Új privát üzeneted érkezett!

Kedves Anyukák, Családok!

Gyógypedagógus- mozgásterápiás szakember vagyok.
Szeretettel várok minden új érdeklődőt gyermekfejlesztő foglalkozásaimra! Bővebb információ a honlapomon: www.szinnyaibori.uw.hu

Illetve, ha bármi kérdésük van gyermekük fejlődésével (mozgás, beszéd, értelem, szociális készségek) kapcsolatban, tegyék fel, készséggel állok rendelkezésre!

Üdvözlettel: Szinnyai Borbála

Szinnyai Borbála


Kedves Borbála!

Egy gyönyörű két és fél éves kisfiú elkeseredett anyukája vagyok. A tanácsát szeretném kérni. A fiam ugyanis nem beszél. Egy-két szó kivételével semmit. Abban biztos vagyok, hogy hall. A történethez hozzátartozik, hogy a születése nem volt problémamentes, de mivel eddig minden rendben lévőnek tűnt, nem gondoltunk rosszra. Az előre kiírt időpontban született 3500 grammal és 52 cm-rel. A nyakán volt a köldökzsinór, és meconiumos magzatvíz is szerepel a zárójelentésében. Az orvos vákumot is használt. Apgar:7/9. A mozgásában eddig nem találtunk semmi furcsát. Átfordult időben, felült, mászott, és 1 évesen elindult. Azóta is egy örökmozgó. Nemrégiben elvittem egy logopédushoz, aki rögtön kiszúrta, hogy lábújjhegyen jár. Sokat. Egy Dévény-módszerrel foglalkozó gyógytornászt ajánlott, akihez egy hónap múlva megyünk. Felmerült egy bizonyos mozgásvizsgálat elvégzése is Budapesten, de kiderült, hogy az csak 3 éves kortól ad mérhető eredményt. A problémám még, hogy szerintem a figyelme sem az igazi, azt hall meg, amit akar. Sok cikket elolvastam az elmúlt napokban, és minden oxigénhiányra utal. A logopédus szerint nem nagy a baj, és kezelhető, hiszen a gyereknek jó a megfigyelő készsége, és képeket is ügyesen párosított, amikor a logopédusnál voltunk. Szerinte tehát nem az értelmi képességeivel van gond. Az ő véleménye szerint időben vagyunk. Kíváncsian várom az Ön véleményét is. Köszönettel:
Subáné Kiss Krisztina
 
 


Elfelejtettem írni, és talán fontos lehet, hogy a saját nyelvén "beszél", halandzsázik. A logopédus szerint olyan, mint az ikernyelv.
 
 

 
 

Kedves Krisztina!

Több dologra szeretnék reagálni levelével kapcsolatban.
1.) Az, hogy fia két és fél évesen még nem beszél, nem nevezhető kóros elmaradásnak. Hisz a fiúk esetében körülbelül 3, 5 éves kor az, amikortól megkésett beszédfejlődésről beszélhetünk. Mindenesetre fontosnak tartom a prevenciót, a megelőzést. Járnak hozzám hasonló problémákkal küzdő családok. Fejlesztéssel sokat fejlődnek. Még ha nem is kezdenek el egyből beszélni, de a nem verbális (nem szóbeli) kommunikáció is már sok esetben nagy előrelépés, mivel ez is egyfajta kapcsolatteremtő mód.
2.) Nem írta, hogy fia hogy viselkedik kortársai között. Jár- e bölcsődébe? Ha nem, van- e olyan alkalom, mikor korcsoportjával lehet? (játszótér, stb) Ilyenkor játszik- e társaival?
3.) Ugyanis felmerülhet a kérdés, hogy a beszéd elmaradása és a lábujjhegyen járás, az „öntörvényes” figyelem (és az esetleges szeparálódás a kortársaitól) hátterében nem autizmus spektrum zavara áll- e fenn. Bár még kisfia elég fiatal ahhoz, hogy bármit is lehessen mérni ebből a szempontból, de talán fontos elgondolkodni ezen is. Természetesen így látatlanban elég nehéz bármi konkrétat mondani, hisz ezek is csak felvetések.

Krisztina! Már az nagyon jó dolog, hogy észrevették, hogy fiuk esetében valami nem stimmel. A másik, ami talán még becsülendőbb, hogy szembenéznek a problémával, nem a szőnyeg alá söprik, mint olyan sokan!
Szerintem sokat használna, ha felkeresnék a legközelebbi Korai Fejlesztő Központot és egy vizsgálati időpontot kérnének. Mindenképp segít a gyermeknek is és a szülőknek egyaránt. Ha pedig nem nagy a baj, akkor is megnyugtató, hogy egy szakember mondja egy komoly vizsgálat után.
Sok erőt és kitartást kívánok. Ha bármiben tudok segíteni, írjon bizalommal.
Szeretettel: Szinnyai Borbála

Szinnyai Borbála


Kedves Borbála!

Köszönöm szépen a válaszát. A levelem megírása óta felvettük a kapcsolatot a fül-orr-gégészettel. Pénteken megyünk vizsgálatra. A logopédus és a gyerekorvos szerint is ez az első lépés.

Kérdésére válaszolva: ritkán, de természetesen megfordulunk gyerek közösségben. Szerintem teljesen normálisan viselkedik, keresi a kapcsolatot a többiekkel, játszik velük. Sajnos nem tudom pontosan mit ért az "autizmus spektrum zavara" alatt. Ez autizmust jelent? Őszintén szólva már bennem is felmerült, de a logopédus szerint egyértelműen kizárható. A gyermek nagyon közvetlen, barátságos,nyílt felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt.

Arról sem írtam, hogy a most 3,5 éves keresztlányunk, a fiam unokatestvére, is csak 3 évesen kezdett beszélni. Mára mindent mond, de csak szavakat. Ja, és a férjem is sokáig lábújjhegyen járt. Ez öröklődhet?

Hamarosan folytatom...
 
 


Elszólított a család. Küldök egy képet a kisfiamról. Pici korától kezdve mindenki azt mondja, hogy látszik az értelem a szemében, és szakemberek egybehangzó véleménye szerint sincs baj az értelmi képességeivel. Mi azért szeretnénk utánajárni a dolognak, bár a gyerekorvosunk szerint sem kell aggódni. Még egyszer köszönöm a segítségét, és várom a további véleményét. Köszönettel: Subáné Kiss Krisztina Kép

Kép
 
 


Kedves Krisztina!

Gyönyörű a gyermeke, gratulálok!

Kíváncsi vagyok arra, hogy mi történt a fül-orr- gégészeten!
Jár hozzám egy 25 hónapos kisfiú, akinek hasonló gondjai vannak, mint az Ön fiával. Ők is voltak fülészeten és kiderült, hogy el vannak záródva a hallójáratai a sok fülzsírtól. Kimosták és azóta megnyílt a kisfiú. Ugyan még nem beszél, de "habratyol" a saját nyelvén. De hiszem, hogy idő kérdése csak és elkezd beszélni.

Vannak gyerekek, akiknél nem a folyamatos fejlődés követhető nyomon, hanem egyszer csak mondatokban kezdenek el beszélni.

Igazán nem segítettem semmit, legfeljebb egy kis lelki támogatást adtam, amit mindig nagyon szívesen teszek!

Üdvözlettel: Szinnyai Borbála

Szinnyai Borbála


Kedves Krisztina elmesélem én is a kálváriánkat az unokámmal.

Normál szülés volt a 41. héten, a köldökzsinór a nyakára volt kétszer tekeredve. Felkarjai emiatt feszesek voltak, de időben észrevették, és kitornáztatták. 6 hetesen már megfordult, 5 hónaposan felült, 6 hónaposan felállt, nagyon rövid ideig "kommandózótt", illetve mászott, 1 évesen elindult. Két éves korában már beszélt ezt azt, de nagyon érthetetlenül.

Bölcsödébe 2 évesen nagyon nehezen szokott be, 5 hétbe került az, hogy ebédig sírás nélkül benn maradt, ebéd után én elhoztam. Az ovodába bekerülés először simának látszott, mert u.n. kis-nagy csoportba került, a kicsik mellett volt egy csomó iskolaelőtti ovodás, a nagyok dédelgették, babusgatták a kicsiket, különösen az unokámat - aki mellesleg nagyjából úgy néz ki mint a fenti fényképen látható kisfiú, szóval amúgy nagyon szép és értelmes, még a szeme is majdnem ugyanilyen - aki mindig is nagyon igényelte a testkontaktust, afféle bujós kisfiú a mai napig is.

A bajok egy éve kezdődtek, amikor az ovodából elballagtak a "nagyok", és helyettük ujabb "kicsik" jöttek, aholis már az unokám volt a "nagy", holott júliusi, így alig valamivel érettebb mint egy téli ovodába kerülő 3 éves. Ráadásul az az ovónéni akit nagyon szeretett átment egy másik csoportba, helyette egy fiatal ovónő jött, akinek ez volt az első ovodás csoportja.

3 évesen még bíztunk abban, hogy a selypegését, pöszeségét kinövi, de 4 évesen még mindig ugyanott tartott, néha mi is alig értettük mit mond.

Kezelhetetlen hisztik (valóságos idegrohamok) miatt egyrészt innen is elhoztam ebéd után, mert nem volt hajandó ott aludni, másrészt a lányom elvitte gyerekcihológushoz (tudom hogy kell írni, de hadd rövidítsem). Ez nagyon jó volt, mert végre adott valami iránymutatást, hogy hol is kezdjük el.

Volt vele LOS lézeres akupunktúrán Győrben , ahol kiderült, hogy az arcüregében vastag száraz takonyletapadás van, és gyakorlatilag alig hall, illetve amit hall, azt torzítva. ( Meg kell jegyezzem, hogy alig volt beteg, a takonykórság időről időre előjött, de az sem volt jellemző).

Proetz kezelésre a probléma megoldódott, de a beszéde nem javult. Közben a cihológusi foglalkozások miatt a magatartásproblémái megszüntek. Az ovoda beajánlotta ayries tornára, az első félév ott is ciki volt, de a második félévre sokat javult. KÖzben kaptunk egy jellemzést az ayries tornát vezető logopédusnőtől is, miszerint 9 hangot téveszt, és beszédészlelési zavara is van. A cihológusnő javaslatára bejelentkezett a lányom a tanulási képességeket vizsgáló bizottsághoz, ami pár hete realizálódott.

Annyit még hadd írjak, hogy a cihológusnő elment az ovodájába, hogy megnézze hogyan viselkedik a többiek között, illetve milyen az ovónők hozzáállása. Ennek eredményeképpen azt mondta a lányomnak, hogy ebből az ovodából azonnal ki kel vennni a gyereket, mert tapinthatóan nem szeretik. Akkor a lányom átiratta egy másikba, ősztől oda fog járni - de erről majd később.

Május végén kivették az orrmanduláját, kiderült, hogy az orrmandulái bele voltak nőve a fülébe, és mögöttük folyadék volt...

Naszóval májusban átiratta a másik ovodába, amit a cihológusnő is javasolt, és amelyik a honlapján azt hirdeti, hogy sokat adnak a fejlesztésre, van logopédia az ovodában, van gyógytorna, néptánc, anyámkínnya.

A beiratás után volt a tan.képességeket vizsgáló bizottság meghallgatása. SNI minősítést kapottt a gyerek, megkésett beszédfejlődés, szenzomotoros elmaradás miatt. Fejlesztésre a kerületi logopédiai intézetet jelöték ki, amúgy normál közösségbe járhat.

És itt jön az, amitől én most egy kicsit ki vagyok borulva. Ugyanis az új ovoda megkapta ezt a jelentést ( a régi átküldte neki), és felhívták a lányomat, hoyg ők nem is tudják mit csináljanak, ők nincsenek felkészülve egy SNi (Speciális Nevelést Igénylő ) gyerek fogadására.

Mi - naívan - azt hittük, hogy egy ovoda, ha kap egy olyan kisgyereket, akivel amúgy már magatartási problémák nincsenek, csak éppen pösze, az direkt örül, ha dupla fejpénzt kaphat utána, emiatt nem is titkoltuk, direkt kérte a lányom, hogy küldjék el a bizottság véleményét.

Mi vagyunk az a család, aki lelkiismetesen komlyan veszio az ovodai figyelmeztetéséeket, aki mindenhová elviszi, megpróbál együttműködni a nevelési intézménnyel, és egyszerűen nem értem, hogy ovónők, ovodai vezetők ILYESMIRŐL MÉG SOHA NEM IS HALLOTTAK?????

Üdv: eszterlánc


Kedves Eszterlánc!

Köszönöm, hogy leírta a történetüket, bár ez számomra nem megnyugtató, sőt. Nagyon remélem, hogy nemünk nem lesz hasonló gondunk az óvodával. Kisvárosban lakunk, itt nincs akkora választék. Vannak viszont nagyon kedves és tapasztalt óvónénik, akikben én nagyon bízom. Annó én is ebbe az oviba jártam.

Voltunk hallásvizsgálaton. Kiderült, hogy a fiamnak folyadék van a dobhártyája mögött, és emiatt a magas hangokat nem hallja. Fel kell szúrni a fülét. Most ettől várjuk a megoldást, részben. Emellett még többet foglalkozunk vele. A logopédus tanácsára beszereztük az Én is tudok beszélni című könyvet. Ezt használjuk. Nagyon bízom a közösség erejében is. Szerintem a fiam jól fogja érezni magát az oviban. Még a pelustól kellene megszabadulnunk. Most itt tartunk, ha lesz újabb hír, akkor jelentkezem. Üdv: Kriszta
 
 


Kedves Eszterlánc!

Egy pár mondattal reagálni szeretnék a hozzászólásához.

Elképedve, de sajnos nem meglepődve olvastam sorait. Sok helyen hallom és tapasztalom, hogy az integráció csak egy halva született ötlet. Nem az ellen vagyok, hogy az integrálható gyermekek maradjanak szegregált környezetben, csak sokszor nincsenek meg a TÖRVÉNYILEG előírt feltételek ahhoz, hogy egy SNI-s gyermeket az adott intézmény be tudjon fogadni és ténylegesen tudja őt segíteni képességeinek legtökéletesebb kibontakoztatása érdekében. (például: egy mozgáskorlátozott gyermeknek ne legyen a harmadik emeleten az osztályterme, ha nincs az adott iskolában lift, ami mellesleg kötelező lenne, ha vállalják a mozgáskorlátozott személyek tanítását)
Olyan nincs, hogy valamilyen intézmény befogad egy SNI-s gyermeket és még nem is hallottak arról, hogy ez milyen kötelezettségekkel jár!

Ahhoz, hogy egy óvoda, vagy iskola SNI-s gyermekeket integrálhasson, benne kell lennie legelsőként az Alapító Okiratban, hogy befogadásra képes, illetve annak is, hogy milyen típusú sérült gyermeket tudnak befogadni.
Ezekhez meg vannak a szigorú törvényi rendelkezések, hogy milyen személyi és tárgyi feltételeknek kell meglenni ahhoz, hogy egy SNI-s gyermeket fel tudjanak oda venni. Csak sajnos vannak helyek, ahol ezt a részét figyelmen kívül hagyják, mert jól jön a kétszeres, vagy háromszoros fejkvóta a gyermek után.
Személyi feltételek:
 Az óvónő legyen nyitott (gyermek és szülő felé)
 Az óvónő vegyen részt olyan továbbképzésen, ahol az SNI- s gyermekek integrációjával kapcsolatban elméleti és gyakorlati képzésben részesül
 A gyermek részesüljön a neki járó heti gyógypedagógiai, vagy logopédiai fejlesztésben, ami a sérülés fokától és típusától függően heti 2, vagy 3 alkalom az intézményen belül (45 perc egy alkalom). Ez vagy az óvodában dolgozó gyógypedagógus, logopédus, vagy egy úgynevezett utazótanár (aki kerületen belül több intézménybe jár ki ellátni az SNI-s gyermekeket) feladata.

Tárgyi feltételek:
 Sérülés fokától és típusától függően megfelelő eszközök, segédeszközök
 Rámpa, lift
 Mozgáskorlátozottak számára kialakított vécé
 Gyengénlátóknak földre festett segítség a tájékozódáshoz…..stb

Persze ezek a teljesség igénye nélkül, de talán egy-két legfontosabb dolog, amit nem árt tudni.
Nagyon remélem, hogy rendeződnek az unokája körüli problémák!
Tisztelettel: Szinnyai Borbála

Szinnyai Borbála


Kedves Borbála, a gyerek sni véleményén ott van, hogy normális közösségbe járhat, és hogy fejlesztésre a ker. logopédiai intézet van kijelölve. Szóval még csak nem is az ovoda.

Most két hét mulva ott fog kezdeni, és már összeszorul a gyomrom, hogy hogyan fogják ott fogadni... talán jobban tettük volna, ha eltitkoljuk... :-(

Üdv: eszterlánc


Kedves Eszterlánc!

Szeretettel és érdeklődéssel várom beszámolóját, hogy hogyan sikerült az új helyre való beszokás az unokájának. Hogy fogadták őt? Kíváncsi vagyok, különösen azért is, mert szándékomban áll egy integráció pro-kontra topikot elindítani, szerintem lennének igen érdekes és tanulságos történetek...

Mindenesetre várom válaszát!

Üdvözlettel: Szinnyai Borbála

Szinnyai Borbála


Hopp, itt vagyok, csak régen néztem be ide.

Unokámnál nagyon jól sikerült az ovodaváltás. Még az ovi kezdete előtt pár nappal külön bementünk vele, megkerestük a jövendő ovónőit, elmondtunk mindent amit tudni kell róla, és a gyerek nagyon oldott és kedves volt. Az ovónők is - az egyik velünk beszélgetett, a másik meg kézenfogta és mindent megmutatott neki.

Egy hétig elhoztuk ebéd után - közös megegyezéssel - hogy szokja az új környezetet, de utána minden gond nélkül ott maradt, és minden gond nélkül le is pihent ebéd után, sőt többször aludt is. Jellemző, hogy amikor megkérdeztük az ovónőt, hogy mit csinálnak, ha a gyerek nem akarna ebéd után aludni (előző ovodában azt mondták, hogy vigyük haza, nekik ehhez nincsen türelmük), azt válaszolták, hogy akkor leülünk mellé, és megtanítjuk, hogy hogyan lazuljon el.

Ovónők szerint egyébként egyáltalán nem vészes a beszéde, ők minden szavát értették. Szó ami szó, a manulakivét óta sokat tisztult, ezt én is tapasztalom.

Az ovoda szuper. Nincsen hangos beszéd, a gyerekek is halkan beszélnek, és az ovónők is, és valami olyan nyugalom árad belőlük, amit eddig még sehol nem láttam. Csúfolódást, verekedést nem tűrik. Pedig szó nincsen engedékenységről, nagyon is "katonásak", külön rituáléja van az érkezésnek és a búcsúzásnak, az unokám öltözködésnél ÖSSZEHAJTOGATJA a ruháit (majd hanyatt estem amikor láttam), a villát alsó kéztartásban kell fogni (tehát nem markolni), fűzős cipőt is kértek, mert a finommotorika fejlesztéséhez meg akarják ezt is tanítani... rengeteg éneket tanult azóta, és a munkáit is látom a többiek között kirakva.

És dícsérik. Sőt még az is történt, hogy pár napja megürült egy hely a logopédiai ovodában, és a vezetőnő felhívta a lányomat, hogy megkérdezze át akarja e oda iratni, de ő a maga részéről beszélgetett a gyerek ovónőivel, és nagyon szeretnék, ha nem venné ki, inkább jobban odafigyelnek rá. A lányom azt mondta, hogy mivel a gyerek nagyon szeret ide járni, nem teszi ki még egy változásnak, és nem iratja ki. Hogy jól tette e vagy nem az a jövő zenéje, de így döntött.

Sajnos az ovodaváltás miatt a gyerek logopédiai felmérése elsikkadt a két intézményközött, így ez még várat magára, és az ayries torna is stagnál, mert a gyógytorna tanárnő állandóan beteg, különben is csak heti egy alkalmat tudnak biztosítani. Viszont úszik hetente kétszer, és jár heti egyszer zene fejlesztő oviba és népitáncra is.

Mindenesetre visszatért a bizalmam az ovodák irányába, az a nyári teelfon valószinüleg amiatt volt, mert nem tudták, hogy mennyire súlyos esetet takar az sni minősítés. (Utólag megértem őket). És amikor látták, hogy ez a gyakorlatban kb annyi, hogy a gyerek pösze, akkor inkább az előnyeit nézték, hogy több pénz jár érte. Én legalábbis így gondolom.

Ha valamire még kiváncsi vagy, akkor szivesen válaszolok, akár mailben is. (szendrene01@gmail.com)

Üdv: eszterlánc


Kedves Borbála!
Kérdésem az lenne, hogy mivel lehetne gyermekem egyensúlyérzékét javítani, illetve amivel futást,ugrálást lehetne "elősegíteni"? Hamarosan 3 éves lesz, menni megy, de a futás az a nagyon gyors menés nála, illetve az ugrást is "imitálja", de nem emelkedik el a lába a földtől...
Jártunk készségfejlesztőbe, próbáltuk az Ayres terápiát, de kisfiam üvölt már a gyakorlat megkezdése előtt, de még a kerti hintába sem volt hajlandó idén nyáron beülni (pedig tavaly szerette)...nem tudom mivel segíthetnék neki, remélem egy-két ötletet tud adni!
Köszönettel,
Dóri
 


Szenzomotoros fejlesztésre lenne szüksége, méghozzá úgy, hogy egyénileg foglalkoznak vele. Egy nem egészen 3 éves még nem alkalmas arra, hogy csoportos ayries tornán vegyen részt.

Füle, egyensúlyszerve rendben van? Fizikailag ki van már vizsgálva? Mert először ez kell: látás, hallás, neurológia. Sokminden lemaradásnak fizikai oka van, először ezt kell kizárni!

Nevelési tanácsadó, ők utalják be megfelelő fejlesztésre.

Üdv: eszterlánc

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó