Új privát üzeneted érkezett!

Olyan anyukákkal szeretnék beszélgetni, illetve olyan anyukáknak szeretnék itt fórumot biztosítani, akik az ún. "kötődő nevelés" elkötelezettjei. Én igény szerint szoptatom a babámat, kicsi korában rengeteget hordoztam és még most is sokat van ölben (szintén igény szerint), többnyire velünk alszik, nem gondolom, hogy ezekkel a dolgokkal elkényeztetem vagy elrontom, de azért sokszor meginog az önbizalmam, mikor másokkal beszélek és éppen az ellenkezőjét csinálják, mint amit én. Néha jó lenne azt hallani, hogy jól csinálom és ez a helyes út.


Szia Gombahölgy!

Szerintem jól csinálod. Én is hasonlóképpen jártam el, mint te, ma is bújós gyerek a lány, de mellette kellőképpen vagány is. Elrontani nem sikerült, kiegyensúlyozott, vidám, nem túl hisztis, általában mindenki oda van tőle, hogy milyen karakán kis csaj. (Az is!)

Én mindig az ösztöneimre próbáltam hallgatni kicsi korától kezdve, megmondom őszintén, tökre nem tudott érdekelni, mit gondolnak mások a gyereknevelési módszereimről, és ez ma is így van. Eddig talán nem csesztem el olyan nagyon, már ha a gyereket nézem.:)

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Szia Dia! Milyen idős a kislányod? Nekem mindenhol azon csodálkoznak, hogy milyen hamar oldódik Benedek és mindenkire mosolyog. Én is próbálok az ösztöneimre hallgatni, de néha belefutok abba, hogy túl sokat olvasok valamiről és aztán meg túl tudományosan közelítem meg a kérdést, és ez aztán megöli az ösztönösséget. Mindent a legjobban akarok csinálni és ez is be tud kavarni...

 
 

Szia Gombahölgy!

8 éves múlt, már iskolás. Borinak tulképp oldódnia sem kell, sőt, inkább olykor azért kell rászólni, hogy fogja vissza magát.

Igen, az olvasás "káros" mivoltát szerintem mindannyian megtapasztaljuk, de azért ismerjük el, olykor szükség van az ösztönök mellett némi tudatosságra is, amikor már nagyobb a gyerek. Pl. a hisztikezelés szerintem abszolút tiszta, higgadt gondolkodást igényel, ösztön szerint ilyenkor kicsit megdöngölném a gyereket, de legalábbis visítanék vele. És ilyenkor ficcen be a jó öreg tudatom, és mondja azt, hogy NYUGI.

A mindent a legjobbanról én már sikeresen leszoktam. Számomra a "túl nagy károkat ne okozzak" már bőven elegendő.:) Na, jó, ez félig vicc, persze, hogy én is a lehető legjobbat szeretném a lánynak, de már meg tudom emészteni, ha hibázok. Mert azt mindenki szokott. És kell is, mert attól tűnsz embernek a gyereked szemében.
dia
Budapest
 
 
 


Szia Dia!

Benedek még csak most lett 1 éves, de már néha most is hisztizik, persze őt még könnyen ki lehet zökkenteni ebből, szóval ez még előttem áll. Bevallom, hogy nem vagyok egy halál türelmes típus, szóval majd meglátjuk, de szerintem nálam biztos fog szakadni a cérna egy párszor :oops:

Persze a hibázást nem tudjuk kizárni, nem is erre törekszem, de azért szeretem jól körüljárni a dolgokat és mindent mérlegelve próbálok helyes döntéseket hozni. Jelenleg még félistenként imád a gyerek (korából fakadóan) és ezt én nagyon élvezem, ember majd ráérek később is lenni :D

Szerinted hogy lehetne népszerűsíteni ezt a topikot? Te hogy találtad meg?

Gomba


Szia Gomba!
Itt a Babaneten voltak/vannak sokan, akik a kötődő nevelés hívei :wink: Csak sokan átmentek a www.mamami.hu-ra, ahol csak kötődő neveléshez kapcsolódó fórumok, cikkek vannak :wink:

Gondolom, akkor ismered Jean Liedloff könyvét is :wink:

Üdv,

Andi
 
 


Gomba!

Szerintem a cérna mindenkinél szakad olykor, és ezzel addig nincs is semmi gond, míg a gyerek lubickolhat amúgy a szeretetben, miegyébben. Akkor meg tudja emészteni komolyabb sérülések nélkül. Amúgy a hiszti kezelés szerintem kkülön műfaj, nem kevés kreativitást igényel. Én arra törekedtem, hogy Bori le tudja nyugtatni önmagát, és szerencsére meg is tanulta, bár nem mindig hajlandó alkalmazni, de az esetek nagy részében azért beválik.

Isten-ember szülő kép: lehet, hogy furcsa, amit írok, de engem nem érdekel, milyen kép alakul ki a gyerekben rólam. Pontosítok: azt akarom, hogy olyannak lásson, amilyen vagyok. A hibáimmal, gyarlóságaimmal, erősségeimmel együtt. Nem akarok tökéletesnek tűnni a szemében, kurva sok meló lenne azt a képet fenntartani.:) Nem nekem való.:)

Szerencsére abszolút elfogad, így is a világ legjobb anyájának tart (még tiszta szerencse, hogy nincs összehasonlítási alapja), persze, néha undoknak is, amikor valamiben korlátozom... Na, mindegy, a lényeg, hihetetlenül élvezem azt, hogy gyerekem van, imádom nézni, ahogy fejlődik, miegyéb.

Andi, én pl. nem ismerem a könyvet...
dia
Budapest
 
 
 


Dia, kötődő nevelésről szól. Az írónő a jekana indiánok élete és szokásai alapján ír a témáról :wink:
Érdemes elolvasni :wink: (nekem másfél napig tartott, mivel nem hosszú, és nem lehet letenni :oops: :wink: )

Andi
 
 


Köszi, Andi, megpróbálom megszerezni. Biztos érdekes...
dia
Budapest
 
 
 


Szia Andi! Járok a Mamamira is, ott nem fórumozok, csak a kendőkötéseket onnan tanulom, nagyon jó az a sorozat, amiben minden héten más kötést "dolgoznak fel". Én ugyan a kötődő nevelés híve vagyok, de bevallom őszintén egy ici-picit ódzkodom attól a szellemtől, ahogyan sokan ezt a "módszert" kezelik. Én azért szeretek két lábbal a földön állni és nem tekintem ezt sem valami megváltó dolognak. Sok olyan kötődőnevelő anyuka van, aki belekeveri az ezotériát és túlságosan éteri hangvételben nyilatkoztat ki. Te erről mit gondolsz? Ezért is gondoltam, hogy itt nyitok egy fórumot. A könyvet ismerem, de azért nem szabad azt sem kritika nélkül kezelni. Nagyon örülök, hogy te is szóltál hozzánk!! Neked hány gyereked van és mekkorák?

Dia! Lehet, hogy félreértettél, én sem törekszem arra, hogy isten legyek a gyerek szemében, de mivel 1 éves ez elkerülhetetlen, ilyenkor az anya a legfontosabb személy az életében, legyen az akármilyen. Szerintem azért fontos, hogy milyen kép alakul ki benne az anyjáról és ilyen szempontból én igenis törekszem arra, hogy a "rossz" dolgaimat levetkőzzem. Ez nem színészkedés, hanem a magam részéről is egy nagyszerű alkalom, hogy változzak, megújuljak, és ha erre éppen az anyaság az aprópó, hát akkor az. Nem egy olyan képet akarok fenntartani, ami nem belőlem fakad. Csak egy példát említek: kicsit egyedül éreztem magam a nagy itthonlétben, és amúgy nem vagyok egy nagyon könnyen barátkozós típus, de tekintettel arra, hogy se nekem se a gyereknek nem jó ha csak kettesben tengetjük az életünket, elkezdtünk járni ide-oda, ahol én kezdeményeztem anyukáknak, hogy mi lenne, ha találkoznánk foglalkozáson kívül is. Ehhez igenis erőt kellett vennem magamon és nyitottabbnak lenni, mint amilyen egyedül lennék, de végül nagyon jól sült el.


Szia Gombahölgy!

Szerintem meg legalább ilyen fontos, hogy a benned élő anyaképnek felelj meg. Ha másnak akarsz megfelelni, folyton attól fogsz tartani, hogy valamit elrontasz. Ha magadnak, akkor esetleg bocsánatosak maradnak a hibáid. Nyilván én is hajlamos vagyok észrevenni a hibáimat, és nyilván arra is törekszem, hogy változtassak rajtuk. De ezt elsősorban magamért. Ami közvetve a gyerekért is, hiszen, ha magamért megpróbálok jobb emberré válni, azzal neki is jobb anyja leszek. Na, nem tudom, mennyire érthető, de remélem, az.

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Gomba, nekem még nincsenek gyermekeim ;) Még csak művelődöm otthonszülés-kötődő nevelés-hordozás-környezettudatosság-vallás témakörben ;)

Andi
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó