Kiemelt témák

Miért jó a vizesre vizes festés? (Azon túl, hogy tök jól néz ki)
Mindig így festenek? Nem rossz, hogy mindig minden szét- és összefolyik, akkor is, ha nem ez a cél?

De ez a cél. A színeknek a víz az igazi közegük, ott "adják önmagukat", ahogy szétfolynak-összefolynak, keverednek, változnak, átalakulnak. Pont erre van szüksége egy kicsi gyereknek, mert ő is egy ilyesmi közegben él, ő még nem merevedett bele az anyagba.

Pindi

Köszi, Pindi!
És meddig festenek csak így? Úgy értem, hány éves korig?

Kérdésem lenne (bár nálunk még nem aktuális...)

Biztos tudjátok, van az a korszak, mikor a gyerkőc mindent kérdez. Mi az, Miért, Mit csinálok stb. És ugyanazt egymás után kb. háromszázszor...
Kérdésem, hogy mi ilyenkor a helyes hozzáállás:
- türelmesen 301-edszerre is elmondani ugyanazt, vagy
- szintén türelmesen, de rávilágítani, hogy már 300szor volt róla szó?
- esetleg más......

Szilvi,
köszi a választ! Azt a könyvet már sokszor forgattam emiatt (is), de még nem sikerült belőle kihámoznom a választ. Lehet, hogy ez tényleg egyéni, csak azt gondoltam, talán erre is van valamilyen meglátása az antropozófiának, amely valami fogodzót ad, hogy pl. a kardozás ill. "lövöldözés" ártalmas-e a gyermek lelkének bizonyos kor alatt, avagy sem.
Még majd tovább böngészem...
Kati

Livi,
hát, ez nálam "korfüggő". Ha úgy ítélem meg, hogy már eleget válaszolgattam, akkor leterelem a fiygelmét, vagy megmondom kerek perec, hoyg az előbb válaszoltam. De a legjobb visszakérdezni, hoyg "szerinted?" Akkor általábanm abbahagyják.

Kati,
biztos van. De pl.a kardozás nem oylan "ártalmas", mint a lövöldözés. De téyn, hoyg a ygerekek lövöldöznek, ha van pisztolyuk, ha nincs. A legártalmatlanabb kocka át tud alakulni pisztollyá, vagy pl. az ovinkban a babakonyha mosogató csapját szokták kiszedni...



Feltettem a waldorf-babáimat egy albumba. ELég vegyes, vannak köztük nagyon régiek, kezdetlegesek, a virágbabák még hiányoznak, stb., de megnézhetitek őket.
http://picasaweb.google.com/malyvacsiga
Kéretik nem törölni belőle, mert ahoyg látom, nem tudom "lezárni"...

Köszi, Pindi!
És meddig festenek csak így? Úgy értem, hány éves korig?

Alexék még mindig csak így festenek.
Persze már technikásan ám, pl. kinyomják az ecsetet és azzal "felszedik" a festéket a papírról, sűrűbb festékkel csíkot hőznak bele, stb. Ők már ne mfoltokat festenek, már rég nem, de a technika ugyanez.
Idén már bejött a szén-rajz is. Később lesz mindenféle más, pl. olaj is.

Livus A W-metódus szerint a festés nem a formákról szól, az egy lelki folyamat, a színek minősége, jelenségek, folyamatok "megtestesítése" ez által az elsődleges cél. Tehát olyan nincs, amire én élénken emlékszem az általános iskolai rajzórán, hogy hóesésben ház mellett álló hóembert festünk, beviaszozzuk - megrajzoljuk - a hóembert, a ház tetejét és a hópelyheket, a többit kikontúrozzuk majd ráfestünk szigorúan kék festékkel. A w-metódusban mondjuk a havat, mint jelenséget "ábrázolnánk", azaz megvizsgálnánk, milyen lilák, kékek, sárgák stb, csillannak át a szürke hófellegeken, megjelenítenénk a nedves szikrázó hideget, vagy épp a langyos latyakos pocsolyák ÉRZÉSÉT. Persze ez nem elsős feladat, de ott is lehetne mondjuk a havat, mint érzést - szigorúan egy mese bevezetője után és nem kimondva a célt - megfesteni, de ott a tanár által gondosan és céllal kiválasztott egy, max két színnel.

A rajz is hasonlóképpen kontúrok és szigorú határok nélkül, egy teljesen más technikával és céllal készülnek, mint az általában szokás (VT: az óvodai rajztanítási gyakorlattal ellentétben a fa törzse nem két pálcika közé rajzolt szarbarna folt )

Mint minden, ez is tanárfüggő (az osztálytanító tartja a festést is többnyire), általában a felsőben jönnek az új technikák, amiket bevezetHET a hetedikben a fekete-fehér szenes korszak (jaj. az is milyen megrázó!). Felsőben már van száraz festés (ahol a nedves papírt felfeszítve a rajztáblára hagyjuk megszáradni majd következő alkalommal/alkalmakkal festünk rá. Ott már van szén, kréta, rézkarc, linómetszés, nagyon sok rajz (például Dürer rajzok és rézkarcok másolása nyammm, vagy épp mondjuk Raffaello-festémenyekről készített tanulmányok.

Én nagyon komolyan gondolom, hgoy mindenkinek kéne festeni. Nagyon fájdalmas tapasztalás is lehet akár, borzasztó nehéz önnön korlátainkon átlépni

Picilivi épp a minap beszélgettünk erről egy kedves mamatársammal és visszaemlékeztem annak idején még a Petrás-féle népművészeti iskolában a gyermekpszichológia előadásra. A pszichológus a saját fiának és unokájának történetét mesélte el:
kisfiú nézi apukájával a mesekonyvet és kérdez: Mi ez? válasz: béka. Mi ez? Béka. ... 185ödszörre: Mi ez? válasz: porszívó.
Kisfiú összezuhan, a sírás határára kerül és a bizalma az édesapjában, a felnőttekben, a világban megrendül. (2 éves forma lehetett, ha jól emlékszem).
Miért? hát nem azért kérdezi meg annyiszor, hgoy mi az, mert nem tudná már akár másodszorra is megjegyezni, nem. Azért kérdi, mert szüksége van arra a bizonyosságra, hgoy a világ kerek, kiszámítható, biztonságos. Hogy ő megbízhat benne. Ezt áthágni nagy fájdalmat okozhat egy kisgyermekben.

Természetesen egy nagyobb gyermeknél már nem erről beszélek, de úgy gondolom, te is erről a korai érdeklődésről kérdeztél.

Én is néha visszakérdezek, hogy szerinte mi van ott, de többnyire érzem, hogy kella válasz, a megfelelelő. Az nem szoktam elmondani, hgoy már milyen sokszor megkérdezte (remélem!), mert pont aza cél, hgoy ő bármikor megkérdezhessen és biztos lehessen benne, hgoy megbízhat a válaszomban. Azt hiszem, a trükk9özés akkor jön, ha ez a bizalom valahol sérül.
Persze, egy csomószor érzem, hogy forr bennem az adrenalin a türelmetlenségtől, olyankor megpróbálok válasz nélkül elsomfordálni, néha bejön

Szilvi köszi a babákat, lesz holnap Dominónak csemegéje Úgy szeretném a nagybabákat egyszer megdajkálni, ahogy elnéztem, Eszternek is jólesett újr egy 3 kilós csöppet ölelgetni Lehet, hgoy majd varrok magamnak egyet szülinapomra

Szilvi
nagyon szépek a babák!!
Én igazán nem értek ehhez, csak nagyon tetszenek...
Hogy lehet megtanulni babát varrni? (Arra gondolok, hogy tanítják-e valahol, vagy csak próbálkoztál miután már tudtad, hogy mik az alapanyagok?) Nagyon szívesen varrnék Borkának, csak nem tudom, hogy fogjak hozzá.
A gombos babákon mire jók a gombok?

...ja és Alex le se tagadhatná az anyukáját!!

Livi,
általában w.-szülőktől lehet megtanulni, több helyről tudok, ahol vannak babavarró körök. EGy időbe nDemeter Éva is tartott, nem tudom, most csinálja-e. Én magam Solymárra jártam szerdánként, az Aranyalma tulajdonosához, ott hosszú évek óta működik egy kör iskolaidőben...
Én nem "tartok" babavarrást, de a "varróasszonyos" körben, amit főleg az itteni mamák alkotnak, segítettem sokuknak manó-babát varrni (természetesen neked is, ha eljössz. De most épp Sáfrány és Sára varr babát Márti segítségével, ha jól tudom). Ezek messze nem olyan rendszeresek, mint a fenti hetenkénti alkalmak.

A gombos babában az a jó, hogy körbeforog keze-lába, ezáltal jobban mozog, mint a hagyományos fazonú w.-baba.
Bár amióta rátaláltam egy olyan módszerre, amivel klassz csecsemőbabát tudok varrni (a nagy köles- és gyapjúbaba), azótra nem hajlok a gombos felé.

természetesen neked is, ha eljössz

Na ja, Zalaszabar nincs is olyan messze...

Bár amióta rátaláltam egy olyan módszerre, amivel klassz csecsemőbabát tudok varrni (a nagy köles- és gyapjúbaba), azótra nem hajlok a gombos felé.

És ez valami titkos módszer?

És ha már itt tartunk, hadd kérdezzek: kiccsajnak pont akkor lesz a 2. szülinapja, amikor kistesó megszületik. Gondoltam, kaphatna egy babát. Szerinted milyen lenne a megfelelő? Esetleg egy kisebb csecsemőbaba (a szadai oviban láttam egyet, és nem volt olyan gnóm, mint Ina a könyvben), szerinted az neki már jó lenne, vagy korai?

Pindi

Livi ha mégse lenne kedved átugrani hozzánk egy kis babavarrás-tanulásra Zalából, akkor a környékbeli ovikban nézz körbe, az óvónők is tanulják a babavarrást a képzésen és sok oviban van külön varrás a szülőknek. Ispánk esetleg?

Szilvi, Indi, koszonom a valaszokat!
(szarbarna folt )

Szilvi, nagyon jó az album, jó hogy feltetted!
Ez nem az osszes babaad, ugye?

Livi,
bocsánat, nem néztem a tartózkodási helyedet.

Livus,
nem az összes, de majdnem. A 30 centisek közül tán 6-8 hiányzik, több biztos nem. Illetve amiket még Solymáron eleve bazárra varrtam, azokról nincs is képem.

Pindi,
persze, jó lehet a csecsemőbaba, de szerintem nem életbevágó, csak ha amúgy is babázós. Hiszen bármi mást lehet pelenkázni, hordozni, lásd Livusék báránya....

Livus, Szilvi,
pl. Berci manója sincsen fent, így most gyorsan bepótolom Szilvinek a mulasztást (mármint hogy küldök majd képet a szülinaposról az ajándékkal), íme (rákattintva nagyít):



Egyelőre Bercit nem érdekli túlzottan, viszont a másik két gyerek előszeretettel játszik vele, öltöztetik, rágcsálják a sapkáját.

Zsizsa

Bizony, valami miatt elfelejtettem Berciét lefotózni, sajnáltam is...
Köszi a fotót, nagyon ehyles Berci vele. Timó is sokáig ignorálta, amúgy...

Manó és tulajdonosa de helyesek

Nálunk se volt babázás eddig, ezért is nem varrtam én nagy babát eddig neki, aztán most a lopott manóval már mindent játszik a gyermek, kapott már tejecskét, szóját (cumi), epeltummiszot, (most kap egy ruhát, a mert a kék flanell már erősen mintás )mamát, domit, feketeautót és sokat beszélgetnek és alszanak együtt. énekel is neki és elaltatja, megvigasztalja, pelenkát és a saját pizsamáját is ráadta már - szóval msot van itt a tökéletes ideje - neki. Annyira élvezem!

Ó, köszi, köszi!

Indi,
én is imádom, amikor a két nagyobban hótt komolyan babáznak, borzasztóan aranyosak!

Szilvi,
már le is fényképeztem, küldöm majd e-mailben. Engem mindig úúúúúgy bántott, ha valamelyik szalvétás munkámat elfelejtettem lefényképezni az ajándékozás előtt, történt párszor ilyen, és szomorú vagyok, hogy nincsen nálam nyomuk...

Zsizsa

Livi,
bocsánat, nem néztem a tartózkodási helyedet.

Szilvi
Semmi baj! ...pláne, hogy amúgy még járunk is Pestre néha a család és egyéb kötöttségek miatt.

Livi ha mégse lenne kedved átugrani hozzánk egy kis babavarrás-tanulásra Zalából, akkor a környékbeli ovikban nézz körbe, az óvónők is tanulják a babavarrást a képzésen és sok oviban van külön varrás a szülőknek. Ispánk esetleg?

Indi
Köszi a tippet!

Egyébként, ha jól értem, ez a varróasszonyos kör "közös"? Mármint Szilvi és Te is ugyanabban a körben varrtok?
Csak mert az imént pont fel akartam vetni, hogy szívesen szervezném úgy egyik alkalommal a felutazást, hogy találkozhassunk...

Zsizsa remek a fotó a vidám tulajdonosról!
Külön imádom, ahogy a lábacskái vannak ültében! Nekem ez mindig nagyon tetszik, hogy milyen hajlékonyak még a babák!

Livi, igen, közös. Úgy szokott lenni, hogy mindig máshol gyűlünk össze, illetve vannak gyakoribb helyek is, persze... És Indi csak szerdánként ér rá, akkor tud jönni, ha épp aznap van varrás.

Livi ha mégse lenne kedved átugrani hozzánk egy kis babavarrás-tanulásra Zalából, akkor a környékbeli ovikban nézz körbe, az óvónők is tanulják a babavarrást a képzésen és sok oviban van külön varrás a szülőknek. Ispánk esetleg?

Indi
Pontosan mi van Ispánkon?
És: van esetleg a neten vagy máshol info arról, hogy merre vannak W-ovik és isik? Én ugyanis nem tudok Zalában ilyesmit. Akik meg csináltak volna egyet - barátaink - úgy döntöttek, inkább elköltöznek Tapolcára, mert ott a közelben indul egy iskola...

Livi,
Létezik egy könyv: Karin Neuschütz Die Waldorfpuppe. Én az Aranyalmában vettem meg, de talán más Waldorf-boltban is kapható. Kis manóktól a nagy babákig találsz benne leírást. Én ebből tanultam meg babát varrni, és Szilivitől kaptam régen egy manó leírást. Sajnos én nem tudok eljárni velük varrni, és itt sem találtam senkit, aki segít. De most már örülök, hogy így alakult, és saját magam alakítgatom a babáim.

Pindi,
Van leírásom, szabásmintám olyan csecsemőről, ha amellett döntesz. Bár remélem néhány hét múlva a nyár ünnepen végre összefutunk. A kisfiad fényképét már láttam, nagyon szép.

Festésről jutott eszembe, ahogy olvastalak benneteket. A színek a lényeg, és a gyerekeket nem zavarja, ha összefolyik, foltokat festenek. A télen Advent idején ezekből a foltokból a lányom olyan jó betlehemet festett, teljesen felismerhető volt rajt minden. Barlang kicsit szivárványszerű volt, Mária pirossal és kékkel, védelmezően mellette némi barna.( remélem jól emlékszem) Kár, hogy még az oviban van, de ha gondoljátok felteszem, amikor pár hét múlva megkapjuk az idei munkáikat.

Livi!

www.waldorf.lap.hu oldalon megtalálsz mindenféle infót, hogy hol vannak ovik és sulik!

Hatalmas sportpálya, egyik végén az oltár, amely előtt a városállamokba szerveződött 350 ötödik osztályos gyermek és az őket segítő tanárok állnak. Mindannyian fehér, maguk készítette-festette-hímezte görög ruhában, közösen festett zászlókkal. Tiszta szívvel, izgalommal, fegyelmezetten. A városállamok egy-egy tagja emelt fővel, biztos léptekkel elvonul, hogy fáklyáit meggyújtsa az olimpiai lágból. Rizsáldozatot mutatnak be más kiválasztottak. A szem párásodik. Felhangzik az Agios o theos. A városállamok egymás után spirális alakban gyönyörű mozdulatokkal a pálya közepére vonulnak, ahol elmondják az esküt. Itt már meglehetőst nehéz a könnyes szemek mögül kilátni. Majd következik a maratoni futás. 350 tízéves gyermek együtt elindul, az élen haladót, a középmezőnyben futót és a végén, tanári segítséggel beérkezőt is ugyanolyan ütemes taps, buzdítás, öröm kíséri. Őszinte öröm. Büszkeség az olimpikonok, szüleik, tanáraik és a jelenlévő ismerősök szívében is. Büszkék vagyunk rájuk. S amikor a 350. résztvevő, egy mozgássérült kisfiú rettenetes kimerülve két tanárával megáll egy pillanatra az utolsó 50 méter előtt, majd felbuzdulva nekiindul, hgoy az utolsó métereket egy óriási vágátában fejezze be - no ekkor már felszakad a sírás is. Büszkék vagyunk Márkra, büszkék vagyunk az ötödikesekre. Áldozatot mutattak ők be, valódit. Átléptek egy mérföldkövet, beavattattak.

De jó a Waldorf-közösség tagjának lenni! Boldogan várom, hogy majd az én fiam is részese lehessen párásodó szemű anyjával együtt ennek a hatalmas örömnek és azt mondhassuk, amit ma sok résztvevőtől hallottam: De kár, hogy csak ötödikbben van Olimpia!

Köszönöm Indi, jólesett!

A nagy ömlengésben azért kihagytam, hgoy a többi versenyszám is csodálatos, (gerelyhajítás, diszkoszvetés, távol - és magasugrás, akadályfutás, váltófutás, birkózás (ez utóbbi szívbemarkoló, mert egyáltalán nem a győzelemről szól bár a többi sem, erről ma ismét meggyőződhettem - , hanem a mozdulatok szépségéről és a fair play-ről)

Indi, de szépen megfogalmaztad! Én is köszönöm!

Különleges okokból második alkalommal lehettem részese ennek a varázslatnak, mégis ugyanúgy sírtam, mint tavaly, és most, mikor olvastam Indi írását, könnyeimet törölgettem.
Márk Bencének az osztálytársa. Az osztálytanító direkt Márk mellé osztotta be (azt, hogy ki kivel lesz együtt, már az olimpia előtt beosztják az osztálytanítók, a helyszínen már csak az dől el, melyik városállamba kerülnek), mert úgy gondolta, hogy Bence lesz az a személy az osztálytársak közül, aki legjobban tud Márknak segíteni.
A záróceremónián, mikor megkapják az érmet és az oklevelet, a városállamvezetők egy-egy személyre szabott mondattal búcsúznak el a gyerekektől. Bencéé valahogy így kezdődött: " Kedves Bence! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Legelőször segítőkészséged tűnt ki, ahogy odafordultál azokhoz, akiknek szüksége volt rá."

Örömmel hallottam azt is, hogy többször túlugrotta a távolugró homokot, megdicsérték magasugrásnál is, és láttam, hogy birkózásnál arra figyel, hogy megtartsák a karjaik által bezárt kört. Így is sikerült a másikat kitolni a körből. Szívemet melengette, mikor a birkózást vezető tanító is megdicsérte.

Annyira büszke vagyok rá!

Indi!

Nagyon szépen írtál az Olimpiáról!

Ha ötödikben van Olimpia, akkor a többi évfolyamon is van vmi hasonló rendezvény? Írnál róla egy kicsit?

Andi azt hiszem, ilyen minden iskolával közös rendezvény nincs több, ellenben van midnen iskolában hasonlóan működő ünnep. A legfontosabb a Mihály-nap, aztán jön Szent Márton ünnepe, majd Szent Miklósé (ez utóbbit azonban nem krampuszokkal és ajándékcsomagokkal ünnepeljük, mert a szellemi tartalom a fontos, nem maga az ajándék), jön majd Advent és az adventi kert valamint a karácsonyi játék, amely a legtöbb waldorf-iskolában világszerte (ahol keresztény kultúrkörben élnek) ugyanaz a főrévi karácsonyi játék, amelyet a katolikus betlehemesek is játszanak Közép-Európa szerte sokfelé. Ezután jön Vízkereszt, ami iskolánként nagyon változó, van, ahol a főrévi játékok vízkereszti megfelelőjével, van, ahol kirándulással, van, ahol próbatételekkel ünneplik. Jön majd a farsang, utána természetesen Húvét és Pünkösd (utóbbiakat azonban szintén csak a lelkiekben, mesékben, versekben, dalokban ünnepeljük, nincs nagy közös összeröffenés). Van, ahogy Szent György napját is ünneplik. Majd jöna nagy NYárünnep a tanév végén, ez a mi János-napunk, a tűzugrás.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe.

GAbi küldött az Olinmpiáról képeket, nem tudom, mikor lesz rá időm, de fel fogom őket tenni alkalomadtán.

Livi Ispánk a Bistey Zsuzsa-féle antropozófus szellemi közösség, az Arkánum Szellemi Iskola székhelye.

Épp msot hallottam a rádióban, hgoy valahol Győr-Sopron megyében alakul a világ 1000. Waldorf-iskolája. De Nagykanizsán is szerveződik a közösség.ITT is van waldorfos fórum, nézz be, hátha találsz a közeletekben közösséget.
VAn még egy magyar gyűjtőoldal, de msot nem találom a linket, majd jövök még.

Indi!

Köszönöm a részletes leírást! Nagyon jól hangzik! Főleg a tűzugrás

Képeket várom

Nagyon foglalkoztat egy kérdés (persze ez sok újabbat vet fel), talán itt nem off.
Az otthonotokban mi a sorrend: saját magatok, a házasságotok/kapcsolatotok, a gyermek/gyermekek? Mostanáig azt hittem a gyermek. De vajon jó-e ez neki?
(Kissé fehéren-feketén tettem fel a kérdést, de ha árnyaltabban, magamhoz közelibben írnám kevés lenne egy oldal... )

Ági, szerintem ez egy nagyon jó kérdés.
Én próbálom a családot(apa, anya, gyerekek) egy egészként kezelni, és így szem előtt tartani az érdekeket.
A lényeg számomra minden eldöntendő kérdésnél, megoldásra váró problémánál, hogy a család összboldogsági/elégedettségi mutatója a lehető legmagasabb legyen.
Mivel ÉN gondolkodom a problémán, magamat majdnem mindig utolsó helyre teszem. Ez nem biztos, hogy jó. De magammal tudom a legkönnyebben megbeszélni a lemondásokat, mindenki mással konfliktusokat kell vállalnom, amit nem szeretek.
Persze vannak olyan szituk, amikben hiába próbálok, nem tudok engedni.
szerintem nem tesz jót a gyereknek ha a család élete csupán róla szól. sokkal építőbb szellemileg és lelkileg is ha egy már működő életformába nőhet bele.

Ági, nálam: 1. Isten 2. Férj 3. Gyerekek 4. Háztartás 5. Én magam

Elvben...

Ági,
ahogy olvastam Savitrit és Pindit, rájöttem, hoyg ez nálam eléggé szituációfüggő. Nincs egy alapigazságként kimondható sorrend: van, hogy ennek rendelek alá mindent és mindenkit, van, hogy annak. Van, hoyg az ÉN szükségleteimnek. (Van, hoyg a vágyaimnak, ez egy kicsit gáz, d edolgozom rajta. Most pl. Timót ágyba raktam. Tudom, hogy hatalams szüksége van egy napközbeni alvásra, de mégis azért tettem be, mert azt akartam, hogy nem tépje a pólómat.) De a szükségletemnek, hogy pl. rendes legyen a lakás, képes vagyok alárendelni a gyerekek program iránti vágyát. Ellőbb közösen rend, majd program.
Viszont nekem is NAGYON fontosak a párom szükségletei, akárcsak Pindinek.

De jó kérdés! És valóban összetett, nálam is szituáció-függő. Alapból azt igyekszem nézni, hogy Mindenkinek jó legyen, ha mondjuk programot szervezünk, vagy meg kell oldani valamit. Ha ez nem megy valamiért, akkor én mondok le az igényeimröl, és a család többi tagja az elsö. Viszont amikor úgy érezzük, hogy túl sok a lemondás részemröl (egy bizonyos idö után), akkor kapok egy kis "kimenöt", és elmegyek jógázni, töltődni. Mert ha az anya nincs rendben magával, akkor szétesik a családi rend. Legalábbis az én gyerekeim akkor nyűgösek, ha én is az vagyok. És férjem is akkor megy nyugodtan dolgozni, ha látja, hogy rendben vagyok.
Szeretem a rendet a lakásban is, de vannak napok, amikor azt az utolsó helyre teszem. Mérlegelek, szinte minden nap, hogy mi a fontosabb. Általában a gyerekek, de a párom ugyanolyan fontos (ha nem egy kicsikét fontosabb is talán...), mert Ö a másik felem, és ha kirepülnek a fiúk, vele akkor is együtt maradunk. Remélem

Ha már feljött a család téma, és Pindi említette Istent. Én ugyan meg vagyok keresztelkedve (önszántamból), de nem tartom magam nagyon vallásosnak.

Nektek a vallás hanyadik helyen áll? (látom Pindinek az elsőn)
Fontos, nem fontos egy család életében?
Mi a véleményetek a gyülekezetekről? Jártok, nem jártok? Ha igen, milyenbe?
Az ATV-n látható Vidám Vasárnapról mi a véleményetek?

Na, asszem ennyi kérdés elég lesz

Andi, nem véletlenül írtam Istent. Vallásnak jelenleg nincs helye az életemben. Én személy szerint fontosnak tartanám, hogy tartozzunk egy hívő közösséghez.

Egy történelmi egyházba születtem bele, kiskoromtól rendszeresen jártam templomba. Már egy jó ideje nem értek egyet a tanításaival, de mégis jártunk tovább (családostul), mert úgy gondoltam, Istent így is meg tudom ott találni. Viszont az utóbbi időben hihetetlenül zavar az a képmutatás, ami ott van, a gyerekeknek sem erre van szükségük, és néha úgy érzem, hogy itthon porszívózás közben ugyanannyira meg tudom találni Istent, mint ott, sőt. Tudom, hogy ennek nem kellene így lennie, és irigylem azokat, akik ilyen keretek között is igazi közösségre találtak.

A Kersztény Közösség nagyon vonz, bár nem tudok róluk sokat. De talán nem véletlen, hogy hamarosan legalább földrajzilag közel kerülök hozzájuk.

Viszont fontosnak tartom, hogy Isten jelen legyen az életünkben, nem a szavak vagy a "programok" szintjén, hanem a napi cselekedeteinkben, döntéseinkben, gondolatainkban. A gyereknek úgyis csak ez számít.

Tévénk nincs, nem tudom, mi az a Vidám Vasárnap.

Pindi

Pindi, köszi a választ (persze a többiek válaszát is várom)

Én is így gondolom, nem attól vallásos valaki, hogy jár-e templomba v. sem. És sajnos már a templomok is "elüzletiesednek" (ld pénzszedés, temetéseken egyszerű imáért rengeteg pénz, stb).
Én református vagyok, volt itt egy aranyos fiatal lelkész. Nagyon szerettem, mert nem a vallást magát akarta ráerőszakolni az emberre, hanem inkább a gyakorlati megvalósítást. Ez alatt azt értem, hogy pl megbeszéltük a 10 parancsolatot egyenként, és kinek mi a véleménye + hétköznapi példák. És ezek szerint cselekedni, gondolkodni. Szerintem ez sokkal fontosabb, mint egy Miatyánk... (mert azt sokan elmondhatják, de ki tudja, mi van mögötte).

Andi, hú, nem könnyű válaszolni. A szavaknak megszokott , általánoan elfogadott jelentésük van, és ha azt mondom, istenhívő vagyok, valószínúleg mást képzelsz el, mint ami valójában van. Rózsakeresztesek vagyunk, istent belül keressük, mert hisszük, hogy bennünk IS van. Ezzel a Belső Mesterrel, Belső Énnel keressük a kapcsolatot, neki akarjuk meghallani hangját. Nem csak vasárnap, hanem folyamatosan, minden tettünkben, gondolatunkban. Nem azért, mert ez tetszik Istennek, hanem mert csak így fejlődhetünk,- a saját fejlődésünk, továbblépésünk (karma, reinkarnáció, stb.) érdekében. Én ezért nem tudom sorrendbe állítani ezt a dolgot. Tény, hoyg objektíven nézve a párom sokkal több belső munkát végez, mint én, én viszont többet nevelem a gyerekeket. Ez nem azt jelenti, hoyg neki a gyerekek kevésbé fontosak, mint nekem, ha érthető a hasonlat (bár azért kicsit sántít.)
Ja, ateistának neveltek, így a történelmi egyházak összes előnye és összes hátránya kimaradt az életemből. Ezért is örülök NAGYON, hogy a gyerekeim spirituális környezetben nőnek fel, mind itthon, mind az iskolában. Nem kapnak "vallást", de spirituális meggyőződést, hogy van a fizikai világon túl MÁS, azt igen, és innen már nagyon jól el lehet indulni.

Sziasztok!
Jöttem megköszönni a beszámolókat

és megosztani veletek, hogy tegnap este, vacsora-tányér fölött már emeltem a kiskanalat, hogy kezdjem az etetést, s mondom, né, megint mit csinál ez a lány (1 éves4hós), mit nyúlkál itt. Megfogta a kezem, odahúzta magához, majd az apjáé után nyúlt, ümmögött és csillogott a szeme. Irul-pirultam, egyben úgy örültem: a kicsi leány imádkozni akart, ahogy étkezés előtt szoktuk

Ági, szerintem is nagyon jó kérdés, és fontos is!
Én úgy veszem észre, hogy alapvetően különbség van azok között a családok között, akik a gyereket teszik első helyre, ill. akik a párkapcsolatot.
Nálunk fontosak a gyerekek, az egész életünket alárendeljük nekik, de az alap az az, hogy mi ketten "rendben legyünk" a férjemmel, és ezért hajlandóak vagyunk a gyerekek pillanatnyi érdekeit háttérbe szorítani. (Pl. ha nagyon fontos, hogy megbeszéljünk valamit egymással, akkor az egész lakás felfordulhat, a gyerekek nyavalyoghatnak, akkor is megbeszéljük.) Persze, nyilván a napunk jó részét így is, úgy is rájuk szánjuk...
Úgy gondoljuk, hogy a legtöbbet azzal adhatunk nekik, ha megmutatjuk, hogy lehet boldog párkapcsolatban élni a mai világban is.

Andi, nekem a vallás és Isten önmagában nem fontos, hanem csak az életünkön keresztül.
Amikor elgondolkodom (ha nagy ritkán van időm..), hogy mit csinálok, és ez hogyan illeszkedik vajon bele a nagy egészbe, ahonnan jövök, és ahova megyek...
Amikor az ünnepeket megtartjuk, és próbálom megteremteni azt a közeget, hogy ne csak az ajándékozásról szóljon, és legyen része az egész évnek és az életnek.
Amikor a elpusztul a lovunk, és a gyerekek folyamatosan beszélgetnek róla...
Amikor úgy érzem, Istenhez akkor jutok közelebb, ha önmagamhoz és a körülöttem lévő emberekhez egyre közelebb jutok, és megtanulom őket igazán szeretni és közelengedni magamhoz.
Ezek nálam valahogy mind összefüggenek és sokszor annyira természetesen bukkanak elő!
A közösséghez tartozás probléma nálunk, mert úgy érzem, a régi formák nem tudják áthozni azt a tartalmat, amiből én töltekezni tudnék, de becsülöm azokat az embereket, akik a régi utakon küzdenek és nem akarom megszakítani velük a kapcsolatot, mert talán pont azért alakult így, mert velük is "dolgom van".

Kati

Szilvi, Kati!

Köszönöm a válaszokat!

Ezek szerint úgyanúgy gondolkodunk

Isten és vallás témában Szilvi leirta szinte minden gondolatom (kivéve, hogy nekem kellett templomba járnom, amitöl persze nem szerettem meg az egész egyházasosdit... ) Mi a gyerekeket nem kereszteltük meg, majd ha ök szeretnék, lelkük rajta. Hiszem, hogy Isten Bennünk van, nem kivül kell keresni.

Ha már igy szóba került: azt jól tudom, hogy a Waldorf a szabad vallást "közvetíti"? és ez mit jelent pontosan? (bocs, ha bugyuta kérdés...)

Pindi szerintem az ideális sorrendet fogalmaztad meg. (na az enyém igen távol áll ettől)

Fibi a w. pedagógia a gyermekben eredendően éllő vallásos érzületet szeretné tovább "nyitni" ez nem jó szó, de most épp nem jut jobb eszembe. Tehát magában az anyanyelv oktatásában is foglalkozik "vallási" kérdésekkel, de van egy szabadvallás tanóra is. Egy felekezeteken felül álló, a zsidó-keresztény kultúrköből eredően alapvetően a Biblia tanításait, a keresztény szentek és bölcsek életét veszi alapul, de ugyanúgy vizsgálja az egyéb vallások bölcseinek életét, gondolatait. Például a főoktatáson harmadik osztályban a Teremtés a fő vonulat ( héberül mondva a Teremtést), negyedikben viszont a germán és kelta mitológia, de itt bejöhet akár harmadikban, akár negyedikben az ősmagyar hitvilág is - ez a tanító döntése.

Csak egy kis érdekesség, nem provokációnak szánom, de érdemes tudni róla: Steiner szerint a jóga nem a nyugati embernek való. A nyugati ember a tudatán, a tudatosságán keresztül jut közelebb a tökéletességhez, míg a keleti ember a tudat teljes feladásával (ez már az én magyarázatom) Ettől fügetlenül én is vonzódom a jógához, de inkább a fizikai és légzőgyakorlataihoz, míg a szellemi-lelki töltete kissé távol áll tőlem

Indi Akkor én továbbkérdezősködnék ha már ennyi mondavilág, vallás felmerül a Waldorfban, melyik szerint élnek? Ki-ki a magáén, vagy az iskolában ismertetik is az egyes vallásokhoz tartozó ünnepeket, szokásokat? (itt pl a zsidók ünnepeire, szokásaira gondolok - kóser konyha, stb.)

Indi,
köszi a választ
a jóga mint téma hogy jön ide most?