni. :? Ezek mind lehetnének átlagos mértékűek is, de sztem nálunk nem azok.
Bizonyára jobban kivagyok élezve ezekre a dolgokra saját szorongásaim miatt, de párom szerint is vannak görcsök benne.
Tisztában vagyok azzal is, hogy ha engem oldottabbnak lát(na), ő is az lesz. Nevelni nem szavakkal, hanem tettekkel, példával lehet. Hogy egykori tanáromat idézzem. Viszont remélem sikerül ráakadni egy olyan módszerrel, ami esetleg pozitívan visszahatna rám is. :twisted:
Nem arról van szó, hogy nem fogadom el olyannak amilyen, hiszen ez a legfontosabb, csak szereném rávenni, hogy legyen kicsit nyitottabb, lazább. Nem megváltoztatni szeretném, nem is lehetne. Csak átsegíteni ezeken a nehézségeken, hogy kezébe adjak egy olyan módszert, amivel előnyt kovácsolhat ebből a tulajdonságából. Hiszen ahogy mindennek, ennek is két oldala van.
Csak egyenlőre nem tudom, hogyan is kéne csinálni ezt. :?
Egyébként nagyon értelmes, okos, szófogadó természete van. Sok mindent szépen meglehet vele "beszélni".
Remélem sikerült érzékeltetni amit akartam. Biztos kicsit szétszórtan írtam, de legalább 6× kellett félbeszakítanom, és most is indul a szopiműszak, úgy hogy be is fejezem. :wink:

KépKép
KépKép
 
 


Megint problémázni jöttem... Nagyfiam krizisben van éppen. Az ok igen nyilvánvaló: a kistesó elkezdett mászni. Kb 3 héttel a kicsi megindulása után jelentkezett a nagynál egy hisztis, engedetlen időszak, ami még most is tart, sőt kiegészült egyéb tünetekkel: kisbabát játszik, és utánozza a kicsit. MInden erejével azon van, hogy kicsikarja az őt megillető figyelemet.
Tudom, hogy ez a helyzet, azt is tudom, hogy nem bosszankodni kell miatta, nem rászólni folyton, nem vezsekedni vele, hanem segiteni neki. Csak azt nem tudom, hogyan is csináljam... Mondjuk amióta rájöttem, hogy mitől is borult meg szegény, sokkal jobb a helyzet, mert nem szimpla szülőbosszantásnak fogom fel, tehát nem is bosszant fel annyira :) De azért jól jönne néhány praktikus jótanács.
köszi
o
 
 


Orsko, egy barátnőmnél az hozta meg a nyugalmat, hogy csináltak a nagyobbnak egy elkerített részt, ahova a kicsi nem tudott bemászni.
nem tudta szétrombolni az ott épített várat stb...
szerintem ez akkor is bejöhet ha nem pont az a probléma, hogy a kicsitől nem tud játszani. Ezzel a saját területtel talán elvehetjük a "felségsértés" élét.
Épp most voltam náluk és nagyon jól működött, el is határoztam, hogy Hanának is csinálok ilyen saját területet.
 
 


Most ezt mindenhová felteszem: úgy alakult a sorsunk, hogy el kell "otthonról" költöznünk. De nincs hová. Arra jutottam, hogy ha a hitem és elveim szerint nem akarom kiereszteni a babámat a kezeim közül idejekorán, akkor olyan munkát kell kitalálnom, ami biztos jövedelem, tisztességes és vele együtt végezhető. Így családi napközit szeretnék nyitni, ez egy tulajdonképpeni bölcsi és ovi helyettesítő, persze az én szám íze szerint mindenféle fejlesztős hókuszpókuszt kihagyva, kis éneklős-körjátékos foglalkozáést kivéve, szabadjátékon alapuló elfoglaltsággal. Amiért ezt írom: Szükségem lenne egy családi házra/lakásra, ahol mi is lakhatnánk és a tevékenység is végezhető lenne (pillanatnyilag nem tudok érte fizetni, de vagy közös vállalkozás nyereségrészesedésként, vagy kicsit később fizetendő bérleti díjként tudnám téríteni . Ez egy gyes melletti legális vállalkozásforma, amit az állam és a helyi önkormányzatok is támogatnak - pillanatnyilag ideálisnak tűnik. A már meglévő CsaNák mind jól működnek, hisz óriási az igény rájuk bölcsődei és óvodai helyhiány miatt.
Kérlek benneteket, ha elindít ez valamiféle gondolatot, esetleg ismertek olyan embereket, akiket érdekelhet/tudnak segíteni - szóljatok! Köszönöm szépen előre is.

 


Másenyka drága!!!! Hát tenéked meg boldog névnapot, még beleférünk a mába :):):)

 


Elnézést, a névnapit nem ide akartam :lol:

 


Orsko!

Hát, nagyon ismerős a helyzetetek :). Kb 1 hónapja nálunk is kitört a hiszti nyafogás formájában, semmi se jó címszóval. Nem könnyű...

Viszont amit Savitri írt, megfontolandó. Ki is próbálom. :)

Akkor lesz jobb a helyzet amúgy, ha ugye nem veszem fel ezt a nyafit és próbálok figyelmesebb lenni a naggyal, csak nem mindig sikerül, mert amikor kettesben lennénk, akkor általában nem akarja, más dolga van :cry:

Ha van még valakinek ötlete, én is vevő lennék rá.

Orsi
 
 


Sziasztok!

ti meddig mentek el olyan dologban, amit a gyereketek nem akar, de ti, mint szülők úgy gondoljátok, hogy azt márpedig kell.
Ha az az ára, hogy a gyerek "sír", mert olyat kell csinálnia, amit ő az adott pillanatban nagyon nem akar?
Hol kezdődik az erőszak? Mondjuk ami még nem családon belüli, de már rá lehet húzni, hogy erőszak?
Olyan dolgokra gondolok pl., hogy az én gyerekem utál kezet mosni, de kutyázás után KELL!, hiába cirkuszol. Ugyanez a helyzet az orrszívással. Utálja, de erre nincs jobb módszerem, amíg meg nem tanulja maga kifújni. Utóbbi napi kb. 2x1 perc, de ilyenkor közelharc van. Vagy pl. napközben tudom, hogy már nagyon fáradt, de ő még randalírozna, és a fizikai fölényemet is kihasználva az ágyban tartom :oops: (nem durván, nem türelmetlenül, csak határozottan ott tartom, és ilyenkor kb. egy perc felháborodott kajabálás (nem sírás) után el is alszik).
Ez a három dolog van nálunk, amit nem tudok másként megoldani, mint hogy valamilyen szinten "erőszakos" legyek.
Utálom magam miatta, de nem vagyok elég ügyes, okos ahhoz, hogy másként csináljam :(
Szeretném humánusabban megoldani ezeket a dolgokat, mert félek, egy idő után bizalmatlansághoz vezet ez a fajta erőszak, és nem tudom, hol, mikor és hogyan fog visszaütni, vagy milyen nyomokat hagy majd a gyerekben :(
Kisegítenétek jó ötletekkel?

Köszönöm!

Viki


Sziasztok,

Nekem egy jó módszer kéne arra hogy az utcán ne szedje fel az eldobott cigerattákat. Mióta megy szeretem és ő is szereti ha sétálhat mellettem a járdán és szeretném is ha ez így lenne mert így tanulja meg majd a közlekedést is. Ma viszont 3* vesztünk össze az utcán mert sétált cigarettát talált levettem mert nem akarja eldobni magától hiába kínálok cserébe mást pl virágot( az nem olyan érdekes ugye) ugyhogy a végén már úgy döntöttem hogy akkor nem sétál mert abból csak veszekedés van. szoktunk sétálni a réten is (mivel falun lakunk) az tudom jobb is neki bármit felszedhet de azért néha kell menni az utcán is ugye meg ott lehet legalább emberekkel találkozni (réten senki soha) szeretném ha megtanulná de állandó veszekedés árán nem jó, meg el is rontjuk a délelőtti sétával így az egész napunkat. Szerintetek várjak még az utcai sétával és próbáljam meg később majd?

köszi Laura
 
 


Ez az erőszak kérdés érdekes. Szerintem nincs földi ember, aki semmi erőszakkal meg tudja oldani a gyereknevelést... Vagy van? MIt mond erről a positiv discipline? Mert ugye nem csak az az agresszió, ha lecsapom a gyereket :shock: , hanem az is, ha keményen rászólok (a 10 hónapos lánykám hogy meg tud rémülni egy emelt hangú rászólástól....)
Valahol olvastam, hogy az agressziónak meg van a maga helye és szerepe a gyereknevelésben és az életben is. Mértékkel!!

Hülye párhuzam, de aki kutyás érteni fogja: van a kutyakiképzésben egy pozitiv megerősitésen alapuló irányzat, amivel csodákat lehet elérni. De a fegyelmezésre nem alkalmas. A kutya kiröhögi a gazdáját, ha klikkelget neki, vagy jutalomfalatokkal tömi, miközben azt akarja megtanitani neki, hogy ne rohanjon ész nélkül az autók közé....

Viki, amúgy én nem követelem meg a gyerekektől, hogy kutyázás után azonnal mossanak kezet, mert akkor kb mást sem csinálnánk :) inkább arra figyelek, hogy evés előtt mossanak kezet. De olyan még a 3,5 évessel is csak szökőévente egyszer van, hogy ez simán menne. Ő már elég nagy, és szépen megmagyarázza, hogy most éppen miért nem kell valójában kezet mosnia....
Orrszivás problámája a naggyal akkor oldódott meg, amikor még nem tudott ugyan orrot fújni, de magának intézte az orrszivást: bekapcsolta a porszivót, odatette az orrához a szivókát. Ez elég érdekes volt ahhoz, hogy szivesen csinálja. A kicsivel még közelharc... én is szoktam azon gondolkodni, hogy ezzel, vagy egy jó kis középfülgyulladással okozok-e nagyobb kárt a gyereknek...

o

más: a múltkor irtam a hisztis, mérgeskedős, regresszálós problémáról. Úgy tűnik megoldódott, és megint feltaláltam a spanyolviaszkot :) ha mérgeskedik a gyermek, azt és úgy csinálom, amit ő is szokott, ha én mérgeskedek: szólok neki, hogy na, ne legyél mérges, ne beszélj ilyen hangon. Ha ő szól igy rám, én is mindig abbahagyom a hisztizést :)
 
 


Nálunk a 3,5 évesnek tudtára adom, hogy pl. miért kell az orrszívás (jó, nem tudományosan, de elmagyarázom), kicsit nyafog, de nincs mese. Ja és ő is szívta már le magának, így szívesebben is csinálja :)
Szerintem az elengedhetetlenül fontos dolgoknál kell a szülői határozottság, ha ezt érzik, szerintem nincs baj és ez nem erőszak.

Nálunk a reggeli átöltözés kritikus. De miért? Este minden sima. Könyörögni kell, hogy vegye le a pizsamát és induljon a nap. Amúgy mióta próbálok tudatosabban több figyelmet szentelni a nagynak, jobb a helyzet nálunk is hiszti fronton. Én is viccelődtem vele, ha nyafog egész nap és is így fogok vele beszélgetni, na ez nem tetszett... :)

Tabajd!
Én azt gondolom, hogy ha nem tudod elterelni a figyelmét, várjatok még vele. Amúgy nyilván elmúlik az érdeklődése a csikkek iránt. Vagy egyszer hagyod, kedvére csikkezik, és talán utána nem lesz már annyira érdekes... :lol: :)

Orsi
 
 


Sziasztok!

Köszi-köszi!
A 10 hónaposnak egyelőre muszáj nekem orrot szívni, de amint elég ügyes lesz hozzá, (és persze mutat rá hajlandóságot), hogy maga szívja, azonnal átengedem neki a kormányrudat :-)
Orsko, elgondolkoztam a középfül dolgon. S inkább okozom neki én a kellemetlenséget naponta 2x egy percig, minthogy esetleg begyulladjon neki, s esetleg még szurkálást is el kelljen viselnie idegen emberektől. Márcsak azért is, mert a férjem nagyon fülfájós volt annak idején, és neki sokszor szúrták a fülét, s nem lehet tudni, kitől örökölt fül-téren a kölök.


Kutyázás után azért mosom, mert ő mindent a szájába vesz és rág, tehát időnként a keze is óhatatlanul megrágódik :lol: , a mi kutyánk pedig udvari kutya, s így inkább nem rizikóznék.

Ügyesek vagytok, hogy viccel elütitel a hisztit :D

Tabajd, és ha vinnél magaddal egy bevizezett rongyot, amivel csikkezés után legalább megtörölgetheted a kezét, addig is, amíg meg nem unja? Enyém még szerencsére nem tart ott, hogy szedné, de szerintem nincs messze az idő :shock:

Viki


Viki,

Ki kell kísérletezni, hogy hogyan megy a leggyengédebben a dolog. Mindenkinek más jön be. Megpróbálhatsz egy hullámhosszra kerülni vele először. Például megmondod, hogy kezet kell mosni, nem tágítasz, (de türelmes maradsz) és vársz egy fél percet, míg megengedi. Vagy ki kell venni az ollót a kezéből. Ilyenkor meg lehet fogni, nem elengedni, de csak akkor veszed el, amikor már elengedi a kis ujjaival. Nem tudom érthető-e amit írok.
Aztán el lehet gondolkodni, hogy tényleg kell-e. És hogy miért. Nekünk legalábbis úgy volt, hogy csak akkor hallgatott rám, ha én tisztában voltam vele, hogy miért nem engedek meg valamit. (Lehet, h. ez már picit később volt, úgy másfél éves korban).

Én próbáltam ezt a gyengéd nevelést, amennyire sikerült (mert hát a hozott anyag :?). Aztán jött a négyéves kor, és olyan nehezen birkózott meg szegény azzal, hogy nem minden az ő szája íze szerint megy. Akkor rájöttem, hogy néha nem baj ha sír egy gyerek, kisebb csalódásokon muszáj átesnie, nem lehet mindent elkerülni. Az a lényeg, hogy ott legyek neki, és átsegítsem rajta. Most már nem sír annyit.
Na de ezt csak úgy mondom. Egy tízhónapost nem kell sírni hagyni, csak azért, hogy megtanulja :lol:
 
 


Viki,

Most próbálkoztam azzal hogy hagytam szedje össze a csikket hátha megunja na ez egyelőre nem vált be, de most már volt hogy a szájába akarta venni. Ugyhogy egyelőre nem sétálunk az utcán.

nálunk két kutya van és sokat vagyunk kint, Emese elég nyálas is szokott lenni, mi akkor mosunk kezet ha bejövünk különben nálunk is mehetne az állandó kézmosás. :D nálunk szerencsére ezzel nincs gond.


Laura
 
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

cron