Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Kisfiam egy hét múlva lesz 1 éves és próbálok rászólni, ha rosszat csinál.
Pl. Ha bele nyúl a konnektórba (vakdugó van, de azért nem árt, ha tudja, hogy az rossz) és rákiabálok akkor el kezd nevetni. Ezt még fokoztuk tovább, hogy kicsit ráütöttem a kezére és montam, hogy "nem szabd", na ettöl hangos kacagásba kezdett és csak azért is csinálta, majd várta, hogy üssek rá a kezére. Jó játéknak vélte.
A másik hasonló kaland az etetésnél történt, amikor is a szája helyett a lábújjai közé tuszkolta az ételt ill. dobálta le a földre. Szintén felemeltem a hangom és ráütöttem a kezére. Na erre csak az volt a reakció, hogy "tapsi-tapsi" és közben nagy vigyorgások.
Ti hogy bírjátok ki a hasonló szitukat nevetés nélkül?
Hány hónapos kórtól kell fegyelmezni?
Ja és nálunk még apukát is fegyelmezni kell, mert ez neki is nagyon tetszik és együtt nevet a fiával, ami nevelési szempontból nem túl jó Kép
Ti gyerekeitek mikor fogdtak szót elöször?
Kriszta
Nyanya
 


Kriszta!Kép Hehe, nalunk ugyanez megy, pepitaban... A Fiam 9-11 honaposan odament a konnektorhoz(4kézlab, persze), leült elé, ramutatott, megcsovalta a fejét, hogy nem szabad, oszt ment tovabb, uezt megcsinalta a fiokokkal, a szekrényajtokkal stb. Nagyon boldog voltam, hogy mindez ilyen 1xüen ment. Nos, ezt ugy fejlesztette tovabb, hogy amikor valamiért azt akarta, figyeljünk Ra, rohant a fiokokhoz, mutatta a fejecskéjével, hogy nem, oszt kihuzta öket... Utana indult a konnektorokhoz, de ilyenkor altalaban mar elkaptam. Most, 14 honaposan mar mondja is, hogy NEM, oszt azért is csinalja, hogy Vele foglalkozzunk...KépIdönként engem is a röhögögörcs kerülget.
Ha a klotyoajtot nyitvahagyjuk, bemegy, belepecazik a wc-be. Oszt néz ram vigyorogva, hiaba szolok Ra. Amiota egyedül felall, összeszedi a kulcsokat, amiket elér...Kép Ujabban hisztizik is, par hete kezdte. Néha elég csak annyit mondani, hogy NEM! valamiért, a Fiatalur hasra veti magat, ooordiiit, rugkapal. Es ilyenkor ne röhögjön az ember... Nehéz, Nyanya, nehéz...Kép
Vendég
 


Sziasztok!
Mivel az én tündérkém már 2,5 éves, nálunk már cifrább a helyzet.
Érdekes, hogy piciként (1,5-2 éves koráig) nem volt ilyen problémánk. Nem is nagyon jutott eszébe buta dolog. Ha meg rászóltam valamiért, viszonylag könnyen le lehetett kapcsolni.
De most! Én még bírnék vele, de az apja! Az kész tragédia, amit ma művelt az apjával! Vagy 4-szer, 5-ször rászólt, hogy gyere ide, de a lányka csak ült háttal az apjának, tüntetőleg belefogott egy játékba. Amikor Apa felemelte a hangját, rászólt, hogy "apa, ne üvölts velem, mert megsüketülök!".
Még jó, hogy a másik szobában voltam, mert majd megpukkadtam a röhögéstől. Az apja persze sík ideg lett, a fenekére is vert a drágámak. Erre persze vérig sértődött a hercegnő.
Ám hamar abbahagyta a pityergést, mert (miután a vigyor utolsó nyomait is eltüntettem az ábrázatomról) megbeszéltem vele a dolgot. Milyen jogon háborodik fel a kiabáláson, ha a szép szó hatástalan. Belátta, hogy nincs igaza, elhalgatott.

Egyébként nálam is az volt, hogy csak az üvöltésre reagált, amíg szépen mondtam, nem mozdította füle botját se. Aztán néhányszor nagyon rondán ráordítotttam, ami persze rosszul esett neki, és sírt.
Azóta már csak azt csinálom, hogy szólok 2-3-szor halkan, szépen, finoman, aztán közlöm vele, hogy a következő már üvöltve lesz. Csodák, csodája, azt már nem várja meg, jön, csinálja, amire kérem.
Márti
T-Márti
 

 
 

Nálunk most két dacolós van. Az én kis angyali Gergőm (22 hó)is elkezdte a földrevetemmagamatúgyvisítok hisztiket. Attila (3,5 éves), hacsak nem akar nagyon bevágódni nálam, legtöbbször a nem választ használja. Viszont az ő nem-e az is, ha eldöntötte, akkor az úgy is van. Ez már nem indulat gerjesztette nem, hanem tudatos választás eredménye.
Amúgy 3 éves kora körül volt az angyalka korszak, jó volt, szófogadó, mindent megcsinált! Szép is voltKép
Zsuzsa
 
 


Kukacz
A röhögést a legnehezebb megállni, pedig ezzel mindent elrontok Kép rugkapálás, toporzékolás már nálunk is beindult Kép

T-Márti
mázlista vagy, hogy csak 2 évesen kezdtétek a küzdelmet.

Zsuzsa
Látom nálatok is a gyerek dönt Kép

Kriszta
Nyanya
 


Marti! Gratulalok, nagyon klassz, hogy a Hercegnö belatja, ha nincs igaza!!! Meg, hogy halkan is meg lehet Vele beszélni a dolgokat!
Zsuzsa!Nyanya!KépKépKépKépKép Ha legközelebb visiiit a fiam, Ratok gondolok majd, hatha könnyebb lesz elviselni...Kedves Klubtagok...
Vendég
 


Kép
Nyanya
 


Zsuzsa!
Te mit csinálsz, ha fiúk a földre vetik magukat hiszti közben?
Mert bár talán azt a képet sikerült kialakítanom a lányomról, hogy nagyon könnyen kezelhető gyerek, ez sajna messze nem így van. Küzdünk egymással rendesen. Kép
Márti
T-Márti
 


Háááát...jobb napjaimon hagyom őket , hogy kifussa a hiszti a lendületét, utána meg ölbe véve megvigasztalom őket. rosszabb napjaimon, hmmm, én is elkezdek hisztizniKép csak én már nem vetem magam földre.Kép
Zsuzsa
 
 


Sziasztok!
Na igen. Jobbára én is próbálok higgadt lenni. De (pl. ma is) én is kifakadtam. Elegem lett abból, hogy a reggeli ébredés után csak nyafogva, nyavalyogva volt képes előadni óhajait, ráadásul ezek elég gyagya óhajok voltak. Hozzá képest egy raplis vénasszony rugalmas fruskának tűnt ma reggel...
Nem jó sorrendben adtam elé a kakaót meg a rajzfilmet, ráadásul a nyivákolásból nem értettem ki az óhajt, ami így nem is teljesült. Ennek eredménye újabb nyüszögés lett. Ettől már betelt a pohár. Közöltem, hogy én ezt nem viselem el tovább és ordítozni kezdtem. Először sírva fakadt. Aztán mégis eljutott az agyáig a mondókám, hogy "Mégis, mi a szöszt vársz tőlem a rigolyáidért meg a nyafogásodért cserébe?" Megszeppenve rámnézett és befejezte. Ilyenkor azért megnyugtat, hogy valszeg mégiscsak okos az én lányom, ha ilyen faxnis állapotában még mérlegelni is tud... Kép
Csak ne jutnánk el eddig az "anya kitör" stádiumig!

Kérdés mindenkihez:
A hisztit magát büntetiek? Vagy hagyjátok hisztizni a gyereket, majdcsak abbahagyja?
Nekem valaki azt tanácsolta, ilyekor a tomboló gyereket küldjem a szobájába, ahonnan csak akkor jöhet ki, ha abbahagyta. Kipróbáltam. Nem jött be, csak rosszabbodott a helyzet. Órák hosszat sírt bent, és mikor abbahagyta sem jött ki. Ha kihívtam, újra sírni kezdett.
A végén nekem ez már kegyetlenkedésnek tűnt, felhagytam vele. Nem akarom én betörni a gyerekem, mint egy vadlovat. Vagy ettől már elkényeztetem?
Erre felállítottam egy újabb szabályt: hisztizni szabad, de elérni vele semmit (legfeljebb azt, hogy anya egy idő után kiborul).
Márti
T-Márti
 


Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a most következőket. Ugyanis, akitől a tanácsot kaptam, szintén Babanet-lakó, csak ő más topikokban kering. Ettől függetlenül még olvashatja, amit én ide írogatok, és nem szeretném, ha megbántanám, mert a legjobb barátnőmről van szó...
Szóval a "menj a szobádba, amíg meg nem nyugszol" tanácsát tőle kaptam, miután nálunk töltöttek egy hétvégét, és enyhén szólve meglepte a lányom viselkedése. Tény, hogy a lányka nyűgösebb volt a szokásosnál. Az általános véleménye az volt, hogy sok dolognál ő már régen a szobájába küldte volna a csajszit. Túl sokat nyafogott. Pedig még igazi hisztit be sem mutatott...Kép
Úgy éreztem, elkényezetettnek tartja a lányunkat, minket meg túlságosan engedékenynek.
Ezen én elszégyelltem magam és "bekeményítettem" a férjemmel együtt. Teljesen eredménytelenül. Sőt, rosszabbodott a helyzet.
(persze, rászólunk a gyerekre, tiltunk, de a szobába küldés a lehető legrosszabb variációnak bizonyult)
Persze a barátnőmnek 2 nyugodt gyereke van. No, ők sem problémamentesek, de a lányomhoz képest angyalok.
Szerintem a gyerek nagyon is különbözők. Ezt a barátnőm is elismeri. De azt talán már kevésbé, hogy ez különböző nevelési módot is igényel.
Vagy én élek hatalmas téveszmék között?
Ne hagyjatok a bizonytalanságban!
Márti
T-Márti
 


Márti,

Szerintem is gyerekfüggő a dolog. Fiam pont most két éves. Én hagyom hisztizni, és próbálok nem engedni.
Egyszer próbáltam ki a szobába zárást, nem kulccsal, csak kilinccsel, ki is tudott jönni, de egy percig erre nem jött rá és sokkal jobban sírt. Utána persze abba hagyta a bömbölést, de csak mert megijedt, hogy nem lát. Soha többet nem fogok ilyet csinálni. Csak azt akartam, hogy lehiggadjon, azt gondoltam, ha nem vagyok szem előtt, megnyugszik, mert nincs kinek cirkuszolni. Hát nem jött be, lattam az arcán a félelmet, és a mai napig reménykedem, hogy nem utált meg örökre. Persze ez kicsit túlzásnak hangzik, de a lelkiismeretem...
Szóval, szerintem ha Nálatok se jön be, ne erőltesd. Nálunk az jött be, hogy ignorálom a hisztit, de ott vagyok vele.
Sajnos vannak esetek, mikor annyira fáradt vagyok (félidős terhesen ráadásul), hogy engedek kisebb dolgokban (pl. Túrórudi).
A másik húzós eset, amikor az utcán vagyunk, na, ott is van, hogy állok és várok, hogy lehiggadjon. Persze ilyenkor sokkal hamarabb kiborulok én is.
Az maga a megváltás, mikor apa is ott van...Mikor én már nem bírom, ő még tud higgadtan viselkedni. Van olyan este, hogy azt mondom: apa, tessék itt a gyermek, én megyek a melegvízbe.

Éva
 
 


Márti! Szerintem is a hisztit hagyni kell, de ne érjen el vele semmit a gyerek, akkor ugyanis rájön, hogy ez egy jó eszköz a cél elérése érdekében. viszont a hiszti tkp. nem rosszaság (bár mi a rosszaság?), hanem egy indulatkitörés. Vhol olvastam (talána Picik és kicsik című, szerintem igen jó babatanácsadó könyvben), hogy nekik ugyanakkora érzelmeik vannak mint egy felnőttnek, csak még nem tudnak mit kezdeni ezekkel (nagy érzelem kis testben), és néha kitör belőlük eza feszültség. Ha arra gondolunk, hogy vannak felnőttek is, akik hasonlóan viselkednek...
Szóval szerintem az elkényeztetés nem itt következik be (másik jó kérdés, hogy mi az az elkényeztetés, amitől annyian rettegnek). Azt hiszem őket is zavarja ez a kitörés.
A szobáb küldés. Nálunk ált. bejött, de valszeg azért, mert Attila amúgy sem hagyja magát ilyenkor vigasztalni, vagy szégyelli mások előtt, nemtom, de mindig egyedül küzd meg ezekkel a helyzeteivel, és csak a végén hagyja vígasztalni magát, akkor viszont befészkel az ölembeKép. Leggyakrabban ott hagyom (nem az utcán, mielőtt valaki félreértenéKép)és ő jön néhány perc múlva, hoyg "nem sírok többet".
Na igen, az utcai hiszti húzós eset, ahogy Éva is írtad. Ezt nem tudom jól kezelni, még a játszón csak.csak, de máshol...Pl. múltkor a metróból kiszállva vetette magát a földre, talán mert nem az általa kinézett ajtón szálltunk le?, mindenesetre odébb kellett vonszolnom, márcsak biztonsági okokból is, azután ölben cipeltem a mozgólépcsőn, miközben ő ordított, majd még a felszínen is kiterült a földön, brrr..., nagyon kínosan éreztem magam.
zsuzsa
 
 


Sziasztok Lanyok! Marti, Zsuzsa, szerintem is hagyni kell a hisztit, de ne tudjon vele kiharcolni semmit a kölök!!!Kép En altalaban büntetem, ha földreveti magat a Draga, otthagyom. Ilyenkor hamar elhallgat és utanam oldalog. Büntetni uezzel még akkor szoktam, ha harap. Csak engem harapdal. De nagyon. Ugy csinal, mintha hizelkedni jönne, oszt joool belémharap. Nos ilyenkor is otthagyom a szobajaban, de nem csukom Ra az ajtot.
Viszont, ha lefekvés utani hiszti van, nem lehet otthagyni. Ez akkor szokott elöfordulni, ha nem elég almos. Ha otthagyom egyre hangosabban ordiiit. Ilyenkor jön az, hogy anyaelénekliaz egészrepertoaaarjaaatötx...KépKép Hol a Nudlit ringatva, hol a kezecskéjét fogva...Kép
Pusza MINDENKINEK!!!
Vendég
 


Sziasztok!

Nálunk is angyon bejött a szobába KÜLDÉS. Tehát nem mi visszük a szobába, nem mi csukjuk rá az ajtót, hanem elmondjuk neki (2 éves kora óta működik), hogy "ha hisztizel, akkor tudod, hogy hol van a szobád, és ha megnyugodtál/végiggondoltad, amit tettél, akkor kijöhetsz". Ha erre nem reagál, akkor jön a "MOST" és mutatjuk neki kézzel az irányt. Ilyenkor fogja magát, általában sértődötten berobog a szobájába, és bevágja maga mögött az ajtót Kép De van amikor elég ránézni, és már vonul is vissza. Általában 2 percnél tovább soha nincs a szobájában, és jön ki mosolyogva, mintha mi se történt volna Kép
Az utcai hiszti fogósabb kérdés. Arra szerencsére nem kellett semmit kitalálnunk. Mázlink volt Kép Egy alkalommal volt csak, hogy nem akart a játszóról hazajönni, és akkor 3 utcasarkot végigüvöltött. Kép

Titati
 
 


na ma jól jártam: ismét utcai hiszti volt (ezek az utcai hisztik az elmúlt néhány hét termékei, korábban nekünk is csak egy hazajövős visítás volt - mondjuk tratott 40 percig)(pedig azt hittem , hogy a dackorszak nehezén már túl vaygunk, de úgylátszik 3,5 évesen is tart még)
én állok , liluló fejjel de várok. jön az utca bölcs embere, és a következőket mondja "állj fel mert megfázol nagyon...jönnek a csúnya bogarak és patkányok és bemásznak a nadrágodba" majd felém intézve intő szavait "a szihológia(sic!) szerint ilyenkor egy jó nagy pofon kell, jól el kell fenekelni, hogy megtudja, nem az van amit ő akar" - na nagyon vissza kellett fogni magamat, hogy megközelítőleg finom maradjak és nőies!
Ja és mindeközben próbálja a földről felrángatni a fiamat, pedig kértem, hoyg engedje el, mert akkor csak mégjobban fog üvölteni.
(ide kell a mérges fejet képzelni)
Zsuzsa
 
 


Sziasztok!
Köszi a hozzászólásokat!
Igen, leszűrtem, kétféle gyerek van (ebből a szempontból). Az egyikre hat a "gyerünk a szobádba", a másikra nem. Az én lányom az utóbbi csoportba tartozik.
Nem mondanám, hogy fél a szobájában, én még kilinccsel sem csukom rá az ajtót, csak behajtom, arasznyira nyitva van. Kijöhetne, ha akarna. De nem jön ki. És nem azért, mert nem tudja abbahagyni a sírást, hanem, mert nem akar. Dühös és elkeseredett, hogy félreraktam őt. Egyrészt dühös lett valami miatt, azért kezdte a hisztit, aztán én még tetézem az egészet azzal, hogy még a hisztiért is büntetem.
A kevés kísérletnek az lett a vége, hogy végül én mentem be érte a szobába. Azonnal abbahagyta a sírást, hozzámbújt. Persze azt, ami miatt elkezdett hisztizni továbbra sem engedtem meg neki, de ekkor már nem is firtatta.
Szóval megfogadtam, hogy a szobábaküldést soha többet nem csinálom.
Ha felnőtt ésszel a helyébe képzelem magam, tulajdonképpen meg is értem, hogy miért rossz ez ennyire neki. Valszeg én is átmennék dühöngőbe, ha valamiben megakadályoznának, ezért én tombolnék egy kicsit, és a tombolásomat is büntetnék. Na ne! Igaza van a gyereknek!
Marad, hogy egyszerűen vasakarattal ellenállok, és viselem a hisztit is, ha kell.

Zsuzsa!
Itt falun szerencsére nincsenek ilyen beszólások, és "segítő" szándékú emberek. Viszont ki tudja, hogy a hátam mögött mit beszélnek rólam? Melyik a rosszabb? Nem tudom, de hogy robbanna az agyam abban a szituban, amit leírtál, az biztos!
Márti
T-Márti
 


Zsuzsa
Nem tudom én hogy fogom kibírni, hogy ne mondjak csúnyát az utca bölcs emberének. Nem szeretném ha idegenek kioktatnák a gyerekem. Kép

A ti gyerekeitek hány hónaposan értették meg, hogy a Nem az Nem?

Kriszta
Nyanya
 


Kriszta! Megérteni sokkal hamarabb megértik, minthogy végre is tudnák hajtani!Kép
Az enyémek már 1 éves kor körül megértették, mondták, hogy nem, és mentek a tiltott dolog felé.Kép Sokáig a tiltás végrehajtása nem olyan erős, mint a kíváncsiság, ami a tiltott dolog felé hajtja őket.Kép Szóval nem egyszerű!Kép
Egyébként a 3,5 évesem is nehezen fogadja el néha (már csak néhaKép), hogy a nem az nem. jó példa: egyik nap hisztizett, hoygf a boltban nem vettem neki kinder csokit. másnap mondta, hoyg kér egy csokit majd, mondom jó, a boltban pedig az előző nap kinézett Kindercsokit váálasztotta.Kép Már tud késleltetni, de nem felejtKép
Szóval KITARTÁSKépKépKép
Zsuzsa
 
 


Sziasztok!

Nem: Zsombi 8 hónaposan megértette, büszke volt rá, hogy megértette és aszerint cselekedett. Aztán a varázsa elmúlt, azóta szelektíven hall. A nem-et, vagy a nem szabad-ot általában nem hallja meg.

Snoopy
snoopy
 


Balázs, ha meghallja, hogy NEM, jókat vigyorog rajta. Úgy érzem inkább dícséretnek veszi, mint szídásnak, pedig felemelem a hangom.
Nyanya
 


Sziasztok! Zsuzsa!Kép

Hat, az ilyen utcai szihologusra nehéz nem reagalni, azaz jol reagalni. Te ügyesen viselkedtél...Kép Nem tudom, el fogom-e majd türni, hogy idegenek hozzanyuljanak a gyerekemhez, ha hisztizik is...1x volt 1 hasonlo esetem 3 éve a baratnöm gyerekével, én vigyaztam a kicsire, aki a földön fetrengett, mert nem engedtem, hogy a jarokelökre locsolja az üditöjét... Volt vagy 2 fok, meg amugy is. Aztan jött 1 nyanya, és elkezdett kiabalni, hogy, Na, maga igy nevel gyereket, nem lesz belöle semmi, a mai szülök mindent megengednek, stb... Irtooo ciki volt, nem hagyta, hogy megszolaljak, még azt se tudtam benyögni, hogy nem az én gyerekem...KépKép

Nyanya! Mint fentebb irtam, a Fiam elég koran megértette a NEM-et, eleinte mutogatott a targyakra, csovalta a fejét, aztan 1 évesen elmult a varazs, mint Snoopy-éknal, mar mondta is, hogy nem, és probalta megragadni a tiltott targyat... Most itt tartunk... Hogy mindig Vele kell lenni...
Vendég
 


Hát igen, én is mindig vele vagyok, kivéve, ha alszik.
Kép
Nyanya
 


Idegenek a TE hisztis gyermekeddel...
Erről van egy édes sztorim, bár akkor majdnem felrobbantam: gyermek (kb 1 éves) a Pluszban, szerencsére mind a két szülőjével. Amikor a sorállás megfeküdte a gyomrát és üvölteni kezdett, kivittem. Kint azonban a kutyák és ennél fogva a saját testi épségét veszélyeztette, így visszamentünk az előtérbe. Kézenfogva, uis a karomból rendületlenül üvöltve tekeregve próbált kimászni. Ez az egyik, amitől agyvérzést kapok. Ráadásul semmi oka nem volt a hisztinek, hacsak az nem, hogy nem hagytam, hogy egy vele egy magasságú hangosan morgó eb farkát tovább csavargassa (de hol van ilyenkor a túlélőösztönük????). Kedves hölgy farol hozzánk:" Szegény bogaram! Miért sírsz? ", hozzám: "Ezt a gyereket ölbe kell venni. Eleget van kézben???" Nyúl a gyerek felé, gondoltam, most aztán megtanulod! Eddig az idegeneket eredendően is negatívan diszkriminálta, hátha még hozzá akartak nyúlni! Vártam, hogy Zsombi belerúgjon, vagy harapjon. A némber ölbe vette, mire Zsombi nem, hogy nem torolt, de abbahagyta a sírást és vádlón nézett anyjára. Esküszöm titokban röhögött a szemeKép. Első felindulásomban majdnem egymásra bíztam őket, hogy egyiket se lássam többet, tűnjenek el!

Most már tudok a sztoriról nyugodtan beszámolni.

Snoopy
snoopy
 


ez aranyos sztori Kép
Nyanya
 


Snoopy!Kép
Vendég
 


Snoopy, érdekes, mikor mással történik kifejezetten mulatságos. Az érzés ismerős.

sofka
 
 


Sziasztok!

Hasonló esetek nálunk is vannak. Boris már 3,5, de igen korán ébredt öntudatra, így elég régóta álljuk a sarat, több-kevesebb sikerrel. Olykor hörgök az idegtől (párom szerint akár egy trashmetálénekes is elbújhatna mögöttem), olykor tök nyugisan bírom kezelni a dolgot.
Ami nálunk eddig bevált (van köztük olyan, ami már nem, de bizonyos időszakra abszolút jellemző volt):
- nagy levegő, kifúj, beszív, kifúj, beszív (mármint mondogatni neki, meg mutatni is, általában 2 perc alatt lenyugodott, volt, hogy ő jött oda, hogy anya, nyugtass le)
- állni felette és hagyni, hogy elüljön a vihar. Ha túl durva, esetleg felvenni és megölelni, bár mint Snoopy esetében, ez is néha sikertelen volt (tekergés). (No, meg persze okos nénik, bácsik mindig tudnak valami irtó eszeset benyögni, dehát a kibicnek semmi sem drága, nem ő fog vele élni kamaszkorában...Kép)
- ha hiszti bevág, anya is rákezd. Eredmény: totális döbbenet, majd sűrű szégyenkezés felmenője miatt, felszólítva azt, hogy hagyja abba, de ezalatt ő már el is feledkezik a saját nyűgéről. (Mondjuk, ilyenkor nem szoktak beszólni, csak kiröhögnek.Kép)
- ha hiszti kezdeti tünetei jelentkeznek, anya utasításba adja, hogy jól látható helyre dobja le magát, valamint kéretik láb és kézpüföléssel erősíteni a hatást. Gyermek természetesen közli, hogy szó se lehet róla, és sürgősen befejezi a dolgot.
- kegyetlen módon közlöm vele, hogy ettől rém idegbeteg leszek, és ha háromra nem hagyja abba, vagy kimegyek, vagy hörögni fogok... Általába a "rom"-ra befejezi.
- anyai idegek kitörése, totális megkattanás elkerülése végett.

Röviden ennyi. Röhögés nélkül olykor nem bírom ki, de szerintem ennyi belefér. Ja, hiszti után mindig elmondom neki, hogy a hisztiből nem értek, mert ilyenkor nem beszél érthetően. És hogy inkább beszéljük meg... (Persze, ehhez még nem fűzök sok reményt...)

Ami nálunk a legvicesebb helyzeteket adja, hogy kölök irtó gyorsan eltanulja azt, amit nem tűr meg a nyomdafesték. Egyszer Nyíregyházára mentünk, és halál ideg voltam alapban, de még rá is tolattam egy szalagkorlátra (gyermek ekkor 2 éves volt). No, mivel minden idegem szanaszét állt, enyhén feldúlt állapotban kipattantam a kocsiból, hátramasíroztam, jól fenékbe billentettem és kieresztettem egy B...m.g.a.k.I-t. Utána lenyugodva visszaültem és szépen leértünk. A gyerek utána még hónapokig mondogatta magában, ha valami nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna (honnan tudják, hogy kell konzekvensen használni?). Akkoriban többször fennállt nálunk a fulladás veszélye, de kibírtuk, elhagyta. Aztán a bölcsi óta nincs mit tenni,már nem válik be ez a módszer, mert ott a rászólással még direkt tudatosítják a gyerekben, hogy nem szép, amit mond.
De a legjobb az volt, amikor a nagyikám teljesen ki volt kelve magából, hogy a gyerek miért mond olykor csúnyákat. Mondtam neki, hogy nem kell hozzá sok, elég egyszer véletlenül valamit elkottyantani mellette, rögtön jegyzi. Ez épp apáméknál történt, Boriska derékig kutatott a konyhaszekrényben. Kb. a fentiek elhangzása után 5 perccel nagyikám apám egyik mondatára úgy reagált, hogy Elmész te a francba! Erre a konyhaszekrényből rögtön jött a reakció: Elmész te a francba.
Nagyikám persze próbálta menteni a menthetőt, és magyarázni kezdett Borinak: Nem, Borika, nem, elment a francia kislány.
Mire Bori hangja ködösen a szekrény mélyéről: Elment a francba a kislány.

Na, ez volt az az eset, amikor visítva röhögtem...Kép)

Puszi:

Dia

[size=12:d15e2bdd2c][color=blue:d15e2bdd2c][b:d15e2bdd2c]Gyerekszoba blog - Neked is volt gyerekszobád?[/b:d15e2bdd2c][/color:d15e2bdd2c][/size:d15e2bdd2c]
dia
Budapest
 
 
 


Nálunk ilyen vicces sztorik még nincsenek, mert Balázs még nem beszél, de most is itt ordíííííííít a hátam mögött. Néha hátranyúlok vakargatni a hátát az tetszik neki.
Kriszta
Nyanya
 


Dia! jóóóóóó....!Az én 3,5 évesem ráadásul fiúból van, pont tegnap nem akart hazajönni egy zsúrból, és 1/2 órán keresztül ordított, mert fel akartam öltöztetni, a végén már egy egész csapat anyatárs próbálta meggyőzni, sikertelenül. Végül sikerült lefognom, és felöltöztetnem, határozottan elindultam az öccsével együtt kifelé, erre persze ő is jött, majd az utcán lassan abbahagyta, mert érdekes buszokatm autókat stb, észleltKép Én meg remegtem szinte az idegességtől...Kép
Egyébként a leglátványosabb esetünk kb. 26 hónapos korában volt, amikor játszóról hazatérve kezdte ela hisztit. Látványos menetet alkottunk, A barátnőm tolta a dupla babakocsiját, egy másik lány tolta az én dupla kocsimat (a kicsi 4 hós volt) és vezette a saját 3 évesét, én meg ölben küzdöttem a fiammal, aki szinte ellilultan ordított és mind a négy nyúlványával kapálódzott. Át a belvároson! Otthon hagyta abba, miután a fejét verte a padlóba (ez akkoriban szokása voltKép)majd elaludt. Huhhh...még visszagondolva is kiver a víz!
snoopy! A te sztorid se semmiKép
Zsuzsa
 
 


Snoopy,
az utosó előtti mondatot szerintem védesd le! Kép
Dia,
a tanácsolt módozatokat naponta vetem be, felváltva. A hiszti mégis marad, de látom, nálatok is. Kép Bár az én fiaim nem olyan tanulékonyak, mint Boriska! Sokkal többször kell nekik a csúnya szavakat ismételgetni, de a viselkedésük miatt igazán nem is esik nehezemre! Kép
Kíváncsi
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó