Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Nem találtam témába vágó topikot, így nyitottam egyet.
Egy babánk van, de tervezünk minimum egy testvért. Emiatt mostanában az foglalkoztat engem, hogy mitől olyan "első-gyerek-szerűek" az első gyerekek (azért nem mindegyik). Vagyis, hogy olyan kis elgondolkodók, befelé fordulóbbak, nehezebben találják meg a helyüket közösségben, hagyják magukat terrorizálni, meg ilyesmik. Én is ilyen voltam kicsiként, és semmi szín alatt nem szeretném, ha a fiamnak is hasonló problémákkal kéne szembenéznie.
Valahol az az érzésem van (nem tudom, miért), hogy az anyától függ, ilyen lesz-e az első gyereke, de nem tudok rájönni, hogy mit és hogyan kéne csinálni a kívánt cél elérésére.
Persze lehet, hogy a pszichológusok már rég rájöttek, csak én nem lettem értesítve, mint FülesKép.

Minden tapasztalatot, véleményt, ellenvéleményt, gondolatot, ötletet szívesen várok!
Írjatok!

Bóbita
 
 


Bóbita: lehet, hogy azért "első gyerekszerű" az első gyerek, mert első gyerek. Kép
Nyilván a szülők sem olyan rutinosak mint amikor már a többedik gyereküket nevelik. Kép
Az én fiam nem befelé forduló,de nagyon barátságos és társas lény. Az viszont igaz rá is, hogy hagyja magát bántani az agresszív kölköktől. Kép Talán akinek tesója van az otthon már "edz" vele. Úgy értem a második és többedik gyerek már eleve egy olyan szituba születik bele, hogy osztoznia kell és megtanulja nem hagyni magát. Igaz viszont, hogy az egykék meg irigyebbek lehetnek...
Most több "okosság" nem jut eszembe, mert marhára álmos vagyok. Kép Holnapra talán megálmodom a megoldást. Kép

Bellana
 
 


Bóbita! (szia! Kép) Szerintem alapjáraton a ksitesó miniközösségbe érkezik, születésétől kezdve szocializálódik más GYEREKKEL (a tesóval), míg az első babának eleinte leginkább felnőtt társasága van mama-papa személyében. Szerintem ez lehet a nyitja a dolognak, a saját korosztályú társas érintkezés. (Meg persze a szülők si rutinosabbak a többediknél, stb.)
 
 

 
 

Bóbita,
én is mostanában gondolkoztam el ezen. Föleg, hogy a kicsim sokat játszik egyedül, ez vajon késöbb is így lesz-e, amikor társaságba kerül? Viszont ö is barátságos, mindenkire ráköszön és mosolyog.
Elsöszülötteket úgy is szoktat jellemezni, hogy érettebbek, felelösségteljesebbek, szorgalmasak (meg már nem emlékszem a többire Kép)

Van egy teóriám, ez majd bebizonyosodik késöbb, vagy nem Kép Az elsö gyerekkel a szülök még sokat tudnak foglalkozni, ami lehet egyoldalú. Mármint ha csak azt csinálják egész nap. Babusgatás, szopi, alvás, játék, alvás, séta stb. Míg a következö gyerekek számára már többféle dolog folyik, még ha van is babusgatás stb. El kell látni a nagyobb testvért, a háztartást (pl muszáj fözni, mert mi csak bekapnánk valamit gyorsan, de a testvérnek rendeset akarunk adni), vagy a nagyobbikkal kimegyünk a játszótérre. És többen vannak, akik figyelnek a babára, játszanak vele. Miniközösség Kép

Kati
 
 


Sziasztok!

Bellana, Adrien, Kati!
Köszi, hogy megosztottátok velem a véleményeteket!
(Adrien!Kép mail:Kép)

Amiket mondtatok, picit már az én fejemben is megfordult, ezek a gondolatok mind azon alapulnak, hogy az első gyerek "első gyerekségét" a testvér-nélküliség okozza.
Ennek viszont - én úgy veszem észre - ellentmond, hogy az egykék általában nem első-gyerek-szerűek, sőt nagyon is talpraesettek, meg társasági lények (Bellana: igaz, hogy kezdetben irigyek is. De hol szempont ez, ha tojnak rá, hogy a többiek mit gondolnakKép. Aztán meg kinövik.). Csak azok a gyerekek "szerűek", akik után van második, vagy még több testvér.

Úgyhogy szerintem nem az egyedüllét időszaka alatt, hanem már a testvérrel való együttlét alatt történik az a bizonyos valami, ami miatt ilyenek lesznek az elsők. Nekem ezen az alapon két elméletem is van, de lehet, hogy mind a kettő butaság:
1. A második gyerek születése nagy törés az első gyereknek, a szülők hirtelen már nem tudnak vele annyit foglalkozni, és ha rossz a csillagok együttállása, alakulhat úgy, hogy megtörik a pici szülőkbe vetett bizalma.
Úgy veszem észre, hogy a szülőkbe vetett bizalom viszont alapfeltétele annak, hogy egy kisgyerek öntudatos, magabiztos legyen akkor is, ha más társaságban van. Ugyanis mindig ott lehet a kis agya hátsó zugában, hogy akármi történik, neki vannak biztos támaszai, akik mellé mindig visszabújhat.
Én pl. emlékszem, hogy amikor az óvodába kerültem, úgy éreztem, hogy olyan egyedül vagyok, mint valami légüres térben. Ha valami történt (és nem csak az óvodában), a szüleim egyszerűen eszembe se jutottak, mint megoldási lehetőségek, igaz más megoldások megtalálására is alkalmatlan voltamKép.
2. Amikor a kisebbik gyerek megszületik, az egy szemből hirtelen "nagyobbik gyerek" lesz, és sokszor mondják neki, hogy "vigyázz a picire, mert ő még nagyon védtelen", "ezt most a pici kapja meg, mert ő még pici", "először a pici jön", ha hajba kapnak, a picit védik, akkor is, ha a nagyobbnak van igaza és a kicsi jól elagyabugyálta, meg hasonlók. Emiatt pedig szegény betörik, és hagyja magát terrorizálni, később már nem csak a testvére által.
Pl. van két kislány unokahúgom, testvérek, a nagyobbik tipikus "első gyerek", a kisebb pedig kis öntudatos, erőszakos, talpraesett, tipikus "kisebb gyerek". Egyszer a kisebb kitúrta a nagyobbat valamilyen játék mellől, mire a nagyobbik így kommentálta, hogy miért nem játszik már: "El lettem küldve."Kép A kis pukkancs simán kiutálta, pedig a nagyobb fizikai erőfölényben van (lenne). Ráadásul ez az unokahúgom kicsinek ugyanolyan pukkancs volt, mint most a kisebb. Ha jól rémlik, tényleg kb. akkorra tehető a változása, amikor kistestvére lett.

Bocsi a litániáért, de tényleg eléggé foglalkoztat az ügy. Ráadásul, mióta itthon vagyok, annyi időm van gondolkodni, hogy az lassan átlépi az egészségügyi határértéket.Kép
Mi a véleményetek? Ha valaki "első gyerek", vagy van "első gyereke", vagy van elmélete a dologról, fetétlenül szóljon hozzá a témához, minden érdekel ezügyben!
Én egyébként öt gyerekből vagyok az első.

Bóbita
 
 


Szia Bóbita!

A legutóbbi írásom óta nem sikerült még megálmodni a megoldást. Kép
Az irigységet az egykékre értettem akiknek nem is lesz tesójuk. Én most is zavarban vagyok a témától, mert a fiam egyáltalán nem irigy. Bár többen "biztatnak", hogy majd az lesz. Kép
Mi most augusztusra várjuk a tesóját, úgyhogy pár hónap múlva lehet, hogy okosabb leszek. Egyébként engem pont az ellenkezője nyomaszt annak amit leírtál, hogy tudok e a másodikhoz annyi szerelemmel Kép fordulni mint az elsőhöz. KépPersze biztos marhaság. Kép
Mindenesetre minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy Dani ne sérüljön lelkileg. Van ismerősöm aki pl. beadta bölcsibe a gyereket, míg ő otthon van a babával. Na, ezt sem tenném.
Én azt gondolom, hogy most a fiam nem lesz "nagyfiú" a maga alig 2 évével, csak a nagyobb. De semmiképpen nem fogom a kicsivel egreciroztatni és a kicsinek sem lesz mindig igaza csak azért mert kisebb. De nyilván nem fogok egyformán bánni velük hiszen nem egyformák. Kép
Én egyébként első gyerek vagyok és a te szisztémád szerint bántak velem. Kép Úgyhogy tudom milyen vacak tud az lenni.
Szóval ezek a terveim, aztán majd meglátjuk mi lesz. Kép

Bellana
 
 


Hm, én is nagytesó vagyok. Majd még összeszedem a gondolataimat a témában ;-)
 
 


Sokat gondolkoztam a témán, és néhány dolog beugrott. (Én is nagytesó...) A kislányom már babakorában is állandóan vigyorgott mindenkire, és anyu azt mondta, én is ilyen voltam. De hát akkor mi történt? Én már csak arra emlékszem, hogy "de komoly kislány vagy", meg hogy fájdalmasan félénk voltam tinédzser koromban.
Lehet, hogy a kistesó változtatott volna meg? Ez a sors vár az én lányomra is???

Bóbita,
egyet értek azzal, amit írtál. De gondolod, akkor is így lenne, ha az elsö gyerek nagycsaládba születne bele? Pl a nagyszülök, unokatesók stb mind ott laknának a közvetlen szomszédban? Szerintem is arról van szó, hogy az elsönél a kiscsaládban "gyerekközpontúak" (a gyerek nem a meglevö napi dolgokba illeszkedik be, hanem körülötte forog minden), és az egykékkel szemben, ez hirtelen megszünik. Hirtelen másik gyerek körül "forog a világ". Ez hatalmas változás lehet neki, és nincs ott az anyai támogatás, amire ilyenkor szüksége lenne.

A nepáli nevár (newar?) népnél pl. az a hagyomány, hogy míg az anya szülés után pihen, ill. foglalkozik a kicsivel (és semmi mással!), addig a nagytestvér az apa, vagy más személy szárnyai alá kerül. Ezután az anya mindkét gyerekét ellátja, és a nagytestvért is masszírozza, u.úgy mint a kisbabát. (Hagyomány a babamasszázs is, és a nagytestvér is kap belöle)

Ugyanígy, azok az anyák akik csecsemökoron túl szoptatnak (modern anyák), gyakran folytatják azt a kistesó születése után. De itt nem a szoptatás a lényeg, hanem hogy a gyerek továbbra is megkap valamit, ami a szülés elött fontos része volt az életének.
Kiváncsi vagyok, hogy ezek a gyerekek is "elsö-gyerek-szerüek" lesznek-e majd? (Nem ismerek olyan gyereket, akiröl TUDOM, hogy sokáig szopott).

Kati

Ui. A gyerekközpontúság más téma, így félmondatban nem lehet kifejteni.
 
 


Sziasztok!

Emésztem a fentieket...Kép
Nem lehet véletlen, hogy mindeki első gyerek itt...
Holnapra megálmodomKép

Bóbita
 
 


Majd jövök már, egyszer már majdnem irtam, de lelőttem, én második -legkisebb- gyerkőc vagyok, és sok minden szerintem nem volt igaz rám fenti kisebb tesókról irottakról. Másfelől meg van egy negyedik gyerkőcöm, aki részben mintha első lenne, lévén egész nap kettesben vagyunk itthon, és követeli, hogy vele foglalkozzam (bár igazán este él, ha mindenki itthon van, ill napközben ha utcán vagyunk szomszédbabákkal, vagy valahol csavargunk emberek között).
Ildi

Ildi
 
 


Sziasztok!

Na. Beteg voltam eddig, úgyhogy ha volt egy kis időm, aludtam, nem tudtam válaszolni. De már meggyógyultam, és Kolos nem kapta el (kop-kop-kop).

Közben alkottam még 1 tetszetős elméletet:
Az első gyerekre picit visszahúzó hatása lehet egy másodiknak. Pl. az unokahúgaimnál legutóbb a hiper-rosszalkodás az volt, hogy amig a szülők aludtak, a nagyobbik kakált, és a kisebbik törölte ki a popiját Kép. Ha a nagyobbiknak (5ésfél éves) lenne egy idősebb testvére, lehet, hogy most nem ez lett volna neki a poén, hanem teszem azt az, hogy biciklivel elkóborolnak messzebbre, mint ahogy el lettek engedve. Ez egy kicsit "előremutatóbb" rosszalkodás a fejlődése szempontjából, mint a tiltott popitörlés.

Bellana!
Először is gratulálok a pocakbabához! Picit irígykedem is, ha jól emlékszem, nekem ezek voltak a legszebb idők a babavárás alatt.
Érdekes, hogy amikor megszületik a második, ez a "fogom-e annyira szeretni" probléma valahogy magától megoldódik, én legalább is nem hallottam, hogy valahol tényleg gondot okozott volna. Akkor már inkább azt, hogy a második annyira más mindenben, hogy fel sem merül, hogy az érzések összehasonlítódjanak. De azért kíváncsi vagyok, majd tudósíts, ha gondolod!
Ez a bölcsibe adás tiszta horror!Kép Ha ettől nem szenved lelki törést egy kicsi gyerek, akkor semmitől. Persze sok múlik azon, hogy hogyan van tálalva. De azért indulásnak nem valami nyerő, hogy a nagyobbiknak valamennyire biztos leesik, hogy akkor lett eltávolítva, amikor a kicsi a "házhoz került".
Az első-gyerek-szerűsödés elleni intézkedéssorozathoz pedig kitartást!Kép

Adrien, feltétlenül írd meg ami a témában eszedbe jut!Kép

Kati!
Hát, amit a kiskori magadról írsz, azt rólam is írhattad volna! Én apukám előadásában úgy értesültem, hogy kb. négyéves koromig szuper-pozitív, sugárzó kis lényecske voltam, csupa sikerélmény volt velem az élet, aztán nagykoromra fokozatosan átmentem (az ő szemében) egy megközelíthetetlen, zárkózott, nevelési csődként definiálható kezelhetetlen tyúkba.
A tinédzserkori félénkség is stimmel. Most, hogy ezt leírtam, azért gyanús, hogy hiba lenne ezt CSAK a kistestvér megjelenésére fogni, más dolgok is kellhettek hozzá.

Ezen is sokat gondolkodtam már, amit írtál, hogy mi lenne, ha az első gyerek nagycsaládba születne bele. Őszintén szólva, nem jutottam határozott véleményre. De tényleg, hogy az is megoldás, ha már eleve nem forog a gyerek körül a világ. Az biztos, hogy így az a bizonyos törés elmarad. Picit azon a véleményen vagyok, ami a te példáidból is kiderül (ha jól értettem őket), hogy a kényeztetéssel semmi baj, ha utána sikerül megoldani, hogy ne legyen törés. Tényleg nagyon érdekes lenne utánajárni. Itt a Babaneten vannak pl., akik nagy- és kistestvért egyszerre szoptattak, talán tudnának okosat mondani. Igaz az első-gyerek-szerűség kiderüléséhez idő kell.
Ellenpéldát viszont tudok: egy unokatestvérem az első gyereket nagyon elkényeztette, ő volt a központ, addig, amig a kicsi meg nem született, amikor is a kicsi lett az új központ, a nagy meg nagyon perifériára került. Most pszichológushoz járnak, mert viselkedészavaros, és szinte már betegesen agresszív a nagy.
A lányodra pedig biztos nem vár az első-gyerek sors, mert itt most jól megbeszéljük, és levonjuk a következtetést!Kép

Ildi!
A fenébe, hogy elszállt, amit írtál. Ekkora tapasztalattal a hátad mögött érdekes lehet, hogy hogyan látod ezt a kérdést. Egyébként (igaz, hogy így, egy fórumban nehéz kiismerni valakit az írásai alapján), de rólad az itteni hozzászólások én azt mondtam volna, hogy első gyerek vagy, úgyhogy tényleg nem lehetsz tipikus második. Ha van rá érkezésed, írd meg, hogy mit gondolsz!Kép

Puszi mindenkinek!
Bóbita
 
 


Úgy veszem észre, hogy - annak ellenére, hogy én azt hittem, ez egy többeket érintő probléma - nem sokakban pendített meg érzékeny húrokat a téma.
Úgyhogy levonom a következtetést: valószínűleg az első gyerek-mivolt csak egy kicsi összetevője a dolgoknak, mivel ezek szerint a legtöbb volt első gyereknek a probléma nem létezik.
Ez pedig igen jó dolog lenne, mert míg az első gyerekség olyan, amit nem áll módomban megakadályozni a fiamnál, addig minden egyéb körülményt alakíthatok másképp.
Még egyszer köszi a fenti hozzászólásokat!Kép

Bóbita
 
 


Bóbita,
tudsz angolul? Ajánlanám a következö honlapot:
www.continuum-concept.org
Illetve németül www.continuum-concept.de
Most kezdtem fordítani az egyik cikket magyarra..
Szerintem egy csomó gyerekkori (és késöbbi) probléma a nevelésböl és a szülö (akár jóakaratú) hozzáállásából fakad. Nagyon próbálom ezeket elkerülni, a fentebb leírtakat is.
Kati
 
 


Szia Kati!

KösziKép, már rákerestem, de sajnos még nem volt időm behatóbban áttanulmányozni.

Bobita
 
 


Kíváncsi lennék így 2 év távlatából, hogy mire jutottatok.
Én is tipikus első gyerek vagyok, és más most összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a lányommal is ez lesz.
Vendég
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?