Új privát üzeneted érkezett!

Ezt a topicot azért nyitottam, mert rájöttem, hogy nagyon sok anyuka van körülöttem, aki nem meri felvállalni, hogy nem tud, vagy éppen nem akar szoptatni. A társadalmi nyomás oly nagy szoptatás ügyben, hogy sok kismama szégyenkezik, stresszel nem utolsó sorban kirekesztve érzi magát, ezért hazudik, hogy tápszerrel eteti a gyerekét. Ha vannak anyukák, akik ezt megélték szívesen várom ide, vagy akárkinek van véleménye ez ügyben nagyon kíváncsi vagyok..

Hozzáteszem sem a tápszer, sem a szoptatás mellett sem ellene nem foglalok állást, hanem az anyák döntésének jogáról akarok eszmecserélni és arról, hogy jó lenne, ha a szoptatni nem tudó/nem vágyó kismamák nem szégyenkeznének többet a helyzetük, vagy a döntésük miatt.

Kép
 


Léda, ezt nagyon szépen megfogalmaztad!

Én nem szoptattam, sajnos, kb egy leveseskanálnyi tejet tudtam magamból kisajtólni.

Nem tudom, mi lehetett az oka, talán többrétegű.

állandó görcseim voltak a terhesség folyamán, az okára már csak a szülés után jöttek rá, nem vették észre az epeköveimet (80 db-ot) és az epegörcseim hitték méhtevékenységnek, a méhlepényem megöregedett a szűnni nem akaró görcsöktől és kivették a babámat, mert már a szívhangja is alacsony volt.

Ok lehet , hogy stresszletem sokat, a szüés előtt a sok kórházi bentfekvés miatt, a görcsök miatt, majd a koraszülés miatt , aztán meg amiatt, hogy kicsi volt és nem bírta bekapni a cicim, pedig próbálkoztam,próblkoztam a szopival és végül 4 hét kínkeserves próbálkozás, mindenféle bogyó és itóka kipróbálása és közben szűnni nem akaró epegörcseim miatt a szülést követő 4. hétben megoperáltak.
Kivették az epeköveim és többet nem próbálkoztam szoptatással.
Adig sem ment.

Elegem volt abból, hogy üvölt a gyerek, éhes, üvölt, üvölt és üvölt, én meg vele sírtam, marcangoltam magam, hogy nem megy, én vagyok rossz, ráadásul a külvilág is ezt gondolta, mondta is.
Szörnyű volt a lelki nyomás...

Végülis 2 hós koráig idegen anyukák teját adtam neki, és kiegészítésképp tápszert, majd tápszert és végül jött a hozzátáplálás.

A gyerekem jól van, egészséges, gyönyörű és okos.És nincs ennél fontosabb. Ő nem fog felnőttként (ahogy én sem tettem anyunak) rossz szemmel nézni, hogy nem adtam neki anyatejet, az én anyatejemet, most sem néz úgy, imád, rámnéz és röhög, bújik, szeret, kimutatja, mit gondol, látom, hogy szeret. és ennél nincs is fontosabb.

Még ma is kérdik, szopik-e, eddig illletve jó sokáig csak a szemem sütöttem le, hogy nem, nem is szopott, láttam a megvetést és a sajnálatot is egyben, ma már vállat rántok, közlöm, nem de nincs is hátránya ebből.

A legnagyobb baj ott van Magyarországon, hogy sajnálják a nemszoptatós anyukákat, pedig nem kéne, ez van, nem lehet mit tenni, ami nincs, nincs, nagyon jó tápok vannak már, aki könnyedén szoptat, nem tudja, milyen szenvedni és szenvddni látni a gyermeket.Nem tudja, milyen lelki válságon megy át valaki, aki nem tud szoptatni, hisz akkora az elvárás.
Külföldön ez már nem tabutéma, ott már fejlettebb annyival a közvélemény, hogy nem sajnálják és nem is nézik le azt, aki nem szoptat.Ott nem csinálnak az anyukáknak, te nem vagy jó mert nem szoptatsz-típusú lelkiismeretfurdalást.

Én amikor meghallom, hogy anya nem szoptat, igyekszem segíteni, hogy túllépje, amit érez, mert nekem is nehéz volt és tudom, neki is az, jó erről beszélgetni...
Vendég
 


Hunci,

Jó, hogy írtál. Nekem ugyanaz a tapasztalatom mint neked.. Amikor előszőr megkérdezték, hogy szoptatom a 2 hónapos gyerekem gond nélkül mondtam, hogy nem, mert nem volt elég, kicsit szopik, de igazán tápszeren él, de olyan megvetésben volt részem, hogy onnantól elkezdtem titkolni és még jobban kínozni magam, hogy esetleg rossz anya vagyok... Sajnos mindenkinek ez volt az első kérdése és utána jöttek a tanácsok, hogy szoptassam csak, mert egyébként... Egyébként mi?? A gyerekem ugyanúgy felnő, nem lesz 3 füle, 3 szeme, egészséges lesz és kötödni fog annak ellenére, hogy tápszert evett. 3 hónapban telt, amig elfogadtam a helyzetet és kiálltam magamért.
Nem értem honnan ez az ellenszenv a nem szoptató anyukák iránt? Miért kell kirekeszteni, lenézni és bánatni? Mintha kényelemből tenném, de mégha úgy is döntenék, hogy direkt nem szoptatok ahhoz sincs senkinek semmi köze. Egyébként aki nem szoptatja a gyerekét az sok pénzt fizet a tápszerért, folyamatosan sterilizálja az üveget, kidobja az el nem fogyasztott tejet, éjszaka fel kel, kimegy a konyhába, hogy elkészítse a tejet, miközben a szoptató anyukák maguk mellé teszik a gyereküket és elalszanak ami alatt a gyerek szopik..Hát ez lenne a "tápszeres anyukák" kényelme?
Nagyon jó lenne, ha ezt a fölösleges terhet nem tennék a kismamákra és hagynák őket érvényesülni, úgy ahogy tudnak és ahogy akarnak. Azóta én is folyamatosan támogatóm azokat az anyukákat akik nem tudnak szoptatni, hogy ne aggodjanak a gyerek felnő tápszeren is..Remélem olvassa ezt aggodó anyuka is és nem fogja fölöslegesen megélni azt az ellenszenvet amit mi.

Kép
 

 
 

Léda, hát igen.
Ezen sokat agyaltam én is.
sokan azzal magyarázzák, hogy hú de könnyű, nem fáj, nem megy szét a cici, csak bedugom a cumit oszt jó napot.
De ez nem így van.
Sterilizálás, sterilizálás és sterilizálás.
Éjjel van, hajnali akármennyi, gyerek felébred, éhes, én felébredek, villany fel, melegítés, kajcsit megette, villany fel, tej kiönt, elmosni, majd beáztatni, ezt kezdetben éjjel 2-3x is, nagyjából nem aludtam semmit sem, mert a villany engem szépen felébresztett...tiszta nyűg volt az egész, alig vártam, hogy elmenjen ez a réze az időnek és végre aludjon éjjel...hát mennyivel egyszerűbb, felkelek, odabotorkálok, cici be és alszunk...
EGy doboz Beba ha start aktív 2000 Ft körül volt, ezt havit nem tudom mennyi adagban, nem olcsó, és egyre többet ivott, egyre több fogyott, kérem szépen, akkor ezt most kényelem?A fenét. Kényszer.Nem jobb, egyáltalán.
Olyan jó érzés a babaúszin, ahogy szoptatják a kicsiket, látom, hogy anya és baba élvezi én meg meg sem tapasztaltam...
De túljutottam ezen és már leszarom azt, aki ezért piszkál, hogy nem jó anya az aki nem szoptat?
Hülyeség. Nem ezen múlik. Rá kell nézni a gyerekre, és ha boldog, semmi gond, akkor bizton lehet állítani, hogy nincs probléma, széen fel fog nőni anyatej nélkül is.
Amúgy meg hány de hány olvan anya van, aki szoptatott és verte a gyerekét neadjisten és hasonlók.Szóval a jó anyaság nem az anyatejnél kezdődik...

Nem szabad lelkifurit érezni, csak mert nincs tej vagy sak mert valaki nem akar szoptatni, mely utóbbi egyéni döntés.
Rossz világban élünk még. De talán nyugatot majd ebben a szemléletben is követni fogjuk.Talán.Remélem.
Vendég
 


Sziasztok!

Kemény témába nyúltatok bele, azt hiszem.

Alapvetően az a baj, hogy mindkét tábor végletesen gondolkozik. Onnan, hogy segítsünk a szoptatásban azoknak, akiknek nehezen megy, eljutott a dolog odáig, hogy ha nem megy, biztos nem próbáltál meg mindent.
Ahogy a másik oldalról, a tápszeres babák mamái részéről meg eljutottunk oda, hogy tök mindegy, mit eszik a baba.

Szerintem az igazság valahol - odaát és - középen van. Egyrészt nyilván az anyatejnél nincs jobb választás, de nyilván a tápszer jó szolgálatot tesz, ha amúgy a gyereket az éhezés fenyegetné. Másrészt abban is biztos vagyok, hogy a tápszeres babák mamái elképesztő erőfeszítéseket tettek a szoptatásért, míg végül a tápszer mellett döntöttek. Lehet, hogy nem voltak a megfelelő infók birtokában, lehet, hogy nem volt mellettük egy olyan személy, aki érdemben tudott volna segíteni, lehet, hogy egyszerűen nehezebb dolguk volt, de biztos, hogy sokáig, erejükön felül is akár, próbálják helyrehozni a szoptatást. Van, hogy nem sikerül.

Attól viszont feláll a szőr a hátamon, mikor a két oldal hívei úgy mutogatnak egymás felé, mint apáca a sátánra, ítélkeznek, megítélnek. Miért?

Hiszen azt azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy igen: a jó anyaságnak nem mérőfoka - de legalábbis nem egyedüli, kizárólagos mércéje - az, hogy mivel, milyen módon táplálod a gyermeked.

Ja, egyébként, nekem sikerült, mázlista vagyok. A lányom 2,5 éves koráig kapott anyatejet. És ahogy azért is összeteszem a kezem, hogy nem kellett megismernem a császárral szült anyukák kínjait, azért is hálás vagyok, hogy átélhettem a lányommal a szoptatás intimitását, azt az érzést, hogy a saját testemből táplálom őt. De ha nem sikerült volna, azt gondolom, akkor is jó anyja lehetnék a gyereknek, nem mellesleg nem kérnék a kioktató, lekezelő tanácsokból. A jószándékú segítőkre viszont biztos hallgatnék.
dia
Budapest
 
 
 


Attól félek, hogy ez a topic is majd a "Szoptetni szerettünk volna, de nem sikerült" sorsára jut, ide is bejönnek majd olyanok akiknek sikerült és a szoptatás mindennek felett valóságát fogják bizonyítani, no meg azt, hogy ha nektek nem sikerült szoptatni, akkor csakis bennetek van a hiba, vagy azért, mert engedtetek a belső kétségeiteknek, vagy azért, mert rossz tanácsokat kaptatok. Merthogy - és most jön a bűvös mondat: csakis az anyák 2 %-a képtelen a gyereke szoptatására, mert náluk szervi okok vannak.

Holott a gyakorlat azt mutatja, hogy a dolog sokkal bonyolultabb. Mert vannak akiknek soha egy csepp teje sem termelődik, de inkább azok vannak többségben, akiknél termelődik ugyan tej, de nem elég, illetve - láss csudát - pár hónapig, 2-3-4-5-6 , tudnap valamennyit szoptatni, de aztán egyik napról a másikra abbamarad a tej. Mert hiába mondják, hogy ez nem így van, a agyakorlatban igenis soknál van úgy, hogy a szülés utáni első menzesz után leáll a tej, ágyő.

Én ismerek egy csomó anyát, akinek az a problémája, hogy ugyan hogyan szoktassa már le az állandó szopásról a 2 év körüli gyerekét, és ismerek majdnem ugyananynit, aki az előbb felsorolt halmazba tartozik.

Azért, mert a WHO azt ajánlja, hogy a csecsemő 6 hónapos koráig lehetőleg csakis anyatejet kapjon, és legalább 2 évig kapjon anyatejet, attól még nem kéne ezt mindenkinek magára húznia. Mert a WHO jót akar: ez egy világszervezet, és az elmaradottabb földrészeken, ahol általában fertőzött a víz, ott a tápszer valóban káros, vagy ahol a kecske, bivaly, tehéntej pótlás az egyedüli másik variáció, ott valóban nagyon sok kisbaba hal bele ebbe a táplálási módba, no meg ami igaz az igaz, a csecsemő gyomrába leginkább a saját anjya teje való, mint a legmegfeleőbb táplálék.

Mint a neki legmegfelelőbb táplálék. Ez a lényeg, mert a gyerek immunitása nem az anyatejtől függ, az több lépcsőben alakul ki, és éppen emiatt egyszerűen nem hiszem el, hogy a modern, minden higiéniai és életkori viszonyoknak kialakított mai tápszerek mellett egy baba csakis emiatt betegesebb lenne.

Ez a szoptasson minden anya ez egy kampány, ami pár éve kezdődött. Az, hogy a szoptatás jó dolog, és bárhol lehessen szoptatni, mert minden nyilvános helyen legyen egy intimebb helység erre a célra (és ez nem a wc!!!) , az is jó dolog. Az is jó dolog, hogy legyenek erre kiképzett szoptatáshoz értő tanácsadók, akik segítenek, ha valami nem stimmel.

De az már nem, amit írtatok, hogy azok akik tápszereznek, azok ki vagy ki nem mondott sajnálattal kezelendők azok részéről, akik szoptatnak. Sőt, az sem helyes dolog, hogy sok gyerekorvos és védőnő is megtagadja a tápszer felírását, mert majd megjön az anya teje most hisztizik kicsit, de aztán majd meglátja, hogy nekünk van igazunk. Az már nem jó dolog, hogy a szoptatási tanácsadók - bár főleg inkább a híveik - úton útfélen nem a kisbaba szépségét nézik, hanem egyből arról kezdenek bezsélni, hogy no és szoptatsz e, van e tejed, miért nem, majd én segítek stb.

Énnekem a két lányom tápszeren nőtt fel, annak idején a kórházból úgy enegdtek el, hogy hiába mondtam, hogy van egy fájó csomó a mellemben, azt mondták nem érdekes majd kiszopja a gyerek, de mivel befelé fordult mellbimbóm volt, ez a csomó egyre nagyobb lett, aztán amikor tyúktojásnyi lett, akkor a lázam is felment, és innentől kezdve egy horror volt az egész, mire a sok atibiotikusm, borogatás, jegelés, anyámkínnya után a sebészetre kerültem, kapásból másfél liter genny jött ki belőle, és 3 hétig dréncsővel a mellemben járkáltam, mert állandóan ujratermelődött. 15 kilót fogytam ezalatt, és persze szoptatni nem volt szabad. Az már csak hab a tortán, hogy a másik lányomnál ez a mellem halott volt, mert átvágátk az összes tejmirigyet, mire megtalálták a tályogot. És a második lányom nem is volt hajlandó szopni, egy ideig fejegettem neki, (akkor még csak kézzel lehetett) aztán mikor az ép mellem is lilult-kékült, abbahagytam.

Egyiknek sincsen semmiféle immunbetegsége, állitom, hogy annyit betegeskedtek mint én gyerekkoromban, meggyőződésem, hogy a hajlamot öröklik, és ezen nem segít az sem, ha iskolás korig szoptatja az ember a gyerekét.

A lányomnak 6 hónapos koráig sikerült szoptatnia, de tápszer pótlással, mert kevés volt a teje. Amennyi volt, azt a gyerek kiszopta. 6 hónapos korában egyik óráról a másikra elment a teje így ahogy mondom. De közben állandóan lelkiiismeretfurdalás valt, hogy tápszert is ad, meg hogy neki miért nem sikerül, hála a sok jótakaró szoptatáspárti anyukának.

Az anyaság nem onnan mérődik, hogy valaki szoptat avgy nem. Az anaság neheze a szoptatás után következik, amikor már nem csak babázni kell, hanem nevelni is, példát mutatni, megbirkózni a sok megoldhatatlannak látszó helyzettel, a gyerek beilleszkedésével... hadd ne soroljam tovább.

(A nagyobbik lányom, aki elég ezoterikus, és sokat réved a múltba, meg előző életekbe, a minap megkérdezte tőlem, hogy meddig szoptattam őt. Mondtam, hogy 5 hétig, de ha akarod, idejöhetsz, és szophatsz még pár hónapig tőlem, ha ez kimaradt az életedből... jór röhögtünk.) :)

Üdv: eszterlánc


(Elnézést a sok félreütésért, az az igazság, hogy nem túl jó már a szemem, no meg egyből a küldés -re kattintottam.)

Üdv: eszterlánc


Eszterlánc, remélem nem hal ki így a topik és nem odajutunk, hogy kiosztanak minket.Ez a topik arról szól, hogy hogyan bírkozzunk meg, ha nem megy.
Nem állítjuk egymással szemben a tejet és tápot, itt rólunk van szó, akiket megsajnálnak, akik gyerekét sajnálják és már előre látják, hogy szegény gyermek mennyi és mennyi baja lesz így tej nélkül.Ez rólunk szól, hogyan kell vagy lehet elviselni, felhívni más figyelmét, hogy nem ő van egyedül, aki megküzd a lelkiism-furdalással.
Amúgy nem semmi, amin átmentél te sem...
És iszonyat jó dolgokat írtál le, ez az amiért van ez a topik, hogy nem minden úgy van, ahogy a mesében...

Dia, irigyellek, persze csak jószándékból!Egy aranyközápút kellene, de nagyon nehéz megtalálni...És nem mindegy, mit eszik a baba, hisz én mint egy "tápos gyerek anyja" odafigyelek, mi merre meddig, csak annó egy kis meglrtlst akartam, de nem sajnálatot vagy épp megvetést.Kemény dió ez a téme, nyilván lesz itt hideg és meleg , remélem hogy lesznek hszek még, és bízok benne, hogy mindkét oldal tanul egy kicsit, egyik azért, hogy ne nézze vagy sajnálja a másikat, másik azért, mert túl kell lépnie a saját önsajnálatán és a saját maga hibáztatásán.

(félreért.elkerülése végett, nem minden anyatejes anyuka lenéző vagy sajnálkozó mint ahogy nem minden tápos anyuka önsajnálkozó, magát hibáztató)

és ami fontos, bár nem ebbe a topikba tartozik, fel kell hívni az anyatejes anyukák figyelmét arra is, hogy akinek sok van, adja le, adja el annak, akinek nincs...én összeteszem a két kezem, hogy volt két kedves anyuka, akiket ismertem és odaadták a tejüket illetve hálás vagyok az ismeretlen gyűjtős anyukáknak , hogy elhozhattam a tejüket a gyűjtőből.

A betegség kérdése pedig:
az én gyerekem kétszer volt beteg, egyet a babaúszi után közvetlenül, egyet most, de egyik sem tartott sokáig, nem az anyatejen múlik az immunrendszer, hanem a genetikán és a környezeten.
Vendég
 


Én is remélem, hogy nem megy el ebbe az irányba, és tökéletesen igazad van, hogy csak az anyák egy része méri az anyaságmibenlétét onnan, hogy szoptat e valaki avagy sem.

MOst pl én rendszeresen olvasok egy blogot, ahol egy koraszülött kisbabáról van szó, és az anyukának nincsen teje, ugyanakkor az egész blog annyira optimista és annyira jók a gyerek paraméterei (hihi), hogy az nem igaz. A kisbaba értelmes, gyönyörű, még kövér is (ez most a problemájuk, hogy sokat eszik, emiatt ajánlották AZ ORVOSOK, hogy inkább hamarabb adjanak neki egy egy étkezésnél gyümölcsöt meg főzeléket, ami miatt egy átlag szoptatási tanácsadó rohamot kapna).

A szoptaáskisebbrendűségi érzésben leleldző anyáknak mindjárt be is linkelem az oldalt. Nagyon tanulságos.

http://newworldorder.freeblog.hu/

No itt van.

Ez az anyuka igazán mindent megtesz a koraszülött kisfiáért és sikeresen, mert bíyzik önmagában és mert leszarja a mások véleményét, ezt ajánlom mindenkinek.

Üdv: eszterlánc


Hű de sokat írtatok, most rövid időre tudok bekukkantani, de később jövők..

Nagyon jó dolgokat írtatok, remélem még többen megosztják a véleményüket.
Dia! Nem volt szándékomban ezzel a topiccal mutatni senkire, az a célom, hogy megértessem azokkal az anyukákkal akik nem tudnak szoptatni, hogy emiatt nem kell szégyenkezni és nem kell bedepizni. Ugyanakkor azoknak akik tudnak szoptatni azt üzenem, hogy fölöslegesen ne stresszeljék a nem szoptató anyukákat, fogadják el azt, hogy nem mindenkinek sikerül (bármi okból) vagy nem mindenki szeretne szoptatni. Ez magánügy és egyéni döntés, amit tiszteletben kell tartani.
Nekem eszembe sem jutott volna kudarcnak átélni azt, hogy nem tudok szoptatni, ha rögtön nem kaptam volna a hideget azoktól, akik szoptattak, sőt továbbmegyek az utcán az ismeretlenektől.. Nem is értettem.. Akkor kezdtem megijedni és félni, hogy rosszat teszek a gyerekemnek, de szerencsére hamar túl lettem rajta, miközben egyre több anyukával találkoztam akik ugyanezt élik meg folyamatosan, ezért hazudoznak.

Egyébként a tápszer nemcsak az éhenhalás ellen van, hanem komolyan szabályozva van minden vitaminnal, ásvánnyal, tápértékkel amire a babának szüksége van.. Hozzáteszem örültem volna, ha sokáig szoptathatok, de ugyanakkor hálás vagyok, hogy am már jó minőségű tápszereket lehet kapni, amitől a baba nem puffad, a rémisztegtések ellennére. Az én gyerekem a mai napig nem volt beteg pedig baba usziba járunk 4 hónapos kortól, naponta közösségben viszem, kiegyensulyozott, boldog baba..
Egyébként honnan az a 2%? Ha a környezetembe nézek akkor ez fordítva van és majdnem mindegyik anyuka végig szenvedte rendesen a szoptatás.

Kép
 


Leda, jó kérdés.
Én is ezt kérdezném.

Üdv: eszterlánc


Sziasztok!

Én megtapasztaltam mindkét oldalt,már amennyire.A fiam gond nélkül szopott 17 hós koráig,míg a lányom-legjobb akaratom és tejmennyiségem ellenére is :D_ 5,5 hósan aszonta,hogy kösz,de cicit többet nem :).Így maradt a tápszer,amivel semmi gond nem volt :).

Igazából két gondolatom van a dologhoz,ha megengeditek :)...

Az egyik, hogy hiába hangsúlyozzuk szt egy anyának, aki szoptatni szeretett volna,hogy sebaj,attól ne depizz,mert jó anya van.Ugyanis a helyzet,hogy vmi nem úgy sikerült,ahogy szerette volna,mindenképpen frusztrálni fogja (és most nem azokra gondolok elsősorban,akik esetleg ezt előre nem egyeztették magukban...). És ezt fel kell neki dolgozni, ami időbe telik és belefér egy kis szomorkodás is.Én azt is normálisnak gondolom,ha valaki ezzel nagyon nem foglalkozik,mert számára nem annyira fontos ennek a dolognak a mibenléte.
Arra gondolok itt igazából,hogy egyáltalán nem biztos szt,hogy valaki-ha nem tudott szoptatni- azért lesz szomorú,vergődik kétségek között,mert mások azt sugallják, hogy az nem jó.Biztosan van ilyen is,sőt,Léda példája szerint valóban.
De higgyétek el,van olyan is,aki a saját maga frusztráltsága miatt érzi magát nem jól...ami természetes,de az is,hogy nem kell még tovább gerjeszteni a problémát az "okos" tanácsokkal...legfeljebb ha kéri,és akkor is csak módjával.hiszen ha valaki erről beszél,inkább a meghallgatásra,együttérzésre vágyik,nem kioktatásra...(persze azt is gondolom,mert én már csak iylen jóhiszemű vagyok, hogy talán az a másik,aki akaratlanul is belemászik a lelkünkbe,nem rosszindulatból teszi...inkább tudatlanságból...)


A másik a 2%-ra vonatkozik.Ez azt jelenti,hogy kb a nők 2 % az,aki szervi okok miatt nem tudhat szoptatni.Ennek oka általában az elégtelen mennyiségű tejmirigy(nálunk van ilyen a családban).Ez nem jelenti azt,hogy a többieknek KELL tudniuk szoptatni, hiszen a szervi adottságokon kívül ez igen erősen lelki tényezőkre is utalt dolog.
Szl hiába adott a szervi készség, ha a többi körülmény egyszerűen nem adott.Akkor bizony akadozik a dolog.
Ráadásul azt sem felejtsük el, hogy nem egy,hanem leginkább két emberen múlik,hiszen igen csak aktív résztvevő ebben a baba is,aki lehet jól szopó és lehet bizony lusta is (akármi oknál fogva is...sárgaság, vagy bmi...).Szl nem okolható eleve csak az anya,ha már akarnánk is okokat keresni.... :roll:


No,remélem,nem voltam sehol félreérthető,én így látom ezeket a dolgokat.Nem találom tragédiának,sem feltétlenül orvosolandó problémának a nem-szoptatást, hiszen mint mindent,ezt is úgy szabad és érdemes tenni,hogy nem csak a babának,az anyának is jó legyen :)...szl nem bármi áron :).


Ui:Léda,egyébként szt a gyermeked (és bocs,de nem tudom,hogy fiúcska vagy kislány :oops:,de remélem,megosztod velem :)) leginkább azért egészséges,mert közösségbe viszed és találkozik sok-sok bacival,ami az immunrendszerét erősíti :).Biztosan van szerepe az anyatejnek is ilyen dolgokban,de van sok más,fontos tényező :wink:......hmmmm...és én soha nem éreztem senki felől ellenszenvet azért,mert a lányom tápszert evett :roll:.....

Üdv,

 
 


Eszterlánc, na megnézem mindjárt ezt az oldalt, ahogy leírtad, "magunkra" ismertem, lehet hogy mert az enyém is korababa volt...

Léda, a kérdés jó, mert annyi mindenkivel beszéltem már, akik szemlesütve közölték, ők sem szoptattak, vagy nem sokáig, egyrészük nem is akart de nem merte felvállalni (mert szégyellte, hogy ő nem akart, pedig egyéni döntés, de nem merte felvállalni), másrészük nem tudott vagy egyáltalán, vagy kevés ideig, persze többeknek volt/van azért több tejük.
De valahogy nekem a 2% kevésnek tűnik...(esetleg beleszámolják az átlagbam hogy valaki ekár 1 hétig tud szoptatni, mert így jogos a 2%,de ha azt nézzük pl hogy 6 hóig szoptat-e sztem az jóval kevesebb mint 98%)
Vendég
 


Léda, nem is mondtam, hogy te mutogatsz.:)

A 2%-ék az, akinél szervi elváltozások miatt nem működik a szoptatás: pl. nincs tejmirigy, elégtelen a hormontermelés, a baba szájürege nem megfelelően fejlődött ki, így nem tud vákuumot kialakítani, stb.

Nekem viszont egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a szoptatás kőkeményen tanulási folyamat. Persze, adott egy bizonyos háttér, azaz elvileg, ha minden jól megy, a mirigyek a hormonok hatására kiválasztják az anyatejet, és képesek azt kilőni magukból a mellbimbó felé. De a mama és a baba részéről sztem ennél bonyolultabb. A mamának meg kell tanulnia egy csomó mindent: helyesen mellre rakni, és a többi, míg a babának magát a szopizást.

Van olyan barátnőm, aki négy gyereket szült, mind a négynél megpróbált szoptatni, beszélt szoptatási tanácsadókkal, segítettem én is, de eddig háromnál tápi lett a vége. A negyedik nemrég született, még próbálkozik vele, de eddig mindegyik gyereke borzasztó lusta volt szopizni. Egyszerűen kiszippantják azt, ami elől van, majd simán beverik a hisztit. Ő meg már most előre parázik attól, hogy most sem fog sikerülni. Neki is csak azt tudtam mondani, hogy Na és? Három csodaszép gyereke van, felnőtt mind így is, tudom, hogy a világ legjobb mamája, szóval inkább koncentráljon ezekre. Ne a negatív dolgokra. De ettől függetlenül jó lenne, ha sikerülne neki, annyira járna neki!

Tudom, hogy titeket nem vigasztal, de azért a sikeres szoptatásomhoz hozzátennék még annyit, hogy voltak nálunk is gondok. Mellgyulladás, miegyéb. De mákom volt, a védőnőm olyan ötletekkel állt elő, ami átlendített ezen a ponton minket. Ha ő nem lett volna, lehet, hogy Bori is tápszeren nőtt volna fel. És emlékszem még, hogy én is rettenetesen bőgtem még a lehetőségétől is annak, hogy esetleg elmegy a tej és tápszerre leszek kényszerülve... Így utólag, asszem kissé végletes voltam.:)
dia
Budapest
 
 
 


Dia, nem is miattad írtam, hanem megerősíteni akartam, hogy nem akarok senkire sem mutogatni, bocs, ha neked estem :)

Egyébként nekem semmi szervi elváltozásom sem volt, időre szültem hüvelyi szülés, minden rendben ment, a csecsemősők folyton nézték a mellem, előtejem volt, kisfiam (anyapoc:)) első perctől jól szívta, semmi baj nem volt a bimbókkal, nem volt gyulladásom sem... DE nem történt meg a mellbelővés, amire senki sem tudta a választ.. Minden arra mutatott 4-5 nap után, hogy bármikor megtörténik, de nem soha.. viszont volt tejem, de kevés.. Nos. várhattam volna egy éhező gyerekkel mondjuk még 2-3 hetet, hátha több lesz, de azt a döntést hoztuk, hogy nem inkább hozzátáplálunk tápszerrel..
Anypoc, igen szomorú voltam, mert erre nem számítottam, de boldog amikor láttam, hogy a kicsi a szopi után az üvegből jól lakik és kiegyensulyozott. Éppen elfogadtam, amikor ismerősőktól és ismeretlenektől kaptam a negatív véleményt. Azt, hogy minden hónapban felíratni kellett a gyerekorvossal (mert csak HA-t akartunk neki adni), aztán a gyógyszertárban sokszor elfogyott ez már hab volt a tortán. Vagy éppen halál eset miatt el kellett utazni külföldre és nem volt otthon tápszer, de mivel hétvége volt, ezért feliratni sem volt egyszerű. Ezért bementem a gyógyszertárba és könyörögtem adjanak két dobozzal, mire a gyógyszerésznő megvetően rám nézett és azt kérdezte, hogy - nem szoptat?? Végül úgy kaptam, hogy a gyerekrovosunk felhívott telefonon egy másik patikát, ahol adtak utólagos receptre. És itt be is fejezem a "kényelem miatt tápszerezünk" történetemet.

Nekem alapvetően az a gondom azt hiszem, hogy emberek veszik az időt, hogy mások életében mindennapjaiban beleszóljanak. Mert lehet beszélgetni, lehet véleményt mondani, tanácsot kérni (akiben megbízik az ember), de valakit elitélni, mutogatni, negatív véleményt alkotni, stresszelni, ezt nem értem milyen jogon.. A szoptatás egy intim dolog, ami senkire sem tartozik csak az anyára, a gyerekre, a férjre és akit ők még bizalmukkal megtisztelnek. És itt bezárult a kör.. Érdekes én még nem hallottam egy "tápszeres anyukát" kérdőre vonni és lenézni, hogy a "szoptató anya" miért szoptat, de visszafele igaz.
Egyébként tetszik mindenkinek a hozzászólása és egyet is értek :), akkor nincs is miről beszéljünk már:) üdv mindenkinek

Kép
 


Léda

Sajnálom, hogy negatív tapasztalatok értek, mert ebben az állapotban ez főként nagyon rosszul érinti az embert....
Egyébként csodálkozom,mert a környezetemben sok anyuka van,aki nem tudott szoptatni,de ilyen jellegű dolgokról nem számoltak be soha,pedig megbeszélünk mindent....
Ezért gondolom, hogy néha talán a felfokozott érzelmi állapot lehet az oka, hogy hevesebben reagálnak iylen történésekre az anyukák.
Félre ne érts,nem akarom bagatellizálni a problémádat,mert így vagy úgy a sérelem megtörtént,van!!!!De nem biztos,hogy ebből a pár esetből érdemes általánosítani.... :roll: Lehet,hogy a pozitívan viszonyulókat észre sem vetted,vagy azokat,akiknek álláspontjuk abszolút semleges. hiszen biztosan sokan megcsodálták a kisfiadat(és köszi :) ),de meg sem kérdezték,mit eszik...
Van egy réteg(akik véleményem szt nincsenek olyan sokan),akik ezzel fokozottan foglalkoznak.És vagy azért teszik fel a kérdést,mert lám,nekik sikerült,neked hogyhogy nem(és valóban csodálkoznak,mert esetleg nem találkoztak ilyesmivel), a vagy pedig azért,hogy kárörvendjenek,hogy neked sem sikerült (mert nekik sem...)....
A patikus hölgy viselkedését nem is minősítem.Nálunk bevett szokás,hogy adnak akkor is,ha nincs recept,szt bármelyik patikában.Az ilyen jellegű viselkedést pedig nyugodtan kérd ki magadnak!Még akár úgy is,hogy a főnökével beszélsz.De az is lehet,hogy nem rosszindulat volt a dolog mögött...Egyébként azt figyeltem meg,ha az érzéseit az ember elmondja ilyenkor,akkor nagyon vissza tudnak venni a lendületből az iylen emberek is...


És hogy megmutassam, a szoptatás is okozhat kellemetlenségeket... :) Minket egy étteremben azért nem szolgáltak ki,mert mire jött a pincér, a kisfiam megéhezett (pár hós volt) és megszoptattam,persze diszkréten,semmi nem volt látható,le volt takarva. :shock: Senki nem volt rajtunk kívül közel s távol.... :?
Azóta oda nem megyek,bojkottálom a helyet :).

 
 


Anyapoc egyetértek az általánosításban..
Sajnos nekem több negatív mint pozití tapasztalatom volt, habár igen voltak nők, akik semmi kivetnivalót nem találtak és nem is sajnálkoztak. Csak abban az állapotban, a hormonok meg minden egyéb, a negatív kritika sokkal mélyebben és fájdalmasabban hat, a pozitív megjegyzést alig vesszük észre.
A patikus nő lehet nem volt rosszindulatú, de már a kérdés önmagában is bántó, mi köze hozzá?? Érted, hogy hova akarok kijukatni? Tapintatlanok az emberek.. Pl. Ha én meglátok egy kismamát egy babával az utcán, meg is állok, hogy a babát megcsodáljam, nem az lesz a kérdésem, hogy szoptat e ??!! Könyörgöm, az egy intim, magánügy és nem biztos, hogy egy idegennel akarja az anyuka megosztani a gyereke táplálkozási szokásait..

Kép
 


Léda

Persze,hogy értem én :):)....és én is oda akartam kilyukadni,hogy bizony azért a kismamaság egy felfokozott érzelmi állapot,szl eleve vigyázni kell :D!

Nem is tudom,miért lett ekkora cécó ebből a szoptatás,nem szoptatás dologból...Talán a sok okos embernek jobb nem jut eszébe,amikor kisgyerekessel találkozik :(....

Azon agyalok,ilyenkor vmi oltári nagy hülyeséget kell válaszolni,ha megkérdezik,szoptatsz-e....Mondjuk,hogy sajnos nem,de szerencsére a kutyátoknak van teje :lol:!

És akkor talán magához kap az illető :D!

 
 


Léda, nem estél nekem, csak gondoltam, még azelőtt elejét vesszük egy félreértésnek, mielőtt megtörténik.:) Ó, több kell ahhoz, hogy én megsértődjek.:)

Abban tök igazad van, hogy a mezei utcai járókelőnek semmi köze nincs ahhoz, hogy szoptatsz-e vagy sem. Vsz. ha visszakérdeznél, hogy magának szokott-e orgazmusa lenni, vagy korai magömlése, egy perc alatt leszerelnéd őket. :D
Ismerősök vsz. pusztán szeretetből fakadó aggódás miatt kérdezik, a tanácsok nagy része pedig azért hangzik el, mert segíteni akarnak, csak sajnos kevesen tudnak úgy tanácsot adni, hogy az ne okoskodásnak tűnjön. Vagy ítélkezésnek.

Egyébként asszem ebben hasonló cipőben járnak a szoptató és tápszeres mamák is. Csak szoptató mamának mindenki a szoptatáshoz ad kíváló tanácsokat: hogyan fejjél, vagy kell-e fejni, mennyi ideig tartson egy szoptatás, adj neki cicit minden nyikkre, vagy sem. Volt olyan nagynéném, aki még a mellemet is meg akarta fogdosni, hogy megmutassa, pontosan hogyan is kell kézzel fejni. Anélkül, hogy én kértem volna erre.
Aztán meg jön az az időszak, amikor meg kellene kezdeni a hozzátáplálást. Na, igen, csakhogy az anyatejes gyerekek jó része jóval később gondolja úgy, hogy itt van ennek az ideje, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Amit én kaptam azért, hogy a gyerek még nem eszik szilárdat: éheztetem, direkt nem kínálom meg szilárddal biztos, a szoptatással akarom magamhoz láncolni, mert betegesen kötődöm hozzá. Mindezen dolgokat szintén kérdés, kérés nélkül tudják úgy kijelenteni, mi több, kinyilatkoztatni, mint az egyetlen és örök igazságot....
dia
Budapest
 
 
 


Lányok, kár lenne, ha ez a tuti kis topik elhalna! Hol vagytok?
dia
Budapest
 
 
 


Sziasztok.
Nekem most lesz holnap 4 hónapos a kisfiam, csak szoptatom.
3320g-al született és most lett lemérve 6090g-nak.
Az a helyzet, hogy én inkább az esték miatt vagyok kétségbe esve, mert még akkor is föl kel szopizni.
Eddig beállt neki, hogy este 1/2 9-9 felé fürdött evett és csak 1/2 4-4-kor kelt föl legközelebb enni és utána már 1/2 9-ig aludt.
De ez a rend egy kicsit megváltozott neki egy hete amikor történt vele egy kis baleset a szivacstartó csavar lebillent és ő beszorult én akkor őt a klinikai halálból hoztam őt vissza.
Azóta nem sokat alszik éjjel 1-2 órákat és még a cicin is üvöltött.
Nem mérem őt igazából, hogy mennyit eszik, mert napközben evés után alszik 3-4 de van amikor 5 órát is két etetés között.
Ajánlottak nekem homeopátiás golyócskát most azt kapja 2 este is ma éjjel "már csak" 3 óránként kelt föl enni.
De minden szoptatás kb 10 perc 1/4 óra és nem kell neki több.
Egy kicsit hasfájós is ezért szoktam neki adni Infacolt, ami úgy látom használ neki, bár az én étrendemre is vigyázok, hogy mit eszek.
 


Sziasztok!

Ha szeretnétek a gyereknek egy remek mesekönyvcsomagot nyerni, gyorsan ragadjatok billentyűzetet, és írjatok egy Mikulás-történetet - lehet megtörtént is, a családi legendáriumból, esetleg kitalált is.

További információ a Kölökneten:

http://koloknet.hu/949-mindennapi-trtneteink

A könyvcsomagban remek illusztrátorok és írók munkái találhatók meg, ráadásul még odaérhet Télapóig!

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó